+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Fan-fic verseny
| | |-+  Küldetések
| | | |-+  Sophie kalandozásai az ismert ismeretlenben.
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Sophie kalandozásai az ismert ismeretlenben.  (Megtekintve 158 alkalommal)

Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Dátum: 2021. 09. 07. - 19:39:22 »
+1

❀❀❀


The night is long
And the path is dark
Look to the sky
For one day soon
The dawn will come

❀❀❀
Naplózva


Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 09. 14. - 14:19:39 »
+1

Mérgezés a Zsebpiszok közben


(2002. szeptember 20.)
Ruci

Sin city’s cold and empty
No one’s around to judge me
I can’t see clearly when you’re gone
I said ohhhh I’m blinded by the lights



Jasper nagyon örülni fog a meglepetésemnek. Elégedetten lépek ki az Abszol úton lévő fehérnemü boltból, és igazából büszke is lehetek magamra, hogy egyedül képes voltam eljönni ide, hogy valami szexi bugyit vegyek. Szeretném lenyűgözni, nem csak a sütimintás alsóimmal, hanem mondjuk valami dögös csipkével is. Alig várom, hogy felvegyem és megmutassam neki. És bár biztos nem leszek olyan szexi, mint mondjuk a filmekben és biztos nem fogok neki letáncolni egy 9 és 1/2 hét-ből jól ismert vetkőzős valamit eltáncolni. Már csak azért sem, mert nem fog a háttérben szólni a You Can Leave Your Hat On sem. Pedig mennyivel érdekesebb lenne az élet úgy, hogy a megfelelő pillanatokban megszólalna a megfelelő zene. Modnjuk lánykérésnél a szinfóniku zenekar, ilyesmi. De sajnos nincs az életben színpad a zenekaroknak, akik a megfeleklő pillanatra várnak.  Megigazítom a puclsimat és kicsit összehúzom magam, ahogy a hűvös őszi szelet megérzem az arcomon. Hideg hűvös szomorú hónap ez, amit rajtam kívül mindenki szeret. Ah! Éppen venném elő a pálcámat, hogy elhoppanáljak végre és felvegyem a bugyimat, amikor hirtelen valaki belém rohan, én meg csoda, hogy nem repülök ki az űrbe.
- A legjobb barátom! Fred! Fred, Melinre...?! Valaki főzetet kevert az italába és menten elvesztette az eszméletét! Azóta nem tért magához! - kezd el rángatni a két vállamnál fogva egy svájci sapkás átlagosan öltözött fickó, és rémült tekintetét az enyémbe fúrja, én meg csak nézek, és próbálom feldolgozni, hogy nem csak az arcomba üvöltenek, hanem valakit meg is mérgeztek.
- Izé, én... - kezdenék valami választ motyogni, de a fickó valamiért se hall, se lát állapotban elkezd behúzni a félelmetes zsebpiszok köz felé, ahol mindenféle rossz arcok mászkálnak, én pedig szatad kezemmel a szatryomat és a pálcámat szorongatva kémlelek a komor, baljóslatú utcákon. Uagzából addig megyünk, amíg teljesen el nem vesztem a fonalat, hogy honnan is jöttünk. Remek, Sophie, hagyd csak, hogy elraboljanak, és kivegyék a fogaid, meg a vesédet. Miért felejtek el mindig sikítani, ha valaki nekem ront?
Ám az egyik sikátorba nem erőszakolnak meg és nem is varázsolják ki a szerveimet. Egy nagyon szegény ruhába öltözött másik férfi fekszik ot teljesen élettelennek tűnő állapotban, én pedig totál kikészülök, hogy mégis mit csináljak vele.
- Fred! Fred! Nem hagyhatom, hogy meghaljon! Nem halhatott meg! Segítened kell, meg kell mentened! - rogy le mellé a Fredet kiabáló férfi, én pedig próbálok megnyugodni, pedig én is meglehetősen pánik állapotba kerültem. Lassan kifújom a levegőt és odaarasztolok én is melléjük, és próbálok gondolkozdni, hogy milyen mérget ihatott meg. Az elméletben jó voltam Bájitaltanból is, csak a kikeverésük okozott némi problémát. Még szerencse, hogy néha beülök Jasper óráira, ha nekem nincs mit csinálnom, cska hogy mellette legyek.
- Azt hiszem az örök álom esszeniáját itatták meg vele - dünnyögöm, majd tétován felegyenesedek. Szóval most meg kellene keresnem az ellenszérumot. Kezdem úgy érezni magam, mint egy felfedezős játékban lévő karakter, és én is belebotlottam most egy random NPC küldetésbe. - Várjon itt - magyarázon kicist magabiztos hangon, majd meglesen az utca nevét, aminek a sikátorában időzünk, és elhoppanálok egy patikába, ahol remélhetőelg találok ellenszérumot. Nincs minden zsebemben üst és hozzávaló, amit az úton sétálva be lehet gyűjteni. Nem is tudom hány patikát keresek fel, mire végre sikerül vennem Örök álom eszencia ellenfőzetet. Sietve visszaérek a sikátorba és már jojózik a szemem is a  sok kis címkétől meg fioláktól. Az alélt férfihez lépve beadom neki a főzetet, mire végül kezd lassan magához térni a másik fazon pedig szinte bőgni kezd örömmében. Megállás nélkül rázni kezdi a kezemet, és szinte nem is hallom, hogy mit magyaráz nekeim.
- Merlin áldja meg, drágám, Merlin áldja meg a két kis kezét! Sok gyereket és hosszú életet kívánok, Merlin áljdon! - magyarázza, én pedig zavartan csak bólogatok, és végül nagy nehezen sikerül kiszabadulnom a lelkes áldásai közzül.
Ezután az ijesztő és fura kaland után tényleg jól fog esni a bugyibemutató.


VÉGE
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.138 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.