+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Egyéb
| | | |-+  Arelia Tobervic
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Arelia Tobervic  (Megtekintve 320 alkalommal)

Arelia Tobervic
Minisztérium
***


Átoktörő

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 10. 03. - 02:17:33 »
+1

ARELIA TOBERVIC
 




Mottó
„Nem érték, amit korlátok és etika nélkül hozol létre.”
 

        Alapok

Jelszó || "Érted? Róóóóózsaszíííín!"
Így ejtsd a nevemet || [arélia tobervik]
Neme ||
Születési hely, idő || Kanada, Prince Edward sziget, Charlottetown; 1973. január. 29
Horoszkóp || Vízöntő
Kor || 28
Vér ||Félvér
Munkahely ||Mágiaügyi Minisztérium, Misztériumügyi Főosztály


        A múlt

Csenevész magába forduló kislány volt, olyan, aki tökéletesen el van a maga kis világában, mind emellett kedves és szófogadó gyermek volt, aki mindig bízott a szülei tudásában, szavában és szeretetében. Amikor Melira megszületett ezek a dolgok bizonyos mértékben megváltoztak. Arelia szerette húgát, de igazi testvéri civakodásban álltak egymással, mivel Arelia idősebbként nővéri felelősséget érzett iránta, akire beteges kvibli mivolta miatt is vigyáznia kell és egyengetnie az útját, amit persze Melira részben ki is kért magának, mondván, hogy Arelia nem az anyja és ne mondhatja meg neki, hogy mit tehet vagy mit nem. Pedig, Cara sose nyomta Arelia nyakába a szülői teendőket, ezek egy részét Arelia magától vállalta fel. Anyjuk csak igyekezett jó testvéreknek nevelni őket, olyanoknak, akik mindenben számíthatnak egymásra. Persze, húga titkon rajongott nővéréért, akire felnézett és a legtöbb csatározásukban imádott vele marakodni s csínytevésekkel bosszantani. Ezt csak Cara tudta, bár Melira még neki sem vallotta volna be, nehogy nővére tudomást szerezzen erről és emiatt a nővér-hugi harcaik annyiban maradtak volna.
William imádta a családját és csak úgy emlegette a feleségét és két lányát, mint a három gráciát. Apjuk, amúgy sokak szemében egy élhetetlen álmodozó, egy idealista naplopó volt, aki hitte, hogy összetartással, ésszel és szívvel meg lehet váltani akár világot is.
Amikor megjött a bagoly Roxfortból Areliának, akkor Melira megijedt és irigységet is érzett, mert tudta, hogy ő valószínűleg sosem kap, majd ilyen levelet az iskolától, de legfőbbképpen félt, hogy elveszti nővérét, aki majdhogynem az egyetlen társasága volt. Arelia ezért is, s szülei akkori minisztériumi munkákkal kapcsolatos külföldi utazgatásai miatt is egy évet halasztott, szülei pedig magántanárokat fogadtak mellé.
Amikor megkezdte a tanulmányait a Roxfortban, az volt Arelia egyik legboldogabb napja. Még most is emlékszik rá, hogy félt és izgult.
- Kérem igyekezzenek befejezni a felszállást! A vonat hamarosan indul! – Kiáltotta a kalauz, ahogy többször jelezve intett a mozdonyvezetőnek.
- Jaj, mi lesz, ha nem a Hugrabug házba kerülök, ahogy ti? – Szólalt meg Arelia aggodalomtól elszoruló hangon. Négyen álltak a peronon, a ládákat apja már felhordta a poggyásztérbe. Már csak a búcsúzkodáson volt a sor. Cara mellett kézen fogva és sértődötten a szoknyájához bújva, ott volt az öt éves Melira, aki hallhatóan szipogott, de egy árva szót sem volt hajlandó szólni a nővéréhez. Anyja arcán szelíd, lágy mosoly ült. Apjuk zsebre vágott kézzel s széles mosollyal nézett rá és szórakozottan billegett egyet-egyet előre hátra a lábain.
- Fúh, hát mi lenne? Megverlek, kitagadlak és mehetsz amerre látsz. – Mondta William szenvtelen hangon. Arelia izgalmában egy kicsit elsápadt és nem egészen tudta felfogni, hogy apja csak viccel.
- Maradj már magadnak! A fene essen beléd! Nem látod, hogy ezzel most nem segítesz?! – Szólt közbe Cara és villanó tekintettel intette komolyságra és együttérzésre urát. – Kicsim ne is foglalkozz apáddal, tudod, hogy szörnyű a humora, amit a legalkalmatlanabb pillanatokban képes megcsillantani. Természetesen, bárhová is osztanak be, mi ugyan úgy szeretni fogunk és büszkék leszünk rád. Lényeg, hogy megtaláld a helyed. – Arelia valamivel jobban érezte magát ettől, de még mindig az arcára voltak írva a kétségei. William bólintott és kicsit el is szégyellte magát, majd öklét a szájához emelve megköszörülte a torkát, majd atyai komolysággal leguggolt Areliához, kezeit a vállaira téve, és azt mondta neki:
- A Teszlek Süveg egy különlegesen megbűvölt kalpag, ami a házakba beosztja a diákokat. Látja az erényeidet, a hibáidat és a vágyaidat. A lelkedben rejlő lehetőségeket, de még hallja a gondolataidat is. Akár hiszed, akár nem, de meg is kérheted, hogy a Hugrabugba tegyen. Figyelembe fogja venni a kérésed, és úgy dönt, meglátod. Most menj kis Tubarózsám! – Azzal, biztató szülői szeretettel arcon csókolta idősebb lányát és intett, hogy ideje már felszállnia a vonatra. Cara magához ölelte Areliát, kisebbik lányát is erre tessékelte, eltolva magától, de Melira láthatóan durcásan elfordult mindhármuktól. Demonstrálva, hogy mennyire nem ért egyet és nem tetszik neki, hogy nővére elmegy az iskolába, még dobbantott is egyet.
- Melira! – Szólt rá Cara.
- Hagyd anya! Nem baj, majd megbékél. – Arelia nem erőszakoskodott testvérével, ráhagyta a dolgot. Nyomott egy búcsú-puszit ő is anyja arcára és ennyit mondott húgának:
- Majd mindennap küldök baglyot és anya megírja a válaszod. Szia Meli! Légy jó! – Ekkor hangosan felhangzott az indulást jelző vonatfütty. Arelia egy szökkenéssel felszállt és a lépcső tetejéről visszafordulva az elinduló vonat ajtajából integetett a szüleinek s húgának. A kalauz becsukta az ajtót, a vonat zakatolva kezdett felgyorsulni, mire Melira nem bírta tovább és sírva, kiáltva szaladt a vonat után.
- Ari! Ari! Ne menj el! Ne hagyj itt! – A kislány nem jutott messzire, mivel Cara bocsátott rá egy olyan bűbájt, amit saját maga alkotott, hogy a hirtelen elrohanó vagy az úttestre kilépő gyerekeit megóvja a balesetektől.
- Sistoeo! – William és Cara az egyhelyben megdermedő lányukhoz odasétálva, kezeit megfogva, nézték a távolodó vonatot, és, ahogy eltűnt a kanyarban, majd a visszhangzó vonatfüttyszó után elsétáltak a kilenc és háromnegyedik vágány peronjáról.

