+  Roxfort RPG
|-+  Időn kívüli játékok
| |-+  Kalandok kikalandozóhelye / Játéktér (Moderátorok: A Dementor, Csámpás)
| | |-+  Karácsonyi bál
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] 2 Le Nyomtatás
Szerző Téma: Karácsonyi bál  (Megtekintve 373 alkalommal)

Csámpás
[Topiktulaj]
***


KARIKALÁB

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2022. 11. 20. - 15:47:17 »
+6

KARÁCSONYI BÁL


2003. december 20.


Aki csak belépett a nagyterembe, elállt a lélegzete. Talán ilyen szép még sosem volt: a bűvölt mennyezetről nem csak gyönyörű, tiszta hóesés szállt alá a diákok, tanárok és külsősök elegáns seregére, hanem csodaszép arany csillámos por is, mely még szikrázóbbá és fenségesebbé tette a helyszínt. Odabent édes mézeskalács illat és kellemes fahéjas almáspite illat terjengett. Lebegő lámpások világították meg a termet csodás, fényes köntösbe bújtatva a helyiséget. Kellett egy kis idő az embernek, hogy a szeme befogadja ezt a káprázatos látványt, mintha csak egy mesebeli palotába kerültek volna. Az egészet csak tetőzte a kifelé is ritmusosan áramló karácsonyi zene, lágy dallama volt és kellemesen szólt. Ha kellően kicsodálkozta magát a bámészkodó, akkor végre be is léphetett a hatalmas kitárt ajtón, melyen fenyőkoszorúk csüngtek pöffeszkedve, mintha ők lettek volna a jelenet legszebb részei, de ez nem így volt. Minden tekintet egyenként akadt meg a gyönyörű, hatalmas fenyőfán, amit maga Hagrid választott ki, és cipelt ide, hogy utolsó pillanataival a terem ékessége legyen. Büszke ágain arany és fehér színű díszek pihentek, tökéletes rendezettséggel, Flitwick professzornak köszönhetően. Ágait hó fedte, ami nem olvadt le róla, és csúcsdísz csillaga méltóságteljesen ragyogott mindenki felett.
Mr. Smith elegánsan, egyenes háttal ácsorgott nem messze a bejárattól, szigorú tekintetével nyomon követve a diákjainak tömegét, akik kedvükre csevegtek, vagy éppen megpróbáltak inni az alkoholos puncsból, ami persze minden kiskorúra rendre-módra rávisított, elkergetve őket a felnőttek asztaláról. Nem kerülhette el semmi sem a figyelmét, olyan volt, akár egy sas madár, egy fa legmagasabb ágán ücsörögve, és bármikor készen állt a bevetésre, ha kellett. Nem is volt baj, hogy jelenlétével egyszemélyes biztonsági szolgálat volt, mert bizony Mr. la Fayt megint nem kerülte el a baj. A fiú talán barátját, talán másvalakit keresett a tekintetével, amikor szabályosan belesétált az éneklő békákkal teli asztalra, akik mérgesen kuruttyolva kergetni kezdték őt. Ki ne lenne mérges, ha megzavarják a Csendes éj brekegése közben?
Mr. O'Mara és Mr. Fraser úgy érkezett erre az eseményre, mintha csak egy bálba mentek volna az Aranypezsgőre. Elliot éppen egy kiskorú diákon röhögött kárörvendve, akire ráüvöltött az alkoholt tartalmazó puncs. Szabályosan egy mérges manó ember arca emelkedett ki belőle - hogy hűek maradjunk az ünnepekhez -, és mindenféle gorombaságot kiabált. Azonban Mr. O'Mara öröme nem tartott sokáig, ugyanis ő sem úszta meg ordítás nélkül, miközben Mr. Fraser elégedetten kortyolgatta a puncsot jól szórakozva a jeleneten, aztán tekintetével ki is szúrta a közelben masírozó nevelt lányukat.
Miss Miller szinte elrobogott apjai alőtt, észre sem véve őket. Nem, neki most nem volt ideje nézelődni. Éppen most úszott meg egy csókot azzal a fogszabályzós Ledoux-szal, már ha rágondolt is kirázta a hideg. És minderről az az átkozott fagyöngy tehetett, ami megállás nélkül a nyomában volt. Észre sem véve hová szalomozott, egyenesen beleszaladt Mr. Oswin karjaiba, aki éppen lelkileg készülődött a közelgő fellépésére.
Miss Bailey éppen két gyerekeknek készült puncsot igyekezett átmanőverezni a tömegen. Mr. Ellsworth az egyik asztalnál várta, egy furcsa idegennel, de a fiú nem igazán foglalkozott vele, lefoglalta Sandy bámulása. A rejtélyes idegen nem volt más, mint Mr. Zharkov, aki nem kimondottan repesett az örömtől, hogy egy rakat diák közzé keveredett, és inkább elkerülte volna bizonyos valakik figyelmét. Miss Baileyt az utolsó pillanatban lökte meg valaki, és egyenesen letarolta a közelben ácsorgó Miss McCarthyt, aki kiütötte Mr. Zharkov kezéből a poharat.


Tudnivaló
A következő mesélői reag november 27-én érkezik.
Két egymástkövető kör kihagyása után a karakter automatikusan kikerül a játékból, ilyen
esetben visszatérni lehet, az ára csupán egy pm.
Minden hozzászólás 2-2 pontot ér.
Egy körön belül mindenki egyszer szólhat hozzá.
Párbeszédeknél az njk-kat a mesélő mozgatja.



Ne feledjétek, a KM szava szent. Fellebbezési jogotok van a Staffnál, de a legtöbbször mikor beszálltok egy ilyen játékba, tudomásul veszitek, hogy szeretett kis karaktereitek komoly fizikai, vagy akár mentális sérüléseket is szenvedhetnek.
Naplózva

______________________________________________

Az élet nagy kaland,
Átírható színdarab,
És hidd el, csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz, mi rád vár.

______________________________________________

Theresa McCarthy
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2022. 11. 20. - 18:52:14 »
+2

Yule ball


outfit

2003. december 20.

Újra itt van a karácsony. Best time of the year, meg ilyenek. Én speciel szívesebben maradnék a Roxfortban, de a családom minden évben hazarendel erre a kedves, családi ünnepre. Nálunk általában sírással és veszekedéssel végződik. És igen, általában én sírok és veszekedek.
De most még egyelőre itt vagyunk a suliban, és az év végi Furkász-számba én írhatom a karácsonyi bál riportját. Ezért itt vagyok, és izgatottan várom, milyen meglepetéseket tartogat nekünk ebben az évben a roxforti karácsony.
Már a terem berendezése is elég ámulatba ejtő. Minden évben szép, de most valahogy különleges. Minden téli, és csillogó, és jeges, ugyanakkor nincs hideg, és még az illat is rendkívül kellemes. Tetszik.
Kíváncsian járom körbe a termet, és közben azon gondolkozom, hogy hogyan is fogom eltölteni a szünetet. Alig várom már, hogy Nate-tel találkozzak, és minél több időt tölthessek a bátyámmal. Ő az egyetlen normális a családban.
Meg Londonba is mindenképpen el kell látogatnom, elfogyott néhány összetevő a bájital-készletemből, és a Kviddicsa a javából-ba is el kellene látogatnom.
Utam az italos asztal felé vezet, szükségem van valami innivalóra, hogy ne csak úgy fel-alá mászkáljak a teremben. Még nincsenek sokan, és azt hallottam, idén külsősök is jöhetnek, úgyhogy nem csodálkoznék, ha lenne valami izgalom is.
Eszembe sem jut az alkoholos italok felé indulni, túl sok a tanár és a felnőtt ahhoz, hogy belekóstoljak a forralt borba vagy a puncsba. Inkább öntök magamnak egy pohár narancs levet, és azzal sétálok körbe. Néha odaintek egy-egy ismerősnek, beszélgetek is, ha valaki megszólít. Végül meglátom Ezrát, akivel van még némi kviddics-fogadásos elintéznivalóm, úgyhogy arra gondolok, hogy gyorsan megbeszélhetjük, mikor és hol találkozzunk.
Már majdnem odaértem, amikor hátulról jött egy lökés, én pedig az Ezráék közelében ülő felnőtt férfira estem. A narancslé kiborult, én a férfin fetrengek, és elég kínosnak tűnt a helyzet.
-Bakker. - tápászkodok fel, és bocsánatkérően néztem a férfira. - Nem akartam leönteni narancslével.
Közben hátranézek, és látom, hogy Sandy Bailey volt a "támadó", de meglepett pillantásából arra következtetek, hogy ő sem szándékosan lökött meg.
-Nyugi, Sandy. - viccelem el a helyzetet. - Nem akartam lenyúlni a pasid, csak beszélni szerettem volna vele két mondatot. - vigyorgok rá, aztán visszanézek a hapsira, és ha még mindig a földön van, segítek neki felállni.
Naplózva

