+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Felnőtt varázslók
| | | |-+  Leah Barlow (Moderátor: Leah Barlow)
| | | | |-+  Kamélia bájitalháza
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Kamélia bájitalháza  (Megtekintve 94 alkalommal)

Leah Barlow
[Topiktulaj]
***


Elérhető Elérhető
« Dátum: 2021. 10. 10. - 13:44:49 »
+1

Az elmúlt időszakban több átalakítás is történt a melléképületben. Nagyobb lett a belső tere, ezáltal több ember és még több eszköznek van ott bent hely. Az avatatlan szemeknek-azaz mugliknak; első, majdhogynem többedszeri ránézésre is egy egyszerű konyhának tűnhet.
Belépve tényleg egy konyhára emlékeztet, csak a szokásos konyhai eszközök és tűzhely hiányában jön rá a vendég, hogy ez bizony nem egy átlagos hely. Az épületben kellemes illat fogad mindenkit, hála a gyógynövények jótékony hatásának. A munkapultok előtt elszórtan található több bárszék és az egyik sarokban helyet kapott egy kanapé és fotel, a kényelmes pihenés kedvéért.
A felújítást követően pedig helyett kapott a kertben egy üvegház is, ahol majdnem mindenféle gyógy-és mérgező növény megtalálható. Természetesen felcímkézve, hogy az avatatlan szem is tudja, mit akar épp leszedni.

Naplózva


Leah Barlow
[Topiktulaj]
***


Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 10. 10. - 13:45:06 »
+1


JOSEPHINE FAIRFAX

2002. OKTÓBER 08.


Úgy örülök, hogy Fynn-nek végül sikerült minden alapanyagot beszereznie. Noha nyilván borsos árat fizettem, de mindent megér, ha sikerrel járok. Még akkor is, ha csak egy alkalommal, de legalább tudni fogom, hogy van esélyem megtalálni a tökéletes gyógymódot Jo-nak, és ha már neki megtaláltam, nyilván megosztjuk másokkal is. De ez még messze van. Arról nem is beszélve, hogy igazándiból bári is találja meg a gyógymódot a neve és a bájitala örökbe bele fog égni a varázsló közösség emlékezetébe. Tudom, hogy sokan csak ezért keresik a megoldást. Ami egyrészről jó, mert egy jó ösztönző, hogy híres legyen az ember, viszont magamon is észrevettem, hogy pont nem érdekel semmi felhajtás, csak az, hogy visszakaphassa a barátnőm az életét. Nem mintha most nem élne, de mindenki tudja, hogy ferde szemmel néznek a vérfarkasokra és igen, noha én is gyűlölöm őket, van 1-2 vérfarkas, akit örökre a szívembe zártam. Erre pedig tökéletes példa Jo. Mert bármi történjen is, de megvédem, ahogy Ő tette velem. Ezzel a felbuzdulással pedig átrobogtam a laborba és megnéztem a fátyolkát, ami épp elérte a tökéletes állapotát. Időm még volt, amíg Jo megérkezik, addig az alapokat belekevertem és igyekeztem a lehető legtökéletesebb főzetet létrehozni. Négy egyenlő üstbe töltöttem a főzetet és nekiláttam a felkészülésnek. Előkészítetem az unikornis vért. Bár én kértem, de azért valahol mélyen örülnék neki, ha nem sikerülne. Nem akarom, hogy Jo-nak ilyen főzetet kelljen innia és remélem, hogy ha még is sikerül még sem vállalja be. Hozzá tettem még a szarvat is, mert miért ne. A második elé odatettem a fiolába zárt könnycseppeket. Ide tettem két tollat is, hogy ezzel is erősebb lehessen a bájital. A harmadik és a negyedik üstbe, dupla adag sisakvirágot tettem, és ide is hoztam vért és könnyeket. Fynn bőséges ellátmányából annyi könnyem lett, hogy a raktárban is marad, ezeken kívül. Nem is baj. Talán ha egyből kaphatott volna Jo főnix könnyet megoldódhatott volna ez a probléma. Talán akkor nem alakul ki az átok, vagy enyhébben. Bármennyire is szeretném, még az időnyerővel sem lehetek vissza ilyen sokat… Bár… Bár talán ez sem egy rossz megoldás. Majd felvetem, miközben kotyvasztunk. És el ne felejtsem megemlíteni, hogy sikerrel jártam Sean ellen. Az már más kérdés, hogy-hogyan végződött.
Amíg fő lassú lángon a bájital visszamentem a konyhába és nekiláttam főzni. Mivel a steak-től elment a kedvem és valahogy a gyomrom sem venné be egy darabig még biztosan, így vadragut készítettem. Ügyeltem rá, hogy Jo-nak külön főzzem, a szájízének tökéletesen megfelelve. Amíg az enyémet jó alaposan és átsülten tálalhassam fel. Amíg az forrt, előszedtem egy üveg whisky-t, és töltöttem egy nagy pohárral. Ha már iszok, miért ne csináljak valami finom alkoholos sütit? Úgy is régen kotyvasztottam ilyesmit. Meg aztán egy időben sajnáltam is ilyesmire pazarolni az alkoholt. Jobb helye volt annak a gyomromban. Viszont mára már mérsékeltem magam annyira, hogy hajlandó vagyok feláldozni néha napján egy-egy üveggel a kedvenc alkoholomból a jó süti kedvéért. Meg aztán, azaz üveg száraz pezsgő nem a kedvencem, szóval jó helye lesz a sütiben. Ha pedig pezsgő, akkor nem is lehet már, mint pezsgőkrémes torta. Az amúgy is gyorsan megvan. Így összekevertem az alapanyagokat, és amíg a tortaalap sült, elkésztettem a krémet is. Mivel megmaradt fél üvegpezsgő, azt elosztottam testvériesen két pohárba és a sajátommal a kezemben összeállítottam a tortát, majd a hűtőbe tettem pihentetni. És mivel mindennel készen voltam, a whisky-m és a pezsgős poharam társaságában lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam valami gagyi vígjátékot, amíg Jo-ra várok.  


