+  Roxfort RPG
|-+  Időn kívüli játékok
| |-+  Kalandok kikalandozóhelye / Játéktér (Moderátorok: A Dementor, Csámpás)
| | |-+  Az elszabadult furkász
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Az elszabadult furkász  (Megtekintve 147 alkalommal)

Minerva McGalagony
Tanár
*****


Az Igazgatónő

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2022. 01. 12. - 16:48:29 »
+7

Az elszabadult furkász


minden jelenlévő

2003. január 9.


Minerva Mcgalagony fáradtan sóhajtott a roxforti folyosón ácsorogva. Szeme alatt a karikák a szokásosnál is feketébbnek tűntek, miközben az agyában megállás nélkül pörögtek le a diákok és a tanárok panaszai az eltűnt értékeikről. Volt ott kis aranyszálas, csillogó zoknitól kezdve a gyémán fülbevalóig minden. Bár Minerva nem igazán tudta elképzelni milyen diák hord hatalmas gyémánt fülbevalókat titokban az iskolában. Az egyik mardekáros lány szeszélye lehetett. A fiatalság egyre furcsább, gondolta, és tekintetével a foylosót pásztázta, hátha felbukkannak lassan az önkéntes diákok, akik szép számmal jelentkeztek. Ez kissé büszkeséggel is töltötte el öreg szívét, hiszen még midnig hitt a diákok összetartó erejében. talán túlságosan is szentimentális lett? Szerencsére nem is kellett olyan sokat várakoznia, vagy csak Frics társaságában tellett gyorsabban az idő? Ám ahogy a diákok kedztek felé szálingózni Frics is odébb tipegett Mrs. Norris társaságában, hogy teret adjon a diákoknak
- Nos - csapta össze a tenyerét, miközben hivatalos arcot vágott. - Minden bizonnyal furkászról van szó. Remélem maguknak nem tűnt el semmilye, ha pedig mégis... akkor jobban iparkodnak majd megtalálni. Egyébként nem, nem tarthatják meg háziállatnak, ha sikerült elfognunk, és Arabella professzorasszony is előkerül a ládájából szakszerűen visszahelyezzük az egyedet a vadonba. És imátkozzunk, hogy nem fog megint visszaszökni - sóhajtotta, majd megsimította a talárját, és megindult a fojosón.
- Az egyik bezsámoló szerint a furkász a Déli szárnyban volt utoljára, így először oda megyünk nyomokat keresni - magyarázta szakszerűen a csapat élén Minerva, miközben lassan meg is érkeztek ahhoz a bizonyos szárnyhoz. - My. Ays, Ms. Everfen, Ms. harpell és Hs. Bailey nézzenek be a Társalgóban. Ms. Hepburn, Mr. Baldron és Mr. Theorn pedig a bájitalos szertárban keresgéljenek, - fejezte be a mondókáját, miközben ő a folyosón maradt, hogy ha kell tovább vezényeljen a csapatnak.
A foylosón teljesen ártalanul nézett ki, mintha nem is járt volna a környéken furkász, de a szemfülesebbek hamar kiszúrhatták, hogy a két említett helyiség ajtajának a legvégén mancsnyomok, kis karom nyomok láthatóak, vagy pedig szőrcsomók. Késő délután révén a diákok inkább a hálóhelyiségeikben tartózkodtak, és még a biztonság kedvéért ideiglenes kijárási tilalom is életbe lépett, hogy a többi diák ne zargassa - vagy ne próbálja meg egyedül elkapni - a furkászt.
- Ha bármi érdekes nyomot találnak, kérem szóljanak.


Feladat
Találjatok furkászra utaló jeleket (feldúlt fiókok, fekete szőrpamacsok, maszatos lábnyomok stb.)


