+  Roxfort RPG
|-+  2002/2003-as tanév
| |-+  Anglián kívüli részek
| | |-+  Alexandria
| | | |-+  Bukephalosz Büszkesége
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Bukephalosz Büszkesége  (Megtekintve 838 alkalommal)

Aiden J. Fraser
Varázsló
*****


Én már érzem, hogy alakul körülöttem az orkán.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2021. 07. 14. - 22:03:20 »
+1


2002. július 17.
outfit

ehh... again


Chrissie sírását nehezen tudtam elviselni. Mindig meg tudtam vígasztalni, de a könnyei, és a zokogása olyan volt, hogy az ember szíve belesajdult. Legtöbbször Benjamin miatt sírt, vagy mert túlságosan is hercegnős volt. De rossz volt szomorúan látni és mindent megtettem akkor is azért, hogy boldog legyen, hogy felcsillanjon a szeme, és újra mosolyogjon. Úgy éreztem, hogy ELliot is hasonlóan árezhetett most Adával kapcsolatban, ezért nem is szóltam bele inkább abba, amit egymással bezsélgettek. Kicsit ki is hátráltam a képből, de nem túlságosan, megfutamodni mégsem akartam.
– De miért nem Nattal vagy boldog? - kérdezte Ada, mire keserű érzés fogott el, és valahogy átéreztem azt, amit Szöszi is érezhetett, amikor mi annyira nem akartuk elfogadni. Nem mintha most minden olyan rohadtul ideális lett volna, de azért... Azért felfogtuk, hogy anya boldogsága miatt nekünk is változtatni kellett a hozzáállásunkon. Valahogy akkor is igaznak és jogosnak éreztem amit Szöszi mondott. Beletúrtam a hajamba, és figyeltem, amit Elliot mondott.  Ahhoz képest, hogy menynire éretlennek álította be magát, nyomós többségben, tudott ő normálisan felnőttesen is viselkedni.
- Mert Nat nagyon sokszor volt szomorú tőlem. Emlékezz csak vissza. Így viszont talán jobb élete lesz. A kedvemért adsz neki egy esélyt? Nagyon rendes fiú.
Ártatlan fejjel félmosolyra húztam a számat, miközben a zsebembe méllyesztettem a kezeimet és rápislogok a lányra majd Elliotra is. Nem lett volna jó, ha ezzel az egész, értelmetlen stresszeléssel ELliotben is feszültséget keltünk, és reméltem, hogy ez legalább leesik neki. A bólintására megkönnyebbültem, de nem mintha ezt nagyon láthatóvá tettem volna. Azért én is bicentettem a lány felé.
Amikor Adával megindultunk fagyizni, és a kislány előre ment, és valahogy aranyos is volt az ugrálásával, még ha nem is élte bele magát olyan önfeledten, mint ahogy azt egy korabeli gyerek tette volna. Mondjuk talán kicist túlsáhgosan is a húgomhoz mértem mindent. Chrissie szerintem tizenöt évesen is ugyan olyan lelkesedéssel ugrándozott volna le a lépcsőkön, mint öt vagy nyolc éves korában.
- Most már jó lesz, Muci... csak idő kell neki. Szerintem meg tudna téged szeretni. - Megvontam a vállamat. Nekem tényleg midnegy volt, hogy utált-e vagy nem. Egyszerűen csak nem akartam látni a terheket Ellioton.
- Nekem az is elég, hogy megbékél a tudattal, hogy nem Foresttel vagy - mondtam én is halkan, hogy aztán egy csókot nyomjak ELliot nyakába. - Az a fontos, hogy te jól legyél. De jó ötlet, hogy megvesztegetjük a fagyival - tettem hozzá gonoszul vigyorogva.
Leértünk a szálloda étterme elé lassan, ahol Ada már várt. Az étterem  a szállodán belül lévő hatalmas mesterséges tóra nézett, amiből monumentális szökőkűt vonzotta magára a túristák szemeit. A vízben mindenféle hal úszkált, meg pessze egy csomó érme is csillogott odalent, galleonoktól kezdve a japán jenig. A fagyizó előtt midnenféle fagyi volt, de nem volt ott olyan külön szívárvány színű. Felsóhajtottam és odaléptem a pult elé, mielőtt még Elliot vagy én kérhettem volna.
- Egy szívárvány színű fagyit kérek az ifjú hölgynek.
- Olyat nem árulunk uram - bámult rám a fiatal felszolgáló, majd zavartan Adára, majd megint ránk nézett.
- Oldja meg valahogy, biztos nem nehéz, és még a nagylányt is boldoggá teheti - mondtam, és hátrakacsintottam Ada meg Elliot felé, ahhogy a pultnál lévő arabos, szemüveges beütésű srác elkedzett valami szívárványost pakolni a tölcsérre.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2021. 07. 15. - 13:03:10 »
+1

