Mézesfalás látogató csapatépítés

[Cukormérgezés20040506]

Cukormérgezés
20040506



Flor
m o o d

Elvesztem ebben a nagy fennforgásban, inkább hátraarcot is akartam vágni, meg rásózni Florra a pénzem, hogy egyél, én innen lelépek. Nem voltam egy túl extrovertált valaki, a nyugit szerettem, a csendet és hogy békén hagyjanak. Hát itt egy se történt meg. És elvesztettem a fonalat meg Flort is, a bazinagy vattacukor miatt, amit a kezembe nyomtak. Visítozás meg csörömpölés volt én meg összeragadtam valami kölyökkel. Mert már rajtam is vattacukor meg azon a srácon is aki beleesett szinte arccal.
- Merlin segge - mormogtam, és az arcom is hozzáragadt. Próbáltam ehúzódni, de azt se tudtam kivel akadtam össze, nem nagyon volt lehetőségem nézelődni. Aztán egy imserős hang is megütötte a fejemet. Vanheim volt, pár évvel járt felettem.
- Nem fog megenni minket, ez csak vattacukor. De lehet le kell enned rólunk - sóhajtottam fel. NA erre se vágytam, hogy a vörös hajú csaj leegye rólam a cukrot. - Kezdhetnéd az ismerősöddel - tettem hozzá, miközben mellettem valahi harsány akcentussal visítozott, Flor felől. Lehet Nora és Flor is összeragadt. Mi a franc van ezzel a nappal. Én csak duplacoskis brownie-t akartam enni.

S Ü T I Z Ő S  M Ó K A
to; Mindenki


2004. május 6.
Az ember sokféle dologból áll,
és egyik sem látható elsőre -
még rózsa is nőhet a betonból,a
ha locsolod, s gondoskodsz felőle.

zenéd: Comptine d'Un Autre Été- Die fabelhafte Welt der Amélie Piano2 ● outfited: szokásos

Még most se tartom ezt túl jó ötletnek, egyre több ember jön, nekem meg egyre inkább katapultálhatnékom van, de nem adom fel. Anyunak is megígértem, hogy suli végre felmutatok valami barátfélét, meg... ez így nem jó, tudom én, épp csak meg kell szoknom, hogy vagy túlüvöltik egymást, vagy mindenfelől érkeznek a szavak, amikre összpontosítanom kell, hogy figyeljek, honnan mondják, és ki mondja. Ez annyira megerőltető.
Persze a figyelmem azonnal elterelődik, mikor Dominic megérkezik, egyből sütis lesz a pulcsim. Azon még halkan el is nevetem magam, mert...megesik na, és a fejem is rázom, hogy tényleg nem történt semmi, de lefagyok, mikor a kezei a melleimen kötnek ki. Mire kettőt pislogok, már megindul a bal kezem, és egy csattanással landol Dominic arcán. Elkerekedik a szemem, mert ez tényleg ösztönös volt, és abban a pillanatban sajnálom is.
- Ne haragudj - húzom el a szám, ezen a ponton már sejtem, nem leszünk barátok.
- Köszi, de most.... inkább kiszedem a foltot - motyogom megrázva a fejem, és besietek a mosdóba. Nem, egyébként nem vagyok szégyenlős, azt a nyamvadt bűbájt a többiek előtt is el tudtam volna motyogni, épp csak nagyon kellemetlen volt ez, főleg, hogy Elois is odatoppant. Remélem, nem értett félre semmit, mondtam én, hogy nem kell nekem idejönni.
Azonban összeszedem magam, tényleg rendbe szedem a pulcsim, és kimegyek a többiekhez, akik valószínűleg már bejöttek.
Most már tényleg szerzek magamnak egy sütit, aztán úgy nézem a kialakuló káoszt, mert nézni mégis csak jobb.
Közben meglátok egy nagyobb citromos szeletet, amint gyorsan megkaparintok, mielőtt a roxfortosok áldozatává válik, majd odasétálok vele Leonardhoz, egy és szó nélkül a kezébe nyomom, de már keresem tekintetemmel az én következő áldozatom.

Citromos süti

2004. május 6.

Just Simple
♫ Music ♫

To all, and nobody

"Furcsa dolog az akarat,
kell, szükséges, igénylem
ilyet csak az akarhat,
aki mindent megkapott már az életben."