- A következő reag január 23-án vasárnap érkazik. Kérek mindenkit, hogy addig írjon rá.
- Mindenki 2-2 pontot vihet haza a házának
- Aki IRL okok miatt kicsúszik a 10 napos határidőből mindenképpen jelezzen.
Naplózva

Mirabella Harpell
Griffendél
*


boszorkány

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2022. 01. 13. - 20:49:02 »
+2

Drágaság
2003. január 9.
to McGali & Ays & Everfen & Bailey






Nekem nincsenek drága ékszereim. Cartwrighttal megvetethetnék sok mindent, de szmomra ami fontos, az nem attól az, mert csillog. Sőt, a legtöbb, ami számomra igazán értékes, az nem is dolog. Van egy szépre faragott kő a nyakamban, egy nagyon személyes tetovált pegazus a szívem felett, egy különleges pennám a ládámban, a többi viszont inkább hozzám közelálló élőlény. Egyik sem arany, sem ezüst. Bár Luna haja… Igen, biztos tetszene a furkásznak, de élő csalinak tuti soha nem használnám.
Ugyanakkor úgy éreztem, prefektusként jelentkeznem kell önkéntesnek, így hát harciasan könyékig feltűrt talárral, és némi csillogó, aranypapírba csomagolt maradék szaloncukorral a zsebemben érkeztem meg a folyosón tartott megbeszélésre. Néha csak muszáj úgy tennem, mintha egy felelősségteljes prefi lennék. Na meg, még sose láttam élőben furkászt. A tankönyv szerint nem jó háziállatnak, de a képen olyan édes…
- …Egyébként nem, nem tarthatják meg háziállatnak…
- Aaaaaawwwww… nemá" - sóhajtottam suttogósan, aztán csalódottan fintorogva a számba tömtem egy vigasz-szaloncukrot, míg McGali nem figyelt, és úgy hallgattam tovább az instrukcióit.
- Az egyik bezsámoló szerint a furkász a Déli szárnyban volt utoljára, így először oda megyünk nyomokat keresni. My. Ays, Ms. Everfen, Ms. harpell és Hs. Bailey nézzenek be a Társalgóban. Ms. Hepburn, Mr. Baldron és Mr. Theorn pedig a bájitalos szertárban keresgéljenek.
Nagy komolyan és pókerarccal bólogattam, amíg a prof emlegetett, aztán ahogy másra nézett, lenyeltem a szaloncukor maradványait, és vigyorogtam egyet a hugrabugos lányok felé, akikkel egy csapatba kerültem. Ja, ez kacajvizes cuki volt. De jó… Vajon a furkász szereti ezt? Ehető aranyos kaja kellett volna, mint az a burzsuj, aranypelyhes pezsgő, vagy a csicsás mézeskalácsdíszítő cukorgyöngyök. De most csak ez volt nálam. Egy-egy mosolynyi, aranyszínű zörgős sztaniolba csomagolt alkoholos csokifalat, ami felidézi a Lunával töltött szünet jobb pillanatait. Nem a horror részeket, csak a jókat…
- Ha bármi érdekes nyomot találnak, kérem szóljanak.
Elszántan megyek, amerre McGali mondja, és benyitok a társalgóba . Megtartom az ajtót, hogy a többieket is beengedjem, és először amellől nézek körbe.
- Hát, ott például az ezüstszínű tapéta eléggé érdekesen hiányos - bökök a falra, pont átellenben. Jó, tán nem bonyolult kiszúrni, hogy a csillogós burkolatot bizonyos részeken kőig lekopaszította valami, aminek hosszú, hegyes kis karmai vannak.
- Meg a párnákról is hiányzik a bronz szegély - teszem hozzá, és odasétálok a kanapéhoz, majd felemelek egy kissé megszaggatott lakástextil-maradványt. A szöveten maradt néhány odatapadt szőrszál is.
- Selymes, fekete bundából származik - tartok a magasba egy bizonyítékul szolgáló szálat.
- Ti mit találtatok? - kérdezem a többieket érdeklődve, aztán aki épp a közelemben van, azt némán vigyorogva, suttyomban megkínálom a zsebemben lévő nasiból. Végtére is, a furkásznak elég csak két-három darabot megtartanom, a többit elosztogathatom általános kedélyjavítónak, növelni a nyomozócsapat morálját. Milyen jó, hogy az iskolai talárnak hatalmas zsebe van… Így sok csillogó dolog belefér.


