+  Roxfort RPG
|-+  Időn kívüli játékok
| |-+  Kalandok kikalandozóhelye / Játéktér (Moderátorok: A Dementor, Csámpás)
| | |-+  Samhain - A kaland
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] 3 Le Nyomtatás
Szerző Téma: Samhain - A kaland  (Megtekintve 886 alkalommal)

Csámpás
[Topiktulaj]
***


KARIKALÁB

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2021. 10. 11. - 15:56:24 »
+5

SAMHAIN

 

2002. októbber 30 - november 1



A Samhain ünnepe másabb volt, mint a Halloween. Az utcákon nem voltak beöltözött gyerekek, aki a Rémségek Cirkuszára vágyott, és egy rettegős éjjelre, annak más felé kellett néznie. A rendezők különös hangsúlyt fektetek hát a hagyományos Samhainos hangulat megteremtésére, és a jelek szerint ezzel sikerrel is jártak. Az emberek elégedetten mászkáltak az utcákon. Már-már unalmasan idillikussá és nyugodtá vált minden, mintha a sötétség erői is unatkoztak volna előbújni ezen a neves ünnepen, elvégre a főúton lobogó tűz, és a körülötte táncikáló manók elegendő védelmet nyújthattak ellene.
Bár talán nincs az a fajta védelmi mágia, ami megvédené Miss Tenebrist és Mr. Flynnt a mogorva, almabort áruló, rövitlátó árustól, aki továbbra sem akarja az italt odaadni, holmi kis kölyöknek. Bár meglehet, ha valaki eléri a százhúsz éves kort, onnantól mindenki gyereknek fog tűnni. Ennek ellenére erősen sértette Miss Tenebris és Mr. Flynn büszkeségét a boros néni, és nem akadályozta meg őket a matuzsálemi kor abban, hogy hangot is adjanak a felháborodásuknak.  Míg Miss Vanheim próbált meggyőző érvekkel előozakodni, és míg Mr. Flynn barátnője mögé hoppanált, a néni továbbra is csak morcos arccal méricskélte őket. Azt lehetet az érzésük, mintha egyenesen beléjük látna, ami meglehetősen kellemetlenül érintette őket, és a legcikisebb emlékeik kezdtek beugorni, amikbe lehet bele is pirultak.
- Maga szőkefejű törpe! Micsda szemtelenség csak így pukkantgatni. Annak adok alkoholt akit én arra alkalmasnak találok! - rikácsolta és a boros kimérőjével feléjük bökött, és mind a hármuk fejére kocogtatott vele. míg Miss Tenebris a fejét dörzsölgette, és Mr Flynn éppen egy ásóval tervezte kupán nyomni a nénit, Miss Vanheim tekintete közben elgondolkodva siklott az almaboros lábas felé, amiből egy manóforma sapka kandikált ki, így kikerekedett szemekkel kezdett maguk elé kalimpálni.
Eközben a tejivó sátorban ülő édeshármasnak sem volt könnyű a dolga. Bár voltak akik csellel akartak túlleni a versenyen, volt aki tisztességesen, azt vették észre, hogy nem csak a kezük ragadt oda a korsóhot, de a fenkük is a székhez. Ez a furcsaság először Miss Osborne-nak tűnt fel, aki nagyokat pislogva rázni kezdte a kezét, hátha csak túl sok tejet ivott, de jaj! A korsó még mindig tele volt tejjel, és a tartalma a mellette ücsörgő Miss Barlow ruhájára és arcára csapódott, és a lendület miatt maga Miss Osborne is tejes lett. És minő furcsaság, korsó ismét tele lett tejjel. Mr. Kyteler egy ideig nem is igzaán foglalkozott a dolog lényegi oldalával, tejkintete a tejtől csutakos, kissé átlátszú ruhákon időzött, de aztán urrá lett a szemén, és férfiasan megpróbálta a varázspálcáját előkeresni - természetesen a farzsebben pihenőt -, hogy a hölgyek segítségére siessen, de alsó fele olyan erősen cuppant rá a székére, hogy még a zsebéhez sem fért hozzá.
- Tisztességes versenyt akarunk látni! - kiabált feléjük egy furcsán vékonyka hang a tömegből. - Csak semmi csalás! - szólt egy másik.
A kaotikus események sorozatát nem úszta meg a tökös sátorban ücsörgő Mr. O'Mara - Mr. Fraser és Miss Harpell - Miss Wyne négyese sem. Mr. O'Mara eredményes tökrobbantása után senki sem kerülhette el, Miss Harpellen kívül a tökmaradványokat. Mr. O'Mara töklében úszott, akárcsak az sztal, Mr. Fraser a szemét törölgette, miközben irritálóan olyan tök szag kezdett belőle áradni, ami nem volt az ő ízlése. Miss Wyne csakugyan töksárga lett a fehérrépájával együtt, így már nem csak a töktöl volt színelváltozása, hanem a méregtől is. Miss Harpell érzékelve barátnője érzelmikitörését, igyekezett felkászálódni a földről, ám szerencsétlenségében a töklében úszó asztalba kapaszkodó keze megcsúszott, véletlenül belefejelt hát Miss Wyne mellkasába, ami talán némileg megnyugató volt számára, de így Miss Harpell is tökös lett. Hiába próbálták magukról leszedni a tököt, az úgy ragaszkodott a testükhöz, mintha a részükké vált volna. és ha nem lett volna elég, Elliot felrobbant töke összeszedte magát, és régi pompájában pöffeszkedett előttük, miközben Mr. O'Mara kész lett volna ököllel a töknek menni, Mr. Fraser ismerős manókuncogást hallott.
Mintha csak a káosz hulláma söpörne végig egyes helyszíneken, ugyan csak heves hangulat uralkodott a jósnő sátrában is. A jósnő ugyanis az életéért kűzdött éppen, amikor Mr. Narek berepült, beleüttközbe Mr. Caine testébe, aki így kiejtette a kezéből a jósgömpöt, ami millió darabra tört. Nehéz lenne eldönteni mi volt a hangosabb, a gömb összetörése, vagy a jósnő sikolya, de talán mind a ketten némi halláskárosodást szenvedtek el. A jósnő haja a szó legszoros értelmében is az égnek állt, és még hevesebben mutogatott feléjük, miközben Mr. Narek nem tudta megállni, hogy a szerencsétlen helyzetéért ne Mr. Caine-t okolja. Mr. Caine kénytelen volt saját maga védelmére kelni, így hát megfeletkezett a jósnőről, aki a vita közepén belerikácsolt ismét.
- Addig ki nem mehettek innen, amíg nem dícséritek a tehetségemet! - kiabálta, majd furcsán mérges manónevetés hagyta el a száját.
A lámpásokat áruló bácsi szigorú szívére láthatóan alig hatotta a Miss Fawcett és Miss Fawley bájos pillantása. A kát lány ugyan örült egymás társaságának, de a mogorva férfinak kevésbé. fejét csak mogorván ingatta bármilyen érvelésre, majd a háta mögé pillantott a némileg megpörkölt lámpásaira.
- Maguk piromániás boszorkák, azt hiszik mindent megkaphatnak egy szép pillantásárt mi? - dörmögte. - Szóval az én munkám nem szép, hm? - dühödött fel Miss Fawcett csipkelődésére, és mérgesen kidüllesztette a mellkasát, majd csettintett egyet. Miss Fawley elgondolkodva nézte a csettintést követő aranyszínű csillogást, ami kissé gyanús volt a számára, de mielőtt hangot adott volna az észrevételének, Miss Fawcett meglepetten kiáltott fel, miközben nagy szemekkel bámulta a férfi fekete-fehér macskafüleit a feje tetején, miközben a testük furcsán viszketni kezdett.
Miközben a furcsa események egyre-másra halmozódtak Roxmorts utcáin, szinte mindenki elfelejtett felpillantani a hatalmas tűzrakásra, ahol már egy manó sem táncolt.