Naplózva


Josephine Fairfax
(N)JK
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 10. 13. - 20:20:30 »
+1

Never ever give up



to: Leah
language warning!
2002. 10. 08.

outfit

Vannak dolgok, amiket az ember nem ad fel egykönnyen. Ilyen az is, hogy visszanyerje az egészségét. Hogy ne érezze magát egy nyomorult, elcseszett "freak"-nek. Abban a pillanatban, amikor az a faszkalap farkasalakban belém harapott a kastélyban, nos... ott és akkor elvett tőlem valamit. Elvette az irányítást tőlem a testem, és egyszersmind az életem felett. A következő teliholdtól elméleti síkon örökre - vagyis kevésbé költőien fogalmazva legalábbis a halálom napjáig - arra lettem kárhoztatva, hogy egy kicseszett szörnyeteggé változzak minden hónapban. Nem elég, hogy a sors minden nőt - így engem is - azzal "áldott" meg alapból, hogy havonta pár napig szánalmas állapotban fetrengjen egy ágyon fekve... Nos, nekem még mindezt  akínt megtoldotta havi egy átváltozással. A helyzet az, hogy iszonyat nehéz volt ezt az állapotot kezelni. A régi bevált módszerekhez igyekeztem én is sok más fajtársamhoz hasonlóan visszanyúlni... khm... miről is beszélek? Milyen bevált módszerek? Na szóval ahhoz a röhejes, őskori formátumhoz, hogy arra a teljes napra egy az egyben kiiktattam magam a civilizációból. Lehetőség szerint naaaagyon messze minden egyes emberi lénytől szaggattam darabokra mindent, ami él és mozog magam körül, hol egy elhagyatott erdőben, hol egy jól eldugott barlang mélyén. És mindezt miért?! Csak és kizárólag azért, mert drága mindenkori miniszterelnökünk és fergeteges óvodás csoportja a mai napig nem érezte szükségét annak, hogy kialakítson egy olyan rezervátumot, ahol a magamfajta nyomorékoknak segítenek az ilyen napokon. Az egy dolog, hogy évszázadok óta nem sikerült feltalálni a vérfarkas kór ellenszerét... ezt el tudom fogadni. Vannak betegségek, amiket egyszerűen nem lehet gyógyítani, még akkor sem, ha a tüneteket azért egy jóféle farkasölőfűfőzettel lehet is csillapítani. De azt már nem vagyok képes lenyelni, hogy hagyják a magunk féle szerencsétleneket az éj leple alatt mindenfelé kóborolni, a saját belátásunkra és felelősségérzetünkre bízva, hogy:
A: vajh' hajlandóak vagyunk-e megtenni mindenféle előkészületet tenni
B: épp leküzdhetetlen gyilkolászós kedvünkben leszünk, vagy megelégszünk azzal, hogy kiforgatunk a földből egy maroknyi erdőt
C: mindezen körülmények mellett arra a következtetésre jutunk, hogy a legjobb megoldás ebben az esetben, ha szépen véget vetünk a szenvedéseinknek egy nagyobb korty méreggel.
Nos... én azon kevés szerencsések közé tartozom, akiket Merlin megáldott egy igazi legjobb baráttal, aki immár sokadszorra volt hajlandó a kedvemért bepiszkolni a kezét mindenféle undorító dologgal, csak azért, hogy megtaláljuk az egyetlen működő opciót, vagyis: elkészítsük a vérfarkaskór valódi ellenszerét. Ezen fennkölt célból sietek most Kamélia bájitalházába, ahol Leah már vár rám. Megkönnyebbülten toppanok be az ajtón, és feltűnően beleszimatolok a levegőbe, míg megszabadulok a kabátomtól, amit lazán rádobok az egyik bárszékre.
- Na szia! Isteni illatok vannak! Gondolom ez nem a bájitalnak köszönhető, hanem főztél valamit! Alig várom, hogy megkóstoljam, mert farkaséhes vagyok - kuncogok fel.
- Bocsi, még mindig nem tudom abbahagyni ezeket a szar poénokat, de eskü, egyszer majd leszokok róluk! - mentegetőzök, majd a barátnőm két kezében pihenő poharakon akad meg a szemem.
- Nocsak! Egyszerre két pohár piával kezdesz, ráadásul kevered is őket? Valakinek elég nehéz napja lehetett... Mesélj, mi volt! - lépek közelebb barátnőmhöz, hogy aztán lehuppanva mellé a kanapéra, egy puszit nyomjak az arcára.
Naplózva

