+  Roxfort RPG
|-+  Időn kívüli játékok
| |-+  Kalandok kartonozója / Archívum (Moderátorok: A Dementor, Csámpás)
| | |-+  Palacsinta Nap
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 2 [3] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Palacsinta Nap  (Megtekintve 5393 alkalommal)

Cherub Willbutch
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #30 Dátum: 2021. 02. 18. - 23:02:50 »
0

Pancake adventure



2002. 02. 12.

to; Serena


-Mi ez nálatok medimágusoknál a kávéval? Otthon az obszervatóriumi medimágusunk, Leah is imádja a kávét. És, hogy őszinte legyek, eddig nem láttam olyan medimágust, akinek az egyik kezdében ne lett volna egy bögre kávé - jegyezte meg Serena viccelődve, mire Cherub elnevette magát.
- Hát igen, ez tényleg így van... Azt nem tudom, hogy mások miért isszák, de rám a kávé azon kívül, hogy képes felpörgetni, ha korán kell kelnem, egyfajta nyugtató hatással is van... Biztosan kicsit placebo is ez, de valahogy mindig épp olyan hatást vált ki belőlem, amire szükségem van - mosolygott a boszorkányra lágyan, azt már csak magának, gondolatban hozzátéve, hogy "épp, mint Te".
Cherub örömmel figyelte, hogyan csillan fel Serena szeme a közös főzés ötletét hallva.
- Miket szoktál készíteni? - kérdezte kíváncsian a boszorkány. - Annyira szívesen főznék veled valamit. Az angolos ételeket szereted, vagy inkább a nemzetközi specialitásokat? Tavaly egy csomó mindent megtanultam. Orosz, olasz, mexikói ételeket főleg. Azok a legfinomabbak - fejtette ki aztán az álláspontját gasztronómiai téren Serena. Cherubot nem lepte meg, hogy ezen a téren is kalandozó természet a másik. A medimágus kicsit elgondolkozott, mielőtt válaszolt volna.
- Nem tudom, hogy mennyire meséltem eddig, de édesanyám révén olasz gyökereim vannak, így az olasz konyha nekem is nagy kedvencem... Ezen kívül a spanyol és az indiai ételekért rajongok még - árulta el Serenának mosolyogva. Örült, hogy találtak közös pontot ebben is, s gondolatban már neki is állt tervezgetni a menüt a főzős randira.
- Mindenféle tésztaételt szívesen készítek... na és a salátákért is odáig vagyok - válaszolt a boszorkány korábbi kérdésére, majd hozzátette a magától értetődő kérdést:
- Neked melyik olasz tésztaféle a kedvenced? - érdeklődött kíváncsian, majd egy kis időre Willowra terelődött a szó. Cherub nagyon örült neki, hogy Serena ennyire jól kijött a kislányával, bár ez egyáltalán nem lepte meg, kezdettől fogva érezte, hogy a nő kedves, játékos természetét nem csak ő, hanem Willow is imádni fogja. Cherub, mint mindig, most is teljesen feloldódott Serena társaságában, csak neki volt köszönhető, hogy nem húzta fel magát túlságosan az újra szélvészként süvítő palacsintaemberen, hanem elengedte a témát. Serena invitálására hamar találtak maguknak más, izgalmas látnivalót, bár hamar kiderült, hogy ez sem volt veszélytelen, cseppet sem... Alig álltak be a palacsintafutás szurkolói közé, hamarosan már a repdeső palacsinták miatt izgulhattak. Cherub kissé aggódott, nehogy megsérüljön bárki a levegőben kóborló, forró palacsinták miatt, de Merlinnek hála egyelőre nem történt semmi komolyabb baj. Így amikor Serena viccelődve megjegyezte, hogy az égből is palacsinták potyognak, nevetve karolta át a boszorkányt. Közelsége nagyon jól esett neki, egészen bele is bizsergett, így nem is csoda, hogy amikor egy szanaszét hagyott palacsinta orvul "rátámadt volna", s Serena még közelebb húzta magához, megelőzve a kellemetlen pillanatot, Cherub szíve hevesen megdobbant, és még a lélegzete is elakadt, ahogy a boszorkány szorosan hozzásimulva, izgatottan pillantott a szemébe. Itt volt hát a nagy pillanat, amikor Serenát magához ölelve gyönyörködhetett a tündöklő kék íriszekben, s a férfi nem is késlekedett tovább... közelebb hajolt hozzá, hogy lágy csókkal zárja be a köztük lévő távolságot. Ha Serena nem ellenkezett, úgy szorosan ölelve mélyítette el a csókot, s hunyta be a szemét. Olyan régóta várta már ezt a pillanatot, hogy teljesen átszellemült, és e percben semmi sem tudta megzavarni a mellkasa táján érzett boldog melegséget, még a körülöttük repdeső csintalan palacsinták sem.
Naplózva