terror
2002. július 17.

a i d e n
i see everything.
that is my curse.

style: summer in Egypt zene: fix you

A feszültség szépen lassan megszűnt. Ada még haragudott és bizonyára sokáig Aident fogja a felelősnek tartani a történtek miatt, de úgy tűnt, hogy értette, mit szeretnék. Empatikus gyerek volt, ráadásul rendkívül okos is. Nem volt akadálya, hogy egy rendesen elmagyarázott dolgot megértsen.
Örültem, hogy kicsit felszabadult és előre ment felfedezni, addig is tölthettem egy kis időt Aidennel kettesben. Ezeken a gyönyörű folyosókon szinte úgy éreztem magam, mintha máris nászúton lennénk, pedig az eljegyzés is napokkal ezelőtt történt. Csakhogy én nem voltam az a jegyben járó típus… nem akartam semmi felhajtást, csak össze akartam kötni az életemet Aidennel, mert ő volt nekem a minden.  Hihetetlennek tűnt, hogy egy éve, éppen júliusban ismertem meg és azóta éreztem ezt a furcsa kis vibrálást magunk között, ami szép lassan annyira kibontakozott, hogy szerelemmé vált. Bár Aidenről sokáig nem voltam biztos, mit érez… de aztán visszatért. Visszatért és engem akart.
–  Nekem az is elég, hogy megbékél a tudattal, hogy nem Foresttel vagy – mondta, aztán közelebb hajolt és finoman megcsókolta a nyakamat. –  Az a fontos, hogy te jól legyél. De jó ötlet, hogy megvesztegetjük a fagyival.
Elvigyorodtam.
Tudod, az minden gyerekre hat, még az ilyen kicsit túl komoly fajtákra is. – Mondtam, mi közben mi leértünk a lépcsőn. Ada már ott volt az étteremnél, minket várt és bár még mindig nem mosolyogott, láthatóan kevésbé szomorkodott. Nem voltak már könnyek az arcán, csak az ujjai babráltak idegesen a szoknyája szegélyével.
Látod, O’Mara… még ez a kislány sem akarja, hogy boldog legyél. Nem érdemled meg. A hang kegyetlenül csendült. Úgy kellett mosolyt erőltetnem az arcomra, ahogy kinyújtottam Ada felé a kezemet. Megvártam, hogy megfogja és kicsit megcirógattam az ujjait. Minden erőmmel azon voltam, hogy valahogy azt sugalljam felé: így is az apukád vagyok. Nem tudtam, hogy elhinné-e vagy hogy nem azt akarná, hogy ennek ellenére is térjek vissza Nathoz. Megértettem volna, ő mégis csak az, aki nevelte, aki mindig ott volt neki, mióta a szülei meghaltak.
Így léptünk oda a fagyizó részhez, ami a mesterséges tóra nézett. Nem néztem meg jobban magamnak, mert már attól is a gyomorgörcs fogott el, hogy milyen könnyen bele lehetne csusszanni, ha az ember nem elég óvatos.
– Egy szívárvány színű fagyit kérek az ifjú hölgynek. – Lépett elénk Aiden. Most igazi apafigurának tűnt… és olyan férfias volt. A szívem már a látványától is hevesebb ritmusra kapcsolt. Hangosan kaptam levegőért, de kívülről leginkább csak egy szusszanásnak tűnt.
– Olyat nem árulunk uram – közölte akcentussal a fiatal fiú, de aztán Adára pillantott. Látszott, hogy kezd megenyhülni. Talán elgondolkodott rajta, miképpen tudná végrehajtani a feladatot.
– Oldja meg valahogy, biztos nem nehéz, és még a nagylányt is boldoggá teheti – pillantott rán Muci és kacsintott egyet.
Kicsit megszorítottam megint Ada kezét.
Látod, mondtam, hogy jófej. – Guggoltam le Ada mellé, hogy vele egy magasságban várjam az érkező édesség csodát. A fiú ügyesen formázta meg a különböző színű gombócokból a szivárványos árnyalatot. Meglehetősen kreatív volt.
Csak akkor az, hogyha eltalálja a te kedvencedet is. – Sóhajtott egy Ada, mintha nem bízna Aidenben. Valójában egészen bájos kis legyintő mozdulatot tett, miután megforgatta a szemét. Egy aprócska diva volt és ezt mindig is imádtam benne.
Bízz benne kicsit jobban. – Nevettem el magam, ahogy Aiden Ada felé nyújtotta az első fagyit. – Muci, a kedvencemet kell kikérned. Ada szerint csak akkor vagy jófej, ha eltalálod az ízlésem. – Valószínűleg Aiden tisztában volt vele, hogy a tölcsérnélküli csokifagyi a kedvencem. A díszítésből ezen kívül szinte bármit megettem. Hát igen… jártunk már együtt fagyizóban.
Játszunk később hercegnőset? – kérdezte Ada, nekem és Aidennek is szánva azt.
Naplózva