Tudnivaló
A következő mesélői reag október 18-án érkezik.
Két egymástkövető kör kihagyása után a karakter automatikusan kikerül a játékba, ilyen
esetben visszatérni lehet, az ára csupán egy pm,
Minden hozzászólás 2-2 pontot ér.
Egy körön belül mindenki egyszer szólhat hozzá.
Varázslattoknál a mesélő sorsolás útján dönti el célba talál-e,
és e szerint mozgatja tovább a történetet.
Párbeszédeknél az njk-kat a mesélő mozgatja.



Ne feledjétek, a KM szava szent. Fellebbezési jogotok van a Staffnál, de a legtöbbször mikor beszálltok egy ilyen játékba, tudomásul veszitek, hogy szeretett kis karaktereitek komoly fizikai, vagy akár mentális sérüléseket is szenvedhetnek.
Naplózva

______________________________________________

Az élet nagy kaland,
Átírható színdarab,
És hidd el, csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz, mi rád vár.

______________________________________________

Lupa Tenebris
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2021. 10. 11. - 17:36:49 »
+3

Samhain
Úgy tűnt a segítségemre siető páros sem jár nagyobb sikerrel. Ez a néni.. ez a... vén boszorkány! Nem akar hinni nekünk. Hogy bizonyítsam be neki, hogy már nagykorú vagyok?
– Hát én már bő két éve nagykorú vagyok, szóval jól teszi, ha kiszolgál.
- Maga szőkefejű törpe! Micsda szemtelenség csak így pukkantgatni. Annak adok alkoholt akit én arra alkalmasnak találok!

Alkalmasnak? Mitől lesz valaki alkalmas? Hogyan dönti el? Aki szimpatikus annak ad? Aki meg nem szimpatikus annak almaszörpöt ad, amitől beszélő fogassá változik?
- Mitől lesz valaki alkalmas arra, hogy alkoholt igyon?
Ha azt mondaná, hogy forduljak fel, nem tetszem neki, ezért nem ad semmit, megértem, akkor forduljon fel ő is és ketten elvagyunk szépen egymásnak. De mi az, hogy ő kénye kedve szerint dönti el? Ha mondjuk 5 éves lennék, de nagyon szeretne, akkor adna nekem? Leitatna egy gyereket?!
Miközben beszélt hozzánk, felénk csapott akanalával és mindegyikőnket megkocogtatta vele. Hiába húzódtam el, a suhintás vége elért, ami miatt csak még mérgesebb lettem. Nagy levegőt vettem és a fejemet dörzsölgetve próbáltam megnyugodni.
Akkor... ha azt nem akar adni... Legalább valami meleg italt tudna? Akármit, csak meleg legyen.
Próbáltam reménykedve, akár kiskutyaszemekkel nézni, hátha megsajnál és ad valamit. Ekkor tűnt fel, hogy amíg itt harcoltam a nénivel, az idegesség felfűtött és most, hogy próbálok lenyugodni ismét érzem a hűvös szellőket. Kicsit összehúztam magam, majd a jó meleg ágyra gondoltam, ami engem vár. Csinálok egy forró teát otthon, bebugyolálom magam és összegyűjtöm az összes meleget, amit csak lehet.
Naplózva


Mirabella Harpell
Griffendél
*


boszorkány

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2021. 10. 12. - 15:13:35 »
+4

Shamhain
2002. október 30.

 

 To Luna, Elliot & Aiden

-Miraaa!.. De persze, természetesen.
Olyan “Jól van, na…” képpel engedem át Lunának a sütőtökömet, és megígérem magamban, hogy nem piszkálom több malac viccel, visszafogom magam. Pedig látom ám, hogy szemérmesen-csintalanul felfelé ível a szája sarka. Biztos neki is beugrott egy jó poén.
-Talán valami gyanútlanul nem fenyegető. "Bökci"?
Bólogatok, aztán huzakodom a bicskával. Hát, ez egy elég hétköznapi név lenne, de cuki, lehet ez lesz a nem hivatalos neve annak, amelyik a zsebemben a tokban van. Aztán a bicska kipattan a tökből, meg a kezemből is, koppan egyet Elliot férjeurának a lábbelijén, és kiköt valahol a földön. Én meg szabadkozva utána vetem magam.
- Mást nem is tudnál.
- Fogadjunk!
Kuncogok az asztal alatt szemtelenül, tekintve hogy mit találtam. Csak Szöszke lábát persze, nem fogok messze menni… Hát az nemhogy nyilvános helyen, de sehol sem igazán az én asztalom, legalábbis nem olyan zavartalanul. De azért viccelni lehet vele.
Az már kevésbé sem vicc, ami az asztal felett történik. Kezembe még a bicskával hallom a varázsigét, aztán pedig az annak sikerességét alátámasztó hangos, durranás-lottyanás féle hangot. Az eszem hiába tudja, hogy Elliot mondta a varázsszót, egyrészt nem láttam, másrészt annyi tömegrendezvényen pórul jártunk már… Szóval rohamtempóban pattanok ki az asztal alól, kezemben a tompa, kicsit földes bicskával.
- Merlin lottyadt tökére, jól va...
Rossz döntés az asztalra tenyerelni, mivel az is tiszta nyálkás-pürés lé. Az egyensúlyvesztés elkerülhetetlen… Még jó, hogy az arcom megfelelő ütközőkre talál.
Ott pislogok Szöszke domborúságai között, a bicska újra a földön köt ki, én meg hogy ne kössünk ki a földön, belekapaszkodom támaszom vállaiba. Így igazából az arcom segítségével bírom megőrizni maradék egyensúlyom, aztán pedig visszanyerni a többit.
- Ömmmmmmellnézést - egyenesedek fel kicsit, hogy inkább a szemébe nézzek. Jó, hogy narancssárga a képem, nem látszik, hogy alatta el vagyok pirulva.
- Bocs, hogy belédestem - vigyorgom, és ösztönösen megkóstolom a képemre ragadt pürét. Jó édes fajta sütőtök. Ha nem félnék a tűztől, javasolnám, süssük inkább meg, de ahogy a fiúk kinéznek, ebből valami erőszakosabb halálnem lesz.
- Fincsi… Jól áll neked ez az íz - jegyzem meg még mindig zavarban vihogva, aztán megpróbálom letörölni az arcom a kezemmel. Persze nem jön le a ragacsos cucc, szóval előhalászom a pálcámat.
- Kérsz egy suvickust? Mármint ezzel - kérdezem Lunától. Egész hasznos pedig a töksmink, valami azt súgja, ő se hófehér a mázga alatt...
Naplózva


Serena Fawley
Griffendél Godrik Akadémia
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2021. 10. 12. - 17:24:35 »
+3