Naplózva


Alfonz Baldron
Mardekár
*


I. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2022. 01. 16. - 22:16:48 »
+4

az elszabadult furkász


2003. január 9.
Hugo & Beth


Hogy miért veszek részt ebben az egész hülyeségben? Nehéz lenne rá pontos választ adni, de egy részem remélte, hogy legalább volt ma értelme ideérkezni. Óvatosan léptem közelebb Theronhoz, aki azt az idegesítő vörös csajt is magával hozta… pedig én adtam neki csokit karácsonykor. Kicsit sértetten néztem Hugora és hogy ne érezze annyira jól magát, erősen megböktem az oldalát, majd elfordítottam a tekintetemet, mintha nem is én lettem volna.
– Minden bizonnyal furkászról van szó. Remélem maguknak nem tűnt el semmilye, ha pedig mégis... akkor jobban iparkodnak majd megtalálni. Egyébként nem, nem tarthatják meg háziállatnak, ha sikerült elfognunk, és Arabella professzorasszony is előkerül a ládájából szakszerűen visszahelyezzük az egyedet a vadonba. És imátkozzunk, hogy nem fog megint visszaszökni – magyarázott az igazgatónő. Meg valami kétségbeesett vörös csaj, aki egy ilyen kártékony jószágot akart az ágyában tartani. Persze neki biztosan nem lopta el a családi pecsétgyűrűjét, amiért az apja élve meg tudná nyúzni.
– Az egyik bezsámoló szerint a furkász a Déli szárnyban volt utoljára, így először oda megyünk nyomokat keresni. My. Ays, Ms. Everfen, Ms. harpell és Hs. Bailey nézzenek be a Társalgóban. Ms. Hepburn, Mr. Baldron és Mr. Theorn pedig a bájitalos szertárban keresgéljenek.
Remek… kellett oda Ms. Hepburn mindenképpen. Nem lett volna jobb nélküle, kettesben a Bájitantan szertárban. Végül sóhajtottam egyet és szemforgattam. Inkább mentem volna én is a Társalgóba, minthogy ezt el kelljen viselnem. Sértés. Egyenesen sértés volt, hogy ilyen helyzetbe kényszerítenek.
– Ha bármi érdekes nyomot találnak, kérem szóljanak. – Ennyit még hallottam, de már régen megindultam a szertár felé. Ingerülten löktem be az ajtót, úgy, hogy a mögötte lévő polcról néhány üveg csörömpölve leesett. Aztán csak úgy megálltam valahol és belenéztem egy fiolába, ami éppen a polcon maradt.
– Ez unalmas.– Jelentettem ki, mikor megpillantottam egy mocskos kis lábnyomot a földön. Egészen olyan volt, mintha valamibe belelépett volna a tulajdonosa és színesre festette a padlót. Aztán meg is láttam egy kiborult üveget, amiben valami szivárványos folyadék volt. Ez megmagyarázta a kék, sárga, zöld és rózsaszín nyomokat.
– Gondolom erre gondolt McGalagony. – jegyeztem meg és Theronra pillantottam a lábnyomok irányába mutatva. – Te találtál valamit, Theron? – Vágtam olyan erősen hátba, ahogyan csak tudtam. Ha nekem rossz, neki is legyen rossz szépen.
Naplózva

Hugo Theron
Hollóhát
*


night owl

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2022. 01. 18. - 20:31:14 »
+3

