+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Felnőtt varázslók
| | | |-+  Eduard Sokolov (Moderátor: Eduard Sokolov)
| | | | |-+  Fehér Király
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Fehér Király  (Megtekintve 1788 alkalommal)

Mikhail Bertov
Varázsló
*****


a táncos

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2023. 06. 07. - 19:47:13 »
+1

s i c k n e s s
20040429

to: Yoana

o u t f i t

A víz kellemesen meleg volt. Jót tett az elgyötröt testemnek, mintha az orrom és a torkom is kicsit tisztult volna. Ha másra nem is, hát időszakos megnyugvásra jó volt... mostanra hetek óta voltam beteg, amiért nem csak Soklovot, de az egész világot gyűlöltem. Őszintén, szívemből, halálosan gyűlöltem.
- Te már éppen elég híres és ismert vagy ahhoz, hogy észre se vegyenek egy apró botlást. - Yoana édesen naiv volt. Szinte felhorkantam a szavaira. Persze ő maga sohasem volt benne ebbe a világba, amit látott azt rajtunk keresztül látta. Elég volt csak felcsapni a satjtót, hogy lássa, mindenben a hibákat keresik. "Mikhail Bertovot gyanús bájital fogyászátsán kapták!" Mennyi cikk harsogta ezt és ehhez hasonlót. Minden volt, nem csak bájital. Cigi, bogyók, kémcsövek, amiből csak jött az anyag. Nem éltem szent életet és a hozzám hasonlók között más sem igazán. Nekünk el kellett viselni, hogy használják a testünket. Akkor is, ha ez megalázó. - Mik, miért nem bízol Mr. Sokolovban? Ő is csak a legjobbat akarja neked. Nem azért szeretné, hogy visszább vegyél, mert nem szeret a színpadon látni - folytatta. Ez nem erről szólt. - hanem mert látja, hogy... hogy némi pihenéssel még többet ki tudnál hozni magadból. Nem kell neked táncolnod az összes főszerepet.
- Szép próbálkozás, de ismerem azt, akivel összekötöttem az életem. - Feleltem csendesen. Ahogy mindenkinek, úgy Sokolovnak is több oldala volt. Üzletember volt, de másfelől imádta a szépet és a művészetet és ezt a kettőt tökéletesen szét tudta választani. Az utóbbit elégítettem én ki, ezért figyelt fel rám. Előbbi viszont az az Alec gyerek volt. A sok vén fasz csak a hamvas almára ácsingózik, hogy megkapják és használják, míg sárgulni nem kezd, miután alaposan felvágták.
- Te még messze vagy attól, hogy öreg legyél.
- Táncosként más az időszámítás. - hunytam le kicsit a szememet. Sóhajtottam egyet, ahogy lejjebb csúsztam a kádban, hogy a szélén megtámasszam a fejemet. Szerettem ezt a kastélyt, minden kényelem adott volt az őrült, átkozott bútorok ellenére is. Viszont nem adott meg mindent. A színpad hiányzott. Vissza kellett térnem minél előbb. Yoanának nem jó tanácsokat kellett volna osztogatnia, hanem cselekednie minél előbb. Ezért kérdeztem inkább a gyerekéről. Fárasztó téma, de lefoglalja a száját.
- Ügyesen fejlődik, néha már mondogat szavakat. Igazán eljöhetnél gyakrabban meglátogatni, gyertek Eduarddal. Alina szeret titeket. Ha meggyógyultál, el kell jönnöd, ígérd meg, Mik, kérlek. - Kezdte a kérlelésem. Valami olyasmi hangot hallattam, hogy "mühüm." Semmi kedvem nem volt babakajában tocsogni vagy friss büfiben. Az nem az én világom volt. Bár Yoana így döntött, én nem voltam hajlandó a kötelező köröknél többet lefutni.
- Szereti a zenét, ebben biztosan rád ütött. - Folytatta aztán. Bizonyosan így akart meggyőzni, de erősen kételkedtem abban, hogy rám ütött volna a gyerek, ami belőle meg egy bolgár parasztból lett. Mégis hogy a fenébe? - Ha valamelyik téren zenélnek vagy csak a rádió szól, Alina már oda is figyel, hegyezi a fülét. Igazán aranyos kislány.
Megint hümmögtem valamit. De aztán muszáj volt olyan témát említenie, ami a nyugalmam szöges ellentét érte el: - Ti szeretnétek egyszer kisbabát Eduarddal?
Hirtelen nem is tudtam, hogy üvöltsek-e vagy röhögjek fel gúnyosan. Végül csak komor arccal néztem rá, majd elővéve a szokásos stílusomat, a mellkasomhoz kaptam. Még az államat is felszegtem, hogy a válasz már ennyiből is egyértelmű legyen.
- Még jó, hogy nem. - Jelentettem ki dacosan. - Azt hinnéd, ez az arc ilyen kisimult lenne, ha éjjelente pelenkát cserélnék? Yoana, kérlek!
Végül megmostam az arcom a vízbe, addig sem kellett rá néznem. A fejem kicsit lüktetett a fájdalomtól, talán az orrdugulás melléterméket volt ez is.
- Bőven elég a te lányod a családba.
Naplózva