Már benn ettem le a lányokról a sütit, nem foglalkozva azzal, hogy nem tetszik ez nekik vagy hogy viccesnek találják a szituációt, én csupán az édességre pályáztam, abszolút nem volt bennem olyan szándék, amivel akár rosszra is gondolhattak volna. Dehát ők lányok, ez a dolguk.
- Nekem csak a süti kell, ne mozogjatok. – morogtam nekik, majd miután csüggedten tapasztaltam, hogy nincs már rajtuk ehető terület, figyeltem, ahogy Hemmings betört fejjel elszalad a mosdóba. Ezzel már megint történt valami, nem foglalkozom vele túl sokat, megjegyzem adalék infóként, mert az arcomon ülő csalódottság jobban foglalkoztatott, bár ekkor megjelenik Monstro és szokásához híven hozza a formáját, kicsit olyan, mintha egy Wheeland rokon lenne, magával hozva a balszerencsét.A viccének köszönhetően egy eladónő egy újabb tálca sütit reptet a levegőbe, ami persze a fejem tetején landolt, hát hol máshol lenne annak jobb helye.
- Kössz Monstro, igaz barát vagy. – morogtam alig hallhatóan, ahogy a hab és a krém lefolyt az arcomon. Levettem a tálcát és a süti naggyát a fejemről, visszatettem azt marékkal a tálcára és Monstro felé nyújtottam, de persze alig láttam ki a krémből, még a szemöldököm is habos volt.
- Ezt elejtetted. – tettem hozzá, majd mikor magam is megnyaltam a habot, ami épp lefolyt az arcomon, fintorogva konstatáltam hogy ez bizony nem is citromos. A Mardekárosnak azonban ízlik, de legalább a pattogó Wheeland és az illemről papoló Tyra is kapott a sütiből. Sóhajtottam egy mélyet, majd a mosdó felé indultam abban a reményben, hogy rendbe tehetem a szétdúrt sérómat, aztán pedig mivel már többet töltöttem itt az üzletben, mint szerettem volna, elindulok haza. Mikor végre megszületett az elhatározás, Hemmings torpant meg előttem szinte a semmiből és boci szemeivel nézett rám. Úgy tűnik a foltot letakarította magáról, bár vele szemben egy két lábon járó sütifolt álldogált. Már épp meg akartam kérdezni, mit szeretne tőlem, mikor a kezembe nyom egy sütit, olyat, mint amilyen az előző volt, amit Wheeland miatt elhajítottam.
Rég éreztem ilyen hálát bárki felé, vagy ekkora örömöt, akaratlanul is elmosolyodtam. Felnéztem a lányra, majd végigsimítottam az arcán. – Köszi, ezért jöttem. – mosolyogtam továbbra is, majd a fejemmel intettem végül felé, hogy menjen tovább, így is az volt a terve, legalábbis a testbeszéde erről árulkodott. Ha marad, akkor pedig végignézheti, hogy dúrom be egyedül a sütit, amit hozott, akár egy pocok.   

Kóstoló
▪ 2004. május 6. ▪

Mindenki


outfit

Na jó. Ezt nem így terveztem, hogy belépek az üzletbe és máris egy komplett hajkorona ragad a vattacukromra. De gondolom Jay is hasonlóan járt a hangok alapján. Ő persze aurornak készül, biztosan határozottabban képes volna megoldani a helyzetet. Természetesen, míg ő egy fickót és a hangok alapján Sophie Vanheimet kapta - aki régen a suliba járt, elvileg már felnőtt... vagy nem? Nem tudom, mindenesetre Nora Narek pont annyira volt szerencsés húzás, mintha Flint ragadt volna a vattacukromba.
- Jó ne visíts... mindjárt leeszem rólad! - magyaráztam, kapva Jay hátam mögötti megjegyzésén. - Jay, ha leetted róluk be kell segítened... ez a vattacukor hatalmas! - közöltem. Persze ilyenkor hol van Monstro? Tuti valaki másról eszik le éppen egy egész tortát. Hát. Nem tévedtem, ahogy oldalra pillantottam. Ott is alaposan ment az akció. Így beleharaptam a vattacukorba.
- Narek! Pusztítsd a másik oldalról! Hé meg te is! Mi a neved? Theresa? - kérdeztem fennhangon. Aztán még nagyobbat haraptam a lila vattacsodából. Tömény cukor volt az egész, meg valami mágia, amitől csak még ragacsosabb lett.
- Egyetek Noráról! - kiáltottam bele a Mézesfalás káoszába, hátha más is becsatlakozna és gyorsabb lenne a folyamat.

