+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Egyéb
| | | |-+  Akilina Greyson
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Akilina Greyson  (Megtekintve 1810 alkalommal)

Akilina Greyson
Griffendél Godrik Akadémia
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2022. 07. 31. - 19:49:18 »
+4

AKILINA GREYSON




        Alapok

jelszó ||”a lélekállatod Smith professzor”
nem ||
születési hely, idő || London; 1983. június 9.
kor ||  20
vér || sár
munkahely || tanuló a Godrikon, mellette gyakornok
 


         A múlt

Ahogy benyitottam a szűkös irodába, a helyiség közepén lévő asztal túloldalán egy meglehetősen jóképű, de tenyérbemászóan kíváncsiskodónak tűnő auror köszöntött. Intett, hogy jöjjek be és üljek le,én pedig gépiesen biccentettem köszönésképp, mielőtt szorongva helyet foglaltam volna. Ő is ledobta magát a túloldali fotelbe. Persze, neki könnyű volt lazának maradni. Nem az ő jövője volt a tét, hanem az enyém, és tudtam, jól kell szerepelnem. De az is igaz, hogy nem fogom másnak kiadni magam, mint ami vagyok. Vajon ez a kettő fedi egymást?
- Nos, üdvözlöm, miss Greyson. Ed Nott vagyok. Mint azt tudja, szeretnénk egy kicsit megismerni, mielőtt felvételt nyer a képzésre.  Nem kell aggódnia, ez csak formaság.
Szúrósan méregettem a velem szemben ülőt, és tudtam, hogy hazudik. A követelménylistán sem barátias ismerkedés áll, hanem pszichológiai teszt, és attól, hogy másnak nevezi, még akkor is az marad.  Fontos volt nekem ez a felvételi, de most kicsit sarokba szorítva éreztem magam. Mert hát mi mást mondhatnék, mint az igazságot? Ha az nem elég, akkor bármennyire szeretnék, nem leszek auror.
- Khm. Szóval, meséljen nekem egy kicsit a gyerekkoráról.
Most már éreztem, muszáj megszólalnom.  Persze, pont olyat kérdéssel kell kezdenie, aminek a válasza miatt megszámlálhatatlanul sokszor kerültem hátrányba. De ismét csak emelt fővel választottam az egyenes utat. Akkor is, ha az nehezebb, és rögösebb.
- Londonban születtem. A szüleim muglik. Sárvérű vagyok. És nem szégyenlem... Uram.
A másik szemei kicsit elkerekedtek, aztán fura, bosszantó félmosolyt villantott, és halk kuncogással kicsit megemelte fegyvertelen kezeit. A korábbi, unottan hivatalos hangnemét mintha kicsit elhagyta volna. De nem lett kevésbé idegsítő. Szúrósan vártam a véleményét.
- Nagyon helyes, nem is kell! Tetszik ez a tűz, de tartalékoljon belőle a gyakorlati vizsgára is, jó? Na, folytassa nyugodtan... Mivel foglalkoznak a szülei? Hogy telt a gyerekkora a Roxfort előtt?
[/b]Ez a hirtelen hangnemváltás meglepett, s egy kicsit visszafogottabban, de azért még bizalmatlanul válaszolgattam neki. Meséltem a szalonról, ahol anyám kisállatkozmetikusként dolgozott, és ahová sokszor engem is magával vitt. Dédelgettem a csinosodásra váró házikedvenceket, bundát fésültem, körmöket olajoztam és sokszor segítettem akkor is, ha nyűgösebb “ügyfél” akadt. Ha én ott voltam, a legharapósabb kiskutya is kezesbárány lett. A leggyávább nyuszi is megszelídült. A legalamuszibb macska is hagyta, hogy visszavágják kicsit a karmát. Szerettem ott lenni, jobb volt ez, mint a játszótér.
Aztán meséltem apámról is. Akinek már az apja, meg annak az apja is rendőr volt. A köz szolgálatában három generáció óta. Azt kihagytam a beszámolóból, hogy apám kicsit csalódott volt, amiért nem fiú lettem, mert így majd nem vihetem tovább az apáról fiúra szálló szép hivatást, de már óvodás koromban megmondtam neki, hogy azért én még lehetek rendőrnő. És akkor a csoportban a hangos fiúk nem fognak minket, lányokat piszkálni, mert börtönbe csukom őket. Apa annyira nem örült, mint vártam, de azért mosolygott.
- Attól, hogy nincs varázserejük, még becsületes, dolgos és jó emberek - összegeztem a beszámolóm e részét pattogósan, a másik pedig vigyorogva bólogatott.
- Nyilvánvalóan, miss. Most meséljen az iskoláiról.
Bosszantott, hogy az auror, ez a Nott, ilyen jót szórakozik rajtam, de mivel tőle függött, hogy a felvételim széna vagy szalma, folytattam.
- A körzeti általánosba jártam tizenegy éves koromig. Utána a Roxfortba. A Hugrabugba kerültem. Volt néhány barátom, és szépen tanultam. Ennyi. Nem volt… Nem volt semmi különös.
Az auror egyik szemöldöke kérdőn feljebb szaladt, arcán megint az a tenyérbemászó félmosoly jelent meg, amitől kedvem lett volna nyelvet ölteni rá, vagy az asztalt a fejére borítani.
- Na és hogy fogadták a szülei, hogy boszorkány?
Rábámultam. Gyanús lett, hogy mindig az elevenbe szúr a hülye faggatózásával. Talán tudja? Lehet, hogy ezek nyomoznak az ember után, mielőtt ideállítják a pellengérre? Hát, akkor egy okkal több, hogy az igazságot kapja a képébe.
- Szarul. A levélre meg McGalagonyra először azt hitték, valami béna hecc az egész. Aztán értetlenkedtek, nagyon idegen volt nekik az egész. Utána már csak nem tetszett nekik. Féltettek az ismeretlentől. Aztán hét évig csak nyaranta meg ünnepekkor láttam őket, pedig én vagyok az egyetlen gyerekük. Most már csak… Nem tudják mi van velem, már nem is nagyon kérdeznek, én nem tudom elmagyarázni, ők meg úgyse értenék. Örülnek, ha a szünetekre hazamegyek. Ez minden.
- És azt még nem is tudják, milyen volt ezekben az időkben mugli születésűként ott tanulni. Nem lehetett könnyű.