Lola Miller
Mardekár
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2022. 11. 20. - 20:16:59 »
+3

Karácsonyi bál
2003. december 20.

 

to Charlie

báliruha


Könnyű célnak mára csak azt tűztem ki, hogy túlélni csinosan és lehetőleg nagyon menőn az estét, Nora kellemes társaságában. Úgy terveztem esetleg megkóstolom sutyiban a felnőtteknek szánt innivalót, mert milyen már, hogy direkt villognak az előjogaikkal, előttünk isszák és nekünk nem adnak. Na, hát a túlélés körülbelül öt percig tűnt könnyűnek, aztán anélkül durvult be a buli, hogy a csodás karácsonyi zene metálba váltott volna, vagy a szívmelengető fények vörösre váltottak volna.
Nem, minden csodás volt, és bűbájos, és mézeskalács illatú. Csak épp belerondított az összképbe Ledoux cápákat megszégyenítő fogsora. Egy mugli horrorban nincs annyi fém a motorcsónakkajáló fenevadak foga között, mint ennek a gyógyegérnek. Mondjuk, ha van is köztünk valami láthatatlan, mágneses erő, az nyilvánvalóan a taszító hatású lehet, mert ahogy ő közelített, én úgy menekültem el. Nem tőle, és nem így óhajtom megkapni a nagy elsőt. Pedig ez a fagyöngy a fejébe (??) vette, hogy ma túlesek rajta, mert a jelek szerint üldözött, Ledoux-val együtt. Vajon ő bűvölte rám a fagöngyöt, vagy valaki más szivat?
- Nora, gyújtsd fel légysziii... - sziszegtem a fogam között távozóban az asztaltól, aztán rábíztam a barira, hogy a csókprovokáló dekorációra, vagy a hülyegyerekre érti. Valahogy biztos megmentett legalább a sráctól, mert Ledoux egyelőre lekopott. Én meg menekültem a fagyöngy elől.
Aztán meg az apák. Szeretem őket, de a múltkor is de ciki volt Haloweenkkor, és ott még nem is volt ott az egész iskola. Most meg ott szórakoztak a puncsostálaknál. Szóval a tekintetemet másfelé irányítottam, és elsunnyogtam onnan is, magamban azt hajtogatva, hogy “nenézzoda, nenézzoda”.
- Hess, hess! - fújtam bosszúsan a fagyöngy felé, de az csak nem akart lekopni, követett hűségesen, mígnem beleütköztem valakibe. Valakibe, akinek ismerősen jó illata volt, borzongtatóan erős karjai, és szexi, göndör fürtjei is. Csak egy pillanatig bámultam fel rá, olyan cikisen csillogós, cicásam tágra nyílt szemekkel, kezeimmel támaszkodva a mellkasán, aztán összeszedtem magam és a magabiztos mosolyom.
- Hé... Itt a jó alkalom, hogy te lehess a hős. Légy olyan jó, és ments meg attól légyszi - pillogtam rá csábosan és segélykérően Charlie Osvinra, akinek a fejében talán dalok jártak éppen, de én most remélem, a karjai közé botolva gondoskodtam róla, hogy azok kicsit háttérbe vonuljanak. 
- Biztos tudsz valami jó varázst erre az izére, hogy ne üldözzön - mosolyogtam rá, aztán vetettem még egy bosszús pillantást a felettünk megállapodó, és szemtelenül ott lebegő fagyöngy felé. 
Naplózva


Sandy Bailey
Hugrabug
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2022. 11. 21. - 16:14:43 »
+3

Karácsonyi kicsumicsu
2003. december 20.

to Ezra, Tessa

dress

Korán reggel, szinte hajnalok hajnalán pattantam ki az ágyból, összepakoltam a cuccaim, kikészítettem a ma esti ruhám. Csinosat, de végtelenül elegánsat gondoltam. A naopkban lapozgattam egy divatlapot, és rá kellett hogy jöjjek, a fekete mindig elegáns és szexi. Miután mindent összepakoltam, rajzolgatni kezdtem, és hát.. ez lett belőle.
- Hát..lehetett volna jobb is.. Elég későn kezdtem el rajzolgatni, egy csomó ideig seprűbűvölőnek készültem. De ez a rajz, mégis olyan bájos. Talán mert Ezrát ábrázolja. A nap részében nem sok midnent csináltam, most pedig a bejáratnál állok, a csodás is fekete ruhámban. Igyekszem betódulni a diáksereggel, az sem baj, hogy a bal cipőm letapossa egy felsőbb éves duci Griffendéles. A rajzom elrejtettem, mert Ezrának szánom karácsonyi ajándéknak. Nem nagy dolog, de remélem tetszik majd neki. Nagy levegő, és...óóóó, a fa! A károcsfa olyan szééép. Otthon sajnos nincs ekkora, csak egy kis csoffadtka van, de ez nem változik át fenyő szörnyé, mert persze nincs is itt Jason. Mertmár olyan öreg. Írok is neki egy karácsonyi képeslapot, hogy kedves öregedő Jasönöm,..biztos tetszeni fog a kugli fejének. Hiányzik is rendesen. A puncsok felé veszem az irányt, miután kellően sok hűű, meg haaa, és wáóó, hangzik el a számból.
- Bo..bocsánat, csak a puncshoz..bocsi..kicsit arrébb? Köszönöm!
A puncs kellemesen gőzölög, és olyan de olyan illata van, hogy azegszet most rögtön ledönteném a tokomon. Ezra adagját is, némi kis lelkifurdakással persze. A tekintetem meg is akad Ezrán, aki most is khm...eszeveszett dögös. Mellette van valaki, akit nem ismerek. Ezrának valami...fura rokona? Na mindegy, mindjárt kiderül,..ha egyszer végre árvekedem magama tömege..hen..
- Wáááááuuu Érzem, ahogy valaki meglök, talán egy könyök volt az, én pedig menthetetlenül zuhanok. Próbálom a lábam előre rakni, de már késő, és az esésem sem tudom timpítani, mert mind a két kezem tele van!!! Az én szerencsémre nem verem be a fejem és töröm ki a fogam, de Tessa kevésbé szerencsés, mert ő neki dőlök, és mint a dominó, ő meg letarolja a fura idegen pasast. Érzem, ahogy a szívem mindjárt kiugrik a helyéről, és elsüllyedek szégyenemben. Fel se fogom, mit tettem, vagyis...dehogynem...
- Baszti..kuli...elnézést...egy könyök hatolt belém..úgy értem...nekem jöttek....
Érzem, ahogy a fülem vörösödik, és kúszik fel az arcomig. Nem elég, hogy letaroltam itt az embereket, még ilyenekt mondok hogy belém hatolt egy könyök. Oké, merre is van az alkoholos puncs?
-Nyugi, Sandy.Nem akartam lenyúlni a pasid, csak beszélni szerettem volna vele két mondatot
Eh...én is vigyorgok, vicces..igen, tényleg vicces, nem tudom miért ég az arcom...
Naplózva


Ezra Ellsworth
Hugrabug
*


A joke? Im on it!