Leah Barlow
[Topiktulaj]
***


Elérhető Elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 10. 15. - 15:13:05 »
+1


JOSEPHINE FAIRFAX

2002. OKTÓBER 08.


Noha vígjátékot akartam nézni, valahogy az Ötödik elemnél kötöttem ki. Szerintem Szeptember óta legalább húsz alkalommal néztem végig ezt a filmet és minimum dupla annyit ittam, mint a szokásos időszakban. Így jár az, akinek háborog a lelke. Na de a filmre visszatérve, szeretem. Pláne amikor Diva énekel, mondjuk, szerintem kevés ember van, akinek nem tetszik. Jó lett a zenekari háttér, és maga a képi világ is, már, mint a mugli képességekhez mérten. Jó filmeket csinálnak, de hát meg kell hagyni, ha varázslatok is lennének benne, sokkal kitűnő is lehetne, de hát így sem rossz.
Mivel már kívülről tudom, elfeküdtem a kanapén és a két itallal a kezemben, felváltva ittam bele a poharakba. Lehet, be kellene gyújtanom a kandallót, az olyan kellemes, romantikus hangulatot kelt és talán jobb kedvem is lehetne. Bár a tegnapi napom nem volt rossz, sőt mi több elviselnék belőle többet is, de ez maradjon meg az én kis titkomnak, egyelőre.
Már-már elaludtam volna, amikor egy ismerős robogott be az ajtón. Pedig olyan jót tudtam volna aludni, de hát a munka, az munka. Meg aztán, hátha ma sikerül áttörést elérni a bájitallal. Így míg Jo kényelembe helyezi, magát felülök, és leteszem a poharakat magam elé.
- Örülök, hogy itt vagy!- Mosolyogtam rá, és egy ici-pici szemforgatást megengedtem magamnak a béna vicce miatt. Elvégre, leleplezném magam, ha felnevetnék, de azért egy mosolyt megeresztettem, mert hát na, még is csak, jó poén volt. - A szájízednek kedvezve főztem. A szomszéd bácsi levadászta majdnem a fél erdőt, és telepakolta a hűtőmet hússal. Képzeld, vennem kellett egy fagyasztó ládát. De ha így haladunk, minimum be kell még szereznem hármat.- Panaszoltam tettetet felháborodással, majd áthajoltam a kanapé felett, és figyeltem Jo mozdulatait. - Nem szeretnél hazavinni? Van őz, vaddisznó, nyúl, sőt még isteni finom steak hús is. Saját maga neveli az állatokat. Szép példányok, egyébként.- Mosolyogtam fel és átöleltem. Most nagyobb szükségem van erre az ölelésre, mint eddig valaha.
- Miért nem születtem férfinak? Ha férfi lennék, egyszerűen magamba bolondítanálak, és minden gondom megoldódna.- Panaszoltam és nemes egyszerűséggel ledöntöttem a kanapéra és mellé feküdve a mellkasára hajtottam a fejem. Tényleg egyszerűbb dolgom lenne nem? A férfiak amúgy se éreznek ennyi mindent ilyen bonyolultan, mint mi. Mennyivel jobb lenne egyszerűen egy valamit érezni.
- Szeretem a poénjaidat, de ezt te is tudod. - Mosolyogtam fel rá. Mert valóban így van. Béna poénok, de ez az igazság. - Az egyszerűbbel kezdve, találkoztam Fynn-nel. Igazad volt, igazából mindenben.- Vigyorogtam rá, és egy halovány pír is megjelent az arcomon. Hát igen, azok a szemek, de ez most annyira nem fontos, vagyis.. De, de na.
- Mindent be tudott szerezni, amire megkértem, és kiváló minőségűek. Bármennyire is szeretném, hogy sikerüljön a bájital, most az egyszer nagyon remélem, hogy nem fog. Nem akarom, hogy unikornis vérrel teli bájitalt igyál. Panaszoltam, majd megcsavartam egy hajtincsét és felülve ledöntöttem a whisky-m maradékát.
- A kérdésedre amúgy válaszolva pezsgőkrémes sütit csináltam, és nem akartam a maradékot elpocsékolni, így…- Nyújtottam felé a poharat. - A whisky meg… Na, ez egy izgalmas történet.- Húztam félre a szám és ránéztem egy régi négyes képre, Su-val, Kate-tel és Sean-nal. - Tudod, hogy megtaláltam Sean-t. Összefutottunk párszor. Az utolsó találkozásunkkor, elhívott a Szőrös citromba, ahol a pincér volt kedves és leöntött minket, így ide tudtam csalni. Kedvesen megvendégeltem, és kérdőre vontam.- Mosolyodtam le, és hátradőltem, kényelembe helyezve magamat.
- Ohh igen, meg akartam csókolni, de egyszerűen, amikor alkalmam volt, nem tudtam megtenni. Olyan érzésem volt, mintha egy rokonomat akartam volna, vagy a testvéremet. Ijesztő érzés. Pedig olyan nagyon vágytam rá. Megőrültem volna? – Kérdeztem csücsörítve, majd rádőltem az ölére. Talán Jo tudja a választ a kérdéseimre.
- Viszont bájitalfőzés előtt vagy után szeretnéd megetetni az éhes farkasod?- Simogattam meg a pocakját, mert bizony, ha farkas éhes, akkor azt meg kell szüntetni. Végtére is nem hagyhatom, hogy éhesen üljön a lakásomban.
 


Naplózva


Josephine Fairfax
(N)JK
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2021. 10. 19. - 20:42:14 »
+1

Never ever give up



to: Leah
language warning!
2002. 10. 08.

