+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Eltávozottak kincsei
| | | |-+  Kyteler
| | | | |-+  La belle époque
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] 2 Le Nyomtatás
Szerző Téma: La belle époque  (Megtekintve 2296 alkalommal)

Fynn Kyteler
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2021. 11. 08. - 10:25:54 »
+1



 Az ifjú pár

A párt Fynnék még a gyerekkorukból ismerik. Cassie és az unokatestvére Adrian ugyanúgy bújkáltak a háború idején, mint Fynn és Alizon. Cassiék apja az Azkabanban, édesanyjuk meghalt a háborúban. Cassie eléggé neheztel Alizonra, mert kikezdett Adriannel, míg együtt bújkáltak, így nem is hívta meg az esküvőre. Persze Fynn és Cassie titkos kis éjaszakéja titok is maradt. Házasságuk már gyerekkorukban eldőlt, és bár a szüleik ellen fordultak, a bújkálás valahogy összehozta őket, és úgy döntöttek, összeházasodnak, ha majd újra eljön a béke. Párizs ideális helynek bizonyult, miután Adrian itt kérte meg Cassie kezét igaziból, szerelemből. A terem egy közepesen tágas, kissé bohém stílusban feldíszített terem. Az ülésrend a bejárat mellett olvasható. Minden asztalnál a teríték mellett található egy köszöntő lap, és egy fotó a párról.
Naplózva


Fynn Kyteler
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 11. 14. - 16:23:55 »
+1

És boldogan élnek..



a szép Leah

2002. December 15.

Igazán jót nevettem, mikor kiderült, hogy Cassie nem hívta meg az esküvőre. Rohadt kis ribancnak nevezte, és összetépte az én meghívómat is, de én akkor sem tudtam abba hagyni a nevetést. Még cinkeltem pár napig, olyan magas labda volt. Azt akarta, hozzam el plusz egy főnek, amire én még hangosabban felröhögtem. Merlinre, rég szórakoztam ilyen jól! Nem árultam el neki, hogy nem megyek, mert eszem ágában sincs megint jópifizni mindenkivel, mikor a társaság háromnegyedét a hátam közepére sem kívánom, és ezen a mérhetetlenül sok alkohol sem segít. Megint elviszek valami csajt, aztán csatak másnaposan fetrengek, és rájövök, hogy semmire nem emlékszem. Egészen addig így gondoltam, míg az Abszol úton újból megláttam Léaht. Nem jelentkezett az üstbolt óta, pedig valahol szerettem volna. Alizon szerint bolond vagyok, ha nem vettem észre, hogy ez a csaj büszke, és ha  komolyan akarom őt, le kell mondanom a többiről. Rácsaptam az ajtót, mert nem érdekelt a véleménye. Majd pont Alizontóll fogok tanácsot kérni csaj ügyben. Mókás. Aztán nem tudom, hogy csinálta, de elültetett valamit az agyamban. Egyre többször jutott eszembe Léah, és addig gondolkoztam, míg végül teljesen felhúztam magam azon, hogy esetleg elveszítem. Nem akartam ennyiben hagyni. Úgy döntöttem elhívom az esküvőre, és ha nem jön, én se megyek. Nélküle nem. Még azelőtt vettem neki egy láncot, mielőtt igent mondott volna. Nem azért, mert biztos voltam a dolgomban, sőt, most először nem vagyok biztos magamban. De ez a lánc rá emlékeztet. Olyan talajon állok, amilyenen még soha, és ettől megrémülök. Majdem olyan feszült vagyok, mintha nekem kéne az oltárhoz állnom, és örök hűséget ígérnem. Pff..vicces lenne. Ha megszeghetetlen esküvel esketnének, lehet egy héten belül meghalnék. Decemberi esküvő. Legalább hangulatos. Nem szoktam nagyon bevallani az embereknek, de egészen csípem a karácsonyi hangulatot. Vidámabbá tesz. Nyugodtságot színlelve várom Léaht a ház előtt. A járdát bámulom, mikor lépéseket hallok. Ahogy felnézek, elfelejtek levegőt venni. Végigfuttatom a szemem a ruhán, és megáll a tekintetem Léahn.
- Eeeez, igen. Eléggé..ökhm...kitettél magadért.
Az nem kifejezés. Alizon kiabálása hallatszik a lakásból, így gyorsan karon fogom, mielőtt kiér.
- Gyere, mert a végén Alizon elátkoz a ruha miatt...
Pár másodperc múlva az esküvő helyszínén vagyunk. Már jó páran vannak itt, de nem akarok még seki ismerőssel találkozni. A háttérben kellemes halk romantikus szokásos esküvői zene megy, amiket általában nem csípek, de most valahogy nem zavar. Az ebédlőasztalok mögött, hátrébb, ahol Léahval állunk, pult szerű miniasztalok vannak, mellette hosszú aztalsor, ahol alkohol, üdítők, és rágcsálni valók vannak kirakva. Felkapok két  pezsgős poharat, és egy kis miniasztalkához viszem, az egyiket Léah felé nyújtom.
- Örülök, hogy itt vagy. Egyedül nem jöttem volna.
A zsebemben itt lapul a kis nyaklánc, hogy odaadjam, és örömmel nyugtázom Léahra nézve, hogy a kék tökéletes választás volt. Léah ragyog.
- Nézd Léah. Azt hiszem, a múltkor megbántottalak, ezért szeretnék elnézést kérni. Néha elég fasz tudok lenni. De..veled nem akarok.
Nem sokszor kértem elnézést nőtől, és érzem is a kellemetlen feszülő érzést, de nem akarok neki rosszat. A világ legbunkóbb pasija lennék, ha továbbra is játszanék vele. Bármennyire is nehéz most elnézést kérnem, ahogy kimondom a szavakat, érzem, hogy igaz, és ettől megnyugszom. Nem ismerem igazán Léaht, de remélem, azért még nem utált megv teljrsen. Végülis, csak eljött velem ide, és úgy kiöltözött, hogy igenis nagy önuralomra vall részemről, hogy nem ráncigálom el egy sötét sarokba, és vetem rá magam. Léah kurva szexi.
- Szeretném, ha ma viselnéd. Szerintem jól állna. Szabad?-
Ha megengedi, akkor felrakom a nyakára. Az ujjaimmal szépen elsimítom a haját, és  becsatolom a láncot.
- Ahogy gondoltam.
 Mosolyodom el, ahogy megnézem Léaht a lánccal.Tökéletes. Egy pincér, kis mécseseket pakol ki az asztalokra hangulatvilágításnak. Minden asztalra egyet.
- Az ifjú párt Alizonnal régóta ismerjük. Hasonló a sorsuk, mint Alizonnak és nekem. Ők is bujkáltak a háború alatt, és volt hogy egy helyen bújkáltunk. Az apjuk az Azkabanban csücsül, az anyjuk meghalt az ostrom alatt. Bár már 4 éve nem láttam őket.
Rájövök, hogy nem is tudom, meséltem e Léahnak magamról. Nem nagyon szoktam bővebben dumcsizni a fasza kis életemről, de valószínű nem.
Naplózva


Leah Barlow
Eltávozott karakter.
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 11. 14. - 21:28:48 »
+1


Fynn

2002. December 15.


Visszaemlékezve az elmúlt egy hónapomra, igazi katasztrófa volt. Nem, nem iskola és bájital terén ott soha nem hibázhatok, de mint otthon a négy fal magányában, már teljesen más kérdés. Miután nagyjából közölte velem, hogy ha van, kedven utána mehetek a házába, ott teljesen eldurrant az agyam. Nem is értettem, hogy még is miből gondolta, hogy utána mennék. Nem gondolom, hogy valaha is adtam neki olyan jelzéseket, hogy „bizony, csak egy szavadba kerül és már ott is fekszem alattad”-noha hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lennék ott szívesen, de nem így és na, meg gerincem még nekem is van, a női tartásról nem is beszélve. Hiába volt fogyóban pár alapanyagom, inkább beszerzem máshonnan, már csak dacból is. Így amikor csak tehettem kerültem azokat a helyeket, ahol felbukkanhatott. Viszont volt pár alkalom, amikor láttam a kék szempárt, de igazi felnőtthöz méltóan sarkon fordultam és elhopponáltam. Ezt sose vallanám be neki, de nagyon is rosszul esett és bántott, hogy nem keresett meg, legalább egy olyan „fordulj fel” üzenettel, vagy tényleg bármivel, de nem tette, én pedig éreztem annyira vérig sértve magam, hogy bizony nem fogom keresni. Nagyképűen mondhatnám, hogy igen győztem, de bevallom őszintén egy-két napig nem akartam tudomást venni a leveléről. Kitettem a nappaliban az asztalra és próbáltam megfeledkezni róla, de csak vissza-visszacsalt a kíváncsiságom. Először nem értettem miért pont engem akar vinni és nem Alizon-t, de gondolom ő külön kapott meghívót és bár dacoltam volna még, de magamnak is hazudtam volna, ha nemet mondok a meghívására, így persze egy igennel küldtem vissza Miett-et. Most már csak a ruhán kell gondolkoznom, de nem telt bele sok idő és a gardróbom mélyén megtaláltam a szerintem tökéletes ruhát. Így December 15-én más dolgom már nem is volt, mint és itt eleget téve Fynn kérésének elmentem a házához. Persze, azért jól bevállaltam a ruhát, mert miért ne, szóval egy köpenyt azért még beszereztem, noha így sem volt a legmelegebb, legalább biztos lehettem benne, hogy halálra már nem fogok fagyni. A hajamon gondolkoztam még sokat, de maradtam az egyszerű kiengedett, laza hullámoknál, legalább tánc közben nem fogok azon aggódni, hogy szétesik a mesteri kontyom. Viszont addig-addig húztam az időt, amíg majdhogynem késésbe keveredtem, de nem tudtam megnyugtatni magam. Zavart ez az egy hónap és zavart, hogy nem tudom, hogy is állunk, az meg csak hab a tortán, hogy egyszerűen féltem találkozni vele, de az utolsó pillanatban nem mondhatom le, így erőt vettem magamon és már otthon sem voltam.
Nem hiába izgultam annyira-noha egy férfi szemmel hétköznapinak mondható öltönyt viselt, sajnos az én szememben túlon-túl is szívdöglesztő volt így. Nem is csoda, hogy olyan lassan lépkedtem, ahogy csak tudtam, hogy szoktassam magam és a szívemet is. De megnyugtatott a látvány, ami fogadott, mert bizony olyat láttam, ami kellemes melegséggel járt át. Noha a bókolást még gyakorolni kell, de már csak az ő látványa és hangja enyhe pírt kölcsönzött az arcomnak. Nem is csoda, hogy automatikusan a ruhámhoz értem és megnyugodtam, hogy jól választottam, noha a felső részét nem is láthatta teljesen, de remélem kellő képen felhívom vele magamra a figyelmét, legalább annyira, hogy az este folyamán ne akarjon mással hazamenni. Nem mintha tehetnék ellene bármit is, de bizony rosszul esne, nagyon rosszul és egyszerűen nem akarom és kész. Önző is lehetek néha, nem? Legalább erre az egy estére…
- Köszönöm, de várj! Alizon nem velünk jön?- Nem is értem akkor miért átkozna el a ruhám miatt, de mire észbe kaptam már az esküvőn voltunk. Kellemes és ízléses terem volt, ahogy biztosan nem fogok fázni, így levettem a köpenyem, amiért már ugrott is egy pincér és elvitte. Bevallom kettőt nem tudtam szólni, még egy köszönömöt sem, de majd ha kikérem, megköszönöm neki. Viszont kíváncsian pillantottam Fynn-re vajon a ruha felső része is elnyeri-e a tetszését, vagy megelégszik a derekáig látott képpel. Most remélem, az előbbi nyer, mert tetszett az a pillantás, amivel illetett, de ezt sem mondhatom el neki. Mennyi „titok”, pedig alig négy hónapja ismerem. Na, majd talán egyszer elmondom neki a dolgokat, talán…
Érdeklődve pillantok a pezsgőre, amit kaptam, noha nincs vele bajom, úgy érzem ehhez az estéhez valami erősebb indítóra lenne szükségem, de sebaj. Most talán megpróbálhatnék bátor lenni folyékony bátorság nélkül is, remélem sikerül. Merlin add, hogy sikerüljön.
- Köszönöm.- Emeltem meg picit, a poharat, majd követtem a sorok között. Rossz a tájékozódó képességem, az tény, de ennyi egyforma asztal között még roszabb. Szerencse, hogy Fynn tudja, hova is kell menni; vagy csak követi a számokkal megjelölt asztalokat… Igen, ez is egy lehetőség. -Nem féltelek annyira. Biztos eljött volna veled valaki, hogy ne legyél partner nélkül.- Noha mosolyogtam, belül azért megint elindult az a mini katalizátor és temérdek arc és variáció jutott eszembe és biztosra veszem, volt, ami kiült az arcomra is.- De amúgy tényleg, Alizon hol van? Miért nem vártuk meg? Köze van a széttépett meghívóhoz?- Noha csak találgatok, de lehet, hogy a menyasszony hajdanán elcsavarta a kékszemű herceg fejét, aztán ejtette és Alizon ezért nem örült a meghívásnak. Talán… Talán a vőlegény és Alizon között volt valami romantikus szál… Vagy és ez valószínűbb, hogy Fynn elcsavarta a hölgyemény fejét és véget vetett egy igaz barátnői szálnak. Mondjuk nem is értem miért találgatok, úgy is megtudom, ha pedig sejtelmes választ kapok, rákérdezek. Kezdem unni, hogy mi ketten ilyen bizonytalan talajon állunk. A bocsánatkérése volt, ami kizökkentett és visszahozott a valóságba és most engedtem meg csak magamnak úgy igazán, hogy megint a szemeibe nézzek és ne csak felületesen, hanem mélyen, mint aki az igazságot kutatja. A bocsánatkérése meghatott és jól is esett, sőt mi több, meg is öleltem volna, ha nem húz elő egy apró láncot a zsebéből, amit felém nyújtva a nyakamba tett. Szerintem a menyasszony nem lehet nálam boldogabb ebben a pillanatban. Finoman végigsimítottam az ékszeren és rámosolyogtam.
- Valóban rosszul esett az invitálásod, mert nem gondolnám, hogy ennyire…. Ledérnek mutattam volna magam. Ha esetleg úgy érezted vagy ennek jeleivel kecsegtettelek, bocsánat és szerintem ez az egy hónap bőven mutatta, hogy nem vagyok az.- Noha másra sem vágyom, mint egy csókra, de mindent a maga idejében. - Úgyhiszem ez ma már a harmadik köszönöm, amit elrebegek, de tényleg köszönöm. Gyönyörű a nyaklánc. De ha csak ma viselhetem, akkor, ha hazamentünk adjam vissza?-Öltöttem rá a nyelvem, hogy érezze nincs már semmi gond közöttünk és minden folyik tovább a maga medrében.
- Honnan ismeritek a friss házasokat?- Arra mégsem kérdezhettem rá, hogy az egyik volt barátnőd a menyasszony?, mert az még tőlem is durva lenne, de ettől a választól félve a pezsgőmért nyúltam és belekortyoltam. Tehát nekik sem volt fenékig tejföl a háború… A háború gondolatába beleremegtem és felhajtottam az italom.
- Én Roxfort-ban voltam a csata alatt… A szüleim ott haltak meg, és egy barátnőm önfeláldozásának hála, ma nem vagyok vérfarkas…- De cserébe ő az lett és ezt sose fogom tudni megbocsátani magamnak. Elloptam Fynn italát és felhajtottam azt is, majd egyszerűen megsimítva az arcát megcsókoltam. Nem úgy, mint eddig, az apró lopott csókjaink, de nem ám. Most nem voltam hajlandó elengedi percekig és csak remélem, hogy ő sem engem, mert az igen nagy pofára esés lenne. Viszont nem tudom letagadni, de nagyon jó érzést keltett bennem a csók, sőt mi több, egyre többre vágytam, de ugye bár egy esküvőn vagyunk, szóval talán visszakellene fognom magam. Kissé kipirultan elengedtem, majd felálltam és megigazítottam a szoknyarészt.
- Hozok még inni.- És ezzel a lendülettel elmenekültem az italok sokaságához. Bár úgy tűnhetett, hogy valamiféle vígasznak szánom azt a csókot, de ez nem így volt. Köszönetképp a nyakláncért és mert... És mert bőven kerülgettük már egymást ahhoz, hogy ezt megelégelve egy rendes csókot is kapjak tőle. Ma önző leszek és kész, viszont az italokat elnézve bajba kerültem. Nem nagyon tudom, mit szeret, így teljesen elveszetten álldogáltam, amikor egy ismerős kéz ért a vállamhoz.
- Sose gondoltam, hogy téged foglak itt látni, Leah. Roppant kellemes meglepetés vagy, bogaram- Erre az ismerős hangra és becézésre, kirázott a hideg, és bár tudtam, hogy ki áll mögöttem, még is féltem megfordulni.
- Rég láttalak, Jonathan. A menyasszonyod-vagy már feleséged merre hagytad?- Mosolyogtam rá kedvesen, noha egyáltalán nem volt hozzá kedvem.
-Igazából egyik sem, mivel felbontottuk az eljegyzést. Viszont egyedül jöttem, így remélem, táncolsz majd velem.- Kacsintott egyet, és bár ezt régen iszonyat szexinek tartottam, most a hátamon állt tőle a szőr. Jóképű volt, mint mindig és kár lenne tagadni, hogy nem jó parti, de rá igaz a mondás, hogy a legyet is röptében.
- Nem gondolnám, hogy ez olyan jó ötlet, a múltkori után…- Húztam félre a szám és próbáltam a szememmel megkeresni Fynn-t, hogy bizony most jól jönne a segítsége, de szem elől tévesztettem, így nem maradt más hátra, mint szembenézni a múlttal.
-Gyerünk Leah, tudom, hogy benne lennél. Csak táncolnánk, egyelőre...- Simított végig a karomon, majd a csípőmre téve a kezét közelebb húzott magához, de én ezt egyáltalán nem akarom. Nem vele, Így nem is csoda, ha úgy néztem ki, mint egy olajozásra szoruló robot, akit próbálnak járásra bírni.


