+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Egyéb
| | | |-+  Luna Lovegood
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Luna Lovegood  (Megtekintve 87 alkalommal)

Luna Lovegood
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2022. 01. 03. - 21:51:23 »
+3

LUNA LOVEGOOD


Mottó
" Magad azzal ékesíted, ha elmédet élesíted "

        Alapok

jelszó ||
"Elliocentrikus világkép"
nem ||

születési hely, idő || Devon-Otta St Catchpole; 1981, Február, 13
kor ||  21
vér || félvér
                
munkahely ||    Mandragóra Gyógyítóképző Intézet és Ispotály
 


         A múlt
A két húszon éves fiú, az egyetei könyvtár békés termében kutakodik. Ma nincsenek sokan, mindenki megy haza az ünnepekre. Egy magas, barna hajú srác turkál a kukában, mire egy halom összegyűrt, teleírt papírt szed ki belőle.
- Te, nézd már, A csaj telefonszámát nem találom, de itt van egy csomó régijegyzet, vagy mi.
Halkan olvasni kezd, majd tágra nyílt szemekkel kiabál a társának még hangosabban suttogva.
- Te, ezt látnod kell Cannigan! Ez azt hiszem Lovegood régi naplója! Tessék, itt van, ezt hallgasd. „A minap lefestettem a birtokon lévő tavat. Nagyon szép lett, de sajnos valaki elrejtette előlem. Próbáltam Invitoval magamhoz hívni, de nem sikerült.”
Hangos nyerítésbe kezdenek. A fiúk, akik megtalálták a naplót, régi ismerősük Lunának. Bár sosem beszélgettek, mégis jókat mulattak Lunán. Nem Lunával, inkább csak Lunán.
- Na tessék! A fene se gondolta volna, hogy belekerülünk a naplójába. Hát nem lüke Luna, az a kép bizony a lángcsóváink martaléka lett.
Tovább keresgél a néhol tépett, gyűrött, már maszatos lapok között. Biztos nem a narglik szaporodása érdekli a srácokat, és nem valami főzet összetevőit keresik.
- Blabla..valami mumpicok…blabla…tessék, itt ír a Trimágus hülyeségről. Aztán van itt..bla, ez megint uncsi, TESSÉK. „. A theszrálos eset óta egész jóban lettem Harryékkel, néha beszélgetnek velem, és ez jól esik. Harry az első a suliban, aki kérdez tőlem a tanárokon kívül. Szerintem meg is hallgat, és ettől olyan melegség féle lesz a szívemben. Ilyenek a barátok?”
Cannigan a felolvasás közben hamar kiüríti a kuka tartalmát, és igyekszik mindent a táskájába gyömöszölni. A melegség mondat után azonban ő is hangosan vihogni kezd, a többi papírnak már nyoma sincs. Körbe néz, látta e valaki más is a kis guberálásukat. Amint felfogja, hogy nem volt szemtanú, arrébb taszigálja Adamet, és suttogni kezd.
- Te…nem akarjuk otthon végig olvasni őket? Hátha van benne valami titkos és kínos, amit ki tudunk plakátolni az egyetemi faliújságon. Luna nem smárolt soha azzal a Neville kölyökkel? Biztos vannak benne levél részletek is…
De persze nem voltak. Nincsenek. Luna nem levelezett senkivel. És ha lett is volna, ő nem az a típus, ait meg lehetne bántani vele, vagy egyszerűen csak jól kezeli. Biztos elolvasná, mosolyogna szelíden, és leszedné. Mert ez mégiscsak az ő élete. Harag nem hiszem, hogy lenne benne. Visszafele menet, a kollégium földszintjén lévő ajtóra kiírták, hogy nem Luna, a képed nem lett más ajándéka. Elégettük. De valóban egészen orbitálisan…ronda volt.