S A M H A I N


outfit

Miután Esmével mindketten megbizonyosodtunk, hogy egyikünknek sem lett komolyabb baja, az árus felé fordultunk, aki elhordott minket mindennek, hogy összerondítottuk azt az egyetlen portékáját, amit én már megvettem. Szóval technikailag az enyém volt, és nem az övé. Meg különben is, véletlen volt, és Esmé az ő lámpásai miatt bambult el. Tényleg lenyűgöző látványt nyújtottak, erre még ennek a vén varázslónak áll feljebb.
Esmé először a bácsi lelkiismeretére próbált hatni, megfűzni, hogy adjon el nekünk új lámpásokat, de úgy tűnt, nem adja be a derekát. Szomorúan vettem tudomásul, hogy szerelmetes vágyaim nemhogy az egekbe törtek, de lehullottak a sáros földre.
Vajon ez egy jel? - gondoltam magamban, de gyorsan el is hessegettem a kételkedés kicsi szikráját is. Való igaz, hogy szívem egy része még mindig régi szerelmemnél járt, talán mindig is ott marad, de most Doriannel kellett foglalkoznom, hiszen ő volt itt velem, ő volt itt nekem, és boldogok voltunk egymással. Mondjuk ezután a balul elsült kívánság lámpás után már nem tartottam jó ötletnek beosonni a Roxfortba, és meglepni a páromat, de azért az ötletet nem vetettem végleg el.
- Maguk piromániás boszorkák, azt hiszik mindent megkaphatnak egy szép pillantásárt mi? Szóval az én munkám nem szép, hm? - dörmögte, majd csettintett egyet. Rosszat sejtve néztem Esmére, majd vissza az árusra, akinek addigra macskafülei nőttek. Megszólalni sem tudtam, mert elkezdtem viszketni - mindenhol.
-Hé! Naaa! Neeeee! - kiáltottam fel, és azon gondolkodtam, hol kezdjem el vakarni magam először. - Ez igazán nem tisztességes bánásmód! - néztem az árusra mérgesen, és közben valami feloldó varázslaton járt az agyam. Mivel láttam, hogy Esmé is hasonló gondokkal küzd, rászegeztem a pálcámat, és kimondtam az egyetlen varázsigét, amit jónak láttam:
-Finite Incantatem. - próbálkoztam, hátha javul az állapotunk, és csak reménykedni mertem, hogy ha hat, akkor Esmé is hasonlóan tesz, mint én. Gondolkoztam, mivel lehetne még enyhíteni a viszketést, de csak bájitalok jutottak eszembe. Persze, ilyenkor eszembe jut minden, csak az nem, amire szükségünk lenne. De ez egy ördögi kör: zavar a viszketés, ezért nem tudok gondolkodni, és a viszketésre koncentrálok, ami így még jobban viszket.
Magamban könyörögtem, hogy hasson a varázslat, és Esmé hamar kerüljön olyan állapotba, hogy segíteni tudjon rajta.
Kezdtem úgy érezni, hogy nem kellett volna idejönnöm. Inkább Doriannel kellett volna lennem úgysem lett volna jobb dolga, mint velem szórakozni.
Vagy szimplán maradhattam volna otthon, és készülhettem volna a következő heti óráimra. Kezdtem megbánni, hogy eljöttem erre a fesztiválra, és minél hamarabb el akartam innen húzni. Itt minden árus bolond volt. Ez az öregember is, a jósnő is... Hát nincsenek már normális varázslók és boszorkányok ezen a világon?
Naplózva


Aiden J. Fraser
Varázsló
*****


Én már érzem, hogy alakul körülöttem az orkán.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2021. 10. 15. - 17:09:54 »
+4


2002. október 30.
outfit

Art is chaos taking shape



Elliot mindig is szórakoztató látványt nyújtott, ha kűzdött valamivel. Ha bénázva próbált komoly arccal valamit megszerezni, vagy megcsinálni. Persze azért irigyeltem az előttünk ülő lányokat, akiknek jobb kézügyessége volt a tökökhöz, mint nekünk, pedig hát tökből otthon sem volt hiány sosem. Én persze már az elején nem is foglalkoztam a fehérrépámmal, mert egyszerre volt undorító és gusztustalan... Mintha összeszedett volna valami nemi betegséget, hogy nz már ki, basszus... na meg persze az aranyvérű büszkeségemet is sértette, hogy nekem ilyen vacakokkal kell vacakolnom. Szívesebben markooltam volna meg egy tökösebb tököt, mint egy satnya répát.
- Nem ehhez a típushoz vagyok szokva, Muci - dünnyögte felém Elliot, mire csak kárörvendp vigyorra húztam a számat, mert hát még élveztem is a szójátékokat meg a tököket is. Ravasz kis moslyra húztam hát a számat, miközben az esti őszi szél meglebegtette kinti hatalmas tűzcsóvákatz, így tűncoló árnyéksziluetteket vetett elénk a szemközti falra. Mintha az érnyékaink is Elliot tökölésén röhögtek volna.
- Többet kellett volna otthon gyakorolnunk a tökökkel, Nyuszi - sóhajtottam dramatizálva, ha már röpködnek tökös poénok, akkor lovagoljunk is meg keméynen a tököket, nemde?
Közben eltűnt a vörös hajú lány, aki Mirabellaként mutatkozott be az aszta alatt, és ha nem csalt a megérzésem, élvezettel lubickolt a szőkeség tökmentes övezetében, míg én egészen elvoltam tökökkel körbevéve.
Persze aztán Elliotot sem kellett félteni, ferobbantotta a tököt, és ilyen halált egyetlen egy fajta tök sem érdemelt volna. De hát ha ELliotnak nem áll kézre a tökök, akkor így jártak. Persze kicsit morcosan sóhajtottam fel, tiszta töklé lettem, és ragacsos, na meg persze mindenem narancsszárga lett, ami valéljuk be nem volt az én színem.
- Micsoda puhatök - mormogtam az orrom alá, ahogy próbáltam magamról leszedni a maradványokat, de nem jártam sikerrel, és ahogy láttam a kebelbarátnők is abban úsztak. Még bájosak is voltak a kis töketlenkedésükkel ők is. - Elliot, remélem otthon nem fogsz tököt robbantani, ha ideges leszel, annak hosszútávú következményei lesznek - mondtam talán hangosabban is a kelleténél, majd ahogy a tekintetem a maradváynokra fordítottam, azok szépen összehúzták magukat, mintha valami láthattalan erő mozgatta volna őket.
- BAszki, Elliot, felállt a tököd! - szólaltam meg, miközben egy túlságosan ismerős manókuncogást hallottam felcsendülni. és reménykedtem benne, hogy a töklétől, ami a fülemből folyt ki, csak félrehallottam valamit
Naplózva


Leah Barlow
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2021. 10. 16. - 10:24:16 »
+1


Fynn & Moira

2002. Október 31.-November 1.

Komolyan nem értem, ki volt, azaz őrült, aki kitalálta a tejivó versenyt, és még is mennyiszer kellene meginni ezt a szörnyű-ámbár egész finom löttyöt, ahhoz hogy valaki győzzön? A korsó minimum fél liter, jó esetben is maximum 2-3 alkalommal lehetne meginni, de az rengeteg folyadék túltöltéssel jár, és ha szerencséje van az embernek egy kellemes gyomorkönnyítéssel megússza a dolgot, rosszabb esetben pár napig a Mungó-ban lesz vendég. Ezt a versenyt be kellene záratni, meg azt is, aki kitalálta. Bár ha mást lehetne inni, mondjuk valamilyen kellemes szeszes italt, mint például az almabor, azzal nem lenne semmi baj, és szerintem simán le tudnám inni az asztal alá a mezőny felét, minimum. De lássuk be öröm az ürömben, hogy legalább a társaságom kellemes, így azért annyira nem vészes a verseny. Másik oldalról pedig csak arra kellene rájönnöm, honnan is ismerem a hölgyet, mert tudom, hogy láttam már. Ha a nevét meg tudnám már nyert ügyem lehetne.
- Ezzel egyet értek, bár a rum nem tartozik a kedvenceim közé. De Halloween-i stílusban egy almabor ivó versenyre azért be lehetne nevezni…- Igen-igen majdhogynem elszóltam magam, de hát van ilyen, nem? Egy almabor ivó versenyre, még az éppen aktuálisan felnőtté válók is nevezhetnek, az meg csak jobb móka, mint egy tejivó verseny, mármint a számomra biztosan.
- Megnyugtató, hogy más is áldozatul esett, nem csak én.- Mosolyogtam kedvesen. - Igazándiból, hogy ne szolgáltathassak túl nagy esélyt, a közutálatnak, a felét hajlandó vagyok meginni, de annál többet nem. Még van pár stand, amit ki szeretnék próbálni.- Azt már nem kötöttem az orrára, hogy miféle standokat, de gondoljon mindenki arra, amire a szíve legjobban vágyik.
- Csak nem vadászaton?- Vontam fel a szemöldököm, de nem sokkal ezután megszólalt a sípszó és kénytelen voltam a tejre figyelni, mintsem Fynn-re. Amint elértem a felét, letettem, de mire a korsó leért újra tele lett. Hatalmas szemeket meresztettem rá, de ezzel egy időben a mellettem ülő hölgy levágta az üres korsóját. Most csak az enyém van megbűvölve, vagy mindenkié? Mert az üres volt. Igen volt. Volt, amíg el nem kezdte rázogatni és … És a tartalma mind rajtam meg rajta kötött ki. Automatikusan akartam felállni, de ez nem sikerült. Az hagyján, hogy nem sikerült, de a ruhámhoz is a korsóval együtt tudtam nyúlni. Mi a fene?! Ki a jó édes szórakozik velünk?!  Igazándiból köpni-nyelni nem tudtam, és értetlenül néztem magamra, áldva a szerencsémet, hogy fehér ruhában jöttem és csak bizonyos helyeken volt látható a bőröm. Mielőtt a hölgy bármit is mondhatott volna rámosolyogtam.
- Nincs gond. Csak ne rázza tovább, ha megoldható, kérem.- Kértem kedvesen és megpróbáltam előhalászni a pálcám, de ahogy a fenekem, úgy a pálcám is a székhez ragadt. Hát persze, hogy nem lehet egyszerű, kellett nekem kivételesen máshova tenni a pálcámat.A vékony hangra felkaptam a fejem és igyekeztem kiszűrni ki is volt az, aki bele, mert szólni ebbe az egészbe, mert amilyen bátor, úgy gondolom ő volt az, aki megviccelt minket. Ha csak az egyik kezem ki tudnám szabadítani és elnyúlhatnék a csizmámhoz a pálcámért, már nem kellene itt fagyoskodnunk a tejtől, tiszták is lehetnénk és elkaphatnám azt, aki ideragasztott minket. Nem vagyok bosszúálló típus, de ezért megérdemelne egy két csúf bibircsókot…
 