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2022. 11. 21. - 20:32:58 »
+3

Karácsonyi dirr-durr, adjunk neki!

2003.12.20


F*cking elegant #---------> Christmas song

to my love and anyone else

Az érkezésem szinte mesteri volt, amit nem szokásos szettemnek köszönhetek, pedig nem szoktam kiöltözni, most is inkább a középpontban szerettem volna villogni, meg amolyan görbe tükröt mutatni a külvilág felé. Lila színben tündöklő lakkcipőm szinte világított a teremben, mikor beléptem, én pedig vigyorogva konstatáltam a feldíszített nagy terem pompáját. Akár egy gyerek pörögtem körbe, nem törődve a körülöttem állókkal, kit ütök meg vele, vagy kinek lépek a lábára, mit bánom én, buli van! Az egyik alsóbb éves Hollóhátas csúnyán is nézett rám, mire én csak kinyújtottam rá a nyelvem.
- Mivan, kérsz egy hugracombost? – nevettem, majd legyintve otthagytam őket, hogy belevessem magam a tömegbe és hogy szétnézzek a svédasztalnál.
Szomorúan konstatálom, mikor Samet és Billt leordítja az alkohol bólé, bár persze jót szórakozom a két ütődött barmon, kik öklüket mutogatva jelzik felém, hogy ezt nem úszom meg. Persze. Mindenkivel összeakaszkodnak lépten nyomon, de ahogy hallom, mindig ráfáznak.
Végül leülök egy székre, nehogy Smith tanbá is elkezdjen szúrni minket, így nem akartam feltűnősködni, szemeim amúgy is inkább Sandy-t keresték. Furcsállom, hogy Brown professzort sem látom sehol, pedig ex-aurorként azt hinné az ember, hogy itt fog őrködni és fekvőtámaszokat nyomatni mindenkivel. Sok ismerőst pillantok meg, nekik csak egyszerűen intek, de csak ekkor tűnik fel egy alak a mellettem lévő széken, ahogy magában üldögél. Ki ez? Mintha morcosnak tűnne, pedig egy bulin van. Lehet ez is egy auror?
- Jó estét! – intettem felé mosolyogva. – Mit lógatja az orrát, maga legalább ihat alkoholt. – legyintettem lemondóan, majd egy mosoly húzódott végig az arcomon.
- Ezra vagyok, örvendek. – nyújtottam kezet felé. - Hé, ha hoz nekem két pohár alkoholos puncsot, bemutathatom néhány jó csajnak? Mit szól, áll az alku? – vigyorogtam rá, mikor feltűnt a színen Sandy, két pohárral a kezében. Oh…Merlinre, ez a lány gyönyörű. Ha válaszolna közben a mellettem ülő idegen, felé tartom az ujjam, hogy várjon a beszéddel egy kicsit, mert meg akarom élni a pillanatot.
- Az eszem megáll, olyan gyönyörű. – mondtam hangosat Mr. Zharkovnak, szinte olyan stílusban, mintha csak haverok lennénk.
- Az én csajom. – böktem meg végül a férfit büszkén vigyorogva, de, mint minden csoda, ez is véget ért, mikor jött is a kalamajka. Ezért is imádtam annyira Sandyt, mindig feldobta a bulikat, érzéke volt hozzá, szinte vonzotta a veszélyt…izgalmas egy lány, az egyszer biztos. Nem láttam pontosan ki, de meglökték, aminek köszönhetően nekiment Thessának, aki nekiesett a mellettem ülő fickónak és a poharát kiütötte kezéből. A suli újság szerkesztője le is öntötte a férfit valamivel, aminek köszönhetően én is felpattantam helyemről, de szerencsére én nem lettem narancsos.
- Jól van mindenki? – kérdeztem, majd Sandy mellé léptem és megsimítottam az arcát, úgy érdeklődtem felőle inkább enyhe mosollyal, mint aggodalommal.
- Baszti..kuli...elnézést...egy könyök hatolt belém..úgy értem...nekem jöttek.... – magyarázkodott szokásos tündéri stílusában, mire megbizonyosodva arról, senkinek nem lett baja a narancslé támadáson kívül rá néztem Thessára és az idegenre.
- Nem ütötted meg magad? Ki lökött meg? – kérdeztem, miközben szúrós tekintettel körbenéztem, de leginkább megjátszott poén volt, mint komoly szándék, reméltem, hogy Sandy megnyugszik és nem érzi magát hibásnak, ez igazából bárkivel meg eshet.
- Nyugi, Sandy.Nem akartam lenyúlni a pasid, csak beszélni szerettem volna vele két mondatot – válaszolt Thessa végül, próbálván oldani a feszültséget, amit maximum Mr. Morcos úr érezhet, inkább felé kellene udvarolnia a lánynak, bár az tuti, felkeltette az érdeklődésem, mit szeretne tőlem, lehet fogadni akar, nemsoká kezdődik az új kviddics idényt a karácsonyt követően, tehát nem lenne meglepő? Esetleg az újsággal kapcsolatosan szeretne valamit, nem tudom, de miután mindenki megnyugszik lesz ideje elmondani.
- Persze Thessa, mond nyugodtan. Ha le akarnál csapni a kezéről, nem úsztad volna meg ennyivel. – nevettem én is, remélve, hogy mostmár Sandy is jobban érzi magát.
- Uram, ön jól van? Úgy néz ki, nem kellek én szárnysegédnek, vonzza a csajokat nélkülem is. – mosolyogtam rá, remélve, hogy veszi a poént és nem haragudott meg Thessára vagy Sandyre.
Naplózva


Elliot O'Mara
Adminisztrátor
***


Mucipuma

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2022. 11. 23. - 08:40:55 »
+4

◂karácsonyi bál▸
2003. december 20.


◃m i n d e n k i▹
A karácsony meglengeti a varázspálcáját,
és onnantól minden puhább és gyönyörűbb.

style: ball outfit zene: cold december night

Kicsit feszengve igazgattam meg a csokornyakkendőmet, ahogy a folyosón át a nagyterem felé haladtunk. A Roxfortba visszatérni mindig olyan volt, mint egy apró gyomorgörcs, ami alig érezhetően, de piszkálta az embert belülről, kissé idegesítve. Nyeltem egyet, mielőtt átléptük volna a kitárt, kétszárnyú ajtókat... de aztán megnyugodtam. A hóesés és a lámpások valahogy olyan mesés képet festettek, hogy még arról is meg tudtam volna feledkezni, milyen érzés volt, mikor kicsaptak és utoljára sétáltam végig a kastély rideg falai között.
- Giccses, mint mindig - mondtam Aidennek, egyelőre megjátszva, hogy mennyire nem tetszik az egész. Tudta, hogyan állok ehhez a helyhez és hogy sosem vallanám be, ha kicsit is tetszik. Jó. Kincseket lopni persze egészen más volt innen, már-már szórakoztató. Imádtam, hogy keresték, de közben végig nálam volt. Biztos még aurorokat is kihívtak, mikor azt a kupát csentem el a trófeateremből és még a diákok holmijai között sem találták meg.
- Kell valami pia... - állapítottam meg és már ki is szúrtam a puncsos pultot. Nem voltam oda azért sem különösebben, de legalább volt valami, amiben annyi alkohol volt, hogy elviselhetővé tegye a napot. Jó, én vettem rá Aident, hogy jöjjünk ide, de igazából csak Lulut akartam szemmel tartani... na meg kicsit kíváncsi is volt. Alexejre. Ugyanis küldtem neki egy üzenetet még az indulásunk előtt, a kis névjegykártyát használva, hogy "A Roxfortban... eljöttem a bálra! Alexej, el kell jönnöd értem... nagy a baj! Félek!"
Ha ez nem volt hatásos, hát akkor semmi. De persze ő mondta azt, hogy nem irányíthatom, így kíváncsian vártam, valóban megpróbál-e ellenállni nekem. Ha nem jön el, hát így jártam, ha meg eljön, valószínűleg Aiden megöli... vagy mindkettőnket. Ki tudja?! Aztán persze mindezen dilemmáról el is vont a figyelmemet, ami a puncsos tálnál történt. Egy kölyköt éppen képen üvöltött a puncs. Egy mérges manó-ember arc emelkedett ki őrülten rikácsolva, én meg úgy nyerítettem fel, mint egy boldog ló.
- Gyanítom, az lesz a nekünk való puncs.- Közöltem, majd nagy vidáman meg is indultam a tál irányába. Ahogy az asztalhoz értünk, előre engedtem Aident, hogy értékelje, milyen gáláns úriember vagyok, majd én is nyúltam volna a merőkanál felé, kezembe egy pohárral. Azonban a puncs kavarogni kezdett és újabb manófej emelkedett ki, ezúttal az én képembe üvöltve valamit.
- Mi a fa... - kezdtem és körbenéztem, hányan látták a jelentet... és éppen ekkor, éppen ekkor pillantottam meg Lexit.
Naplózva