α ︱ b e t h  & a l f ︱ α

β︱ kincskereső︱β


Ω time 20030109beat: t i m e Ω


- Tőled is ellopott valamit a furkász? - kérdezem Beth-et miközben megyünk a folyosókon, hogy Mcgalagony előtt aztán összefussunk a többiekkel akik szállingóznak még erre a keresésre. Igazából nekem nem sok mindenem volt, amit el lehetett vinni, igazából, csak.. csak az az egy éppen eléggé kedves nekem. Amy nyaklánca, ami aznap a sikátorban elszakadt a dulakodás közben és szinte széhullott a lánc, csak a kis medál maradt meg ami ezüstösen és karcosan csillog. Egy ovális alakú egyszerű medál volt, amit még én vettem neki nagyon-nagyon régen, amikor még a Roxfort miatt nem kattantak rá teljesen anyáék és nem felejtették el az én létezésemet. Ez egy emlék volt és talán oda kellett volna adnom Amynek, de... Nem hiszem, hogy ettől csoda történne és visszatérne a nővérem. nem fog visszatérni sosem, ezt már tudom, csak... valahogy egy kicsi halvány reménysugár gyúlt bennem, amikor odaadtam neki az ajándékom. minden esetre inkább arra kellene koncentrálnom hogy megtaláljam a medált. Legalább a furkász nem olyan gonosz, mint egy ember, hogy eladja, vagy elszórja, hanem csak megtartja, mint egy mini Smaug, úgy ül a kincseken.
Ahogy megállunk az igazgatónő előtt, megjelnik mellettem a morcos arcú Alf is, és valahogy nem igazán értem miér bámul rám olyan iszonyatosan mérgesen. Néha kezdem azt érezni egyre furcsább körülöttem a levegő, és hirtelen midneki kifrodul magából, ha velem van. Beth is furcsa, Alf is furcsa, nem mintha Alf olyan nagyon kedvelt volna, mégis valahogy aranyos volt az a karácsonyi ajándék még ha úgy is adta oda, ahogy. Csak megrázom a fejem, de aztán felmorranok, ahogy megböki az odlalam.
- Aucs - dünnyögöm. Gyenge és vézna alkatom révén megérzem én az ilyesmit és eléggé kellemetlen, de aztán ahogy elkapja a tekintetét inkább én is csak ácsorgok és hallgatom McGalagonyt, hol Beth, hol Aléf felé nézve. Miért furcsa mindenki komolyan, nem értem. Beth is néha olyan... kiszámíthatatlan volt. Vagy csak túlreagálom ezt az egész életet. Annyira elveszek a gondolataimban, hogy nem is nagyon figyelek McGalagonyra, csak megidnulok én is  atöbbiekkel, hogy aztán Alf és Beth legyen az én csapat társam.
Alf rögtön me is robban a szertárba, én meg sóhajtok egyet ahogy az üvegek nagy csörömpöléssel leesnek és eltörnek. Hát igazából midnegy, legalább így jó messze elijesztjük a furkászt, ha itt van egyáltalán, aztán megpillantom én is a színes nyomokat a földön.
– Gondolom erre gondolt McGalagony. –Bólintok egyet. – Te találtál valamit, Theron? - vág hátba, hogy köhácselni kezdek. Au megint. Komolyan nmi történik velem? Felsóhajtok, aztán én is sztnézek a szertárban. Az egyik polcon felborogatva voltak a fiolák, ésközelebb lápve látom, hogy egy öreg bájitalos nagyobb üvegbe fekete kis szőrcsomó ragadt hozzá, amiben eleve valami vezsélyesnek tűnő bájital hömpölyög, és ami kicsoroghatott és leszedhetett egy kis szőrt szegény furkészról. Óvatosan lelebegtetem a kezembe a pálcámmal, majd megmutatom Beth-nek és Alfnak.
- Itt egy kis furkász szőr. Beth, te találtál valamit?
Naplózva


Niraniel Ays
Hugrabug
*


*Trouble magnet*

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2022. 01. 18. - 20:54:02 »
+3

