+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Egyéb
| | | |-+  Lieselotte R. Blanchett
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Lieselotte R. Blanchett  (Megtekintve 285 alkalommal)

Lieselotte R. Blanchett
Minisztérium
***


Elérhető Elérhető
« Dátum: 2021. 11. 19. - 09:16:06 »
+1

LIESELOTTE RENÉE BLANCHETT



 
        Alapok

jelszó ||"Elliocentrikus világkép"
nem ||
születési hely, idő || Anglia - Cotswolds AONB; 1972.08.31.
kor ||30
vér || fél
munkahely || Mágiaügyi Minisztréium - Aurorparancsnokság
 

         A múlt


- Most, hogy végeztél a Roxfort-ban és felvettek, ideje megkezdeni a kiképzésedet.- Sose láttam apámat ennél boldogabbnak és anyámat vele ellentétben gondterheltebbnek. Jól tudtam mivel fog járni, miket fogok átélni, még is. Én választottam és izgatottsággal fűszerezet félelem járta át a testem, ahogy próbáltam tudatosítani magamban, hogy igen. Végre elérkezett, amire ennyi éve vártam és amiért tanultam.  
- Csak ésszel és finoman. Ő még mindig egy nő! Ha baja esik, nem úszod meg szárazon Chrispoher Blanchett! Megértetted?!-Talán anyám fenyegetése volt az, ami végül megtette a hatását és a finomabb indításhoz vezette apámat.

Kezdetek

Legidősebb gyermekeként rám hárult az a nemes feladat, hogy tovább vigyem a család, eddig férfi ágán öröklődő hagyományát. Noha nagyapám ellenezte az ötletet, még is félve, hogy nem lesz fiú utód, áldását adta az okításom felett és az sem volt utolsó szempont, hogy akkor megtörne a szokás, miszerint csak az első szülött tudhatja meg a családi fortélyokat. Édesanyám ennek a döntésnek egyáltalán nem örült, és nem is engedte, még csak az elméleti oktatást sem. Ő úgy gondolta, egy hölgynek nem szabad ilyen „alantas” eszközökkel élnie és hogy a Roxfort helyett az ő szeretett iskolájában a helyem, mint a Beauxbaton egyik jeles diákja. Noha nagy viták folytak erről, még is én döntöttem a sorsom felől 7 éves koromban.

1979 nyara

Kis városunk nyári mulatságot szervezett. Mindenki részt vett rajta, akinek volt ideje, persze nem csak varázslók, de muglik is. Édesapám, mint a varázslótársadalom egyik rendfenntartója ügyelt, ezt sem kell mondanom, hogy a legnagyobb titokban. Az egyik édességes standnál felfigyelt egy érdekes öltözetű, de annál jellegtelenebb alakra a tömegben. Követni kezdte és amint alkalma adódott rá, használta a  Legiliment varázsigét. Volt valami, amit felfedezett a férfi emlékei között, mert amint kivált a tömegből, apám utána eredt és egy elegáns Petrificus totalus-szal, megállította, majd elvitte őt a központba. Később, amikor hazaért elmesélte, hogy egy régi kihallgatás alkalmával már volt szerencséje találkozni ezzel a férfival. A kérdésre, hogy mit is látott pontosan sose adott választ. Viszont azt nem tudta, hogy én is ott voltam. Láttam, ahogy elkezdte követni és megbújva a takarásban tanúja lehettem, amint „olvas” valakiben. Szavakkal nehéz leírni, de amit láttam az arcán és az érzés, amit keltett bennem eldöntötte, hogy én bizony akarom ezt a képességet és igen is a mestere akarok lenni, bármilyen nehéz is.
Bár édesanyám továbbra is ellenezte a dolgot, de mivel látta a hajthatatlanságomat végül áldását adta a dolog felett. Itt vette kezdetét az elméleti oktatásom. Meg kellett tanulnom az idegrendszer működését, az agy különböző folyamatait, az emberek viselkedés módszertanát. Tudnom kellett a mimikákból, a gesztusokból is kikövetkeztetni, hogy az illető igazat mond-e vagy hazudik. ~Itt megjegyezném, mindent életkornak megfelelően és nem a felsorolt sorrendben haladtunk, mielőtt bárki is szólna a Gyámügynek, hogy gondok vannak.~