Naplóbejegyzés cafatok, hol egészben, hol hiányosan:
1992 Szeptember 1.
Kedves Naplóm!
Őszintén megvallom, Roxfort valóban csodálatos. Pont olyan, amilyennek apa mesélte esténként. Képzeld, találkoztam egy lánnyal az egyik lány mosdóban. Nem tudtam vele sokat beszélgetni, mert kitessékelt, de azt hallottam, Mirtillnek hívják. Érdekes lehet, ha a halálod után egy vécében élsz. Mirtill egy szellem, nem tudom, leírtam e már. Hogy miért a mosdóban van, azt még nem tudom. Talán ott halhatott meg… Úgy tudom, a szellemek kötődnek ahhoz a helyszínhez, ahol távozott a lelkük. A lépcsők is pont olyan elképesztőek, mint ahogy apa mondta. Ha rájuk állok, és nem sietek, akkor irányt változtat. Ez hasznos, ha nem tudom, hova akarok menni, csak visz a lábam. A hollóhát klubhelyisége igazán szép. Minden kék, ami jó, mert én nagyon szeretem a kéket. Pont úgy hat rám a kék szín, mint egy Kisujjas Pörcögőre a havas táj. Az is megnyugszik tőle, és beletúrja magát a hóba. A kék az én havas tájam! Szerintem jó lesz itt nekem. Kellemes hely. Igazán. Apa megígérte, hogy bagollyal mindig elküldi a Hírverő legújabb számát. Egyszer majd, ha nagy leszek, én is írok bele valami újszerűt. A legutóbbi kicsit lapos lett, hiába mondtam apának, írja bele a Pörcögőket, mert láttam még a télen, hogy mikor megijednek, akkor villannak egyet, és láthatatlanok lesznek. Szerintem ez nagyon is sokat megmagyaráz róluk.


1992. Október 5
Kedves Naplóm!
Nagyon izgalmas volt az egész Szeptember. Először is, rögtön a második héten, valaki megváltoztatta a hajam színét, míg aludtam. Biztos kíváncsi volt rá, meglepődök e reggel, ha nem szőke vagyok. Nem tudom, mit várt, de valóban meglepődtem. Igazából nem bántam, mert kékre festette, és nekem jól áll a kék, ezt anya is mindig mondta. Nekem sajnos nem sikerült még egyedül visszaváltoztatnom szőkére, csak vörösre, de segítséget kértem McGalagony professzortól és most újra szőke vagyok.
Aztán sokan beszélgetni kezdtek valami titkok kamrájáról, meg szörnyről. Utána kérdeztem, és azt mondják, köze lehet Voldemorthoz. Érdekes, mire képes egy ember. Mire képes a gonoszság. Kedves Naplóm! Szerinted van olyan, hogy valaki gonosznak születik?


1993. elmaszatolódott dátum.
Kedves Naplóm!
A minap lefestettem a birtokon lévő tavat. Nagyon szép lett, de sajnos valaki elrejtette előlem. Próbáltam Invitoval magamhoz hívni, de nem sikerült. Kicsit aggódom, mi lett vele…remélem, nem lett baja a képnek, csak valakinek annyira megtetszett, hogy magával vitte. Igazából ajándékba szántam apának, de annak is örülök, ha valaki más ajándéka lett, mert tényleg szépre sikerült. Jól megy az iskola, kedvencem a bűbájtan, és a Legendás Lények Gondozása. Ebshont tanár úr nagyon okos, szinte mindent tud a lényekről, bár volt olyan kérdés, amire nem tudott válaszolni. Sőt, szerinte nem léteznek a Nyárfa hangú limplócok. De gondolom, ő sem tudhat mindent. Mindezek ellenére szeretem a tantárgyát. Érdekes órákat ad. Igen, még úgy is hogy csak egy keze van, és fél lába. Mókás és bátor ember.