Ez most nem egy kérdés volt. Nott bizalmasan, halkan tette ezt hozzá, és játszotta a megértőt, ahogy az asztalra könyökölve kicsit közelebb hajolt hozzám. Én meg még jobban kihúztam magam, hátradőltem feszengve, és keresztbe fontam a karjaim magam előtt. Biztos, hogy csak az eszét játssza és ő se tudja igazán. Senki se tudhatja, csak aki megélte Umbridge-t, a kínzásokat, megaláztatásokat, az előítéleteket, értelmetlen büntetéseket, a társaim és a hozzám hasonlók meghurcolását, és aztán a harcokat…
- Boldogultam.  Az SVK meg a Lénygondozás voltak a kedvenc tantárgyiam. Letettem a szükséges RAVASZ-okat. És most itt vagyok.
A másik lassan bólogatott, de a hülye vigyor a képén mintha nem az eredményeimnek szóló elismerés része lett volna. Méregetett, mint egy darab húst a piacon. Bizonyára azt latolgatta, most mondja meg, hogy nem vagyok elég, vagy játsszon el velem még egy kicsit. Valószínűleg az utóbbi mellett döntött.
- És egy csatában is helytállt, ezt ne felejtsük el.
Erre már nem tudtam mit mondani. Pengevékonyra szorítottam össze ajkaim, és csak a fejem ráztam. Tudja. Biztos tudja, mi történt. Nyilván ismerte, hiszen valami kollégája volt, aki beugrott elém. De akkor meg miért kérdezi?!
- Nem kell beszélned róla, ha nem szeretnél. Olvastam a jelentést. Azt is tudom, hogy te is épp valakit megvédtél.
Nem akartam, hogy gyengének vagy érzelgősnek lásson, szóval hirtelen és nagy lendülettel fogtam bele, hogy oké, ha akarja, akkor hallja csak.
- Ott voltam a csatában és harcoltam a többiekkel. Ki akartunk állni a jó ügyért, magunkért,  megvédeni a többieket, de nem álltunk jól helyt. Egy halálfaló a földre küldte a barátomat. Aztán engem is. Fölém tornyosult. Rám emelte a pálcáját. Egy auror beugrott elém. És annyi volt.
Nott csendesen bólogatott, de meglepett nem volt. Tényleg nem volt neki új a sztori. A képén a vigyor - bár most halványult - levakarhatatlannak tűnt. Valami baja van ennek? Én még morcosabban, összehúzott szemekkel álltam a tekintetét.
- Sajnálatos eset. De ez is a szakmával jár. Mi vett rá, hogy auror akarj lenni? És biztosan jól meggondoltad, hogy ezt a pályát válaszd?
Nagyot bólintottam, makacs képpel, durcás fintorral. Minek néz, gyávának?
- Jól, igen! Csak azért, mert nem az oroszlános házba kerültem, még nem muszáj mákvirágnak lennem.
- Meghiszem azt! - nevetett fel az auror, pedig semmi vicceset nem akartam neki mondani. - És képzeld. Én meg a mardekárba jártam. Mégis egész életemben halálfalókat meg sötét mággusokat üldöztem. Úgyhogy nekem nem kell magyaráznod. De ez egy kemény szakma, és nem garantált a nyugdíj. Ha mégis, legfeljebb némi aprót vágnak hozzád. Úgyhogy érdemes azt az oroszlánt megszelidíteni, és  alaposan átgondolni a dolgot, majd higgadtan dönteni.
Ahogy megnyomta az utolsó jelzőt, lényegében rámszólt. Dacos hallgatásba burkolóztam. Nem is tudtam, mit gondoljak, de kicsit tényleg elgondolkodtam. Végül halkan, lassan, magammal is átbeszélve válaszoltam:
- Azért akarok lenni, mert azt szeretném, hogy továbbvigyem a családi örökséget, és büszkévé tegyem a szüleim… De a magam lányos, és mágikus módján.
Mr. Nott most először nem mosolygott. komolyan méregetett engem, kedvem lett volna inkább bőrt húzni a fogamra, de már belekezdtem, és az egész választ el akartam mondani. Akkor is, ha a többi cikisebben meg sablonosabban hangzik.
- … És mert úgy érzem, küzdenem kell a rossz ellen. Hogy meg kell védeni a többieket. Embereket, állatokat… Én is voltam kiszolgáltatott helyzetben. Én is annak köszönhetem az életem, és hogy ma itt lehetek, hogy… Hogy… Tudja.
Újra somolyog. Úgy bólogat. Nem tudom, jót jelent-e ez, vagy rosszat, de baromi idegesítő. Sötéten fixírozom, míg méltóztat végre mondani valamit, de nem teszi. Szerintem direkt húzza az agyam. Ki is bukik belőlem:
- Akkor…? Felvesznek, vagy sem?
- Tulajdonképp én nem dolgozom itt, csak besegítek a meghallgatásokban. Így értékelni sem az én dolgom. De köszönöm a válaszait. Majd értesítik.

