+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Daisy Day
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Daisy Day  (Megtekintve 1899 alkalommal)

Daisy Day
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2021. 10. 23. - 20:04:41 »
+2

DAISY DAY




Mottó
Most jó. Akkor mégegyszer

        Alapok

jelszó || "Elliocentrikus világkép"
nem ||
születési hely, idő || Roxmorts;1976, 10, 31.
kor ||  26
vér || arany
munkahely || Keresetlen Komédiás Kamaraszínház
 


         A múlt

Azt mondják, általában az ember életében 3 nagy szerelem van. Az első a gyermeki, tinédzser szerelem, amikor minden olyan, mint a tündérmesékben. Elhiszed, hogy örökké tart, és ő lesz az egyetlen Ő az életedben. A sima kék hirtelen vibráló kék lesz, a halovány kis fény hirtelen mindent elvakít, még a másik hibáit is. Ez a szerelem általában elmúlik, ahogy felnő az ember. Elhalványodik, más iskola, más város. Aztán van a második. A nagy játék. nehéz, néha olyan nehéz, hogy alig kapsz levegőt. Azt mondják, ebben a kapcsolatban sokat tanulsz magadról, hasonló sosem lesz az életben. Itt kell először valós problémákat megoldanunk, és sokszor itt érezzük azt, hogy szinte elégünk. Ez reálisabb szerelem az elsőnél. Akárhányszor rá gondolok, újból forog velem a világ. Alapjaiban változtatta meg a világnézetem. Bár biztos közre játszott, hogy a háború előszele sodort minket össze valahogy, és maga a háború szakított szét minket.Egyszer csak eljött a pillanat, mikor már túlságosan fájt szeretni. Allen egy intelligens, jó vágású 20 éves egyetemista volt, akinek a szívem az első pillanatban odaadtam. A sakáltanya homályos és alkoholszagú sarkában ültem és merengtem az életemen, mikor a barátai társaságában először megláttam. Az volt az első gondolatom, hogy ha nagyot is zuhanok majd miatta, ezt most meg kell próbálnom. A belső hangom azt mondta, bármi lesz is, bele kell ugrani. Abban a pillanatban, ahogy egymásra néztünk, belém nyilallt a bizonyosság. Egészen addig nem hittem a szerelem első látásban, és a szenvedélyes, viharos szerelmet sem tudtam elképzelni. De Allen úgy viharzott be az életembe, hogy mindent felborított, és 3 évig tartott, míg a romokat fel tudtam takarítani. Rengeteg időt töltöttünk együtt, és én azt hittem, ez örökre így marad. Mellette megnyugodtam, és azt gondoltam, ő lesz a jövőbeli gyermekeim apja. Okos, végtelenül intelligens, kedves és figyelmes. Terveztünk egymással. Ő velem, én vele. A világ lelassult, és éltünk a saját világunkban. Legalábbis én abban éltem. Egy oroszlán torkában akartam meghalni vele, hogy örökre együtt lehessünk, még a halálunk pillanatában is. Mindent feladtam volna érte. A meleg, kényelmes, lebegő érzést adó burok azonban hirtelen repedezni kezdett. Egyre gyakrabban álmodtam, hogy eltűnik az életemből. Mintha a tudatalattim sejtene valamit, amit a tudatom elfojt, hogy kíméljen. Éreztetek már ilyet? Mikor a tudatallatid és a tudatot harcol? A tudat fenntartaná a kényelmes, nyugalmas látszatot, mintha attól a többi dolog is helyére rázódna. Győzködi magát az agyad, mert annyira, de annyira vágysz rá. Futsz, mint a boldog kísértet a boldog teherrel, mintha szárnyad nőtt volna.