1994.10.10.
Kedves Naplóm!
A legutóbbi bejegyzésem sem volt unalmas, de amit most írok, az a hab rajta. A kvidiccskupán történtek után tele voltak a lapok a csuklyásokkal. Apa szerint készülnek valamire. Ezek után igazán jól esik itt mindenkinek ez a jó hír. Az idei évben Roxfort rendezi a Trimágus tusát. A 3 plusz egy jelölt Viktor Krum, akit láttunk apával a nyáron a kupadöntőn, Fleur Delacour, aki nagyon szép, és Cedric Diggory, aki a Hugrabug házat képviseli majd. A Minden évben eddig 3 jelölt indult a kupáért, egészen mostanáig. Valahogy bekerült Harry Potter neve is a serlegbe, és a serleg kiválasztotta annak ellenére, hogy Harry mg csak 14 éves. Különös nem? Én mindenesetre drukkolok Harrynek és Diggorynak is. Szerintem mindketten tehetségesek. Harry ügyesen repül a seprűn. Néha kimegyek megnézni a meccseket, és mikor nem a mumpicokról olvasok, akkor nézem, milyen gyorsan repül. Elsős koromban olyan nagy szerencséje volt, hogy a labdája a szájába repült. Azon jót kacagtam. Mindenki nagyon izgatott a kastélyban, lehet venni kitűzőket is. Egy Mardekáros fiútól kaptam egy béna Potter kitűzőt. Még sosem kaptam senkitől itt semmit, ezért megtartottam. Egyébként én nem gondolom, hogy béna lenne. A mumpicok is ravaszak és okosak. Harry feje nem szalmával van kitömve.



1995. December 15.
Kedves Naplóm!
Már sok oldalt teleírtam az új SVK tanárunkról. Nem kedves személyiség, megint olyan sok írásbeli feladatot kaptunk, hogy begörcsölt a kezem. A theszrálos eset óta egész jóban lettem Harryékkel, néha beszélgetnek velem, és ez jól esik. Harry az első a suliban, aki kérdez tőlem a tanárokon kívül. Szerintem meg is hallgat, és ettől olyan melegség féle lesz a szívemben. Ilyenek a barátok? Sok bántás éri most őt, és Dumbledoret is. Sokan nem hisznek nekik Voldemorttal kapcsolatban. A minap olvastam, hogy valóságos őrültnek nevezik, akinek biztos elment az esze a gyászban. Én tudom, milyen, amikor dilisnek néznek. Kibírható, de azt hiszem, magányos. Elmondtam neki, hogy apa és én hiszünk neki. Hisszük, hogy Voldemort visszatért, és apa és én is támogatjuk, ahogy csak tudjuk. A múlt héten is írtam neked az edzésekről, és jól haladok! Ma már sikerült alakot is öltenie. Nyúl. Szeretem a nyulakat. Gyorsak, és bolyhosak. Nem tudom, szünet előtt lesz e még, majd meg kell néznem az érmém, csak nem tudom, hova raktam. Talán a párnám alá. Oda teszem a fontos dolgokat.  