Yoana Bertov
Boszorkány
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2023. 06. 15. - 20:39:55 »
+1

Fehér Király, 2004. tavasz


Not a yes-sir, not a follower
Fit the box, fit the mold
Have a seat in the foyer, take a number
I was lightning before the thunder

Tudtam, hogy Mikhailt nem fogom tudni meggyőzni arról, hogy ő még messze van attól, hogy elfelejtett, lesajnált táncos legyen. Én ismertem a másik oldalt: a táncosokat, az öltöztetőket és sminkeseket, a háttérmunkásokat. Mindenki tisztelte, na meg egyben félte Mikhail Bertovot. És nem azért, mert Mr. Sokolov partnere volt, hanem az egész kiállása miatt. Egyszerűen nem lehetett nem komolyan venni. Azért, mert ő is komolyan vette azt, amit csinált.
Természetesen róla is meg voltak a pletykák, miért is került a színházba, milyen előélete volt, de kiről nem pletykáltak egy olyan helyen, ahol ennyi időt kell eltölteni a másik társaságában?
Nem akartam vitatkozni Mikhaillal, úgyhogy ezt el sem mondtam neki. Ismertem annyira a bátyámat, hogy tudtam, nem lehet semmiről sem meggyőzni. Csak az van, amit ő gondol, és ennyi.
Miután ő rákérdezett Alinára, én is rákérdeztem a családtervezésükre. Sosem beszéltem Eduarddal a családi elképzeléséről, és más helyzetben Mikhailt sem mertem volna erről faggatni, de ez most egy olyan intim pillanat volt, amikor úgy éreztem, lehet erről beszélni. Mégis úgy láttam, hogy Mr. Sokolov szeretne majd egyszer családot. Vajon Mik tud erről? Vagy egyáltalán észreveszi? Eduard mer neki erről beszélni?
- Még jó, hogy nem. Azt hinnéd, ez az arc ilyen kisimult lenne, ha éjjelente pelenkát cserélnék? Yoana, kérlek! - jelentette ki határozottan. Az jutott eszembe, hogy ha tényleg ez az egyetlen indoka a gyerek ellen, akkor talán tényleg nem érett meg a feladatra. Ugyanakkor eszembe jutott, hogy nekem Alina mekkora kincs. Hogy mennyi mindenen kellett keresztül mennem, hogy megkaphassam életem kis kincsét.
-Egy gyermek mindig öröm és áldás a családban. - mondtam halkan, és felálltam a fotelből, és inkább a párás ablakhoz mentem, hogy Mikhail ne lássa az esetlegesen elbukkanó könnyeimet. - Ha nem álltok készen rá, akkor tényleg nem szabad ilyen áldozatot hozni. Szoktatok erről beszélni Eduarddal? - kérdem, nem nézve Mikhailra. Kezemmel letörlök egy kis párát, és inkább az udvarral foglalkozom.
A beszélgetés kezd egyre kínosabbá válni, úgyhogy szeretném, hogy megjöjjön végre az a házimanó, és nekiállhassak a főzet elkészítésének. Lassan Alinának is ennie kellene, utána meg aludni. Remélem most már tényleg megjön az a manó!
Naplózva