- Allen, már megint oda mész? Biztos jó ötlet? Én nem értem…
Megpróbálom visszatartani, hogy elöntse a szemem a sós könnytenger, hiszen nélküle is elég homályosan látom a körülöttem történteket. Mi történik vele? Mindenkivel folyton vitázik. Soha semmi nem jó neki. Múltkor az Abszol úton is majdnem elátkozott egy kisfiút, mert a kezében volt egy mugli ketyere. Órákig fröcsögött, és felsorolt 40 dolgot, amiért a varázslótársadalom szégyenei a mugli ivadédok. Azt mondta, egy végzetes fertőzés, ami terjed a szervezetben, és mikor megszületik a mugli vérrel fertőzött gyerek, már menthetetlen. Kínosan csitítgattam, mielőtt még valaki ránk támad.
- Mit nem értesz? Te már nem tudod, mi a helyes, és mi nem! Kényelmesen elvagy az egyetemen a többi kényelmes barátoddal, és nem törődsz azzal, mi folyik kint, a világban. A francba is az egésszel, én tenni akarok! Még a végén kisebbség leszünk a saját világunkban!
Miről beszél? Milyen kisebbség? Én félek. Nem tudom, igaz e, hogy Voldemort visszatért, de az, hogy Allen egy olyan társaságba keveredett, aki keresi őt, megijeszt. Nem akarom, hogy beálljon közéjük. Veszélyes, és baromság. Azt hittem, ez az egész csak átmeneti. Mint mikor dühöng az árakon vagy az oktatási rendszeren.
- Mégis mit ártottak neked a félvérek, vagy a mugli származásúak? Allen, Voldemort egy beteg elme, és egy gyilkos. Remélem a haverjaiddal nem keresitek meg…őket.
Egy piros villanás és érzem, hogy fulladok. A tüdőm, mintha összepréselődne. Allen dühös tekintete most mintha vágásokat ejtene rajtam. Megvárja, míg kezdek elájulni, és akkor engedi csak le a pálcáját.
- Jobb lesz, ha most már felébredsz. Nem a színpadon vagy, ez a valóság. Nem akarom, hogy a naivságod és a gyengeséged legyen a veszted. Ezen gondolkozz el. Szeretlek. Ne légy ostoba.

Fanatikus lett. Magamat azért hibáztattam, hogy mikor kellett volna észre vennem, hogy ez komoly. Talán, mikor olyanokat mondott, hogy a családjaink védelmében? Hogy a mugli kütyük veszélyesek, rosszak és a vesztünket okozhatják? Nem sejtettem, hogy ellenszenve a tettlegességig fajul majd.
Szerelmi vakságomban kapcsolatunk elején egyáltalán vettem észre, hogy komoly gond lenne. Persze tudtam, hogy nem tökéletes. Nem mentünk soha mugli környékre, nem barátkoztunk velük. Eleinte ez nem zavart. Egy éve voltunk együtt, mikor Voldemort hivatalosan visszatért, és én mintha egy sötét szobába kerültem volna, ahol a falakat kitapogatva találom meg az ajtót, ami ugyan nyitva van, de nagy a szoba, és én messze vagyok a sötétben. Aurorok lepték el még a campust is. Mindenki sutyorgott még rólam is, hiszen Allennel jártam, aki egyik napról a másikra tűnt el, el levelet hagyva nekem.
Daisy. Én megtaláltam az utam, ami értelmet ad, és segít jobbá tenni a világot. Azzal, hogy nem értesz egyet az elveimmel, te is a világunk pusztulását segíted. Társadalmunk szebb jövőt érdemel, és én harcolok érte.
Hát ennyi. Allent elvesztettem. Sokkal előbb persze, de itt jött el a pillanat, amikor már nem tudtam még hitegetni sem magam. Egy lett ..KÖZÜLÜK.