Naplózva


Oscar Caine
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: 2021. 10. 16. - 11:03:16 »
+4

Pár feles kéne még
2002. október 30.



zene: Szólhat hajnalig, vagy sose érjen inkább véget oufit: m e h


Annyi mindent csinálhattam volna ma, de tényleg. Anyni minden izgalmasabbat, erre inkább azt választottam, hogy eljövök berúgni a Samhain-ra. Például most az egyszer igazán otthon maradhattam volna, hogy számoljam a repedéseket a tetőn, vagy modnjuk meéslhettem volna a Roxfortról Barbarának, mert azokat a sztorikat midnig imádták. Utáltanm, hogy ők nem voltak olyanok, mint én, utáltam, hogy nem kaptak esélyt arra, hogy kiszakadjanak egy kicsit abból a szánalmas városszéli életből. Amikor a Roxfortban tanultam olyan volt, mintha megnyertem volna a lottót. Szabadság, nyugalom, bűnözőktől mentes iskola (többnyire), és annyi kaja, minden nap tiszta ruha, és cipő, meg zokni, meg minden ilyen szarság. Annyira, de anynira szerettem volna, ha nekik is dob a gép egy ilyen lehetőséget, de az évek repültek, és egyikük sem kapott kilenc-tíz évesen levelet. És utáltam azt is, hogy csak Barbara maradt nekem a húgaim és az öcséim közzül. Talán legközelebb tényleg otthon kellene maradnom, azon a környéken a tizennyolc éves szőke lányok veszélyesen kívánatosak.
De persze, nem így döntöttem nekem elegem volt az otthoni légkörből, hogy számolhattam a repedéseken túl a pasikat is, akik megfordultak Alexnál, és mivel nem volt csak egy szobája a lakásnak, egy rongyos fügönnyel választotta el a kuncsaftjainak és magának azt a kis helyet, ahol persze kereste a pénzt. Bár mindig olyan alakokat fogott ki, akik nem fizettek, és utána nekem kellett megvernem őket, mert bántották a nővéremet. A bátyám persze azt sem tudom, hogy hol volt. talán mégis csak jobb ötlet volt elhúzni otthonról, hogy igyak.
De persze... Az élet a békés és ártatlan lerészegedésembe is közbeszólt, mert itt volt előttem az a jósnő, és aztán...
Baszki, hát belém rongyolt valaki. Komolyan modnom a lehető legjobb alkalmat választotta. Nem voltam még éppen eléggé mérges, hogy kiakadjon az idegesség márőm, még valaki úgy gondolta, hogy csesszünk már ki Caine-nel, és szálljunk bele, mintha egy mini repülőgép lennék. Hát istenem, komolyan, csak részeg akartam lenni, erre minden voltam, csak az nem, és a maradék bennem folyó alkoholt épennséggel betápolta magának és felőrölte az igen csak kiakadt idegrendszerem. Főleg, hogy az üttközéstől a kezemben meredező óriási golyó éppen csúszdázni akart, majd a földre érve hangos csattanással millió darabokra tört. Ennek következtében pedig a nyanya valami őrült módón kezdett el visítani. Sziránázni. Ordítani. és minden egyéb ehhez paszsoloó szinonímán rimánkodni. Hát mától egy fokkal biztos, hogy süketebb leszek.
– Nem különösebben érdekel, seggfej.
- Baszki, Narek, ez a te hibád! - fakadtam ki, és rábámultam a szilánkokra tört gömbre, miközben a nyanya haja szinte ijesztő módon az ég felé meredezett. Őszintén, még röhejes is volt, mintha valami elcseszett Ciklon utánzat lett volna az X-manből. Még jó, hogy az legalább jó csaj volt, ez meg csak egy összeszottyadt valami.
- Remek, most mégis mit csináluk, még mielőtt szánalmas kis cserebogárként éljük a hátralevő életünket? - forgattam meg a szememet. - és ne nézz úgy rám, mintha az én hibám lett volna az egész - tettem még hozzá, majd összerezzentem, mert nem sokkal később a banya csontos ujjaival megint felénk mutogatott.
- Addig ki nem mehettek innen, amíg nem dícséritek a tehetségemet! - kiabálta, mire én akartalanul is felröhögtem. Na persze, majd pont akkor megyek el, miután benyaltam a vén szatoyrnak. Ki volt zárva.
- Felejtse el, nyanya, maga szarul jósol.
Naplózva


Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Válasz #22 Dátum: 2021. 10. 16. - 12:21:54 »
+1

Karamell és alkohol

Jasper & Lup
(2002. október 31. - november 1.)
Ruci

Majd ha ide ér
az őszi szél, elkísér.
Elmentél, nem vagy már,
eltüntél, rám vártál...



