Madeline D. Williams
Eltávozott karakter.
Hozzászólások: 12
Jutalmak: +14
Előtörténet: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Barna
Szemszín: Tengerkék
Kor: 29
Ház: Mardekár
Évfolyam: Nem tanuló
Családi állapot: Egyedülálló
Munkahely: Púder és Varázs Mágikus Színház; Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
Kviddics poszt: Nem játszik
Nem elérhető
|
|
« Dátum: 2022. 03. 14. - 01:39:55 » |
+1
|
Madeline Delilah Williams "Talán csakugyan színház az egész világ." Alapokjelszó ||Elliocentrikus világkép nem ||nőszületési hely, idő || London, 1973. október 20.kor || 29vér || félvér munkahely || Púder és Varázs Mágikus Színház; Manifesztálódott Művészetek Mágikus MagasiskolájaSzösszenet magamról- Tudja az emberek sok mindent szeretnek, sok mindent vonzónak találnak, sok mindenért odáig vannak és sok mindennel el lehet őket varázsolni. Ilyen mondjuk a színház is, és oké, hogy egy jó darab kell hozzá, de az a jó darab szart se ér ha a színész nem tud életet varázsolni a színpadra, egész testével és lelkével. Na, amit mi színészek csinálunk az az egyik legnagyobb varázslat a világon. A legunalmasabb költői szöveget is olyan izgalmassá tudnám magának varázsolni, hogy azt érezné odabent, legbelül, hogy bárcsak soha ne lenne vége. Ezt csupán csak azért mert megtanultam úgy játszani az arcommal és a hangommal, hogy e kettőnek a játéka kitölti az ürességet, amit az író hagyott a művében, én töltöm meg élettel. - Meséljen egy kicsit a múltjáról hölgyem. Mondjuk, mikor döntött úgy, hogy színésznő lesz? – kérdezte a szemüveges hölgy, miközben láttam, hogy óriási érdeklődéssel issza a szavaimat. - Na, most ki is próbálhatjuk milyen az amiről az előbb beszéltem. Csukja be a szemét és képzelje el, hogy egy nagy színpadon állok a Seraphina Strudwick díjjal a kezemben, amit a kiváló alakításaimért kaptam egy éve, elkezdtem a beszédemet, amiben kicsit meséltem magamról, mindenkinek meg köszöntem benne amit meg kellett és az összes reflektorfény rám irányult. Most maga is azt a beszédet fogja végig hallgatni, csak kicsit kiegészítve, nem lesz a legizgalmasabb, de meglátja, hogy mégsem fog unatkozni. „ 1973. október 20, London. Ekkor és itt születtem egy előkelő családban, a szüleim mindenben igyekeztek a legjobbat nyújtani nekem.” - a beszédemben akkor hosszas köszönetet mondtam a családomnak azért mert felneveltek, bár ha az igazat meséltem volna, akkor csak az édesanyámért mondtam volna köszönetet, de színház az egész világ és mindent nem lehet a nagy közönség orrára kötni. De így egymás között, az apa-lánya szerelem hamar elmúlt az én életemben. Tíz éves lehettem amikor először megcsalta anyámat és elég nyomasztó volt a mindennapos veszekedésben és sírásban élni, de egy év múlva jött egy levél ami megváltoztatta az életemet. „ A tizenegyedik születésnapom előtt pár nappal megkaptam az életemet megváltoztató levelet a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolából. Nem volt abban a pillanatban boldogabb gyerek tőlem Londonban. Tudtam, hogy új világ vár rám és csupa kaland és természetesen komoly tanulmányok, mondjuk utóbbira pont nem gondoltam az örömteli pillanatban, tudják, soha nem voltam egy él tanuló. Elkezdődött az életem az új helyen, új emberekkel és el nem tudom mondani mennyire élveztem az ott töltött éveimet és nagyon hálás vagyok az ottani tanáraimnak és barátaimnak. Harmadikosak lehettünk a legjobb barátnőmmel amikor eldöntöttük, hogy színésznők leszünk, nívós színésznők, ahogyan mondogattuk.” – kisebb kitérőként elmondom, ezt is csak magának doktornő, hogy otthon már akkor nyáron közöltem, hogy a Roxfort után a művészetibe megyek és azt is el kell mondjam, hogy egyetlenegy ember sem akadt aki támogatott volna, de ez nem tántorított el a céljaimtól és az álmaimtól. „A Roxfort után nem kezdtem el rögtön a tanulmányaimat, egy évet dolgoztam, mint takarítónő egy kisebb színházban London eldugottabb mugli