Egy fánktasztikus nap

Kezd egyre káoszosabb lenni a szitu. Mindenki ragacsos vagy éppen sütit esznek róla… ja velem is éppen ez történik!
Leo megszállottan eszi Isáról és rólam a menthető sütidarabkákat. Hát, jól van, ha neki így jó. Pedig szerintem biztosan kapható még ilyen, nem hinném, hogy ez volt a legutolsó darabka, kivéve, ha ő ette meg a többit is.
Próbálok közbenézni, hogy itt vajon árulnak-e fánkot vagy teljesen feleslegesen jöttem, majd Szőke srác egy halom felénk zuhanó valamilyen süti kíséretében megérkezik. Nem láttam, honnan szállt ide a süti, de grrrrr az egész fejem olyan lett és most már a citromos- talán csokis süti kedvelőinek biztosan nagyon szimpi lehetek. Pedig nem valami jó kombó szerintem. Mondjuk, Leo többet kapott, én még jól is jártam, ha így nézzük. Szegény srác, oda a belőtt séró.
- Nemááááár!
Közben hallom, hogy a csoport másik fele a vattacukrot eszi Nora hajáról (?), na az is szuper móka lehet, nem irigylem a csajt. Merlinre, mi a fene van itt?!
Flint amint az utolsó morzsát is leette rólunk, duzzogó sütis fejjel felszívódik. Ahogy gondolod Leo, neked is szia.
Szőke srác viszont remekül szórakozik, Flint példáját követve ő is rólam eszi a sütit, vagy legalábbis valamelyik részét.
- Ez most komoly?! – nézek Domra és forgatom a szemem majd elröhögöm magam. Keresek a közelben valami szalvétát és megtörlöm az arcom. – Kezd egy kicsit sok lenni. Lehet itt enni normálisan is vagy csak ilyen… káoszban?
Erősen fontolgatom, hogy indulni kellene, de még mindig nem találtam, amiért jöttem.

[- Bah! -]

♥ édes méreg ♥

(sugar rush)

pretty : legyen már jó idő ♥ vibe: I n t e r l u d e

2004. 05. 06.
p.s. mindenki

MIért is gondoltam, hogy ez jó ötlet lesz?! A roxfort legfurább diákjai szabadultak el egy helyen, az élén Monstroval... De nem hiszem el, hogy teljesen belegabalyodtam ebbe a... hatalmas vattacukorba, ráadásul Floriannal... Azok után, amiket Alec mesélt... De csak természetesen Nora, csak természetesen, te is egy tanárba zúgtál bele, nincs ebben semmi különös... CSAK A HAJAM! Azt meg szeretném tartani, egy nőnek a tekintetén kívül a haja a legfontosabb... Vagyis amíg le nem vágja az ember odahaza, mert csak hajvágással lehet tiltakozni. Legszívesebben most is levágtam volna, az egész hajam, az egész mindenem vattacukros lett!
Túl szép vagyok én ehhez! És azt hittem nem jól hallok. Leeszi rólam. Ha nemtakarta volna ki a fejemet a fél vattacukor, akkor láthatta volna a megrökönyödött nézésem. Ez biztos vagyok benne, hogy ez már megint valami elfuserált brit humor. De ő komolyan gondolta, és enni kezdte rólam a vattacukrot.
- Bah! - sóhajtottam el magamat. - A szerencséd, hogy imádom ezt a vattaizét... - mondtam, és én is enni kezdtem magamról, bár csak jobban összeragadtam. Ezek után tuti elmegyek és kisajátítom a prefetus fürdőt, nem érdekel. És már csak Theresa hiányzott, hogy egyen rólam. Magasságos ég!
- Figyelj hova nyúlsz - címeztem gőgösen a griffendéles lánynak, de aztán Flor elordította magát én meg összerezzentem. nem, nem, nem. Ez a hármas már így is bőven eléggé groteszk.
Szerencsére azért haladtunk, legalább vaníliás íze volt... És egy részem kezdett szabaddá válni, csak ne ragadjak össze ezek után még valakivel össze. A többiekkel nem is törődtem, így is elég volt a saját bajom.
- Jó, már mindjárt szabadok vagyunk...

Kóstoló
▪ 2004. május 6. ▪

Mindenki


outfit

Narekről leenni az édességet nagyjából minden fiú álma lehet... kivéve az enyém. Persze, ahogy mellé sápítozott, az nem sokat segített a helyzeten. Azokra a nőkre emlékeztetett, aki anyám kedvenc szappanoperáiban játszottak.
- Szerintem a vattaizé is imád téged. - mondtam, ahogy enni kezdtem a haja körüli részt. Valahogy örültem, hogy Smith nem lát vattacukortól ragacsos fejjel. Talán éppen most döbbenne rá, hogy még mindig csak egy gyerek vagyok... és ez igaz is lenne. Nem voltam olyan komoly és merev, mint ő. Nyilván mostanra előkapta volna a pálcáját, hogy mindenkit letisztítson.
- Na jó, lehet le kell vágnod majd a hajad ezután... - sóhajtottam, mert eléggé kilátástalannak tűnt a helyzet ránézésre. Sóhajtottam is egy nagyot, aztán már haraptam volna bele, mikor az egyik eladó megállt a káosz közepén.
- Na, de fiatalok! - Emelte fel a hangját, majd egyetlen pálca mozdulattal, lendületes mozdulattal végig varázsolt rajtunk. Az édességes ragacs eltűnt Noráról, a többiekről a tortahab és úgy tűnt, minden viszsatért a normális kerékvágásba az édességekkel együtt. Csak éppen Nora arcán maradt egy kis vattacukor darab.
- Öh... ott... - mutatta a szája melletti részen. - De a hajad is össze van ragadva még... khöm...