1996, június, maszat dátum
Ginny Weasleyvel sétálgattam délután. Azt hittem, a mai nap is olyan lesz, hogy elmegyek a könyvtárba, keresek pár plusz jegyzetet a holnapi óráimhoz. De nem olyan lett. Sőt, a lehető legtávolabbi verzió valósult meg kedves naplóm. Épp a Narglikról meséltem neki Ginnynek, mikor kiabálást hallottunk. Nekem ismerősnek tűnt a hang, olyan Harry félének véltem, így, elindultunk a hang irányába. Igazam is volt, de most Harry egyáltalán nem volt kedves. Kiabáltak, veszekedtek, majd a segítségünket kérték. Szeretem, ha segíthetek. Hermione azt mondta, ne engedjünk senkit a folyosóra, amíg ők bent lesznek Umbridge irodájában. Így aztán Ginnyvel azt mondtuk mindenkinek, aki arra akart közlekedni, hogy inkább ne tegye, mert valaki kieresztett egy palack garatgombóc gázt. Én még sose hazudtam ezelőtt. Igaz, barátaim sem nagyon voltak. Éreztem, hogy Harry fél, és hogy dühös. Bár azt hiszem, ezt a dühöt nem lehetett nem érezni. Jogosak voltak az érzései. Biztosan nagyon szereti a keresztapját. Abból, amit hallottam, Harrynek Sirius a családja. Érthető a félelme az iránt, hogy elveszíti. Én is szomorkodnék, ha már apa sem lenne velem. Talán sírnék is. Sajnos hiába ürítettük ki a folyosót kedves naplóm, az inspektor különítmény elkapott minket. Csalódott voltam, mert szerettem volna, ha sikerül, ha tud beszélni a keresztapjával. Ha Friccs úr nem veszi észre, amint Hóborc tintapacákat ken a teleszkópokra, és nem mondja el Umbridgenak, akkor talán sikerülhetett volna. Hát..nem lehet mindig szerencsénk. Ron lebukott, ezzel együtt mi is. De Hermione okos lány. Azt mondta Umbrigenak, hogy Dumbledore-al akart Harry beszélni arról, hogy készen vagy valami nem létező fegyver, amivel meg lehet támadni a minisztériumot. Eddig még sose gondoltam bele, hogy a hazugság hasznos is lehet. Furcsa érzés volt hallgatni, mikor tudom az igazat, de jó is volt. Mikor Harryék elindultak, Mi is megpróbáltunk kiszabadulni. Egy szép rémdenevér rontás és pár kábító átok után sikerült kiverekednünk magunkat a fojtó kezek közül, és követtük a többieket kifele e kastélyból. Harryt most még dühösebbnek láttam és még kétségbeesettebben szeretett volna eljutni a Minisztériumba. Felizzott bennem a vágy, hogy én is segítsek kiszabadítani Siriust. Szerettem volna velük menni, velük repülni. A theszrálok ügyesen repülnek. A dolognak ez a része igazán kellemes volt. Később majd inkább erre a részre fogok emlékezni. A repülésre. Ahogy földet értünk velük, egy telefonfülkébe passzíroztuk be magunkat. Jaj, hát itt még nem tudtam, mire is vállalkoztam kis naplóm. Mire vállalkoztunk. Az itt kapott jelvényemet el is raktam valahova, de most éppen…éppen nem tudom hol van. Szóval a járda aztán emelkedni kezdett, az akna teteje pedig bezárult. Szerencse, hogy nem vagyok klausztrofóbiás. Az egy rém kellemetlen betegség. Végül egy tágas csarnokba érkeztünk. Szép sötétkék mennyezet, szép aranyló szimbólumok. Ezelőtt még sosem jártam erre. Szép épület. Volt ott egy szökőkút, abban volt egy boszorkány, varázsló, kobold, házimanó. Követni kezdtük, majd áthaladtunk egy aranykapun. Ott beszálltunk egy liftbe, és kiszálltunk a Rejtély és Minisztériumi Főosztályon. Ott minden olyan sötét volt, csak pár fáklya világítottkéken és haloványan. Az egész annyira érdekes volt, hogy alig tudtam becsukni a számat. Elképesztő volt, a gondolat is, hogy én ott vagyok. A minisztériumban… Egy teljesen sötét, fekete terembe léptünk be, ahol az ajtóknak nem volt kilincsük. Bizarr érzés volt az egész, kirázott a hideg. Kék lángú gyertyák lógtak a falakból, és ettől sem mosolyodtam el, nem lett tőle jobb kedvem. Hirtelen dübörgés hallatszott, a kerek fal mozogni kezdett, és nekem hányingerem is lett tőle, amit igyekeztem elnyelni. Olyan gyorsan forgott, hogy a gyertyák csak csíkok lettek. Ha nappal kellett volna belépni, és jegyet venni rá, azt hiszem, még tetszene is. De a sötétben egészen más volt a helyzet. Azt hiszem, a többiek sem élvezték. Miután megállt a fal és a dobogás, kisvártatva beléptünk egy ajtón, ami szembe volt. Ebben a teremben voltak vízfaló óriásférgek. Apa mesélt róluk, hogy itt tartják őket, de aztán azt mondta, szerinte ezek egyáltalán nem a férgek, hanem agyak. Miket keresnének ott agyak? Sokkal logikusabb a vízfaló féreg. Aztán sajnos rá kellett döbbennem, hogy igaza volt. Agyak voltak. El tud ezt hinni napló? Sima agyak. A következő ajtó is téglalap alakú volt, és még sötétebb. Olyan volt, mint egy tárgyaló terem. Volt egy kőemelvény, meg valami faragott boltív is, amin lógott egy fekete függöny féleség. A függönyön túl pedig emberek beszéltek. Odabent emberek voltak! Valami átjárónak gondoltam. Arra gondoltam, hogy talán anya is ott lehet. Harryn és rajtam kívül nem hallotta senki a hangokat. Tényleg ott lehetnek..azok, akik már nincsenek velünk? A következő ajtó zárva volt. Azt hiszem arra lehetnek a..