Naplózva

Fynn Kyteler
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 11. 15. - 17:43:24 »
+1

És boldogan élnek..



a szép Leah

2002. December 15.

Nem akartam volna jönni, mert nem lett volna érteme. Minden hasonló bulinak ugyanaz a vége. Én valami csaj ágyában kötök ki, és nem emlékszem sok mindenre, csak sok sok alkoholra, meg táncra. Szóval az összes buli egy kalap. Egy idő után mehgunja az ember.
-Nem féltelek annyira. Biztos eljött volna veled valaki, hogy ne legyél partner nélkül.-
Igen, biztos eljött volna Evelyn, vagy akárki más, és elszórakoztam volna egy ideig, de a vége ugyanaz. Persze értem én, és kihallom Léah hangjából a sértettséget. Jó, jó, lehetséges, hogy Alizonnak igaza volt. Kivételesen. Okéna, nem kell az orrom alá dörgölni, értem a célzást, többet nem fordul elő. Ahogy átvágunk a tömegen, elérünk a kis asztalhoz. Léah persze még nem tudja, hogyan is keveredett ide, kik ezek, és miért nincs itt a húgom, így igyekszem röviden vázolni a múlt eseményeit, hogy valamennyire felzárkózzon.
- Alizon? Háttööö..kissé összegabalyodtak a vőlegénnyel, mikor együtt éltünk pár hétig. És bár akkor nem jártak Adriannal, Cassie nem kedvelte meg Alizont. Eléggé utálja a csajt. Mikor megtalálta a kibontott meghívót a konyhaasztalon, elpattant az agya, és darabokra tépte, majd eltüntette a szemetet. Esélyem sem volt helyrehozni, de annyira nem is érdekelt. Az időpontot és a helyet megjegyeztem, és hogy hozhatok plusz egy főt.  
Alizon és én köztem van egy nagy különbség. Nem tud diszkrét lenni.Ja, és nem tud észrevétlen sem lenni. Ahol megfordul, ott zaj van, és baj. Vonzza magával a bajt. Ha olyan lennék, mint ő, én sem lennék most is. Adrian szerintem nem hogy utálna, de kifejezetten megpróbálna kinyírni. De mivel nem legilimentor, biztonságban vagyok. Sokáig azt hitték, Alizonnal egy pár vagyunk valami bizarr nyitott kapcsolatban. Egyszerűen elvette az eszüket az aranyvérmániás gyerekkor. Állítólag nekem is volt valami menyasszoyn jelöltem, de sajnos vagy nem sajnos, az egész család meghalt. Konkrétan kihaltak. Már nem is emlékszem a családnevükre, olyan mélyre eltemettem, hogy a tudatalattimban is jó mélyre kéne ásni. Pedig a háztársam volt, de engem a Roxfortban nem érdekeltek a csajok, bármilyen bénán is hangzik. Elég béna nyálfejem volt kölyökkoromban, a régi fotóimat sem véletlenül nem mutogatom. Reméltem, hogy a lánc is enyhít a dühén, mert szeretném, ha újra kezdhetnénk ezt az egészet. Jó lenne, ha nem úgy nézne rám, mint egy bunkó faszra, enm akarom őt végleg elveszíteni. Ahogy végigsimít a láncon és mosolyog, furán boldog vagyok, és csak vigyorgok. Tehát nem akar elásni a kertben, és megátkozni. Ez is valami. -
-Valóban rosszul esett az invitálásod, mert nem gondolnám, hogy ennyire…. Ledérnek mutattam volna magam. Ha esetleg úgy érezted vagy ennek jeleivel kecsegtettelek, bocsánat és szerintem ez az egy hónap bőven mutatta, hogy nem vagyok az.-
Jóó, igen, tudom, elcsesztem. Léah más. Talán ezért érdekel. Ha vele vagyok, nem tudhatom biztosra, mi fog következni, és ettől olyan életszagú lesz minden. Nem olyan, mintha egy előre megírt forgatókönyvben élnék újra, meg újra. Megint végigfuttatom a tekintetem a ruháján, imár az egészen tetőtől talpig. A hatása alá kerülök, és nem azért, mert hű, de remekre szabott ruha és szép a színe. Egyszerűen az összhatás. Léah. Igen, az összhatás elég brutális. Elmesélem a pár és a mi történetünk, a sorstársi éveket. A háború mindenkinek elég vacak volt, de én úgy érzem, mi a mázlista oldalon ülünk, mert túléltük, itt vagyunk. Sőt, most hogy Léah itt van velem, enyhén szzólva mázlisnak tartom magam. A körülöttünk mászkáló pincérek tálcájáról sikerül elhoppolnom egy whiskyt is. Mondjukmpont úgy tűnt, mint aki siet valahova máshova vinni ezt az italt, de hát..így járt.
-Én Roxfort-ban voltam a csata alatt… A szüleim ott haltak meg, és egy barátnőm önfeláldozásának hála, ma nem vagyok vérfarkas…
Íííí, basszus. Szóval az ő szülei sem élnek. Ez már önmagában sem egy vidám dolog, de a vérfarkas dolog húz rajta egyet. Nem tudtam, hogy neki is. Nem is tudom, mit mondjak, de egyelőre nem is kell, mert egyszerűen megissza a piámat, majd lesmárol. Olyan szomjasan és erősen csókol, amitől én magam is erőre kapok. Még többet, még többet akarok belőle, és érzem, hogy ő is. Mindkettőnk szívverését erősen lehet érezni., de még időben leállít.
- Hozok még inni.-
Ahogy elindul a tömegbe, csak vágyakozón nézek utána. A fejem is olyan nehéz lett hirtelen, hogy a kezemmel támasztom meg, így nézem, mikor bukkan fel újra előttem. Már vagy jó pár perce eltűnt, mikor fura érzésem támad. Elindulok arra felé, amerre elment, hátha baja esett, elájult, vagy valami. Halkan hallom a hangját, így a hang felé közeledek.
- Nem gondolnám, hogy ez olyan jó ötlet, a múltkori után…-
Fura csengése van a hangjának, már csak két ember lehet köztünk...egy másik, idegen pasassal beszél. Mire meglátom őket, Léaht, épp a tánparkett felé vonszolja, amit Léah láthatóan annyira nem szeretne. A pumpa pillanatok alatt felmegy bennem, de muszáj konszolidálnom magam, most nem kell a balhé. Hipp hopp mellettük is termek, és csevegő, kedves, de határozott hangon szólalok meg, ami nem kevés önuralmamba kerül.
-Juj, de köszi, hogy megtaláltad a barátnőm, milyen jófej vagy már, még egyszer ezer köszi!
Belső monológ: Nem tudom, ki a fasz vagy, de ha mégegyszer vonszolni mered akarata ellenére, úgy megkínozlak, hogy a Mungóban sem tudnak majd megmenteni, te pöcs.
Elkapom Léah lezét, és úgy kipörgetem a srác karmaiból, hogy egy táncos is elismerően bólogatna. Léah derekát már én fogom, és igyekszem vele táncolva elvegyülni a tömegben.
- Nahát, egy kicsit nem figyelek oda, és kegyed bajba kerül?
Lassan végigsimítom a hátán a kezem, és a derekán pihentetem meg.
- Ma már nem veszítelek szem elől.
Suttogom a fülébe mosolyogva, majd gyengéden homlokon csókolom. Közben a szemem sarkából oldalra oldalra pillatok, felbukkan e a faszagyerek. Nem akarok balhét, de ha elpattanok, kinyírom a hátsó udvarban. Halk leszek, ígérem. A tánc lágy dallamára egészen jól eltáncolunk. Újra és újra megcsap Léah illata, amitől hirtelen meg is feledkezem a pasasról. A zene pár perc múlva elhalkul, és egy hang bejelenti, hogy 10 perc múlva kezdődik a szertartás.
- Gyere, keressünk ülőhelyet, mielőtt elhappolják az összeset.

 

Naplózva


Leah Barlow
Eltávozott karakter.
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2021. 11. 16. - 18:56:32 »
+1


Fynn

2002. December 15.


Kissé talán túlságosan is szkeptikus fejet vágok, amikor mesél a kapcsolatukról. És el kellene hinnem, hogy csak Alizon málnásába kavartak? Ugyan-ugyan Fynn, ennél többet nézek ki belőled, de mindenkit megillet az ártatlanság védelme, így Alizon-t is, és ha már nők, akkor tartunk is össze, nem igaz? Még akkor is, ha most nem lehet itt.
- És akkor csak Alizon málnásában kavartak, mi? Te nem kavartál málnásban akkor?- Nem csak a kíváncsiság hajt, de az is, hogy valamilyen szinten megvédjem a női becsületet, még ha nem is ismerem Alizon-t annyira, úgy gondolom, valakinek ki kell állnia érte, ha már nem tudja megvédeni most éppen magát. Biztosra veszem, hogy Fynn ezért a mutatványért még kapni fog, ha hazaér. - Egyébként pedig, remélem, felbukkan. Igazán jó lenne a parti és megnézném, hogy mit szól a menyasszony ehhez a fordulathoz. Élete nagy napján csak nem válik fúriává és dobja ki egy gyermekkori barátját.- Szerintem igazán feldobná a hangulatot, ha csak úgy megjelenne és megnézném a kiakadt arát, amint felfogja mi is történt és akkor már a vőlegényt is, hogy találkozik egyik régi ágyastársával-ezúton is bocsánat, maiért így neveztelek magamban Alizon. - A meghívó megtartása inkább szentimentális okok miatt szokás, meg, ha esetleg volt valami kellemes emlék, amit nem akar az ember elfelejteni az illetővel kapcsolatban…- Itt sokat sejtetően felvonogattam a szemöldököm. Még ha nem is történt semmi, a feltételezés sose bűn. Ha megharagudna, majd kiengesztelem valahogy, bár lennének rá ötleteim, de… Khm… Ezeket talán nem most kellene, átgondolom. Remélem nem ült ki semmi kétértelmű az arcomra, mert az roppant kellemetlen szituációt eredményezne. Mondjuk mindegy, mert kár is lenne tagadnom, hogy van, valamit érzek, iránta csak még magam sem tudom pontosan mit, de örülök, hogy megoldódott a kapcsolatunk, annak meg még inkább, ahogy reagálta a csókra. Bármennyire is furcsa, de szerintem, ha mérhetnénk melyikünk boldogabb, mát, mint én vagy a menyasszony, szerintem bőven túllépnék rajta, holott ez az ő nagy napja, nem az enyém, de hát mit lehet tenni. Nem is szívesen vetettem véget neki, de kezdtem elveszíteni a kontrollt, ami egyáltalán nem biztos, hogy annyira jót tett volna. Noha nyilván nem lenne mit megbánnom, maximum azt, hogy nem látja a vendéglátó az egyik régi barátját, de ezen kívül… Ezen kívül semmit.
Ohh, de igen, azt megbántam, hogy ott hagytam Fynn-t, mert az ezt követő események egyáltalán nem tetszettek. Nagyon-nagyon nem. Jó, én is lehettem volna egyenesebb és mondhattam volna, hogy nem, nem akarok táncolni veled, mert én nem egyedül jöttem , de ehelyett csak álltam és próbáltam menedéket keresni.Ejj, Leah, hova is lett az a fene nagy bátorságod, amit pár perce olyan jól demonstráltál az asztalnál? Ja, hogy elszaladt? Oda se neki, hátha valaki megment vagy mi? Mint valami béna melodrámában. Pedig nem szoktam én ilyen nyuszi lenni, de valahogy a múltam eme kissé koszosabb darabjával, pontosabban bármelyik koszosabb darabbal nem nagyon akarok szembenézni. Na, nem mintha történt volna bármi is és áldom a néhai jegyesét, amiért rájött, hogy ez a paraszt, fűvel-fával összeáll és nyomkövetű bűbájt tett a gyűrűjére és így ránk talált. Ki tudja milyen gusztustalanságokat szedtem volna össze tőle. Még az emlékére is kirázott a hideg. És ha már a libabőrnél tartunk a testem automatikusan reagált arra, kellemes baritonra, amiből ugyan kihallottam a dühöt, még is éreztem, hogy ez nem nekem szól most. Ha Jonathan-nak lenne esze, többet nem próbálkozna, de mivel tudom, hogy nincs, így nem várom, hogy teljesen megszabaduljunk tőle az este további részére. És ezt csak tetézni fogja az alkoholos állapota, előre félek, de hátha Fynn jelenléte eléggé riasztó lesz számára és nem közeledik majd.
Az ajkaimat, egy „Ohh hagyja el, amint Fynn karjaiban kötök ki. Kellemes megnyugvást érzek, ahogy végigsimít rajtam, és automatikusan belebújik az ölelésébe, átkarolva a nyakát. Mivel nem akarom tönkretenni a haját, így csak a nyakát és a hajvonala alját cirógatom, remélem ez is kellemesen eltereli majd a figyelmét az iménti mentéséről.
- Mondanám, hogy csak fel akartam kelteni a figyelmed, de akkor nem ilyen piti trükkhöz folyamodnék.- Gondolkoztam el a kérdésén, majd egy hála puszit adtam az arcára. Belemosolyogtam a homlok pusziba, mert ilyet már elég régen kaptam és álmaimban sem gondoltam volna, hogy pont ő lesz az, aki ilyet ad. De kellemes csalódás volt, és ettől felbuzdulva még közelebb bújtam hozzá.
- Mondanám, hogy szavadon foglak, de ugye van egy olyan szokás, hogy menyasszonytánc… És ott elég furcsán venné ki magát, ha köztetek állnék, nem gondolod?-Bár elképzeltem, hogyan is néznénk ki, azért nem lenne túl kellemes. Legalábbis nekem. Ahhoz egész életemben kellene innom, hogy valaha is kellemesnek érezzek egy ilyen „édes hármast”. Viszont, úgy érzem, egy kis magyarázatot érdemel az előbbi szituáció így, nagyot sóhajtva belenéztem abba a szép kékségbe.
- Jonathan-nal egyszer randiztunk, és így utólag bár ne tettem volna. A jegyese rájött, hogy fűvel-fával összefekszik, így nyomkövető bűbájjal látta el a gyűrűjét, és ránk talált. Amit én utólag egyáltalán nem bánok, de akkor egyáltalán nem volt kellemes, sőt… Viszont áldom a szerencsémet, amiét megjelent. Kitudja mit szedtem volna össze tőle. Meg aztán nem pont egy ilyen… - Inkább be sem fejeztem a mondatomat. Ezt nem kell tudnia. Bőven elég, ha Jo és én tudjuk, maximum, majd ha rákérdez… Bár akkor sem, mert noha nem szégyen, de ez akkor sem ennyi fülnek való. Mindegy is, kell egy kis titok, a többi mellé, nem igaz? Már épp kellemessé vált a táncunk, amikor szóltak, hogy kezdődik a ceremónia. Valahogy mindig megzavarnak minket… Ez szörnyű…
-Kétlem, hogy elfoglalnák, legtöbbször annyi hely van, amennyi vendég.- Kuncogtam, és belekaroltam, ahogy elindultunk a szertartásra. Hagyatkoztam Fynn-ra, hogy honnan szeretné látni a szertartást, mert nekem teljesen mindegy honnan hallom az igent. Viszont, amikor leültünk, már nem tudtam mit is kezdjek a kezemmel, így összekulcsoltam az ölemben, talán ez lehet a legszolidabb megoldás. Viszont a mellettem lévő hely szabad volt, de úgy tudtam, hogy nem úszom meg az estét ilyen kevéssel, így már vártam, hogy mikor dobja le magát mellénk. Ugyan meglepetésként nem ért, de azért örültem volna, ha megijed ennyitől.  
- Leah, bogaram. Nem is mondtad, hogy lovaggal érkeztél. Ettől függetlenül, még igényt tartok egy táncra veled.- Paskolta meg a térdemet, és már láttam a gesztusból, hogy ott akarja pihentetni, így automatikusan keresztbe tettem, amivel kikerültem a további tapizást.
- Nem akarok veled táncolni. Annyi facér nő szaladgál itt, akik készségesen beengednének a szoknyájuk alá, igazán szórakozhatnál velük…- Mutattam csak úgy nagy általánosságban körbe a teremben, ahogy lassan mindenki megérkezett.
- Az lehet, de nem lenne hátrány, ha a tied alá is bejuthatnék… Elvégre a múltkor megzavartak minket.- Kacsintott rám, és bárhogy is nézem, nem értem, hogyan tudtam vonzónak találni ezt a férfit. Szörnyű ízlésem volt tinédzserként… Lehet, hogy Jo ezért szivat annyit a pasikkal? - Ne aggódj haver, én megelégszem a maradékkal is.-Vigyorgott Fynn-re. Azaz ő legnagyobb szerencséje, hogy felcsendült a zene és mindenki felállt, mert most én törtem volna be az orrát és ehhez még csak varázslat sem kellene. Viszont kellő feszültséget érezve a másik oldalamon, automatikusan rákulcsoltam mind két kezem a kezére, puszit nyomtam az arcára és rámosolyogva alaposan megnéztem a menyasszonyt, aki szépen lassan vonult végig a vendégek között. Már csak az érdekelt, hogy vajon egyenesen előre fog nézni a vőlegényére, vagy körbekémlel, mert ha így tett, akkor nem csak egy, hanem két arcot figyeltem. Nem feltétlen a féltékenység, inkább a kíváncsiság, hogy milyen érzelem suhan át kettejük arcán. Hisz nagyon rég látták egymást, és azért sok minden történhetett a háború alatt a négyesükkel, így remélem, hogy örömöt láthatok rajtuk. Magamból kiindulva biztos örülnék a viszontlátásnak. No meg aztán ennyi szem elől tévesztés belefér. A másik imám annak szólt, hogy az a majom ne most kezdjen felfedező utat bejárni mögöttem, mert lehet, azzal tönkretenném, a ceremóniát és azt nem akarom. Remélem belé is szorult ennyi jó modor. Az már más kérdés, hogy másnak szívesebben megengedném, hogy simogasson, de ez tényleg más lapra tartozik, meg aztán ő előttem áll, nem mögöttem és ez így is van jól.