outfit

Merlinnek hála Leah nem néz teljesen hülyének a béna poénom miatt. Mondjuk ez nem lep meg, elég régóta és elég jól ismer ahhoz, hogy tudja, az ilyen magas kvaffokat mindig lecsapom, akkor is, ha más inkább gurkónak érzi őket.
A vadhúsok hírére hangosan megkordul a gyomrom, mire elnevetem magam.
- Hmm...  azt hiszem a gyomrom előbb megválaszolta a kérdést, mint én - tárom szét a kezeimet látványosan. A farkaslétnek bizony sok hátulütője van, és az egyik, amihez még mindig képtelen voltam hozzászokni, az, hogy olyan ételeket kívánok, olyan formátumban, amikhez korábban, ha ezer galleont fizettek volna, se nyúltam volna hozzá. De hát ez van, nincs mit tenni, tény, hogy elég gáz egy első randin dupla adag véres steaket rendelni mindenféle köret nélkül, de nem szeretem megjátszani magam. Ami azt illeti, elég hamar vázolni szoktam másoknak, hogy mi a helyzet velem... Legalábbis azoknak, akiknek tényleg közük van hozzám. Persze néha kellemetlen tud lenni egy ilyen coming out, de végső soron még mindig inkább bevállalok pár perc kínos csendet, mint hogy hosszútávon rengeteg energiát elpazarolva kreáljak hazugságokat arról, miért nézek ki úgy, mint egy darab szar a telihold utáni napokon... nem beszélve arról, hogy hova tűnök azokon a keserves éjszakákon. Ha valaki engem akar - akár barátként, akár szeretőként - nos jobb ha felkészül az igazságra, ellenkező esetben hagyom, hadd élje tovább az életét nélkülem. Voltak már többen is, akiket elriasztottam az igazsággal, de szerencsére az igazán fontos emberek mindig kitartottak mellettem. Mint amilyen Leah is. Barátnőm közelsége mint mindig, most is megnyugtat, szorosan átölelem és boldog vagyok, hogy van végre egy kis minőségi időnk egymásra, még akkor is, ha közben undorító bájitalokat "kell" kóstolgatnom. De nem panaszkodom, hálás vagyok Leah kitartásáért, én már sokszor voltam azon a ponton, hogy feladom az egészet... Leah soha... ha ő nem állna mellettem, azt hiszem már rég a Szebb Napok Piszichomedimágiai Intézetben kötöttem  volna ki.
- Különben tényleg királyul hangzik, viszek mindegyikből szívesen. Csak bírjam elcipelni a fincsi tetemeket - mosolygok szarkasztikusan, majd nagyot kuncogok barátnőm következő poénjára.
- Haha! Nem rossz ötlet, sőt! Egy éjszaka erejéig ki is próbálhatjuk - kacsintok rá poénból. - Elég lenne hozzá egy dögös pasi hajszála... Vagy még az sem... hisz, mint tudod, én bármilyen felállásban szívesen benne vagyok. De akármennyire is gyönyörű és jófej vagy, a barátságunkat inkább nem kockáztatnám. És valami azt súgja, hamar kiidegelnénk azért egymást egy kapcsolatban - húzom Leah agyát nevetve. Az utolsó mondatot különben halálosan komolyan gondolom. Bár barátokként tökéletesen passzolunk, párkapcsolatban szerintem elég sok dolgon összevesznénk. Miközben Leah hátradob a kanapéra, harsányan felnevetek.