Mira L. Wyne
Minisztérium
***


Jenkibogyó

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #31 Dátum: 2021. 02. 19. - 23:05:32 »
+1

-Abszolút- bólogatok tovább "ártatlanul", természetesen kizárólag a véletlen volt felelős itt bármiér, egyértelműen.
-Valaki meg legalább olyan édes itt, mint a palacsinták ...több értelembe is- teszem hozzá sejtelmeskedve, meg jól el is halkulva a végére, mer ettől már tényleg elkap a hajam mögé bújási reflexem, nagy pirulva. És mivel Mira ezen a ponton épp lesimítja az arcsomról a cukorpihét, amiről mind megegyeztünk, hogy az ugrott félre az előbb, a fürtjeimet előrébb biccenteni szánt mozdulatommal csak jobban a kezébe simul az arcom helyette. Amire már tényleg csak nagyon boldogan nagyon pirulni tudok.
Ejj, ez a sok véletlen...
Mira még hangot is ad ennek, amivel egyet is kell értsek.
-Kezd kicsit gyanús lenni. Némelyik.- a lökdösődő palacsintaemberek mindenképp. Közelebb is lépek kicsit, a véletlenek ellen, de aztán, a vallomására, meg is ölelem Mirát vigasztaló-együttérzően, ezúttal nem a vidám-szorongatós módon. Az is itt feszülne a szivembe, bármikor bármennyit, de talán most, csak egy pillanatra, jobban eshet egy biztonságos, támogatós érzés is. Enélkül az együtt virulás is kevesebbet érne.
Majd végül vissza is kanyarodunk a palacsintás hangulatra, elsősorba végülis virulni jöttünk.
-Hmm, megfontolandó. Mondhatnám, hogy nem szalad sehova, de a lökdösődést nézve lehet, tévedek.
Így hát amég kiálljuk a sort, megosztozunk a palacsintán, és valóba. Ha csak magába nézzük, finomabb a meggyes szájfénynél. Mirástól meg hiába is hasonlítgatnánk, mer mindegy, hogy a végtelent az egyhez vagy a kettőhöz adnánk hozzá, az mindenhogy végtelen.
Az ötletre aztán meg csak lelkesen bólogatok, miközbe lassan elérünk mi is a pulthoz. Mire pedig kérném azt a málnával dekorált tányér juharszirupos palacsintát, amit a sorba állva kinéztem, már nyújtják is felém pontosan azt, mint ha előre tudták volna.
-Keressünk valami kevésbé zsúfolt részt- ajánlom fel, sutyiba megfogva Mira kezét is, aztán a palacsintát magunk között védelmezve megpróbálom kinavigálni magunkat a tömegből. Nagyon hívogató és jól is jön az a piknikezős rész, amit így fedezünk föl, és ahogy látom, ez másoknak is eszébe juthatott, mer keresni kell azér a még szabad plédeket.
-Nézd, itt hátha kevésbé borítanak fel minket- invitálom Mirát az egyik szabad pokróc felé, én le is ülök. Ezeknek a tömzsibb, inkább korong, mint kerek lap palacsintáknak a megfelezéséhez segít azér, hogyha valami stabilabb dolog is van hozzá, mint egy kézbe fogott papírtányér.
És közbe majdnem, de szerencsére csak majdnem lökök fel két korsót, ami eskü, hogy nem volt itt, amég le nem ültünk.
-Jé... ezeket mi kaptuk?
Naplózva


Mirabella Harpell
Boszorkány
*****


boszorkány

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #32 Dátum: 2021. 02. 20. - 07:21:43 »
+1

Palacsintalanságok
2002. Február 12.