Naplózva

Fynn Kyteler
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2021. 11. 19. - 12:48:51 »
+1

És boldogan élnek..



a szép Leah

2002. December 15.

Látom Léah arcán, hogy látja, hogy valamit nem mondok ki. Jól van, igen, én meg Cassivel kúrtam, de ezt csak nem ordítom a képébe. Amúgy meg úgyis lebukok, szóval úgy igazán eltitkolni sem akarom, csak nem akatam rögtön a képébe vágni. Amúgy meg kevés az a nő, aki ismerősöm, és nem feküdtem le vele. És ezt nagyon titkolni sem tudnám. Egyszerűen ez vagyok én, és kész.
-És akkor csak Alizon málnásában kavartak, mi? Te nem kavartál málnásban akkor?-
És tessék, itt is a kérdés. Eszem ágában sincs hazudni neki, vagy elfedni a dolgokat. Meg amúgy sem jelent semmit. Részemről és Cassie részéről sem. Ha jobban körülnéznék, biztos tudnék még mondani pár nevet, akikkel valaha is összekeveredtem. Bár így, hogy Léah áll itt előttem, mintha valami enyhe szégyen érzetem lenne. De miért is? Miért is kéne szégyellnem brmit is? Azért, mert ő Léah? Nem fogom magam ezért kellemetlenül érezni.
- Ó, dehogyis nem. Csak éppen én óvatosabb vagyok. Nem kürtölöm szét úton útfélen, és Cassie sem. Plusz Alizonnak voltak érzései a vőlegény iránt. Nekem nem voltak. Én csak kiengedtem a gőzt.
Sajnáltam akkor Alizont, mert láttam rajta, hogy bántja, hogy Adrian nem érezte azt, mint ő. Mintha egy pillanatra elgondolkoztam azon is, hogy nem csak Alizon van így, hanem azok a lányok, akik valaha is velem összeakadtak. De aztán dobtam ezt a feszítő, kellemetlen érzést, és tovább buliztam. Nem volt szükségem ilyesfajta érzelmekre, csak akadályoztak.
- Egyébként pedig, remélem, felbukkan. Igazán jó lenne a parti és megnézném, hogy mit szól a menyasszony ehhez a fordulathoz. Élete nagy napján csak nem válik fúriává és dobja ki egy gyermekkori barátját.-
Úúú, én azért szeretnék ma egy Alizon mentes estét. Örültem is kicsit, hogy ma nem jön, és különben is, ha Alizon itt van, akkor leköti az energiáimat, és nem tudok Léahval lenni. Alizon meg tanul a hibájából, és legközelebb ő is takarékra teszi az érzelmeit. De szerintem erősödött azóta. Vagyis fogalmam sincs, mit csinált a háború vége óta Párizsban. Nem beszél róla túl sokat idióta sztorikon kívül. A végén még eljárna a szája, és engem is kirúgnak. Nem neeeem, jó ez így. A lehető legjobb. Majd viszek neki valami vígasz sütit, meg csórok egy üveg piát.
- Nemnemnem, Alizon jobb, ha ma otthon marad. Hiszed, vagy nem, ma nem akarok balhét, és semmi feltűnősködést sem.
Ez is furán hangzott a számból. Csak két pezsgőt hajítottam le, és máris hülyeségket beszélnék? Mert amúgy imádom a botrányt, a balhét. Elég jó muri káoszt okozni, majd elpucolni. De nem tudok jobban elrévedezni, mert Léeh még folytatja...
- A meghívó megtartása inkább szentimentális okok miatt szokás, meg, ha esetleg volt valami kellemes emlék, amit nem akar az ember elfelejteni az illetővel kapcsolatban
Érteeeeeem...de Léah félreérti. Én nem a tesóm vagyok. Nem esek könnyen szerelembe, és nem kötődöm minden második emberhez. Mégis, mintha meggyőzni akarnám Léaht, hogy nincs mitől félnie. Azt akarom, hogy bízzon bennem.
- Én azt a meghívót neked akartam adni. Léah, nem Cassie miatt vagyok itt.
A legkevésbé sem, viszont aki miatt igen, eltűnik a szemem elől, és mire megtalálom egy undorító kis patkány karmai közt találom. Türelmet és önuralmat erőltetek magamra, pedig szívesen arébb lökném a fickót, a fejére eshetne valami szószos tál, vagy ilyesmi. Amint Léah az én karjaimban landol, máris végigfut rajtam egy kellemes hullám. A kisasszony csak nem elszökni akar előlem? Persze tudom, hogy nem. Én a fickóval ellentétben tudom, mikor kell odébb állni.
- Mondanám, hogy csak fel akartam kelteni a figyelmed, de akkor nem ilyen piti trükkhöz folyamodnék.-
Arra semmi szükség nincs, hogy felhívja magára a figyelmem, mert ez már megtörtént. Hogy pontosan mikor? Nem tudnék egy határvonalat húzni. Valahogy beférkőzött az agyamba, és azt hiszem a szívembe is, mert össze vissza dobog, kia akr esni a helyéről, akárhányszor hozzám ér. És ez nem olyan, mert...akárhánszor egy jó nő hozzám ér, érzem, ahogy erőteljesen pumpálja a vért a szívem, és még többet akarok belőle, de valamitől ez más. Nem tudom még csak körülírni sem szavakkal, eztz az érzést nem ismerem. Csak tudom, hogy más. Közel hajolok hozzá, a homlokunk majdnem összeér.
- Azt már azt hiszem, kipipálhatod.
Suttogom alig hallhatóan, de mivel olyan közel vagyunk egymáshoz, a suttogás is bőven elég ahhoz, hogy meghallja és megértse.
Ahogy puszit lehel rám, pillanatra úgy érzem maga, mintha képes lennék cseppfolyóssá válni. Elég khm..szokatlan egy érzés.
- Mondanám, hogy szavadon foglak, de ugye van egy olyan szokás, hogy menyasszonytánc… És ott elég furcsán venné ki magát, ha köztetek állnék, nem gondolod?
Pff..még ilyet. Fura? Engem egyáltalán nem zavarna. Igazából szeretném már ejteni ezt a Cassie ügyet, mert tényleg, Cassie csak egy régi ismerős, akivel párszor jót dugtam. Nem kötődöm hozzá igazán, és az sem rémítene meg, ha nem látnám többé. Csak egy régi ismerős. Megházasodik, hurrá, örülünk. De én Léahval akarok örülni. Nem érdekel Cassie, és ezt szeretném Léah fejéből is kiverni.
-Nem érdekel a menyasszonytánc, és nem érdekel Cassie sem.-
Táncolnom sem muszáj vele, nem haragudna meg érte, tudom.
- Jonathan-nal egyszer randiztunk, és így utólag bár ne tettem volna. A jegyese rájött, hogy fűvel-fával összefekszik, így nyomkövető bűbájjal látta el a gyűrűjét, és ránk talált. Amit én utólag egyáltalán nem bánok, de akkor egyáltalán nem volt kellemes, sőt… Viszont áldom a szerencsémet, amiét megjelent. Ki tudja mit szedtem volna össze tőle. Meg aztán nem pont egy ilyen…
Ezen vigyorogni kezdek. Egyrészt a pasas amatőrségén, másrészt Léahn, Vicces szitu lehetett, de lehet, ebben az esetben ezt csak én tartom viccesnek. Egy kis kacagást nem sikerül visszafolytanom, de eskü, ha jobban belegondol Léah, ez azért vicces, na.
- Áh..khm..Értem. Hát, nem életed legjobb választása volt, de ne aggódj, mindenkinek vannak hasonló ciki döntései.
A ceremónia hamarosan megkezdődik, aminek örülök, mert szeretnék már túl esni a formális ünnepésen, a gratulációknak. Az egész esküvőnek ez a leguncsibb része. Léah rosszul gondolja, én már álltam esküvőn, csak a vacsis asztaloknlé van annyi hely, amennyi vendég. Magára a ceremónira csak kiszórnak annyi széket, ami még jól mutat, aztán a többiek állhatnak. Gyorsan átvágunk pár emberen, és gyorsan leülünk. Már épp megszólaltam volna, elmesélve egy vicces sztorit, mikor ez a kis kellemetlen kullancs már megint minket boldogít. Van valakinél egy rovar irtó?
- Leah, bogaram. Nem is mondtad, hogy lovaggal érkeztél. Ettől függetlenül, még igényt tartok egy táncra veled.
Ha egy régi barátja kérné fel táncra, szíves örömest el is engedném, de ez kimondottan nem tetszik. Kezd felmenni bennem a pumpa, és az senkinek sem jó...
- Nem akarok veled táncolni. Annyi facér nő szaladgál itt, akik készségesen beengednének a szoknyájuk alá, igazán szórakozhatnál velük…
- Az lehet, de nem lenne hátrány, ha a tied alá is bejuthatnék… Elvégre a múltkor megzavartak minket. Ne aggódj haver, én megelégszem a maradékkal is
Na jó, ideje kispajtásnak elmondani, hogy jobb lez, ha eltakarodik. Elkapom a kezét, és jelentőségteljesen megszorítom.
- Most szólok utoljára, mert nem ismersz. Ha nem tűnsz el innen, és hagyod békén örökre Léaht, olyat teszek, aminek súlyát életem végéig cipelnem kell, de a kedvedért haver, cipelem. Vigyázz, mikor mit iszol.-
A zene ebben a pillanatban felcsendül, és nagyon ajánlom Jonathannak, hogy minél hamarabb elpucoljon, mert ha még egy ujjal is hozzáér, itt helyben töröm el, és örülhet, ha csak az ujját, nem az állkapcsát, vagy a farkát. Az egyik kezemen Léah mondkz keze pihen, a másik viszont már érzi a pálcám, és az energiáit. Egyetlen rossz mozdulat, vagy szó, és a pálcám meglendül. És egészen biztosan nem én leszek a rosszfiú, senki sem szereti, ha nőket zaklatnak. Egy esküvőn meg pláne nem. Cassék is lassan az oltárhoz érnek, de én nem tudok rájuk koncentrálni, csak Léahra, és a patkányunkra. HIába nézek előre, a figyelmem gyáltalán nem oda irányul.
- Kedves Vendégeink! A világon mindenütt a legszebb események közé tartozik, amikor két egymásra talált boldog fiatal,  szerettei körében örök hűséget fogad, szövetséget köt a szépre, a jóra, egy igaz, boldog életre. A háború mindannyiunk életében nehézséget és sok fájdalmat, sebet okozott, ám ti mindvégig kiálltatok egymás mellett. Először talán még csak, mint rokonok, mint barátok, de az idő végül más dimenzióban is összekötött titeket. A szerelem érzése először nem mindenkinél egyértlemű. Nem mindig szeretünk egyszerre, és lángolunk egyformán. A ti életetetekben is felmerültek akadályok, összetűzések, ám ti mégis harcoltatok egymásért.  Szeretetről azonban csak akkor van szó, ha a két személy létszerűen is kimondja, hogy,,mi” ketten, mert ebben a,,mi” szóban egy végleges elkötelezettség jut kifejezésre. Ami azt jelenti: Én szeretlek téged, veled érzek és szeretném, hogy Te is szeress. Ha szeretjük egymást, akkor az életben jöhet bármilyen nehézség, nem félünk, mert mi együtt vagyunk. A szeretet tulajdonképpen nem más, mint önmagunk odaajándékozása annak, akit szeretünk. A szeretet érzését nap, mint nap fokozni kell egymás szívében, hogy melegséggel, gyengédséggel tudjatok mindig közeledni egymáshoz. Hiszen a szeretet az, ami élteti az embert, gazdagítja emberi értékeit, és alkotásra készteti. Szereteten alapul a boldog házasság és a harmonikus családi élet. A szeretet legyőzi a legnehezebb akadályokat is. Elsimítja a konfliktusokat, felszárítja a könnyeket, enyhíti a szív fájdalmát, erőssé és bátorrá teszi a házastársakat. Az igaz szeretetnek nem jellemzője a bizalmatlanság. De jellemzője a feltétlen bizalom, a hűség, a kompromisszumkészség, a maximális odafigyelés a másikra. Azt kívánom Nektek, hogy az igazi szeretet jellemezze egész együtt leélt életeteket.
Érzem a kezemen Léah kezeit, és megszorítom, hogy tudja, itt vagyok. Cassie és Adrian boldognak tűnnek, szinte ragyognak, és ettől valahogy nekem is sikerül kicsit enyhülnöm a dühből. A szemem dühös szikrázása is alábbhagy, és kezdi visszanyerni halványabb, kék színét. Azt hiszem már elhangzott a két igen is, de nem figyeltem igazán, csak Léah kezeit a kezemen.
Naplózva


