+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Mandragora Babbington
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Mandragora Babbington  (Megtekintve 513 alkalommal)

Mandragora Babbington
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2023. 05. 06. - 12:51:50 »
+2

MANDRAGORA BABBINGTON


        Alapok

jelszó ||Tiszta bagyoltoll minden
nem ||
születési hely, idő || Bath, 1948. 11.21.
kor || 55
vér || félvér
munkahely || Maggie Mágikus Kalapkölteményei szalon
 


         A múlt

- A sárkányvér folyjon végig a pofádon, te mihaszna fráter! - üdvöltött Mandragora Babbington, alias Maggie a küszöbön, teli torokból. A férfi - az a bizonyos mihaszna fráter - elképedt, tátott szájjal állt. Láthatólag megsemmisült. Vergődött.
Itt nem volt mit tenni. Tudta jól, ha egyszer Maggie Babbington kiakad, akkor az egyetlen dolog, amit tehet, az az, hogy csöndben marad. Pedig ez most tényleg nem az ő hibája volt, a pávatollak, amiket rendelt, sajnos vállalhatatlan állapotban érkeztek meg... A szállítmány úgy, ahogy van, elázott a Szajnában, és ő hiába próbálta meg a legjobb tudása szerint orvosolni a bajt, ez bizony lehetetlen vállalkozás volt. Nem volt hát mit tenni, mint síri csendben végighallgatni a tajtékzó vénasszony szidalmait.
~ Milyen találó nevet adtak neki a szülei... úgy visít, mint egy hisztis mandragóra ~ gondolta bajusza alatt, és volt olyan óvatlan, hogy nem figyelt oda eléggé az arcizmaira...
- És ezek után te még itt vigyorogni mersz nekem? - üvöltött az enyhe félmosoly láttán Maggie.
- Kotródj innen, soha többet nem akarom látni ezt az ostoba arcszerkezetedet. Ezek után ne számíts arra, hogy valaha is üzletelni fogok veled! - tajtékzott Maggie, és még folytatta volna naphosszat, ha nem szólalt volna meg az üzlet bejáratánál lecövekelt mágikus papagáj.
- Vevő jött, vevő jött, vevő jött....
- Lárifári, hordd el magadat! Nincs nekem erre időm - csapta be a bajuszos beszállító orra előtt az ajtót Maggie, majd gyorsan fújt egy nagyot, mielőtt megindult volna az érdeklődő felé.
Haragja szinte egy pillanat alatt elszállt, mikor megpillantotta Stacy McNemarát, aki régi, jó vevője volt. Az a fajta, aki rajongott a kalapkölteményeiért, és sosem hátráltatta őt művészi elképzeléseiben. Maggie ezt a típusú vevőt szerette legjobban, aki nem akart alakítani az ő mesteri ötletein, csak beleszeretett, felpróbálta, majd mennyei áhítattal az arcán viselte az általa megálmodott kalapot, és boldogan fizetett. Máris.
Azok, akik akadékoskodtak, színt, anyagot, vagy formát akartak változtatni, ne adj Merlin, csak később, vagy részletben akartak fizetni... nos, igen hamar rájöttek, hogy Maggie Babbington nem feltétlen kedves minden vendégéhez. És akkor még finoman fogalmaztam. Maggie sokszor volt nyers, már-már durva, még a vevőivel is, ha nem a szája íze szerint történtek a dolgok. Emiatt pedig a legcsekélyebb szégyenérzet, vagy megbánás sem volt benne. Kemény, vasakaratú asszony volt, az élet alaposan megedzette, és nem volt képes megjátszani magát még egy busásabb erszény reményében sem. Igaz, szerencsére nem szorult rá, hogy smúzolnia kelljen bárkivel is a megélhetésért. De nem volt ez mindig így.
Maggie szegény családban nőtt fel, akárcsak a férje, Phillip. Kemény, állhatatos munkával, közösen építették fel ezt a vállalkozást, amelynek kezdetben a pénzügyi motorja Phillip, a kreatív mozgatórugója pedig Maggie volt. Fiatal házasokként minden egyes knútot be kellett osztaniuk, hogy egyről a kettőre jussanak. Jó sokáig.... Aztán szépen lassan kialakult Maggie vendégköre, egyre többen ajánlották mesés kalapkölteményeit az ismerőseiknek, és az üzlet elkezdett virágozni. Ám Voldemort rémuralma nagyon nem tett jót az üzletnek, a varázslók és boszorkányok rettegtek, nem vágytak feltűnésre az ő kalap csodáikban, és