Aiden J. Fraser
Varázsló
*****


Én már érzem, hogy alakul körülöttem az orkán.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2021. 07. 15. - 21:28:33 »
+1


2002. július 17.
outfit

ehh... again


Nehéz volt megállni, hogy ne teperjem le Elliotot a folyosón haladva, sőt igezán szexi lett volna az is, ha éppenségel leteperem és bevarázsolom magunkat az egyik szobába, ami üres, hogy aztán jól magunkra zárva azt a helyet is a magunkévá tegyük. Nyugis volt a folyosó, és még az is jól esett volna, hogy a korábbi játszogatásunkat folytathattam volna vele. Szerettem a dominéns felet adni, aki uralkodó típus, aki kiélvezi azt, hogy a falnak nyomja Elliotot, és szexizik, de egy kisgyerekkel voltunk, aki nem volt velünk olyan viszonyba, mint mondjuk Lola. Bár ha már Adával is nyaralgatunk lehet őt is el kéne vinni valahova. Az jutott az eszembe, hogy taln a Tökéletes Kékség és a görög tengerpart tetszene neki, bár lehet túl modern gyerek volt ahhoz, hogy kibírja a tévé nélkül. Mondjuk a Roxfortban is ki kell majd úgyis bírnia. Szóval nem kockáztattam azt, hogy erotikus illúziókkal romboljam le Adát, hogy ha netalántán visszalesne, hogy hogyan is marahattunk le ennyire tőle. úriember is tudtam lenni, aki ellenállt ELliot kísértésének, hogy ha kellett.
A folyosó kellően giccses volt egy lucus szállodának, bár voltak megfizethetőbb szintek is, alattunk, mintha csak egy szárazföldi Titanicon lettünk volna. A cipőm talpán keresztül is éreztem, ahogy a lábam belesüpped  apuha szőnyegbe, és talán egy túlcsicsázott Szállodára hasonlított a Ragyogásból. Azért megnyugtató volt, hogy itt nem rohangáltak ikerszellemlányok a foylosókon, és semmilyen gonoszt nem éreztem.
– Tudod, az minden gyerekre hat, még az ilyen kicsit túl komoly fajtákra is.
- Meg a nagy gyerekekre is hat - vigyorodtam el gonoszul, de aztán csak nem bírtam megállni, egy rövid pillanatra megállítottam, belemarkolva a hátsójába kegyetlenül összedörgölve a csípőnket és egy félhosszú szenvedélyes csókkal borítottam el, majd mintha mi sem történt volna indultam is tovább.