jaspernek úgy tűnt, nem jönnek be sem az édességek, sem az aranyos manók, akik táncoltak a tűz körül. Inkább tényleg valami frissítőbbre vágyhat, de szerettem volna vele bóklászni az utcákon, Esther nem ért rá, sem April, Mirus és Mira biztos ketten jöttek, és Armin meg azt hiszem az egyik haverjával. valahogy úgy képzeltem el ezt az egészet, hogy Jasper meg én romantikusan, kéz a kézben sétálunk, talán találunk valami lövöldét, ahol aranyos plüssöket lehet nyerni, és akkor mondjuk ő, mint a filmekben játszik, és megnyeri a legnagyobb plüss, és minden vidám és aranyos, és bájos... Erre arcon csap megint a valóság, most egy mogorva néni szerepében, aki... Aki nagyon nem néz minket felnőttnek, és az az érzésem, hogy nem is akar. Vagy csak nagyon rövid látó. Olyan nagyon-nagyon öreg néninek tűnik.
Mindig sikerül kifogni valami furcsa szerzetet, akármilyen alkalomra is megyek. Az egyetemi nylítnapon például egy nő teajósolni akart nekem, egy felsőbb éves diák meg, aki elemezte az írásom azt mondta nekem, hogy több személyiségem is van, és hogy az egyik egy sztriptíz táncos éjjel. Azt hiszem egy ideig Jasper is tanúja volt annak, hogy mondjuk nem mertem elaludni, nehogy az az énem kikössön egy striptíz bárban, és táncoljon anélkül, hogy emlékeznék rá. A néni mogorván pislog ránk, és én minden reményemet Jasperbe fektetem, miközben kicsit boldogan pislogok Lup felé, mert már elég régen nem találkoztam vele. Bár ha jönni fog hetedév után az egyetemre, több esélyünk lesz összefutni is.
- Sziaszia! - köszönök neki lelkesen, még a kedvtelenítő hangulat ellenére is. - Rég találkoztunk, remélem azóta nem rabolt ki egy furkász sem - mosolygok rá, miközben Jasper próbálja hoppanálással meggyőzni a szigorú nénit, aki úgy néz ki a gubbasztásával, mint egy vizsgáztató, hogy igen is felnőttek vagyunk. Oké, hogy nem nézünk ki mondjuk öregnek, de azért gyerekek se vagyunk már, ez pedig egy kicsit ciki. Elég ciki.
– Hát én már bő két éve nagykorú vagyok, szóval jól teszi, ha kiszolgál. Nesze - hallom Jasper hangját mögülem, és enyhe infarktust is kapok, amiért mondjuk... Hát mögém pukkan. Egy részem mindig fél, hogy véletlenül belém hoppanál valaki és... Fúj. Túl sok filmet néztem kiskoromban, azt hiszem, de Rose néni mindent megengedett, amikor nyaranta nála voltam. De a néni nem tűnik meggyőzöttnek, továbbra is albaszörpöt akar ránk tukmálni. Nekem igazából mindegy lenne, csak hát az hideg, az almabor legalább kellemesen meleg.
- Maga szőkefejű törpe! Micsda szemtelenség csak így pukkantgatni. Annak adok alkoholt akit én arra alkalmasnak találok!
- Jasepr nem is törpe! - méltatlaknodom a védalmére kelve, cseppet sem megragadva a lányeget, de szerencsére Lupnak sikerül, ami nekem nem, és felteszi a fontos kérdést.
- Mitől lesz valaki alkalmas arra, hogy alkoholt igyon?
- Lehet olyan ráncosnak kéne lennünk, mint neki? - kérdezem vissza dünnyögve, de aztán fejbetalál valami izével, és én meglepetten őpislogok, hogy ez mégis... Mégis ez mégis mi ez? A tekintetemmel zavartan bámulok a boros izé felé, amiből egyszer csak kibukkan egy... egy sapka. Aztán valami fej. Szóval felsikoltok, és szinte Jasper nyakába ugrok.
- KYÁÁÁ! Az...az... az ott az... az ott az mi az...  - nyújtom ki a kezemet a manóforma szerűség felé, aki konkrétan a borban ázik. Vagy lehet beleesett és halálra forrt? Te jó ég, a néni megölt egy manót? Mi történik itt?  - Az ott egy... egy fej - magyarázom nekik őrülten mutogatva a fej felé.
Naplózva


Esmé Fawcett
Boszorkány
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #23 Dátum: 2021. 10. 16. - 20:09:39 »
+2


~ set ~

2002. október 30. – november 1.


          Amilyen jól indul ez az este, olyan ügyetlenül folytatódik. Megint megcsinálom a bakimat, még akkor is, ha amúgy nem teljesen szándékosan. Mégis, valahogy úgy érzem, valamiféle balszerencse szállt meg, és amíg ezen nem tudok magamban változtatni, addig biztos üldözni is fog. Ami egyébként nagyon érdekes olyan szempontból, hogy minden más oldalról inkább szerencsésnek mondanám magam.
          Pont ezért reménykedem abban, hogy a rossz kezdés ellenére sem fogom majd Serena napját elrontani és a végén még nekem is sikerül majd valamit kívánnom egy ilyen lámpásnak köszönhetően. Egyébként is, mi bizonyítaná jobban, hogy szerencsés vagyok, mint az, hogy a lehulló parazsak sem égetnek meg, csupán az egyik felsőmben keletkezett egy apró lyuk.
          Persze, vagyok elég pozitív gondolkodású ahhoz, hogy azonnal a férfi felé forduljak, és megpróbáljak szerezni egy-egy darabot mind a kettőnknek. Mert ennek nem lehet itt és így vége. És ha a szép szóra nem hallgat, vagy a pilláink rebesgetésére, akkor biztos vagyok benne, hogy Serenával kitalálunk majd valamilyen más megoldást.
          - Maguk piromániás boszorkák, azt hiszik mindent megkaphatnak egy szép pillantásért mi? Szóval az én munkám nem szép, hm?
          Gyorsan védekezően felteszem a kezem, ahogy elfordulok a férfi felé. Úgy tűnik meghallotta, amit mondtam. Ez is volt a tervem, mégis kicsit más reakciót vártam. Oké, nem azt, hogy majd a nyakunkba borulva eladja a teljes árukészletét, de legalább megenyhül és alkudozni kezd velünk.
          - Nem azt mondtam, hogy nem szép, csak azt hogy tudok szebbet csinálni.
          Közben Serena is kérlelni kezdi, és megpróbálok én is hatni rá még egy kicsit, de azt hiszem, itt nem fogunk szerencsével járni. Talán sikerül majd megkérnünk valakit, hogy vegyen nekünk. Vagy tényleg készítek gyorsan, vagy később és csinálunk egy saját szertartást.
          - Maga tényleg ennyire szívtelek? Vén morgós bácsi.
          Kezd kicsit idegesíteni az ügy, de talán ha kicsit lenyugodnánk, akkor sikerülne meggyőznünk őt. Serena felé fordulok, amikor ő is rám néz, de aztán kikerekedik a szemem, mert valami olyasmit látok, amit nem igazán akartam. A vén bácsinak macskafülei lesznek egyik pillanatról a másikra, majd csillagszóró fénye kezd el felénk repülni. Nem tudom mi történik körülöttünk, csak annyit tudok, hogy nagyon viszketni kezdek.
          Ránézek a mellettem álló lányra, de mintha ő is ebben a szituációban járna. Igyekszem nem arra gondolni, hogy mennyire viszket minden, de nem megy. Egyre másra visszatér a gondolatom ezekhez a cselekedetekhez, és akkor vakarózni kezdek. Hallom az átok megszüntető bűbájt elhangzani, de egyelőre nem érzem azt, hogy valami változás történne. Persze, lehet hogy most már csak a gondolataim játszanak velem különös tréfát.
          - Amilyen szépek a lámpásai, maga olyan gonosz vén macska bácsi.
          Talán ezzel nem segítek a helyzetemen, és talán elég gyerekesen is viselkedek, de pálcát mégse akarnék rántani a bácsira, hogy vegye le rólunk a rontást. Ha viszont használ a bűbáj, akkor Serena felé fordítom a pálcám, és megszüntetem az őt kínzó átkot.
Naplózva


Fynn Kyteler
Varázsló
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #24 Dátum: 2021. 10. 17. - 11:14:43 »
+3