Leah Barlow
Eltávozott karakter.
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2021. 11. 21. - 13:45:54 »
+1


Fynn

2002. December 15.


- Szegényem. De ilyenkor nem érzel késztetést, hogy beverj a fickónak; esetünkben lassan férjnek, amiért játszott a húgoddal? Már, mint én egyke vagyok, de olvasni ezt-azt a testvéri kapcsolatokról.- Az, hogy beismertre nagy bátorságra vall, vagy csak dicsekvésre, a hódításáról. Ez utóbbit azért kétlem, nem ilyennek ismertem meg. Lehet szimplán meghatódott az esküvő miatt, vagy csak nem akart hazudni. Bárhogy is volt, ezért megérdemelt egy buksi simit, szigorúan vigyázva a hajára, mert ki tudja, mi történne, ha összekócolnám, noha megtenném, de… De nem fogom, majd mielőtt hazamegyünk. Akkor már úgy sem számít annyira a hajának az állapota.
Egy halk kuncogás elhagyta azért az ajkaimat, nem kinevetni akartam ám, egyszerűen csak vicces, hogy pont ő nem szeretne feltűnő lenni. - Néztél már tükörbe?- Mosolyogtam rá, és noha nem látok most tükröt, de ha belenéz, láthatja, hogy az egész lényének megjelenése, már magában egy nagy feltűnés, de persze csak jó értelemben. Noha nem kell ennél is nagyobb önbizalmat adnom neki, már így is dagad a melle tőle.
Kissé félredöntött fejjel néztem rá, mert Én még is minek akarnám megtartani a meghívót? Jó persze szép emlék, de nekem tényleg nem sok közöm van hozzájuk. Meg aztán az ő barátjuk és nyilván sok mindenen mentek keresztül. Szerintem félre értett, de ezt most még is, hogy egyengessem ki? Már, mint nyilván ha érezne valamit, nem mellettem üldögélne, hanem megpróbálná, lebeszél a menyasszonyt a házasságról. Vagy szimplán elrabolná. Megnéznék egy elrablásos jelenetet is, ha már itt tartunk.
Az a kis jelenet ugyan nem hiányzott a napomból, de az utána következő lassú tánc, már annál inkább a kedvemre való lett. Szóval igyekeztem minden percét kiélvezni. Na, nem mintha olyan fergeteges parkett ördöge lennék, vagy ilyesmi. Ellenben a partnerem, felőlem még salsa táncot is táncolhatna, egész addig, amíg ilyen közelről csinálja. És ahogy még közelebb hajolt, éreztem, hogy akár madarat is lehetne fogatni velem. Attól, meg amit mond, mentem ki tudnék ugorni a bőrömből, arról nem is beszélve, hogy körbe tudnám szaladni a világot. biztosra veszem, hogy a pupillám majdhogynem teljesen kitölti a kék íriszem, ahogy nézem. Nem feltétlen csak attól, amit mond, hanem attól is, ahogy rám néz, az meg csak hab a tortán, hogy ilyen közel hajolt hozzám. Kezdem viszont megszokni, hogy mindig félbeszakítanak minket a legjobb pillanatokban. Lehet ez egy jel, hogy talán még se kéne egymással … Hm… „Barátkoznunk”? Nem hiszek a jelekben, de a tapasztalatok mást mutatnak.
- Félre értetted, Tigris. Teljesen. A meghívó, egy kedves emlék-nem csak szerelmes értelemben, de ők régi barátaitok. Arra céloztam, hogy kedves emlékként megőrizni arról, amikor még együtt voltatok-és most nem úgy gondolom, bár annak az oka nem túl jó, de na. Érted, legalábbis remélem, mert én teljesen elvesztettem a fonalat. A menyasszonytáncot sem azért mondtam, hogy Cassie és te…. Hanem mert illene táncolnod vele és a fura az lenne, ha eközben köztetek lennék, és úgy néznénk ki, mint egy szendvics. Rossz hasonlat, de gondolom a lényeget elmondtam. Bár most nyilván össze-vissza zagyváltok, és talán ideje lenne befognom a szám … Szóval… - Néztem félre, és éreztem, hogy holt vörös lettem. Már arra sem emlékszem, hogy még is mit kezdtem el mondani. Viszont remélem, hogy értette, hogy a Cassie-s dolog egyáltalán nem zavar. Már, mint jó, persze, de akkor is. Ez régen volt, most meg most van, meg aztán nekem semmi közöm ahhoz, hogy kivel mikor feküdt ágyba. Erre a gondolatra még jobban elvörösödtem, gondolatban meg vállon veregettem magam, amiért ennél nyilvánvalóbb már nem is lehetnék.
A Johnatan-es történeten jót nevetett, holott ha ott lett volna.. Akkor is jót nevetett volna, lemerem fogadni, csak akkor nem ilyen finoman, hanem kárörvendően, gondolom én. Összeszűkült szemmel néztem rá, és megérdemelte, hogy finoman megüssem a karját. Összehúztam a szemem és pukkadást színlelve elfordítottam a fejem. Megúszta a „haragom”, mert le kellett ülnünk, de ezt azért megjegyeztem ám. Noha a haragom nem is tartott sokáig, mert ugye nem is volt, de akkor is. A női színlelés, mindig jó fegyver lehet, na, nem mintha őt ilyenekkel kellene lefárasztani. Szerintem kap eleget Alizontól.
Remélem Jonathan ért a szép szóból és elsőre is felfogja, hogy nem biztos, hogy a legjobb emberrel húzott újat, de valahol mélyen tudtam, hogy nem fog sokat érni az a kedves kis fenyegetés, amit ugyan nem mondott ki, de a lényéből egészen sugárzott. Viszont van, aki nem tanul, de talán abból a fenyegetésből, amit most kapott talán megérti végre. Viszont Fynn idegességét, még én sem tudom megnyugtatni, ami valahol zavar, mert igen is képes akarok lenni arra, hogy megnyugtassam, de ahhoz, hogy ezt hogyan is lehet, eléri, elég keveset tudok, és ez rettentő rossz érzés. Dühös vagyok magamra, ami még inkább zavar.
A menyasszony gyönyörű és igazán boldognak látszik, ami szerintem elengedhetetlen ezen a napon. Sokfajta bevonulást láttam. Volt, aki a vendégsereget pásztázta, volt, aki végigsírta az utat, volt, aki nevetett zavarában. Valahol még is azt tartom igazinak, amikor a férjet nézi és látszik, mindkettejük arcán a boldogság, büszkeség és az elégedettség, hogy igen, ő az, aki a feleségem/férjem lesz.
Amikor leültünk sem engedtem el Fynn kezét, nem csak a megnyugtatása végett, de kissé önző is voltam, mert jól esett. Tényleg rég nem éreztem ilyet, viszont azt is tudom, hogy amilyen az én szerencsém, úgy is hoppon maradok, így addig kell kiélveznem a dolgokat, amíg lehet. Ha megtudja, úgy is ott fog hagyni, akkor meg nem mindegy, mennyire leszek önző addig is? De szerintem teljesen mindegy. Apró köröket írtam le a kezén, azért is, mert jól esett és azért is, mert már szerettem volna felállni és elmenni innen, már, mint John mellől. Nyilván azóta nem próbálkozott, bár éreztem, hogy néha rám néz, de talán megijedt annyira, hogy ne próbálkozzon, legalábbis addig ne, amíg Fynn a közelben van. Bár nem tudom, hogy mi is zavart jobban. John vagy az a nő, aki közvetlen mögöttünk ült és végigsírta az egészet. Na, most hogy bánatában vagy örömében, esetleg meghatódás szinten, ezt nehéz lenne megmondani. De jó, ha a szöveg egy részét értettem csak meg, mert a sírás mellé még trombitált is a lelkem. Értem én, de vissza lehetne fogni magát, legalább egy kicsit. Így tönkremegy a szemfestéke, és akkor még csak örüljön, ha az. Ennyi sírástól, még a vízálló és a mágikus sminkek is lejönnek. Viszont ahogy a végéhez közeledtünk, kezdtem kicsit megnyugodni, de ahogy éreztem Fynn is. Ha ennek a ceremóniának vége, biztos legurítok valami erőset, mert erre bizony inni kell, magamat ismerve pedig jó sokat.
Amikor elhangzott a két igen, hangos fütyülés, éljenzés és tapsvihar követte a csókjukat, de mögöttünk csak felzokogtak. Most komolyan, ennek a nőnek mi baja?! Rajta kívül, mindenki elégedettnek tűnt, szóval nagy baj nem lehet. Nyilván, ahogy a tömeg felállt, mi is, és így el kellett engednem Fynn kezét, és be nem vallanám, de hiányzott. Na, nem a keze, az még mindig ott van a helyén, hanem a melegség, ami körbe ölelte a kezem. Ahogy elvonult mellettünk az ifjú pár mindenkinek és mindenfelé integettek, és olyan széles vigyor volt a fejükön, hogy az én arcizmaim belefájdultak, nem hogy az övék. A ceremónia mester ugyan mondott valamit, de a nagy zúgolódástól nem igazán értettem, így csak követtem a tömeget. Áhhá, szóval most akarja a menyasszony eldobni a csokrát. Mindig érdekesnek tartottam ezt a szokást, azt pedig pláne, ahogy a nők tolonganak a csokorért és mintha valamit ingyen adnának, vagy megnyernék a főnyereményt, egymást taposva állnak. Komolyan, a mugliknál látom ugyan ezt, amikor akciós valami a boltban és mindenkinek az kell. A nők szörnyűek. Nem egy csokor fogja eldönteni, hogy férjhez megy-e vagy sem.
- Nem tudom, hogy ezután van-e fényképezés, de mit szólnál, ha visszamennénk? Vagy esetleg beállsz a csokorért, hátha elkapod Alizon-nak?- Vonogattam fel a szemöldököm mosolyogva, mert bizony azt megnézném, ahogy élet-halál harcot vív egy csokor gazért, ami ha jól nézem, maximum csak 1 hetet bír ki a megfelelő bűbáj nélkül. Jó igen, nem gaz és ezért elnézést a csokortól, de akkor is. Ha pedig beleegyezik a vissza menetelbe, akkor elindulok mellette és közben elkapok egy pincért, aki össze-vissza rohangál a tálcájával, mely roskadásig tele van itallal. Leemelek kettőt, és az egyiket Fynnek nyújtom, a másikat egyszerűen lehúzom és a pincérnek visszaadva leveszek egy teli poharat. Igen, erre szükségem volt. Lemosni Jonathan-t magamról, ez kellett hozzá. Beleremegek a gondolatba és körbenézek nincs-e a közelben, de úgy tűnik érett ő a szép szóból.
- Egyébként, köszönöm, hogy megvédtél. Hogy tudnám meghálálni?-Igen talán még meg sem köszöntem, de ha igen nem baj. Inkább többször, mint egyszer sem. A hálára lennének ötleteim, de ezt most igazán rábízom a képzeletére. Bár remélem ugyan arra fogunk gondolni.



Naplózva

Fynn Kyteler
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2021. 11. 28. - 17:07:15 »
+1

És boldogan élnek..



