+  Roxfort RPG
|-+  Időn kívüli játékok
| |-+  Kalandok kikalandozóhelye / Játéktér (Moderátorok: A Dementor, Csámpás)
| | |-+  Vigyázz a fejedre! - A kaland
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 ... 4 5 [6] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Vigyázz a fejedre! - A kaland  (Megtekintve 3502 alkalommal)

A Dementor
[Topiktulaj]
***


Csókkirály

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #75 Dátum: 2021. 08. 16. - 07:16:57 »
+5

VIGYÁZZ A FEJEDRE!



2002. július 29.

Foltozott Üst


A köd teljesen eloszlott. A csuklyások láthatóan kezdtek pánikba esni, egyre kapkodósabbak lettek és ezzel együtt egyre inkább elszabadult a pokol is. Lupa éppen akkor ért oda a pincelejárathoz, mikor már tökéletesen látni lehetett a küzdelmet és bár már indult volna meg, hogy segítsen másokon, az imént behatoló aurorok egyike megragadta és szépen a pince felé terelte. Ugyan ez történt Sophieval és Jasperrel is, akik éppen Dianát próbálták volna menteni. De nem; az auror utasította őket: – A pincén keresztül vezet a kiút, végig a csatornákon. Egy kolléga várja Önöket a kijáratnál. Csak egyenesen haladjanak végig. – Nem tűrt ellentmondást. Így a fiatalok megindultak kifelé. Mr. Nott szerencsére lerázta a nagydarab fickót, ám ez csak annak volt köszönhető, hogy Elliot Cutlere betalálta az óriást. Így az, egy másik csuklyásra támaszkodva, immár vérző sebekkel a menekülést választotta. Gabriel támadása így már csak a termetes alak hűlt helyét érte, de legalább volt alkalma egykori kedvesét, Aident - akinek a támadása már szintén nem érhette a félóriást - és Fynnt megindítani a kijárat felé.
Serena varázslata bizonyára sikerült volna, ha nem löki meg véletlenül egy pánikba esett csuklyás, olyan szerencsétlen módon, hogy még térdre is esett, felsértve a bőrét is valamiféle üvegszilánk miatt. Az esés következtében Esmét is sikerült magával rántania, akiben meg akart kapaszkodni.  Merel felszólalására pedig már nem is reagált a Mrs. Hardyt fogva tartó alak. Egyszerűen csak felnevetett, majd hoppanált a nővel együtt.
A csuklyásokkal érkező furcsa mágia, ami az egész épületet lezárta addigra, mintha megszűnt volna. A támadók közül többen hoppanálni kezdtek, a pukkanások pedig, amik ezeket követték megijeszhették azokat, akik még nem indultak meg kifelé. Esmét, Serenát és Merelt, Mr. Nott vette szárnya alá, hogy kitámogassa a kocsmából a pincén át. Az aurorok ugyanis nem merték megkockáztatni a hoppanálást, hiszen a mindenféle mágikus behatás - aminek nyomát könnyedén megérezhette bárki - megbolygathatta a hely energiáját és ezzel együtt a Szeszély hatását is fokozhatta. Fontosabb volt a túszok testi épsége, illetve a holttestek épen tartása ahhoz, hogy legalább a csoport egyrészét azonosítani tudják.
Odakint, a Zsebpiszok közön áthaladva, az Abszol útra érve, máris medimágusok várták, hogy a súlyosabb sérülteket azonnal a Mungóba szállítsák. A többiek gyors ellátást kaptak a helyszínen. Néhány auror megpróbálta kihallgatni a jobb állapotban lévő túszokat, mielőtt szabadjára engedték volna őket…


Tudnivaló
A kaland augusztus 22-én kerül lezárásra. Újabb mesélői reag már nem lesz.
Addig mindenki 1 záróreagot írhat!
Minden hozzászólás 2-2 pontot ér.


Ne feledjétek, a KM szava szent. Fellebbezési jogotok van a Staffnál, de a legtöbbször mikor beszálltok egy ilyen játékba, tudomásul veszitek, hogy szeretett kis karaktereitek komoly fizikai, vagy akár mentális sérüléseket is szenvedhetnek.
Naplózva

______________________________________________

A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben,
hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka csupán.