- Poén lenne, ha elmászna, mint egy kukac. Következő Haloweenig megjegyzem - kuncogom, és mielőtt elfeleznénk a fincsi desszertet óvatosan mozgatva illusztrálom az elhangzottakat. Mondjuk magát a felezést intézhetnénk úgy is, mint az ismert rajzfilmben a két cuki kutyus a makarónin való megosztozást, középen találkozva, de félő, ilyen krémes étel esetében eltévednénk, mielőtt megtalálnánk egymást, ezért inkább simán ketté osztom a nálam lévő bicskával. Az ember lánya már boszorkány létére is késpengével kénytelen mindenhova menni? Végülis, a svájci bicska másra is jó, sört nyitni meg ilyesmi, és nem én vagyok a Roxfort törénelmében az első, aki hord magánál szúrófegyvert (mondanám, hogy indokolatlanul, de nem volna igaz az elmúltak fényében).
-Keressünk valami kevésbé zsúfolt részt - mondja, én meg bólintok. Felváltva pislogok rá, meg a halom palacsintára, és arra gondolok, hogy azért ezek a tengerentúliak tudják, mi a jó. Palacsintából rögtön egy halommal, legyen legalább egy torony a tányéron - ez nagyon tetszik. De más még egy kicsit jobban. A kilátás a torony felett, például.
Persze, hogy hagyom magam vezetni, sőt tetszik is, hogy kicsit sodródhatok Luna után a tömegen át. Mi van, ha egyszer, csak egy kicsit, átadom az irányítást? Talán a tűzeset óta először. Pár lépés erejéig. Megijeszt persze, de ugyanakkor van benne valami egyszerűen békés is.
-Nézd, itt hátha kevésbé borítanak fel minket - javasolja, én pedig huncutul sandítok rá a szemem sarkából.
- Van, akitől nem bánom, ha felborít - célozgatok, aztán én is ledobom magam a plédre, és méregetem a csábító, amerikai édességet - meg néha a palacsintát is.
-Jé... ezeket mi kaptuk?
Én is felfedezem a vajsörös korsókat, körbenézek, vajon mások is kaptak-e, látom, hogy várható ilyenek felbukkanása a semmiből (bár tudjuk, hogy semmiből nem lesz valami, se sör, se más, úgyhogy gondolom valahonnan jönnek ezek is, ahol előkészítik őket).
- Nagyon úgy tűnik. Mire koccintunk? - emelem fel a hozzám közelebb eső üveg ivóalkalmatosságot a fülénél fogva, csibészesen Lunára mosolyogva.
Egyszer hallottam, hogy azért koccintanak az emberek, mert az az utolsó érzékszervet is gyönyörködteti az italban az ízlelés előtt. Látjuk a gyönyörű színét, érezzük a hívogató illatát, és meg is fogjuk kóstolni, csak a hallás maradna ki egyébként. De így az is kipipálható. Szépen cseng az üveg, és minden befolyásolja a hangját, hogy borospohár, pezsgős vagy korsó, hogy meddig van töltve milyen folyadékkal… Egyszerűen csak így tökéletes. Belekortyolok a vajsörbe, és ez a gondolat visszhangzik a fejemben, ezúttal aggodalmas felhangok nélkül, tisztán és békésen. Remélem, nem repül el megint a környezetünk, együtt a fél fesztivállal, de talán még azt sem bánnám.
Naplózva


Csámpás
[Topiktulaj]
***


KARIKALÁB

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #33 Dátum: 2021. 02. 20. - 20:37:53 »
+4

P A L A C S I N T A   N A P


2002. február 12.