a szép Leah

2002. December 15.

- Szegényem. De ilyenkor nem érzel késztetést, hogy beverj a fickónak; esetünkben lassan férjnek, amiért játszott a húgoddal? Már, mint én egyke vagyok, de olvasni ezt-azt a testvéri kapcsolatokról.-
Lám, hát akkor valóban ez a helyes reakció, köszönöm. Viselkedésem most nyert igazolást. Az első dolgom volt behúzni neki egyet. De nem lettünk utána rosszba. Csak elöntödd a düh, bemostam neki, ő nem támadt vissza. Valahol jogosnak érezte. Azt mondta jogos volt. ennyiben is maradtunk.
- Köszönöm. Dehogynem. Úgy vágtam állon, hogy eltört a kezem. Pedig nem üvegből van. Azt mondta jogos volt, aztán kezet fogtunk.
Jól is esett bemosni neki, igazából szeretek verekedni. Jobban le tudom vezetni a feszkót, mint pálcával. Csak a pálva meg elegánsabb, azt meg azért szeretem. De a lényeg, hogy szeretem az erőszakot. Persze nem hangoztatom, tisztában vagyok vele, hogy nem előnyös tulajdonság, de ez van. Nehezn tartom magam kordában, de mikor sikerül, eléggé büszke vagyok magamra. Ma meg persze nem akarok bunyót, nem akarok feltűnést. Jól akarok érezni magam. Végülis egy esküvőn mindenki erre törekszik. Isznak, táncolnak, esznek.
- Néztél már tükörbe?
Napjában többször is. De nem szoktam sok időt előtte tölteni. Anniyt törődök a külsőmmel, mint egy átlag férfi. Meg szoktam borotválkozni, de néha hagyom kicsit megnőni. A hajam megfésülöm, ha hosszú, kicsit be zselézem, és ennyi. Azt hiszem, nem egészen értem, mit akart kihozni a meghívós dolgoból. A nők furák. Mire válaszolok, már nem is tudom, mire válaszoltam.
- Félre értetted, Tigris. Teljesen. A meghívó, egy kedves emlék-nem csak szerelmes értelemben, de ők régi barátaitok. Arra céloztam, hogy kedves emlékként megőrizni arról, amikor még együtt voltatok-és most nem úgy gondolom, bár annak az oka nem túl jó, de na. Érted, legalábbis remélem, mert én teljesen elvesztettem a fonalat. A menyasszonytáncot sem azért mondtam, hogy Cassie és te…. Hanem mert illene táncolnod vele és a fura az lenne, ha eközben köztetek lennék, és úgy néznénk ki, mint egy szendvics. Rossz hasonlat, de gondolom a lényeget elmondtam. Bár most nyilván össze-vissza zagyváltok, és talán ideje lenne befognom a szám … Szóval…
Mi? Nem akarok beleragadni ebbe a meghívós dologba. Igazából azért akartam neki adni, hogy legen neki egy emléke az esküvőről. Hogy itt volt velem. Én nem kötődöm ahhoz a meghívóhoz, de szerettem volna, ha ő igen. Hát mindegy is, mert nem lettem dühös, hogy nem jött össze. Meghívó volt, nincs, nem is érdemes ezért leragadni itt. Igazából már nem számít.
- Aha..nekem a hárem jutott az eszembe, az jobban hangzik, mint a szendvics.
Kacsintok, közben észre veszem, hogy Léah elvörösödött. Jól áll neki.
- Jól van, vicceltem.
Jól esik néha húzni az agyát, de pár perc múlva vissza is kapom a csipkelődést. Finoman megüti a akarom, ahogy kinevetem a Johnatan-es sztori miatt. Édes, mikor dühös. Villognak a szemei, az arca kipirosodik. Az én arcom a dühtől jelenleg nem tudom, hogyan néz ki, de belül úgy érzem, bármelyik pillanatban Johnatanre zúdul kontrollállatlanul. A tekintetemmel is szívesen felperzselném a kis patkányt. Egy undorító utolsó kis féreg, aki megérdem...lehiggadok, kezdődik a ceremónia. Léah keze lenyugtat, és br az agyam hátsó zugában még ott forttyongok, könnyebb higgadtnak maradnom, amíg fogja a kezem. Olyan érzésem támad, mintha ezzel az esküvővel hivatalosan is véget érne valami. A háború ránk ragadt mocskát mosnénk le magunkról, hogy megnyithassunk egy új fejezetet. Tisztábban, bátrabban. Jó ezt hinni. Hogy mostantól én is összeszedettebb életet élek, lesz célom az életben, merek célokat kitűzni. Jó azt hinni, most minden más lesz. Mikor az alkoholista megfogadja, többet nem iszik, józan életet él. Aztán persze vissza esik. Szeretném azt hinni, még lehet jobb annál, ami vagyok,c sak nem tudom, sikerülne e. Még nem hiszek benne eléggé. De most, ilyen hivatalos ünnepélyes eretek között egy pillanatra elhiszem.  Ahogy visszafele jönnek, elkapom Cassie tekintetét, aki odainteget, és úgy vigyorog, mint aki fogassal a szájában aludt el. Nem integetek, csak rá kacsintok. Irgalmatlanul be fog rúgni, és Adriannak kell majd elvinnie aludni.
- Nem tudom, hogy ezután van-e fényképezés, de mit szólnál, ha visszamennénk? Vagy esetleg beállsz a csokorért, hátha elkapod Alizon-nak?- Alizonnak csokrot, persze.
- A lányoknak maguknak kell elkapni a csokrot, itt nem ér a csalás.
Bólintok a visszaindulásra, é követem Léaht, aki szerez két italt, és az egyiket a kezembe nyomja. Ez egy nagyon pont, boldogan fogom az italt. Mire kettőt pislantok, Léah már le is húzta.
- Ohhohó. Valaki itt nagyon szomjas volt...
Körbe pislog, gondolom a patkányt keresi. Ajánlom, hogy ne jöjjön vissza. Legyen már ennyi esze...
- Egyébként, köszönöm, hogy megvédtél. Hogy tudnám meghálálni?-
Erre könnyen tudnék reagálni. Meghálálhatná mondjuk egy csodálatos éjszakával, de ha ezt mondanám, valószínű kapnék egy hatalmas pofont. Léah nem lehet egy a sok közül, azt hiszem, sose tűrné el. Egyik kezemmel a derekát ölelem,a másik kezemmel lassan felemelem az állát, és megcsókolom. A tesemen újfent végig cikázik a villám.
- Léah.
Tekintetem mélyen az ő világító szemeibe fúrom, és lágyan megsimítom az arcát.
- Tudom, hogy az ez az egész köztünk talán nem úgy alakult, ahogy azt elképzelted. Fasz voltam. Aztán rájöttem, hogy te nem egy vagy a sok közül.
Hirtelen nem is hallom hogy a zene újból elkezdődött, gondolom hamarosan a vacsora asztalokhoz ülhetünk, aztán elindul a  lagzi is. Mégis most mintha csak mi ketten lennénk az egész kibaszott teremben.
- Hanem az egyetlen.
Egyetlen. Furcsa ez a szó, ízlelgetem. Sosem volt még egy csajom. Komoly csajom. Hónapok óta megy köztünk ez a valami, és érzem Léahn, hogy sokig nem hülyíthetem. De őt nem karom. Már nem. Halkan suttogom a fülébe.
- Légy a barátnőm. Az egyetlen
Ha igent mondd, leszarom, hogy Adrian a vőlegény, az este az enyém.
Naplózva


Leah Barlow
Eltávozott karakter.
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2021. 11. 28. - 22:06:07 »
+1


Fynn

2002. December 15.


Láttam a szemében azt az ici-pici jelet, ami megcsillant, amikor Alizont védte, és bár erőszak, attól még jogos volt, de szerencse, hogy ezt Adrian is elismerte és nem húzta fel rajta magát, bezzeg ha tudná… Bár szerintem lehet, hogy Cassie elmondta neki, vagy megtartotta, mint lányságának egyik nagy titkát. Ki tudja, a lényeg, hogy jóban vannak, azóta is. A háremre csak a szememet forgattam. Valahol mélyen minden férfi erről álmodik, maximum nem több nővel, csak eggyel, de azt szíve szerint sokszorozná, annyira szereti. Bár esetünkben nem biztos, hogy erről van szó, azért egy cinkos mosolyt megejtek felé. Ki tudja, mit hoz majd a jövő, nem?
A ceremónia egyszerű és még is nagyon szépen volt levezényelve. Nekem tetszett, bár be kell vallanom, ez a házasodjunk Párizsban dolog, kissé giccsesnek tűnik. Nyilván az én ízlésemmel lehet a baj, mert bár romantikus a város, és valóban gyönyörű és tényleg, húúú Párizs… Valahogy nem akarnám, hogy itt legyen az esküvőm. Nyilván a nem létező férjemnek is lenne beleszólása, de remélem, ezt azért ki fogja hagyni a vágyálmai közül. Nászút terén nincs vele bajom, bár egy havas lankának jobban örülnék, de na. Nem lehet mindenben nekem kedvezni nem? Pedig mennyivel jobb lenne a világom. Ahogy fölállunk és szépen elindulunk ki, kezdem jobban érezni magam, bár arra az italra szükségem volt, amit az előbb ledöntöttem. Jó, nyilván úgy néztem ki, mint egy alkoholista, és valahol mélyen az is vagyok, bárhogy leplezem, de ez most mellékes. Kellett valami, ami lemossa a régi dolgokat.
- Nem pontosan szomjas, inkább megakadt valami a torkomon és muszáj volt leöblítenem.- Vontam fel a szemöldököm, majd a második pohár tartalmát is ledöntöm és eltüntetem a poharamat. - Az lehet, hogy csalás lenne, de legalább lenne valami, amin, Alizon kitöltheti a mérgét és nem te lennél az… Hovatovább, biztos büszke is lett volna, amiért elhappoltad a sok szingli, gyűrűre éhes nő elől a csokrot. Bár közutálat tárgya lennéd, de egy mosollyal nyilván meg tudnád nyerni őket magadnak. – Kacsintok rá mosolyogva, mert ez az igazság. Fynn mosolyától a jéghegyek is megolvadnak, nem hogy a haragos női szívek. Elfogult vagyok, lehet, de ezt nagyon büszkén vállalom is. Elvégre ki lenne képes ellenállni sokáig ezeknek a szemeknek? És én még azt hittem, hogy Sean lesz az egyetlen, aki képes ilyesmit kihozni belőlem, holott mekkorát tévedtem, de ez egyelőre az én kis titkom marad, talán örökre. Teljesen elbambultam a kis világomban, mert csak a meleg kezekre és arra lettem figyelmes, hogy Fynn arca egyre közelebb van, arról nem is beszélve, hogy olyan kifejezés ült az arcára, amitől menten képes lennék cseppfolyóssá válni, hát még a csóktól, amit ezután kapok, és lelkes viszonzásra lelnek az ajkai. Igazi áldásnak tartom, hogy üresek a kezeim, mert így szabadon ölelhetem át, és simíthatom végig a vállait. Igen-igen, klisés, de úgy szeretem. El tudnám még viselni, ezt a jóleső melegséget, amit kivált belőlem, hát még a kezei melegét, arról nem is beszélve, hogy fenyeget a hozzászokás veszélye, ha ilyen sokat lesz a közelemben. Amikor elenged kissé csalódott leszek, és tudom, hogy ez az arcomra is ki fog ülni, de nem tehetek ellene. A nevem hallatán kíváncsian fürkészem a kék szemeit, és a pupillájának egy kerekebb alakját. Felismerem ezt a jelet, és büszkévé tesz, hogy elértem, rám nézve történjen. Most már remélem, lesznek lepkék, mert hülyének fognak nézni az emberek, ha a nem létező lepkéket akarom majd elfogni. Jó persze képletesen, de akkor is. Jólesik, ahogy a simogatás is, amire automatikus oldalra döntöm a fejem és belefektetem a meleg tenyerébe. Pár pislogás kivételével igyekszem olyan sokáig nyitott szemmel figyelni őt, amíg csak tudom.
Nem, jelenleg sem úgy alakul, ahogy elképzeltem, hanem sokkal jobban, de ez a vallomás most meg lep. Viszont mosolygok, pont úgy, ahogy azt elérte az arcsimítással. Kezdtem úgy érezni magam, mint egy romantikus regény vagy film egyik szereplője, aki fülig belezúgott valakibe, aki majd pofára ejti és jön a következő pasi, akinek meg kell küzdenie az előző romjaival és újra bizalmat kell kiépítenie, hogy aztán elnyerhesse a lány szívét. Viszont ha ilyesmi fog történni, átpártolok a nőkhöz, vagy elmegyek apácának.
Na, várjunk csak. Most azt mondta, amire gondolok, hogy mondani fog? És … És igen. Hatalmas szemekkel próbálom megemészteni, azt az aprócska szót, ami képes volt, mindent és rajta kívül mindenkit kizárni a világomból. Egyetlen Noha furcsa ezt a szájából hallani, én még is úgy érzem, hogy ennél szebbet nem is mondhattak volna nekem. A kérdésére egyenesen kiszakad belőlem a levegő és egy pillanatig el is felejtek lélegezni, arról nem is beszélve, hogy úgy érzem magam, mint akinek megkérték a kezét. Jó, nyilván az más, de ez… Ez valami olyan, amire jobban vágytam, mint azt gondoltam és olyan boldog vagyok, mint már évek óta nem voltam.
Most én kapom el az állát és húzom magamhoz, hogy hozzábújva megcsókolhassam. Mivel lassan a kis folyosó kiürül, így valamennyire kettesben maradunk, aminek most nagyon is örülök. - Másra sem vágyom jobban, mint hogy a barátnőd legyek. Az egyetlen- Csókolom meg újra, és ha lehetséges még szorosabban bújok hozzá. Viszont van egy apró kis bökkenő, amit illene elmondanom neki, így szomorúan, de elengedem az ajkait és a szemeibe nézek. - El kell mondanom neked valamit.- Nézek mélyen a szemébe, majd a füléhez hajol és belesuttogom. - Az igazság az, hogy én…- Ekkor megszólal iszonyatos hangerővel a hangosbemondó, ami alatt állunk, így nem tudom hallotta-e, amit mondtam.- Remélem ez nem rettent el…-  Mosolygok rá és egy puszit lehelek még az arcára, majd otthagyom, hogy pici friss levegőt szívhassak.
Nem akartam én ott hagyni, de úgy érzem, ezt a döntést neki kell meghoznia. Ahogy kiérek a hideg levegőre, rögtön kitisztul a fejem, és megérzem a bőrömön a fagyos levegőt. Nem tudom eldönteni, hogy mitől is lettem libabőrösebb, de úgy gondolom jó döntés volt ezt még az elején tisztázni. Sokan nem „vesződnének” vele, ha megtudnák, de nagyon remélem, hogy ő más. Legalábbis az előbbi kis vallomása erre enged következtetni. Nem maradok kint sokáig, mert azért tüdőgyulladást nem akarok kapni, így követve a zene egyre erősödő ritmusát, igyekszem vissza a terembe, hogy megtudjam, miként is dönt. Sajnos a tájékozodó képességem továbbra is rettenetes, így megállok az egyik ajtó sarkában és igyekszem megtalálni Fynn-t.
 


Naplózva

Fynn Kyteler
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2021. 12. 03. - 10:22:26 »
+1

És boldogan élnek..



a szép Leah

2002. December 15.

Párizs. Párizsban tartani esküvőt...Párizsról csak a féktelen bulik jutnak az eszembe, de tudom, hogy nekik sokant jelent ez a hely. Szívesebben éltem volna a húszas években. Bár akkor meg Gindelwald miatt lett volna hasonló a sorsunk. De legalább az egy bulisabb korszak volt. Alizonnal sokkal jobban éreztük volna magunkat. Ő is sokszor emlegette, hogy áhh, milrt nem születtünk előbb. mondjuk 1900-ban. Az szép kerek. Ünnepi. De végülisnem panaszkodom. Ma valahogy nem érzem azt, hogy okom lenne máshova és más korra vágyni. Léahelég gyorsan ledönti az italokat, ami tetszik nekem, és tudom, hogy ezzel Alizon is befogadná a belső köreibe.
- Az lehet, hogy csalás lenne, de legalább lenne valami, amin, Alizon kitöltheti a mérgét és nem te lennél az… Hovatovább, biztos büszke is lett volna, amiért elhappoltad a sok szingli, gyűrűre éhes nő elől a csokrot. Bár közutálat tárgya lennél, de egy mosollyal nyilván meg tudnád nyerni őket magadnak. –
Felnevetek. Alizon sokszor haragszik rám, de elég hamar megbocsájt. A bátyja vagyok. Muszáj neki. Amúgy meg pontosan tudja, hogy szeretem. Van, hogy gonoszkodok vele, de hát mit mondtam már, a bátyja vagyok. Van hozzá jogom. Igazán sose ártanék neki, sőt. Ami pedig a mosolyom illeti, abban egészen biztos vagyok. Már aki még...szóval akit a koszorús lányok közül még nem...khm...nem vettem le a lábukról. Mert hogy a 4ből 3 megvolt. A negyedik még tini lány, 16 körül lehet, és őt nem ismerem. De ma nem fogom őket szórakoztatni az ő nagy bánatukra. Bár szeretem, mikor körbe ugrálnak, de van, hogy idegesítő. Egy bizonyos szint után. Ma egészen más érdekel. Ahogy közelebb húzodom Léah-hoz, e is felejtem a koszorús lányokat. Léah tekintete egyszerre lágyan kedves, és perzselő. A bőre egészen finom puha. Jól esik őt simogatni. Fejét édesen belefekteti a tenyerembe. Ajj Léah, annyira, de annyira...nem akarom, hogy mással is legyen. Ha ő velem van, nekem sincs szükségem más pótlékra. Léah mellett azt érzem, most nekem is teljesítenem kell. Nála nem elég, ha szépen nézek rá. Ő több ennél. Kihívás. Talán egy folyamatos kihívás, és én állok elébe. Szükségem van Léahra. Mikor hozzámbújik, és megcsókol, már sejtem a választ. Lehetne ez egy búcsú csók is, de ez nem az. Határozottan nem az.
-Másra sem vágyom jobban, mint hogy a barátnőd legyek. Az egyetlen-
Szokatlanul boldog vagyok. Ahhoz hasonló, mikor beveszel valami drogot, amitől úgy érzed, rögtön elszállsz. Az alkoholon kívül nincs bennem semmi. Nem kell. Csak Léah.
- El kell mondanom neked valamit.-
Kíváncsivá tett. Minden érdekel, ami vele kapcsolatos, bármilyen meghökkentő, vagy ijesztő lehet. MInél ijesztőbb, nekem annál jobb. Pupilláim a kíváncsiságtól teljesen kitágul. Tudni akarom...
- Az igazság az, hogy én… Ekkor megszólal a hangos bemondó, de én annyira csak Léahra koncentrálok, hogy így is tiszán, nagyon is tisztán hallom az utolsó szavait. Nem erre számítottam, inkább olyasmire, hogy volt az azkabanban, embert ölt, vagy valami illegális menő dolgot tett. De nem ezt mondta. Rá kell jönnöm, hogy Léahnak vannak titkai, amik tényleg meglepnek. Erre soha nem számítottam volna, és a francba is, ettől még értékesebbnek látom. A szívem akkorát dobban, hogy a fülem is belecseng.
- Remélem ez nem rettent el…
Elrettenteni? Olyan gyorsan megy ki, hogy a puszit sem tudom viszonozni. Csak nézem, ahogy kimegy kicsit, és ácsoog. Innen teljesen rálátok. Az emberek jönnek-mennek, mindjárt le kell ülnünk enni. Nem rettent el..tétován megáll az ajtónál, szem elől vesztett. Elé megyek, mielőtt a fasz arc patkány fiú megint be nem találja. Az utolsó lépéseknél a szemeink megtalálják egymást, és lépteim is felgyorsítom. Olyan erővel csókolom meg, hogy kissé nekinyomódik az ajtófélfának. Nem akartam én leteperni, de elkapott valami hullám. Hevességemben hajlamos vagyok harapni, így kisebb, gyengédebb csókokra váltik, majd a fülébe súgom.
- Semmivel sem rettentesz el. Mellettem biztonságban vagy.-
Vigyáznom kell rá. Nem akarom megbántani. Azt hiszem, ezzel valami fogadalom félét tettem magamnak. Tényleg Léah lesz ez egyetlen. Akkor is ha Alizon kiröhög, és azt mondja, úgy sem fogom kibírni. De. Bebizonyítom. Elsimítok egy tincset az arcából. Alig tudom levenni róla a szemem.
- Gyere, menjünk az asztalunkhoz, mindjárt eszünk.-
A karom nyújtom, hogy belém karolhasson. A 19-es körasztal a mienk. Közelebb megyünk, és most látom, hogy a főasztal mellett vagyunk, vagyis Cassiék mellett.
Naplózva