______________________________________________

Lupa Tenebris
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #76 Dátum: 2021. 08. 16. - 10:37:22 »
+2

Egy nem túl laktató ebéd
Segíteni szerettem volna azoknak, akik bajban vannak, de úgy tűnik valaki az utamat állta. Egy nagydarab fickó megragadott és az álltalam mondott útvonalba terelt. Még ellenkezni sem tudtam....- Héééj.
– A pincén keresztül vezet a kiút, végig a csatornákon. Egy kolléga várja Önöket a kijáratnál. Csak egyenesen haladjanak végig.

Mostmár parancsolgat, de amikor majdnem meghalt valaki, akkor még dilemméztak, hogy nem csinálnak semmit. Ilyet...Mivel nagyon mást nem tehettem, követtem az utasítást, talán az is jó, ha mások látják, hogy erre mennek az emberek és bekapcsola birka ösztön. Hamarosan látom, hogy két másik ismerős arc is követ engem, úgy látom őket is megtalálta az a kedves ember. Jó, nem hibáztatom, ilyenhelyzetben nincs idő a kedvességre, de miért nem azokat pátyolgatja, akiknek szüksége van rá? Nem hogy örülne, hogy mi is segítünk. Ha rajtuk múlt volna, akár meg is halhattunk volna, fogadok, hogy nem tették meg, amit a maszkosok kérnek.
Ahogy mászok kifelé, egyre jobban megnyugszom és örülök annak, hogy megúsztam. Nem örülök ezekenk a "véletleneknek". De boldoggá tesz, hogy túléltem egy újabb napot! Éppen ekkor kordult meg a hasam, hogy figyelmeztessen az a túlélés nem olyan biztos, ha éhen pusztulok. Igaz is, ez nem volt egy túl laktató ebéd....
Megyek még egy jó darabig, természetesen valamiben megbotlok, de még sikerül olyan gyorsan korrigálnom a másik lábammal, hogy csak egy nagy trappolás hallatszódjon. Végre egyszer nem a földön végeztem... Valami jó is történik a nap alatt...
Ahogy végre kiértem, egy újabb ember gondolta, hogy segítségre van szükségem, pedig már jó messze akartam lenni erről az egész helytől,méghozzá úgy, hogy senki ne zavarjon és egyedül lehessek a barátommal.... de persze fogadok egy csomó kérdésük lesz, majd mindenfélét adogatnak, hogy trauma ellen, meg stressz, meg anyám kínja.... már előre legem van. Mégis, ahogy az első ember odajött hozzém, hogy megkérdezze minden rendben van e és hogy mi történt, én csak egy kérdéssel tudtam válaszolni.
- nincs véletlen egy kis ennivalója?
Naplózva


Esmé Fawcett
Boszorkány
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #77 Dátum: 2021. 08. 17. - 10:47:50 »
+1



2002. július 29.