Ahogy én egyre dühösebb lettem, ő egyre jobban és látványosabban szórakozott. Nem akartam elszúrni a végén, ha esetleg van esélyem még, úgyhogy sietve felpattantam, és a fogaim között szűrve, már az ajtó felé hátrálva mondtam:
- Én is köszönöm a lehetőséget.
Aztán sarkon fordultam, és megpróbáltam kereket oldani. Már a fél lábam a folyosón volt, ahogy meghallottam magam mögül a csibészes félmondatot, amit utánam dobott:
- Viszlát a gyakorlatin két év múlva, Kölök! Csak aztán nehogy hozzám osszanak!
A gúnyolódásán úgy felháborodtam, hogy lendületből bevágtam magam után az ajtót. Zengett a folyosó, a dörrenés-ide-oda visszhangzott a falak közt. Csak mikor a hang elült, akkor jöttem rá, hogy ez tulajdonképp egy apró célzás volt, és nem biztos, hogy olyan gúnyos…


        Jellem

Akilina erős, egyenes természet, aki nagyon szilárd morális elvekkel rendelkezik. Mindene a természet, de különösen az állatok és varázslények. Fontosnak tartja a védelmüket, de a második nagy háború időszaka és a roxforti csata rádöbbentette, hogy az emberek is védelemre szorulnak, mégha saját maguktól is. Ekkor döntötte el, hogy auror lesz. Öntudatos jellem, aki nyugodtnak mutatja magát, de ha arra van szükség, harcias is tud lenni. Néha akkor is az, mikor nem is lenne muszáj. Az éles helyzeteket változóan kezeli, néha elveszti a fejét, és meggondolatlanul cselekszik, vagy forrófejűségből vakmerően ugrik bele helyzetekbe. Nagyon céltudatos, és ha valamit eltökél, azt mindenáron körme szakadtáig is véghez viszi, különösen, ha arról van szó, hogy kiálljon a gyengébbek, rászorulók mellett. Állatokkal könnyen kijön, embereket nehezebben enged bizalmába, de akit igen, azzal erős és közeli barátságot ápol.
 