Leah Barlow
Eltávozott karakter.
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2021. 12. 04. - 14:29:16 »
+1


Fynn

2002. December 15.


Egyet sajnáltam, hogy még nem esik a hó. Tudom, hogy Párizsban máshogy szokott lenni az időjárás, de el tudnám viselni, ha az ittlétem alatt, a havas Eiffel-torony körül sétálhatnék, nem pedig a latyakos, esős változatban. Nem mintha attól kevésbé lenne klassz, csak…Csak azért jobban örülnék, ha elkezdene esni a hó, és holnap reggelre fehér lenne minden, legalább erre a két-három napra. És ha már a két-három napnál tartok, úgy rémlik még nem mondtam Fynn-nek, hogy egyedül fog hazamenni. Talán ideje lenne elmondani, mielőtt annyira elveszek azokban a szemekben, hogy elfelejtek szólni, és együtt visszamegyünk Londonba. Nem mintha nagydolog lenne visszajutni, csak felesleges gyomorkavarás és ettől megkímélném magamat is meg a gyomromat is. Vetettem még egy pillantást a tájra, majd visszabattyogtam, mert át is fagytam és a hangosbemondó egyre jobban sürgette az embereket, hogy most már aztán foglaljanak helyet. Biztosra veszem, hogy férfi az illető-nem csak a hang alapján. Ha nő lenne, tudná, hogy milyen kígyózó sorok állnak a női mosdók előtt és micsoda harc folyik, hogy bejusson az ember. Na, szóval tudná, hogy ha 10 perc pihenő van, az minimum 20-ra csúszik, csak a mosdós baki miatt, és még hozzá se vettem az esetleges gondokat, a hisztiket, és miegyebet. Szóval igen, ez biztos férfi lesz és érzéketlen is, de ha megtalálom a hang forrását, elviszem a mosdókhoz, hogy láthassa a saját szemével, mi is a késések oka.
Nagyot sóhajtva álltam meg és pásztáztam az asztalok sokaságát, de egyelőre csak ismeretlen arcokat láttam. Nem számítottam túl sok ismerősre, de egy-kettőt elfogadtam volna, persze Jonathan kivételével. Akit sikerül is kiszúrnom, de olyan gyorsan kapja el a tekintetét, mint a villám. Szóval értett Fynn kedves szavaiból, helyes; nagyon helyes. Egy elégedett mosoly suhant át az ajkaimon és tovább kerestem Fynn-t. Csak nem szívódhatott fel, ugye? Az mondjuk, elég rosszul érintene, de elfogadnám a döntését. És ha már a döntéseknél tartunk, valaki elég sebesen lépdel, így automatikusan felé nézek és nagyot dobbanva a szívem, megnyugszom. Végigmérem, és egy mosollyal nyugtázom, hogy nem szaladt el, sőt inkább felém szalad, bár ezt túlzás mondani, inkább csak megszaporázta lépteit. Belenézek a szemeibe és valami olyasmit látok bennük, ami megmelengeti a szívem, így felé nyúlok és boldogan csókolok vissza. Noha egy kisebb sóhaj szakad ki belőlem, amikor az ajtófélfa találkozik a gerincemmel, de kis ár ez azért, amit cserébe kapok. Elszomorít kissé, amikor gyengédebb csókra vált, de ezeket is örömmel viszonzom. Mielőtt viszont elhajolhatna, megfogom a nyakkendőjét és visszahúzom, hogy viszonozhassam azt az éhes csókot korábbról. Nem nagyon akarom elengedni, de a hangosbemondó, majdhogynem megfenyeget mindenkit, hogy ha nem ülünk le, kirúgnak minket.
Fynn szavaira csak elmosolyodom, és hálás puszit lehelek az ajkaira. -Ennek nagyon örülök. Bízom benned.- Karolok belé és követem a sorok között.
- Szörnyű a tájékozódó képességem és hajlamos vagyok el is tévedni. Gondoltam jobb, ha ezt elmondom.Bár szerintem, erre már magadtól s rájöttél.-Igyekszem megjegyezni az utat, bár ha megtudom, milyen számnál ülünk már nem lesz gond az idetalálással. Az kissé jobban aggaszt, hogy a főasztal mellett vagyunk. Na, nem a pár miatt aggódom, jobban zavar az a sok szempár, amiket a hátamba fúródva éreztem idefele jövet. Bár nagyon kevesen voltak, akik a szemembe néztek, de aki belenézett az is haraggal vagy féltékenységgel tette. Vajon mennyi ismerőse van itt Fynn-nek? Nem pont azért érdekel-na jó, de; csak szeretném tudni, hogy számítanom kell-e bármiféle… Khm… Ártó bűbájra az este folyamán.
- Mielőtt még bejönne a pár.-Hajoltam hozzá miután leültünk.- Nem megyek vissza veled Londonba. 3-4 napig Párizsban maradok, gondoltam időben szólok, mert amilyen feledékeny vagyok néha, képes lennék hazakísérni téged.-Mosolyogtam rá és bármennyire is jó lenne, kétlem, hogy van annyi szabadideje, hogy velem jöjjön városnéző és bevásárló körútra, meg aztán várja otthon egy tomboló kishúg és nem lennék annak a bajnak okozója, hogy nem elég, hogy nem őt hozta magával, még később is ment haza. - Egyébként …- Kezdtem bele, de megszólalt egy lágy ritmus, és belibbent az ifjú pár. Egyébként miért van az, hogy mi sose tudunk rendesen befejezni semmit, mert valami vagy valaki mindig közbeszól, és ez nem csak a beszélgetések alkalmával, hanem...Khm... Na mindegy.  Mindenki tapsolt, így automatikusan rákezdtem én is, majd megvártuk, amíg az asztalukhoz érnek és ezután a ceremóniamester csendre intett minket.
-Kedves egybegyűltek! Emeljük poharunkat az ifjú párra! Legyen egészséges, boldog és hosszú házasságuk!- Emelte fel a férfi a poharát, majd ezt követően mindenki így tett és egy kisebb tapsot követően mindenki beleivott a poharába. Ezt követően a vőlegény, akarom mondani immáron férj felállt, megvárta míg elcsendesedik a vendégsereg és szóra nyitotta a száját. Gondolom ő is szeretne pohárköszöntőt mondani, a feleségének.




Naplózva

Fynn Kyteler
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2021. 12. 13. - 09:54:49 »
+1

És boldogan élnek..



a szép Leah

2002. December 15.

Miközben Léah kint levegőzik, időt adva nekem, bevallom, hogy meglepett a tény. Abszolút nem gondoltam volna. Vajon mi lehet az oka? Biztos van valami oka rá, hogy...talán majd máskor rákérdezek. Sok mindent kéreznék tőle, és remélem, mindenre lesz majd alkalmam. Komolyan remélem, hogy nem csesződik el a dolog, én meg végképp nem akarom elcseszni. Nem tudom, ki mennyire fogja elhinni, hogy én most igyekszem, és Léah kivételével csukva lesz a lakásom ajtaja. Gyorsan meg is mondom neki, hogy bízhat bennem.
-Ennek nagyon örülök. Bízom benned.
Bízik bennem. Megnyugszom kicsit, és ezt szeretném, ha ez az egész ngyobb zökkenők nélkül történjen. Soha a büdös életben nem vallanám be, de rohadtul zavar még mindig ez a Jonathan vagy ki a fasz. Nem tudom, kik és mennyien zsonganak körülötte, de szeretném azokat minél távolabb tudni Léahtól. Elindulunk a 19-es asztalt keresve. A semmiből egyszercsak egy kerti törpe bukkan elő, mérgesen össze vissza morgolódik, majd kettőnk között a lábunknál egyszerűen kislisszan, de előtte majdnem fellök egy 6 éves forma kislányt, aki nagy kerek szemekkel nézi a törpét egy hang nélkül. A kis törpe után újból a 19-es számot keresem. Léah közben odahajol hozzám, és a lágy, kellemes hangján duruzsol a fülembe.
- Szörnyű a tájékozódó képességem és hajlamos vagyok el is tévedni. Gondoltam jobb, ha ezt elmondom.Bár szerintem, erre már magadtól s rájöttél.
Igen, az imént volt szerencsém látni, és baromi könnyű téged itt szem elől vesztíeni, aminek egyáltalán nem örülök.
- Szörnyű? Tényleg? Nem is tudom, miről beszélsz, én észre se vettem...
Oldalra pillantok Léahra, és elvigyorodom. Nem voltam olyan messze, még sem talált meg az előbb sem. De mindegy is, én viszont tökéletesen tájékozódom, és nem veszítem szem elől. A 19-es asztalhoz érünk. Egy 4 személyes asztal. 2 kártyán Léah és az én nevem szerepel, a másik kettőn 2 másik név. Női nevek, de még csak nem is rémlenek. A  név tulajdonoda még nem érkezett meg, egyelőre Léaval fogaljuk el a helyünket.
- Mielőtt még bejönne a pár.
Egészen közel hajol hozzám, ismét meg csap Léah bódító illata, amitől olyan nehéz koncentrálni minden másra.
-Nem megyek vissza veled Londonba. 3-4 napig Párizsban maradok, gondoltam időben szólok, mert amilyen feledékeny vagyok néha, képes lennék hazakísérni téged.-
Nos, ezt igazán szomorúan hallom. Vele akartam visszamenni, és hazáig kísérni. 3-4 napig. Az nem olyan sok, de pont most? Szomorúan lebiggyesztem az ajkaim, úgy nézek Léahra. Mint a kölyökkutya, mikor szomorú.
- 3-4 napra? Az hosszú, nagyon hosszú. Mi több, bődületesen hosszúúú.-
Asztaulnkhoz megérkezik a másik két hölgyemény, de szerencére nem ismerem őket. Ettől egyébként kicsit megnyugszom, mert nem szeretnék most semmi parát. Konsatálom, hogy ismeretlenek, majd újból Léah felé fordulok.
- Ez valami titkos körút, amit nem illik megzavarni? Vagy valami hullát kell elrejtened jó messzire innen? Mert szívesen segítek elcipelni azt a hullát. Persze abban az esetben, ha nem zavarlak.
Alizonnak kereshetnék valami jó ajándékot, mert még semmit sem vettem neki. És jó lenne Léahval lenni pár napot. Borzasztóan éhezem a társaságára. Az illatára, a hangjára, az érintésére. Szeretnék vele menni. Ha nemet mondd, abba se halok bele, de inkább lennék vele, mint a húgommal. Ami egészen fura, mert tudom, hogy néha furán és betegesen kötődöm Alizonhoz, de megszoktam, hogy ő meg én. Azt hittem, ha újból itt lesz, megint minden a régi lesz. De nem. Ő még azt hiszem a régi, de én..mintha én változnék. Léah szeretne még valamit mondani.
- Egyébként …
Ebben a pillanatban megjelennek Cassiék. Azért valjjuk be, elég jól néz ki, főleg ebben a ruhában. Cassie még mindig olyan, mintha ruhafogassal a szájában aludt volna egész éjszaka, amitől nekem is vigyorognom kell. Ahogy elhaladnak az asztalunk mellett, hogy helyet foglaljanak, oda kacsint nekem, és felénk integet. Ujjaimmal vissza integetek, és átom, hogy utánam Léahra vándorol a tekintete. Most látja őt először.
-Kedves egybegyűltek! Emeljük poharunkat az ifjú párra! Legyen egészséges, boldog és hosszú házasságuk!
Az ételek hamar meg is jelennek, és elkezdődik a vacsora.
- Szóvaaal, valamit elkezdtél mondani.
A két csaj az asztalunknál egyfolytában egymásnak duruzsol. Sokszor felnevetnek, majd tovább folytatják a beszélgetést. Cassie mindeközben ide ide néz. Látom rajta, hogy ide akar jönni, és biztos ide is fog a vacsora végén.
Naplózva


Leah Barlow
Eltávozott karakter.
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #12 Dátum: 2021. 12. 13. - 19:56:16 »
+1