Mikhail Bertov
Varázsló
*****


a táncos

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2023. 06. 19. - 10:20:29 »
+1

s i c k n e s s
20040429

to: Yoana

o u t f i t

Azt hittem, hogy Yoana jelenléte inkább megnyugvást hoz erre a gondterhes időre. Nem pedig azt vártam, hogy majd családról és bömbölő gyerekekről magyaráz nekem. Már régen megállapodtunk Edről, hogy a mi életünk egymásról szól, nem kisbabákról és egyebekről. Nem vágytam rá és ő sem ellenkezett, mikor szóba került, éppen az unokahúgom születése kapcsán közöttünk ez az egész. Mégis miért akarnánk gyerekeket, ha egyszer együtt szeretnénk lenni, kettesben? Mindkettőnknek van macskája, kutyája, elegen voltunk a Fehér Királyban az itt dolgozó manókkal együtt.
Ez a csendes élet kellett nekem, amit csak itt kaptam meg. Sehol máshol nem hagytak békén, nem ülhettem le, hogy megigyam a mérgtelenítő teám a ház csendjében. Csak itt. Ezért hagytam ott a házamat... amit persze felajánlhattam volna a húgomnak, de pont az ilyen ötletei miatt nem voltam előzékeny. Nem értettem, miért akart rábeszélni valami olyanra, ami szöges ellentétben állt a teljes személyiségemmel.
- Egy gyermek mindig öröm és áldás a családban. - Felkelt és az ablakhoz sétált. Nem értettem, miért lett ilyen érzelgős, de már azon gondolkodtam, hogy orrhang és betegség ellenére felpattanok, kimászok a melegvízből és megkérem, hogy inkább menjen el. Nekem erre itt nem volt szükségem. Éppen ki vannak az ideigeim, nem tudom más baját hallgatni. - Ha nem álltok készen rá, akkor tényleg nem szabad ilyen áldozatot hozni. Szoktatok erről beszélni Eduarddal?
- Te jó... igen, Yoana, nyilván megbeszéltem a férjemmel a dolgot! Nyilván! - Kipattantam a kádból. Vizes lábbal elsiettem a kötösömig és felvettem. Szorosan húztam össze magamon. Hogy hozhat ilyen kellemetlen helyzetben? Már nem is akartam kitárulkozni előtte. - De nem mindenki akar gyereket... és! Mi a fene bajod van? - kérdeztem értetlenül, mert úgy éreztem valamit rajtam akar levezetni. A terapeutám mindig megmondta, hogy kerüljem a mérgező embereket.
Naplózva


Yoana Bertov
Boszorkány
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2023. 06. 22. - 19:30:26 »
+1

Fehér Király, 2004. tavasz


Not a yes-sir, not a follower
Fit the box, fit the mold
Have a seat in the foyer, take a number
I was lightning before the thunder