Arelia végigsétált folyosón és hívta a liftet, ami néhány pillanat múlva zötyögő kattogással megállt a szinten és halk csengéssel kinyílt az ajtaja, gyorsan kireppent néhány papírrepülő, majd a hangosbemondó szólt; Misztériumügyi Főosztály. A lift azonban nem volt üres, még ilyen kora hajnali órákban sem. Arelia bent töltötte az éjszakát, mert nem ért a papírmunka végére és két jelentést is le kellett adnia még a heti zárási határidő előtt. Ezért egy kicsit fáradtabb és elnyűttebb volt a kialvatlanságtól, de amikor meglátta, hogy kiáll a liftben, rögtön összeszedte és kihúzta magát. Megélénkülő tekintettel és dámákhoz illő tartással köszöntötte a felvonóban álló Rita Vitrolt. Mintha csak egy könnyed reggeli teapartyra igyekezne II. Erzsébet királynőhöz a Buckingham palotába, ami annyiban igazi is, hogy tényleg teázni indult, mielőtt tovább folytatná a Minisztériumban a munkáját.
- Áh, nocsak a mélyen tisztelt Ms Vitrol, örvendek Rita. – Szólalt meg a legnegédesebb s a vipera marás előtti hangján, majd megnyomott egy gombot a kezelőpalettán. Rita biccentett és pökhendi kis mosollyal, a rájellemző alakoskodóan bájos hangnemével fogadta a liftbe lépőt és a köszöntését.
- Arelia drágááám, hát mondd mi újság? Nem is tudom, hogy Ms Tobervic vagy Mrs X megszólítást használjam, de hát igaz, ezek csak formaságok, már mondtam múltkor, hogy tegezz nyugodtan. – Arelia mintha nem is hallotta volna, hogy Ms Vitrol hozzábeszél, mert még csak rá sem nézett a máglyára való pletykafészekre. Esernyőjét a csuklójára akasztotta, és kis kézitáskájából elővette a puhabőrből készült bőrkesztyűit.
- Én viszont nem mondtam ilyet, szóval maradjunk a Ms Tobervicnél. – Erre Rita elhallgatott, de mindezt úgy, hogy nyelvét a fogaihoz érintette mosolygás közben. Csak a noteszébe irogató purlicerpenna sercegő hangját lehetett hallani.
- Egyébként, mi járatban ilyen korán a Minisztériumban? – Kérdezte Arelia kimért és gyanakvó hangon, miközben a kesztyűit felhúzta és eligazgatta az ujjain.
- Oh, hát tudja az én mohó olvasóim, alig várják a friss híreimet, de ezt én is kérdezhetném öntől. – Mondta Rita önelégülten, miközben megigazította a szemüvegét.
- Mint tudja, én itt dolgozom. Híreket mondott? Attól nem tartok és magának sem kellene ezért fáradnia, szerintem a Reggeli Próféta, eddig is és ezután is megoldja a hírek közlését. – Kérdezett vissza Arelia leheletnyi gúnnyal.
- Pedig, ha tudná, hogy mennyivel növelik a példányszámeladást a tényfeltáró cikkeim, nem mondana ilyeneket. És nem fáradtság, örömömet lelem a munkámban. – Felelte pöffeszkedően sejtelmes hangon Ms Vitrol. Arelia rápillantott, mire Rita még laposan kacsintott is egyet rá.
- Utóbbi kijelentését mindjárt gondoltam. Viszont, ne használjon olyan szavakat, amiknek a jelentésével nincsen tisztában. És amíg egy liftben vagyunk, ha lenne szíves azt a tollas förmedvényt nem használni a jelenlétemben! – Vetette Arelia oda élesebben.
- Ms Tobervic, szóltam én egy szót is a maga kalapjáról? – Kontrázott vissza szúrósan Ms Vitrol a fejét oldalra billentve, ahogy Arelia kalapjára pillantott, melyen háromféle színű nagy kackiás toll éktelenkedett és minden kis mozdulatára is hevesen lengedeztek. Pár pillanatig csend volt a liftben és már a purlicerpenna kaparászó hangját sem lehetett hallani.
- Ms Vitrol vigyázzon, hogy miket közöl az újság hasábjain, mert az olyan firkászok, mint ön, már messziről bűzlenek. Remélem, értjük egymást. – A lift ekkor zörgő nyikorduló hanggal megállt és halk kis csengéssel kinyílt az ajtaja, majd a hangosbemondó közölte: Mágiaügyi Minisztérium, nagycsarnok. Arelia ennyivel lezárva a szóváltásukat, kilépett a liftből és ment, hogy megigyon egy csésze earl greyt.