          Ki akarok jutni innen! Akárhogyan, de muszáj lesz. Sajnos ebben az utunkat állja egy csuklyás, és még az is, hogy van nála egy túsz. Nem tudnám ott hagyni. Persze, az életem azért nem áldoznám fel érte, annyira hülye azért nem vagyok, nem véletlenül nem lettem Griffendéles, de nem is hagyhatom ott csak úgy. Pálca nélkül mondjuk csak beszélni tudnék, de rövid időn belül még azt is elveszik tőlem. A fene enné meg! Próbálom a mellettem állókat arra kérni, hogy az egyik asztal alatt lévő pálcámat magukhoz hívják, és ezzel talán tudnánk egy összehangolt támadást indítani.
          Sajnos ebből nem lesz semmi, mert a köd teljesen felszáll, és megindul egy még nagyobb káosz, mint amikor megérkeztek. Nem tudom mire számítottak ezek az alakok, de biztos nem erre. Legközelebb kétszer is meggondolják, hogy fognak-e túszokat ejteni. Most már egyre több az auror is, és valahogy visszakerül hozzám a pálcám is. Ha valaki segédkezett ebben, akkor annak tátogok egy nagyon hálás köszönömöt, majd gyorsan helyre is állítom a hangom.
          Mire azonban sikerrel járnánk, addigra Serenát fellöki egy csuklyás alak, ahogy menekülni próbál. Igyekszem megtartani őt, de nem támasztom meg eléggé, ezért esek vele én is. Szerencsére nem rá, így mind a ketten megkímélhettük magunkat valamilyen komolyabb sérüléstől. Ennyi idő viszont pont elég volt a csuklyás alaknak, aki fogva tartja a kisasszonyt, hogy elszeleljen. Bosszantó, ugyanakkor örülök neki, hogy vége van. Látszólag legalábbis vége van, és ezen meggyőződésemben a hozzánk lévő auror is megerősít. Elkezd az ajtó felé terelni minket, ahonnan a csatornarendszerbe jutunk.
          Nem mondanám magam kényesnek, de az biztos, hogy ettől a bűztől felfordult a gyomrom, még akkor is, ha az ebédig el se jutottunk. Van olyan, amikor az üres gyomor is tud nagy galibát okozni, ezért amint felérünk a felszínre, félrevonulok. Az Abszol út felé haladva viszont látom, hogy aurorok és medimágusok hada lepte el. Azt hiszem, ekkor jut el a tudatomig úgy igazán, hogy vége. Kijutottunk. Megremegnek a lábaim az elmúlt órák eseményei nyomán, majd a földre rogyok. Egy medimágus hozzám siet, de elküldöm. Jól vagyok. Szerencsére erre ő is rájön, és megy másik sérült felé.
          - Kisasszony, feltennék néhány kérdést a történtekkel kapcsolatban. – Egy auror lép hozzám, de nem nézek rá. Most komolyan, ezt most kell?
          Benn emberek haltak meg, sérültek meg súlyosan, és most akar kérdezősködni? Hulla fáradt vagyok, és bárhol máshol jobb lenne most, mint itt. Felállok, majd a fiatal férfi felé fordulok.
          - Esmé Fawcett vagyok, Waterfordban lakom. Ha kérdése van, szívesen megválaszolom holnap vagy holnapután, de most hagyjon békén! Mind a ketten jobban járunk, ha ezekre most nem válaszolok.
          Leporolom magam, majd elkezdek távolodni a helytől egészen addig, amíg már úgy nem érzem, hogy biztonságosan tudok hoppanálni haza.
Naplózva


Gabriel F. Milton
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #78 Dátum: 2021. 08. 17. - 11:31:17 »
+1

TO; Mindenki


2002. július 29.
Vigyázz a fejedre!

A hangokból hallom, ahogy egyre több kolléga érkezik a pincén keresztül a helyiségbe. Ahogy egyre jobban száll fel a köd úgy kezdődik meg a pánik a csuklyások között. Most már ők azok, akik menekülni akarnak. De mindenképpen el akarok kapni egyet közölük, hogy ki tudjuk hallgatni, így Agiel segítségét kérve rávetem magam arra a nagy darabra, aki az előbb még Elliotékat támadta. Sajnos a támadásom nem sikerül, de azt látom, hogy Ellioté igen. Talán a nyomszakértők tudnak majd kezdeni vele valamit, ha fröccsen a vér.
Megfordulok a hármas felé, majd ellentmondást nem tűrő módon elkezdem kivezetni őket innen Agiel társaságában. A káosznak úgy tűnik vége, a többit majd intézik a kollégák. Persze, van még egy-két bátor alak, aki menekülés közben megpróbál kárt tenni a túszokban, de szerencsére hamar feladják, és elég gyenge is a támadásuk, hogy egy protegóval ki lehessen védeni.
-  Hogy tudsz mindig ekkora bajba keveredni? – kérdezem Elliottól.
A válasz bár költői, igazán kíváncsi vagyok rá, hogy mit gondol róla. A pince ajtóhoz érve, ráparancsolok a kutyámra, hogy vezesse ki Elliotékat a felszínre és maradjon is mellette, amíg oda nem érek. Ahogy látom, az utómunkálatok miatt még szükség lesz az üstben a segítségemre, szóval megfordulok, és megindulok visszafelé. Nem igazán van kedvem most őket kísérgetni Agielnek viszont hiányzik Elliot szóval tudom, hogy biztonságban lesz.
Igyekszem néhány holttestet légmentesen elzárni, hogy még véletlenül se sérüljön bizonyíték, amíg a nyomolvasók ide nem érnek. Lesz itt mit csinálni, és ez a helyzet is csak azt igazolja, hogy kerülhetünk hozzájuk akármilyen közel, addig lemaradásban leszünk, amíg valaki be nem épül vagy el nem kapunk élve egyet közülük.
Naplózva


Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Válasz #79 Dátum: 2021. 08. 21. - 17:49:17 »
+3

Fejetlenség és pánikolás


Jasper
(2002. július 29.)
Ruci

Mekkora métely, mekkora hatalom
Annyira mar meg amennyire akarom
Vakarom bőröm sajgó sebeit
Lassul a DJ serceg a bakelit



Ez az egész már annyira nevettségesen ijesztő. Mindig belekeveredek az események láncolatába, már az Elvarázsolt Kastély óta, mintha egyszerűen csak bevonzanám ezeket az embereket. Még véletlenül se tudnék mondjuk úgy létezni Jasperrel és a barátaimmal a nagyvilágban, hogy az inkább békés és kellemes legyen. neeem, mindig történnie kell valami olyasminek, amitől azt hiszem meghalok, vagy meghalhat nás, esetleg egyszerre mind a kettő. Teljesen ki vannak készülve az idegeim, Jasper is bántották, engem is, de Jaspert is bántották, amitől nagyon megrémültem és mérges vagyok magamra, amiért nem mentem oda modnjuk egy baseball ütővel. Már komolyan fontolgatom, hogy beszerzek egyet és a zsebemben fogom hordani, merz ez így nem állapot, hogy ennyire elanyátlanodok minden ilyen streszhelyzetben.
Rémülten torpanok meg a Minisztérium alkalmazottja mögött, látom, amint teljesen lefogják a nőt, és komolyan nagyon elszégyellem maga, hogy tényleg ennyire tehetetlejn és szerencsétlen lennék? Közben persze mindenki másért is aggódom, na meg magunkért is, hogy végre kijussunk innen. Örülök, hogy a legtöbb roxfortos iemrősöm éppen jobb elfoglaltságot választott, mint egy ebéd az Üstben.
– Sophie, ne… így is túl sokat kockáztattunk. Menj, majd én itt maradok és megpróbálom kiszabadítnai, csak te juss ki. Kérlek.
- De ha nem segítünk neki és meghal? - kérdezem teljesen rémülten. DE aztán aggódva felsóhajtok, Jaspert se szeretném, hogy meghaljon, így is elég volt feldolgozni Balthasart... Még éppen egyszer rápillantok a szőke hajú, törékeny nőre, amikor belép elénk egy auror, és célirányosan kiterel minket az ajtón, ami egy csatornába vezet, azt hiszem. Tök sötét van, szóval eldünnyögök egy lumost, és végigmegyünk rajta. Szorosan Jasper karjába kapaszkodom, és őszintén remélem nem esik le a keze, mire kiérünk a felszínre.
- Azt hiszem mostantól egy idig csak otthon fogunk enni - mondom halkan, amint kiérünk a csatornából és az arcomat Jasper mellkasába nyomom.  Nem sok kedvem lesz egy ideig éttermekbe menni, maximum muglis helyre, mert... Mert eh. csak úgy ennyi, eh. Lassan a többiek is kiérnek a szabadba. Alig veszek egy két nyugodt lélegzetet, elénk jön egy ősz auror néni, és kérdezgetni kezd minket arról, hogy van e bármilyen hasznis információnk.
- Hát az egyik támadó egy pávás maszkot viselt és a hangjából ítélve nő volt... nem tudom mi történt vele, a ködben összeesett - motyogom, és próbálom felidézni a többi részletet, de csak a félelemre és a fájdalomra emlékszem. Barátságos és normális aurornak néz ki, így engem nem faggat tovább, de Jaspert is kikérdezi, aztán jegyzetelve arrébb megy.
- Menjünk haza, Jasper és bújjunk össze egy forró fürdőben - suttogom álmosan és összekulcsom az ujjainkat, hogy végre elmenjünk ebből a rémálomból