á, de ez most nem lényeges. Mert hogy a következő ajtó volt az, amit kerestünk. Tele volt órákkal a fal. Sok könyvespolc is volt, teli asztalokkal. Az összes óra, ami a teremben volt ketyegett. Össze vissza, mintha egy bombákkal teli terembe léptünk volna, a szívem is kihagyott szerintem…több ütemet is. A terem végében egy hatalmas kristály edény volt, ami felé el is indultunk. Valami kavargó levegőszerű anyaggal volt tele. Nagyon szép volt, dísznek én haza is hoztam volna. Szépen mutatna a polcomon. Apró kis valamik voltak benne, amiket először nem is láttam, csak mikor felemelkedett egy, és egy kis kolibri kelt ki belőle. A kezem a számra tapasztottam, mert majdnem felsikkantottam a meglepetéstől. Nagyon szép madár volt. Aztán a sodrás a gömbben felvitte a kis madarat, aztán lefelé húzta, és megint elnyelte a tojás. Esküszöm napló, kevés ennél szebb dolgot láttam. Hirtelen el is feledkeztem arról, hogy hol vagyunk, és miért vagyunk ott, ahol vagyunk. De tovább kellett mennünk valami gömbös szobába. Szintén sötét terembe mentünk be, de itt még hideg is volt. A megannyi poros gömb toronymagasan állt, féltem, hogy ha tüsszentek, akkor leverek egy egész oszlopot, és mind összetörik. Sorra megnéztük az összes sort, míg elértük a 97-es számig, de Siriust senki sem látta. Szinte vakon követtem a többieket, nem akartam lemaradni. Még most is hallom azt a fülsüketítő csendet. Egy darabig csak álltam a sötétben, és vártam, hogy valaki azt mondja, induljunk vissza. Talán, ha Ron nem szólal meg előttem, én mondtam volna, de Ron talált valamit. Egy kis gömböt Harry nevével. Szép gömb volt, igazán, de nem kellett volna megfognia. Neville-nek igaza volt. És kedves naplóm, innen indul az igazán érdekes napom, már ha ez nem volt eddig is furcsa, és szokatlan.
(SZÜNET, MERT BEGÖRCSÖLT A KEZEM)
Hirtelen körbe vettek minket a halálfalók. Egy tucat csuklyás alak közelített, akik a Harry kezében lévő gömböt akarták. Nem számítottam arra, hogy valóban halálfalókba botlunk, és hogy ilyen sokan lesznek. Csak arra tudtam figyelni, hogy mikor repül felém egy kósza átok. Olyan volt, mintha órákig állnánk ott, tétován. Kicsit rossz érzés volt, pedig nem tartott sokáig. Malfoy nagyon akarta azt a gömböt. Veszekedni kezdtek, közben az összetört gömbökből valamiféle sustorgás párolgott fel, aztán ahogy eltűntek, a sustorgás is abbamaradt. Innentől nem emlékszem mindenre nagyon pontosan. Csak a parancsra figyeltem, és a gömbökre, amik sorban robbanni kezdtek. Futni kezdtem, ahogy a csak a lábam bírta. Nem sokat láttam, próbáltam ajtót, kijáratot keresni, láttam, hogy Ginny fut mellettem, és csak arra gondoltam, hogy ki kell jutnunk. Hallottam, ahogy jönnek mögöttünk, és csak futottunk és futottuk, míg egyszer csak egy sötét, nagyon sötét teremben találtuk magunkat. Próbáltam fülelni, hallom e Harry hangját, de semmi. A terem tele volt fura bolygókkal. Először Ginny kezdett lebegni, aztán Ron, és én is kicsit. Már éppen élvezni kezdtem volna a lebegést, mikor hallottam Ginny sikolyát. Valaki azt hiszem, elkapta a lábát, aztán robbanást hallottam, és nem láttam semmit. Csak annyit, hogy Ron különösen viselkedik, kacarázik, mintha valami frukász viccet hallott volna. De Ron nem szereti a furkász vicceket. Már nem tudom, hogyan keveredtünk vissza Harryékhez. Érdekes, milyen gyorsan elfelejtem. Vagy talán már akkor sem voltam biztos benne. Ez a hely olyan ijesztően misztikus volt. Imsát kijáratot kezdtünk keresni, de nem voltunk elég gyorsak, megtaláltak minket. Az utolsó pillanatban zártuk be magunk mögött az ajtót. Mivel ezen ez az egyen kívül még vagy egy tucat ajtó volt, minél hamarabb igyekeztünk bezárni a többit is. A szívem itt már a torkomban dobogott. Az egyik utolsó ajtóhoz futottam, mikor az egyik csuklyás berobban rajta, és hatalmas repültem hátrafele. Egy kemény asztalra emlékszem, és valami reccsenésre. Aztán sötétség. Nem tudom, meddig feküdtem így, az első emlékem hogy beront valaki a terembe, és Ginny, ahogy motyog valamit. Aztán kiabálását, kék fényeket, mikor a fal mozog. Aztán újra sötétség. Mikor legközelebb magamhoz tértem, már a gyengélkedőn feküdtem. Hát ez volt a tegnapi napom. Még itt vagyok, pihenek, de minden jól van. Hallottam a történteket. Sajnálom Siriust.