- Lolával el kéne mennük egy-két napra a Tökéletes Kékségbe. Augusztusban egy hétvégére - jegyeztem meg, mintha nem lennénk betáblázva. Akkorra terveztem az esküvőt, bár valószínüleg hogy ha Lisa megtudja, hogy kimaradt a buliból szervez egy másodikat, ahol ott lesz mindeki. Én biztosan élvezném, de azt hiszem Elliot ki lenne készülve. Minden esetre remélem, hogy a nászútunk nem lesz valami kibazsott meleg helyen.
Közben a fagyishoz érve kértem egy szívárványos fagyit Adának, majd elnyomtam egy sóhajt. egészen fazsán nézett ki a fagyija a srác végül is nem dísznek volt Alexandria legmenőbb szállodájában.
– Csak akkor az, hogyha eltalálja a te kedvencedet is. - legyintette nagyon bájosan, mire elmosolyodtam nagyon haloványan, és a kezébe nyomtam a csodás fagylaltot. MÉg valami unikornis szarvszerűséget is kapott meg két szemgolyó szerűséget a fagyira. Azt hiszem gyereknek még mindig most is a legkirályabb lenni. Bár benjaminból kinéztem volna, hogy ő is valami nevettslgesen gyerekes fagyit kér.
– Muci, a kedvencemet kell kikérned. Ada szerint csak akkor vagy jófej, ha eltalálod az ízlésem - szólalt meg Elliot, mire én csak rákacsintottam. Mér egyszer-kétszer ettem vele fagyit, szóval magabiztosan néztem megint a srácra.
- Tölcsér nélkül kérek még egy csokifagyit, és a tetejére meg valamilyen nyuszis marcipánt. Ja, meg olyan színes drazsékat is - tettem hozzá, majd én is kértem a saját adagomat. Egy gömb kávésat és egy gömb sóskaramellát, majd miután megkapta mindenki a fagyit lepislogtam adára.
- Átmentem a próóbán, nagylány? - kérdeztem, és a szökőkutes tó felé indultam meg. Reméltem hogy egy kicsit majd Ada belemélyed a tó nézegetésébe, hogy etethessem Elliotot, meg monjuk ő is etethessen engem.
– Játszunk később hercegnőset? – kérdezte, mire bólintottam.
- Akár egész délután - tettem hozzá, mert mindig szerette Chrissie is az egész napot eltülteni azzal, hogy hercegnős volt. Minden kislány szerette ezt, még akkor is, ha az a bizonyos kislány talán túl érett is volt. Egy kicist lassítottam, hogy Ada előre tudjon szaaldni, és aztán nagyon szexin elkedztem etetni a fagyival Elliotot.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2021. 07. 16. - 20:18:24 »
+1

terror
2002. július 17.

a i d e n
i see everything.
that is my curse.

