+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Felnőtt varázslók
| | | |-+  Edward Nott (Moderátor: Edward Nott)
| | | | |-+  bad romance
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] 2 Le Nyomtatás
Szerző Téma: bad romance  (Megtekintve 3387 alkalommal)

Melanie Hopkirk
(N)JK
*****


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2021. 02. 14. - 18:34:55 »
+1

 

edward
február 14.
+16
the hills
outfit




Az a bizonyos Valentin-nap. Sokat agyaltam rajta, hogy mi is lehetne anti-romantikusabb mint a megszokott nyáltól csöpögő meghívások tucatja, és végül úgy döntöttem, bár odavagyok anyám elviselhetetlenül flegma és kioktató stílusáért, mégsem adom meg neki azt a kegyet, hogy vele ünnepelek. Nem, sőt végül az édes csendes magányt is feladtam, tartva attól hogy esetleg holmi illetlen személyek ruhástól vagy épp anélkül mikor hogy támad kedvül csak úgy hívatlanul beállítsanak.
A legjobb az lett volna ha az ember lánya a világ teljesen másik féltekéjének egy elcseszett és ismeretlen pontján lenne, de mivel a kötelességet és a munkát nem ennyire egyszerű lerázni, na meg egy remekre szabott zsupszkulcsot se találni ebbe a világszerte közkedvelt utazós időszakban, hát hagytam hogy meddő ötlet maradjon a késztetés a szökésre. Helyette inkább beadtam a derekam a ki se érdemelt büntetésem súlyának.
Mert valamikor túl kell esni rajta nem?
Öt teljes óra, a földi pokolban, ahol a kioktatást hallgathatom hogyan válhatunk könnyen a szexuális zaklatás prédájává. Na nem mintha ezt nekem nagyon mutogatni kellene. És persze hogyan válhatunk mi magunk ragadozókká. Bár ez a második része a témakörnek kellően abszurd, de hát ha már erkölcscsőszök vagyunk, legyünk a szívhalmoktól csöpögő romantika jegyében futó nap alatt.
Tértágított táskámban egy halom kajával és innivalóval térek be a második emelet elkülönített termei felé, ahol a biztonsági őr unott faarccal nézi végig nem-e rejtegetek magamnál egy… mit? Hát magam sem tudom mit keres, de meglepve pislogok mikor még a hárspálcám is letétbe helyezteti. A csóró, sárgás cetlivel a kezemben megsemmisülten lépek be a székekkel telepakolt terembe és rájövök hogy hiba volt egy marék sós mogyorót a számba venni olyan sietősen, mert már egy ismerős, robosztus alak ücsörög a sorok közepén.
- Na…. nem! Ez NEM!
Vágok rögtön hátra arcom két köhögőroham között, és nem tudom egész pontosan mitől is lábad könnybe a szemem. A félrenyelt nugátszármazéktól, a sótól ami csípi a torkom, vagy Edward Nott félprofilból felém pillantó arcától.
- Sajnálom kisasszony. Már nem mehet ki a teremből.
Lesújtva pislogok az őr felé, aki állja a tekintetem hősiesen és még csak le se süti a szemét. Arcátlan pojáca.
- De… pisilnem kell.
- Azt az utasítást kaptam, hogy csak a terem mellett elhelyezkedő illemhelyiséget használhatják a vetítés végeztéig.
- De…
Hangom bár hisztérikusan cseng, nem hatja meg a vén krimplit.
- Ha viszont szeretné látni a hőn szeretett pálcáját Miss Hopkirk, ajánlom foglaljon helyet és okuljon az előadásból.
Füstölögve pillantok az auror irányába, majd vissza. Az öreg rájön a problémám okára lekövetve a tekintetem és csak egy kaján vigyorral jutalmazza a remek szituációt.
- Jó szórakozást! Remek programválasztás a mai napra!
Azzal lendülettel csapja be az ajtót úgy, hogy bele is zeng az egész terem, mintha csak egy kibaszott koporsóra csapná rá valaki a fedelét. Az én szívem is belerendül a megalázott helyzetbe, pláne mert nem vagyok hozzászokva hogy más szabja meg mit tegyek és mit nem. Tétovázva fordulok meg gondolkodva mitévő legyek, de időm nem sok van mert percek múltán kihunynak a fények és csak a saját szívverésem szapora zaja meg persze szaggatott lélegzetem az, ami megszakítja az amúgy tökéletes csöndet. Egész addig, míg valami más ismeretlen nesz fel nem csendül. Valószínűsíthetően Nott, valamerre a vaksötétben.
Naplózva


Edward Nott
[Topiktulaj]
***


stukkerman

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 02. 15. - 13:45:43 »
+1

to miss Melanie Hopkirk
2002. Feburár 14.



*Egy disznó vagyok, disznó módjára viselkedek és beszélek. Csúnya, rossz Eddie… 18+*




- Helló, Carl! - intek oda kedélyesen a második emeleti “moziterem” biztonsági őrének, aki jegyet nem kér, ellenben unott, fásult humorizálással köszön vissza.
- Nott, már megint ugyanaz a műsor?
- Nem lehet megunni - legyintek, és a szabad kezemmel átadom neki a pálcámat. Persze, mivel auror vagyok, mindig van nálam egy extra (illetőleg kettő, de abból csak az egyik mágikus), és ezt ő is tudja, de nem szól. És azért se szól, mert a másik kezemben egy üveg pia van. A múltkor neki is hoztam, és mivel a fizetéséből ritkán telne egyébként egy 1920-as Ogden félére, szerintem ezután is bízhatok benne, hogy nem szól. A kezébe csúsztatott galleon pedig bebiztosítja a következő kérésem is.
- Ha miss Hopkirk is befut, gondoskodj róla, hogy benn is maradjon - utasítom, a pasas pedig pókerarccal néz vissza rám, de tudom, hogy vette az infót.
Úgyhogy teljes nyugalommal sétálok oda a legelső sorhoz, de mielőtt leülnék, kiveszek a zsebemből két öntapadós matricával ellátott parasztbajszot, egy kackiás, mexikói fajtát és egy fura, lelógó, keleties fazont, aztán véletlenszerű helyekre odanyomom őket a vászonra.
Ezután helyet foglalok a legelső sor közepén, de nem is csak egyet. Lezseren felrakom a lábaimat, félig kicsavartan keresztbe feküdve néhány ülésen. Mivel tudom, hogy csak ketten leszünk, nem aggódom azon, hogy elfoglalnám bárki helyét, vagy hogy egynél több ember beszólna emiatt.
Hogy én mennyit vártam erre! Kellett valami szórakoztató azok után, ahogy Highgate-ben alakultak a dolgok, és akár jónak, akár rossznak mondható az, most gondolni se akarok rá. Nem is kell sokat várnom, hogy befusson Hopkirk, megérte figyetetni őt azzal a nyikhaj gyakornokkal, hogy biztosan ne maradjak le arról, mikor filmnézésre adja a fejét. És hogy ez pont mára esett, az több, mint tökéletes.
- Na…. nem! Ez NEM!
Szerintem nem is látja, ahogy vigyorogva, hívogatón hátraintegetek neki, olyan lendülettel fogja menekülőre. Carl bácsi profin végzi a dolgát, én pedig elégedetten dőlök hátra, két kezem a tarkóm mögé téve kényelmesen, míg vége az előzetes műsornak, ami esküszöm jobb, mint a film maga.
- Melanie, micsoda véletlen! Ejnye, milyen szigorú, szívtelen alak - jelentem ki rendkívül együttérzően, a biztonságit szidva, mikor a becsapódó ajtó okozta dörrenés elhal.
- Ugyan, Hopkirk, ne légy gyerekes, ülj le ide mellém - paskolom meg a mellettem lévő helyet a másik oldalon persze, nem ahol a lábam van.
- Jó leszek, megígérem. Tudok egy játékot is, hogy ne unatkozzunk - kecsegtetem a fokozódó sötétségben, és a vásznon lógó bajuszkákra mutatok, látszik a kezem árnyéka is, a whiskys üveggel együtt.
- Válassz egyet azoból, és ha a film valamelyik szereplőjére pont rákerül, akkor neked kell inni, ha a másik, akkor nekem - magyarázom, megringatva a nyakánál fogott üveget, amiben az aranyszínű folyadék vad hullámokat vet, s a vetítő ráirányuló sugarait is szétrepíti.