1998, maszat dátum

Kissé nehezek most a napok. Carrowék kemény kézzel bánnak azokkal, akik ellenszegülnek nekik. Fáradtak vagyunk, de kitartunk. Tudom, hogy lesz jobb is, csak ki kell tartanunk. Azért még megvan a régi edzés helyünk. Neville megtalálta, oda megyünk, ha kell egy kis erő és pihenés. Mennem kell. Valaki jön.


        Jellem

Luna egy olyan lány, aki furcsasága miatt nehezebben illeszkedik be. Külsejéből adódóan elég hamar kiderül róla, hogy más, mint a többiek. Egyfajta álomvilágban él, ezért sokan elkerülik, pedig hűséges barát. Szeret elveszni a részletekben, ami az egyik erősége is. Megfigyeli az embereket, sokszor olyan dolgok is szemet szúrnak neki, ami másnak láthatatlan. Ez az oka, hogy könnyedén felismerte Harryt Bill és Fleur esküvőjén. Szerinte az álarcok mögé kell látni, akkor ismerjük fel az embereket igazán. Tisztában van azzal, mások hogyan látják őt, tudja, mikor gúnyoldónak rajta, de nem foglalkozik vele. Tudomásul veszi, hogy így látják, de mégsem veszi a szívére. Véleménye szerint valahol ez természetes, mert az ember fél a furcsától, a másságtól. Ezért nem is hibáztat senkit. Felsimeri, ki mikor miért piszkálódik. A szavak nem bántják Lunát, inkább felül kerekedik rajtuk, megérti a miérteket. Szeret olvasni az emberekben, de nem kérkedik vele. Igyekszik udvariasan bánni a másikkal, bár a tapintat nem mindig sikerül neki. Ha hisz valamiben, kitartó, nem adja fel könnyen az elveit és a hitét. Hisz például a barátságban, a hűségben. A sok- sok megpróbáltatásban Roxforti évei alatt is a jót keresi, és azokra is emlékszik vissza a mai napig. Az akkor szövődő barátságaira, a kedves szavakra a bajban is. Szerinte igencsak szerencsés helyzet volt a nagy szerencsétlenségben, hogy egy olyan bámulatos emberrel raboskodhatott, mint Mr. Ollivander.
- Te Luna..te tényleg…szóval izé, tényleg fogva tartottak a Malfoy házban?
- Igen. Nem volt olyan rossz. Bár egy kicsit hűvös volt, és elvették a pálcám. De sok jó történetet hallgattam meg Mr. Ollivandertől. Nagyon kellemes ember. Azt hiszem, szerencsés vagyok.
Szemében és jellemében mindig van valami kis higgadt, beletörődött szomorúság. Pedig Luna szeret nevetni, szokott is, annyira, hogy a könnyei is kicsordulnak, és a kacagásától zeng az egész völgy. Talán édesanyja emléke ült le a szemeiben, talán a háború, vagy ezek egyvelege. Nem igazán tud bekapcsolódni a “semmitmondó” beszélgetésekbe, ha pedig mégis mond valamit, az általában nem oda illő. Illetve mások szerint nem odaillő, Luna számára teljesen logikus, és átlátható.