Charlie Oswin
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


Farkasfiú

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2022. 11. 23. - 10:17:44 »
+3

christmas party

everyone
2003. december 20.

Tommynak legszívesebben megmondtam volna, hogy a ronda karácsonyi pulcsitól senkinek sem lesz ünnepélyesebb a hangulata... mindenhol viszkettem alatta és hülyén néztem ki rikító pirosban. Oké, a közepén persze egy rénszarvas díszelgett, világító piros orral, ami azért hozzá tudott tenni a humorfaktorhoz legalább. Kissé morgolódva túrtam végig a hajamon, ahogy a farkas jelezte, ő még annyira sem örül a helyzetnek, mint az emberibb oldalam.
A torkomat köszörülve próbáltam az első karácsonyi dalra koncentrálni, amit előadunk majd. A Dán koboldok havas nótájára, ami egy varázslófaluban született népdal rockosított változata volt. Hát, ez sem az én ötletem volt, tenném hozzá, de McGalagony igazgatónő csak is úgy volt hajlandó beengedni ma minket, ha "szép karácsonyi dalokat adnak elő." Szóval engedelmeskedtem, mert minden fellépés egy lehetőség volt, amiben szívesen megkapaszkodtam... ahogy hamarosan bennem is megkapaszkodtak. Szó szerint a karjaim közé sétált ugyanis egy kislány. Az a kislány, aki már egyszer csókot akart tőlem és most is, mivel nézek szembe a feje felett? Egy fagyönggyel.
- Na ne már... - csattantam fel, ahogy a karjaim között felpislogott rám. Ennél átlátszóbb nem is lehetne ez az egész. Értem. Meg akar csókolni, velem akar lenni. Aztán jött az a mosoly, amiről bizonyára azt hitte csábító, de én csak azt éreztem tőle, hogy annyira, de annyira széttépném. Ez olyan farkas dolog, mások nem is igazán érthették.
- Hé... Itt a jó alkalom, hogy te lehess a hős. Légy olyan jó, és ments meg attól légyszi - magyarázta, egyenesen a szemeimbe nézve.
Felnéztem a fagyöngyre, majd még egyszer rá. Úgy mosolygott, mintha csak véletlen volna, de talán akad ilyen mágikus példány, ami addig követi az embert, míg nem csókolózik valakivel. De könyörgöm, Miller van vagy tizenegy éves... mégis kivel akar csókolózni? Hazugság lenne persze azt állítani, hogy én nem csókolóztam senkivel az ő korában, de én nem is voltam ilyen békafing méretű.
- Biztos tudsz valami jó varázst erre az izére, hogy ne üldözzön - folytatta teljesen nyugodtan.
Csak megvontam a vállamat. Aztán elengedtem és még egy lépést tettem is hátra, majd előhúztam a pálcámat. Az ujjaim ráfeszültek a magyalra, majd a lehető legjobban koncentrálni próbáltam. Bármit, csak megcsókolnom ne kelljen... biztos voltam benne, hogy majd ezzel sem hagy békén, mint annak idején azzal a bizonyos karszalaggal, ami most is ott díszelgett a csuklómon.
- Arról volt szó, hogy megiszunk valamit, nem arról, hogy a smárolócuccodat kell levarázsolnom. - Közöltem vele és kihúztam magamat. - Ezután kérek egy puncsot. Finite! - Böktem a fagyöngy felé.
Naplózva

Florian le Fay
Griffendél
*


pocket full of trouble

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2022. 11. 23. - 11:51:43 »
+3

a karácsonyi bál
▪ 2003. december 20. ▪

mindenki


Szánalmas. Mindenki a párjával együtt jött a karácsonyi bálra, én meg csak távolról bámulhattam Smith-t, még azok után is, hogy elhívtam. A közelébe sem mehettem lényegében, csupán távolról figyeltem, ahogy jól néz ki szmokingban, szépen rendezett hajjal és megigazított borostával. Az összes lány megbámulhatja persze, még csak nem is lenne olyan gyanús, mint ahogyan én gyönyörködtem benne. Irigyeltem azokat, akik belekarolhattak a partnerükbe, nevetgélve sutyoroghattak. Nekünk ez talán sosem adatik meg... hiszen mindig ott fog lebegni a fejünk felett, hogy Smith munkája itt van. Nem akartam gyanúba keverni. Tudtam, hogy szeret tanítani.
Csendesen andalogtam a karácsonyi zenében. Odaintettem Ellsworth-nek és Sandynek, ahogy elhaladtam mellettük. Én komolyan nagyon próbáltam meglenni magamban, ám ehelyett a tekintetem újra és újra a professzoromra vándorolt. Egyre elviselhetetlenebb volt a közöttünk húzódó távolság, amikor ennyire vágytam rá. Márpedig a vágyakozás mindinkább jelen volt az életünkben egymás iránt. Egyre erősebb volt az egész... és tudtam, hogy Smith is érzi. Nehezebben teltek azok az esték, amikor nem osonhattam be a szobájába és nem együtt aludtunk. Még az sem zavart, hogy hajnalban ki kellett szöknöm, vissza a klubhelyiségbe és a saját ágyamba.
Integettem még néhány ismerősnek, aztán megigazítottam a ruhámat. Smith kedvéért élére vasalt fekete nadrágban, szép, tiszta cipőben voltam. Sőt még a hajamat is szépen megfésültem és csak az ingem fölé húztam karácsonyi, norvég mintás, piros pulcsit. Ennyi volt az ünnepi hangulat. A galléromat piszkáltam az ujjaimmal, hogy a lehető legjobban álljon és még egyszer visszanéztem a professzora. Hogy lehet ennyire helyes...?
Nem figyeltem előre, megbotlottam, nekiestem valaminek. Aztán megéreztem a nyálkásságot... békák! Mérges békák! Ennyit fogtam fel, mielőtt a felém ugráló állatok elkezdtek körbe venni. Éppen csak tudtam egyet hátralépni, és már meg is iramodtak.
- GYÁÁ! - kiáltottam fel, majd hátraarcot vágva, átverekedve magamat az embereken egyenesen Smith karjai közé vetettem magamat. Nem is gondolkodtam azon, hogy valaki megláthat minket. Vagyis... nagyjából mindenki.
Naplózva


Alexej A. Zharkov
Vérfarkas
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2022. 11. 23. - 20:28:27 »
+5

Nightmare before christmas
2003. december 20.