Egyértelműen idegesítettem Mikhailt. A kérdéseimmel, az állítólagos okoskodásaimmal. Egyszerűen nem értettem, mit vár tőlem. Én nem fogom megjátszani magam előtte, mint sokan mások. Tőlem nem azt fogja hallani, amit hallani akar, hanem, amit valóban gondolok. Ha ezt nem fogadja el, akkor sajnálom.
Azzal pedig főképp nem tudtam mit kezdeni, hogy ennyire ellenáll a kisbaba témának. Persze, vannak olyan emberek, akiknek nem való a gyerek, és talán Mik ezek közé tartozott, de Eduard annyira rendesen bánt Alinával, hogy nehezen tudtam elhinni, hogy nem akarna egy babát.
Vajon mi a nagyobb áldozat? Lemondani egy babáról egy másik ember kedvéért, vagy lemondani a szabadságról a szerelmedért? Valószínűleg ebben a kérdésben soha, senki nem fog igazságot tenni. Talán nem is kell, az fog lemondani a másik javára, aki simulékonyabb. Az pedig ebben a párkapcsolatban egyértelműen Eduard volt.
-Nincs semmi bajom. - fordultam vissza, és alig vártam már, hogy megjöjjön az a nyavalyás manó az összetevőkkel és a recepttel. - Mennyi időbe telhet még visszaérni Londonból? - kérdeztem halkan Miktől. - Alinának lassan aludnia kell. De talán az a másik manó el fogja tudni altatni... Habár soha, senki nem altatta még rajtam kívül...
Alinának meg kell szoknia, hogy nem mindig vagyok ott vele. Ez most pont egy jó alkalom. Mikhailra néztem:
-Nem hűlt még ki a vized? - Mondjuk lehet, hogy megbűvölte, hogy ne hűljön ki, szóval a végén még egy ilyen ártatlan kérdést is támadásként él meg...
Egyszerűen nem tudtunk beszélgetni. Bármit mondtam, kiforgatta, ez pedig fárasztó volt. A bátyámra néztem, és felsóhajtottam:
-Miért nem kedvelsz engem? Mit tudnék tenni, hogy csak egy kicsit is emberként tekints rám?
Azt hittem azzal, hogy eljöttem otthonról, és Londonban kerestem menekvést, kiváltok belőle valami tiszteletfélét. De továbbra is csak a lesajnálást kaptam. Az egyetlen ember, akitől támaszt kaphattam volna, folyamatosan csak lenézett és megalázott. Ez pedig néha nagyon fárasztó tudott lenni. Szerettem volna legalább egy kicsit érteni, mi ez az egész. Erre pedig nem kínálkozott jobb alkalom, most nem tudott elszökni.
Naplózva


Mikhail Bertov
Varázsló
*****


a táncos

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2023. 06. 25. - 09:53:47 »
+1

s i c k n e s s
20040429

to: Yoana

o u t f i t

Ahogy kiléptem a kádból, éreztem a talpam alatt milyen hideg a járólap. Drága, márvány lapok voltak, amiket bizonyára Sokolov anyja választott ki a házba. Gyerekkorában volt itt utoljára renoválás, de valójában minden makulátlan, antik állapotban maradt még azok után is. Volt az egész kastélyban egy nyomasztó, régies hangulat, ami távol állt tőlem, de dekadensnek tartottam, hogy része lehetek.