         Apróságok

mindig || festés, napló írás, barátok, lógó fülű mitugrász, ruhatervezés
soha || sötét varázslók, köd, kiközösítés, hazugság, keserű íz
hobbik || festés, varrás, új lények után kutatás, jóga,
merengő || legjobb: anyukája mosolyának emléke, legrosszabb: mikor édesanyja meghalt
mumus ||minden fekete fehér
Edevis tükre ||Megtalálni a morzsás szarvú szapirtyót
százfűlé-főzet ||színes, csillámos, gyerekkor ízű
Amortentia ||vanília, chili, füstös kemence
titkok ||Ötödévben tetszett neki Ernie McMillan
azt beszélik, hogy... ||A főiskolán több pletyka is terjed róla, az egyik, hogy azt képzeli, az édesanyja még él egy mágikus lény testében. Ami nyilvánvalóan badarság.


        A család

apa || Xenophilius Lovegood; 46; aranyvér, bensőséges kapcsolat
anya || Pandora Lovegood; félvér, elhunyt
testvérek || -
gyermekek || -
állatok ||-

Családtörténet ||

Édesanyja meghalt, Luna 9 éves korában, mikor egy hajkékítő főzettel kísérletezett. Ezután édesapja nevelte fel egyedül. Elég szabadelvű nevelést kapott, édesapja kevés szablyt állított fel, de igyekezett lekötni figyelmét különböző történetekkel, játékokkal, és újabb és újabb talán létező lényekkel. Xenophilius létrehozta a Hírverő című folyóiratot, amelyben homályos meggyőződéseiről írt, mint például a morzsás szarvú szapirtyóról, ami később kiderül, hogy nem létezik. Rendkívül szilárd volt meggyőződéseiben, és úgy érezte, hogy azok, akik nem hisznek bennük, "fájdalmasan korlátozottak", "szűkek" és "közeli gondolkodásúak", mint Hermione Granger. Furcsa nézetei miatt a varázslóvilágban sokan azt gondolták hogy bolond és szenilis, hasonlóan lányához. Eldred Worple még „komolyan kiegyensúlyozatlan emberként” is emlegette, miután találkozott vele az egyik könyve aláírásakor. Luna szerint apja nem törődött a pénzszerzéssel, és nem fizetett az embereknek, hogy írjanak a Hírverőbe. Azt mondta, azért tették, mert megtiszteltetés volt a nevüket nyomtatásban látni, ezért büszke apjára. Xenophilius végig támogatta Harryt, bízott benne, és hitt neki, ezért aztán veszélybe is került. Elrabolták Lunát és túszul ejtették a Malfoy kastélyban. Xenophilius mindent meg akart tenni, hogy visszaszerezze lányát,ezért beleegyezett abba, hogy Potter-ellenes cikkeket tesz közzé a Hírverőben, követve a Voldemort uralta minisztérium irányvonalát, és Harryt magazinja címoldalán a Nemkívánatos 1. számúként ábrázolják. Amikor Harry, Ron és Hermione meglátogatta őt ,Xenophilius riasztotta a halálfalókat , remélve, hogy cserébe visszaadják Lunát. Xenophilius a halálfalók érkezésére várva mesélt  a Halál ereklyéiről, mi végül igaznak bizonyult. Xenophilius megpróbálta elkábítani Harryt és barátait,ezért később árulónak tartották. Kétségbeesetten próbálta visszaszerezni lányát, akit a világon a legjobban szeretett, ez mutatja, hogy odaadó, gondoskodó apa, aki életét is feláldozná Lunáért. Lunáék nem tartják a kapcsolatot a család többi tagjával, elszigetelten élnek a Lovegoodoktól, ketten, édesapjával alkotnak egy családot.