Samhain



Mindenki, Moira, és szép Léah

2002. Október 30.

Hát basszameg, ez z este úgy tűnik, valóban para. Nekem mindenképp. Az is lehet, hogy csak egy álom...egy rémálom, amiben az egyetlen pozitív álomelem, az Léah. Bár fogalmam sincs, az agyam miért keverne engem egy telej rémálomba. Nem hiszem, hogy ez bármit is szimbolizálna, egyszerűen csak egy elcseszett álom. Az pernye nyilvánvaló, Léaht miért rakná be az álmomba.
- Ezzel egyet értek, bár a rum nem tartozik a kedvenceim közé. De Halloween-i stílusban egy almabor ivó versenyre azért be lehetne nevezni….
Erre aztán felhúzom a szemöldököm. Nem ismerem nagyon mélyrehatóan a csajt, de azt tudom elképzelni róla, hogy a harmadik almabornál kidől. Mondjuk okozhat még meglepetéseket...
- Beneveznék kegyeddel, biztosan jobb móka lenne, mint ez itt.
Elvigyorodom, szemeim előtt persze hogy lepereg, hogy a szép Léaht viszem az ölemben, miután az alkohol legyőzte. De mégjpbban tetszik a gondolat, hogy kettesben legyek vele. Van benne valami, amitől zavar, hogy nem is ismerem annyira. Talán valami titok, amire szimatot kaptam. Még nem tudom.
- Megnyugtató, hogy más is áldozatul esett, nem csak én. Igazándiból, hogy ne szolgáltathassak túl nagy esélyt, a közutálatnak, a felét hajlandó vagyok meginni, de annál többet nem. Még van pár stand, amit ki szeretnék próbálni.
Meginni a felét, hát igya. A nők jobban ki vannak békülve a tejjel. Én egyszerűen ránézek, és felfordul a gyomrom. Ez van. Azt a pár standot, amit meg akar nézni, én is megnézném, persze leszarom, mi az, vele még egy sajtkiállítást is megnéznék. De tejet még az ő kedvéért sem iszom. Nem, nem, és nem. A sípszó élesen mar a fülembe, és a versenyzők, mert én azzrán tuti nem vagyok az, elkezdik inni a fehér löttyöt. A két csaj mellettem úgy issza, mintha valami málnaszörp lenne, vagy feketeribiszli, vagy a tököm tudja, valami édes, amit a nők szeretnek. Nem semmi teljesítmény, még az én szemeim is kikerekednek. Meg se szólalok, csak bámulom, ahogy egyre magasbbra emelik a korsójukat. A másik nő, akit még nem ismerek, hamar le is csapja azt a korsót.
- Aztakurva.- Suttogom halkan, magamnak megjegyezve, de a következő pillanatban már a tej a lányokon landol, eláztatva őket. Na, tAlán az afyam kezdi megfordítani a rémálmot, és a kedvemre alakítja. Mindjárt itt is egy vizespólsversenyhez hasonló szitu. Remek! A végén még teljesen elszabadul az agyam, és a két lánnyal végül csapunk egy orgiát. Ahogy sikerül a dekoltázsokról levennem a szemei, rögtön a pálcám után nyúlok, mert hát csak nem szabad megmutatnom, igazából milyen önző vagyok, de hiába akarom előszedi a pálcám, valami nem oké.
- Mi..ez..ez meg..mi a ..-
A zsebem is rá van ragadva a székre, amitl kissé morcos leszek. Komolyan, valami béna csaló bűbáj kell egy tejivó, mégegszer mondom, T.E.J.I.V.Ó versenyen? Egy kicseszett bögréért? MInt valami béna kisvárosi vígjáték.
- Tisztességes versenyt akarunk látni!  Csak semmi csalás! -
Remek. Tényleg, igen, kibaszott fontos egy tejivó verseny, biztosan ez dobja fel a szánalmas kis életetek. Nehogy kerüljön valami pár korsóba. A kabátomon is van egy zseb...bár a pálcám nem ott van, de nehogy kiömöljön egy kis fiola valahogy... Úgy látszik, az agyam viakodik magával, mert ez az álom kezd megint valószínútlen és bizarr lenni. Legalább a lányokkal ragadtam volna össze én is...
Naplózva


Moira Osborne
Szent Mungó
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #25 Dátum: 2021. 10. 17. - 12:37:05 »
+2

She' s a Samhainist

2002. október 31.
to: Leah & Fynn




zene: hmm mmm oufit: fall style

Eleinte azt hittem, hogy nyeregben vagyok. Persze sejtettem, hogy vannak, akik majd varázslattal igyekeznek eltüntetni, vagy esetleg más itallá változtatni a tejet, de én nem törődtem velük, csak a célra koncentráltam. Elég gyorsan el is tüntettem a tejet, de hiába a becsületes küzdelem, ha utána valaki más meghekkeli a versenyt. Nem tudtam ugyanis mást feltételezni, mikor diadalmasan feltartottam a korsómat, ami aztán egyszer csak újra nehézzé vált.
- Mi a... ? - habogtam értetlenül, de nem csak amiatt, mert tele lett a korsó tejjel megint, hanem mert... szó szerint hozzáragadt a kezemhez. Próbáltam a szabad kezemmel orvosolni a problémát, de ezzel csak többet ártottam, mint használtam, mert a tej mindent beborított magam körül a ténykedésemnek "köszönhetően". Sajnos nem elég, hogy a kedvenc pulcsim tiszta tej lett, sajnos a mellettem ülő fiatal nőt is eláztattam. Merlinnek hála ő elég kedvesen, empatikusan kezelte a helyzetet, biztos észrevette, hogy nem  direkt "tejeltem" neki, mert mielőtt elnézést tudtam volna kérni, már mondta is, hogy nincs gond, egyszersmind kedvesen megkért rá, hogy ne rázzam tovább. A szavaira gyorsan abbahagytam a korábbi mozdulatsort. Egyrészt nem akartam magamból még nagyobb idiótát csinálni, másrészt azt is láttam, hogy minden próbálkozásom hasztalan.
- Ezer bocsánat, fogalmam sincs, mi történt... - ráztam a fejem értetlenül, egyszerűen leeresztve a korsót a térdemre, bízva abban, hogy ezzel nem csinálok nagy galibát. Zavartan a lányra mosolyogtam, majd szabad kezemmel gyorsan megtöröltem a számat, biztosítva magam arról, hogy a tejivás révén nem növesztettem tejbajuszt. Csak most tűnt fel, hogy a mellettünk ülő pasi kigúvadt szemekkel figyelt minket... először nem értettem, mi az oka, de aztán lepillantottam magamra, és jobban szemügyre vettem a szomszédomat is... mire borzasztóan elpirultam. Bár pulcsi volt rajtam, totál átáztatta a tej, és rátapadt a felsőtestemre az anyag, olyan betekintést nyújtva a dekoltázsomra, amit nagyon gyorsan meg akartam szüntetni. Amennyire lehet, igyekeztem a korsós meg a szabad kezemmel átkarolni a mellkasomat, hogy véget vessek a műsornak. Némi elégtételt nyújt, hogy ezután a bámészkodó férfi került elég kellemetlen helyzetbe, ahogy a feneke után nyúlt... (fogalmam sincs miért különben), de láthatóan szerencsétlenkedni kezdett, nem sikerült neki a mutatvány. Na most már egyre jobban bűzlött a helyzet, ezért próbáltam én is megmozdulni, de nekem sem ment. Borzasztó kínos volt az egész, de nekem nagy mázlim volt, hogy a pálcám belefért a varázslattal megnagyobbított kabátzsebembe, amit aztán gyorsan megpróbáltam kihalászni onnan. Ha ez sikerült, úgy egy gőzölő bűbájjal először magamat szárítottam meg, majd a barna hajú, kék szemű nőhőz fordultam magam mellett:
- Megengedi? Ez a minimum, amivel tartozom - kérdeztem bocsánatkérő mosollyal, s ha engedte, úgy őt is próbáltam megszárítani. A székhez ragadással egyelőre nem tudtam mit kezdeni, hiába törtem erősen a fejemet, hogy milyen varázsige tudná megoldani a problémát. Míg ezen agyaltam, egy vékony, sipákoló hang azt kiabálta felént a közönség irányából számonkérően, hogy tisztességes versenyt akarnak látni.
- De hát én igenis tisztességesen versenyeztem! - fakadtam ki idegesen az ismeretlen felé kiabálva, a szőlőpálcával a kezemben.
- Igazságtalanság, hogy azt is megbüntetik, aki nem csalt! - dohogtam hangosan, hátha legalább rajtunk, becsületes versenyzőkön megkönyörül ez a furcsa játékmester. És ha így lesz, akkor majd mindenkit kiszabadítunk. Mégsem az óvodában vagyunk, vagy mi.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #26 Dátum: 2021. 10. 17. - 14:11:25 »
+3

pumpkin king
2002. október 31 – november 1.