Naplózva

Melanie Hopkirk
(N)JK
*****


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 02. 16. - 13:01:40 »
+1

 

edward
február 14.
+16
the hills
outfit




- Melanie, micsoda véletlen! Ejnye, milyen szigorú, szívtelen alak!
- Az lenne? Véletlen?
Jön számra reflexszerűen a gunyoros válasz, és nem várok különösebb érdemi visszaigazolást, mert amúgy se győzne meg ellenkezőjéről, ha akarna se, és jobb is ha költőinek hagyjuk a kérdést.
- Ugyan, Hopkirk, ne légy gyerekes, ülj le ide mellém
Beszívom a levegőt, hogy benn is tartsam jó pár pillanatig. Hiába a kedélyes paskolás a széken, míg a sötétben is kiérzem a veszélyt. Zambini ház ide, veszélyes őrült sötét mágus oda, most jobban tartok Nottól mint bárkitől eddig. Meglehet ennek a karomon fityegő óra is az oka, amit Henrytől kaptam. Ma reggel hozta a postabagoly.
- Jó leszek, megígérem.
- Ezt már egyszer mintha hallottam volna…
Közlöm szárazon, és újra felrémlik a meztelen auror képe meg még inkább a csókja. Hát ezért sem akaródzik nekem annyira oda menni, csakhogy a lábaim valahogy maguktól lesik a kívánságát és felé fordulva lefaragják a távolságot.
- Tudok egy játékot is, hogy ne unatkozzunk
Ciccegve szemforgatok, bár ez a félhomályban közel sem annyira hatásos, mint napvilágnál. Elegánsan ülök le, lábaim keresztbe teszem és összefonom a karom magam előtt úgy, hogy a Versace aranya legyen fent és rápillantok. Megjegyzem mi a kezdés időpontja hogy nehogy egy féllel is tovább kelljen kibírni.
- Akarom tudni?
Valójában persze hogy akarom, de ezt ha meg találna fojtani se vallanám be pláne neki. Kerülöm a tekintetét, inkább a képernyőre szegezem, amin a két bajuszka virít. De eredeti…
- Válassz egyet azokból, és ha a film valamelyik szereplőjére pont rákerül, akkor neked kell inni, ha a másik, akkor nekem
- Hmm jobban tetszett az, amit rólad téptem le
Közlöm egy ravasz és agonizált mosollyal és idáig bírom a tekintete kerülését. Aztán megacélozom a pillantásom és határozottan közlöm a tényeket.
- Amúgy sem akarok lerészegedni. Ellentétben veled, nekem vannak ma estére terveim. Nagyszabású terveim.
Kihúzom magam még ültömben is, mert a büszkeségem mellett a hiúságom is ezt diktálja. Ha már Nott cseszett elhívni bárhova is, hát más megtette. És érezze csak azt, hogy nem ő az egyetlen a földön, aki kénye és kedve szerint játszhat mindenkivel. Pláne velem.
Naplózva


Edward Nott
[Topiktulaj]
***


stukkerman

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 02. 17. - 10:35:01 »
+1

to miss Melanie Hopkirk
2002. Feburár 14.



*Egy disznó vagyok, disznó módjára viselkedek és beszélek. Csúnya, rossz Eddie… 18+*




Ha mindketten tudjuk, hogy hazudok, akkor az nem is számít hazugságnak, nem igaz? Ahogy visszakérdez a véletlenről, csak somolygok sejtelmesen. Neki sincsenek illúziói, ezt bírom benne. Pont annyira kerüli a naivitás, hogy tökééletesen tisztában legyen azzal, hogy itt is a pénz beszél, csak emberek hangján. A Minisztériumban vagyunk, elvégre… És nekem van pénzem. Meg harci rutinom. Itt ez a kettő számít, a szavak csak mellékes sallangok.
- Ezt már egyszer mintha hallottam volna… - mondja az ígéretemre, én pedig rajongva szugerálom, izzó kék tekintetemmel vonzva, szugerálva egyre közelebb.
- És még fogod is. Tudom, hogy tetszik - teszem hozzá, aztán elgyönyörködöm a mozdulatban, ahogy kecsesen fordul, ahogy aprót lebben a haja meg a ruhája, mikor az ülésre ereszkedik, és szigorú-védekezőn teszi keresztbe kezét-lábát. Olyan, mint egy ostromra készülő kastély. Kihívna még akkor is, ha nem készülnék semmire.
- Hmm jobban tetszett az, amit rólad téptem le.
Kis fintor jelzi csupán annak a mozdulatnak a hosszú időre csípős emlékét. Tudom, hogy nem kerüli el a figyelmét, és fogadni mernék rá, hogy tetszik is neki. Szép lassan térképet készíthetne fájdalmas nyomokból a testemen, a vágás a nyakamon, a csipkedések, a forró tea, a viszketőpor… Nem kellemes bár mindegyik, de több és tartósabb nyomot hagyott rajtam, mint a legtöbb nő - jó sok nő - és ez mindenképp figyelemre méltó.
- Alig várom, hogy ma is letépj rólam valamit - bazsalygom, és mintegy ötletadásképp megigazgatom a fehér, kigombolt ing gallérját.
- Amúgy sem akarok lerészegedni. Ellentétben veled, nekem vannak ma estére terveim. Nagyszabású terveim.
- A tervek unalmasak - hajolok közelebb elhalkítva a hangom, mintha fontos titkot osztanék meg. - Pont, mint Monstro, meg Mirol… Spontánnak lenni sokkal izgalmasabb - teszem hozzá, de aztán vállat rántok. Rábízom a döntést - csak épp terelgetem, hogy olyan döntést hozzon, ami nekem is tetszik.
- Hát jó, akkor ez mind rám marad. És öt órán keresztül össze leszünk zárva. Az egyik bajuszra iszom, a másikra meg leveszek egy-egy ruhadarabot. Egy élmény lesz, igaz? - piszkálom kitartóan, a film pedig elindul, fekete-fehér fos, mert mi mágusok technikai szinten csak nagyjából száz évvel vagyunk lemaradva a muglik mögött. Vagy ez az anyag olyan régi. Kicsit fekete-foltos, kicsit villódzik, de azért kivehető, hogy két irodista találkozik épp a folyosón, egy nő meg egy férfi, és az utóbbi benyögi, hogy:
- Csodásan fest ma, Bessie!
- Oh, John… - pirul el a nőci, és szégyenlősen a szája elé kapja a kezét, mintha a tökéletesen rá kerülő mexikói bajszot akarná megpiszkálni.
- Háh - mondom, és iszom egy lendületes kortyot. Aztán csibészesen Mel felé nézek, finoman felé biccentve az üveg száját. Mint ahogy az ostromágyúkat szokták finomhangolni.





