A kalap választja a varázslót?
05.10.
Rossz lábbal kelt. Nagyon rosszal. A tegnap éjszaka valami katasztrofális volt, valami tökkelütött bagoly megfeledkezett magáról és egész éjszaka huhogott... olyan volt, mintha közvetlenül az ablakpárkányán pihentette volna a tomporát a szerencsétlen, de bárhányszor is nézett ki Maggie az ablakon, nyoma sem volt. Vaktában azért ellőtt néhány silenciót a környező fákra, hátha betalál valamelyik, de nem járt szerencsével. Amikor meg végre elhallgatott, mert aludni ment, vagy arrébb repült az a Merlinverte madár, addigra már Maggienek nem jött álom a szemére, így gyakorlatilag - könnyen ki tudta számolni - hogy három órát aludt egész éjjel, ami az ő fogalmai szerint egyenlő a semmivel.
Még az a szerencse, hogy sosem volt nagy alvásigénye, akkor valószínűleg rögtön szólhatott volna reggel Adelaidenek, hogy ő ma már le sem tolja a képét a szalonba. Bezzeg Phillip! Ő aztán tudott aludni! Ha megtehette, akár tíz-tizenkét órát is húzta a hippogriffbőrt egyhuzamban, és utána egy kiadós ebéd után az sem esett nehezére, hogy még szundítson egy pár órát. Maggienek átlagosan a hat-hét óra alvás bőven elég volt, így egy erős ébresztő főzet után már úgy funkcionált, mint máskor. Rajta kívül senki nem mondta volna meg, ha ránézett, hogy pokoli éjszakája volt. Barnásvörös tincseit gyorsan elrendezte, majd egy gyönyörű, indigó alapon padlizsánlila pillangókkal díszített kalapot öltött magára. Számára a kalap határozta meg a nap alaphangulatát. Mindent ahhoz igazított aztán, a ruháját, a cipőjét, és a táskáját is. Ma érezte, hogy valami erőteljes darabra van szüksége, és a több száz gyűjteményéből álló gardróbban egyből
ezen akadt meg a pillantása. Gyorsan választott egy hozzáillő, letisztult indigólila ruhát és cipőt, és a második emeletről már meg is indult a ház földszintje felé, amely lényegében a szalon helyiség volt, az első emeleten a műhely kapott helyet.
Mrs. Babbington feltétlenül hitt abban, hogy a színek, kelmék és árnyalatok különleges ízt, hangulatot, és energiát tudnak adni, és bizony nagyon nem mindegy, hogy milyen kalapot ölt magára az ember boszorkánya, avagy varázslója. Mert hogy férfi kalapokat is árult természetesen. Eleinte nem volt ez mindig így, körülbelül tíz éve ment már a szalon, amikor Phillip felvetette, hogy itt az ideje a férfi vásárlóközönség igényeit is kielégíteni. Igaz, hogy a mai napig jóval kevesebb férfi vásárlója volt, mint nő, de ez nem szegte kedvét, sőt, kihívást látott a dologban. Igyekezett minél izgalmasabb, elegánsabb darabokat tervezni, hogy ne csak a régivágású, idősebb varázslók, hanem a fiatal, jómódú suhancok is vásároljanak nála. Ebben különben Adelaide jelenléte is elég jótékony eszköz volt, akinek csinos alakja és nyers megjegyzései úgy vonzották oda a fiatal varázslókat az utóbbi időben, mint méz a medvét. A mai napra viszont csak délutánra kellett jönnie, hétköznap délelőtt egyébként sem voltak sokan az üzletben, a csúcsidő inkább délután háromtól este hétig volt, valamint hétvégén.
Ahhoz képest, hogy a szalon Bathban volt, sokan jártak ide Londonból is, Maggie - tősgyökeres Bath-i lakosként sosem akart az Abszol útra települni. Phillip néhányszor pedzegette a dolgot, hogy lehet, hogy akkor jobban menne az üzlet, ha oda költöznének, de Maggie úgy gondolta, tökéletes helyen van itt, aki Maggie kalapot akar, majd elzarándokol ide akár Párizsból is. Egy kis hoppanálásba senki nem hal bele. És igaza lett, sokan mondták már neki, hogy milyen jó program elutazni ide, fürödni, vásárolgatni egy kicsit, enni egy jó helyi pitét, aztán hazamenni, élményekkel - na és természetesen - kalappal telve. A szalon Bath varázslónegyedének sétálóutcáján kapott helyet, egy igen impozáns, fekete lábazatú épületben, melynek tetején padlizsánlila (Maggie egyik kedvenc színe) boszorkánykalap volt, amin díszes gyöngyházfényű, cirkalmas felirat hirdette:
Maggie Mágikus Kalapkölteményei.Ha valaki belépett a gyöngyházszínű ajtón, Maggie elvarázsolt, megszámlálhatatlan színű papagája harsányan hirdette az előtérben: - Vevő jött, Vevőő jött, vevőőő jött... - ahogyan most is történt, mikor egy fiatal varázsló átlépett küszöbön.
Maggie nyájas mosollyal végig mérte, majd lényegre térően így szólt:
- Szép jó napot Uram! Ön még nem járt nálunk, igaz? Hadd mutassak egy Önhöz illő kalapot, ami kiemeli különleges vonásait...Tudja, a Maggie kalap mindent felerősít... a boszorkányok szépségét, és a varázslók sármját, mely utóbbi felől, ahogy elnézem, Önnek igazán nem kell szégyenkeznie - Maggia beszéd közben kicsit beljebb, jobb kéz felé indult el, a férfi kalapok felé, amelyből számtalan színes, szagos, varázslatos darab állt a vásárlók rendelkezésére.
Egy hatalmas, aranykeretű tükör előtt nyomban lehetőség nyílt próbálni is.
- Nos, esetleg megtetszett, hívja Önt valamelyik darab? Vagy ajánljak Önnek én közülük?