nem voltak fölös galleonjaik sem, amit erre költöttek volna. A helyzet éppen fiuk, Gregory születése után kezdett javulni. Voldemort eltűnt, mint a kámfor, a kis túlélőnek hála, az emberek elkezdtek felszabadulni, újra megjött a költekezési kedvük. A gyermekáldás különben igen nehezen érkezett meg Maggiék életébe, számos bábánál és medimágusnál jártak, minden lehetséges főzetet kipróbált már, mikor végre teherbe esett. Annál jobban megbecsülte a kis Gregory érkezését, és amivel csak lehetett, elkényeztette őt. Szerencsére akkor már mindent megadhattak a kis trónörökösnek, aki apja és anyja szeme fénye volt egyaránt. A nyugodt éveknek azonban sajnos vége szakadt Voldemort visszatérésével, és Babbingtonékat nagy tragédia érte... Egy véletlen rajtaütés során Phillippel is végeztek a halálfalók, pedig ő nem volt mugli származású. Mindössze rosszkor volt, rossz helyen, és a szerencsétlen áldozatok segítségére sietett... az életével fizetett érte. Maggie egyedül maradt 14 éves fiával, akinek ebben a helyzetben sokkal gyorsabban ért véget a gyermekkora, mint azt szülei valaha is gondolták volna. Gregory mindenben anyja mellett állt, a karácsonyi és a nyári szünetekben ő volt a legjobb támasza. Még az üzleti ügyek egy részét is átvette anyjától, hogy kevesebb teher legyen a vállán. Maggie sosem panaszkodott a fiának, nem az a fajta nő volt, aki zokogva gyászolta a férjét gyermeke előtt, ilyen gyengeséget sosem engedett meg magának. Szüleitől ő is azt tanulta, hogy a csapásokkal erősen és bátran kell szembenézni, nincs helye könnyeknek. S ezt a mintát adta tovább saját fiának is, akiben egyre égett a tehetetlen düh, hogy bosszút álljon az apját ért csapás miatt. A Roxforti csatában kiadhatta magából ezt a pusztító erőt, ahol súlyosan megsebesített két halálfalót is. A békeidők eljövetele ismét fellendítette az üzletet, Maggie új kollekciót tervezett, melynek darabjai minden eddiginél színesebbek, harsányabbak, feltűnőbbek lettek, és többek között olyan mágikus képességekkel bírtak, mint például az álcázás; ha a boszorka vagy varázsló olyan ismerőssel futott össze, akivel nem akart trécselni, egy különleges varázsige segítségével a kalap elsötétítette arcvonásait, hogy az illető ne ismerje fel. A szépítő turbán szintén nagy népszerűségnek örvendett, ezt csak magára kellett kapnia a vevőnek, és máris varázslatos sminket lehelt az arcára, egy kis pirosítót vagy rúzst, hogy élénkebbnek, frissebbnek hasson. Hiába taposta már ötvenes éveit Maggie, a kreativitás továbbra is túlbuzgott benne, imádta, amit csinál. Az üzlet gyarapodásával érezte, hogy jól jönne még egy kis segítség, és húga kérésére örömmel biztosított lehetőséget Tamarának, művészlelkű unokahúgának, aki az elmúlt években igen komoly jobbkezévé vált, művészi szempontból ő vált Maggie méltó utódjává. Saját magát látta benne, azt a lelkes, fiatal lányt, aki a Roxfortban alig várta, hogy véget érjenek az órái, majd elvonulhasson a klubhelyiségbe, ahol a háztársainak szebbnél szebb kalapokat és fejfedőket tervezett. Hamar nagy népszerűséget vívott ki magának az egyedi tervezésű kiegészítőkkel, amelyek a négy ház színeiben pompáztak, és ha valaki kérte, még oroszlán, kígyó, borz és holló hangokat is képesek voltak utánozni, ugyancsak ilyen formákat öltve.
Bár mostanában látszólag minden kereknek tűnt, a szeszély azért időről időre borsot tört a boszorkányok orra alá, ha egy-egy kalap a saját kénye-kedve szerint húzni kezdte a vendég haját, vagy elrepült messzire, csak, hogy bosszantsa viselőjét. Ezek miatt az esetek miatt Maggie szívből utálta a szeszélyt, és alig várta, hogy végre eltűnjön az életükből ez a mágikus csapás, illetve a Rend, hisz a legutóbbi fejlemények szerint valójában az felelt eme lehetetlen incidensekért, akárcsak a vérfagyasztó halálesetekért...