1983-1990

Roxfort-i éveim hamar elrepültek. 7 év, visszagondolva milyen hosszúnak éreztem, most még is egy szempillantásnak tűnik az egész. Bár lefoglalt, hogy tökéletesen elsajátítsam az emberi viselkedést, megjegyezzem a különböző jelek sokaságának összefüggéseit és az otthonról kapott időről-időre egyre nehezedő feladatok tömkelege is lefoglalt. Még is volt valami, ami felkeltette az érdeklődésem. Ez pedig nem volt más, mint a Legendás Lényeg Gondozása. Már az első órán beleszerettem a különböző varázslényekbe és igyekeztem ezzel kapcsolatban is minden tudást megszerezni. Hogy a többi tárgyat se hanyagoljam el, szoros időbeosztást hoztam létre magamnak. Jegyek tekintetében sem elégedtem meg kevesebbel, mint a Várakozáson Felülivel, de néha és igen erősen néha, becsúszott egy-egy Elfogadható. Ez arra volt jó, hogy rájöjjek mi az, amire több hangsúlyt kell fektetnem. A Bűbájtan és Sötét Varázslatok Kivédése, már akkor is könnyen ment, és ennek a későbbiekben láttam igazán hasznát.

1990-2002

Térjünk vissza a történet elejére.

Amikor megjött a felvételemet hirdető levél, apám majd kiugrott a bőréből. Még az nap este levitt a pincébe és megkezdte a kiképzésemet. Mindent egyik pillanatról a másokra kellett átültetnem a gyakorlatba. Bevallom nem volt könnyű. Édesapám úgy gondolta, előbb meg kell tanulnom megvédeni magamat, és utána jár csak a jutalom, hogy én is megpróbálhassam a legilimentácio-t. Nem hagyott pihenőt, és nem volt elég, hogy eddigi életem 18 évét végigjáratta velem, még általa elővetített képekkel is bombázott. Remélem, hogy ez csak a pincére korlátozódik, de amikor vacsoránál is gyakoroltatott velem, ott vált teljesen valósággá a dolog.
Volt egy két emlék, amire nem szívesen emlékeztem volna vissza, de ilyen kinek nincs? Apám megelégelte, hogy nem érte el a kellő hatást, ezért bekeményített. Elkezdett egyre mélyebbre és mélyebbre ásni, amíg meg nem találta a legintimebb emlékeimet. Ez volt az a pillanat, amikor minden gond nélkül sikerült kizárnom őt a fejemből. Persze jól összevesztünk, az egész ház tőlünk zengett. Ő boldog volt, mert sikerült megvédenem magam és nem értette a tombolásom okét, én dühös és elárult érzéssel álltam vele szemben, teljesen hitetlenkedve. Mert lehet, hogy ez a férfiaknál nem nagydolog, de egy nőnek igen is sértő, ha valaki ilyesmibe matat bele, pláne ha azt az apja teszi. Még aznap elköltöztem.
A húgom próbált maradásra bírni, de esélye sem volt. Hiába imádtam, és tudtam, hogy az ő álma, hogy anya nyomdokaiba lépjen és egyszer átvehesse a varrodát, nem tudtam a segítségére lenni, legalábbis ekkor még nem. A kapcsolatunk mindig is felhőtlen volt, és igazi nővér-húg szeretet alakult ki köztünk. Nem csak a vér kötött össze minket, de ismertük egymás titkait, álmait és vágyait. Mindent tudtunk a másikról és persze falaztunk is, ha úgy hozta a sors. Ez a mai napig nem változott és most már nem csak édes húgom van, de van két gyönyörű gyereke, akiket imádok, és a visszajelzésük alapján ők is imádnak engem. ~
Átköltöztem a nagyapához, akinek elmesélve a történetet, megértette és elmondta, hogy ezért is ellenezte, hogy egy nő legyen a család következő hagyományőrzője. Megértette a helyzet komolyságát és alkut kötött velem. Amennyiben békén hagyja ezeket az emlékeket, úgy alávetem magam az ő képzési rendszerének és mindent megteszek, hogy sikerrel zárjuk az évet. Természetesen nem értett egyet apámmal, így a legilimentációt is gyakorolhattam, amire fogékonyságot mutatva hamarosan már pálca nélkül is gyakorolhattam. Bár fél évvel később kibékültem apámmal, a mai napig felhős a viszonyunk.
Az iskolában persze megkezdődött a tanítás és hogy ne hozzak szégyent magamra, no meg persze a családra mindent megtettem, hogy ott is remekeljek. A tökéletes rendszerem már megvolt, hisz azt a Roxfort-ban már kifejlesztettem, egyszerűen csak át kellett ültetnem az akadémia sokaságára. Igyekeztem nem nagyon lemaradni és mindenben legalább a jó, ha nem a legjobb osztályzatokat megszerezni.
Az Általános aurori képzést, követően jelentkeztem az Aurorparancsnokságra és munka mellett elvégeztem a Különleges aurori képzést is. Hódolva másik kedvenc elfoglaltságomnak belekezdtem az Általános lénygondozói szakba is. Ezt sajnos a háború megzavarta, de egy kis kihagyással, már ez a szakma is a zsebemben lapul.