Kihúzódva a sűrűből, a bódék lökdöső és egymást türelmetlenül tologató tömegek köreiből, azok a kívüleső ülőrészek már sokkal csendesebbek voltak. Egyszerű mágiával odáig nem is értek el a sorok zajai, a letelepedők békésen kiélvezhették a palacsintájuk és barátaik társaságát.
Már, aki a barátjával ment oda. Ugye. Hogy Miss Wyne erről hogyan vélekedett? Hát, azt csak ő tudhatta igazán, ahogy a korsója halkan koccant Miss Harpell poharával. Az a pillanat valóban annyira nyugalmas volt és kellemes, pontosan olyan, amilyet mindenki érdemelt végre az elmúlt hónapok, évek eseményei után. Persze, sosem lehetett benne teljesen biztos senki, hogy az őrület majd hol csap le ismét, mégis... ezekben a pillanatokban, a Palacsinta Nap hangulatával átszellemülve még a legidegesebbek is felengedtek egy kicsit.
Volt persze, akiknek egészen könnyedén ment az ellazulás. Nem sokkal arrébb Mr. O'Mara és Mr. Milton párosát hamar körbelengte a palacsinta illata, ott sem tűntek kevésbé békésnek a dolgok. Ide már nem követhették őket holmi palacsintaemberek, de még szerencsére a tömegben ólálkodó árusok sem, akik továbbra is nagyon lelkesen aggatták rá termékeiket akárkikre, akiken az érdeklődés legapróbb csillanását is kiszúrták. Az üzlet az üzlet, hm?
A felrebbenő seprűn ülők elöntötték az eget, olyan sűrűn, hogy szinte még azokat a szokásos angliai felhőket is sikerült eltakarniuk. A lehulló palacsinták az oldalt ülőket elkerülték, helyette a tömeget bosszantották vele, habár a látvány azért tagadhatatlanul szórakoztató volt. Csak nehogy a versengés nagy hevében valamelyik szerencsétlen versenyző forduljon le a seprűjéről!
Mr. Theron és Miss McGruder mindenbizonnyal benyelt valamennyit a nézelődők nyakába hulló palacsintából, de hogy ez mennyire zavarta meg őket? Valamennyire biztosan, de talán a lány képes volt oldani kicsit a helyzet feszültségét. Még az is lehet, hogy jókedvet tudott varázsolni a morcos háztársa arcára?
Pár sorral arrébb, nem volt különösebb szükség hangulatoldásra. Miss Fawley és Mr. Willbutch a palacsintafutóknak szurkolók közt akadt össze, de hirtelen mintha a világ... elcsendesedett volna körülöttük. És valójában a páros sem zavart meg senkit, egyszerűen csak nem tűntek ki a tömegből... Vagy talán a palacsinta hozott mindenkit ilyen romantikus hangulatba? Ebben a mágiával túlfőtt világban sosem lehet tudni, mit kevernek a levegőbe. Ha pedig már levegő, Miss Everfen fent, a seprűn üldögélve tehetett szert egy kis palacsintára - ha a partnere révén, ha nem, de a lényeg az édesség volt, a jó levegő és az a kellemes béke, amivel végre nem borogatta fel egyetlen palacsintának öltözött őrült sem.
A fesztivál sorai csak hosszú órák múltán kezdtek szépen lassan elkopni. A vendégek nagyrésze elégedetten és teli hassal távozhatott az eseményről, ami csak este nyolckor zárta be a kapuit, bár igaz... a szerencsések, akik sokáig maradtak, egy kis ingyen palacsintára is szert tehettek az utolsó percekben az árusoktól.
Vélhetően mindenkinek jól esett már egy kis lazulás. Ha a suliból, ha a vontatott hétköznapokból... A Palacsinta Nap tökéletesnek bizonyult erre az alkalomra. Azt persze az emberek nagyrésze akkor még nem sejtette, hogy egyes aurorok milyen akcióra készülnek nemsokkal később. Talán ez is hozzátett a nap sikeréhez? Hogy akárkik is álltak a furcsa tettek mögött... ma érezték, hogy valami közeleg.


