Őszintén szólva meglepődtem, amikor Chloé Bonestól kaptam baglyot. A Roxfortban párszor összefutottunk, még beszélgettünk is, de alapvetően messze másfelé éltük az életünket. Ő Mardekáros volt, én Hugrabugos, habár ez semmit nem jelentett. Voltak barátaim más házakból is, és más évfolyamokról is, de Chloé pont nem tartozott a szoros kapcsolataim közé. Visszagondolva nem is nagyon emlékeztem arra, hogy Chloét láttam-e valaha is barátok gyűrűjében, habár ezt betudtam annak, hogy visszahúzódó típus volt.
Ha jól emlékeztem, pletykáltak is róla valamit az iskolában, de én mindig is utáltam, ha valakit a háta mögött kibeszélnek, így meg sem hallgattam, ha valaki ilyen dolgokra terelte a szót. Még ha igazak voltak is, amiket meséltek, akkor is az illetőnek éppen elég baja volt, nem volt szüksége arra, hogy az egész iskola is róla beszéljen. Ha a Chloéról vagy bárki másról szóló pletykák kerültek előtérbe, én mindig eltereltem a szót.
Visszatérve a levélre: Chloé egy tetováló szalonban dolgozott, és új ötlete támadt. A naprendszer bolygóit akarta rátetoválni emberekre, ami baromi jól hangzott, és azonnal kíváncsi lettem, hogy tervezi ezt megvalósítani. A levele viszont éppen egy kemény vizsgás időszakban érkezett meg hozzám, így bunkó módon nem válaszoltam azonnal, pedig a baglya minden este szemrehányó tekintettel nézett rám. Végül csak sikerült pár mondatot összefirkantanom, és jeleztem Chloénak, hogy néhány nap múlva a rendelkezésére tudok áll.
Bagolyfordultával megegyeztünk, hogy november végén felkeresem Londonban. Jól is jött a kiruccanás, hetek óta nem hagytam el Hertfordshire-t, nekem is kellett a levegőváltozás. Azt terveztem, hogy délelőt még bemegyek az óráimra, aztán az estét Chloéval töltöm, és utána meglátogatom James bácsit az üzletében. Nem szóltam neki előre, hogy megyek, hadd legyen meglepetés a keresztapámnak.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer úgy teszem be a lábam egy tetoválószalonba, hogy nem tervezek tetoválást csináltatni. Párszor eljátszottam a gondolattal, főleg az európai körutam során, de ha csak egyetlen tetoválással is hazatérnék, azt hiszem apám vagy kinyírna, vagy azonnal levarázsolná rólam. Úgyhogy egyelőre, amíg az ő pénzükön élek, nem tetováltattam magamra. De ha Chloé esetleg meg tud győzni...
Az Elvarázsolt nyúlüregbe belépve azonnal megcsapott a kellemes tea illata, Chloé pedig egy fotelbe ülve várt rám, de amint meglátott felpattant. Éppen rajzolgatott valamit, bizonyára a bolygókat tervezgette, a jegyzetfüzete a kis asztalon hevert.
-Szia! - üdvözöltem mosolyogva, jó volt ismerős arcot látni. Habár az Akadémián is egyre több barátom volt, főleg egykori roxfortosok, de azért mégis más, amikor olyannak találkozik az ember, akivel esetleg korábban már váltott néhány szót. - Nagyon szuperül néz ki ez a hely. - néztem körbe ámulva. - Én mindig azt hittem, hogy a tetoválószalonok sötét, mogorva helyek. De ez barátságos és kellemes.
Ledobtam lila kabátomat a bordó kanapéra, és lehuppantam, kíváncsi figyelve Chloét. Megváltozott. Sokkal jobbkedvűbb volt, mint ahogy emlékeztem rá, és a karja tele volt tetoválásokkal. Mondjuk mit vártam egy olyan lánytól, aki tetoválószalonban dolgozik.
-Én most éppen a Griffendél Godrik Akadémiára járok. - válaszoltam a kérdésére. - De tavaly még elmentem egy nagyobb körútra, volt pár országban, de most már hazatértem. Jó újra itthon. Veled mi újság? Hogy találtál rá erre a szalonra?
Én is kíváncsi voltam, mi történt Chloéval az elmúlt években, régen nem találkoztunk. Igaz, hogy nagyon kíváncsi voltam a projektjére is, de természetesen az is érdekelt, hogy Chloé hogy van, hogy telt a Roxfort utáni élete?