~És ha már a háborút emlegettem~

A háború elején aurorként, egy négyfős csoportba osztottak minket. A feladatunk egy halálfalók által elfoglalt kúrián való rajtaütés volt és az ott tartózkodó foglyok kiszabadítása. A kúriába nagyon könnyen bejutottunk. Pár védővarázslat áttörése gyerekjáték volt, és sajnos tényleg túl könnyűnek ígérkezett. A kettéválás mellett döntöttünk. Matthew és én mentünk a túszokért, míg Emma és Chloe elindultak, hogy megkeressék a halálfalókat. Éreztük, hogy a könnyű bejutásnak ára lesz, de sose gondoltuk, hogy ekkorát kell érte fizetnünk. Az alagsorhoz érve, megtaláltuk a fogvatartottakat, akik mind halottak voltak. Ekkor ért minket a csapás, hogy nem tudunk hopponálni és csapdába estünk. Elindultunk a többiek után, de a lépcsőig nem jutottunk és 5 halálfaló bukkant fel, mondhatni a semmiből. A párviadalunk percekig eltartott, végül az egyikük elmenekült. A többiek gyorsan összenéztek és bólintva csak elmosolyodtak, majd a magasba emelték a pálcáikat. Mire megtaláltam az emléket, amire szükségem volt, már késő volt. Nem csak a mi 5 halálfalónk, de a másik csapat halálfalói is Bombarda varázsigét használva, egyszerűen lerombolták a kúriát,ezzel a romok maguk alá temettek.
Napok teltek el, mire a mentőalakulat megtalált minket. Csak mi ketten éltük túl. Több mint valószínű, hogy a ház szerkezetének egy olyan pontján álltunk, ami megvédett minket a teljes összezúzódástól. Még így is hónapokat vett igénybe, hogy kijussunk a Mungó szerető karjaiból. Noha a testünk meggyógyult, amíg mentálisan nem bizonyultunk egészségesnek, addig csak a kertben sétálhattunk szabadon. Talán ezek volt életem leghosszabb és egyben legrosszabb hónapjai. Amint gyógyultnak nyilvánítottak minket, visszatérhettünk a munkába, noha a háború addigra szörnyű méreteket öltött. A minisztériumban mondjuk úgy, hogy katasztrófális méretekben tombolt a gonoszság. Bezsuppoltak egy kis lyukba és egész nap papírmunkát kellett végeznem. Vetekedett a Mungó unalmasságával.
A háború végéhez érve, azonban visszaállt a rend és visszatérhettünk a rendes munkánkhoz. A halálfalók elfogásával és kihallgatásával megnőtt a legilimentorok munkája, így boldogan mentem minden kihallgatásra, amit rám osztottak, mert végre igazán elememben mozoghattam.

Napjaim jórészét a munka teszi ki, de nem felejtem el, amit a Mungóban tanított a pszichomedi, hogy bizony kell a pihenés, akkor is, ha nem érezzük. ~Így hát most hátradőlök és pihenek egy kicsit~


        Jellem
Első pillanatban egy szégyenlős, kissé félénk nőnek tűnhet, de aki ismeri, az tudja, hogy egyáltalán nem ilyen. Erős, független nő, aki tudja, mit akar az életben és ezért hajlandó is tenni. Nem szégyell segítséget kérni, ha szüksége van rá, és nem rest bepiszkolni a kezeit sem. Barátságos és kedves mindenkivel, amíg az illető nem ad rá okot, hogy ne így legyen. Roppant türelmes és az idegei mondhatni acélból vannak, viszont ha elpattan, azaz acélszál, akkor borul a bili és jajj annak, aki egy ilyen tombolás áldozatává válik. Munkájában kissé könyörtelennek mondható, de igyekszik még is kíméletes lenni a kihallgatandó felekhez. Tudja mi az a „Bocsánat” és ha hibázik használni is tudja, de ezt elvárja mindenki mástól is. Mivel szemkontaktus által használja a legilimentációt – és mivel ez sokaknak kellemetlen lehet; így mindenki szemébe rövid ideig néz, ezután vagy a homlok-szemöldök magasságra fókuszál, vagy az orra, amivel ugyan kellő figyelmet fordít a partnerére, még is megvan az a bizonyos „védelem” a másik fél boldogsága érdekében. Viszont ő is, mint mindenki szereti, ha szeretik, és bár nem mutatja, de rossz érzés, ha kerülik a társaságát. Nem fél szeretni és ezt nagyon könnyen képes ki is mutatni.