Furkászkodás

2003. 01. 09.
to; Mira és a többiek




Az utóbbi időben annyira nem történt semmi érdekes, hogy kapva kaptam a lehetőégen, hogy egy kis kalandba csöppenjek. Az elszabadult furkász - ha másoknak nem is - nekem kapóra jött, legalábbis egyenlőre mindenképp. Ösztönösen a nyakamban függő kviddicses nyakékhez nyúltam, ahogy a megbeszélt találkahely felé siettem. Megnyugvással töltött el, hogy a kleptomániás furkász az én kedvenc nyakláncomra nem tette rá a mancsait, és ha rajtam múlik, nem is fogja. Ezt a darabot a legutóbbi Huss és Puffon vettem, és azóta is imádom. Nemcsak azért, mert annyira egyedi, hanem mert a seprűlovas találkozón átélt különleges emlékeket is eszembe juttatja, valahányszor felveszem.
Elgondolkodva cövekeltem le McGalagony előtt, pár másik diák már megérkezett, A a srácoknak biccentettem, majd mosolyogva intettem Harpellnek, és odaálltam a griffendéles lány mellé, aki valami édességet majszolt nagy lelkesen, miközben McGalagony vázolta a helyzetet.
Nem tudom, mi volt abban a cukorkában, de Mirabellának ezután elég jó kedve kerekedett, úgy nézett ki, mint aki nagy nehezen igyekszik elfojtani egy kitörni készülő, kiadós röhögőgörcsöt.
- Hé... mi volt abban a cukorban? Adhatnál nekem is egyet - suttogtam felé kíváncsian, aztán követtem őt a nyomozás kijelölt helyszíne felé. Elég ritkán fordultam meg, ami azt illeti, nem voltam az a  nagyon bandázós fajta, és ez most egy kicsit hátránynak bizonyult. Ha átfogóan ismertem volna alapjáraton a helyiség berendezését, akkor most biztos kiszúrtam volna az olyan feltűnő jeleket, amiket Mira például azonnal észrevett. Amíg ő megosztotta velünk a nyomokat, én is meresztgettem a szemem.
- Hmmm nem semmi, Mira. Lehet aurornak kéne menned - jegyeztem meg kedvesen, majd elfogadtam a felém nyújtott szaloncukrot. Nagy lelkesen elkezdtem kicsomagolni és élvezettel szopogattam el aztán. Tök finom volt. És alkoholos. Ami nagy extra.
- Köszi, ez jól esett! - mondtam hálásan, miután lenyeltem az édességet, aztán a cukordózistól egy fokkal jobban rákapcsolva sétáltam körbe én is, hátha észreveszek valamit. Egy ideig nem tűnt fel semmi extra, de aztán megpillantottam az egyik asztalon egy varázsló sakk táblát, amin furcsa módon egy figura sem volt. Ellenben egy kis fekete szőrpamacs igen.
- Asszem a kis barátunk bírhatja a varázslósakkot... Nem játszottam még itt ezzel, úgyhogy fogalmam sincs, milyen anyagból készült, de az itt hagyott szőrpamacs alapján simán el tudom képzelni, hogy lenyúlta a bábukat.... - jegyeztem meg a többiek felé fordulva.
Naplózva


Elizabeth Hepburn
Hollóhát
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2022. 01. 20. - 14:06:30 »
+1

◊ hol lennék, ha furkász lennék?◊
2003.01.09.