Fynn

2002. December 15.


Összeszűkült szemmel néztem Fynn-re, mint egy pukkancs kisgyerek, de az a vigyor… Valamit tényleg ki kell találnom, hogy ne tudjon ennyire letaglózni, úgy egészében. Ráöltöttem a nyelvem, mert amúgy igen is komoly probléma, hogy annyi a tájékozódó képességem, mint másnak a főzőtudománya, vagy még annyi sem.
- Tudod, ez annyiból igen is szörnyű, hogy imádok túrázni és bizony ezen hibám okából adódóan, nem engedik, hogy én vezessem a kis csipet csapatot. De öröm is van benne ám, még élek, pedig egyedül is voltam már a hegyekben. Szóval talán annyira nem vészes a helyzet.- Vagy mégis? Ha azt nézem, hogy volt, amikor hopponáltam, hogy megtaláljam a helyes utat… Na, ezt be nem ismerném,  de ugyan, ki hinni él, hogy varázslat nélkül is kijutok az erdőből, a hegyekből vagy bármilyen túrahelyről.
Az asztalhoz érve igazándiból az lepett volna meg, ha nem női nevek lennének a mieink mellett. Most komolyan, minden tiszteletem, meg tényleg, de hát ennyire nagy nőcsábász lenne? Oké, az, ezt még én is tudom, sőt… De ez nem esik jól. - Vajon miért van az, hogy ha valakinek Casanova ismerőse van…-Sokat sejtetően és áthatóan néztem a szemeibe.-Mindig nők gyűrűébe ültetik, akkor is, ha nővel érkezik? Mennyivel jobb lett volna, ha három szexi férfival ülhetek egy asztalnál. Igazán kedvezhettek volna nekem.- Gondolkodtam el, mert el tudnám viselni, ha három jóképű félistennel oszthatnám meg az asztalt, mint két másik nővel. De hát ez van. -Úgy is lazulnak majd az asztalok… Lehet még szerencsém is lesz.-Húztam kicsit az agyát, ha ő vacsoránál élvezhette a női sokaságok, akkor én miért ne élvezhetném a tánc alatt a férfiakét? Ugyan mind a ketten tudjuk, hogy úgy se tennék ilyet, csak egy picit had legyek gonosz én is.
Jóízűen felkacagok, amikor kiskutya képet vág. Legszívesebben megölelném, de ez olyan lehetőség, amit nem hagyhatok ki, meg aztán ma még érnek az ilyen poénok, nem? Már ha ezt annak lehetne nevezni. Inkább morbid humor? Fene tudja.- Biztos van legalább egy szőke;vörös,barna hölgyemény a tarsolyodban, aki elszórakoztat helyettem ebben a három, négy napban. Ha más nem, miután elmentem, minden ujjadra feltudsz kapni egy facér nőt innen.- Vontam vállat "lazán", de elfordítottam a tekintetemet, mert nem akartam látni, hogy ha tetszik neki az ötlet. Viszont megérkezett az asztaltársaságunk, bár nem nagyon érdeklődtek irányunkban egy-egy formális köszönést leszámítva. Kivételesen ennek örülök, mert nem tudom, mit tennék, ha ők is Fynn-en legeltetnék a szemüket, akár csak habcsókok a másik asztalnál. Be nem vallanám, de ettől nagyon is félek. Valahol mélyen okkal-azt hiszem; de szeretném azt hinni, hogy elég leszek neki egymagam is.  
- Ugyan. Ha hullát kellene elásni nem téged, hívnálak. Azt megoldanám a szomszéd égetőjével.-Vontam vállat és majd kiugrottam a bőrömből az ajánlata miatt. Odahajoltam hozzá megsimogatva az arcát és finom csókot leheltem az ajkaira. - Nagyon örülnék, ha velem maradnál. Nic úgy is mindig a legnagyobb ágyas szobát tartja fenn nekem, elfogsz férni mellettem, már ha nem félsz tőlem.-Kacsintottam rá és visszaültem kényelmesen.-Ígérem nem fogom rád vetni magam, de ha féltenéd az erényed,  biztos vagyok benne, hogy kapsz külön szobát is.- Sőt, szerintem Nic azonnal két kulcsot fog a kezembe nyomni, már csak a régi időkre való tekintettel is, de ezt szerintem egyelőre nem kell az orrára kötni. Úgyis rákérdez, ha szeretne. -Egyébként csak lekell zárnom a párizsi szerelmi kapcsolataimat... Tudod, hogy van ez.-Villantottam rá egy gonosz mosolyt és reméltem elérem a kívánt megdöbbenést. -Vásárolni szeretnék pár dolgot. Meg remélem elkezd esni a hó, hogy holnap havas szépségében mászhassak fel az Eiffel-torony legtetejéig.
Már épp rákérdeztem volna pár dologra, amikor megzavart minket a ceremónia mester és az ifjú pár. Láttam a mosolygós párt, ahogy közeledett felénk és az örömöt az ifjú asszony arcán, ahogy meglátta Fynn-t és a pillantását, amivel rám figyelt. Nem volt benne semmi rossz, sőt érdeklődő volt, de annak tudatában, amit beszéltünk, nem szerettem volna túlságosan is közeli kapcsolatot kialakítani vele. Valamit kezdenem kell a féltékenységemmel, mert ebből nem fog semmi jól kisülni. Erősen az italomra fókuszáltam, és igyekeztem kizárni a többieket. Nem teljesen, csak addig, amíg sikerül lenyugtatnom a zöldszemű szörnyet. Mennyi ilyet olvastam és úgy szerettem volna elkerülni ezt az egészet, de ugye nekem se legyen jobb, mint másnak. Minden mozdulatom automatikus volt, és teljesen elmerültem ebben a „harcban”, amikor Fynn megszólított. Felkapom a fejem és rámosolygok. Nem tudom mit akartam akkor mondani, de nem baj.
- Igazándiból csak az érdekelt, hogy észrevetted-e, hogy mi sose tudunk befejezni rendesen egy beszélgetést, vagy … Vagy bármi mást, mert valaki mindig megzavar minket? – Ez lehet egy hangosbemondó, egy kellemetlenkedő vásárló vagy bármi. Egy kicsit zavar, mert általában a legjobb pillanatokban történnek az ilyen dolgok. Már, mint nekem jó pillanatok, az más kérdés, hogy a külvilág milyennel látja. Igazándiból szerettem volna még beszélgetni vele, de ugye udvariatlan lenne, ha nem ennénk, így követve a többséget megvacsoráztunk.
-Kedves Vendégek! Most egy kis szünet következik. Nyújtóztassák ki elgémberedett végtagjaikat, mert nemsokára kezdődik a tánc!- Nem is rossz gondolat, hogy fel kelljünk. Elültem magam, arról nem is beszélve, hogy jó lenne egyet sétálni. Kíváncsi vagyok elkezdett-e már esni a hó. Elnéztem Fynn mellett a főasztalhoz, és lelkes mutogatásnak lettem tanuja, ahogy Cassie próbálta rávenni Adrian-t, hogy jöjjenek oda hozzánk. És mint mindig, most is a nő győzedelmeskedett a férfi felett. De én ezt nem akarom megvárni.
- Fynn, kimegyek a mosdóba.- Leheltem egy puszit az arcára és már ott sem voltam. Gyáva vagyok? Az biztos és majd bocsánatot is fogok kérni, amiért elmenekültem, de… De nem tudok jó mentséget kitalálni. Kikértem a köpenyem, és kisétáltam a tömeggel hátra, ahol cigiznek. Onnan is a lehető legtávolabb álltam meg, és élveztem a hideget, azt hogy végre mozoghattam egy kicsit és … És hogy kikerültem a tekintetek sokaságából. Nem hinném, hogy Fynn észrevette volna, de az epekedő pillantástól át a dögölj meg pillantásig, minden volt ott. Gondolom nem mindenkivel vált el teljes szeretetben. Igazándiból, szeretnék elmenekülni, ami vicces, ha azt veszem, hogy hosszú idő óta, most voltam igazán boldog.
-Csak nem Cassie elől menekültél el? Konkrétan hatalmasat ugrottam, amikor mellém lépett és megszólított. Nem mintha ijesztő lett volna, de egyáltalán nem számítottam társaságra. Jó hazudtam, Fynn-ét elviseltem volna, de nem foszthatom meg egy régen látott barátjától, az még tőlem is durva lenne, meg aztán semmi okom a drámára, pláne nem egy feleséggel, ugye?
- Túl látványos voltam, igaz?- Fintorogtam egyet, mert nem akartam ennyire egyértelmű lenni, de úgy is mindenkinek az volt. -Amúgy Leah vagyuk.- Nyújtottam kezet.
-Adrian.- Rázta meg a kezem és meggyújtotta a cigijét. Valahogy sose értettem, mi a jó a cigiben, de nyilván Cassie ezért is imádja. - Egy kicsit, bár érthető. Néha túl lelkes tud lenni, ha valami vagy valaki érdekli.- Mosolygott rám, és egy hatalmas füstöt fújt ki. Gondolom egész este erre várt. -Szóval te és Fynn. Mióta ismeritek egymást?- Igazándiból semmi olyan nem volt a kérdésben, ami zavarhatott volna, de volt, ami zavart és nem tudtam megmagyarázni mi volt az.
- Pár hónapja csak.- Talán Szeptember? Igaz, határozottan Szeptember óta, akkor az 4 hónap. Ahhoz képest, hogy milyen sok időnek tűnik, olyan keveset tudok róla. Többet szeretnék tudni és még többet vele lenni. Nem feltétlen kell beszélnünk, egyszerűen csak elég lenne, ha egy szobában lennénk. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy szeretnék a karjai között lenni, és egyszerűen csak elmerülni a kellemes érzésben, amit kivált belőlem. - És milyen érzés férjnek lenni?- Érthető okokból én ezt sose fogom megtudni milyen érzés, így kíváncsi vagyok. Gondolom nem sokban tér el a többitől, de hátha.
-Ugyan olyan, mint eddig volt. Annyi különbséggel, hogy most már mindenki tudni fogja, hogy Cassie foglalt.- Pöccintette el a cigijét, majd megkopogtatta a karikagyűrűt, és újabb szálra gyújtott. -Bírom Fynn-t, de vigyázz a szívedre. Ha kell valaki, aki megverje, ha bántana, szólj. Még adósa vagyok egy állba veréssel.- Vigyorgott, majd valaki hátulról ráugrott és elvonta a figyelmét. A köpeny alatt átöleltem magam és rá kellett jönnöm, hogy ezt a ruhát nem arra tervezték, hogy az ember kellemes melegben álljon, hanem hogy szép legyen. Talán ideje lenne vissza mennem és nem ártana fel is melegednem, mielőtt elüldözöm őt a jégcsappá vált testemmel. Meg aztán, az sem elhanyagolandó tény, hogy szeretnék végre kettesben lenni vele, anélkül, hogy bárki megzavarna minket.


Naplózva

Fynn Kyteler
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #13 Dátum: 2021. 12. 20. - 12:13:40 »
+1

És boldogan élnek..



a szép Leah

2002. December 15.

Ha ennyire rossz a tájékozódó képessége, akkor jó lenne neki valami iránytű egy jó kis bűbájjal. Meg egy olyan is, amivel mindig visszatalál. Hozzám.
- Tudod, ez annyiból igen is szörnyű, hogy imádok túrázni és bizony ezen hibám okából adódóan, nem engedik, hogy én vezessem a kis csipet csapatot. De öröm is van benne ám, még élek, pedig egyedül is voltam már a hegyekben. Szóval talán annyira nem vészes a helyzet.-
Na, azt megnézném, ahogy elvezet egy csapatot a nagy semmibe. Hát, sokszor a tájolj szó sem használ.
- Azért óvatosan tévedj el. Mindig csak annyira, hogy vissza is találj.
Kacsintok kedvesen, és igyekszem az asztalunkhoz eljutattni magunkat. Kéah le sem tagadhatná, miket gondol, az arca elárulja. Nekem nem mondanak semmit a nevek, és igazából nem is érdekel.
- Vajon miért van az, hogy ha valakinek Casanova ismerőse van…Mindig nők gyűrűébe ültetik, akkor is, ha nővel érkezik? Mennyivel jobb lett volna, ha három szexi férfival ülhetek egy asztalnál. Igazán kedvezhettek volna nekem.-
A Casanova után hosszan a szemembe néz, és elhallgat. Jó, oké, persze, értem én...most mégis mit kéne mondanom? Nem akarom, hogy Léah ne érezze magát biztonságban. Hogy azt gondolja, nem gondoltam komolyan, hogy egyetlen. De azt, ahogy eddig éltem, nem tudom megváltoztatni, semmissé tenni. Haloványan elmsolyodom a mondata végére.
- Ígérem, legközelebb, ha megyünk valahova, igyekszem több férfi társaságot biztosítani. De az ültetéséért ne engemm hibáztass. Semmi közöm hozzá.
Hiába próbálom könnyedre venni, bánt, és nem tudom, mit mondhatnék. Talán hiába mondanék bármit. Nincs is oka megbízni bennem. Okot kell rá adnom. Valahogy...
-Úgy is lazulnak majd az asztalok… Lehet még szerencsém is lesz.
Párizsba is elmennék vele. Bárhova szívesen elmegyek vele. Én képes vagyok rá. Képes vagyok a hűségre. Tudom, hogy még sosem próbáltam, tisztában vagyok vele, de nem agyaltam még ennyit egy nőn, az is biztos. Egy nő miatt sem voltak fura nyugtalan álmaim. Tudom, hogy menni fog, csak..jó lenne ha rajtam kívül más is bízna mennem.
- Biztos van legalább egy szőke;vörös,barna hölgyemény a tarsolyodban, aki elszórakoztat helyettem ebben a három, négy napban. Ha más nem, miután elmentem, minden ujjadra feltudsz kapni egy facér nőt innen.-
Ez most meg mi a franc? Miért kell ilyeneket a fejemhez vágni? Egyáltalán nem értem, és nem esik jól.
- Léah, ezt most...miért kéne..... Nagy levegő...Léah. Nem akarok senkit felkapni innen. Ha így lenne, nem hívtalak volna el. Akkor Alizont hívtam volna.
Én egyszerűen csak szeretnék vele lenni úgy, hogy senki, de senki nem vág közbe, és nem zavar meg. Ennyire egyszerű.
- Ugyan. Ha hullát kellene elásni nem téged, hívnálak. Azt megoldanám a szomszéd égetőjével.-
Hát jóóó. Hirtelen úgy érzem, félek megszólalni, mert az őgy se lesz jó. Inkább az előttem lévő pezsgős poharat ürítem ki, majd tolom vissza az üreset. Aztán valahogy az ajánlatomra mégis, mintha jobb kedvre derült volna, de én látom még a szemében azt a furcsa csillogást. Mint amikor fél valaki. A csókjában is ott lapul, bár még így is kiráz a hideg.
- Nagyon örülnék, ha velem maradnál. Nic úgy is mindig a legnagyobb ágyas szobát tartja fenn nekem, elfogsz férni mellettem, már ha nem félsz tőlem. Ígérem nem fogom rád vetni magam, de ha féltenéd az erényed,  biztos vagyok benne, hogy kapsz külön szobát is
Erényem...nem hiszem, hogy nekem bármilyen erényem is lenne. Vagy ha van is, jól elbújik.
-Egyébként csak lekell zárnom a párizsi szerelmi kapcsolataimat... Tudod, hogy van ez.
Őszintén szólva, nem, én sosem zártam le egyiket sem. Bár azokat nem is hívnám szerelmi kapcsolatnak. Baráti kapcsolatnak, extrákkal, na annak talán igen, de az is ritka volt. Őszintén szólva, egyálatán nem örülök, hogy ilyenekt hallok. Ha szerelmi dolgokat intéz, akkor nekem talán mégse kéne ott lennem.
- Akkor igyekszem majd tőletek messze lenni, és inni. Amíg lerendezed a..hogy is mondtad? szerelmi kapcsolataidat.
Húzom félre a szám, és az egyik elhaladó pincértől kérek mégegy pezsgőt. Már csak azért is, mert nem lenne jó döntés, ha féltékenységemben hullákat hagynék magam után. A gonosz mosolyra én is kényszeredetten vissszamosolygok. Mibe másztál bele Fynn...kellett neked a szerelem. kellett a francnak kellett. De jött. és csak remélem, hogy majd minden a helyére rázódik.Léah is megnyugszik, és én is. Addig meg...igyekszem mellette lenni és...viselni, amit el kell viselnem.
 -Vásárolni szeretnék pár dolgot. Meg remélem elkezd esni a hó, hogy holnap havas szépségében mászhassak fel az Eiffel-torony legtetejéig.
Vásárolni. Ez már jobban hangzik az előzőeknél. Közben megjelennek Cassiék is. Miután leültek, viszafordultam Léahhoz.
 - Igazándiból csak az érdekelt, hogy észrevetted-e, hogy mi sose tudunk befejezni rendesen egy beszélgetést, vagy … Vagy bármi mást, mert valaki mindig megzavar minket? –
Nagyon is, és kezd egyre jobban idegesíteni. Ezért is szeretnék az esküvő után vele maradni. Hogy ne legyen hangosbemondó, menyasszony, vagy bárki. Csak mi. A szünetet hirdető hangra nem reagálok, túlságosan elgondolkodtam.
 - Fynn, kimegyek a mosdóba. - Oké, itt megvárlak.
Nem vettem észre semmit. Amíg Léah a mosdóban van, én elleszek itt az asztalnál. Úgy nem veszítjül el egymást. A gondolataimból Cassie hangja ránt ki.
- Nicsak, ki van itt. A híres Fynn.
Cassire emelem a talán kissé gondterhelt tekintetem. Régen láttam, de most is gyönyörű. Persze, az eskövőjén mindenki gyönyörű.
 - Gratulálok nektek. Már ideje volt. Cassie leül mellém, kezét a kezemre helyezi.
-Na mit lógatod az orrod? Ki ez a gyönyörű lány? Már majdnem féltékeny vagyok. A saját esküvőmre nem illik ilyen szép lánnyal jönni. Csodálom, hogy nem szőke. A szőkékre buksz.
Kiérzema  hangjából, hogy vidítani akar. Igaz, nem mondtam semmit neki arról, hogy kivel jövök. És láttam, hogy majd megette a kiváncsiság, hogy vajon kit hozok el.
 - Ez a gyönyörű lány a barátnőm. Leah. Cassie pupillája a kétszeresére nő, majd jól befészkeli magát a székbe, ami nem egyszerű a ruhájában.
- Mi van? Rosszul hallok? Fynn Kyteler a barátnőjének nevezett egy lányt. Jesszusom, hol a hangisbemondó emberm szólnom kell neki. Ez nagyoibb hír, mint az esküvőm!
He he, nagyon vicces. Cassie micsoda egy mókazsák lett. Mi van? Ennyire Meglepő? Ennyire azért csak nem.
- Ez a csaj tudhat valamit. Ez most komoly? Vagy csak vicceltél?
 -Nem, nem vicceltem. Leah a barátnőm.
Mondom ezt egy kisebb sóhajjal, mert most annyi minden kavarog bennem. Kell még pia. Csenben ülök Cassie mellett, aki ijesztően vizslat. Összeszűkíti a szemém, összeráncolja a homlokát, majd egyzsercsak kikerekednek a szemei.
- Te szerelmes vagy. Úristen, te szerelmes vagy.
Fura ezt más szájából is hallani. Eddig csak magamnak mondtam ki magamban. Hangosan még nem. Ennek ellenére kicsit elkámpicsorodott fejem van, mert igenis zavar, hogy Léah szerelmi ügyet intéz. Ami valóban azt igazolja, hogy szerelmes vagyok. Ahogy látom, ettől pedg Cassie teljesen felvillanyozódik.
- Ez..ez fantasztikus! Neked Fynn ez egyáltalán nem lesz egyszerű, szokatlan dolgokat fogsz érezni, gondolni, de üdv az érzelmi hullám vasúton. Hidd el..hidd el, megéri szerelmesnek lenni. És úgy..én már úgy vártam, hogy majd te is...és Léah gyönyörű. 
Persze, hogy gyönörű. Csak érne már vissza. Be akarom mutatni Cassienek. És...és neki is meg akarom mondani, hogy szeretem. És hogy nem is érdekel, milyen kapcsolatokat zár le, mert az a lényeg, hogy lezárja.
Naplózva