KÖSZÖNÖM SZÉPEN A JÁTÉKOT!
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #80 Dátum: 2021. 08. 21. - 19:04:01 »
+2

vigyázz a buksidra!
2002. július 29.

aiden, fynn, mindenki
hell was boring

style: summer outfit zene: devil at your door

Gyűlöltem ezt a helyzetet. Gyűlöltem, hogy fáj a kézfejem, hogy Aident bántott valaki és az oldalamban is lüktetett a kín. Ki akartam juttatni innen, de úgy, hogy már tényleg ne állja senki az útunkat. Talán a Cutler talált, ami persze sötét mágia volt és Gabriel Milton füle hallatára viteleztem ki ez. Végül is megsértődött arra, hogy Aidennek igent mondtam, most itt a lehetőség, hogy bevigyen kihallgatásra. A sértettségét kiélhette rajtam igazából.
–   Hogy tudsz mindig ekkora bajba keveredni? – kérdezte. Meglepett, hogy ennyi volt az egész, amit a kaszaboló varázslatomra reagált. Nem voltam túl jó a néma varázslásban, így kimondtam, pont elég érthetően.
Kivételesen nem a buli kedvéért sétáltam be az Üstbe. – Vontam vállat, a pálcát bedugtam a zsebembe és az oldalamra szorítottam a tenyeremet. Nem voltam benne biztos, hogy képes leszek elviselni ezt a mértékű fájdalmat, miközben megyek. Eltört a bordám vagy legalábbis éppen eléggé megsérült ahhoz, hogy fájjon a légzés. – A baj talált meg engem. – Suttogtam és hörögce kapkodtam levegőért.
Aidenre pillantottam közben. Láttam, hogy fáradt és aggódik értem meg Fynnért. Ezért odabújtam hozzá, ahogy mentünk a kifelé vezető úton, ami egyenesen a pincébe vezetett. Voltak pletykák arról, hogy a csatornák kivezetnek egészen a Foltozott Üstig. Ezek szerint tényleg igaz volt. Agiel rám nézett, erőteljesen csóválni kezdte a farkát, majd elindult előre, néha-néha hátra fordulva, hogy megnézze követjük- e kifelé. Nem szóltam semmit Gabrielnek, csak biccentettem és tovább sétáltam előre.
Odalent félhomály volt, aztán sötét, így jobban kapaszkodtam Aidenbe, míg addig. Csak követtem az előttünk haladók zaját. Odabújta Mucihoz, de nem szóltam semmit, míg fel nem értünk, ahol már aurorok és medimágusok vártak minket.
Húzzunk el… – mondtam, de abban a percben odalépett egy túl buzgó medimágus és vizsgálgatni kezdett. Rögtön a kezemet persze. – Hé, hé, hé… – Magyaráztam, mert nagyon nyomkodta a fájós, kék területet. Megpróbáltam elhúzni, de nem engedte.
Uram, be kell mennie a Mungóba. Ezt a sérülsét egy komoly átok okozta. – Magyarázta és ezután kezdett el pálcaintésekkel tovább vizsgálgatni. – Bordatörés. – Reccsenést éreztem, a högős légzés megszűnt és a fájdalom is megszűnt, csak egyet szisszentem a hangra.
Nem akarok Mungózni. Aiden, ments meg! – Nyafogtam, remélve, hogy életem értelme esetleg elvisz innen. – Meggyógyítottam magamat.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!
Naplózva




Aiden J. Fraser
Varázsló
*****


Én már érzem, hogy alakul körülöttem az orkán.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #81 Dátum: 2021. 08. 21. - 23:49:54 »
+1