        Jellem

Mint ahogy általában lenni szokott, az ő külseje sem ad teljes képet a személyiségéről, merthogy nem is olyan unalmas, mint ahogy elsőre tűnik. Ez csupán a személyes tér védelme és az ismeretlenekkel szembeni normális tartózkodás. Olyan jellem, aki értékeli a harmóniát, de amikor élményekre vágyik, akkor kilép a komfort zónájából. Értékeli a magasröptű vitákat, ahol a felek érvekkel győzik meg egymást, de szemellenző nélkül az érzelmi oldalról is nyitottak a kérdésben. Szeret filozofálni és az élet nagy kérdéseiről lamentálni, nem figyelmen kívül hagyva a tudományos tényeket és téziseket sem.
Családjáért és azokért, akiket szeret szinte bármire képes, de könnyen meg is sértődik, ha csalódás éri. Olyankor a parttalan vitatkozás helyett, az okos enged, és a szamár szenved elvet követve, egyszerűen angolosan távozik.
Azért küzd, hogy olyan dolgokat vigyen véghez, amik előrébb viszik és a mágus társadalom javát szolgálják. Sokszor túl merevnek és komolynak tűnik, de ez is csak a távolságtartás egy formája és rendezettség fenntartását szolgálja. Pedig, nagyon is kedveli az élcelődést és a finom pikantériával átszőtt humort, a jó ízlés határain belül, ami eldurvult vitás helyzetekben nála átcsaphat rosszmájú, durván, marógúnyba, mivel utálja a közönséges trágár megnyilvánulásokat, de ilyenkor való igaz, hogy embernek kell lennie, annak a talpán, aki hidegvérrel kiállja Arelia eme riposztjait, amik tovább gerjesztik a parázs vitát. Ezt ő maga is tudja, ezért sokszor inkább csak hallgat, és elszámol magában tízig, persze van, hogy ezek a gondolatok, érzések kitörnek belőle, és úgy mondván asztalt borít, már-már egy angol neveltetésű hölgyhöz méltatlanul nem illő férfias vehemenciát mutatva.