◊ Hugo, Alfonz ◊

Minden ostoba azt hiszi, hogy a szerelme külön sürgősséget igényel, pedig azzal, hogy szerelmüket kinyilvánítják, fegyvert adnak szerelmesük kezébe, aki - ha csak egy csöpp esze van - késlekedik a válasszal.


zene ◊ AURORA - Home outfit ◊ simple

Izgatott vagyok, ha furkászokról van szó. Tavaly egészen sok időt töltöttem velk az erdőben. csak gubbasztottam mellettük , és rajzoltam őket. Kicsitket, nagyokat. Míg el nem tévedtem. Sosem felejtem el azt a napot, mert eltévedtem. Eltévedtem, mert csak azon járt az agyam, hogy most nekem van valahol egy féltestvérem, és gonosz ember vagyok, mert nem akarom megismerni. Persze azóta ez elmúlt. Megengedtem magamnak, hogy döntsek annak érdekében, hogy védjem magam. Azóta is érzem, hogy jó döntést hoztam. Nincs vele bajom, csak hadd ne kelljen. És végtére is...nem is kell.
My. Ays, Ms. Everfen, Ms. harpell és Hs. Bailey nézzenek be a Társalgóban. Ms. Hepburn, Mr. Baldron és Mr. Theorn pedig a bájitalos szertárban keresgéljenek.
De jó, Hugoval leszek! Vagyis..jó az? Mármint persze, hogy jó, nagyszerű, csak még mindig sokszor zavarba jövök mellette. Már nem olyan sokszor, sikerült kicsit eltemetnem magamba az érzéseim, de egy egy óvatlan pillanatban csak fülig vörösödöm, csak rajta marad a tekintetem. Mikor véletlenül érek hozzá, még a hideg is végigfut rajtam. Néha álmodom vele. Olyankor jól alszom. Mégsem szeretném letámadni az érzéseimmel, nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. Túlságosan félek a reakciójától, az érzéseitől. Sosem voltam valami bátor, botorság lenne vakon beleugrani. Mert szükségem van rá. Milyen bénán ellent mond ez az egész. Igyekszem a furkász nyomokra koncentrálni, ha sikerül, még téyleg jó móka lehet. Érzem a BAldron fiú szúrós tekintetét magamon. Nem tudom, miért utálnak, ő is, meg a nővére is. Jó, a nővére ruhájára egyszer véletlenül ráléptem, mert kicsit hosszabb volt a kelleténél. Na de ő? Nem is nagyon beszéltem vele. Miért utálna egy 12 éves fiú? Most is csak forgatja a szemét. Ha szemmel verne, valószínű már csak egy hamu kupac lennék. Próbálok rá mosolygni, habár elég halványra sikerül.Kérdő tekintettel nézek Hugora, hogy miért morgolódik már megint ez a fiú, majd erpt véve magamon, én is megindulok. Ajtócsapkodás, duzzogás. Beth, koncentrálj a kis furkászra. tappancs nyomokat keresek, egy kisebb fajta rendetlenséget a rend közepében.
- Tőled is ellopott valamit a furkász? -
Elég könnyen el lehet tőlem csenni cuccokat, de olyan nagy értékeim nincsenek. Csillogó, dolgok meg pláne nincsenek, nem vagyunk valami pénzesek, anya egyedül nevel. Inkább ruha anyagok, cérnák, füzetek vannak. Másoknak értéktelenek.
- Nem igazán, vagyis eddig még nem vettem észre. De nem hiszem, hogy kellene neki a nemez mellényem. Az a kevéske pénzem meg mindig nálam van. Na és tőled?
Hát igen, talán most szerencse, hogy nincs semmi családi ereklyém, sok félretett pénzem, vagy ilyesmi. Bár, ha sok pénzem lenne, mind a Gringottsban tartanám. De ugyebár, az nincs. Közben elérünk a szertárhoz is, illetve a puffogó Alf érkezik meg először. Első látásra mozgólódás nincs, csak csend.
– Ez unalmas
- Képzeld azt, hogy valami értékeset keresel. Kincsereső, ha azt vesszük.-
Ahogy lépnék egyet, a lábam beleragad valamibe. Leguggolok, hogy kimentsem szegény lábam, és ekkor látom, hogy egy összetört medál is bele van ragadva a színes ragasztó pacába. Megpróbálom a lábamat kirángatni, ami nagy nehezen sikeül is, de a lendülettől nekimennem az egyik szekrénynek, amitől megremegett az összes fiola, ami rajta van. Lélegzet visszfolytva állok, amíg meg nem áll az összes.
- Hű, ez majdnem. Még jó, hogy nem...
Közben a fiúk is találtak valamit. Sajnálom, hogy nem lehet megtartani, de sokszor így is csak invitoval találom meg a cuccaim, ha lenne egy furkászom, akkor még több cuccom nem találnám. Aranyosak, meg minden, de inkbb..lakjanak messze tőlem. Vagyis a cuccaimtól. A hátam mögül Hugo szólal meg.
- Itt egy kis furkász szőr. Beth, te találtál valamit?
Felveszem a még mindig odaragadt törött valamit a földről, és felé nyújtom.
- Azt hiszem, egy medál volt. Kicsit ösze van törve, de simán menthető. Beleragadt valai trutyiba.
A Baldron tappancs nyomokat talált. Ó, istenem, milyen cuki lábnyomok!