 


zeneII megjelenés


Máskor is kaptam már olyan feladatot, amiben ki kellett valahonnan hoznom célszemélyt. Máskor is történt már, hogy nem sok információm volt. De most… Most remegett kissé a kezem, ahogy sebtében magamra öltöttem az inget. Magam sem értettem, miért. Csak nem vagyok olyan ostoba, hogy közel engedjek valakit annyira, hogy aztán aggódnom kelljen miatta…
De igen. Talán igen. Siettemben olyan képek tódultak a fejembe, amelyeket nem szoktam meg, és amelyek borzasztóan akadályoztak. Elliot túszul ejtve a Rend kezei között, Elliot szenvedve, Elliot vérbe fagyva, Elliot… Az én mumusommá vált, pedig nem volt a közelben egy mágikus bestia sem, csak a fejemben. Mintha nem is egy egyszerű üzenet, hanem egy dementor tört volna be a helyre, amit nem nevezünk nevén. És én nem tudok patrónust idézni. Küzdök hát úgy, ahogy tudok.
Aztán ahogy ezekkel a sötét gondolatokkal a fejemben megérkeztem a Roxfortba, szinte pofon vágott a fény és a csillogás. Próbáltam kizárni, hogy ne zavarjon, de érzékeny orrom hiába kereste a veszély vagy Elliot illatát, odanyomakodott a mézeskalács, a puncs, a fenyő aromája, de még néhány aranyporszemcse is.
Azt tudtam, hogy be kell épülnöm, de a fehér ing talán túlzás volt. Így nem voltam elég ijesztő. Mielőtt még egyáltalán kiszúrhattam volna Elliotot, vagy azt, hogy hol leselkedik itt veszély egyáltalán bárkire is, egy sereg diák magával sodort az ajtóból, be a Nagyterembe, én pedig nem akartam feltűnést kelteni azzal, hogy félrelököm őket, vagy mondjuk elharapom a hangos, idegesítő torkukat.
Hogy megmeneküljek a sodrásból, kissé feszengve ledobtam magam egy padra, így a gyereksereg legalább nélülem robogott tovább. De sokáig nem volt nyugtom.
- Jó estét!
A ficsúrra pillantottam, de inkább nem válaszoltam szóban, csak finoman biccentettem, aztán lazn az asztalra könyökölve kerestem tovább Elliotot.
– Mit lógatja az orrát, maga legalább ihat alkoholt.
Csak nem akart békén hagyni. Kissé sötéten újra rápillantottam, de nem vette a lapot, mert ettől még fel is bátorodott.
- Ezra vagyok, örvendek. Hé, ha hoz nekem két pohár alkoholos puncsot, bemutathatom néhány jó csajnak? Mit szól, áll az alku?
- Áll, ha utána békén hagysz - morogtam halkan, s próbáltam inkább a bársonyosabb, nem pedig a farkasosan ijesztő morgásomat elővenni, mert azért azt se akartam, hogy rámhívja a teremben kóborló valamelyik aurort. Ha szerencsém van, egynek néz közülük.
Aurorok… Hogy történhet itt bárkivel bármi gond, ha ennyi itt az auror?! Nem… Kezdett elönteni a gyanú, hogy itt nem történhetett ilyesmi. Már majdnem fordultam volna, hogy bemérjem végre Elliotot, közben ideinvitoztam ennek a kretén gyereknek egy pohár italt, mikoris felgyorsultak az események.
Épp csak a kezembe ért a pohár. A gyerek magyarázott valamit valami csajról, és egy pillanat múlva minden és mindenki borult körülöttünk. A poharat el kellett engednem, hogy a kislány ne feküdjön keresztül rajtam teljesen. Talán az évek rutinja, talán valami reflex kapatta el velem, hogy se én, se ő ne üssük meg magunkat. Mindenki mentegetőzött, meg hebegett-habogott, én meg megvártam, míg megnyugszanak.
Először is magam egy határozott mozdulattal mellé ültettem az ölembe pottyant kiscsajt. Könnyű kis jószág volt, eszembe jutott róla egy őz, amit farkasként pár holddal ezelőtt volt szerencsém elfogyasztani. De ennek itt most szerencséje volt, elengedtem, sőt igyekeztem is megszabadulni tőle. A pálcámmal legyintettem, hogy eltüntessem a narancslé és puncsfoltokat magunkról.
- Még jó, hogy nem akartad - dörmögtem, aztán meg a szőkeséghez fordultam.
- Ezt a pasiddal beszéld meg - mondom a mindenféle idegen testrészek behatolására.
Aztán ha már szóbahoztam, a srácra is odapillantottam, aki persze megint ontani kezdte a szót.
- Uram, ön jól van? Úgy néz ki, nem kellek én szárnysegédnek, vonzza a csajokat nélkülem is.
- Semmiképp nem kellesz - dünnyögtem, és megkíséreltem még egy puncsot ideinvitozni ennek a háromnak. A tál sikított, és akkor végre kiszúrtam Elliotot. Ott állt, és kezdett volna vitatkozni a vele visongó innivalóval, mikor összetalálkozott a pillantásunk.
Hát gondolhatta, hogy addigra összeraktam a képet, miszerint szórakozott velem. Még hezitáltam, hogy hagyjam itt ezt az egész giccses babzsúrt most rögtön, vagy váltsam valóra Elliot füllentését, és színezzem a puncsot pirosabbra a vérével. Aztán rájöttem, az lesz a legjobb bosszú, ha felöltöm legpofátlanabb, legsármosabb mosolyom, és odamegyek hozzá, meg a vele érkező jóképű illetőhöz. Úgyhogy felálltam a kölykök közül, és faképnél hagyva őket megirányoztam a puncsnál állókat.


Naplózva


Oliver Smith
Tanár
*****


Bájitaltan tanár

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2022. 11. 26. - 16:37:50 »
+3

Karácsonyi bál


jók és rosszak, és persze la Fay
2003. október 20.


Smith professzor mindent látó tekintettel pislogott körbe a zsúfolt helyiségben. Mellette nem messze állt a hatalmas, büszke karácsonyfa, a fejére néha-néha csillámos hóesés hullott, ami megült elegáns, tökéletesen vasalt öltönyén. Csak a nyakkendője volt piros, az ünnepek miatt, ennyire még hajlandó volt, ám nem olyan típusú férfi volt aki szerette a giccset. A kevesebb több elven élt. Szál egyenes háttal nézett végig tehát a forgatagon, párok keringtek előtte az üresen hagyott tánctéren. Néha lesújtó pillantásokat vetett egy-egy rendetlenkedő diák felé. Így járt. Mr. Hill is, aki előszeretettel játszotta el, hogy a gyerekeknek szánt puncstól lett részeg és körbeordibált maga körül. A fiatalok humorérzéke meglehetősen furcsa, állapította meg a gondolataiban Mr. Smith.
Nem volt kifejezetten az az ünneplős típus, a családi alkalmakor is inkább csak kényszerből ünnepelt, és most is inkább lett volna a szoba falai mögött egy kellemes forralt bor és egy könyv társaságában, Florian és a macskája, Samathna mellett, mint itt. De a fiú meghívta, és természetesen eleget tett ennek, itt volt. Messziről látta csupán Floriant, ahogy egyedül sétálgatott a tömegben, a feje hol Miss Narek mellett bukkant fel az édességes asztal mellett, hol pedig kicsit távolabb, Mr. Ellsworték környékén. Hiányzott neki a kellemes, békés együtt lét. Csak messziről nézhette őt, hiszen mégis csak voltak szabályok, amik előtt fejet kellett hajtani.
Pedig hogy vágyott rá! Egyre jobban érezte ő is, hogy ez  avonzalom meglehetősen hevesen lángol kettejük között, mégis minden erejével azon volt, hogy a látszat az a látszat maradjon. persze amúgy se volt neki nehéz észrevennie Floriant, abban a karácsonyi felszerelésben. Persze néha oda-oda lesett felé is, de komolyan véve a kötelességét, szemmel tartotta a helyszínt, még annak ellenére is, hogy a kedves barátja, Macmillan maga válogatta ki ide az aurorokat, akik civil ruhában igyekeztek elvegyülni az ünneplők között. Néhány tanár kollégája is jelen volt a nagyteremben, de mint igazgató helyettes, és mert ő volt SMith, véresen komolyan vette a dolgát. Már amennyire tudta, kellemesen álmodozó tekintete ugyanis vissza-vissza tért la Fay felé.
Hirtelen felindulásból rohanni kezdett Florian, mintha üldözni kezdte volna valami, Mr. Smith ösztönösen, tanáros ütemben, hogy kevésbé tűnjön hősiesnek igyekezett megindulni, de alig tett pár lépést, a fiú már a karjaiba landolt, mintha a professzor ölelése neki lett volna kitalálva. A férfi megletősen zavarba jött eme lendülettől.
- La Fay, kérem legyen egy kicsit óvatosabb - mormogta melyet mindenki úgy érthetett ahogy akart a közelében, a fiú pedig talán érthette is a szavak mögöttes jelentését. Mégis egy kicsit jól esett a karjaiban tartani őt... ám akkor vette észre, hogy dühös békák közeledtek egyenesen feléjük.
- Merlin sóhajára!
Naplózva