Köszönöm a játékot!




A zárót megírni február 27-ig van lehetőségetek, utána a kaland zárásra, a pontok pedig beírásra kerülnek!
Minden hozzászólás 3-3 pontot ér, reagsorrend nincs!
Köszönöm a részvételt mindenkinek!
Naplózva

______________________________________________

Az élet nagy kaland,
Átírható színdarab,
És hidd el, csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz, mi rád vár.

______________________________________________

Serena Fawley
Játékmester
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #34 Dátum: 2021. 02. 24. - 21:50:42 »
+1

Pancake day


outfit

2002. február 12.

Amikor az ételekre terelődik a szó, Cherub érezhetően jobban megnyílt. Úgy tűnik, jó területre tévedtem, ez kellemes téma számára, szeret beszélgetni a kulinárs tapasztalatairól. Örömmel töltött el a gondolat, ahogy elképzeltem magunkat egy kis konyhába, ahol együtt készítjük az ebédet vagy a vacsorát. Olyan... igazi szeretetteljes képnek tűnt. Persze mindig is szerető család vett körül, talán kicsit túl nagy család is, ezért vágytam arra, hogy bensőséges kötődés alakuljon ki közöttünk.
Azon pedig teljesen meglepődök, hogy az édesanyja révén olasz származású. Akkor már érhető volt a főzés szeretete. Ez az olaszok vérében benne van. Persze a spanyol és az indiai konyha remekeivel sem panaszkodhatott. Azok is mind nagyon ízletes ételek voltak.
Amikor az olasz tésztákról kérdezett, elgondolkodtam, hogy Nápolyban melyik volt a kedvencem. Kicsit elmerengtem milyen is volt a Vezúv lábánál állni, és a csillagokat figyelni egy tiszta éjszakán. Azt elemezgetni, hogy a különböző csillagállások miként hatnak a kitörésre, és a kitöréshez kapcsolódó mágiafelszabaduláshoz... De aztán a gondoltaim visszatértek Cherubhoz és az olasz tésztákhoz.
-Egy jó kis olasz pizza mindennel felér, de azt hiszem a legpozitívabb csalódás a lasagna volt. Nápolyban kóstoltam legalább ötfélét. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen egyszerű ételt ennyiféleképpen el lehet készíteni. Mondjuk igazi lasagna tésztát még soha nem csináltam, de egyszer kipróbálhatnánk. Neked mi a kedvenced? Van valami családi specialitás?
Az olasz tésztákat hamar elfeledtette velünk a palacsintafutás, és az égből potyogó palacsinták. A palacsintákat pedig hamar elfelejtettük, amikor egy gyors mozdulat hatására nagyon közel kerültünk egymához. Azt hiszem, erre vártunk mindketten. Itt volt a tökéletes pillanat, Cherub pedig ki is használta. Óvatosan, kutakodva csókolt meg, de hamar az értésére adtam, hogy kedvemre való, ami történik. Hosszasan csókolóztunk, beletúrtam a hajába, és csukott szemmel, mélyen magamba szívtam kellemes illatát.
Ezt a pillanatot még a körülöttük potyogó palacsinták sem tudták elrontani. Szerencse vagy csoda, ki tudja, de egy palacsinta sem esett a fejünkre, amíg szoros ölelésben forrtunk össze. Amikor szétváltunk, széles mosollyal, kicsit kipirultan néztem Cherubra. Nem szóltam semmit, a pillantásom mindent elárult.
De sajnos semmi nem tart örökké. Cherubnak délután dolgoznia kellett, nekem meg vissza kellett volna mennem az Akadémiára. De egy ilyen nap után, kinek lett volna kedve tanulni?