style: summer in Egypt zene: fix you

Aiden megállított, a keze finoman simult a hátsómra, majd bele is markolt. De addigra már finom, hosszabb csókba vesztek el az ajkaink, így csak azok közé tudtam sóhajtani, ahogy összesimultunk. Érezhette, hogy még mindig ugyanúgy érezem magam, mint ott a fürdőben. Nagyon vágytam rá. Elhúzódott ugyan, én remegtem tovább és nehezemre esett megtenni az első lépést.
Kicsit bűntudatom is lett, hogy élvezkedek és az Aidennel való együttléten agyalok, ahelyett, hogy Adára figyelnék. Ada nagylány volt, még hozzám képest is érett… bárhova odatalált volna, mégsem akartam magára hagyni. Nem lett volna helyes, főleg, hogy most ígértem meg neki, hogy nem változtat a dolgokon. Kicsit megkavarták az agyamat a hormonok és a szenvedély. Minden percben Aidenre vágytam, mintha csak a nászutunkon lennénk. Így hát próbáltam tartani a lépést Aidennel.
– Lolával el kéne mennük egy-két napra a Tökéletes Kékségbe. Augusztusban egy hétvégére.
Bólintottam.
Imádtam a görög nyaralójukat. Szép volt, letisztult és tökéletesen éreztem Aiden jelenlétét, ahogy megálltam a szobája előtt. Akkor már hetek óta nem hallottam róla, összerándult a gyomrom és belesajdult a szívem. Igen, hiányzott. Bár addigra már Gabriel sem volt „életben” a hírek szerint, ezért kicsit visszasírtam a korábban együttöltött napokat. Erica is észrevette rajtam, hogy valahogy nincs rendben az egész velem… hogy érzek még Aiden iránt valamit. Előle nem lehetett eltitkolni.
Jó ötlet… őt is el kéne vinni valahova… – bólintottam. Átkaroltam Aident, ahogy sétáltunk lefelé. Jól esett, hogy összeér a testünk, de nem csináltam semmi olyat, ami esetleg Adát felzaklathatná. A fagyishoz érve, inkább mellé guggoltam le, hogy együtt figyeljük meg az új férjjelöltet. Valójában érdekelt róla a kislány véleménye, ám nem olyan módon, ahogy azt már korábban kifejtette. Nem. Azt szerettem volna, hogy megnyugodjon, ismerje meg és adjon neki esélyt. Aiden nem volt rossz srác, olyan édesen bánt a gyerekekkel, hogy szinte már zavaró volt, hogy nincs nekünk közös.
– Tölcsér nélkül kérek még egy csokifagyit, és a tetejére meg valamilyen nyuszis marcipánt. Ja, meg olyan színes drazsékat is – mondta Aiden. Tökéletesen eltalálta a rendelésem. Ada rám pillantott és elismerően bólintott is.
Egész ügyes. – Közölte nagy komolyan, mintha legalábbis osztályozni kéne Aiden tetteit. Csak akkor vigyorodtam el szélesen, ahogy Mucus is felénk fordulta a fagyikkal. Szexi volt és apukás, ami szintén az előbbi jelző közelét súrolgatta. A szívem majd kiszakadt, olyan hevesen dobogott. Az sem számított, hogy a hang bennem állandóan közölte: Szánalmas vagy, O’Mara… kibaszottul szánalmas…
– Átmentem a próóbán, nagylány? – kérdezte, ahogy szépen elindult a szökőkúttal díszített tó irányába. Mi csak követtük, Ada meg már bele is kezdett a színes fagyicsodába. Nem lepett meg, hogy ezen a helyen mindent képesek voltak elérni, amit az ember csak akart.
Még sok próba van. – közölte dacosan Ada, ám láttam a szemében a lelkes csillogást, ahogy Aiden beleegyezett a hercegnős játékba. Hárman akár egészen jól el is lehetünk egész délután az ilyesmivel. A szálloda délutáni teázásokat is tart, biztos voltam benne, hogy azt elég dekadensnek tartaná Ada is, főleg, ha tiarában jönnénk le.
Ugye tudod, hogy tiarát fog ránk adni?– kérdeztem Aident, felkészítve a veszélyre, mikor Ada kicsit előre ment nézelődni a fagyival a kezében. Egy kicsit mi meg is lassítottuk a lépteinket… talán azért, hogy felém nyújthassa a csokifagyit, ami összekeveredett a drazsékkal, lassan, kicsit szexive ettem le róla a fagyit. – Muci… – nyamnyogtam rajta, mert természetesen beindult a fantáziám az etetéstől.
Nagyon büszke vagyok rád.– Tettem hozzá kicsit komolyabbra véve szót és elnéztem a tó felé. – Nagyon jó apuka lennél.   
Naplózva




Aiden J. Fraser
Varázsló
*****


Én már érzem, hogy alakul körülöttem az orkán.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2021. 07. 18. - 18:02:57 »
+1