Egy fánktasztikus nap

Kezd sok lenni ez a rengeteg sütikrém meg ragacsos izé rajtam, ráadásul tegnap mostam hajat, olyan jó illatú meg selymes-fényes volt. Grrr!
Dom maradt mellettem, gondolom, hozzám hasonlóan még ő is szeretett volna valami finomságot keríteni, hiszen a másról lekajált csokikrém meg piskótadarabkák nem a legjobb választás egy ilyen helyen.
- Vajon van itt fánk? Én azért jöttem, de eddig még… - felelem a kérdésére, hogy mit szeretnék, de közben nem tudom befejezni, mert egyik pillanatról a másikra eltűnik rólam minden ragacsos izé és újra tiszta vagyok. Most már kicsit jobb kedvvel folytatom – szóvaal… - vagyis csak szerettem volna, mert megjelenik a barátnője, Eloise.
A hollós lány a barátjának hozott valami édességet, majd az én kezembe is nyom egy ugyanolyan nyávogó dobozt. Hmm, kutyás csajnak macskás nasit? Hááááát…
- Köszi, kedves tőled! – mondom a lánynak zavartan mosolyogva a dobozért cserébe. Mivel még véletlenül sem szeretném tartani itt a gyertyát, jobbnak látom, ha elpályázom innen. – Én azt hiszem, hogy jobb, ha lépek – mondom kettejüknek, mikor egyre kényelmetlenebbül érzem magam, bár lehet, hogy meg sem hallják már, ha belefeledkeztek egymásba.
Na jó, feladom, bármi jó, ha nincsen fánk. Bizonytalanul méregetem a nyávogós dobozt, nem vagyok biztos benne, hogy csokimacskát szeretnék enni. Lemondóan sóhajtok egyet, végül úgy döntök, nem bontom ki. Én kutyás vagyok és kész.

[- A vattaizé kimutathatná máshogy, hogy szeret -]

♥ édes méreg ♥

(sugar rush)

pretty : legyen már jó idő ♥ vibe: I n t e r l u d e

2004. 05. 06.
p.s. mindenki

Milyen barbár hely volt ez? Néha tényleg betévedtem ide, mindeig, de akkor is. Az édesség akkor jó, ha az ember hasában van, de nem, nekem az egész fejemen vattacukor volt. Imádtam a vattacukrot, édes volt, meg otthon ilyet még nem is láttam. De hogy rám is kerüljön, és még Floriannal össze legyek tapadva. És persze utáltam ragadni, aranyvérű voltam, nem egy... egy... csiga! Bruh! Próbáltam én is eltávolítani magunkról az édességet.
- A vattaizé kimutathatná máshogy, hogy szeret - dünnyögtem drámaian, majd a hajvágára elkerekedett a szemem. - Ne máár, varázslók vagyunk vagy mi, csak van rá valami... bűbáj... bájital... - néztem rá kerek szemekkel. Nagyjából tíz centi lett totál káros, de csak nem. Ugye? Visítani fogok.
De ekkor elénk ugrott az egyik eladó, és nem is érdekelt, mit mondott, csak felsóhajtottam, ahogy megtisztultam. Oké, talán így felvállalható a külsőm, és Florian is emberinek nézett ki a többiekkel együtt. De akkor Florian mutogatni kezdett felém, én meg összeráncolt szemöldökkel nézten vissza rá.
- Hol? Itt? - mutattam a számra, de nem éreztem semmit, csak a bőröm. - Hooool? - estem kétségbe, lehet valami perverz helyen van még? Megnéztem a ruhám is, de nem.
- Neked meg ott! Ott van valami!  - mutogattam én is rá, de nem jutott eszembe mi az orr angolul, és csak mutogattam.
- Ne már, Florian, találj ki rá valamit! - mutogattam neki az összeragadt hajamat. Ő itt a brit, meg minden, csak tud valamit a vattacukros hajra. Tele van lány testvérekkel állítólag, csak szedett össze tőlük valami... használhatót.

A játék véget ért.
Köszi mindenkinek a részvételt!  Aki szeretné, a saját kincsesében folytassa nyugodtan!