Naplózva

Melanie Hopkirk
(N)JK
*****


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2021. 02. 18. - 12:12:56 »
+1

 

edward
február 14.
+16
the hills
outfit




Teszik vagy sem, olyan Nott stílusa amilyen, és kénytelen vagyok elviselni. Legalábbis jelen esetben öt órán keresztül mindenképpen. Nem vagyok boldog tőle, mert sose láttam még ezt a műsort, és nem azért figyelnék mert érdekelne, hanem mert jobb híjás amúgy se tudnék mást csinálni.
- Alig várom, hogy ma is letépj rólam valamit
- Álmaidban…
És arra gondolok, hogy vajon ez hányszor eshetett már meg? Azt diplomatikusan elkerülöm, hogy inkább Mirolról tépném le a ruhát ma este, ha módom lesz rá. Edwardnak úgysem kell sok unszolás, elég egy szimpla nem a részemről és támadásba lendül.
- A tervek unalmasak unalmasak. Pont, mint Monstro, meg Mirol… Spontánnak lenni sokkal izgalmasabb
- Sokkal izgalmasabb ja.. mint mondjuk Bettyt döngetni a női wc-ben? Igen, mondhatom rohadtul eredeti.
Inkább csak legyintek egyet lekicsinylőn, mert Edward és a fene nagy spontanitása lehet nekem néha már túl sok. Vagy félek túlzottan tetszene így inkább… kihagyom.
- Hát jó, akkor ez mind rám marad. És öt órán keresztül össze leszünk zárva. Az egyik bajuszra iszom, a másikra meg leveszek egy-egy ruhadarabot. Egy élmény lesz, igaz?
Döbbenten nézek rá, mert az a baj hogy simán meg fogja tenni. Lehet ez valami kényszeres perverziója vagy csak én hozom ki belőle, de bárhogy is, óhatatlanul az igazgatott gallérra pislogok és rájövök hogy tudja mit nézek. Kényelmetlenül feszengve morranok vissza.
- Nem mered…
Hangom halk sziszegés és a képernyőre meredek. Mikor kezdődik ez a szar már?
- Amúgy meg nem elég neked a tudat hogy veled vesztem el a szüzességem?
Mire kimondom meg is bánom, és inkább elpirulva szuggerálom a fényeket, amik végre az égő fehérről váltanak és megjelennek rajta az alakok.
- Mármint ilyen formában, mert veletek Nottok-kal ellentétben én ezt még sose láttam.
Kényszerűen nyúlok a táskámba kapok ki belőle egy adag rágcsát és tömök a számba belőle. Így ha vissza is szól valamit legalább háromszor átgondolom mit is kontrázok vissza. Ártani semmiképp nem árt.
A bajszos nő látványára azért mosolygok egy sort, de a felém nyújtott üveg nyakát egy fejbólintással elutasítom. Nem, nem megyek még egyszer bele vele ebbe a játékba. Akkor félő hogy a mozitermet sem tudom elhagyni a saját lábamon, márpedig nem akarom az auror támogatását.
- Mondd csak, Vörös Tangával randizol ma este?
Miért? Anyám, miért? Üvölt bennem egy hang kényszeresen, de akaratlanul is kibukik belőlem a felvetés.
- Tudod, vörös rózsa gyertyafényes vacsi, nyáltenger meg minden?
Nem foglalkozom a filmen szerencsétlenkedő idiótákkal, inkább a férfi határozott és szigorú profilját bámulom. A megfeszülő álla, az összeszűkülő szemek…. Félelmetes mennyire jól áll neki ha ideges, és mennyire élvezem ha kihozom ezt belőle.
Naplózva


Edward Nott
[Topiktulaj]
***


stukkerman

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2021. 02. 18. - 13:05:48 »
+1

to miss Melanie Hopkirk
2002. Feburár 14.



*Egy disznó vagyok, disznó módjára viselkedek és beszélek. Csúnya, rossz Eddie… 18+*