Míg Yoana a párás ablakon bámult ki, én már bújtam is bele a köntösömbe. Nem szeretek hisztis emberek közelében meztelen lenni... nem érdemli meg, hogy lássa a testemet. Arról nem is beszélve, hogy túl kényelmetlen témát kezdett el feszegetni. Mégis miért akarnék gyereket? Mi a fenének? Ha családot akartam volna, nyilván nővel kefélek, nem férfivel.
- -Nincs semmi bajom. - Fordult vissza felém, de eddigre csak azt láthatta, hogy a köntös övét húzom meg magamon. - Mennyi időbe telhet még visszaérni Londonból?- kérdezte halkan. - Alinának lassan aludnia kell. De talán az a másik manó el fogja tudni altatni... Habár soha, senki nem altatta még rajtam kívül...
- Ki fogja bírni, ha nem te altatod el. Legalább kinyílik a szeme a világra. - Válaszoltam dühösen. Sikeresen elérte, hogy totál idegbeteg legyek. Kezdtem úgy érezni, hogy valahogy a hátam mögött összebeszélt Eddel. Az egyik az egészségemmel nyaggat, a másik meg életképtelen ötletekkel a családalapításról. Soha, de soha nem akarok gyereket, mert én nem fogom azt csinálni, amit a szüleink. Nem fogom egy gyerek életét sem elbaszni a saját önzőségemmel. Talán azt hiszik, nem tudom, milyen vagyok, de nagyon is tudtam. Mindig is tisztában voltam vele, csak nem érdekelt annyira, hogy változtassak rajta.
- Nem hűlt még ki a vized?
- Honnan tudjam? Nem vagyok benne. - Háborogtam tovább. Aztán feltűrtem az ujját a köntösnek és benyúltam a kádba, hogy kihúzzam az öreg dugót belőle. Hangosan köhögtem is közben egyet. Mégsem Yoanát kellett volna hívni.
- Miért nem kedvelsz engem? Mit tudnék tenni, hogy csak egy kicsit is emberként tekints rám?
Hangosan sóhajtottam egyet, ahogy felegyenesedtem.
- Mit vársz tőlem, Yoana úgy mégis? Nem látod, hogy totál ki vagyok készülve? Nincs energiám arra, hogy veled tartsak babazsúrokat, amikor éppen olyan kedved van! - Túrtam bele a hajamba nedves kézzel. Komolyan ennyire vak? Nem látja, hogy minden percben ki vagyok készülve, hogy csak azért nem bőgök üvöltve, mert van egy hülye büszkeségem? Ezen pedig az sem segített, hogy lebetegedtem. De tudhatta volna mit érzek, őt is tönkre akarták tenni a szüleink. Talán csak annyival volt beljebb, hogy az apán nem verte agyba-főbe és nem akarta a szeme láttára megölni a férjét.
- Elegem van ebből... - Ráztam meg a fejemet. Hozzá vágtam volna még pár dolgot a fejéhez, de nem volt erőm állni. Megtámaszkodva az ajtófélfába, elindultam a hálóba. Szerencsére a manó is éppen akkor érkezett meg.
- Kisasszonyka, Pintyőke meghozta, amit kért. - Szólalt meg oroszul a manó, mikor odasietett Yoanához.
Naplózva