Aiden J. Fraser
Varázsló
*****


Pirkadatkor a hajnalba olvadok

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2022. 11. 26. - 18:09:25 »
+3


2003. november 10.
outfit >><< back to december

Holnapután az angyalok gyémánt-havat hoznak.


Elliot feszülten menetelt mellettem, ahogyan haladtunk a folyosón a Nagyterem felé. Megértettem, miért érzett így, mert nekem sem volt kellemes régebben ide vissza-vissza térni, de el tudtam fogadni, hogy az emlékek fájtak. Itt nőttem fel, ezen a folyosón vertem meg az öcsémet, itt lettem volna képes feláldozni magamat az ostrom alatt a családomért, aztán minden elbaszódott. De most már nem fájt annyira a tudat, hogy a húgom még most is ide járna. Elliot vett rá erre, tudtam, hogy csak Lola miatt, de én meg ha már itt voltunk, ki is akartam élvezni ezt a kis luxust. Szerettem a bálokat, így elégedetten bólintottam egyet, ahogyan beléptünk a nagyterembe, és szembe találkoztam a pompás díszítéssel.
- Meglepően elég impozáns - dünnyögtem, és még bólintottam is rá. Persze Elliot nem így látta giccsesnek titulálta, én meg persze szerettem az ilyen nagyon elegáns dolgokat. Nívós volt, bár nem volt egy Aranypezsgő, éegalább megteszi. - Ugyan, Nyuszi, láttál te már ennél giccsesebbet is - paskoltam meg a popóját. Volt benne egy kis dacosság is, de ezért igazán szórakoztató is volt őt nézni.
- Kell valami pia... - indult is meg rögtön az alkoholos asztalok felé, én meg csak lazán követtem őt, és egy cigit is a számba dugtam. Megigazítottam egy kis gyűrődést a ruhámon, ami tökéletesen simult a testemre. Én közben a szememmel Lolát ki is szúrtam, még ott ácsorgott a barátnőjével valahol messzebb, meg valami kölyökkel, akinek a feje távolról is riasztó látványt nyújtott. De nem tudtam jobban megfigyelni, mert Elliot hirtelen elröhögte magát, én meg odafordultam, és éppen kiszúrtam, ahogy a puncsba lévő groteszk arc épp üvölt ki magából, elűzve onnan a kiskorúakat.
- Gyanítom, az lesz a nekünk való puncs - állapította meg ELliot én meg elvigyorodtam. Jól esett szórakozni kárörvendően a megrémült kölykökön, olyan felnőttes felsőbbrendűséggel, hogy nekünk mindent lehetett. AMinek persze meg volt a maga ára, és reméltem, hogy Lola is éppen kiélvezi a fiatalságát.
- Akkor ne sajnáld a poharainkat nyuszi - kacsintottam rá, majd hirtelen megpillantottam a szemem sarkából a lányunkat elrohanni az ellenkező irányba, a nyomában egy lebegő fagyönggyel, ám megint csak egy ordítás szakította meg az atyai nézelődésemet.
- Merlinre mi a franc történt? - kérdeztem, miközben Elliot arcába üvöltött a puncs. - Ne ordítsd a férjemre, te segg - mondtam normális hangnemben a puncsnak, de annál fenyegetőbben, mert miégis minek képzelte itt magát? Kedvére ordíthat az én férjemre? Reméltem a puncs szörny kellően magába szállt. Most már bosszúból jobb is lett volna teljesen kiinni.
- Inkább szedek én... te is láttad, hogy Lola... - kezdtem el, és nyúltam a merőkanál felé, amikor láttam, hogy ELliot nézett valamerre, pontosabban valakire... Egy rühes kutyára, akit Zharkovnak hívtak. A tekintetem vészjóslóan sötétült el, de én nem járathattam le itt mindenki előtt a nevemet, az apám nevét, a családomat, és persze Elliotot, így csak sötéten megszólaltam, ahogy az a korcs felénk indult.
- Ez meg mégis mint keres itt? - néztem le rá, majd olyan férjesen előre léptem.
Naplózva


Csámpás
[Topiktulaj]
***


KARIKALÁB

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2022. 11. 27. - 17:07:49 »
+3

KARÁCSONYI BÁL


2003. december 20.


