Gabriel F. Milton
[Topiktulaj]
Zöldszem
Hozzászólások: 261
Jutalmak: +361
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : világosbarna
Szemszín: zöld
Kor: 39
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Kijárta
Családi állapot: Bonyolult
Munkahely: Mágiaügyi Minisztérium Auror főparancsnokság
Legjobb barát: Johann Metzger
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: Ciprus, sárkányszívizom húr, eléggé merev, 13 hüvelyk
Nem elérhető
|
|
« Válasz #3 Dátum: 2021. 04. 17. - 02:49:54 » |
+1
|
2002. május 10. Meghallgatás
16+ Nem vagyok az a fajta, akit könnyen meg lehet félemlíteni egy szigorú tekintettel. Szóval, mikor belépek az irodába és szembe találom magam Macmillan ábrázatával, akkor leginkább kiröhögni lenne kedvem. Persze, csak akkor ha nem ismerném már korábbról és nem tudnám, hogy ő mindig így néz. Merem remélni, hogy nem gondolja komolyan, ezzel engem megfélemlíthet. Egy gyakornoknál még lehet hatásos, de nálam nem. Megindulok a kikészített szék felé, lassan, komótosan. Nem sietek, ha már behívtak úgy, hogy még nem gyógyultam meg, akkor kapják azt is, amiért előkészítették ezt a műsort. Mert ez az, szimpla műsor. Meg kell mutatni, hogy mire képes és mit tehet meg az új főparancsnok. - Arra kértük, hogy egyenruhában jelenjen meg. – háborodik fel Waters, amikor meglátja, hogy a kabátomban vagyok. A fehér ing már nem is megfelelő neki? Hogy rohadjon meg, berángat és még neki áll feljebb? - A mosodában van. - Nem tűrjük a tiszteletlenséget, Milton! Leveszem a kabátomat, és ledobom a szék támlájára. Leszarom, hogy tűrik vagy sem. A helyzet az, hogy a sok tapasztalatlan és balfasz újonc miatt az olyan rókáktól nem tudnak megszabadulni, mint én. Szóval vagy megszokják vagy megszokják. Leülök a kijelölt vesztő helyre, és várok. Ők tudják, hogy mit akarnak megtudni tőlem, nem én. Ha elhangzik egy kérdés, akkor majd válaszolok. Vagy nem. Megmondtam Elliotnak és Metznek is, hogy nem fogok mindent az orrukra kötni. Legfőképp azért nem, mert nem emlékszem mindenre. - Azt javaslom, kezdjük akkor el. Ezzel egy időben bizsergést kezdtem el érezni a fejemben. Tudtam, hogy bepróbálkoznak majd, ezért azonnal le is zárom a tudatomat. Belőlem aztán nem szedtek ki semmit úgy, hogy én azt nem akarom közölni veletek. Csak tudnám, hogy melyikük az, aki megpróbálkozott ezzel az aljassággal. - Felesleges legilimenciát használni. Nem fogom hagyni, hogy bármit is ilyen módon szedjetek ki belőlem. Úgy látszik kénytelen vagyok hangosan is kimondani, mert a bizsergés csak nem akart abbamaradni, és mint ilyen a végén még visszatámadnék. Na, azt azért talán nem kéne tényleg, mert probléma lehet belőle. - Akarjátok, hogy a legelején kezdjem, ott ahol belecsaltatok egy szaros csapdába, aminek majdnem az lett a vége, hogy meghalok? Vagy az a rész eléggé ki lett tárgyalva már a többiek által? - Az elejéről, ha kérhetjük. Nagyon kíváncsiak vagyunk annak a kérdésnek a válaszára, hogyha maga felmérte a terepet és tisztának bizonyult, akkor hogyan lehet, hogy mégis megtámadták magukat, és ezzel súlyos sérüléseket szenvedtek el a kollégáink? Na, hogy, szerinted, te idióta? Vajon, mégis mi történhetett, ha szerintem tiszta volt a terep? Hacsak nem… Ezek azt hiszik, hogy spicli vagyok? Hogy én vezettem oda azokat a kibaszott terroristákat? De akkor mi a faszért jöttem volna vissza? Mégis ennyire hülyének néznek? - A terep tiszta volt. Több őr is figyelt, de vagy kiszivárogtatta valaki az infót, vagy az egyik auror szintén a csoport tagja. Döntsék el, hogy a saját embereink között akarják keresni a bűnöst vagy a másik küldöttek között. Nincs több hozzáfűzni valóm az eseményekhez. Tisztában vagyok vele, hogy ez még közel sem lesz elég. Főleg akkor nem, ha engem akarnak kihozni felelősnek a történtekért. Szóval, inkább belekezdek a mesébe. - A terep tiszta volt – ismétlem meg magam-, jól belátható. Szétszórtam