Naplózva


Merel Everfen
Hugrabug
*


VII. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: Tegnap - 23:23:06 »
0

Elszabadult varázslény, ami az iskolában garázdálokdik. Kinek is a hatásköre lenne? Legalább most semmi kifejezetten veszélyes nam szabadult el - még, amennyire tudjuk, - de ha 'Manci néni megint a legvégére beesik, és úgy nyálong, mint ha barátok lennénk, és ő nagy segítséget nyújtott volna emellett, eskü ezúttal lesóbálványozom. Már csak elvből is jelentkeztem, egyet lehet találni, honnan valószjnű, hogy egy furkász elszabaduljon.
Az eligazítás alatt csak a falat támasztva figyelek, mert minek ugráljak bármi extrát most.
Merelkedrága, te megfáradt veterán, azért ennyire még talán ne legyél öreg...
Mirával összesomolygok, nyugtázva a tényt, hogy McGali összeosztott a kedvenc kollégámmal. Meg azt a másikat, hogy diszkréten csempészárut fogyaszt, de ilyenért, pont én, nem fogok szólni. Jól is néznénk ki. Aztán szétválunk a két csapatra, és indulunk is helyszínelni. Harpell egyből neki is lódul, lehet, hogy teljesítményfokozó volt a csempészárujában?
-Ó, akkor ketten is leszünk kompetensek a szakon?- teszem hozzá reménykedve Ays ajánlatához. Erős érv lenne amellett, hogy tényleg jelentkezzek végül. Igen, még mindig úgy teszek, mint ha függőben hagytam volna, vállalom-e a nevem ahhoz a szakmához az utóbbi évek teljesítményét tekintetbe véve.
A szaloncukrot egy biccentéssel köszönöm meg.
-A csomagolást tartsátok meg, jól jöhet csalinak. Igazából ha feldaraboljuk, kiszórhatjuk "morzsa" útvonalnak valami rögtönzött csapdához.
Nézelődök közben, de a babérokat nagyrészt már a többiek aratták le. Elég konklúzív, hogy a furkász járt itt, itt járt, úgyhogy valószínűleg már máshol van, és ha nem ezeket a következtetéseket találom hirtelen vártlanul viccesnek, akkor Harpell kontraband édességében tényleg volt valami.
-Innen kilophatott egy cifrább pennát, lehet, hogy tudjuk követni a tintanyomot- hívom fel a figyelmet egy asztalon nyitvahagyott tintatartóra, amitől - legalább az asztal széléig - húzódik egy vékony tintacsík. Talán húzta a pennát, és leért a hegye. Bár hogyha begyűrte végül az erszényébe, vagy egyszerűen amikor kifogy a penna, nincs több csík, úgyhogy lehet, hogy nem megyünk sokkal többre ezzel a felfedezéssel sem.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.195 másodperc alatt készült el 36 lekéréssel.