A karácsony hangulata oly észrevétlenül lopta bele magát a jelenlévők szívébe, hogy talán még a legedzettebb szíveket is sikerült megolvasztania. Akinek kedve volt, sétálgatás közben levehetett magának és a párjának egy kis édességet az ünnepélyesen lebegő süteményes tálcákról, amiken friss mézeskalács, fahéjas-narancsos sütemény, vagy pedig krémes szaloncukrok voltak. A zene visszafogott erőszakossággal hömpölygött keresztül a zsibogó tömegen, lágy aktussal körbelengve mindenkit, aki egy kicsit fogékony volt ezekre a dallamokra. A szemfülesek kiszúrhatták, hogy néha felcsendült a Diótörő ismerős dallama néhány ünnepélyesebb karácsonyi dal között. Még a házak szellemei is elégedett ünnepélyességgel lebegtek körbe a helyiségben, a tanári kar megkönnyebbülésére még Hóborc is inkább karácsonyi dalokat óbégatott, idétlenkedés helyett. Rég nem volt ilyen kellemes, fesztelen ünneplésre lehetősége a diákoknak, és a tanári karnak. Talán a vihar előtti csend volt ez csupán, vagy egyszerűen egy régóta megérdemelt pihenés, egy biztos volt: minden a lehető legnagyobb rendben zajlott, ártó szándékoknak nyoma sem volt...
Kivéve talán a mérges, és meglehetősen sértett békákat, akik bizony dühös kuruttyolással pattogtak Mr. le Fay nyomában. A fiú úgy érezte, ennél bizarabb helyzetbe nem is keveredhetett volna, és még legjobb barátja, Mr. Hansel sem vette észre, miféle bajba keveredett. Talán a sors  - és persze a békák - lehettek benne, de egyenesen Mr. Smith karjaiba rohant bele, kizökkentve az igazgatóhelyettest a figyelő pozíciójából. Smith professzor karjai között vélhetőleg biztonságban érezte magát Mr. le Fay, ám mielőtt még megkönnyebbült volna, a varangyok körbevették őket, és mérgesen pöffeszkedve hangos brekegésbe kezdtek. Egy különösen nagy darab, zöld varangy ugrott eléjük, majd kitátotta a száját, és megszólalt:
- Kurutty, kurutty, kutykurutty! - brekegett méltatlankodva, kis piros, hópelyhes nyakkendője megremegett a nyakában, két dühös brekkentés közben. Ez a jelenet olyan furcsa volt, hogy talán fel se fogták elsőre, mi történt, ám egy valami egyértelmű volt: ki kellett engesztelni a békákat, de vajon hogyan?
Eközben a bizarr helyzet természetesen nem kerülte el Miss Millert sem. A fagyöngy ragaszkodó típus volt, nem tágított mellőle, és olyan büszkén lebegett a feje fölött a frontális üttközés után is, mintha csak a mardekáros lány kérését teljesítené, kötelességtudóan. Még a morcos Mr. Oswint sem riasztotta el pozíciójából, akinek ez mindinkább gyanús lett. A Finite vetett véget a beképzelt fagyöngy pályafutásának, egyenesen le is zuhant Mr. Oswin feje búbjára, mint egy utolsó bosszú gyanánt. Hogy Miss Miller hogyan él ezzel a helyzettel, csak a leleményességén múlt. A puncsos asztal nem is volt olyan messze tőlük, így ha akartak megindulhattak arra, de nem tudtak ellenállni a feléjük lebegő süteményes tálcán lévő finomságoknak, így egyszerre kaptak egy szarvas alakú mézeskalács után, még a kezük is kellemesen össszeért a süteményen.
A romantika most mellőzni kívánta Mr. O'Mara és Mr. Fraser párosát. Nem csak az üvöltő puncs törte meg hirtelen a varázst, aki megrémült a fenyegető Aidentől, így sértett zokogásba kezdett a tálkában, hanem a feléjük közeledő Mr. Zharkov is, aki jobbnak látta a gyerekek közelségéből kiszakadni. Szinte szikrázott és forrt a levegő egyszerre, ahogy a pároshoz ért, ki tudja milyen bosszút forralt éppen Elliot no meg avilág ellen. Hogy elegánsnak tettesse magát, a puncsos tálhoz lépett, ám az ital sértett volt és sehogy se akart a poharába csusszanni. Aiden ezen felbátorodva, akart maguknak is puncsot mérni, talán, hogy a farkas orra alá dörgölje, ebben is jobb nála, de sajnos ő is ugyan úgy járt, ahogy elődje.
- HAGYJANAK BÉKÉN - zokogta bele Ellioték arcába, és mérgesen ki is loccsant egyenesen Elliot öltönyére.
A hátrahagyott hármas igyekezett túllendülni a kínos - és nem kínos összeboruláson, és még csak nem is sejtették, milyen nagy szerencséjük volt, amiért Mr. Zharkov elhagyta ezt a süllyedő hajót, amiben ők hárman még nagyban lubickoltak. Mr. Ellsworth úgy döntött, kezébe veszi az irányítást, és a letört lányok hangulatát próbál javítani. Ehhez persze kapóra jött, hogy ott árválkodott néhány pohár puncs is az asztalon, így hirtelen ötlettől vezérelve nyomta Miss Bailey és Miss McCarthy kezébe. Csak azzal nem számolt, hogy az bizony felnőtteknek szánt puncs volt, ami már ártatlanabb volt poharas állapotában, így még csak nem is ordibált, amikor a szájukhoz emelték. Csak utána érezték, milyen furcsa forróság is járta át őket, miután kiitták a poharat.
Még egyelőre senki se vette észre, az események sodrása alatt, hogy bizony nem csak emberek voltak a teremben, hanem bizony mások is, akiknek árnyékai talán fel se tűntek senkinek.


Tudnivaló
A következő mesélői reag december 4-én érkezik.
Két egymástkövető kör kihagyása után a karakter automatikusan kikerül a játékból, ilyen
esetben visszatérni lehet, az ára csupán egy pm.
Minden hozzászólás 2-2 pontot ér.
Egy körön belül mindenki egyszer szólhat hozzá.
Párbeszédeknél az njk-kat a mesélő mozgatja.



Ne feledjétek, a KM szava szent. Fellebbezési jogotok van a Staffnál, de a legtöbbször mikor beszálltok egy ilyen játékba, tudomásul veszitek, hogy szeretett kis karaktereitek komoly fizikai, vagy akár mentális sérüléseket is szenvedhetnek.
Naplózva

______________________________________________

Az élet nagy kaland,
Átírható színdarab,
És hidd el, csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz, mi rád vár.

______________________________________________

Lola Miller
Mardekár
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #12 Dátum: 2022. 11. 29. - 05:48:00 »
+3

Karácsonyi bál
2003. december 20.

 


báliruha


Mennyi mindent loptam már… Az első Karácsonykor volt. Hat-hét éves lehettem, és cuki kis angyalka díszlet voltam egy nagy, üzleties karácsonyi vacsorán, ahol csupa gazdag pöcs volt, én meg ücsörögtem a karácsonyfa melletti felhőn egyedül, fehér göncben, és azon bosszankodtam, hogy a fa alá tett óriási, csillogó papírba csomagolt ajándékdobozok mind üresek. Anyám valami fotóssal enyelgett, én meg magányos voltam, és nem kaptam semmilyen ajándékot, mert hogy majd amit ezért kapunk, abból veszünk. Szóval elloptam a csúcsdíszt. Én se tudom, hogy került a zsebembe, de nagyon vágytam rá, és egyszer csak, mint egy hullócsillag, a kezembe pottyant. Aranyszínű volt, gagyi csillámporos, és imádtam.
Aztán évekig követték ékszerek, sminkek, parfümök, szép ruhák, kiegészítők a sort. De most… Most valami egész mást loptam.
- Na ne már…
Megszoktam én az elutasítást, nem hoz zavarba. Sőt, olaj a tűzre. Átütött az ártatlan álarcomon a gonosz vigyor, de nem is bántam, ő is bunkózott. Ha ez egy verseny…
- Arról volt szó, hogy megiszunk valamit, nem arról, hogy a smárolócuccodat kell levarázsolnom. Ezután kérek egy puncsot. Finite!
A varázsnak köszönhetően a fagyöngy lepottyant, egyenesen Charlie hajába. Abba a tökéletes rendezetlen, cuki tincsei közé. Nem hagyhattam, hogy az úgy maradjon. Szóval hiába hátrált, én lerázhatatlanul utánakövettem.
- Várj, segítek, teljesen beléd akadt…
És ha már balettosan pipiskedve, lábujjhegyre állva segítségnek álcáztam, hogy a hajába akadt izét ki akarom venni, hát próba-szerencse alapon megpróbáltam ellopni valamit Tőle. Tudom, hogy ezzel nem pótolhatom a hiányt, amit az állandó elutasítás okoz, de ez most nem egy csicsás tárgy volt, nem egy csillogó izé, hanem egy csók. A szájfényemnek köszönhetően enyhe kávés aromájú csók, méghozzá. Próba, szerencse. Azért elégedetten vigyorogtam mindenhogy, és hogy feldobjam még a napot, az ellebegő tálból el akartam venni egy mézeskalácsot is.
Persze, hogy ugyanazt fogtuk meg. A süti felett a tekintetét kerestem, kíváncsian arra, vajon mit tesz.
- Elengedem egy olyan felnőttes puncsért… Ha már magadnak úgyis hozol...- ajánlottam szemtelenül, bár persze élhet azzal a taktikával is, hogy kettétöri a sütit, de akkor meg nagyon romantikusan feleztünk. Muhaha!

Naplózva


Elliot O'Mara
Adminisztrátor
***


Mucipuma

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #13 Dátum: 2022. 12. 01. - 15:00:08 »
+2

◂karácsonyi bál▸
2003. december 20.