Ez a nő még azt is tudja, mi jár az álmaimban. Vagy ha nem tudja, hát most megtudja, mikor jelentőségteljes vigyorral bólogatok a szavaira.
- Sokkal izgalmasabb ja.. mint mondjuk Bettyt döngetni a női wc-ben? Igen, mondhatom rohadtul eredeti.
- Ne ítlkezz, míg nem próbáltad. Amúgy is, az egy olyan tiszta mosdó, makulátanabb mint a Minisztérium más egyéb helyisége. És képzeld, most még kultúráltabb, amióta felújították. - Még csak mondom a szavakat, de már érzem a csontig hatoló izzást, ahogy forrong benne a düh a nyomukban. Ha ő piszkálhatja ezt az érzékeny pontot az emlékeink között, akkor én sem átallom, de engem még szórakoztat is.
- Nem mered…
- Fogadjunk - sziszegek vissza ugyanolyan halkan, csak épp amennyire ő lebiggyeszti csinos, rúzsaos ajkait, én ép olyan ívben kanyarítom felfelé az enyémeket. Így leszünk egymás egyformán hangos, és tökéletes ellentétei.
- Amúgy meg nem elég neked a tudat hogy veled vesztem el a szüzességem?
Bamm… Elejtem a whiskys üveget, nagyot koppan a földön, aztán lotyogva gurul egy keveset. Azt hiszem, nem törik el, mert nem nagy a csörömpölés, de a száján kiömlik egy jó adag whisky, az majd illatozhat itt a lábunk alatt végig a film alatt. Belecsobban az arany tócsába mindjárt az állam is.
- Mármint ilyen formában, mert veletek Nottok-kal ellentétben én ezt még sose láttam.
A benn rekedt levegőt félig röhögve fújom ki, aztán hogy magamhoz térek, lehajolok az italospalackért, és jót húzok belőle.
- Merlinre, én meg már azt hittem… Nem tűntél szüzikének… annyira - vakarom meg a tarkómat, próbálok nem nagyon nevetni - ezúttal inkább talán magamon, hogy bekanyarodtam vele ebbe a vakvágányra
Inkább továbblendülünk, megy a film, ő ropogtatni kezd,ennyi előnye legalább van ennek a mozinak, itt aztán nyugodtan zöröghet a zacskóval. Én meg hiába kínálom, de nem esek kétségbe azért, mert nem kér, mert még mindig úgy vagyok vele, hogy több marad nekem.
- Mondd csak, Vörös Tangával randizol ma este? Tudod, vörös rózsa gyertyafényes vacsi, nyáltenger meg minden?
Felvonom a szemöldököm, most persze nem ejtem el az üveget. Annyira nem is lep meg a kérdés. Nahát, hogy folyton ezzel huzakodik elő, vajon miért? Nem kérdezem meg, mert nem a szavai válaszolnak erre úgysem, inkább a vonásaiban bújik meg az igazság, meg magában a tényben. Vajon mi lett volna, ha akkor nem kap rajta? Ha csak találkozunk véletlen a kantinban, megiszunk egy kávét? Vajon vele lenne ma este gyertyafényes, vörös rózsás vacsora?
- Mint mondtam, a tervek unalmasak. Még az is lehet, hogy így ér véget az estém, de legyen az is meglepetés… Mondd, vajon Mirol megfektetne, ha becsípve mennél hozzá erre a roppantul eltervezett randevúra? - kérdezem kedvességbe burkolva a tulajdonképp nagyon is lényeges kérdést.
- Tehetnél egy próbát. Kiderülne, vele vagy velem veszel-e zsákba furkászt - mondom, és utoljára kínálom oda a whisky-t.
- Tudod, hogy nem használnám ki a helyzetet, ha leiszod magad. É na jó, az alsónemű marad. Csak a kedvedért. Azért még erre is hajlandó vagyok - jelentem ki nagy kegyesen, aztán mivel a szereplőkön kombóban foglal helyet a két bajusz, lerángatom az egyik cipőmet, és megtornáztatom zoknis lábujjaimat a vászon előtt, mielőtt visszaraknám a székre. Csak lazulok a nő mellett, furcsa mód még ez is jó programnak tűnik. Még akkor is, ha ő nem iszik mégsem. Majd sztorizgtaunk a valentin napokról, kinevetjük a bugyuta, öt órás fejmosó-filmet, vagy csak bámulunk csendben merengve.

Naplózva

Melanie Hopkirk
(N)JK
*****


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2021. 02. 18. - 20:56:49 »
+1

 

edward
február 14.
+16
the hills
outfit




- Ne ítélkezz, míg nem próbáltad. Amúgy is, az egy olyan tiszta mosdó, makulátlanabb mint a Minisztérium más egyéb helyisége. És képzeld, most még kulturáltabb, amióta felújították.
- Kac-kac.
Rá kellene vágnom, hogy szívesen, de nem teszem. Valamiért tudom hogy merően jól szórakozik ezen, a helyzeten, rajtam, meg a bosszantásomon. Nem adom meg neki a kéjes kielégülés örömének ezen módját. Ó nem. Sokkal inkább igyekszem hideg és mértéktartó lenni, de valahogy mellette soha semmi nem úgy működik, mint ahogy kellene. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint az elszólásom, amire hangos csattanással esik az üveg a padlóra. Még jó hogy a film zaja elnyomja, így csak én ugrom fel hirtelen meglepettségemben és pillantok bosszúsan a férfira. Aki meg meredten engem fixíroz. Közben a szesz ontja a magából valót természetes módon egész addig míg Edward össze nem halássza a földről. Már magát az üveget legalább.
- Merlinre, én meg már azt hittem… Nem tűntél szüzikének… annyira
- Nem tűntem?
Biccentem el a fejem szórakozottan tűnődőnek. Nem tudom imponálna-e neki ha az lennék vagy megrémítené. Inkább az utóbbi elnézve a röhögését, ami most, talán először, valaha, saját magának szól és nem pont nekem.
- Mint mondtam, a tervek unalmasak. Még az is lehet, hogy így ér véget az estém, de legyen az is meglepetés… Mondd, vajon Mirol megfektetne, ha becsípve mennél hozzá erre a roppantul eltervezett randevúra?
Sóhajtva forgatom a szemem és csak aztán válaszolok.
- Mi a.... Honnan veszed hogy Mirollal randizok?
Bár a kérdés cinikus palástot igyekszik ölteni, hogy leplezze, a másik rátapintott a valóságra ösztönösen nyúlok a balomon lévő új órára és teszem rá a kezem. Igyekszem a zavaromat leplezni, de sose voltam jó színésznő, és most se nyernék díjat az alakításommal.
- Tehetnél egy próbát. Kiderülne, vele vagy velem veszel-e zsákba furkászt.
- Hmm… mintha veled már megtörtént volna egyszer… vagy tévedek?
- Tudod, hogy nem használnám ki a helyzetet, ha leiszod magad. És na jó, az alsónemű marad. Csak a kedvedért. Azért még erre is hajlandó vagyok.
De lehet én akarnám, hogy kihasználd.
Villan át a fejemen a gondolat és szerencsére csak gondolat, az auror meg nem legillimentor. Viszont még így is leolvashatja rólam, mert újra égni kezd az arcom.
Közben persze ismét egy halk koppanás  hangzik fel és Nott cipője megadja magát. Akaratlanul is felnevetek és inkább a palack nyakáért nyúlok, át rajta hogy kitépjem a kezéből és igyak.
- Na jó inkább vedd vissza… Pont eleget vetkőztél már előttem értelmetlenül.
Nem tudom lecsapni ezt a magasra küldött kvafflabdát hogy aztán szépen bevigyem a középső karikába telibe trafálva. Ha fintorog csak somolygok, mert tudjuk jól mi lett volna ha… ha nem hívja el az a patrónus.
- Úgy érzem hosszú öt óra lesz ez… pláne veled.
Sóhajtok és felsandítok rá, majd felé kínálom a becsempészett élelmet, hátha kér a savajúj cukorból vagy a mindenízű drazséból. Megnézném mikor kifog egy sárkányláng csípőset vagy egyéb undorítóságot. Közbe pedig a fekete-fehér filmen fut a hogyan viselkedjünk kulturáltan a kollégáinkkal öt aranyszabálya, amiből már az elsőt se jegyzem meg.
Naplózva


Edward Nott
[Topiktulaj]
***


stukkerman

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2021. 02. 19. - 15:08:29 »
+1

to miss Melanie Hopkirk
2002. Feburár 14.