- Nocsak, te nem vesztegeted az időt! - vigyorgok teli szájjal, de aztán előveszem a komolyabbik oldalam, és maximális figyelemmel hallgatom őt. Sejtem, hogy miről lesz szó, és nem is tévedek. Fynn, hát ki más? Az a sármőr bizony alaposan elcsavarta Leah fejét. Kicsit féltem tőle a barátnőmet, de semmiképp nem beszélném le róla, mert rég láttam már Leaht így... amikor róla beszél, teljesen megváltozik még az arca is.... olyan izgatottá válik, és szinte ragyog a szeme... Ahogy most is.
- Most nem akarok azzal jönni, hogy én megmondtam... de megmondtam... Na és történt valami köztetek? - érdeklődöm kíváncsian, miközben finoman cirógatni kezdem az ölemben sziesztázó lány barna haját, ami mindig olyan szép és puha.
- Na ez jó hír... - reagálok a speckó hozzávalóra.  Unikornis vér? Nem is hangzik annyira undinak.
- És ne aggódj, én bármit is hajlandó vagyok meginni, ha az a cucc képes rajtam segíteni. Ha kell, akár Umbridge beleköphet, vagy Mrs. Norris is belekakilhat, nem izgat... a lényeg, hogy gyógyuljak már ki végre ebből a Merlinverte kórból - vallom be az igazat, majd tovább hallgatom barátnőmet, aki először a süti sztorijába kezd bele, de ez a történet nem áll meg egy egyszerű receptnél, sokkal messzebbre vezet.
Seanhoz...
- Te jóságos szar! - szalad ki belőlem. - Jesszus Leah, ez nagyon durva sztori! Erre innom kell - motyogom alig hallhatóan, majd előhalászom a nadrágszáramból a pálcám és egy gyors nonverbális invitóval magamhoz intem az árválkodó pezsgőspoharat, hogy rögtön kortyoljak belőle egy nagyot.
- Uhh... na így mindjárt jobb! - jegyzem meg, miközben megpróbálom összeszedni a gondolataimat.
- Akkor végül is megcsókoltad? Vagy nem? És ő mit szólt ehhez az egészhez? Ne csigázz már! Hogy a fenébe lehet, hogy ennyire nem működött a kémia? Hisz annyiraaa odáig voltál érte... Csak nem a kékszemű herceg zavart össze így? - kérdezem pattanásig feszült idegekkel barátnőmet, s még mielőtt válaszolna, biztos ami biztos alapon gyorsan kortyolok még egyet a pezsgőből.
- Jajj te lány! Addig gondolni sem tudok kajára, amíg el nem mesélsz mindent! - legyintek a vacsora témára, hisz kit érdekel ez most, amikor Leah épp egy elképesztő szerelmi háromszög kellős közepén van.
Naplózva