Aiden, 2Mira
soulmates aren’t
just lovers

style: Samhain zene: pumpkin king

A töklé ritmikusan csöpögött a hajamból, egyenesen az ölembe. Az arcomon még éreztem, ahogy megülnek a maradvényok… amitől undor fogott el. Nem rajongtam a tökért, mármint az ételért, a másikért nagyon is oda voltam. Csak hát az egy kicsit érdekesebb lett volna, ha nyilvános helyen robban a képembe. Khöm. Mármint… nekem akárhol jó, de Aiden mindig olyan fene úriemberes, mintha attól bármi is jobb lenne.
Egy pillanatig rémülten pislogtam a szembe ülő lányokra, szinte abban a reményben, hogy majd ők kicsit jobban megúszták. Hát nem… ezek után pedig Mucira nézni veszélyesnek tűnt. Nem tudtam eldönteni, hogy most aztán kiakad-e vagy kivételesen szórakoztatónak találja. Nála nehéz ezt előre kipuhatolózni, mert már arra is kibukott egyszer, hogy átaludtam az egésznapot – pedig ott még be sem festettem a képét narancssárgára.
– Micsoda puhatök – mormogta Aiden. Úgy tűnt nem fog kiabálni velem, ezért felé fordultam. Láttam, ahogy próbálja levakarni magáról a tök maradványokat. Így hát én is egy felesleges mozdulattal végig dörcsöltem az arcomon. Nem úgy tűnt, mintha ezzel bármit is leszedtem volna magamról. – Elliot, remélem otthon nem fogsz tököt robbantani, ha ideges leszel, annak hosszútávú következményei lesznek – közölte kicsit hangosabban. Ezért hát odahúzódtam mellé és a zsebemből előhúzott, többé-kevésbé tiszta zsebkendővel óvatosan végig dörzsöltem a bőrén.
Bocsi, Muci… – suttogtam és az ajkaira pillantottam. Lett volna kedvem azonnal megcsókolni, közelebb húzódni hozzá és csak vele lenni ezen a hűvös, őszi napon. Nem érdekelt a tökfaragás, de még csak az a röhejes fehérrépa sem. – Mindjárt gyönyörű leszel, mint újkorodban. – Közöltem és finom puszit nyomtam az ajkaira. Közben a zsebkendővel végig simítottam a bőrén, de arról csak nem akart eltűnni a narancsos elszíneződés. – Mi a szar?! Nem engedem, hogy úgy nézz ki, mint szemteszsák… hülye narancssárga… – Dünnyögtem és újra végig simítottam a bőrén, de a zsebkendő egészen hatástalannak bizonyult. Erre már csak morgolódni tudtam. Milyen tök ez? Valami mázoló?
– BAszki, Elliot, felállt a tököd!
Aiden hangjára kissé lassan, de megfordultam. A tökre pillantottam, ami pontosan ugyanúgy nézett ki, mint a robbanás előtt. Ráadásul valami vinnyogós vihogás is kísérte az egészet. Erre összerezzentem és éreztem, amint a düh elönti minden porcikámat.
KIBASZOTT VICCES! HÜLYE IZÉBIZÉ! – Emeltem fel a hangomat, majd felpattantam, félre dobva a zsebkendőt, amit a kezembe szorongattam és egész egyszerűen neki estem a töknek. Nem érdekelt, ha felszakad a bőröm, ahogy becsapódik az öklöm a hatalmas izé külsejébe. Egyáltalán nem volt olyan, puhatök, ahogy Muci említett korábban. Kellően kemény és fájdalmas volt a találkozás.
Merlin segge… – lihegtem a fájdalomtól.
Naplózva




Armin Narek
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


A festő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #27 Dátum: 2021. 10. 17. - 14:24:48 »
+3

 
Samhain



2002. október 31 – november 1.

outfit
: black # megjegyzés: Oszi  Puszi

Remek. Remek, hogy már megint Caine-be kellett belecsapódnom. Ráadásul ezúttal szószerint, mert valami idióta belökött a sátorba, de legalább nem a karjaiba, csak a hátába. Már léptem volna tovább, hogy elhúzzak innen, mikor meghallottam a becsapodást és ahogy valami szilánkokra hullott a lábaink előtt. Egy kicsit meg is ijedtem, annyira, hogy behúzódtam a háta mögé. Ha eltalál valakit a szilánk, hát az ne én legyek, hanem Caine. Érte kevésbé kár.
Ennél pedig már csak a banya rikácsolása volt sértőbb a füleimnek. Olyan frekvenciát ütött meg, amit bizonyára csak a delfinek voltak képesek fájdalommentesen elviselni. Ezért hát belemarkoltam Oscar kockás kabátjába. Nem is értem miért vártam tőle, hogy majd megvéd. Ő képtelen arra… mindenre képtelen, ami normális emberi dolog… azért ilyen mocskosul hülye…
– Ennyit a hallásomról… – morogtam. – Süket festő… majdnem olyan klisé, mint a vak…
– Baszki, Narek, ez a te hibád! – fakadt ki, mint valami dedós ötéves, aki éppen dacosan közli a testvérével, hogy ő vette el a játékát és megmondja az anyukájuknak. Az én tekintetem a banyán pihent egy darabig… akinek a haja olyan furcsán égnek meredt, mintha valami gyerekkönyvből lépett volna ki. A nyugati meséket persze nem ismertem annyira, de azért hallottam ezt-azt Mágiatörténet órákon.
– Az én hibám? Nem én vettem a kezembe, mintha egy elcseszett labda lenne! – Kaptam fel a vizet és még meg is löktem a vállát dühömbe. Ezzel a lendülettel távolabb is léptem, hogy még véletlenül se akarjak vele közösködni.
– Remek, most mégis mit csináluk, még mielőtt szánalmas kis cserebogárként éljük a hátralevő életünket? – forgatta meg a szemeiet Oscar. Nem mondtam semmit, én biztosan nem fogom bogárként élni az életemet, elvégre nem is én törtem össze… ráadásul nem is hiszek ezekbe a jósizékbe. –   és ne nézz úgy rám, mintha az én hibám lett volna az egész.
Erre a banya felénk mutatott, úgyhogy ismét beléptem Oscar háta mögé. Ha valamelyikünket elátkoz, legalább ne én legyek az. Caine-nek amúgy is tökre mindegy, már alaposan el van cseszve eleve. Számára nem sok vizet zavart volna, ha mondjuk bibircsók nő az orrára vagy éppen teknősbékává változik. Nekem viszont tökéletesen sínen volt az életem… legalábbis kívülről úgy tűnhetett.
– Addig ki nem mehettek innen, amíg nem dícséritek a tehetségemet! – Sipítozott a banya, erre belemarkoltam Caine kabátjába, hogy tegyek hátra egy lépést és megpróbáljam magunkat kimenteni ebből a helyzetből. A másik kezemmel pedig már a pálcám után kutattam a zsebemben.
– Felejtse el, nyanya, maga szarul jósol. – Erre megtorpantam és hátulról előre nyúlva befogtam Caine száját. Mi a francnak pofázik, ha ennyire hülye? Persze így még közelebb kerültem hozzá és érezhettem azt a nevetséges, olcsó illatot, ami belőle áradt. Még el is tudtam volna borzadni, ha nem kell éppen a seggét mentenem.
– Ezt úgy érti, hogy kösz mindent. Ha dagat és csóró lesz, majd jelentkezik, hogy milyen jól tetszett jósolni. – Hadartam el, kicsit erős akcentussal és vontam tovább kifelé Caine-t.
Naplózva