*Egy disznó vagyok, disznó módjára viselkedek és beszélek. Csúnya, rossz Eddie… 18+*




Lealacsonyító volna magyarázgatni, hogy auror vagyok, ez a dolgom, így a jelekből és az emberekből olvassak. Inkább jelentőségteljesen nézek vissza rá, aprót biccentek a fejemmel, jelezvén, hogy ha eddig ez még kérdés lett volna, a reakciójával szépen eldöntötte azt, és immár biztos vagyok. És mellesleg mivel tudom, hogy Monstro-t utálja, egyébként pedig nem az az “egy tűzbe több nyársat” típus, csak Mirol maradhat. Pedig az én nyársammal jobban járna. 
És nem téved. Egyszer történt meg velem, hogy többre akartam artani egy nőt, minthogy részegen megfektessem. Olyan nívótlan lenne, a többi csajnál rendben van, na de egy ilyen minőséginél vétek. Mintha a kétszáz éves chateau margaux-t keverném be vörösboros kólának, vagy önteném a padlóra.
És ha már vörösbor… A vetítő sápasztó, fekete-fehéren villogó fényében a rúzs vöröse mellett az arcán is felfedezek némi pírt. Ezt a csatát talán elengedem. Örülj csak, Mirol… De a háborút...
Ahogy felnevet, én is szélesen mosolyodom el, s ebben most nincs semmi kajánság. A barátság-zóna rögös aknamezejére belépni merész dolog, de én félig mezítláb is bevállalom.
- Na jó inkább vedd vissza… Pont eleget vetkőztél már előttem értelmetlenül.
- Ha te mondod - hagyom függőben a vitát, és az a kis arcpír biztat, hogy talán még éppen nem eleget. De csak szép lassan haladok. Persze, szót azért nem fogadok, ső a másikat is lekapom. Van egyfajta otthonosság érzése is ennek, és legalább nem rugdalom össze a cipőmmel a mellettem lévő üres szék huzatát.
- Úgy érzem hosszú öt óra lesz ez… pláne veled.
- Majd meglátjuk, hátha mégsem! Velem kapcsolatban semmi se rövid - teszem hozzá, de nem tenyérbe mászóan, inkább csak olyan sima, ártatlan kis malac poénnak szánva. Visszasandítok rá, és mintha bókot mondott volna, olyan önelégült fejjel fogadom el a felkínált nasit.
- Ecetes, hmm… - fintorgok röhögve, megízlelvén az egyik mindenízű drazsét. - Fura ízlésed van, Hopkirk, Mirol is, meg ez is, de ha neked ez ízlik… Fogadjunk, azt a barnát nem mered megenni - bökök a zacskó tartalma felé, egy hívogató szem irányába. Kockázatos szín, lehet nagyot nyerni és nagyot bukni vele. Vajon meg meri kóstolni?
Egy biztos. Szerintem jól elleszünk. Röhögünk a bajszos filmszereplőkön, piálunk, kajálunk… Nem gondoltam volna, hogy máshogy is lehet szórakozni egy nővel egy moziteremben mint… az általánosan bevett módon, a pucér összeborulásig bezárólag, de magamat is meglepem ezzel a megállapítással, hogy mégis. És tényleg, ez így egy igen szokatlan, és mégis izgalmas Valentin-napnak bizonyul.






Naplózva

Melanie Hopkirk
(N)JK
*****


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2021. 02. 19. - 21:41:52 »
+1

 

edward
február 14.
+16
the hills
outfit




Bár a vita meddővé válik kezesbárány nem lesz. Talán sose teszi azt, amit a másik kér tőle legyen bárki is. Ehelyett lerúgja a másik cipőjét is. Újabb koppanás. Elnézem, ahogy kényelmesen elfészkeli magát, mintha csak otthon lenne egy elcseszett kanapén és mugli mód nézné a tv-t. Nem hiszem hogy bárki ránk nyitna, vagy ha mégis maximum az én sziluettemet szúrná ki. Hacsak nem tudja hogy Nott is itt van velem nem tűnne fel a férfi jelenléte senkinek sem. Esetleg azt hihetnék, hogy elaludt. Mondjuk ez utóbbi nem is olyan lehetetlen, amennyire unalmas szituációkat és megjátszottan mesterkélt helyzeteket hoznak össze. Semmi életszerűség.
- Majd meglátjuk, hátha mégsem! Velem kapcsolatban semmi se rövid
Féket rakok a nyelvemre, mert kedvem lenne az utolsó kis privát találkánkat felemlegetni, mennyire bizonygatott helytállása mennyire lagymatag és gyors véget is ért, bár igaz hogy önhibáján kívül, de hát akkor is. Inkább elterelem a saját és Edward figyelmét is a kajával, ami talán nem a legjobb ötlet, mert újabb kedélyeket borzol. Az enyémet mindenképpen.
- Fura ízlésed van, Hopkirk, Mirol is, meg ez is, de ha neked ez ízlik… Fogadjunk, azt a barnát nem mered megenni
- Ó, fogadjunk hogy de. És vagy elfelezed velem vagy megkapod ezt a… szimpatikus zöldet. Nos?
Bármit is választ rajta áll, nekem mindegy. Ha a barna mellett voksol leharapom a felét, a másikat meg Nottéba helyezem, ha inkább a méregzöld nála a befutó akkor azt küldöm be a szájába. Még az arcát is megpaskolom játékosan, érezze csak hogy nemcsak ő a bevállalós.
Kell két perc mire felismerem az ízt és az undor rögvest ki is ül az arcomra.
- Fúj… fahéj!
Nyögök félig sikoltva, félig kétségbeesve és kikapva az auror kezéből a szeszesüveget meghúzom bajuszozás ide vagy oda. Még a maró alkohol keserű utóíze is jobb mint ez… bár teljesen eltüntetni nem tudja.
Végigfut rajtam a remegés, és leküzdöm a hányingerrel vegyes undort Nott bámuló szemének kereszttüzében.
- Kevés undorítóbb dolog van ettől…
Morgom és egy savajúj cukrot is bevetek hogy elnyomja a fahéj karakteres és számomra merőben utálatos ízvilágát a torkomból.
Naplózva


Edward Nott
[Topiktulaj]
***


stukkerman

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2021. 02. 21. - 08:18:30 »
+1

to miss Melanie Hopkirk
2002. Feburár 14.