        Jellem

Maggie erős, határozott, kemény üzletasszony. Megdolgozott azért az anyagi biztonságért, amiben él, és esze ágában sincs engedni az elképzeléseiből, vagy fejet hajtani bárki előtt. Makacssága miatt nem egy vásárlót elveszített már, de ez cseppet sem szegte kedvét. Saját mondása, hogy Maggie kalap nem illik mindenki fejére, azt ki kell érdemelni, és aki az ő szemében nem méltó annak viselésére, annak nem is szívesen adja el. Rossz szokása, hogy szívesen üti bele az orrát mások dolgába, és akár nyíltan beleszól olyasmibe, amihez semmi köze. Érdekes, hogy emellett van egy finomabb, művészi oldala is, ez kerül előtérbe, amikor kalapokat tervez. Ilyenkor egészen átszellemül, imádja ezt az állapotot. A kemény külső érzékeny belsőt takar, ha szeretteiről van szó. Fiával, unokahúgával, húgával és legbelsőbb baráti körével nagyon szeretetteljesen, már már tyúkanyósan viselkedik. Kivételes humorérzékével pedig szinte mindig sikerül megnevettetnie környezetét.

         Apróságok

mindig || Kalapok, macskák, cigaretta, kártya, Gregory, Tamara
soha || Kellemetlenkedő vevők, A szeszély, háború, pénztelenség
hobbik || A barátnőivel kártyázik és koktélokat iszogat
merengő || A legjobb, amikor kiderült, hogy gyermeket vár.
A legrosszabb, amikor megtudta, hogy a férjét meggyilkolták.
mumus || Halálfalóvá alakul át.
Edevis tükre || Önmagát látja, amint átöleli Phillipet.
százfűlé-főzet || Ciklámen színű, cékla ízű, darabos állagú.
Amortentia || Friss dohány illata keveredik Phillip illatával.
titkok || Egyszer tervezett egy kalapot, ami véletlenül lángra lobbantotta a fejét. Még szerencse, hogy ő próbálta ki.
azt beszélik, hogy... || Túl nyers és előszeretettel szól bele más emberek dolgaiba, amihez semmi köze sincs. Ebben teljességgel igazuk is van.


        A család

apa || Samuel Deavyn, 78†, félvér,  nagyon jó viszonyban volt az apjával, amíg élt
anya || Tessana Deavyn, 80†, félvér, imádta az édesanyját
testvérek || Simonetta Deavyn, 52, baráti viszony
gyermekek || Gregory Babbington, 23, szoros, szeretetteljes viszony
állatok ||Három cicája van: Citromfű, Galagonya és Borsmenta

Családtörténet ||

A Deavyn család egyszerű kereskedőcsalád volt, Maggienek még a dédanyja is különböző kelmék eladásával foglalkozott. Maggie ennek köszönheti, hogy mindig akadt otthon valamilyen maradék anyag, amivel már kislányként is szívesen kísérletezett. Saját magának varrt babákat, amíg nem használhatott pálcát például. Mindig nagy gonddal válogatta meg a babái ruháját, akiket mindig évszakhoz és alkalomhoz illően öltöztetett fel. A Babbington nevet akkor vette fel, mikor hozzáment Philliphez, aki a sajátjához hasonlóan szegény családból származott, de mindketten azt látták a szüleiktől, hogy keményen dolgoztak, és soha nem adták fel. Kitartásuknak köszönhető, hogy hosszú évek alatt sikerült egy jól működő vállalkozást felépíteniük.


        Külsőségek

magasság || 164 cm
testalkat || Molett
szemszín || Zöldeskék
hajszín || Vörösesbarna
kinézet ||

Alacsony, telt alkatú boszorkány. Meglátszik rajta a kora, szeme körül már gyülekeznek a szarkalábak, ajka körül pedig a nevetőráncok. Szeret adni magára, szinte sosem lép ki az utcára kalap nélkül, és mindig ízléses, jó minőségű ruhákat visel. Gyakran látni szipkával a kezében, mert erős dohányos, ami bevallottan rossz szokása, de nem is akar leszokni róla.


        Tudás és karrier
pálca típusa || 8 hüvelyk, rugalmas kőrisfa, magja sárkányszívizomhúr  
végzettség || Roxfort
foglalkozás || Kalaptervező
varázslói ismeretek ||

Az átváltoztatástanon kívül nem igazán volt érzèke egyik tárgyhoz sem, abban viszont messze meghaladta évfolyama összes diákjának tudását. Kivételes tehetsègènek köszönheti, hogy mester nélkül, autodidakta módon tanulta ki a kalaptervezés minden fortélyát.

        Egyéb

avialany ||Kathy Bates
Naplózva

Sophie Flynn
Eltávozott karakter
*****


Let's say sunshine for everyone

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2023. 05. 06. - 14:38:55 »
+2

Kedves Maggie!

Te egy igazán erős boszorkány vagy, aki sok mindenen keresztül ment. A háború a te családod életére is kegyetlenül rányomta a bélyegét, viszont minden rossz dolog ellenáre folytattad a vállalkozásodat, ami életed hivatása. Kevesen csinálják ilyen szenvedéllyel azt, amire válalkoznak, látszik, hogy beleadod szívedet-lelkedet. A kemény páncél mögött azonban megismerhettünk egy igazán odaadó és kedves személyiséget, amit kár lenne rejtegetni.
Az előtörténetedben mindent rendben találtam, remekül bemutattad Maggie személyiségét és életútját. Köszönöm az apróbb javítást. Már várom, hogy hogyan bontakoztatod ki ezt az érdekes személyiséget, így nem tartalak fel,
az előtörténeted:



Játsz vadakat és szépeket!

Sophie
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 06. 03. - 09:11:59
Az oldal 0.073 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.