Amíg beszélgetünk, szemügyre veszem a szalont. Otthonos, barátságos hangulatot áraszt, valószínűleg ez a kellemes tea illatának is köszönhető. Ilyenkor jövök rá mindig, mennyire szeretem Londont. Itt minden megtalálható, ami egy boszorkánynak szükséges. Szeretek itt lenni, még akkor is, ha nem a fővárost tekintem otthonomnak. De vajon hol is van az otthonom? Pár évvel ezelőtt ez még egyértelműen a Roxfort lett volna, de amióta befejeztem az általános tanulmányaimat, azóta csak bolyongok a világban. Lehet, hogy Londonba kellene költöznöm? Ha kicsit gyakorlottabb lennék a hoppanálásban, akkor még meg is tudnám oldani, hogy minden nap elutazzak Hertfordshire-be. De egyelőre maradok a kollégiumban, ott mégis csak kényelmesebb. Ezt a pár évet meg kibekkelem az Akadémián, addig pedig eldönthetem, hol is szeretnék élni.
Chloénak tetszik a lila kabátom. Igazából én is imádom, most is azért vettem fel, mert ebben kényelmesen érzem magam.
-Köszi. - mosolygok rá a lányra. - Tavaly vettem, de imádom. Puha és meleg. - simítom meg a kabátot, aztán rátérünk az elmúlt év élményeire és az Akadémiára.
-A szüleim erősködtek, hogy tanuljak tovább. A csillagászat elég elméleti tudomány, habár én inkább a gyakorlati részét próbálom megfogni. De az Obszervatóriumokban, ahol dolgozni tudnék, előbb-utóbb megkövetelnék a magasabb szintű tanulmányokat, így inkább most lépek tovább. Az Akadémia nem rossz, de még nagyon új minden. Van néhány ismerős arc a Roxfortból, de sokan érkeztek más országokból is. Egyelőre még keresem a helyem. De az órák meg a tanárok rendesek.
Nem akarok sokat beszélni az Akadémiáról. Akármennyire is jó és sokat tanulok, mégsem érzem magam olyan jól, mint a Roxfortban. Annyira speciális az, amit tanulok, hogy kevés emberrel vannak közös óráim, én általában mindenhol csak a megtűrt személy vagyok. Apáéknak sokkal egyszerűbb volt, ők hárman kezdték egyszerre a magasabb szintű tanulmányokat: anya, apa és James bácsi. Ők segíthették egymást.
Megtudom, hogy Chloé pár évet Párizsban járt, rögtön elmesélem neki, hogy én is jártam Párizsban, és mennyire szerettem azt a várost. Azt hiszem, kétféle ember van: aki imádja Párizst és aki utálja. Nekem valahogy a francia város a szerelem fővárosa. Annyi szerelmespár láttam bóklászni, és annyi lánykérést láttam az Eiffel-torony lábánál, hogy nem is tudom máshoz kapcsolni a várost.
-Melyik galériában dolgoztál? - kérdezem, mert a francia utamon én is jártam pár képtárban. Kíváncsi vagyok, jártam-e ott.
Közben Chloé tölt magának teát, kérdez engem is, úgyhogy bólintok, és odanyújtom segítségképpen a bögrémet. A tea illata nagyon csábító, a sütemény pedig ínycsiklandozónak tűnik, veszek is belőle egyet.
-Hmmm, ez isteni. Meg kell adnod a receptet. A kollégiumban ilyen sütikkel veszek le mindenkit a lábáról. - nevetek. Aztán rátérek a tetoválásos témára, amiért Chloé meghívott.
-Szóval bolygókról szeretnél tetoválást csinálni? Szerintem ez egy baromi jó ötlet, és nagyon egyedivé lehet tenni a rajzokat. Gondolkodtam rajta, amióta a leveledet megkaptam. Az a kérdés, hogy mennyire szeretnél tényleg egyénre szabott rajzokat vagy inkább olyat szeretnél, amit újra és újra el lehet készíteni? A csillag- és bolgyóállások percről percre változnak, de természetesen egy kis varázslattal reprodukálhatóak.
Kíváncsian várom Chloé válaszát, és remélem, hogy nem rohantam le nagyon és nem érzi túl tudálékosnak a kérdéseimet. Nem is sejtheti, hogy mennyire eltalálta az érdeklődési körömet. A csillagászatról, a csillagokról, a bolygókról évekig tudnék beszélni - egyfolytában. Annyi különlegesség van bennük és annyi mindent nem tudunk még róluk. Folyamatosan új ismeretekre lehet szert tenni már csak azáltal is, hogy az eget nézzük. Szóval Chloé a lehető legjobb embert választotta a tanácsadáshoz.