És hát tudjuk, hogyan ért véget. Valóban szebb jövő várt ránk, bár nem hiszem, hogy pont úgy, ahogy Allen azt elképzelte. Az ostrom napján elesett, a családjáról pedig semmit sem tudok. Csak egyszer találkoztam velük, de nem tűntek ennyire…radikálisnak. Volt pár rendezvény, a varázslók varázslatosak családi nap, de nem vettem észre semmit, ami.. aggodalomra adott volna okot. A gyerekeknek vicces bűbájokat mutattak be, megbűvölt édességek és játékok voltak, és régi történeket meséltek a varázslat megjelenéséről. De nem jöttek szóba a varázstalanok. Minden olyan békésnek tűnt. Most már valamiért, ha eszembe jutnak ezek a rendezvények, mindig görcsbe áll a gyomrom, mivel egyszer én is felléptem a csoporttársaimmal. De nem volt ez a…fanatizmus? Allen mintha valami vallási fanatizmus áldozata lett volna. Hogy lehet valakiben annyi gyűlölet a varázstalanok ellen, hogy el akarja őket tűntetni a föld színéről? De…azt gondolom, nem is ez a legijesztőbb, hogy van valaki, akiben a gyűlölet lángja ilyen nagyon lobog, mint…tudjukkiben. Ami ijesztőbb, hogy ennyi ember mellé álljon…azt mondják, nagy része félelemből. Na de…ha azok az emberek, akik félnek összeállnak, legyőzhették volna nem? Vagy nem? Talán. Nem tudom. Ha pszicho medimágus lennék, biztos írnék belőle egy disszertációt, vagy valami.
Az ostrom után tartottam egy egyéves szünetet, mert rendet kellett, hogy tegyek a fejemben. Nem tudtam volna koncentrálni az órákon. Folyton arra kerestem a választ, hogy hogyan történhetett ez meg? Hogy nem vettem észre? Szomorú voltam, hogy elvesztettem, de egy olyan ügyért harcolt, amiben ő nem hősi halott volt. Sokat ültem otthon, és csak gondolkodtam. Ideológiákon, elveken, egyenlőségen, az emberiségen, beteg elméken, kegyetlenségen, motiváción. Nem találtam igazán egyértelmű válaszokat. Inkább eltemettem a múltat. Az akkori énem, az akkori érzéseim. Néha álmodok még Allennel, olyankor menekülök előle, vagy keresem. Ez is milyen kettős. Keresem, de futok előle.  
Emlékeznek még a fecsegésem elejére? A 3 szerelemre? Hát igen. A harmadik szerelemre pedig azt mondják, váratlan, olyan ember, aki ellentmond az eddigi elképzeléseidnek. A gond csak azzal van, ezek után nekem nincsenek is elképzeléseim. Ezt a fajta kapcsolatot nem lehet megmagyarázni, egyszerűen csak ledönt a lábadról, és kérdések nélkül működik. Pedig bennem csak kérdések vannak. Vagyis nem, inkább kételyek. Néha elgondolkodom, milyen lenne egy család. Az anyaság. A színésznőkre rásütik a bélyeget, hogy csalfák, hogy csak a karrierjük érdeklik. De én nem vagyok olyan. Bár hogy milyen is vagyok, azt még csak most kezdem kitalálni.

        Jellem

Első látásra sokan mondják rá, hogy kissé kimért, komoly, de ha kicsit megismerik, már el is felejtik az első benyomást. Így aztán nála az első benyomása fontossága nem is érvényes annyira. Kis kora óta szereti a színpadod, és a színház világát. Gyerekkorában vagy énekesmágus művész, vagy színművészmágus szeretett volna lenni. Bírja és élvezi a feszített munkatempót, szereti a figyelmet, amit cserébe kap. Személyisége kevert, szeret egyedül lenni a gondolataival, imádja a csendet, de a nagyobb társaságban is jól érzi magát, sütkérezik a figyelemben. Romantikus alkat, de ezt nem veri nagy dobra, mert Allen, az első nagy szerelmében nagyon csalódott. Szeret sütni főzni, 2 tele fióknyi receptje van, amit az évek során szedett össze. Szeret vasárnaponként a piacon vásárolni, beszélgetni az árusokkal, és friss kiflit majszolni. Imádja a Jazzt, főleg, ha közben otthon olvasgathat. Szabadidejében nem rég elkezdett jótékonykodni. Mugli árvaházaknak rendszeresen adományoz, és ha ideje engedi, programokat szervez. Így próbál meg vezekelni exe helyett is, bár ezt talán még ő sem vallja be magának. Végtelenül perfekcionista, addig nem megy el próbateremből, még nem érzi, hogy az adott jelenet oké. Partnereitől is követeli az elhivatottságot és a koncentrációt, emiatt előfordulnak összetűzések, de persze mindig megbeszélik a dolgot, jó viszonyt ápol velük, hiszen egy célért dolgoznak, a súrlódásokat jól kezelik.

         Apróságok

mindig || főzés, kávé, szép ruhák, cipők, leányregények
soha || korai kelés, túl édes íz, hőség, rovarok, ló
hobbik || jótékonykodás, biciklizés
merengő || legjobb: felkérték Heléna szerepére a Szentivánéji Álomba, ezzel került be a társulatba. Legrosszabb: Mikor Allen rátámadt.
mumus || önmaga szem és száj nélkül
Edevis tükre ||  Egy boldog család, gyerekkel, férjjel
százfűlé-főzet || sötétkék, forrócsoki állagú, és egyszerre édes és keserű.
Amortentia || virágos, erőteljes illat, egy kis lime beütéssel
titkok || Fél attól, hogy egyszer megöregszik, és nem hívják már játszani
azt beszélik, hogy... || A társulat új rendezője csapja neki a szelet.