Yoana Bertov
Boszorkány
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2023. 07. 02. - 20:15:34 »
+1

Fehér Király, 2004. tavasz


Not a yes-sir, not a follower
Fit the box, fit the mold
Have a seat in the foyer, take a number
I was lightning before the thunder

Mikhail annyira kegyetlen tudott lenni néha. Egy másfél éves kislánynak még ne nyíljon a szeme semerre. Nem örökre akarom védelmezni, csak a legjobbat megadni neki. Ha már családból elég cifrát kapott. Ő pedig, aki úgy áll hozzá a világhoz, hogy csak ő van, és senki más, ne akarja megmondani, hogy nevelem a gyerekem.
Már tényleg nagyon szerettem volna, ha megérkezik az a manó...
Nem értettem a bátyámat, azt pedig végképp nem értettem, hogy mit kedvel benne Eduard. Persze, Mik jól nézett ki, és kegyetlenül jó táncos volt, de a személyisége - mint mindenkié a családunkban - eléggé eltorzult volt. Talán úgy gondolta, hogy meggyógyíthatja. De egy harmincas férfi már nem fog változni... Ezt be kell látni.
Sose fogom megérteni ezt a kapcsolatot.
- Mit vársz tőlem, Yoana úgy mégis? Nem látod, hogy totál ki vagyok készülve? Nincs energiám arra, hogy veled tartsak babazsúrokat, amikor éppen olyan kedved van!
Ez igazán felháborító volt.
- Egyáltalán nem ezt várom tőled. - kezdtem én is kijönni a sodromból. - Csak egyszerűen azt, hogy viselkedj úgy, mint egy testvér, egy családtag! Te vagy az egyetlen, akit Alina rajtam kívül a családjának nevezhet. Egy kicsit megerőltethetnéd magad! Érdekes módon Mr. Sokolovnak ez nem esik nehezére! Ő eljön, érdeklődik, szereti Alinát. Te még csak rá sem nézel. Egyszer sem kértelek semmire, sem a magam, sem Alina dolgaiban. Annyit kérek tőled, hogy legyél te is a családja része.
Néha úgy érzem, hogy semmi értelme ennek a hegyi beszédnek. Úgysem fogja még csak meghallani sem. Felfogni meg egyáltalán nem. Nem is értem, minek járatom a számat. Nem is értem, miért vagyok egyáltalán itt!
- Elegem van ebből... - rázta meg a fejét.
Hát még nekem. - mondtam volna legszívesebben, de végül nem mondtam semmit. Nincs értelme összeveszni a bátyámmal. Vagy ennél jobban összeveszni - már magam sem tudtam, hányadán állunk.
- Kisasszonyka, Pintyőke meghozta, amit kért. - jött be egy másik manó, és oroszul szólt hozzám.
- Ó, hála a jó égnek. - morogtam, és fogtam magam, se szó, se beszéd otthagytam Mikhailt.
Egy gyors puszi után, amit Alinának adtam, nekiálltam a főzetnek. Nagyjából egy óra volt az elkészítése és nem is tűnt bonyolultnak. A leírás szerint kétszer kellett bevenni, és a betegnek kutya baja sem lesz. Miért nem hívott Mikhail korábban?
Amíg a főzetet készítettem, a bátyám és az én kapcsolatomon rágódtam. Nem lenne jobb, ha teljesen eltűnnék az életéből? Most már volt pár ismerősöm Londonban, talán találtam volna más állást. Vagy megkérhettem volna Mr. Sokolovot, hogy segítsen valami mást találni.
Kicsit összeszorult a szívem, amikor arra gondoltam, hogy ha Mikhailt kizárom az életemből, akkor a párjával is ugyanezt kell tennem. Eduard volt az egyetlen, aki tényleg foglalkozott velünk, érdekelte Alina. Ezt pedig nehéz volt elengedni. A lányomnak kellett a támogatás. Kellett neki egy biztos háttér, amit én egyedül nem feltétlenül tudtam megadni neki.
Akármennyire nem akartam függeni Mikhailtól és Eduardtól, szükségem volt rájuk.
Egy óra egyszerre lehet hosszú és rövid idő. Alina egy jó nagyot aludt, amíg elkészült a főzet. Megkértem, hogy segítsen nekem felvinni Mikhailhoz a tálcát, amin az utolsó hozzávalók voltak.
Kopogás után léptünk be a bátyám szobájába.
-MikMik! Gyógyi! - vigyorgott rá Alina. Ő még egyszerűen mindenkit szeretett.
-Meghoztuk a bájitalt! Két adagot készítettem belőle. Ezt most vedd be, a másikat pedig holnap reggel. Ha minden jól megy, holnap estére rendbe kell jönnöd.
Megvártam, amíg megissza az italt, aztán összeszedtem a bögrét és a tálcát, és felsóhajtottam.
-Gyógyulj meg hamar, Mik.
Naplózva


Mikhail Bertov
Varázsló
*****


a táncos

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: 2023. 07. 04. - 14:10:20 »
+1