2002. július 17.
outfit

ehh... again


Ada nagyon komolyan vette ezt a próbát ami eléggé szórakoztató volt. Azt hiszem sosem lesz olyan felhőtlen a kapcsolatunk, de kezdetnek megteszi, hogy próbálom rendesen kezelni őt. Nehéz a világos túlságosan érettnek lenni, egyszerre keserű és fájdalmas. Ezt én át tudtam érezni, még most is, holott sosem voltam egyedül. Nem vagyok egyedül. De kellemetlen, mintha egy másik ablakba néznénk, mintha a kép talán túl éles lenne, vagy túl torz, és egyszerre rádöbben az ember menniyre távol van midnentől.Nem tudom, hogy alakult volna azéletem, ha nem teszem azt, amit akkor tettem. Ha egyszerűen csak meghúzom magam és hagyom, hogy elmúljon a világ fekete fellege. De az egy másik világ lenne, egy másik Aidennel, egy másik családdal, és talán más valaki mellett kötöttem volna ki, nem Elliotnál. Ezért igazán hálás voltam, hogy egymásra találtunk, többször is, mintha csak egy tékozló fiú lettem volna.
– Még sok próba van - válaszolta, mire csak elvigyorodtam.
- rendben van, nagylány. De vigyázz, mert nyerő típus vagyok - kacsintottam rá, miközben alidnultunk visszafelé. Én kicsit lassabbra vettem a lépteimet, hogy szexin fagyizzunk és etessem ELliotot, miközben Ada remélhetőleg jó sokáig gyönyörködik a halakban és a teknősökben a tóban.
– Ugye tudod, hogy tiarát fog ránk adni? - kérdezte, mire én megvontam a vállam.
- Chrissie miatt sok mindenben van tapasztalatom, Nyuszi - mondom talán egy kissé komorabb hangon, de valahogy róla még most is szörnyen nehéz volt beszélnem. És nem csak nekem, hanem anyának, Benjaminnak, és a többieknek is. Chrissie mindenkinek a szeme fénye volt. A halála pedig olyan volt, mintha egy csillag hunyt volna ki az égen. Inkább csak eltereltem a gondolataimat, és a fagyira koncentráltam a közelgő esküvőre, és arra. hogy valószínüleg anya ki fog akadni, hgy ő tudja meg majdnem utoljára.
Elliot látványra is szexin ette a fagyot, és nem csak az ő meg az én fantáziám aindult be úgy.
– Nagyon büszke vagyok rád. Nagyon jó apuka lennél.
Erre felvontam a szemöldökömet, majd egy ideig a kezemben elvoltam a fagyikkal. Szerettem volna rágyújtani, de Ada mellett nem nagyon akartam, úgy voltam vele, hogy ennyit csak kibírok, majd kilógok az erkélyre cigizni, míg ELliot elviszi valahova kettesben. Volt egy olyan érzésem, hogy most három szálat is képes lettem volna elszívni egymás után, úgy kívánta a testem minden egyes porikája a cigit, mintha azok a jól ismert mozdulatok kellettek volna ahhoz, hogy ne essek szét, hogy legyen valami nyugtató ritmus és mozgás az életemben. Még most is egy részem görcsösen akart kapaszkodni.
- Hmm - nyújtottam el egy sóhajt. Igazából nem éreztem magam olyan embernek aki jó apa lenne. Sőt nem éreztem magam jó embernek sem, bárki bármit mondott ezzel sosem lesznek képesek engem meggyőzni. Túl sok minden szárad rajtam, de ettől függetlenül eljátszahtom, hogy jó ember vagyok. Talán ez is csak egy maszk, amit még én sem merek levenni, talán nem is akarok, mert akkor csak a bennem lévő sötétség lenne. Talán ettől félek igazán. Hogy már el sem hiszem, hogy a maszkjaimon kívül, azokon belül vagyok valaki. Elliotra pillantok, majd a tó peremén mászkáló és fagyizó Adára, aki néha hátra-hátra les hozzzánk, mintha csak ellenőrizné, hogy mit is csinálunk.
- De legyen kislány - mondom aztán miközben Elliotra kacsintok, majd Ada lassan visszaszökkel felénk, és várakozóan ránk pislog, hogy most már itt az ideje tényleg hercegnőset játszani. Kézen fogom hát Elliotot, és a kislányt követve  megindulunk vissza a szobánk felé. Út közben még egyszer titokban azért visszarántom Elliotot, míg Ada ugrálva előre szalad, és hevesen megcsókolom. Furcsa érzés öntött el, mintha valami egészen új kezdőtött az életemben, és mindennek a közepén Elliot és a családom állt. Mert miattuk jöttem vissza. Miattuk akartam mindent újrakezdeni. És talán sikerül is.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!
A HELYSZÍN SZABAD!
Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.174 másodperc alatt készült el 33 lekéréssel.