         Apróságok

mindig || munkája, ruhák, cipők, vásárlás, hideg évszakok, rend (nem az a Rend :: ) ), tisztaság, könyvek, olvasás, húga és annak gyermekei, tea, ölelés, otthona, csillaghullás, színház,
soha || káosz, rendetlenség, kosz, papírmunka, pókok, zárt helyek
hobbik || önkéntes munkát végez a Megpihent Legendás Állatfarm-on, unokatestvéreire vigyáz, vásárol, süt-főz, gyakorolja a legilimentácio-t, olvas
merengő || legrosszabb: amikor rázuhant az épület legjobb: amikor végre sikerült elérnie a célját és kiváló legilimentor és okklumentor lett
mumus || külső szemlélőnek egy fekete lepelnek tűnhet, ami körbeölel, de belül érződik a rád nehezedő nyomás, a mellkasod szorító;égő fájdalma, ahogy próbálsz levegőhöz jutni és a nehéz, poros levegő, ahogy egyre lejjebb és lejjebb nyom, míg végül maga alá temet a sötétség (előtörténetben szereplő Bombarda hatásának utóhatásai, már néven Klausztrofóbia vagy élve eltemetés)
Edevis tükre ||  a mágus társadalom által elismert és legjobb legilimentor és okklumentor
százfűlé-főzet || fehér krémszerű, édes citrusos aromával
Amortentia || citrus, pézsma, gránátalma
titkok || pánikrohamok törnek rá, amint kis; szűk helyekre kell mennie
azt beszélik, hogy... || bárkinek a szemébe néz, azonnal „olvas benne”, ezért nem néz soha huzamosabb ideig senkire

        A család

apa || Chrispoher Blanchett; 57; félvér; kissé feszült
anya || Renée Blanchett; 55; félvér; nagyon jó
testvérek || Camille  Émilie Blanchett; 25, félvér; nagyon jó
gyermekek || -
állatok || Laureline a gyöngybagoly

Családtörténet ||
Édesanyja francia származású és a Beauxbatons Mágikusakadémia büszke növendéke. Családjában a legtöbben vagy alkotók és művészek voltak. Édesanyám az alkotásban találta meg nagy hivatását és háziasszonyként egy kis családi varroda büszke tulajdonosa. Nem csak varázslók, de muglik számára is készít ruhát.
Blanchett család, világ életében a férfiakról volt híres, akik nagyon ügyes legilimentor és okklimentor varázslók, így természetesen az aurori hivatás, amit mindig űztek. Ez a hagyomány, mindig az első szülött fiú kötelessége és feladata, hogy tovább vigye a család jó hírét. A hagyományt apám „szakította meg”, azzal, hogy nem tudott fiú utódot nemzeni, de mivel a hagyomány az hagyomány, így kissé átírva a családtörténelmet, most már csak az a lényeg, hogy az első szülött vigye végig az örökséget.



        Külsőségek

magasság || 170 cm
testalkat || nőies, kissé sportos, nem az a csontkollekció  
szemszín || kék
hajszín || szőke
kinézet ||
Roppant nőies, bizalmat sugárzó nő. Ruhák termében igen válogatós, még is előszeretettel hord régebbi időkre emlékeztető – egyesek szerint gothikus stílusú; ruhákat. Cipő terén is majdnem mindenevő, de amint virul az idő, előkerülnek a tűsarkúi - !Vigyázat!, más lábaira igen nagy veszélyt jelent a tűsarkokon egyensúlyozó Lis

        Tudás és karrier

pálca típusa || 12 és ¾ hüvelyk, cseresznye, sárkányszívizom húr maggal, félmerev
végzettség ||
Roxfort Boszorkány-és Varázslóképző Szakiskola
Griffendél Godric Akadémia
foglalkozás || Auror
iskola || -
szak || -
varázslói ismeretek ||

Mint minden auror ő is jól ismeri a bűbájokat és jól tudja használni őket. Van amit non verbálisan, van amit kimondva. Legjártasabb még is a Legilimentációban, hisz ezt szavak nélkül, szemkontaktussal is tudja használni, önmaga védelmében pedig kiváló Okklumentor. Mivel beleszeretet a Legendás lényekbe, így azok alapfokú értő gondozásában is igyekszik jeleskedni, noha nem rest utána járni, ha valamivel kapcsolatban bizonytalan

        Egyéb
avialany ||Claire Holt
Naplózva

Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 11. 19. - 09:49:42 »
+3

Szia Lieselotte!

A történetedből egy szigorú családrendet ismerhettünk meg, aminek bizony a kellős közepébe sikerült belecseppenned. Nincs ezzel baj! Mutasd meg, milyen erős és talpra esett nő vagy, és ehhez még bizony a nőiességedet sem kell félre tenned. A múltat olvasva arra gondoltam, szeretnék még többet tudni erről a lányról, így hát nem is tartanálak fel tovább. Irány a játéktér és mutasd meg, mi rejtlik még ebben a csodás hölgyeményben! 
Az előtörténeteddel tehát mindent rendben találtam, így hát:



Gratulálok! Az eligazító-pm hamarosan érkezik.

Üdv,
Elliot

Naplózva



Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.064 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.