◃m i n d e n k i▹
A karácsony meglengeti a varázspálcáját,
és onnantól minden puhább és gyönyörűbb.

style: ball outfit zene: cold december night

Az estét határozottan a puncs menthette volna meg az egész napos gyomorgörcstől. Ahogy mondani szokták, az alkohol mindenre gyógyír és most még azt sem róttam volna fel a szervezőknek, hogy ilyen gejl vackok közül lehet választani, ahelyett, hogy whisky vagy hasonló finomság került volna elő. Jobban is mutatott volna az asztalon amúgy.
A puncshoz léptem, amelyik az előbb ráordított a gyerekre, de most engem szemelt ki magának. A mellkasomhoz kaptam a nagy sértettségemben. Még egy ital is kölyöknek néz… Ez már szánalmas, O’Mara. Növessz szakállat! A hang dünnyögött csak bennem két kegyetlen vihogás közben.
– Ne ordítsd a férjemre, te segg – mondta Aiden, regulázva a bosszantó alkoholt. Én azonban éppen ekkor kaptam el a tekintetemmel Alexejt. Annyira meglepett a felbukkanása, hogy még vihogni is elfelejtettem… persze az inkább azért volt, mert felénk indult. Egyet nyelni tudtam még.
– Inkább szedek én... te is láttad, hogy Lola...– éppen csak azt kaptam el a szemem sarkából, hogy Aiden kézbe veszi a merőkanalat. Aztán két nagy pislogás közben úgy fordultam, hogy inkább őt bámuljam, ne a felénk közeledő vérfarkast. Valamit magyaráznom kellett volna, de nem ment és még Aiden szava is elakadt.
– Ez meg mégis mint keres itt? – Pillantott rám és még előrébb is lépett, ami kicsit fenyegetőnek hatott. Hát egy kicsit lehet, hogy elpirultam, de csak azért sem fogom bevallani neki, hogy én hívtam ide.
Megköszörültem a torkomat.
– Biztosan táncolni van kedve. – Szólaltam meg meglehetősen szenvtelenül, ahogy végre megtaláltam a hangom. Na igen, ez a helyzet kicsit megfűszerezte a helyzetet, de azért nem volt lehetetlen szórakozni rajta egy sort. Mármint… csak nem mennek egymásnak a visító puncs és a tanári kar szeme láttára, ugye? Nem mintha azon kéne izgatnom magam. Lesz, ami lesz.
Ahogy Alexej odaért hozzánk, bájosan rámosolyogtam Aiden mögül. Reméltem, hogy a szemeim olyan édin csillognak, mint mindig, az azért még neki is elég meggyőző tudott lenni.
– Hello… – köszöntem meglepően lelkes hangon. Oké, O’Mara, csak így tovább, szépen, lazán. Próbáltam én magam bíztatni és még a tincseimen is végig simítottam, hogy úgy nézzek ki, ahogyan mindig. Kicsi kóc, kicsi rosszfiús báj, meg minden.
Aztán elindult valami puncs-csata. Mármint mindketten merni akartak, de valójában egyiküknek sem sikerült… hát nem csoda. Biztosan megszeszélyesedett a pia, vagy csak érezte, milyen gyomorgörcsöm lett és ezúttal nem is azért, mert a Roxfort falai között vagyok
– Ó… szerintem az a puncs mindenkinek elég! – szóltam rájuk, de akkor az ital is felkiáltott.
– HAGYJANAK BÉKÉN – zokogott fel, majd olyat köpött, hogy még az öltönyömet is átáztatta a ragacsos ital.
– FASZOM – kiabáltam bele a puncsba dühösen. Hát nagyjából eddig tartott a lazaságom. – Na jó! Elegem van! – Téptem ki Alexej vagy Aiden kezéből a merőkanalt és beledugtam a puncsba. Úgy megkavartam, ahogy lehetett és utána a merőkanalat emeltem az ajkaimhoz, hogy végre igyak.
– Hisztis lötty!
Naplózva


Charlie Oswin
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


Farkasfiú

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #14 Dátum: 2022. 12. 01. - 15:25:58 »
+2

christmas party

everyone
2003. december 20.

Ez a csaj még véletlenül sem tágított mellőlem. Sőt úgy tűnt, hogy én minél inkább szerettem volna elkerülni, ő annál inkább a közelembe került. Nem volt bajom a kislányokkal, mert a húgom is még kölyök volt és ha arra vágyott, hát babázni is leültem vele. Imádtam a közös pillanatainkat, de Miller más volt. Szinte kiáltott azért, hogy egy farkas darabokra szaggassa a szemtelenjét. Először a szilikonkarkötőmet akarta elvenni, most meg úgy sétált a karjaim közé, mintha azt kértem volna, öleljen össze, mielőtt piát is kapok.
Azt ígértem neki, hogy megiszok vele valamit, nem azt, hogy majd mások előtt ölelgetem. Ha ezt meglátják a többiek le nem mosom magamról, hogy bébicsőszködni jöttem ide karácsonykor. Megpróbáltam persze türtőztetni magam, inkább az őt üldöző fagyöngyre koncentráltam. Majdnem biztos voltam benne, hogy direkt került az is oda, ahol volt, mert így akart magának pasit szerezni. Túl nagy falat voltam neki. Én felnőtt társasághoz szoktam.
A fagyöngy bosszúsan hullott a hullámos tincsek közé. Éreztem, ahogy koppan a fejem búbján, de a szemembe került egy csomó haj, így Millert sem láttam egészen jól.
– Ez a szarság… – morgolódtam, ahogy a fejemhez kaptam. Hát csak nem tudtam kiszedni onnan.
– Várj, segítek, teljesen beléd akadt… – szólalt meg a csaj. Már megint túl közel volt hozzám, de még csak eltolni sem tudtam, mert éppen a hajamnál matatott. A tépést rosszabbul viseltem mindennél, bár azt is csak a kishúgom tudta olyan erővel csinálni, hogy visítottam, mint egy lány.
– Igyekezz. Nekem itt ma még énekelnem kell… – magyaráztam, de akkor megéreztem, hogy az ajkaimnál az övéit. Annyi erőm volt még, hogy hátrébb lépjek, persze későn, a hajamból meg a kezében maradt a cucc és jó néhány szál is a fejemről, ha még egyáltalán ott volt a keze. Valójában nem számított, mert túlságosan felháborított, amit művelt. Értem én, hogy az ő korában minden lány idősebb fiúkat akar, meg a menőket, akiknek mondjuk együttesük van. Csak azért nem löktem el erősebben, mert nem akartam neki fájdalmat okozni.
– Ezt még egyszer ne próbáld meg. Túl nagy falat vagyok egy magadfajta kislánynak. – Nyúltam zavaromban egy arra lebegő tál felé, hogy elvegyek róla egy mézeskalácsot. Emberalakú, hagyományos darab volt, de Millernek is persze az kellett.
Bosszúsan sóhajtottam és megforgattam a szemeimet, de ezúttal nem tettem szóvá a dolgot. Csak türelmesen vártam, hogy elengedje a kaját.
– Elengedem egy olyan felnőttes puncsért… Ha már magadnak úgyis hozol... – mondta.
Ha nem ellenkezett elkaptam a csuklóját és közelebb vonva magához akkorát haraptam le a sütiből, hogy neki csak a lába maradjon ott. Na persze, komolyan azt hitte, hogy majd hozok neki alkoholt? Így is teljesen kiszámíthatatlan és őrült a viselkedése. Megnézném magamnak, miféle szülei vannak ennek. Nekem még tizenötévesen sem engedték, hogy igyak, nemhogy tizenegyévesen.
– Az a te asztalod. – Mutattam a gyerekrészleg felé. A felnőttek asztalánál amúgy is éppen valami tömegverekedés féle zajlott, nem akartam megzavarni a dolgot. – Ezek után persze sejtheted, hogy nem iszok meg veled semmit.
Igen, csak azért is megmakacsoltam magamat. Nem ebben állapodtunk meg. Ha békén hagy, megiszok vele valamit. Békén hagyott, én pedig hajlandó voltam tartani magam a megállapodáshoz.
Naplózva
Oldalak: [1] 2 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.655 másodperc alatt készült el 44 lekéréssel.