        Külsőségek

magasság || 157 cm
testalkat || vékony
szemszín || kék
hajszín || szőke
kinézet ||

Lunának piszkosszőke haja van, majdnem fehér szemöldöke, nagy kerek, kissé kidülledő szeme, ami folyton csodálkozást sugall. Általában saját készítésű kiegészítőt, ékszert visel. Kedvence a szárított eper fülbevaló. Pálcáját 11 éves kora a füle mögött tartja, nehogy elhagyja. Újabban szereti a haját szokatlan fonatokban hordani, és különleges, illatos hajgumikkal díszíteni, amik néha megszólalnak. Szeretnek dicsérni. Hamar feltűnik, hogy kissé nem normális, de cseppet sem veszélyes. Újabban a ruháit is ő maga varrja. Szereti a színeket össze vissza keverni. Szeret a harisnyára színes zoknit húzni.  


        Tudás és karrier
pálca típusa || második, jelenlegi pálca: 11 hüvelyk, akácfa, unikornis szőr maggal
végzettség ||
Mandragóra Gyógyítóképző Intézet és Ispotály, Általános lénygondozói szak, jelenleg utolsó, negyed éves. Kedvenc kurzusa a Bestiológia III., Megfigyeléstan III., Felvigyázási gyakorlat IV.
Bestiológiából rengeteg saját, apjával készített jegyzetet ad be, bár csak a negyedét olvassák el oktatói. 2002-ben megjelent egy cikke a Hírverőben, ahol a csoffadt fülű gócgubacok után kutat.  

foglalkozás || jelenleg főiskolai tanuló
iskola || Mandragóra Gyógyítóképző Intézet és Ispotály
szak || Általános lénygondozói szak
varázslói ismeretek ||

Patrónusa: nyúl.
 A DS edzéseknek köszönhetően egész ügyes és felkészült sötét varázslatok kivédéséből, de inkább felfedező típus. Jó a memóriája, könnyedén megjegyzi, melyik lénynek mi a jellegzetessége, milyen körülmények között érzi jól magát, mivel táplálkozik. Szeret új dolgokat kipróbálni, kísérletezni, de ugyanakkor óvatos is, és körültekintő édesanyja kísérletező kedve miatt. Hibáiból is igyekszik tanulni, így azokat is lejegyzi, mert mindent hasznosnak vél
.

        Egyéb

avialany ||Evanna Lynch
Naplózva

Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2022. 01. 04. - 08:48:04 »
+2

Szia Luna!

Igazán tetszett, ahogy bemutattad a múltadat. Ez a naplószerű forma igazán személyes és érdekes. Nem volt egyszerű a Roxfortban töltött éveid jó része, ráadásul az édesanyádat is elveszítetted, mégis remek boszorkány lett belőled. Ezek az élmények határozottan csak erősítettek.
Az előtörténeted rendben volt, ugyanakkor kérlek figyelj arra, hogy a telefon és egyéb mugli kütyük nem éppen elterjedtek a varázslók világában. Az akadémiára pedig már úgy kerülnek be a tanulók, hogy előtte a Roxfortban töltöttek hét évet, azaz aligha szokványos nekik, hogy telefonszámok után kutassanak. Ettől függetlenül viszont úgy gondolom, hogy remek, amit alkottál. Tehát az előtörténetet:



Gratulálok! Az eligazító-pm hamarosan érkezik.

Üdv,
Elliot

Naplózva



Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.573 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.