Köszönjük a játékot!
Naplózva


Elliot O'Mara
Adminisztrátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #35 Dátum: 2021. 02. 25. - 14:21:12 »
0

palacsinta ● nap


Gabriel és Agiel
2002. február 12.

outfit

Gyengéden bámultam fel arra a hatalmas emberre, alig várva, hogy elfogadja a felé nyújtott falatot. Már nem számított a szándékos lökdösés sem, ami korábban volt… sem a lábamban lüktető fájdalom. Csak azok a szépen csillanó zöldszemek számítottak, amik éppen engem fürkésztek. Sok minden volt nekem Gabriel, új lehetőség, veszélyes auror, aki a nyomomban jár… annyi féle különböző címkét lehetett volna rá aggatni, mégsem írta le egyik sem igazán, hogy ő a minden. Ugyanaz a minden, amit egyszer már nem érdemeltem meg… még most itt ültem vele ezen a hülye padon… és elhittem, hogy talán van még esély.
Ha elfogadta a palacsintát, ha nem, visszahúztam, hogy én is magamhoz vegyek egy falatot. Vágytam, hogy érezzem az ízét rajta. Én ezért az emberért rúgtam fel a korábbi életemet, az érte annyira rajongó érzések vezettek a korábbi kapcsolatom végéhez… tartson akármeddig is, hát én át akarom élni minden szépséges pillanatát. Ezért hát, miközben a számban volt a falat, felé fordultam, rámosolyogtam. Talán kicsit büszke is volt, hogy eszek és nem tolom el fél falat után, hogy tele vagyok.
Az a jó a palacsintában, hogy olyan egyszerű– mondtam, ahogy hátra dőltem annyira, hogy a hátam meg tudjam támasztani. Mélyet szippantottam a túlzottan is gejl, édes illatú aromából, ami körbe lengett minket. Valahogy cseppet sem illett hozzánk mindez, én mégis olyan felszabadult voltam, mintha nem is két perccel korábban törtem volna össze magam. Szinte vártam, hogy kimondja „Királylány,” hogy elmesélje, miért rosszak a tömeggel kapcsolatos dolgok, vagy csak megmagyarázza, miért nem etethetem Aigelt palacsintával.
Le is pillantottam az ölem irányába. A kutya nagy szemekkel, már-már kérlelve bámult fel rám, éppen csak kicsit dugta ki a nyelve hegyét, megnyalva a száját. Így jelezte, mennyire örülne egy finom falatnak. És én úgy adtam volna…
Szerintem kéne neki egy finom falat. – Közöltem, Gabrielre pillantottam, majd vissza a kutyára, aki még mindig engem bámult. Apró darabot téptem az édes tészta széléről, s megkockáztatva, hogy ezért még én is meg leszek büntetve, Fehérke orrához dugtam azt. – Most az egyszer… – Motyogtam és megvártam, hogy a maradék ízt is lenyalogassa rólam, fordultam csak megint a gazdája felé.
Azt kívántam, hogy oktasson ki, milyen felelőtlen vagyok… vagy, hogy ez nem tesz jót a kutyáknak. Bármit is mondott, örömmel fogadtam, mert a szívem mélyén mindennél jobban éreztem, hozzá tartozom. Már megmondtam neki, hogy az övé vagyok… hogy azt tesz velem, amit akar. Talán már azt sem bántam volna, ha megfog és bilincsre ver és beültet az Azkaban egyik cellájába, mikor rám un vagy veszélyesnek talál. Valahol minden történet vége ér… az enyém talán ott fog, a dementorok között, egy hideg, ráccsal szegélyezett helyiség fogságában. Mégsem erre koncentráltam, hiába volt ott a levegőben a kezdetektől fogva… hogy megjelent a konyhámban és azt mondta, foglalt vagyok. Ez most nem erről szólt, hanem a palacsintáról és arról, hogy mellettem van.
A következő randinkon, elmehetnénk egy normális helyre palacsintát enni. – Mondtam és felé nyújtottam megint a korábbi példányt, amiből most már én is és Agiel is egy jó nagydarabot tudtunk magunkénak. Végre csendben, zavaró tényezők nélkül… csak hármasban élvezhettük azt a bizonyos, várva várt palacsintát és ezzel együtt az első közös reggelinket.