2002. július 29.
outfit

They want blood and they'll kill for it, drain me and they'll kneel for it

beszéd Vigyorog


Nem igazán figyeltem sneki másra, csak Elliotra. A férfi eldőlt és meghalt... vagyis nagyon reméltem, hogy meghalt. AMúgy meg leszartam, csak ki akartam vinni Elliotot. Legalább mind a kettőnk elkövetett gyilkosságot, így ha el is kaptak volna érte, amit persze erősen kétlek, legalább egymés mellé kerültünk vona az azkabanba. remek kilátások, hurrá. De még így is kétlem, hogy bemeszeltek volna minket ezért, mert itt erősen önvédelemről volt szó. Akkor is, ha én egy halálos átkot, elliot meg egy sötét varázslatot dobált. Nem szóltam bele Elliot és gabe dumálásába, csak ki akartam jutni innen minél hamarabb, hogy végre megszabadulhassak ettől a kibaszott helytől, és Elliotot elvigyem a ungóba. AZ én kezem is fájt, de nem tört el, úgy éreztem, viszont ELliot rohadtul szar állapotban volt.
A csatornából kivezetett minket gabe dobbermanja, tudtam, hogy kedvelték ELliotot, onnan pedig végre kiértünk az utcára is, ahol egyből lerohantak minket a medimágusok. Idegesen ácsorogtam, hogy döntsék már el mit csinálnak, de persze tudtam , hogy a dolfukat csinálják, végre valahára a minsiztérium is egészen normélisan kezdte kezelni a helyzetet, habár két aurort küldtek be összesen, ami egy kicsit enyhén furcsa volt, de legalább több ez is, mint a nulla.
Éreztem, hogy az aza egy gyilkosság nem nyugtaott meg, egyszerrűen kurvára ismerős volt annak a fazsinak a hangja, akit megöltem. Sok embert ismertem, a legrosszab fajtát azokból is, és ezek a karneváli barmok mind azok voltak, a legrosszabbak. Erre hirtelen eszembe jutottak a halálfalók, és egyszerre elszorult a torkom. Az a segg, akit kinyírtam egy halálfaló volt. Tök lényegtelen ember volt, egyszerűen nem számított, de akkor is. Halálfaló volt. A neve most hirtelen nem ugrott be, de emlékeztem rá, mert egy rohadt alak volt. Legtöbbször Feryllel és a csicskásaival voltam, mert ők akartak a családom élére törni. De ez a rohadék is szemmel tartott, próbált rajtam fogást találni, de én már akkor is okosabb voltam nála. De ez most nemszámított. halálfalók is lehgettek akár többen is a maszkosok közzött, amitől egyszerűen megrettentem. Nem akartam még egyszer ugyan azt, nem akartam még több családtagom elveszíteni. Az zökkentett vissza a sötétségemből, hogy ELliot nyafogott a medimágusnak.
– Nem akarok Mungózni. Aiden, ments meg! Meggyógyítottam magamat - éreztem, hogy egyre idegesebb vagyok, nem csak a stressz miatt, de a családom körül kezdett kattogni az agyam, hogy ezektől a rohadékoktól mindeképpen meg kell őket védenem.
- Nem akarsz Mungót? rendben van. nyugodt lelkiismerettel viszlek haza abban a tudatban, hogy ez az átogheg lehet másnapra végez veled. nem vagyok hajlandó erre, úgyhogy KURVA GYORSAN ÖSSZESZEDED A JÓZAN ESZEDET, ÉS A MARADÉK ÉLETÖSZTÖNÖDET, ÉS AZONNAL ELJÖSSZ VELEM A MNUNGÓBA ELLIOT GEORGE O'MARA ROWLE FRASER! BASSZAMEG! - kiáltottam el magamat, és meg sem várva a döbbent emberek feleszmélését meg ELliot ellenkezését, magamhoz rántottam, és egyenesen a Mungóba hoppanáltam vele.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!
Naplózva


A Dementor
[Topiktulaj]
***


Csókkirály

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #82 Dátum: 2021. 08. 22. - 08:59:26 »
+1


A kaland lezárult.
Köszönöm a részvételt!

Naplózva

______________________________________________

A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben,
hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka csupán.

______________________________________________
Oldalak: 1 ... 4 5 [6] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 10. 11. - 01:37:55
Az oldal 0.15 másodperc alatt készült el 36 lekéréssel.