*Egy disznó vagyok, disznó módjára viselkedek és beszélek. Csúnya, rossz Eddie… 18+*




- Ó, fogadjunk hogy de. És vagy elfelezed velem vagy megkapod ezt a… szimpatikus zöldet. Nos?
- Maradjunk a szimpatikus barnánál - somolygom, és elképzelem, hogy elfelezzük a cukorkát a kezünk használata nélkül, mondjuk csak a fogainkkal, két oldalról harapva. Mivel persze a valóságban nem így történik, csak sóhajtva figyelem, ahogy ajkai közé veszi a fényes kis szemet, és leharapja a maga részét. Aztán hívogatón kinyitom a számat, reménykedhet benne, hogy nem harapom meg - de kivételesen tényleg nem, próbálok viselkedni, vagy mi a szösz. Kapok is érte egy kis pofi-simit, és abban a pillanatban lehetne akármilyen ízű is mindenízű helyett, nem is érzem az ízét.
 - Fúj… fahéj! - szörnyülködik, én meg gépiesen rágcsálom el a csípős, fűszeres kis ízbombát. Szép is lenne, ha egy ilyen kis édességtől mondjuk bekönnyeznék, úgyhogy lazán vágom a póker arcot, egykedvűen bólogatok.
- Az. Jó, hogy nem valami penetránsabb - dünnyögöm, és próbálok nem tudomást venni az orrnyálkahártyámat ostromló aromáról. Engedelmesen nyújtom át az üveget, és csak figyelem, ahogy a tüzet tűzzel oltja el.Óvatosan meglapogatom a hátát, és csak egy kis finom, csipkelődő vigyor ül a képemen.
- Kevés undorítóbb dolog van ettől…
- Barna színben? Azért akad néhány, én nem mondanám kevésnek - célozgatok, aztán amíg a másikfajta cukorkáért kotorász, én nemes egyszerűséggel keresztbe fekszem a székeken - és véletlenül épp rajta is, a fejem legalábbis rendkívül barátian persze a combjaira kerül. Nem lenne jó kispárna egyébként, amilyen csontos, de erre az amúgy unalmas mozizásra megteszi.
- Na akkor most jöjjön az a zöld - tátom el a számat, nem zavartatva magam a zavarától, ha van, és várom, mit kapok a képembe.
- Hm. Avokádó. Nem is rossz - dünnyögöm, miután megkóstoltam  a következő ízt, ha nem ő adta, akkor én nyúltam egészen keresztül rajta, és szereztem meg magamnak.
- Most próbáljunk ki egy kombót. Válassz kettőt nekem, és én is kiválasztom Neked… - kotorok némileg kicsavarodva a zacskóba. - … ezt a lilát, meg ezt a fura, szürke foltosat. Igazi bátorságpróbának tűnnek, szóval lepj meg valami vad színösszeállítással - vigyorgom fel rá szemtelenül, és ha hezitálna, az orra alá tolom a zacskót. Mármint a cukorkásat.










Naplózva

Melanie Hopkirk
(N)JK
*****


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2021. 02. 21. - 21:21:53 »
+1

 

edward
február 14.
+16
the hills
outfit




Míg én a fahéj undorító ízével küzdök Nott jól szórakozik rajtam, ráadásul oly annyira hogy ki is használja a helyzetet és inkább kényelmes kispárnának néz. Kedvem lenne ráköpni meglepettségemben a torkomon lecsorgó és megakadó italt, de csak a belém nevelt tartás az, ami lenyeleti velem és nem késztet arra hogy döbbenetemben eláztassam az aurort.
Agyamban a vörös pánik gomb bekapcsol, de reagálni valahogy nem tudok, akarok vagy merek rá, helyette csak dermedten ülök, várva hogy a férfinak leessen… kissé odébb csúszott a széken és kissé rossz helyre akarja magát… befészkelni.
De Nott az Nott, neki vagy fel se tűnik vagy le se szarja csak sunyin elégedetten bámul fel rám és a nagy kék szemei világítanak a féhomályba.
- Na akkor most jöjjön az a zöld
Ugyan nem parancsoló a hangja, én mégis gépiesen engedelmeskedem félig még mindig lesokkolódva, hogy az egyszerű kis helyzet hogy tudott ennyire kényelmetlenné válni a számomra.
- Hm. Avokádó. Nem is rossz
Csak bámulok le rá, szaporán dobogó szívvel, határozott arcának vonásaira, a ráncokra a szeme körül, ahogy gépiesen rág majd nyel. Mi a francot akar? Miért csinálja ezt?
- Most próbáljunk ki egy kombót. Válassz kettőt nekem, és én is kiválasztom Neked…
- Hogy mi?
Kérdezek vissza ostobán értetlenül, mire ő kicsavarodva már a teóriáját érvényesítve válogat és dönt.
- … ezt a lilát, meg ezt a fura, szürke foltosat. Igazi bátorságpróbának tűnnek, szóval lepj meg valami vad színösszeállítással
- Öh…
Próbálok turkálni valamiféle szín után de nem igazán sikerül. Aztán csak kikapok egy pirosat és egy feketét. Bár legalább annyira kockázatos mint minden más mégis visszadobom és helyette választok és rózsaszínt. Ezt a kettő rettentő férfiasat adom oda neki, hagy élvezkedjen.
- Egyszerre?
Kérdezem és ha igent int akkor háromra bekapom a két drazsét. Aztán egy perc múlva ficeregni kezdek és rájövök hogy ha most nem rohanok el hányni, akkor sose. Fahéj ide vagy oda, azért a cékla és a rohadt sajt párosítása még ettől is rosszabb.
- Ki kell mennem… ne merj követni!
Figyelmeztetem és letojom ha röhög, de fellököm az ölemből erőszakosan is ha kell. Aztán már ott se vagyok, berobbanok a terem melletti aprócska mosdóba hogy a számat kiöblítsem egyszer kétszer négyszer is. A nadrágom zsebéből előszedek egy rágót, aztán kipirult arccal sóhajjal a tükörképemnek elmegyek pisilni.
Van egy olyan rossz érzésem hogy mire végzek és kilépek az ajtón Edward már ott fog állni, tőle talán nem meglepő módon anyaszült meztelenül, mert a mellékhelyiségek valahogy mindig a vetkőzést hozzák ki belőle. Félve kukkantok hát ki és rájövök… túlzottan nagyot nem tévedtem.
Naplózva


Edward Nott
[Topiktulaj]
***


stukkerman

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2021. 02. 22. - 13:24:02 »
+1

to miss Melanie Hopkirk
2002. Feburár 14.



*Egy disznó vagyok, disznó módjára viselkedek és beszélek. Csúnya, rossz Eddie… 18+*




Tetszik, új nézőpontból is, amit látok. Bárhonnan nézem, új arcát mutatja, és nem csak a látvány maga más. Ölnézetből például határozottan zavarban van, feszeng, csinos pír önti el az arcát most már igazán. Kicsit tetszik, kicsit sajnálom. Valahol sejtem, hogy hamar szabadulni akar majd ebből a pozitúrából.
- Egyszerre? - kérdezi, én pedig nagyokat bólogatok - és fejem elhelyezkedéséből kiindulva ő ezt akkor is tudná, ha éppen nem nézne le rám.
- Oh, micsoda színösszeállítás. Bár a fekete is mindenhez megy - somolygom, kíváncsi is vagyok, legközelebb talán direkt ki is keresem azt a feketét. Egyébként semmi bajom se a pirossal, se a rózsaszínnel. Simán vagyok elég férfias ezekhez is, hordhatnám is akár, ha úgy tartaná kedvem. Más kérdés, hogy nem tartja.
Végülis, nem csoda, hogy Mel inkább belemegy a játékba, és egyszerre két szemet is be mer vállalni. Inkább egy gyomorfordítás, mint hogy teljesen barátian rajta fetrengjek? Hát..
- Ki kell mennem… ne merj követni!
- A-a - kuncogom, ahogy a képe kezd a pirosasból szép zöldes árnyalatba átmenni, mintha fordítva érő gyümölcs lenne. Tehénkedek rajta még egy kicsit, de nem akarom, hogy kövesse Mirol szokását, és mindenízűt okádjon rám, úgyhogy nagy kegyesen még azelőtt felülök, és miközben elrobog, szórakozottan a számba lendítem a két kezemben tartott cukrot.
Eper és rágógumi íz önti el a számat. Nem várt fordulat, de akadnak ebből finom ízesítésűek is? Olyan, mint az orosz rulett, de az a verziója, amikor hét szemből egy túlélhető. De én rögtön kettőt fogtam ki belőle.
Várakozva pillantok a mosdó ajtaja felé.
- Gyere, lemaradsz a legjobb részekről! - harsogom úgy, hogy nagy eséllyel a nézőtárshoz is eljussanak a szavak, aztán unalmamban megint a mindenízűk zacskója felé téved a tekintetem. Ott csillog a kupac tetején a visszadobott, szép fekete szem. Mi baj lehet…?
Még sosem kóstoltam hangyát, én nem voltam olyan hülyegyerek, hogy a homokozóból azokatkajáljam, mint a többiek. Nem, én így a harmincas éveim derekán bírtam megkóstolni, némi cukorral ízesítve. Keserű és mar, mint a franc. Úgymeglep, hogy hirtelen felpattanok. Inni indulok talán, vagy csak a sokkoló ingertől önkéntelenül ugrom talpra? A whisky tócsán zokniban megcsusszanva minden esetre nyomok egy diszkrét break-dancet, de mivel látom, hogy nyílik a mosdó ajtaja, inkább feladom, hogy megőrizzem az egyensúlyomat. A csúszás irányába húzz jeligére engedek a gravitációnak, hadd nyerje meg ezt a csatát, hogy én méltóságteljesen veszítsek, és ne Mel szeme láttára. Így tehát mikor kilép, már nem látja, hogy keresztülesek a széksoron, a földetérésem puffanása sem visszhangzik már. Legfeljebb feltűnik neki a hiányom, hogy hol lehetek...






Naplózva

Melanie Hopkirk
(N)JK
*****


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #12 Dátum: 2021. 02. 24. - 15:03:23 »
+1

 

edward
február 14.
+16
the hills
outfit




Igazából semmi jóra nem számítok, de a férfi hiánya és a hangos puffanás azért a szokottnál is furcsább. S talán normál körülmények között örülnék hogy eltűnt a színről és a maratoni büntetést magam kell végigüljem, de valami ostoba módnál fogva mégis csak elfog miatta az aggodalom.
- Nott?
Hangom halk, érdeklődő, de hirtelenjében nem látom így kilépek a mosdóból és arra indulok meg, amerre ültünk. Ott is van, nem kell sokat keresgélnem, épp csak egy sorral odébb a földön pofával előre.
- Jó ég, mit művelsz?
Vonom kérdőre meglepetten, és ahogy felpillant rám látom hogy véres a feje. Ezek szerint egy elegáns átbillenése volt a székek között amit csak azért nem hallhattam mert vagy a víz zubogott még vagy a filmbeli jelenet még mindig tartó veszekedésének hangjai nyomták el.
Nem teketóriázok sokat, felkapom az italos üveget meg a táskámból egy selyemzsebkendőt és arra locsolok egy keveset hogy azt végül Edward homlokának nyomjam. Bízom benne hogy összeszedi magát és nem nekem kell a földről felkaparni mert ahhoz kicsi vagyok hogy elbírjam.
- Ez fájni fog…
Mondom bűnbánó képpel leülve mellé mielőtt a sérült halántékához nyomom az anyagot és a felszisszenésére sem veszem el a kezem. Ha elhúzódik hát megyek utána. Nem tűnik fel a sok pici drazsészem sem a lábunk alatt, melyet valószínű a férfi esése közben sodort magával.
- Jobb már?
Kérdezem finoman az álla alá nyúlva mikor a sebből csordogáló vér szelidülni látszik. Nem halálok seb, sőt, igazából ha lenne pálca könnyen orvosolható kis probléma lenne, de hogy nekem úgy neki is le kellett adnia. Már majdnem elmerülnék a kék szemek világában mikor a filmbeli jelenet átcsap túlérzelmes romantikus és már-már erotikától fűtött imitációhoz. Legalábbis a hevesen ölelkező pár béna alakításának látványa ezt akarja prezentálni felénk, melyet fél szemmel a perifériámból látok csak.
Zavartan köhintek és engedem el az aurort menten, majd az órámra pillantok. Elszaladt az idő de még van egy óra a műsorból ha minden igaz.
- Nem kellene annyit innod…
Emelem meg az üveget a nyakánál fogva, levonva a konklúziót és felé tartom. Kezd vele, amit akar. Megissza, kiönti, rajta áll.
Naplózva


Edward Nott
[Topiktulaj]
***


stukkerman

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #13 Dátum: 2021. 02. 25. - 09:45:24 »
+2

to miss Melanie Hopkirk
2002. Feburár 14.