Leah Barlow
Eltávozott karakter.
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #14 Dátum: 2021. 12. 20. - 21:31:15 »
+1


Fynn

2002. December 15.


Igazán jól esik az aggodalma, de amíg pálca van nálam, semmi okom az aggodalomra az irányokat illetően. Ha valami még is balul ütne ki, akkor természetesen meg tudnám oldani, valahogy. Meg mindig van valaki, aki tudja mikor és hova megyek, mikor érek vissza. Bármi gond lenne, vagy nem érek haza időben tudja, hol keressen, így teljes a biztonságom, legalábbis szerintem. Más már nyilván nem így gondolja. Meg amúgy sem megyek veszélyes helyekre. Ha egyedül megyek túrázni legtöbbször olyan helyet válaszok, amit vagy ismerek, vagy még nem, de nem olyan bonyolult a térképe, hogy ne tudnék rajta eligazodni. Igen tudom, én még egy egyenes úton is képes vagyok eltévedni, de ez már más kérdés.
Igen valahol mélyen éreztem, hogy egy hangyányit túllőttem a célon, és ebben az esetben az a hangya legalább Godzilla méretű, ha nem akkora, mint maga a Föld, de … De egyszerűen se nem hagyhattam ki, se nem tudom, még is hogy a fenébe kellene kezelnem ezt az egészet. Nem merném biztosan kijelenteni, hogy mi is az igazi bajom, de valahol mélyen érzem, hogy velem van a gond és nem vele. Mert ő megtette, amit kellett és képes lenne a barátnőjeként kezelni, mindenki mást mellőzve, de … De nem kérhetem erre, és nem is várhatom el tőle, holott másra sem vágyom jobban, mint arra, amit ígér. Szeptemberig igen erőteljes érzelmek kavarogtak bennem Sean-t illetően, még is, amikor ott volt a lehetőségem, nagyon sokat nem tudtam megragadni, csak egyet. Egyet, ami talán végig ott volt a szívem mélyén, még sem tudtam rágondolni, mert fájt, hogy ennyi évig áltattam saját magam és nem adtam esélyt semmi másnak, és senki másnak. Valahol viszont örülök neki, hogy ennyire makacson ragaszkodtam az érzéseimhez, még ha talán nem is voltak valódiak a végére. Igazából, most hogy belegondolok talán Jo-nak Októberben igaza volt azzal kapcsolatban, hogy valaki összezavart, csak kár, hogy a dátumok nem stimmeltek. Mert Fynn-nel azután találkoztam, hogy Sean-nal elevickéltünk a jelenlegi kapcsolatunk felé. Vajon ezt lehet annak nevezni? Nem mondanám rá biztosan, sőt! Azóta nem is találkoztunk, nem mintha kerestük volna egymást, én pedig kifejezetten kerültem a Zsebpiszok köz azon területét, amelyik közel van az Aranyfoghoz. Igen talán egy kicsit gyerekesen viselkedtem, de legalább tudom, hogy él és a körülményeihez képest jól van, van munkája és… És bármikor láthatom Su-t ha esetleg összefutnék vele. Persze csak átvitt értelemben, mert a szemei azok olyanok, mint a húgáé. Biztos velem van a baj, de a karácsony közeledtével egyre jobban hiányzik mindenki, akit elveszítettem az évek során. Arról nem is beszélve, hogy már anya sincs itt, hogy lelket öntsön belém az ilyen felhősebb gondolataimban. Szerencsémre ott van Jo, és …. És most nagyon hiányzik, hogy megmondja, még is mi a fenét csináljak magammal, hogy ne bántsam meg Fynn-t, arról nem is beszélve, hogy a hülyeségemnek hála fáj a szívem, amiért ilyen fejet vág. Ezt jól megcsináltam és még a hangulatot is megöltem. Igazán ügyes vagy Leah… Ennél jobban nem is üldözhetnéd el.Gondolatban megpaskoltam a vállam, és sóhajtva elfordítottam a tekintetem, hogy még véletlen se kelljen továbbra is szembenézem a hibámmal.
Talán ezért is volt, hogy semmire nem reagáltam, arról nem is beszélve, hogy amint vége volt a vacsorának inkább elmenekültem, bár ez utóbbihoz az is közre játszott, hogy egy fehérruhás habcsók megindult felénk és még nem álltam készen arra, hogy szembenézzek… Igazándiból bárkivel a múltjából. Nyilván annyiból zavar, hogy biztos lesz olyan, aki megtalál és nem tetszését fejezi majd ki, amiért Fynn többé nem … Nem érdeklődik úgy irányukban, mint eddig, sőt valahol arra is felkészültem, hogy ezt akár akkor is képes lesz megtenni, amikor kettesben vagyunk, de most még nem akarom. Nem akarom, mert nekik már megvolt az, ami nekem még nem. Mégpedig, hogy zavar nélkül, kettesben lehessenek vele édes mindegy milyen apropóból. Mi pedig még egy beszélgetést sem tudunk végigzongorázni anélkül, hogy valaki közbe ne szólna. És ez igen is dühítő, pláne ha valami fontosról van szó.
Adrian aranyos, és látom rajta, hogy bár nem mondja, próbál megnyugtatni Cassie-t illetően, hogy nem kell tőle annyira tartanom, hogy inkább halálra fagyjak, amint mosolyogva válaszoljak pár kérdésére, de még nem… Vajon a többiek, hogy csinálják? Elboldogulok bármilyen nehéz főzettel, minden gond nélkül képes vagyok, akár elsőre is tökéleteset alkotni, erre itt van valami, ami nem teljesen kézzel fogható, elméletben nem olyan nehéz, én még is úgy élem meg, mint egy újabb Roxforti csatát. Röhejes elgondolás és még is valahol igaznak érzem. Talán ha mindent elmondanék neki… Akkor nyilván így röpke pár óra leforgása alatt, amilyen „könnyen” jött, úgy menne is, és abba belepusztulnék, mert… Mert szeretem őt és nem akarom, hogy másra is olyan szemekkel nézzen, mint rám. Vakmerőség lenne azt kijelenteni, hogy örökké együtt leszünk, mert ezt előre nyilván senki nem tudhatja, és bármennyire is szeretném most, nem biztos, hogy hosszú távon is egy fele vezet az utunk-költőien fogalmazva, de nagyon szeretném. Jobban, mint azt most bemerném vallani magamnak, vagy bárki másnak.
Egy ideig figyelem Adrian-t és a barátait, majd visszasétálok a jó melegbe. Hogy igazat is mondjak, bemegyek a mosdóba és forró víz alá tartom a kezem, annak reményében, hogy visszanyeri eredeti hőmérsékletét. Ha más nem, legalább a kezem. Senki sem szereti, ha jéghideg ujjakkal nyúlnak hozzá, és bizony az enyémeken akár jégcsapok is lóghatnának már. Szerencsére a víz használ és csak ketten morogtam rám, hogy igazán haladhatnék. Visszafele megálltam az ajtóban, noha nem azért mert nem tudtam merre kell menni, hanem mert éreztem, hogy még se készen nem állok, se nem nyerte vissza a testem az eredeti melegét.
-Azt ne mond, hogy még mindig Cassie miatt izgulsz.-Hideg kéz került a vállamra és egész testemben megremegtem. Tudtam én, hogy nem jó ötlet jéggé fagyva hozzáérni valakihez, de ez azért még nekem is rosszul esett.
-Nem, bár nem rossz gondolat. Viszont nem akarok úgy visszamenni, hogy a hőmérsékletem vetekszik egy jégcsapéval. – Húztam félre a szám, mire egy nagy zakó került rám. Értékelem a gesztust és bár semmi jelentősége, most is azt kívánom, bár Fynn lenne itt és nem más. Öröm azonban az ürömben, hogy nem Jonathan környékezett meg ismét.
- Gyere. Fynn már biztos vár, és Cassie is. Majd visszafogom a kedvedért.- Paskolta meg a fejem tetejét és kinyújtotta a karját, hogy belekaroljak. Furcsán néztem fel rá és teljesen úgy éreztem magam, mint egy kishúg, akit a nagybátyó megvéd. 22 év alatt nem volt ilyenben részem, de most igazán sajnálom, hogy egyke vagyok, mert ez klassz. Arról nem is beszélve, hogy mire az asztalunkhoz érünk a zakóból áradó meleget is fel tudja venni a testem és így talán nem fagyasztom halálra, ha megölelem.
Furcsa volt, hogy nem szemből megyünk feléjük, hanem a termet megkerülve, de amikor odaértünk és Adrien egyszerűen letámadta Cassie-t már mindent megértettem. Támadás-e az, ha valaki hátulról átöleli a feleségét és gyermekeket meghazudtolva belefúrja a jéghideg arcát a másik nyakába, aki csodás fülsértéshez értően felsikoltott.  Mosolyogva léptem el mellettük és igazán nagy bátorságot merítve kinyújtottam a kezem Cassie felé.
- Leah vagyok. Gratulálok a házasságotokhoz.- Mosolyogtam rá, majd az éppen akkor érkező két pincér által hozott egyik székre letettem Adiran zakóját, aki csak kacsintott és egy csók keretein belül lefoglalta aráját. Hálás voltam neki, de Fynn gondterhelt arca még mindig aggasztott, így mögé léptem és hátulról átölelve, végigsimítva a mellkasán, majd keresztbe fogva átöleltem és finoman belekapaszkodtam az ingjébe.
- Kérlek, ne haragudj rám…- Hajtottam a fejem a vállára és a nyakához bújva elrejtettem az arcom, mert nem álltam készen arra, hogy a szemébe nézzek, még nem. - Én csak félek. Nagyon félek, és nem akarlak elveszíteni…Nem most, nem amikor még el sem kezdődött köztünk ez az egész. Nem akarok több társaságot, kivéve ha klónoztatod magad, azt el tudnám viselni… Sok-sok Fynn. Igen, azt határozottan el tudná viselni a szívem…- Tudod nem is akarom, hogy rajtam kívül mást is felszedj… Bár nyilván ha úgy akarnád, nem tudnálak megállítani és valahol meg is érdemelném, amiért ilyen voltam. - Vontam vállat, mert ez az igazság. Megérdemelném, hogy móresre tanítson, amiért olyannal szórakoztam, amivel nem kellett volna, és amivel fájdalmat okoztam neki. Ha már a fájdalomnál tartunk. -Az egyetlen szerelmi ügyem, Te vagy. Szóval, ha inni szeretnél, kiállok ellened. Lefogadom, hogy jobban bírom a piát, mint te.-Mosolyogtam bele a nyakába, mert ebben biztos voltam. Kevesek voltak olyan jó kondiban ivás terén, hogy egy kihívás alkalmával megközelítsem a részegség állapotát. Hiába, az évek meg a rutin, ugyebár… Az pedig végképp nem elhanyagolható tény, hogy jól tudom, mit kell tenni egy-egy ilyen nagyobb ivás alkalmával, hogy semmi ne szenvedjen kárt a szervezetemben, sokakkal ellentétben. - Viszont ezt a kapcsolatot nem akarom lezárni. Sem most, sem az elkövetkezendő időkben.-Suttogtam tovább, mert felesleges lett volna hangosabban beszélnem, abból a szempontból, hogy közvetlenül a füle mellett voltam, és nem akartam, hogy halláskárosodás érje, meg ez senki másra nem tartozott csak rá. Sőt igazándiból ha tehetném soha nem szakítanám meg, de ez nem azon múlik, hogy most épp mit akarok. - Nem tudom, hogyan kezeljem ezt az egészet, mert még nem voltam ilyen helyzetben és.. És nem bízok kellő képpen magamban. Viszont azt érzem, hogy rettentően féltékeny vagyok és ezt még nem tudom, hogyan győzzem le, de…-Gyerünk Leah, ki tudod mondani. November óta tudod, amikor faképnél hagyott és az ostoba ajánlatára megharagudtál, csak mond ki. Mi a legrosszabb, ami történhet? Elmenekül, és többé nem látom, csak hallom a pletykákat az egyetemen. De nézzük a jobbik oldalát, kimondtam, ami a szíved nyomja, jobb lesz, és van valaki otthon, aki képes összerakni, ha egyedül maradok. Meg aztán, apácának, még mindig elmehetek, Fynn pedig megérdemli, hogy tudja…Szorosabban bújtam hozzá és erősebben kapaszkodtam az ingjébe, majd picit elhajoltam, hogy ezt most már ne suttogva mondjam ki.-De Szeretlek.
 



Naplózva
Oldalak: [1] 2 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.122 másodperc alatt készült el 44 lekéréssel.