Leah Barlow
[Topiktulaj]
***


Elérhető Elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2021. 10. 22. - 00:28:21 »
0


JOSEPHINE FAIRFAX

2002. OKTÓBER 08.


Felnevettem a gyomorkorgáson. Jo mindig meg tud lepni, és valóban éhes lehet, mert eddig nem szokta hagyni, fajulni a dolgokat. Szóval tényleg éhes lehet a drágám. Nem is lesz szabad túl sokáig váratni az a pocakot, pláne nem nálam. Innen senki nem mehet el üres gyomorral, éhesen meg végképp nem.
- Az ugye megvan, hogy boszorkány vagy? És mint olyan, tudsz varázsolni is és így csak nem lesz nehéz hazavinned dolgokat, nem?- Öltöttem ki a nyelvem. Én hajlamos vagyok a muglis dolgokra és néha varázslat nélkül megoldani a dolgaimat, mint a mosás például, de hogy ezt Jo elfelejtse az a nap legfurcsább része. Szóval hatalmas szemekkel néztem rá és a biztonság kedvéért meglengettem a pálcám, hogy ne felejtse el. Jó ez már csak csipkelődés volt, de nem hagyhattam ki, ez ahhoz tényleg magas labda volt. Bocsánatkérően pillogtam kettőt, és tovább ölelgettem.
- Imádlak Jo, de…- Lebiggyesztettem a számat, és bocsánatkérően pillogtam rá. -Tudod, hogy nekem az olyan szép keblű, csinos fenekű nők nem az eseteim, mint amilyen te is vagy. De ha lapos lennél, mint egy deszka, és egy bizonyos testrésszel lennél gazdagabb a jelenlegi helyett és mondjuk, XX helyett XY lenne a kromoszómád, lenne kiálló ádámcsutkád, mély hangod és… És hát sajnálom, de ígérem, amint változik a helyzet, Te leszel az első, aki megtudja és még tippeket is adhatsz. Sőt mi több a kedvedért, annyi Százfülé-főzetet fogok inni, amennyit csak akarsz.- Amint ledöntöttem fölé hajoltam és cuppanód puszit nyomtam a homlokára. - Ó hidd el, ha férfi lennék, már az enyém lennél. Kacsintottam rá és megöleltem.
- Jó-jó. Tudjuk, hogy a te ízlésed a legkifinomultabb és tökéletesebb a világod, és tudjuk, hogy az enyém meg nem olyan jó, de szemem nekem is van.- Forgattam meg a szemem, de ami igaz, az igaz. - Persze hogy történt, ismerhetnél. Megláttuk egymást és szerelembe estünk, még aznap elmentünk és megesküdtünk és örök hűséget fogadtunk és lesz egy tucat gyerekünk és már terhes is vagyok.- Válaszoltam holt komoly arccal és a mondatomból csavarni lehetett az iróniát, a cinizmust és a szarkazmust, egy mini gúnnyal fűszerezve. - Semmi nem történt. Normális férfi és segítőkész is és tényleg nagyon dögös, de kétlem, hogy komoly kapcsolatra vágyna vagy elkötelezné magát egy nő mellett. Viszont az biztos, hogy megérne egy misét vagy többet…- Mosolyogtam cinkosan, mert igaz, hogy nagyon szívesen lennék vele, alatta; felette, de tényleg nem hiszem, hogy elkötelezné magát egy ember mellett. Pedig nem harapok akkorát… Kissé el is kalandoztam és csak remélem, hogy ez nem ült ki az arcomra, mert azt Merlin se mosná le rólam, de azok a kék szemek néha fel-fel tűnnek az álmomban. De ezt be nem ismerném, semmi pénzért sem.
- Ha gondolod, megkérhetjük, hogy köpjön bele. De ilyen erővel akár a Miniszter is beleköphetne, hátha alapon, nem gondolod? Ha kakit akarsz NeMo-é nem lenne jó?- Kétlem, hogy a köpet vagy kaka lenne a megoldás, de hát ki is próbálhatjuk akár… Annyira rossz még sem lehet, meg, aztán ha úgy van, nem kell meginnia, csak azt, aminek tökéletes lesz a végeredménye.