         Apróságok

mindig || nagymacskák, de mindenféle állatok, főleg Tigrist a kutyáját (anatoliai juhász), csillogó dolgok, édesség és sütik, dinamikusabb zenei irányzatok, csinos és extrém ruhák
soha || állatbőrből készült bármi, idegölően lassú zenék, a Szeszély, halálfalók, savanyú dolgok
hobbik || koncertekre járni, mindenféle állatok meg varázslények (különösen az oroszlánja) társaságában lenni, sütit sütni
merengő || Legjobb, mikor összetalálkozott Tigrissel még kölyökként és haza vitte.
Legrosszabb, mikor a nagy Roxforti csatában egy auror helyette hal meg, hogy őt megmentse.
mumus || A halálfaló aki a roxforti csata során megtámadta.
Edevis tükre || Megszelidített állatokkal és varázslényekkel körülvéve látja magát.
százfűlé-főzet || homokszínű, mézes hibiszkusztea ízű
Amortentia || frissen sült sütiillat
titkok || Szeret éjszakánként kóborolni, megesik hogy néha belóg állatkertekbe zárás után ha van a közelben.
azt beszélik, hogy... || Nem tud ellenállni az édességnek.


        A család

apa || Gregor Greyson; 55; mugli, átlagos
anya || Gina Greyson; 52, mugli, átlagos
testvérek || -
gyermekek || -
állatok ||Tigris, Anatoliai Juhász Kutya

Családtörténet ||

Akilina családja átlagos, londonban élő szerény, de becsületes varázstalan család. Édesanyja kisállatkozmetikus, édesapja pedig sokadik generációs rendőr (már a nagyapja is az volt). Egy szem lányuk Akilina.


        Külsőségek

magasság || 175 cm
testalkat || Sportos, szálkásan alkat.
szemszín || kékeszöld
hajszín || változó, de főleg fehér, vagy nagyon halvány szőke
kinézet ||

Ha nem tartaná olyan fontosnak a jó ügyek melletti kiállást, modell is lehetett volna. Szeret különleges ruhadarabokat megszerezni, ugyanakkor vannak napok, mikor végtelenül egyszerűen és lazán öltözködik. A hajára kényes, különleges fazonokat és színeket választ, de főleg valami rövidebb és világosabb jelleget.


        Tudás és karrier
pálca típusa || 11 és fél hüvelyk, ébenfa, sárkányszívizomhúr
végzettség ||
R.A.V.A.SZ.:
- Sötét Varázslatok Kivédése K
- Bűbájtan E
- Bájitaltan E
- Átváltoztatástan K
Jelenleg a Godrik általános aurori képzésének harmadéves tanulója. Szeretne majd továbbmenni mesterképzésre.
foglalkozás || az iskola mellett gyakornok/asszisztens az aurorparancsnokságon
iskola ||
Griffendél Godrik Akadémia, Leonard Grenfrod  Aurorképző Karának Általános aurori képzésén
szak ||
Általános aurori képzés, harmadéves tanuló
varázslói ismeretek ||

Akilina jól ért a sötét varázslatok kivédéséhez, és a bűbájokkal meg bájitalokkal is jól boldogul, de az igazi kedvence a legendás lények gondozása. Átváltoztatástanból is nagyon ügyes, remekül álcázza magát, vagy változtat külsőt, különösen frizurát vagy öltözéket.

        Egyéb

avialany ||Cara Delevigne
Naplózva

Sophie Flynn
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2022. 07. 31. - 21:21:44 »
+2

Kedves Akilina

A történetet olvasva egyből rájöhet az ember, hogy neked sem volt könnyű életed. Olyan időben érkeztél mugli családi háttérrel a Roxfortba, ami a legnehezebb időket vetítette eléd. Neked is és a szüleidnek is szörnyen nehéz lehetett az elszakadás egymástól, főleg, hogy egy teljesen idegen, más világba csöppentél bele ez által. Erős lány vagy, és szívet melengető célt dédelgetsz, amihez a legjobbakat kívánom.
Az előtörténetedben szépen kifejezted Lina gyerekkorát. Alig várom, hogy többet is megtudhassak a karakterről, és kibontakozzon a játéktéren. Köszönöm szépen az apróbb javításokat. Így nem is tartalak fel;

az előtörténeted:



Játsz vadakat és szépeket!

Sophie
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2022. 09. 04. - 12:40:10
Az oldal 0.064 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.