Köszönöm a játékot!
Naplózva


Uma McGruder
Eltávozott karakter
*****


"A vörös orákulum"

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #36 Dátum: 2021. 02. 26. - 14:05:26 »
+1

Palacsinta Nap
2002. február 12.


Hugo Theron


Mielőtt a tökleves poharaink összekoccanhattak volna, valami belezuhant Hugo poharába, majd éreztem, ahogy a fejemet is eltalálja valami. Hirtelen a hajamhoz kaptam, és valami ragacsos dolgot tapintottam meg. Az első gondolatom az volt, hogy Lorelei Sterling újabb trágyagránátos akciójának áldozataivá váltunk, amelyben már bőven volt részem a Roxfortban, és a mostanitól alkalmasabb pillanatokban még esélyem is volt felkészülni rá. Mivel az azonnal fojtogató bűz és az undok vihogás elmaradt, így kissé megzavarodva húztam le a hajtincsemről egy adagot az ismeretlen anyagból, hogy magyarázatot találjak.
- Mi a fene!? - morzsoltam értetlenül az ujjaim között a félig nyers tésztát. Azt gondoltam, hogy a Palacsintaembernek lehet köze a dologhoz, ezért körbefordultam, hátha meglátom őt a közelünkben, hogy számon kérhessem. Ő azonban nem volt sehol, viszont feltűnt, hogy mindenki a magasba bámul. Ekkor vettem észre, hogy seprűn szlalomozva dobálják a tésztát mindazok, akik beneveztek a Palacsintafutás következő futamára. Nem egészen így képzeltem ezt a versenyt, és már-már kezdtem rendkívül kellemetlenül érezni magam a váratlan cukor-konfetti-tészta esők miatt. Hugo arcát látva ezzel nem voltam egyedül.
- Várj csak, ezt gyorsan eltüntetem! - siettem a segítségére, mielőtt újra kifakadhatott volna a vállán lecsorgó, taknyos állagú tészta miatt. Miután megtisztítottam mindkettőnket, egy alkalmasnak tűnő fedezék felé tereltem, mert tartottam attól, hogy újabb égből pottyant adagokra lehet számítani hamarosan. - Hol is tartottam? Á, megvan... szóval Hugo, ha segítségedre van szükséged akár a tanulásban, akár másban, keress meg nyugodtan! Ha csak beszélgetni szeretnél valakivel, akkor is számíthatsz rám, tőlem jobb hallgatóság aligha akad. - tettem hozzá egy széles mosoly kíséretében. Rokonszenvesnek tűnt még a mufurcúsága ellenére is, és valami azt súgta nekem, hogy oda kell figyelnem rá a jövőben.
- Nahát, hogy elszaladt az idő! - csodálkoztam, amikor az órámra pillantottam. - Találkozom a nővéremmel, aki most éppen itt van Londonban. Karácsony óta nem láttuk egymást, úgyhogy most bepótoljuk a születésnapomat is; ha van kedved, akkor csatlakozz hozzánk! Még nincs konkrét tervünk, de azt hiszem, hogy a Palacsintafutás nézést ezek után biztosan kihagyjuk. - csacsogtam vidáman. Bárhogy is dönt Hugo, én lassan megindulok a Slug & Jiggers irányába, hogy találkozzak Myaval, mielőtt még vissza kellene térnem a kastélyba.

Köszönöm a játékot!
Naplózva


Csámpás
[Topiktulaj]
***


KARIKALÁB

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #37 Dátum: 2021. 02. 28. - 12:54:17 »
0

Kaland lezárva.
Naplózva

______________________________________________

Az élet nagy kaland,
Átírható színdarab,
És hidd el, csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz, mi rád vár.

______________________________________________
Oldalak: 1 2 [3] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.665 másodperc alatt készült el 37 lekéréssel.