s i c k n e s s
20040429

to: Yoana

o u t f i t

Yoana éppen úgy viselkedett, ahogy várható volt tőle. Kinyomott egy gyereket és privilégiumai vannak: törődjön mindenki vele. Fogalma sem volt, hogy miken megyek át nap, mint nap. Csak az számított neki, hogy vele mennyi időt töltök... hát így is többet, mint amennyit akartam bármelyik családtagommal. Sajnáltam-e? Cseppet sem, engem sem sajnált senki. Pénz nélkül léptem le otthonról, mert volt egy lehetőségem, aztán befeküdtem egy gazdag nő ágyába, hogy jussak valahova. Aztán a saját országunk akadémiája adott el, mint egy darab húst, újra és újra, öregemberek, öregasszonyok téptek le belőlem újabb és újabb darabokat.
- Egyáltalán nem ezt várom tőled. - Kapta fel a vizet. - Csak egyszerűen azt, hogy viselkedj úgy, mint egy testvér, egy családtag! Te vagy az egyetlen, akit Alina rajtam kívül a családjának nevezhet. Egy kicsit megerőltethetnéd magad! Érdekes módon Mr. Sokolovnak ez nem esik nehezére! Ő eljön, érdeklődik, szereti Alinát. Te még csak rá sem nézel. Egyszer sem kértelek semmire, sem a magam, sem Alina dolgaiban. Annyit kérek tőled, hogy legyél te is a családja része.
- Jó! - Emeltem fel a hangomat most már én is. Még a kezemet is felemeltem. Ha itt lett volna Ed macskája, biztosan kirohan a fürdőből. Utálta, ha üvöltök. A felháborodásom persze még folytatódott, amit csupán Pintyőke érkezése tudott megszakítani.
Yoana se szó, se beszéd, távozott vele a konyhába. Dühösen fordultam a tükör felé, gyűlöltem, hogy ennyire sápadt és kimerült a képem. A szemeim alatt a karikák évek óta nem akartak halványulni, de betegen még szembe tűnőbb volt. Szívesen arcot mostam volna hideg vízzel, de korán reggel már bekentem az arcomat. Azoknak a kenőcsöknek és főzeteknek még tenniük kellett a dolgukat.
Visszavonszoltam magam bicegve a hálóba és felfeküdtem az ágyra. Éreztem, hogy minden porcikám borzasztó kimerült. Elhelyezkedtem a párnákon és azon gondolkodtam, hogyan élhetném túl a családom. Képtelenség. Ha Yoana le is kopna, akkor Petar vagy valamelyik agyament testvérünk jönne ide, hogy piszkáljon.
- MikMik! Gyógyi! - Ha a kopogást nem hallottam volna meg, ez is elég lett volna, hogy el akarjam játszani, hogy alszom. Végül nem tettem, csak megköszörültem a torkom és ajtó felé néztem. Yoana volt az és persze Alina. Még, hogy nem törődöm vele... egy halom kislány ruhát vettem neki.
- Meghoztuk a bájitalt! Két adagot készítettem belőle. Ezt most vedd be, a másikat pedig holnap reggel. Ha minden jól megy, holnap estére rendbe kell jönnöd.
Ha letette a tálcát az éjjeli szekrényre, elvettem a bögrét. Jó büdös volt a bájital, de már rosszabbat is le kellett nyelnem ennél... sokkal rosszabbat. Belekortyoltam, még kicsit meleg volt. Még jól is esett a kiszáradt torkomnak, ami a veszekedéstől csak még jobban fájt. Gyorsan nyeltem, nem érezve a szagokat, aztán lecsaptam a tálcára.
- Gyógyulj meg hamar, Mik.
Még szedegette össze a cuccokat, mikor elkaptam a csuklóját. Nem fájdalmasan, nem volt erős a markom, de annyira elég volt, hogy megállítsam a mozdulatban, ha nem húzta el.
- Ed ilyennek szeret engem. - Mondtam, bár inkább magamnak szólt, mint neki. Persze, rá lehetett fogni, hogy csak a külsőm miatt van velem Ed, de a gyerek témában együtt állapodtunk meg... nem úgy tűnt, mintha vágyna rá, szóval fogalmam sem volt, miért érdeklődött a húgom lányáról.
- Van egy házam London külvárosában. - Sóhajtottam fel végül. - Mondd le az albérleted és költözz oda, én már úgyis itt maradok örökre gondolom. Kivéve, ha Sokolov kidob, mert nem akarok vele kölyköket. - Szúrtam oda cseppet sem kedvesen. - De egy szoba akkor is jutna, mert emberi mérete van, nem úgy, mint a lakásodnak.