        A család

apa || Christopher Day; 50; aranyvér, jó viszony
anya || Donna Day; 49 , aranyvér, jó viszony
testvérek || -
gyermekek || -
állatok ||-

Családtörténet ||

Daisy családja aranyvérű művész család. Édesapja író, kritikus és műfordító, PEN Faulkner és Pushcart-díjas, Christofer Day. Édesanyja ruhatervező, DD days márka megalkotója. Egy kis üzletük van Roxmortsban. A politikától mindig is igyekeztek távol maradni, nem nagyon foglalkoznak a külvilág történéseivel, szívesen elvannak a saját világukban. A háború alatt sikerült némán meghúzniuk magukat. A Day család az 1800as években még egy kereskedő család volt, de mindig becsületes, csendes, dolgos emberek voltak. Édesanyja leánykori neve Donna Owens. Owenségknél a fő tudományág a magizoológia volt, de legtöbbjük már nem ezzel foglalkozik. Nagyszülei seprűkészítők voltak, Daisy is elég hamar megtanult jól repülni, bár kvidiccsben sosem játszott. Nincs jó viszonyban a labdákkal. Muglikkal a családnak nem sok dolga volt. Bár sosem voltak ellenszenvesek velük, csak nem érdekelte őket a másik világ. Volt elég dolguk a saját világukban, amit szerettek, és szeretnek a mai napig. Daisy egyszer azt hallotta egy csoporttársától, hogy akinek rendes családja van, az unalmas lesz. Sehol egy félrecsúszott életút, egy sötét folt, egy másik titkos család. Teljesen átlagos értelmiségi családja van, aki igyekszik békében és sikerekben gazdagon élni az életüket. Alkotnak. Egyszer jobban utána járt a családi dolgainak, de csak annyit talált, hogy az unokatestvére, aki amerikában tanul, egyszer egy illegális buliban összefeködt valakivel, akitől lett egy gyereke. Később kiderült, hogy a srácot körözték.Többet nem sikerült kiderítenie.


        Külsőségek

magasság || 175 cm
testalkat || vékony
szemszín || kék
hajszín || szőke
kinézet ||

Szőke haj, kék szem, szolid, halvány, kellemes színű ruhák. Könnyen magára vonja a figyelmet eleganciájával. Bár elsőre kissé kimértnek tűnik, de ezzel a kimértségével együtt figyelem felkeltő. Ügyel a megjelenésére, sosem hanyag.


        Tudás és karrier
pálca típusa || Sárkányszívizomhúr, gyertyán,11 hüvelyk  
végzettség || Színművészmágus,
foglalkozás || színművészmágus
iskola ||
 Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
szak || színművészmágus
varázslói ismeretek ||

Kifejezetten jártas a háztartási bűbájokban, és az egyéb praktikus bűbájokban, védekezni a gyengébb támadások ellen képes, fürge, jó a reakció képessége, de a támadásban nem elég határozott és bátor. Tanulmányi eredménye a Roxfortban egy erős közepes volt, az egyetemen találta meg igazán önmagát.

        Egyéb

avialany ||Elle Fanning
Naplózva


Elliot O'Mara
Varázsló
*****


Mucipuma

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 10. 23. - 20:30:14 »
0

Szia Daisy!

Hűha. Hát igen, tipikus romantikus lelkű lánynak tűnsz, de azért rendesen megkavart az élet, pláne a háború. Ezzel mind így vagyunk. Azt hiszem, mindenki elmondhatja magáról, hogy valamit elvett tőle az az időszak, tőled a reményt vette el, amit szerelembe vetettél. Ez a fajta veszteség pedig talán sosem pótolható. Én mégis azt kívánom neked, hogy ne ez az élmény határozzon meg. Minden ember más... és a legtöbb pasi nem olyan gyökér, mint Allen. Talán.  Hááát
Szépen vezetted fel a történetedet. A családodról még szívesen olvastam volna, ahogy a külsődről is, de azt gondolom, hogy képes leszel mindezekből többet mutatni az oldalon játék közben is. Ezért hát nem is tartalak fel tovább. Irány a játéktér!
Az előtörténeteddel tehát mindent rendben találtam, így hát:



Gratulálok! Az eligazító-pm hamarosan érkezik.

Üdv,
Elliot

Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.079 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.