        Apróságok

Mindig || Imádja a teát, különös tekintettel az angol teákat. A napfelkeltét és naplementét nézni. A kalapokat. Teliholdas, csillagfényes estéken a tücskök ciripelését hallgatni. Csendet, amikor egy könyvet olvas, és közben hallgatja, a kandalló pattogását, az ódon ház finom neszeit, reccsenéseit, mintha az épület maga is lélegezne. Beszélgetni és megismerni új személyeket. Ha a munkájában hasznossá teheti magát.
Soha || Utálja az önző, megbízhatatlan embereket, akik kihasználnak másokat, és a kárukon üzérkednek. A közönséges trágárkodást. Ha nem becsülik, értékelik a munkáját. A következetlenséget és az igazságtalanságot.
Hobbik || Olvasás, sok műfajban. Versírás. Varázslósakk. Portréfestés.
Merengő || A legjobb, amikor az édesanyja megtanította egy páros zongorajátékra. A legrosszabb, amikor háború során, az apját őrületbe kínozták, húga meghalt, anyja és ő is megsérült.
 Mumus || A feleslegessé válás, hogy nincs rá szükség; A mumus Melira alakját ölti magára, amint azt mondja neki, hogy nincs rá szüksége és ne avatkozzon bele folyton az életébe, majd Melira, ahogy elfordul obscurussá válik és pár pillanat múlva meghal.
Edevis tükre || A tükörben egy olyan társ, egy olyan férfi áll mellette, akire támaszkodhat, megbízható, türelmes. Akivel, testben s lélekben is szeretik és támogatják egymást. Kiállnak egymásért, jóban s rosszban is. S képesek meghalni a másikért vagy a családjukért. De az is ott van a tükörben, hogy pókként felfalja Rita Vitrolt, animágus alakjában.
Százfűlé-főzet || Olyan színű és állagú, mint csokis krémlikőr, de a tetejéből fényes finom füst gomolyog. Az illata, mint az ánizs és a fenyőgyanta vegyülete. Íze, mint az unicumé.
Amortentia || A karamellizált cukor és a vanília elegye, amibe keveredik a frissen lehullott hó puha illata.
Titkok || Ha elveszti a nyugalmát, türelmét, pánik helyzetben, túlzottan indulatossá válik és a kelleténél rizikósabb helyzetekbe is beleveti magát.
Azt beszélik, hogy... || Volt egy kényszer házassága, de elhagyta a férjét és elszökött a szeretőjével.


        A család

Apa || William Tobervic; 58 éves; félvér, látogatási kapcsolat, reménytelen
Anya || Cara Tobervic; 55 éves; félvér, jó anya-lánya viszony
Testvérek || Melira Tobervic; 8 éves, halott, szerette, gyászos
Gyermekek || -
Állatok || Vörös-cirmos macska; neve: Ludmilla