Naplózva


Yoana Bertov
Boszorkány
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #22 Dátum: 2023. 07. 13. - 19:08:40 »
+1

Fehér Király, 2004. tavasz


Not a yes-sir, not a follower
Fit the box, fit the mold
Have a seat in the foyer, take a number
I was lightning before the thunder

A bájital elkészítése pont arra volt jó, hogy kitisztítsam a gondolataimat a Mikkel való beszélgetés (vita?) után. Miért jutunk mindig el odáig, hogy vitatkozunk? Tudtam, hogy a bátyámnak kirívóan nehéz természete van, de mégis csak testvérek vagyunk. Valaminek csak kellett volna lennie közöttünk a családi köteléknél.
Nem tudtam, hova tenni az egész viselkedését. Én nem tehettem arról, hogy egy kicsit jobban bántak velem, mint vele. De jobb volt az, hogy egy olyan álomba ringattak, amit aztán nem kaphattam meg. Sőt...
Mikhail a történetemnek még csak a felét sem ismerni, mert nem vette rá a fáradtságot, hogy megismerjen. Bezzeg, az ő történetét mindenki ismerte a családban. Eleget hallottuk, amikor még otthon volt, vagy amikor éppen otthon volt - a veszekedésektől zengett a ház -, vagy amikor nem volt otthon, és apánk őt szidta valamiért. Mert az sokkal könnyebb volt, arra fogni mindent, aki nem volt ott.
Alapvetően nem is az érdekelt, hogy velem nem törődik. De Alinának szüksége volt egy férfi-képre is, amit én nem tudtam megadni neki. A kislány és a munka mellett nem igazán volt időm ismerkedni, párt találni pedig egy egyéves kislány mellett nem könnyű. Arról nem is beszélve, mennyire megcsappant a bizalmam a férfiak irányába.
A bájitalt kevergetve azon gondolkodtam, hogyan tudnánk jobbá tenni a kapcsolatunkat. Egyszerűen nem tudtam, Mikhail mit vár tőlem. Nem szerettem volna egy bólogató báb lenni, aki azt mondja, amit hallani akar. Én sosem voltam ilyen. Én őszintén megmondom a véleményemet, még ha ez nem is tetszik...
Az elkészült bájitalt már Alinával együtt vittük fel. Igenis, ráerőltettem a kislányomat Mikhailra, de neki pedig szoknia kellett, hogy most már eggyel többen voltunk a családban. Szerettem volna, ha ő is része lehet az életünknek, még ha egy mogorva nagybácsiként is, aki megkeseredett az életétől.
- Van egy házam London külvárosában. - sóhajtotta - vajon egyfajta köszönetképpen? - Mondd le az albérleted és költözz oda, én már úgyis itt maradok örökre gondolom. Kivéve, ha Sokolov kidob, mert nem akarok vele kölyköket. De egy szoba akkor is jutna, mert emberi mérete van, nem úgy, mint a lakásodnak.
Meglepetten néztem rá. Anyagilag rendkívül sokat segítene a helyzetünkön, ha nem kellene az albérletet fizetnem. Ugyanakkor azért jöttem Londonba, hogy önálló lehessek. Nem akartam Mikhail bentlakó bejárónője lenni. Meg kellett teremtenem a saját jövőmet, a saját életemet, egzisztenciámat.
-Nem is tudom, Mik. Ez nagyon kedves tőled, és őszintén remélem, hogy soha nem kell visszaköltöznöd abba a házba. De csak akkor fogadhatom el, ha biztosan tudom, hogy ez nem okoz problémát neked. Hidd el, nem akarok a terhedre lenni, és remélem nem érezted soha így, amióta Londonba jöttem.
Alinára pillantottam, talált valami díszt, most azzal játszott, úgyhogy talán kiadhattam a lelkem.
-Amikor Londonba jöttem, bevallom, hogy számítottam a segítségedre. Igazán kellemetlen helyzetben voltam, és fogalmam sem volt, hogy kapok-e segítséget tőled. De kaptam, és ezt nagyra értékelem. Tudom, hogy utáltál otthon élni, de hidd el, nekem sem volt jobb. Belekényszerítettek egy házasságba, ahol nem teljesedhettem ki. A családunkban is egy senki voltam, hát még a házasságban. El kellett jönnöm onnan, hogy Alinának jobb élete lehessen, mint nekem vagy neked. Én csak ebben kérem a segítségedet.
Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2023. 07. 31. - 19:03:34
Az oldal 0.148 másodperc alatt készült el 38 lekéréssel.