Samhain - A kaland

[2002. október 30.outfitArt is chaos taking shape]

2002. október 30.
outfit

Art is chaos taking shape

örültam, hogy ennek az egésznek a végére kezdtünk érni, mert már a tököm is kezdett kilenni. (Khm) Szóval, nem is angyon terveztem szerencsére semmit estére, csak azt amit mindig is, hogy ELliottal lehessek, és kihasználhassuk az éjszakát, amit együtt tudtunk tölteni. Szerettem ezeket a kis pillanatokat az életünkben, amik adtak egy szép, bájos keretet a ritmusunknak, amit együtt jártunk. Nem hittem volna, hogy az életem a sok szarság ellenére is lehet enynire békés, még azok után is, hogy egy mérgező átokheg maradt a testünkben. Ez a kis szánalmas tökölés kellően lekötött anynira, hogy ne is foglalkozzak a bennem tomboló mérgező örvénnyel. Még a velünk szemben ülő két csaj is szórakoztató volt valamennyire, és még a kutya manónknak is örültem, bár reméltem, hogy nem fúj ránk valami újabb fura varázslatot, amitől ELliot az hitte, hogy csak amiatt szerettem. Igagzából az előbbi is, amit kaptunk tőle, egy kicist csak felerősítette a köztünk lévő kémiát, nem pedig adott nekünk egyet, nem létező érzésekből kivirágoztatva. Akkor azt hiszem nem lett volna ennyire szenvedélyes ez az egész.
– Egy kicsit kapcsoljunk gyorsabb tempóra, manó. Sürgős dolgom lenne otthon egy másik tökkel - ny9gte Elliot a kezem melege alatt, én pedig gonoszul elvigyorodtam. Lehet ez a manó valami perverz manó volt, ahogy kinéztem belőle, ami mondjuk a szaporodással, vagy a szexualitással volt összefüggésben, mert csak gonosz vigyorra húzta a száját, és kacsintott, miközben a kezemben lévő gesztenyét elsülyesztettem a zsebemben.
– Ne! Remélem nem gesztenyeembert kell gyártanunk - rémül meg ELliot, de aztán a manó megint csak kuncogott és csilingelve elpukkant. Nagyon reméltem, hogy ezek a pukkanó hangok nem a fenekéből jöttek elő a távozáskor.
- Na nyuszi, azt hiszem ideje egy kicsit elmerülni a biológiában, nem gondolod? - kérdeztem, és persze nem a növénytani tökök megismerésére céloztam. Biccentettem a távozó csajok felé is, hogy aztán végre felálljak a helyemről, és mielőtt elhoppanálhattam volna még visszhangzott a manó szava a fejemben.
- Ültessétek el, és viseljétek gondját. Ha jó szívvel gondozzátok jutalmatok nem marad el.
- Hmm, ültessük el majd Rosemary születésnapján - suttogtam, és közelebb húztam magamhoz egy csókra. Mágiával volt átitatva az bizsergette meg a heges kezemet és egy kicsit rezgette meg a belsőmet is. De nem bántam. Valahogy szép godnolatnak tűnt, hogy ez a fura gesztenye - ki tudja mire volt jó - majd együtt cseperegett volna fel Rosemaryvel.
Milyen kibaszott szentimentális idióta lettem.
Magamhoz húztam kellően szorosan elliotot, és végre hazahoppanáltam vele, hogy kiengedhessük a fáradt gőzt, és együtt pihenjünk szőrmentesen ezután a bénán fura nap után, amit annyira nem is utáltam.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!

◂ pumpkin king▸

2002. október 31 – november 1.

◃Aiden, 2Mira▹

soulmates aren’t
just lovers

style: Samhain ║ zene: pumpkin king

Már éppen elég tökös hangulatban voltam ahhoz, hogy ne akarjak több időt faragással és kutyamanók lenyűgözésével tenni. Szerencsére azzal a nyamvadt gesztenyével már nem akart semmit, csak kiröhögött és elpukkant a francba. Részemről örültem, hogy megszabadultunk tőle. Eddig akárhányszor találkoztunk vele olyan furcsa volt.
– Na nyuszi, azt hiszem ideje egy kicsit elmerülni a biológiában, nem gondolod? – kérdezte Aiden. Nem lepett meg, hogy megint flörtöl és célozgat, ő már csak ilyen volt… legalábbis mostanában. Talán kellett egy kis idő neki, hogy szexuálisan teljesen feloldódjon mellettem. Régen még elutasítani is képes volt, mikor a vak is látta, hogy a nadrágjában az a tök már keményre érett.
– Jelenleg ölni tudnék, ha levehetném ezt a nadrágot… – suttogtam. A ruhadarab túl szűk és kényelmetlen volt már néhány perce. Azon is csodálkoztam, hogy egyáltalán ennyire tudtam koncentrálni a tökfaragásra Aiden kíváncsi ujjainak simításában. Jól elszórakozott veled, O’Mara… – kegyetlenkedett a hang. Persze, ahogy általában, a Muci által kiváltott érzések ezt is olyan könnyen nyomták el bennem. Valahogy mellette a hang sem volt olyan erőteljesen, olyan mindent tudó… olyan mocskosul mérgező. Talán azért, mert éppen a megismerkedésünk előtt vágtam le magamról azt a szalagot és már nem lüktette belém a kegyetlenségét. Már csak a sebhelyek jelezték időnként, hogy ott vannak, meg a bennem egyre gyűlő átkok.
A Mirák felé csak intettem egyet. Jobb is volt, ha ma estére elválnak az útjaink… Cartwright lánya előtt aligha akartam tökös lenni. Semmilyen értelemben. Bár egyszer nyaraltunk együtt és nem kizárt, hogy a sátorban rajta kapott párszor, mikor átöltöztem. Akkor viszont inkább zavarba jött, semmint hogy nézegessen. Engem nem zavart. Forest mellett megszoktam a pucérkodást és már nem voltam egy ideje zavarban a hegeimtől sem, amik gusztustalanul lepték el a testem évről évre egyre jobban.
Felálltunk a helyünkről. Kicsit furcsa volt így mozogni, már túlságosan bizsergett a testem az Aiden utáni vágyaktól. Azt kívántam, ne látna senki, csak fogna meg és vinne innen el a mi kis birodalmunkban. Hamutartó olyan volt, mintha nem is ennek a világnak a része volna, hanem a mi kis életünknek a helyszíne, ami mindentől távol van és biztonságos. Azóta nem éreztem így magam, hogy elhagytam Nat Forestet, hogy kiköltöztem Tengerszemből. Olyan sokáig volt az az otthonom, de valójában a Suttogóban és Cukormázban sem éreztem magam százszázalékosnak.
Ültessétek el, és viseljétek gondját. Ha jó szívvel gondozzátok jutalmatok nem marad el. A manó furcsa, éles hangja csendült a gondolataim mögött. Hirtelen minden kitisztult, nem csak arra tudtam gondolni, hogy el kell innen mennem. A gesztenye jutott eszembe.
– Hmm, ültessük el majd Rosemary születésnapján – súgta Aiden. Odavont magához és finoman csókolt meg. Csak végig simítottam az arcán, míg a másik kezembe finom bizsergéssel jelezte, hogy az a gesztenye nem is olyan átlagos.
– Jó… – Suttogtam az ajkai közé. Tudtam, hogy ez a zárógondolata ennek a napnak. Csak hagytam, hogy a hoppanálás kavargó érzése magával rántson és végre, szép lassan mi is hazatérhessünk…

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!

[A kaland lezárult!Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt!]

A kaland lezárult!
Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt!