+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Roxfortos diákok
| | | |-+  Griffendél
| | | | |-+  Mirabella Harpell (Moderátor: Mirabella Harpell)
| | | | | |-+  Hull Fair
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Hull Fair  (Megtekintve 84 alkalommal)

Mirabella Harpell
[Topiktulaj]
*


boszorkány

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2021. 04. 01. - 10:33:59 »
+1

Hull Fair
2002. április 14.

 


zene


A zsupszkulcs nagy döccenéssel tett le minket a vidámpark kapujában. Még nem néztem körül egy kicsit, csak Lunát láttam. Összefonódtak még az ujjaink a kulcs-csomó felett, ami valójában a zsupszkulcs volt.
- Melyikőnknél legyen? - kérdeztem a kezünk közt lévő fontos fémtárgyra pillantva, mert nem akartam rögtön bevallani, hogy ha nálam lenne, valósznűleg valahol elhagynám. Pedig az baj lenne, mert három óra múlva ezzel fogunk visszakerülni az iskola kapuja elé.
Aztán végre körülnéztem. Minden villogó, színes és vidám volt. Az óriáskeréken párok pislogtak magasan a tömeg feje felett, a hullámvasút egy jó nagy csoport ember boldog visításával száguldott végig a kacskaringós síneken, puffogtak a célbalövölde hosszú csövű puskái, idétlen zenét harsogott a körhinta. A szellemkastély bejáratát képező tátongó-vigyorgó macskaszáj mélyéről baljós hangok szűrődtek ki, elkeveredve a levegőben terjengő vattacukor és hotdog-illattal. A tükörlabirintus ezerfelé szórta a villogó, színes izzók fényét, a földet pedig konfetti borította, meg mindenféle eldobált ételes-italos csomagolás.  Bár ez elvileg egy mugli utazó-vursli volt, mégis az az érzésem támadt, van ez akkora felfordulás, mint egy varázsvilág beli rendezvény.
- Mehetünk? - kérdeztem, és ha helyeselt, kézen ragadtam Lunát, hogy belevessük magunkat a tömegbe.
- Csak biztonságból, nehogy elkeveredjünk - somolyogtam újból összefonódó ujjainkra, de láthatta, hogy hamis volt az a “csak”...
- Hű, hol kezdjünk? - kérdeztem egy pillanatra elbizonytalanodva, merre is tartunk a vidám embertömegek sodrásában, és szabad kezemmel újra meg újra a zsebembe túrtam, csak hogy ellenőrizzem, megvan-e még a sok-sok zseton, amit Digby professzor indulás előtt a zsebünkbe nyomott. Közben azért Luna arcát kutattam, vajon ő is örül-e a nyereménynek, amit a mugliismeret versenyen sikerült megszereznünk. Poénból jelentkeztünk rá, azt se tudtuk, mi lesz a meglepetés nyeremény. Hát, nem egy-egy csokibéka lett… De azért izgalmasnak ígérkezett.
- Nézd, van dodgem! De helyesek azok az autók… Remélem van musztáng - böktem a körbe-körbe suhanó, áramszedős kis járgányokra a ringben, amiknek olyan elbűvölő, öreg autó alakjuk volt. Körbe voltak véve fekete gumival, hogy ha összeütköznének, se törjenek össze. Márpedig néha összeütköztek…
- És nézd, van egyszarvú is a körhintán - mutogattam tovább.
- Vagy együnk valamit? Nem vagy éhes? - pattogtam, aztán ránéztem, kedves és megnyugtató vonásaira, és nagy, izgatott sóhajjal kifújtam a felesleges gőzt, mielőtt felrobbannék.
- Inkább te mondd meg, mi legyen, mert én egyedül mindjárt osztódok, és mindenfelé elszaladok - fogtam a fejemet, de most már halkabban mondtam, és nyugodtabban kapaszkodtam a másik kezébe. Az egyetlen biztos pont volt ebben a vidám káoszban, ami mint egy horgony, biztonságban tartott.

Naplózva


Mira L. Wyne
Hugrabug
*


Jenkibogyó

Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 04. 01. - 20:29:41 »
+1

Pár pillanatig még kapaszkodok Mira kezébe, ahogy megérkezünk, a kulccsomó kényelmetlenül nyomódik a tenyerembe, ahogy biztos az övébe is, de kénytelen vagyok. Továbbra sem bírom én a zsupszkulcs-utazást.
De van, amér megéri.
Mirával vidámparkozásér például mindenképp megéri.
-Soha nem szokom meg...- motyogom még, miközbe összeszedem magam. Végül felmosolygok Mirára, jelölendő hogy túléltem, nem kell aggódni, és végül a környékre.
-Rakjam el én?- ajánlom föl a hazajutásunk kulcsa ügyébe. Bár nincsenek olyan szuperzsebeim épp, mint ha a műhelyi kezeslábasomat vettem volna föl, valahol azér biztos el tudnám rakni. Esetleg a nyakunkba akaszthatnánk valamin? Mármint, azér nem egyszerre ketten, viccesnek hangzik, de most nem épp biztonságos ötlet.
Ha már nyertünk egy vidámparkozást, élvezzük ki a lehetőségeit inkább. Eleve nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó lennék magnixismeretből - vagyis mugli-, ahogy itt szokták hívni - főleg Mira kedvéér neveztem be én is. Ő érthető, ő a bűbetlen világból jön, abba nőtt föl. Én meg csak... nos, igaz, mi is a diszkréten beilleszkedős módon lakunk a kertvárosba ott Atlantába, de azér sokminden mágikus otthon, meg ott van a közelbe a Wandwood, azér nem mondanám, hogy bűbetlen világba nőttem föl.
Persze egyáltalán nem bánom, hogy itt lehetünk, szó sem róla.
Lelkesen bólogatok, és legalább olyan lelkesen fogom meg a kezét, ezúttal kényelmetlen kulcsok nélkül.
-Mindenképp, csakis azér- somolygok vissza, viszonozva a teljesen átlátszó füllentést, miközbe belesodródunk a tömegbe. -...és máris elkeveredtünk mégis.
De ha együtt keveredünk el, kit is zavarna ez az apró részlet?
Együttérzek a dilemmába, annyi minden van itt, olyan nehéz választani, de csak egyre tudunk egyszerre felülni. Mármint, elméletileg tudnánk egyszerre kettőre, de mind tudjuk, hogy ez úgysem fog megtörténni. Egyelőre sodródok Mira után mindenfele.
-Óóó, de cukik!- olvadozok egy sort, ahogy épp a dodgemeknél állunk meg nézelődni. -Olyan... olyan kis tömpék és klasszikus autók egyszerre! Cadillac az van,.. meg bogárhátú,..- mutatom a szabad kezemmel is, ahogy felismerem a kis úszógumis miniatúrákba szabott klasszikusokat, miközbe keringenek a pályán.
Amikor meg a miniautókba kigyönyörködtem magam, folytatom a Mirába gyönyörködést, olyan lelkesen pattog minden után, engem is feltölt hasonó energiával.
-Most még annyira nem vagyok, esetleg az első menet után?- Öhm... izé... menet? De na, van egyáltalán jobb szó erre? Főleg, ha még nem döntöttük el, mivel kezdjünk, mindenre más szó lenne kábé. Lépj inkább tovább, Lu, attól csak zavarbaejtőbb lesz, ha láthatóan zavarba jöttél a megfogalmazástól. Inkább találj ki szépen valamit, te vagy Mira minden reménye. Az a baj, hogy hasonlóan nehéz döntenem ennyi minden közül.
-Hmm, mondjuk... Nézzük meg, hogy találunk neked Musztángot is? De biztos van, nagy klasszikus.
Nagyobb esélye van annak, hogy valaki már ül benne épp, de legfeljebb majd jól összekoccanunk vele véletlen.
Naplózva


Mirabella Harpell
[Topiktulaj]
*


boszorkány

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 04. 08. - 14:14:33 »
+1

Hull Fair
2002. április 14.

 