néhány védelmi bűbájt, hogyha közelednek felénk, akkor az riasszon. Mugli riasztót is használtam, így tökéletesen biztonságos volt. A másik fél az érkezésekor szintén alkalmazott néhány bűbájt, bár azok típusát nem ismerem. A találkozó megkezdése után negyed órával azonban hoppanáltak a körön belülre, és megtámadtak minket. A politikusokat biztonságba helyeztük, de túlerőben voltak, és félő volt, hogyha nem menekítik ki a védett személyeket, akkor könnyen bajuk eshet. Ahogy ez be is következett, ezért Metzger a továbbiakban mint orvos volt jelen. Remélem ezzel értik mire célzok. Nem elég, hogy többen voltak azok a kibaszott terroristák, még embert is veszítettünk, hogy meg tudja menteni a politikusok seggét. Mondjuk még mindig inkább Metzger seggét védtem, mint a politikusokét, szóval ilyen szempontból persze jogos lenne az elmarasztalás. Másrészről viszont engem ők nem érdekeltek. A feladat így is végre volt hajtva. Ha a barátomnak valami baja esne, akkor soha többé nem vállalnék semmilyen küldetést. Nem bízom rajta kívül senkiben és ezt ez az eset is nagyon jól példázza. - Folytassa kérem, mi történt azután, hogy elvált a csoporttól? Miért vált el tőlük? - Kiszúrtam a vezetőjüket, és utána mentem. Ki akartam hallgatni, megtudni azokat az információkat, amiket maguk is ki akarnak húzni belőlem. Holott tisztában vagyok vele, hogy ez lehetetlen. Olyan dolgot várnak el tőlem többszörösen is, amivel nem tudok szolgálni. - A támadást visszavertük, a sérülteket elkezdték kimenekíteni, én pedig párbajba keveredtem. A vezetőnek végül segítsége lett, akikkel már nem bírtam el. Innentől kezdve pedig nem emlékszem semmire addig, amíg magamhoz nem tértem egy kunyhóban valahol az isten háta mögött. Nem tudom, hogyan kerültem oda. Megint érezni kezdtem a bizsergést. Tudtam, hogy erre az információra lesz szükségük, de elég képzett okklumentor vagyok ahhoz, hogy a legerősebb támadásukat is megállítsam. Nem fogok senkinek semmit mondani addig, amíg saját magam rá nem jövök arra, hogy mi történt. Ha valóban magamnak okoztam az amnéziámat, akkor számítanom kellett valamire, de kiesik egy kis idő, ami alatt bármi történhetett. - Azonnal fejezze be az illető a kutakodást, mert a végén még olyat teszek, amit nagyon meg fog bánni. Miért kell baszakodni az emberrel, ha egyszer világosan megmondta, hogy nem tudja? Remélem Macmillan nem ilyen politikát akar folytatni a társadalom felé, mert akkor kurva gyorsan le fogják váltani. - Csak még egy kérdés. Hajlandó lenne hazugságvizsgálatnak alávetni magát? Mi a szar? Komolyan, néha úgy érzem, mintha szándékosan táncolnának az idegeimen. Még jó, hogy mióta hazajöttem, azóta elkezdtem újra edzeni a testem. Bár a pókerarcom most egy pillanatra megremeg, ahogy felhúzom a szemöldököm. Felállok, és felveszem a kabátom. - Végeztünk – jelentem ki, majd elindulok a kijárat felé. A kezem a kilincsen, ki is nyitom, mikor meghallom Macmillan hangját. - Milton! – megfordulok, majd odamegyek az asztalhoz, rátámaszkodom és úgy mondom, hogy megértse. - Engem kurvára nem fogsz kikezdeni. Leszarom a vizsgálatot, leszarom ezt az egész színjátékot. Ha rá akarjátok húzni valakire a vizes lepedőt, akkor keressetek egy balekot, akiről könnyebben elhiszik, hogy ő a tégla, nem pedig én. Hallom, ahogy Agiel morog az ajtó előtt. Gondolom a résnyire nyílt ajtó vonzza a kíváncsi füleket. Kiegyenesedem. Ideje lesz mennem. Meg is indulok az ajtó felé, ezúttal szélesre tárom. - Milton, fel van függesztve, amíg úgy nem döntünk, hogy visszakaphatja az engedélyét – hangzik Macmillan hangja. - Fordulj fel, Macmillan! – kiabálok utána, majd rácsapom az egész csapatra az ajtót. – Mit bámulnak? – förmedek rá a bámészkodókra, majd elindulok Agiellel kifelé a Minisztériumból. Így legalább lesz időm utánajárni azoknak a dolgoknak, amik mostanában túlságosan is foglalkoztatnak. Az emlékeimnek.
|