Jasper Flynn
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


"Flynn"

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #28 Dátum: 2021. 10. 17. - 14:53:56 »
+2

night of spirits


2002. október 31 – november 1.
Fraser

outfit
 
„maybe we can fix
each other”


Egyszerűbb lett volna felvonni a szemöldököm és azon agyalni, hogy miért ilyen hülye mindenki… majd egész egyszerűen tovább állni, de valahogy Sophie előtt menőbb akartam lenni. Ráadásul mióta ideértünk és felfogtam, hogy mindenki tündibündin andalgós, inkább vágytam volna arra, hogy valami erős alkoholt döntsek magamba. Nem is értettem, hogy a banyában miképpen merült fel engem kiskorunak nézni. Magas vagyok, szőke és szexi. Ezek nem éppen egy kamaszfiú ismérvei.
– Maga szőkefejű törpe! Micsda szemtelenség csak így pukkantgatni. Annak adok alkoholt akit én arra alkalmasnak találok! – mondta és elővéve a mérőt még fejbe is vert.
Erre mordultam egyet.
– Mégis mia… – kezdtem volna dühösen a magyarázást. Csakhogy nem akartam, hogy Sophie túlságosan erőszakosnak lásson. Azóta persze, ami Vincenttel történt, minden kicsit jobban felzaklatott. Nem tudom miért… talán kicsit bűntudatom volt, talán mart belülről valami, amiért így kellett véget vetnem a dolognak és még Sophie-t sem tudtam rendesen megvédeni.
– Jasepr nem is törpe! – szólt közbe Sophie. Hát ebben a részében tényleg igaza volt. Mielőtt befejeztem a Roxfortot alaposan megnőttem. Már száznyolcvannyolc centi körül lehettem, de nem mértem meg magam. Igazából a tény, hogy Benjamin Fraser feje búbját láttam, megnyugtatott, hogy én még azoknak a táborát erősítem, akik egészen sokáig nőnek. Aidennel nem volt ilyen szerencsém, bár kicsivel alacsonyabb, volt, de nem annyival, hogy rálássak a kopaszfoltjára. Ezért, ha jól akartam érezni náluk magamat, hát beálltam Elliot mellé, hogy a gombáját felülről vegyem szemügyre. Ő apró volt… mint Sophie.
–  Mitől lesz valaki alkalmas arra, hogy alkoholt igyon? – kérdezte végül Sophie barátnője, Lupa… Lupa, ugye? Hirtelen már abban sem voltam biztos, hogy jól emlékeztem a lány nevére. Ezt most már én is szerettem volna tudni, bár fizetni aligha lettem volna hajlandó ilyen kiszolgálásért. Az undoromat pedig nem is rejtegettem. Ingerülten néztem végig az öregasszonyon… és nem is hallottam meg Sophie dünnyögését. Azt értettem, hogy motyog valamiaz orra alatt, de a szavait képtelenség lett volna elkapni.
– Az nem elég alkamas rá, aki nagykorú? Tizenhétév alatt nem is lehet hoppanálni. – Próbáltam tovább bizonygatni az igazamat, de úgy tűnt, hogy a banyát ez nem fogja meggyőzni. De hát hozzá képest mindenki gyerek, még McGalagony professzor is, aki bár ráncos, meg minden, még meg sem közelíti korban ez a matuzsálemet. Már azon gondolkodtam mivel üssem meg… és akkor megláttam az ásót a bódé mellett. Hát megragadtam azt…
– Én is üssem fejbe, hogy kiszolgáljon talán?
– KYÁÁÁ! Az...az... az ott az... az ott az mi az... – Nyújtotta ki a kezét Sophie és hadonászni kezdett. Erre összerezzentem, mert egyrészt a dobhártyámat sértette, ahogy felkiáltott, másrészt én is odanéztem és megláttam a sapkát. –  Az ott egy... egy fej.
Hirtelen Sophie és Lupa elé léptem, remélve, hogy meg tudom őket védeni ettől a nénifélétől. Az ásót az öregasszony felé lóbáltam.
– Mi maga? Valami kanibál? Nem eheti… vagyis ihatja meg a barátnőmet!


Naplózva


 

Mira L. Wyne
Minisztérium
***


Jenkibogyó

Elérhető Elérhető
« Válasz #29 Dátum: 2021. 10. 18. - 02:03:34 »
+3

Sajnos Mira kalandjai az asztal alatt nem olyan figyelemelterelőek, hogy ellensúlyozzák, úgy deréktól fölfele narancssárga és síkos-trutyisan ragacsos vagyok. Még a hajam is mintha narancssárgává vált volna, bár nem akaródzik megfogni, hogy jobban megnézzem, nehogy összekenjem a kezemmel. Igen, tudom azt is, hogy pedig tökszutykos már így is annyira, hogy valószínűleg mindegy lenne, érzem ahogy az arcomhoz ragad.
Kétségbeesetten fordulok az asztal-fedezékből előbukkanó Mira felé, leginkább csak egy együttérző tekintet vigaszáér. Jól esne egy ölelés is, de ha már egyetlenként ő megúszta tisztán-szárazon, arról ezúttal szivesen lemondok, ne kelljen őt is összekenni sütőtökkel.
Csak egy bánatos arckifejezéssel válaszolok a megkezdett kérdésére, de ki sem derül, adnék-e rá végül választ, mer mielőtt még ő befejezné, megcsúszik az asztalon.
-Ez egész pontosan az volt- jegyzem meg Mira szavaira szárazan, úgy válaszolva, amennyibe nem bocsánatkérés hangzott el. Néhány hangzó ott gyanúsan hosszabb volt ugyanis. Talán rosszallónak hangozhat, mer nyűgös vagyok a malőr miatt, de talán én is elhumorizálni próbálom a helyzet feszültségét.
Végülis, nem az ellen van mondjuk kifogásom, hogy Mira ilyen természetes eredetű párnákra hajtsa a fejét, de körülményeknek jobb lenne akkor otthon punnyadva, ahol csak mi ketten osztozunk a szobán, mint nyáron Amerikába. És lehetőleg a töktrutyi nélkül.
-Ugyan, azér soha nem haragudnék- mosolygok félszegen a következő szójátékra, főleg a szívmelengetőbbik értelmezésére válaszolva. De hát tényleg, az, meg a kölcsönös megfelelője, erőt adnak átvészelni ilyen kínos szituációkat. Elég csak erre a komisz mosolyára nézni, és máris csak kis kellemetlenség, hogy mostmár ő is nyakig ragacs mégis.
-Köszönöm. Azér legközelebb maradhatunk valami kultúráltabb applikálásánál viszont.- Most is visszacsalja az arcomra a mosolyt a kedveskedéseivel. Hmm, biztos van parfüm vagy épp sampon ilyen kivitelbe - ha a hajamat is úgy megfogta ez a cucc, mint a kezemet, az utóbbi jól is jöhet, mer épp az az érzésem, bele kell törődnöm, hogy a szőkeségemet leváltotta maradandóan a sütőtök-stílus... Esetleg ajakfény, ha kifejezetten az ízt kívánjuk megtartani..?
Mennyivel jobb ezeken gondolkodni, mint a pillanatnyi valóság dzsuváján.
-Igen, köszönöm szépen- mosolygok is kedvesen a felajánlásér. Mindentől zavarba jönni egy dolog, már megszoktam egész életemből, de ha Mira le tudja varázsolni ezt a tökpiszkot, ami máshogy csakazérse jön le, bárhogy próbálom lekenni magamról, bármi egyéb pironkodnivalóm már zavarni sem fog.
Aztán csak óvatosan a bátor kijelentésekkel, Lu.
Naplózva

Oldalak: 1 [2] 3 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.162 másodperc alatt készült el 44 lekéréssel.