Itt ez a sok színes fény, vidám és visongó hang, kellemes vattacukor illat, ugrabugrálás és száguldás, de a figyelmemet csak kicsit tudják elterelni. Visszakalandozom Lunához
Újra és újra, olyan ez, mint megnyugodva levegőt venni, mielőtt az ember visszabukik a víz alá bűvárkodni.
-Soha nem szokom meg… - mondja, én meg együttérzően lapogatom meg a kezét, de azért megnyugtat, hogy már mosolyog.
-Rakjam el én?
- Csak ha biztosan haza akarsz menni - vigyorgom hálásan, mert a vicc mögött azért ott van egy kis aggodalom. Elvégre, a legtöbb ilyen iskolai, vagy iskolán kívüli kaland nem végződött túl jól… De a palacsinta fesztivál óta egy kicsit megnyugodtam. Édes, idilli emlék maradt, nem történt semmi katasztrófa, nem jelent meg a Rend gonosz boszorkánya, hogy beleaprítson minket a palacsintába. Remélhetőleg a Rémkastélyban sem ő fog minket várni.
A kulcsok biztonságba helyeződnek, mi pedig összekapaszkodunk, hogy aztán belevessük magunkat a forgatagba igazán.
-Mindenképp, csakis azér...és máris elkeveredtünk mégis.
- Amíg nem egymástól - rántok vállat derűsen, és valóban, minden kételyem elszáll. Bátornak érzem magam, kíváncsinak és felszabadultnak, hosszú idő óta először. A Roxfort méteres kőfalai most a tudatomat sem keretezték, talán Lunának köszönhető, hogy egészen magam mögött tudtam hagyni az iskolát, ahová már túl rég óta voltunk becsukva. Nem jó mindig a négy fal között… Legalábbis nem én vagyok az az ember, aki ezt élvezné. Itt a lehetőségek bőségében pedig elöntött a szabadság érzése, oda megyünk és azt csinálunk, amit csak akarunk… Már persze, a vursli határain belül.
-Óóó, de cukik! Olyan... olyan kis tömpék és klasszikus autók egyszerre! Cadillac az van,.. meg bogárhátú - lelkesedik Luna nagyon szakszerűen, mert nekem ezek csak édi autókák, de rám is átragasztja a rajongást a kisautók felett, amik olyanok, mint a régi, cukormázas amerikai filmekből azok a hangulatos benzintemetők, csak kicsit tömörítve, és sokkal barátságosabb és kevésbé büdös villamos meghajtással. A hosszú antennáik a plafont érik, ami néha szikrázik egyet, ha döccen rajta az áramszedő.
Elnézünk még az ételek felé, a lehetőségek csábítanak ide is, meg oda, de jó, hogy van köztünk valaki kevésbé forró fejűen határozott.
-Most még annyira nem vagyok, esetleg az első menet után?
A szavai kicsit visszarántanak, a “menet” valahogy mintha nem csengene olyan ártatlanul, mint elsőre gondolná az ember, de lehet, a többit csak úgy beleképzelem.
- Khm… Oké - nyögöm ki még mindig vigyorogva, de fülig vörösen, de csak azért pironkodok, mert hirtelen ő is. Ezen a téma amúgy is új még nekem, nem gondolkodtam rajta… Nem csak vele kapcsolatban, de még sosem. Persze, a tóparton működni látszott a dolog, de magas az a lépcső, nem megy fel az ember egyből a tetejére, hacsak nem nagyon bevállalós… És nem, sajnos én is megleptem magam azzal, hogy bizonyos területeken még a szám sem nagy.
-Hmm, mondjuk... Nézzük meg, hogy találunk neked Musztángot is? De biztos van, nagy klasszikus.
- Nézzük - lelkesedem túl ezt az előbbi kérdéskört gyorsan. Akár el is viccelhetném, de meglepő, most még az se jut eszembe, csak az el innen, és hogy gyorsan tapossak valamilyen gázpedált a padlóba, a képletes menekülést kicsit fizikalizálva.
Az elbűvölőnek tűnő, cuki kis babautókban az a jó, hogy pont úgy vannak lekerekítve és körbegumizva, hogy jól neki lehessen menni a másiknak velük. Konkrétan ütközésre vannak kitalálva. Ott várakoznak a szabad pprédák a pálya szélén, így hát odasorakozunk választani. Nincs köztük musztáng, de van egy szép, narancsszínű , fekete csíkos orrú, ami tetszik. Kívül csak egy piros nyílszerű emblémát látok, és mikor már a volánhoz vetődöm, akkor veszem észre, hogy mi a neve.
- Pontiac… Firebird… Cartwrightnak tetszene - csóválom meg a fejem, ő hív mindig kicsi Főnixnek, pedig én ha marék hamu lennék, az is maradnék. Na mindegy. Megkeresem a tekintetemmel Lunát, aztán vigyorogva magasba emelem a zsetont. Szinte amint beindul a járgány, és elhagyom a biztonságos parkoló részt, oldalba tosz valaki, de úgy istenesen padlógázzal, szóval persze nekiütődöm Lunának.
- Bocsánat - sajnálkozom félig azért nevetve, és bemérem, kit kellene levadásznom és visszaadni a kölcsönt. Csakhogy erre meg Luna felől ér egy újabb, jókora löket...

