+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Felnőtt varázslók
| | | |-+  Gabriel Milton (Moderátor: Gabriel F. Milton)
| | | | |-+  Nyaralás
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Nyaralás  (Megtekintve 226 alkalommal)

Gabriel F. Milton
[Topiktulaj]
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2021. 08. 23. - 21:24:12 »
+1

Naplózva


Gabriel F. Milton
[Topiktulaj]
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 08. 23. - 21:25:28 »
+1




2002. augusztus 25.
Nyaralás

Lassan három hete vagyok szabadságon. Könnyen megkaptam, miután a Foltozott üstben történtek után besétáltam a Mungóba és közöltem velük, hogy nem tudom rendesen elvégezni a munkámat. Magamat okoltam Mrs. Hardy elrablása miatt, hogy nem sikerült elkapnom egy tagot sem a Rendből, és hazudtam még néhány dolgot. Azt mondtam, hogy felszínre törtek a halálom körül történtek, ezért bizonytalan voltam, nem tudtam rendesen kiszórni egy átkot vagy bűbájt sem. Azonnal megkaptam a felmentést, így kicsit a nyári szabadságot megtoldottam egy kevés táppénzzel.
Nem mintha ezt az időt valóban a pihenésre fordítottam volna. Az első feladatom volt, hogy visszamenjek Oroszországba arra a helyre, ahol a támadás történt, és aztán elmenjek azokhoz, akik megmentették az életem. Ott derült ki, hogy már nem laknak ott. Ez lenne a kisebbik gond, a nagyobbik az, hogy meghaltak. Tudtam, hogy már akkor sem voltak fiatalok, de a két idő között még csak fél év sem telt el, és a házikó állapotát látva röviddel azután történt, hogy Metz eljött értem. Apropó Metz, biztos nem örül neki, hogy lassan két hete nem hallott felőlem, pedig csak kb. másfél hétre mondtam neki, hogy elmegyek és kértem meg, hogy vigyázzon a kutyákra. Tudja, hogy hova mentem, de közben változott a terv, és ez miatt még nem volt időm üzenni neki.
Történt ugyanis, hogy a kunyhó felől sétálva a vadonban először csak egy alakot láttam meg, aztán még többet. Nem mindegyik volt ismerős, de egyet felismertem. Vadászott, ez látszott rajta. Ahogy az is, hogy nem először járnak arrafelé. Még az is lehet, hogy ők voltak azok, akik eltették láb alól a házaspárt. Nem hiszem, hogy miattam történt volna, de azért nem vagyok benne biztos, hogy nincs semmi közöm hozzá. Rövid időn belül a vadászból lett az űzött vad. Követni kezdtem őt napokon keresztül. Ahogy telt az idő, úgy éreztem egyre inkább, hogy bosszút kell állnom, mintha ettől jobb lenne nekem. Nem volt. Mikor megtaláltam és megöltem, akkor sem volt jobb. Bosszút álltam, könnyen, szinte alig párbajoztunk.
Persze, most egyedül volt, és nem voltak vele a barátai, de hirtelen úgy éreztem, ez a férfi volt, aki tönkretette az életem, akinek meg kell bűnhődnie mindazért, amit velem tett. Vagy amit éppen nem tett, mert a végén, mikor ott álltam felette, akkor nem igazán tudtam eldönteni, hogy dühösnek kell-e rá lennem, mert balfaszok voltak és életben hagytak. Másrészről viszont, valamennyire mégis éreztem valami elégedettséget, hiszen az egyikük meghalt.
Hogyan kerültem Lhászába, és miért vagyok itt két hete anélkül, hogy bárki is tudna róla? Nos, ez leginkább a véletlen műve. A gyilkosság után mindenképpen el akartam hagyni Oroszországot, és magamat is. Megtettem azt, amit a legjobban elítéltem mindenkiben. Egy élet kioltására senki sem kaphat felhatalmazást, én mégis egyszerre voltam a bíróság és a végrehajtás is. De visszatérbe az utazásomhoz és az elbújdokolásomhoz. Budapesten jártam éppen, amikor hallottam Tibetről, a buddhizmusról és a Dalai Lámáról. Korábban is volt már fogalmam róla, de egészen eddig nem találtam fontosnak, azt hiszem. Most viszont kattant valami, és úgy döntöttem, hogy megyek, megnézem magamnak ezt.
Megkerestem a varázsló negyedet és érdeklődtem egy zsupszkulcs után. Azért ez túl nagy táv lett volna bármilyen más közlekedési módszerrel. Szóval sikerült szereznem egy indulási időpontot, majd a kérdéses időben meg is jelentem ott. Pár pillanattal később már azon a nagyon is furcsa helyen találtam magam, és mégis olyan ismerős volt, mintha hazatértem volna.
Követni kezdtem egy szerzetest, de az hirtelen felém fordult és tökéletes angolsággal közölte, hogy már várt rám. Nagyon ledöbbentem, de ez az egy pillanat megpecsételte az egész itt tartózkodásomat. Akkor követtem őt egy szálláshelyre, ahol lényegében nem volt sok minden. Az otthonom luxus lakosztálynak számít emellett és mégis mindennek örültem, amit kaptam.
Most itt vagyok, és minden nap meditálok és hallgatom a tanításokat, de a kétség mindig ott van bennem, én soha nem leszek elég jó ehhez. A múltam, az ösztöneim soha nem fogom tudni megtagadni. Ha visszamegyek dolgozni, akkor a gyilkosság újra az életem része lesz, még akkor is, ha kerülöm amennyire csak lehet. Másrészről viszont, a meditálás sokat segített nekem abban, hogy megtaláljam önmagam. Hogy újra egész lehessek. Azt hiszem, ha hazamegyek, akkor újra tudom kezdeni, erősebben.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.076 másodperc alatt készült el 32 lekéréssel.