*Egy disznó vagyok, disznó módjára viselkedek és beszélek. Csúnya, rossz Eddie… 18+*




- Nott?
Próbálom hirtelen nagyon laza és méltóságteljes pózba vágni magam, és csábosan felmosolyogni rá, de a jelek szerint nem hat annyira.
- Jó ég, mit művelsz?
- Pihenek - válaszolom. Szeretem látni az arcán, mikor nyilvánvalóan hazudok és ezt ő is pontosan tudja. Az a félig bosszankodó, félig viszont nevető fény a szemeiben, és ahogy lebiggyeszti a száját… Már várom is igazából. Nem is veszem észre mellette a homlokom sajgását.
Feltápászkodom, de az most fárasztó lenne, hogy átmásszak az első soron, úgyhogy a másodikba teszem le a hátsóm, és az előttem lévő támlára könyökölök, érdeklődve, hogy mit ténykedik.
- Ez fájni fog…
- Nem először… - vágom rá, de inkább elhallgatok, és nagyon-nagyon igyekszek összeszorított szájjal a szép szemeibe bámulni. Nem vagyok nyámnyila, hogy elmeneküljek, meg igazság szerint okozott már ettől nagyobb kínokat is… Ó, de még mennyire. Viszont ami az arcvonásaiban ül, azért megéri közel maradni hozzá, és inkább arra figyelni. Bűnbánat talán? Szokatlan, mindenesetre, pont mint ez a gondoskodás. Sőt, ez a része jobban is az, legfeljebb Jim szokott ilyen törődő képpel összefércelni egy-egy neccesebb bevetés után, de neki fizetek is érte rendesen. Melanie-nak nem munkaköri leírás. Akkor mi?
Talán baráti gesztus. Talán ilyen ez a sokat és félve emlegetett barátság-zóna. Fájdalom és jó érzések úgy összekeverve, hogy szétválaszthatatlanok.
- Jobb már?
- M-hm - hümmögöm elkalandozva. Nem kifejezetten attól jobb, hogy most az ütés mellé már a szesz is égeti a fejem. Inkább a nő közelsége, ez az ismét csak újabb élmény, újabb helyzet, amibe belekevert… Elbűvöl annyira, hogy jobb legyen. Még azt is megéri, hogy titokban tartsam, van nálam pót-varázspálca, és beforraszthatnám azzal.
Követem a tekintetét a vásznon közben elszabadu soft-pornóra, de csak egy villanásnyi időre, mert ilyet bármikor nézhetek. Ő viszont nincs mindig itt, és én nem akarok elpazarolni egy percet sem.
Elhúzódik, és a csicsás órára pillant. Jó ürügy, hogy én is utánahajoljak, alibiből szintén az időt nézem. De igazából csak közel akarok maradni, ezért hajolok az arcába és mellesleg az órájába.
- Nem kellene annyit innod… - mondja, és közben meg felém tartja az üveget. Én meg készségesen elveszem, és azt dünnyögöm:
- Köszönöm - magam sem tudom, mire is mondom, de hogy ellensúlyozzam ennek komolyságát, és mert látom, hogy azt akarja, kezdjek valamit az üveggel, hát jól meglocsolom. Rajta mondjuk nincs nyílt seb, de gondoltam hadd viszonozzam a kedvességét. A whiskynek legalább ezennel vége.






Naplózva

Melanie Hopkirk
(N)JK
*****


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #14 Dátum: 2021. 02. 26. - 21:55:20 »
+2

 

edward
február 14.
+16
the hills
outfit




Elengedem a fülem mellett a nyilvánvaló hazugságot, amit -feltételezem- újabb bosszantás céljából böffent felém. Lassan kezdem megszokni ezt, lassan fapofával kezelem, mert arcizmaim kezdenek immunissá válni. Nem is csoda, amennyiszer flegma arcot vághatnék a beköpéseire már rosszabb lennék mint egy mugli komikus.
Piszkálódás helyett csak rutinosan teszem a dolgom és ellátom a sebét ha kéri, ha nem. Gondolom inkább nem akarná, mert ki az a futóféreg, aki önként sanyargatja magát? Nott sem hiszem hogy épp mazochista fajta, legalábbis nem a fizikai értelembe véve. Hogy lelkileg milyen tortúrát képes elviselni… hát az már megint egy másik kérdés.
Mondjuk éppen nagyon ellenkezni sem ellenkezik, amit betudok a bájamnak vagy akár annak, hogy nem akar puhánynak tűnni. Nem halnak bele ilyen sérülésekbe, nem is olyan durva a seb hogy esetleg össze kelljen fércelni, egy sima kis forrasztóbűbáj megoldja a dolgot vagy pár csepp bájital, de mivel nálam semmi nincs még a feneketlen táskába csak édesség hát marad az alkohol köztudottan sokoldalú hatása. A hümmögésére somolygok, amit csak a vászon látványa lohaszt le és unszol másfajta cselekedetre, történetesen az óra bámulására.
És mintha csak érezné vagy tudná, hogy menekülni akarok a helyzetből vagy meglehet tőle, előle, mellőle, leköveti a mozdulatomat. Meglepve pislogok fel hozzám olyan közel kerülő arcába, ami már súrolja az illem határát. Átléptük már ezt, nem egyszer nem kétszer, de minden alkalommal újra meg újra kikapcsol bennem valamit. Az agyam bár lázasan tiltakozna most is, mégse tudok vagy tudnék nemet mondani neki ha leküzdené a köztünk lévő kevéske távolságot. Ajkaim szétnyílnak, de hang nem jön ki rajtuk csak egy reszketeg sóhaj, miközben illata és személyének közelsége teljesen elfeledtet velem mindent.
- Köszönöm.
Egyszerű kis szó, egyszerű és jelentéktelen kellene hogy legyen mégis tudom, szinte érzem a bőrömön égetően, hogy nem sűrűn mondja ki és nem akárkit tisztel meg vele. Már szinte ellágyulok, és én akarnám ledönteni azokat a centimétereket, Valentin-nap ide vagy randi Mirollal oda, hogy újra érezzem szenvedélyes csókját… mikor megsemmisülten visszaránt a következő galád és közel sem várt mozdulata a kegyetlen jelenbe. A drága whiskey maradéka az üvegből megbillenve a ruhámon köt ki, egész pontosan a dekoltázsomtól egész le a nadrágomig áztat el, ami már alapvetően is ciki, de Nott kéjelgő feje hozzá pláne az.
Hát több se kell a romantikusnak vélt pillanat tökéletes szétrobbantására, megint visszatérünk a jól bevett szerepkörökhöz, ő a bunkózáshoz én meg a dühös. Csakhogy most ennek látványosan teret is engedek, amit eddig nem tettem még meg.
Ugyan meglepettségemben hebegek egy sort aztán lendületből pofon csapom, de olyan erővel hogy arca biztosan a harmadik személy előtt lebukó szerelmespárost bámulja a vásznon. Én magam csak a jelenetben kialakuló veszekedést tompa morajként élem meg, mert én magam is cifra káromkodásokat vágok hozzá, olyasmit mint „seggfej” meg „bunkó” és „utolsó szemét a földön”, mert lássuk be az is. Mérgemben még az üveget is hozzá vágom és idő lejárta ide film oda felpattanva úgy döntök inkább távozni próbálok. Ha kell az őrt is tökön döföm jó kedvembe a térdemmel, amit Edward alapozott meg. Csak arra nem intem magam hogy nyíltan hátat ne fordítsak neki, mert így… nem tudom mi lesz a következő sunyi húzása.
Naplózva

Oldalak: [1] 2 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.227 másodperc alatt készült el 46 lekéréssel.