részén. Az ott megkeresett pénzemet pedig a következő évre tettem félre, hogy majd a tanulmányaimra tudjak leginkább koncentrálni és ne kelljen sokat dolgozzak közben. Aztán eljött a nagy nap a Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolájában, a meghallgatás napja. Ha jól emlékszem a Bianca monológgal vettem le a professzorokat a lábukról, William Shakespeare – A makarancos hölgy című vígjátékából. A művész iskolában éreztem magam igazán otthon, kinyílt előttem a világ és azt tanultam három évig amit imádok. Hálás vagyok a tanáraimnak, hogy mindenben mellettem álltak és, hogy a legjobb tudásukat adták át, amivel nagyon sokat gazdagodtam, az iskola elvégzése után segítettek munkát találni, a legjobb színházaknál.” – és talán ez az az út ami véglegesen is megváltoztatta az életemet. Doktornő, a színház világa nem a legtisztább világ, ahhoz, hogy sikeres legyél, sok mindenen keresztül kell menj, de nem olyan dolgokon amiken én keresztül mentem, mert az első három évemben, minden hibát elkövettem amit csak tudtam. Az első nagyobb darabomat tudja hogyan kaptam meg? A kebleimmel és a lábaim között lévő aranyat érő testrészemmel, igen most leesik az álla, de nem minden rendezőt lehet levenni a tehetséggel a lábáról és ezzel az óriási hibával kezdődött az életemben egy olyan időszak ami a karrieremnek nagyon jót tett, a lelkemnek kevésbé. Az egyik leghíresebb rendező szeretőjének lenni, jól hangzik, de utólag visszagondolva megalázó szerep. Az összes nagy sikerű drámájának én voltam évekig a főszereplője és minden premieren végig néztem hogyan ünnepli meg a családjával a sikert és aztán éjjel velem. De fiatal voltam, azt hittem ez a szerelem. Bár visszagondolva, ha nekem is olyan feleségem lenne mint az övé, akkor biztos én is tartanék egy-két embert még mellette, csak kár, hogy én voltam az egyik. - Hogyan szabadult meg a rendezőúrtól? – a doktornőt egyre jobban érdekli a kis mesém, látszik a szemében. - Ha befutott színésznő az ember, én pedig lássuk be igen hamar az lettem, akkor több rendező is felfigyel rá és felkéréseket kap, szerződéseket, amit egy darabig nem akartam elfogadni, a „szerelem” miatt, de aztán, amikor rájöttem, hogy ennek a kapcsolatnak nem nevezhető akárminek nincs jövője és jelenje se volt soha, akkor minden erőmmel azon voltam, hogy kiszabaduljak belőle és akkor talált rám egy rendező a Púder és Varázs Mágikus Színházból én pedig rögtön éltem a felkéréssel és megváltoztattam az életemet. Azóta ott dolgozok, vagyis most már ott is dolgozok pontosabban. Soha nem gondoltam volna, hogy tanárként is izgalmas lehet az élet, de az idei tanévtől már nem csak régi diák, tanár is vagyok a művész suliban és meg kell hagyni, élvezem. - Mit szólt amikor megkapta a díjat? És mit tanít? - Értelmet nyert minden az életemben, az eddigi legnagyobb visszaigazolás ez a díj. Most már tudom, hogy amit csinálok azt jól csinálom és van értelme. Ezért kezdtem el a tanítást is, hogy a gyerekek, ha nem is mindenki, de egy részük megélje azt amit én abban a pillanatban amikor kimondták a nevemet. Arc- és testjáték alapjait tanítok, ez a tantárgy állt hozzám mindig a legközelebb. - A háborút, hogy élte meg? Milyen hatással volt a magánéletére és a munkájára? – az ostrom éve volt az, az év amikor megálltam a munkában és elhatároztam, hogy kilépek a mérgező kapcsolatomból, ezért a doktornő kérdésére nem tudom mit is mondjak. Az mindenki életében meghatározó esemény volt és sokan nagyon rosszul élték meg, de nekem az a változás rendbe hozta az életemet. - Egy évig nem dolgoztam, szünetelt a színház, ekkor szedtem össze magam és léptem más irányba. – ezután felálltam, felvettem a kabátomat és az ajtó felé mentem. – Köszönöm a beszélgetést doktornő, bár rájöttem, hogy nem pszichológus fogja megoldani a bajaimat, majd én magamnak. Viszlát! JellemMadeline határozott és kimért egyéniség, nehezen barátkozik és nem bízik meg az emberekben. Szereti