- Nem csókoltam meg. Nem tudtam megtenni az egész helyzet furcsa volt és tényleg olyan, mintha egy rokonnal akartam volna megtenni, de minimum a legjobb barátommal. Téged sem tudnálak megcsókolni, ne haragudj! – Mosolyogtam kedvesen és próbáltam egy kis vidámságot is csalni a sztoriba. - Azt mondta, hogy Su-t megölték, Kate pedig meghalt. Arra, hogy hova tűnt nem tért ki, és nem úgy látszott, hogy szívesen beszélne róla, így ezt a részét nem firtattam, egyelőre. Már ha valaha még találkozunk. - Ez egy jó gondolat, mert kétlem, hogy annyira szívesen látna még ebben az életben, pedig nekem szükségem van rá és Su elevenen megnyúz, ha legközelebb találkozunk, mert nem segítettem a bátyjának vagy legalább nem ápoltam vele jó kapcsolatot. - Viszont azt mondja, hogy nem emlékszik rám egyáltalán. És hogy 12 éves kora előtt semmire nem emlékszik. Hogy ez most igaz, vagy sem, azt nem tudom.- Feleltem keserű mosollyal, majd elvettem Jo poharát és megittam a maradékot. Ja, erre inni kell. Valahol azért fáj, nagyon is, hogy nem emlékszik rám, de az jobban, hogy hagytam a dolgokat ennyire elfajulni. Még annyit meg kell tennem, hogy elküldöm neki azt a képet, és ha ezek után nem kér belőlem, akkor nem fogom keresni. Amúgy sem tudtam volna auror-ok kezébe adni, bármennyire is akartam. Gyáva vagyok én ehhez. Jobb, ha a főzeteknél maradok.
- A kékszemű hercegnek, ehhez semmi köze, bár azok a szemek…. – Egy fejrázással hessegettem el Fynn szemeit, mert most nem ő volt a lényeg.- Nyilván csak egy tini buta álma volt, hogy a legjobb barátnője bátyjával jöjjön össze vagy valami hasonló. Ennyi volt.-Mosolyogtam, majd ráütöttem a combjára és kezet nyújtottam, hogy felhúzzam és a konyha felé terelgessem.
- De ami fontosabb, hogy meg kell etetnünk egy éhes farkas bendőt, azután pedig el kell rontanunk azt a gyomrom a gyomorforgató ízzel.- Mosolyogtam kicsit gonoszul, mert bár sose kóstoltam, tudom, hogy rettenetes íze van. - Nem sikerült ízfokozót beletennem, ami elvenné azt a rossz ízt. Ha kevertem bele valamit, elment a hatása, vagyis a végén a főzet nem sikerült.- Pontosítok, mert a hatásáról nem tudok nyilatkozni, de azt tudom mikor jó a főzet, és sajnos az a bizonyos kék szín nem jelenik meg, de erre is találni fogok megoldást. Ha kifogyok a mágikus szerekből, jöhetnek a mugli cuccok.
A konyhában szedtem Jo-nak egy hatalmas adagot, bár lehet, ha a kondért rakom elé, az is jó megoldás lenne, csak nyilván nem olyan szép. Szedtem magamnak is, és lecsüccsentem vele szembe. - Tényleg, érzed még esetleg az illatát?- Azt tudom, hogy nagyon érzékeny az orruk, és a ház illata, mindig épp csak annyira illatos, amit Jo jóváhagyott. Noha szeretem a tömény, sütemény és édes illatokat, azért nem szeretném, hogy rosszul legyen nálam. - Egyébként egy dicséretet megérdemlek. Sean tusolt itt, és nem leskelődtem. Húztam ki magam büszkén, noha azt nem vallottam be, hogy azért megnéztem magamnak, amikor csak pólóban és gatyában volt. Ennyi jár nekem, nem? 

 


Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.136 másodperc alatt készült el 37 lekéréssel.