Kedvesen válaszolok Chloénak a suliról, de ma este nem akarok az Akadémiáról beszélni. Örülök, hogy végre nem ott vagyok. Kezdem tényleg nyűgnek érezni azokat az időket, amiket nem órán töltök, de Hertfordshire-ben kell lennem. Lehet, hogy a következő félévben már tényleg vissza kellene költöznöm Londonba, és innen járkálni minden nap? Ha jól alakulnak a dolgaim, talán beleférne. És akkor még esetleg munkát is kereshetnék... Na de nem ezért vagyok itt.
Tetszik, hogy szóba került Párizs. Kár, hogy még csak nem is sejtettem, hogy Chloé ott van, megkereshettem volna. A galéria biztos érdekes lehetett, de sajnos ott nem jártam. Biztosan egy kisebb képtár volt, ahova már nem volt időm elmenni.
-Sajnos ott nem jártam. - rázom a fejem, amikor Chloé megmondja, hol is dolgozott. - De ha egyszer eljutok újra Párizsba, biztosan megnézem. Esetleg a téli szünetben elruccanhatnánk Franciaországba, Párizs minden évszakban elragadó.
Kiderül, hogy a sütit a hely tulajdonosának felesége készítette. Lényegtelen, isteni. Eszek még egyet, kortyolok a teából, aztán rátérünk a lényegre, a bolygók, csillagok rajzolására. Meghallgatom Chloé ötletét, majd óvatosan átveszem tőle a vázlatfüzetét, és kinyitom.
Elsőre elámulok. Chloé kimagaslóan tehetséges rajzművész. Ennyire szép bolygó ábrázolásokat még soha életemben nem láttam. A legszebb, több száz éves kódexek képeivel vetekszik, amit megalkotott. Mosolyogva húzom végig a kezem kedvenc égitestjeimen, aztán a lányra nézek.
-Csodaszépen rajzolsz, Chloé. Gyönyörűek a rajzaid. Az ötleted is nagyon tetszik. Egyedi tetoválások különleges embereknek. Mi alapján döntenéd el, kire mit tetoválsz?
Közben nézegetem a rajzokat, és csak kevés pontatlanságot fedezek fel, de ahogy Chloé kérte, javítom őket.
-A méretarány alapvetően nem fontos, ha egy emberre csak egy bolygók szeretnél tetoválni. Ha csak egy bolygó van az illető testén, akkor nem lesz viszonyítási alap, innentől kezdve lehet bármekkora. Habár én azt javaslom, hogy ne legyenek túl nagyok. Ha tényleg valósághű ábrázolást szeretnél, akkor a kisebb rajzokon kevesebb részletre kell figyelned. Mondjuk a mozgó képekkel egy-két bolygó esetében így is lesz bőven kihívás. - Még egyszer ránézek a képekre. - A Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars így rendben vannak. Méretileg is, színükben is. De én őket külön választanám. Annyival kisebbek a nagyobb bolygóknál. A Jupiter viszont nem ilyen színű. Egyébként nagyon jól árnyékolsz, de a Jupiter szürkés árnyalatú. A Szaturnusz is inkább sárgásabb.
Elmosolyodok, amikor eszembe jut a nyár végi incidens a Szeszélyes Szaturnusszal.
-Képzeld. A keresztapám csillagászati boltjában dolgoztam nyáron. Ott minden bolygóknak meg vannak a kicsinyített modelljei. Ma éjszaka nála alszom, ha van kedved és időd, holnap meglátogathatnál, és megmutatnám neked a bolygókat három dimenzióban. Na szóval nyáron a Szaturnusz megtámadott egy roxfortos lányt. Nagyon nyomult szegény kislányra, nem akart leszállni róla. Kicsit szeszélyes... - forgatom a szemeimet, és azon gondolkodom, hogy mennyire gondol Chloé őrültnek. De James bácsi üzletében a bolygók tényleg saját életet élnek.
Visszatérek a rajzokhoz.
-Az Uránusz és a Neptunusz rendben van. De persze van még egy csomó részlet, amik élővé teszik ezeket a bolygókat. Például a Nagy Vörös Folt a Szaturnuszon, ami folyamatosan vándorol. Vagy a Szaturnusz gyűrűinek részletessége. De ott vannak a Vénusz furcsa felhői. De nagyon szívesen, részletesen beszélek neked bármelyik bolygóról. Esetleg megrajzolhatom neked a pályájukat is.
Érzem, hogy nagyon sok lehetőség van ebben a projektben. Az alkotás öröméért is megéri már benne lenni, de annyi mindent ki lehet hozni belőle. Örülök, hogy Chloé megkeresett és segíthetek neki.