a magánéletét megtartani magának, nagyon sok titka van és ezekről senkinek nem beszélt még. Mostanra viszont már azt érzi, hogy kicsit belül elkezdték emészteni a saját dolgai, de nem talált olyan embert, akinek szívesen megnyílna. Ennek ellenére szeret társaságban lenni és szereti az embereket, munkájából adódóan. Előadások után mindig ott marad és csak ül a nézőtéren, eljátssza a fejében az aznap történteket, így tanul azokból a hibákból amiket a színpadon csinált, ezzel fejleszti saját magát. Igyekszik tökéletes alakításokat hozni, ezért nagyon sokszor a szívére veszi az éppen neki kiosztott karakter sorsát, de úgy érzi ez szükséges ahhoz, hogy jól tudja hozni a színpadon, bátran ki jelenthetjük, hogy maximalista típus. Szabadidejében szívesen főz, szeret kísérletezni a konyhában. Eddig nem volt család centrikus, de érzi, hogy lassan felette is eljár már az idő, ezért szeretne már legalább egy gyereket, most a legnagyobb álma, hogy nyisson egy színi szakkört, ahol gyerekekkel foglalkozik, hiszen a színház gyógyír a lélekre is minden korosztályban. Apróságokmindig || színház, vörösbor, társastánc, vastaps, napsütés. soha || nyálkás időjárás, macskák, rágcsálók, koránkelés, rum. hobbik || főz, és ha nagyon sok ideje van, akkor utazgat, de ez igen ritkán van.merengő || legjobb: amikor megkapta a díját. Legrosszabb: amikor az első munkahelyén a színpadokat takarította előadás után, tudta, hogy ha a család másként állna az álmaihoz, akkor nem ott lenne, hanem úton ahhoz, hogy ő legyek az aki után takarítanak. mumus || önmaga, ráncosan, őszen és egyedül. Edevis tükre || egy férj és gyerekek, háttérben pedig a színi szakkörös kicsik.százfűlé-főzet || tengerkék, akárcsak a szem színe, az íze pedig csípős eper. Amortentia || levendula illat.titkok || senki nem tudja, hogy az ugró deszkája a rendezőűr volt. azt beszélik, hogy... || együtt van az egyik diákjával. A családapa || George Williams; 55; félvér; lehetne jobb is, de már megbékültünk egymással.anya || Eva Williams; 52; félvér; jóban vagyunk. testvérek || Reginald Williams; 22; nagyon szoros a viszonyunk. Elizabeth Williams; 14; a korkülönbség miatt nem sok közös témájuk van, ezért nagyon ritkán beszélnek.gyermekek || - állatok || - Családtörténet ||Nagyon összetartó a család, az ünnepeket általában a rokonokkal ünneplik. A szüleire már nem támaszkodik anyagilag és mivel nem támogatták a színészkedésben akkor megromlott kicsit a viszonya mindkét féllel, amióta teljesen a saját lábára állt nem sokat beszél velük és ritkán jár haza. Az édesanyja a Mandragóra Gyógyítóképző Intézet és Ispotály medimágia karán tanít fejlődéstant és a gyógyítástörténetet. Édesapjának Londonban több étterme van. Az öccsével nagyon szoros viszony alakult ki közöttük, két éve összeköltöztek Londonban és ott laknak amikor a testvérének nincs iskola. A húgával ritkán beszél, utoljára két éve látta. Külsőségekmagasság || 170 cmtestalkat || vékony, sportos.szemszín || tengerkékhajszín || sötétbarnakinézet || könnyen ráirányul mindenki tekintete, mivel nagyon karizmatikus egyéniség. Világos szeme tekintélyt parancsoló, szereti a sötétebb és vadabb ruhákat. Vastag ajkai vannak amit sokszor élénk rúzzsal emel ki, nőiesen öltözködik. Igyekszik keveset sminkelni ha nem a színpadon áll. Tudás és karrier pálca típusa || mahagóni; sárkányszívizomhúr; 12 hüvely. végzettség || színművészmágusfoglalkozás || Púder és Varázs Mágikus Színház színésze; Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája - Arc- és testjáték alapjai tanár, de még kevés órája van, ezért tudja összeegyeztetni a két munkahelyet.iskola || Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája.szak || színművészmágus.varázslói ismeretek || a védekező és támadó varázslatokban otthon van, nagyon jó a reakciója és bátran visszatámad. Az egyetemen utálta a filozófiát, nem szerette az elméleti tantárgyakat. Egyébavialany ||Adriana Lima
|