Naplózva


Mira L. Wyne
Hugrabug
*


Jenkibogyó

Elérhető Elérhető
« Válasz #3 Dátum: Tegnap - 01:25:11 »
+1

Azt hiszem, megtaláltam a gyógyírt a zsupszkulcs-út kellemetlenségeire, ez a szolíd kis kézlapogatás elűzi a panaszaimat. Vagy Mira úgy mindenestül. Azér még mindig szivesebben választanák más módot, ha lehet, de mire rámosolygok, az utazás kellemetlensége már el is tűnt.
-Hááát, az akarást még meglátjuk, de legalábbis hasznos lenne.- Végül a kulccsomót csak bedugom az én zsetonjaim közé, onnan csak nem szökik el, véletlen meg azt nem tudnám úgyse bedobni valami gépbe, ha összetéveszteném is. Amennyit kaptunk amúgy, el tudnánk egyáltalán ezt mind költeni a három óránk alatt? Pláne amennyi összevonva van mindkettőnknél. Bár legalább nem azt kell számolgatnunk, mire lenne műpénzünk felülni, mit kell kihagyni érte.
-Úgy a legjobb- vigyorgok bájosan együtt elkeveredésünk margójára. Meg természetesen Mirára.
Ilyenkor a leggyönyörűbb... Amikor szabad és felhőtlen, és sugárzik róla, még rám is átragad az érzés. Láthatárba vesző síkságba illene, ahol határ és akadály nélkül repülne, vágtatna...
Szálguldana zsugorított autóval ...hahó, Lu, ugye tudod, hogy közbe épp egy forgalmas vidámparkba vagytok? Gondolom, ki kéne használni a lehetőséget, de olyan könnyű elábrándozni a közelébe. Na keressünk egy kis jelent.
-Dodge Charger is- mutatom -Apának olyanja van, bűvölt extrákkal, például varázslat hajtja. Mármint, a nem dodgem verzióba.
A végét el is nevetem kissé bűntudatosan, ahogy óhatatlanul elképzelem, hogy mutatna egy dodgem-Chargerbe ülve. Nem tőle örököltem az apró termetem. Végül az aránytalanul kicsi autóba ültetett apám mentális képét, meg a valós tömpített autóbébiket hátrahagyjuk, hogy aztán úgy döntsünk, ide jövünk vissza egyből.
De addig még pironkodunk egyet a "menet" szó jelentésein.
Látva, ahogy Mira zavarba jön, én is elpirulok, ha addig még nem, de egy kicsit azér pimaszul fel is fordítom a szemem az elgondolkodós irányba. Aztán természetesen bénavigyorgok tovább, mint aki zavarba van, mer mi mást is vártunk tőlem. De ha ez az eredmény nálam is hasonlóan néz ki, mint Mira esetébe, milyen cukik lehetünk itt egymás felé pironkodva.
Azér inkább vissza is térünk az apró kocsikhoz.
-Úúú, az is jó- ismerem el a választást, Mirára mosolyogva. Mintha rémlene valami ezzel kapcsolatba, talán a decemberi tetoválós kalandunkból, de nem egészen tudok többet felidézni annál, hogy itt lehetne most valami nagy felismerésem valamiről.
De nem sokáig tudok az emlékeimbe kutakodni, kizökkent belőle két dolog is.
az egyik, hogy elindulunk, a másik elég szó szerint, ahogy valaki nekünk jön, és Mirát nekemzökkenti.
-Ugyan, semmiség- legyintek egy mosollyal, kicsit összetalálkozott a vállunk, meg gyanítom, lesz még számtalan hasonló, mielőtt lejár a kocsikázásunk. Meg annak kéne inkább bocsánatot kérnie, aki belénk jött, ha valakinek.
Azér előrébb hajolok jobban körülnézni én is, hátha meglátjuk az elkövetőt. Azt én nem, de valami mást helyette felfedezek.
-Ó, nézd, ott van a...- Ha Mira követi, merre mutatok, fel is fedezheti a Musztángot, ami jelenleg pár yarddal odébb jár tőlünk, de a szavaimból már nem derül ki, mer közbe a másik oldalról is belénk ütköznek, most erősebben is. És mivel így épp előrehajolva nem is váll a vállhoz ülök Mira mellett, hogy egymást legalább megtámasszuk, a lökéstől az ölébe borulok bele félig.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon Tegnap - 01:29:16
Az oldal 0.068 másodperc alatt készült el 36 lekéréssel.