Családtörténet ||

A Tobervic család nem az aranyvérűek közé tartozó családfa, de hát ma már nem is igen van olyan varázsló, akinek a családjában ne lennének fél-, negyedvérű vagy mugli származású családtagok. A család el is ítéli a „sárvérű” szóhasználatot.
Arelia Kanadában született, de Melira már Londonban látta a meg a napvilágot. Arelia hét éves volt, amikor az anyja várandós lett Melirával, és a szülők úgy döntöttek, hogy ideje Angliába költözniük, mivel a gyerekeiket a legjobb mágusképzőbe akarták járatni, Roxfortba. Ők pedig hivatali állást vállaltak a Mágiaügyi Minisztériumban.
William jelenleg a Szent Mungo Varázsnyavalya és Ragálykúráló Ispotályban kap ellátást. Egy minisztériumi csata idején, Roxmortba való hopponálása után a halálfalók elkapták és a Cruciatus-átokkal dührohamos tébolyba kínozták. Elméje elborult és tombolásba kezdett, amiben csak az aurorok tudták megfékezni és Exmemoriam-átokkal módosították a tudatát, de mivel több ilyen átok is eltalálta, ezért nem emlékszik szinte semmire, a családtagjait sem ismeri fel. Lánya rendszeresen meglátogatja az ispotályban, de apja ő róla sem tudja, hogy kicsoda.
Ekkor a tizenöt éves Arelia Roxfortban tartozódott, anyja ment érte, hogy mielőbb elhozza a szintén csatatérré vált iskolából. Cara magával vitte Melirát is, aki gyenge, beteges kislány volt és kviblinek tartották, mert nyolc éves koráig nem mutatott semmiféle mágiaaffinitást. Azonban, amikor már a roxforti birtok határában jártak Carát és Areliát is eltalálta egy-egy átok, mire Melira úgy megriadt és olyan elemi harag fogta el, hogy a benne lappangó és felgyülemlett mágia hatására obscurussá vált. Minden környéken lévő halálfalót elpusztítva, de még anyjában és nővérében is kárt tett, minek hatására Cara megvakult, Arelia pedig egyik kezét és lábát törte. Melira pedig holtan rogyott össze, ahogy az obskurantizmus felemésztette. Arelia és anyja is a Szent Mungoba került. A tragédiák sora megviselték az egész családot.
Arelia jelenleg Londonban lakik az anyjával. Miután elvégezte a főiskolát, magához vette Carát és azóta is egy olyan átoktörő bűbájon dolgozik, amivel visszaadhatja a látását. Anyját már egyáltalán nem zavarja a vakság, megtanult ezzel együtt élni és mindig elmondja Areliának, hogy foglalkozzon a saját életével, jövőjével. Fejlődjön és lépjen előre a karrierjében is.

        Külsőségek

Magasság || 174 cm
Testalkat || Átlagos; karcsú, a vállai valamivel szélesebbek a csípőjénél
Szemszín || Mélybarna, amely hangulatától függően olykor ragyogó
Hajszín || Csokoládébarna
Kinézet ||

Elsőre egy unalmas, kékharisnya, vénkisasszony benyomását kelti. Így is öltözködik, viktoriánus korabeli és más régi fazonú ruhákat visel. Leszámítva néhány harsányabb kalapját. Ondolált haját félig feltűzve viseli. Persze, ha muglik közé megy, akkor a kardigánokat, garbókat, szoknyákat és nadrágkosztümöket is hajlandó magára ölteni. Van egy lila esernyője, ami ellátja egy esernyő szokásos funkcióját, de nélküle sehova sem megy, mert ennek a markolatába rejthető a varázspálcája, s erősített kialakítása miatt sétapálcaként is használható.


        Tudás és karrier

Pálca típusa || 9 hüvelyk, diófa (kellemesen rugalmas), főnixtoll
Végzettség || Átoktörő-auror
Foglalkozás || Auror segéd és minisztériumi munkatárs
Iskolák || Egy évig magántanárai voltak
Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola (Hugrabug ház)
Főiskola: Griffendél Godrik Akadémia, Leonard Grenfrod Aurorkiképző kar

Szak || Átoktörői szak
RBF ||
Asztronómia: E
Átváltoztatástan: K
Bájitaltan: V
Bűbájtan: K
Gyógynövénytan: V
Jóslástan: K
Legendás Lények Gondozása: V
Mágiatörténet: V
Mugliismeret: V
Repüléstan: E
Rúnaismeret: K
Sötét Varázslatok Kivédése: K
Számmisztika: E
Párbajszakkör: V

RAVASZ ||
Sötét Varázslatok Kivédése: K
Bűbájtan: E
Bájitaltan: E
Átváltoztatástan: K
Rúnaismeret: V

Varázslói ismeretek ||

Animágus alakja: Nagy keresztespók; egyedi ismertetőjel, nyolc helyett, hét lába van; Areliát mindig is lenyűgözte a pókok precizitása, türelme, nyugalma és kitartása. Szívesen elnézi, ahogy egy-egy ilyen rovar szövi a hálóját, amit mindig állhatatosan újra kezd, ha elszakadnak a szálak. Sokakat megrémisztenek ezek az állatok, de Arelia kedveli a pókokat. Ha talál is egyet otthon vagy valahol, sosem bántja, hanem egy befőttes üveggel ügyesen befogja és kitessékeli a házból, mert tudja, hogy nagyon hasznos állatok.
Patrónus alakja: Farkas; az élet kegyetlen, a halál még inkább az, mint a farkas törvények, vagy, amikor azt mondják a muglik, hogy ember, embernek farkasa. Lehetne mondani, hogy a dementorok elűzésére s a halál csókjától való védelemhez, ezért inkarnálódott farkas-alakban Arelia patrónusa, de emellett még azért is, mert egyszer Kanadában a házukhoz közeli erdőben rátámadt egy vaddisznó, amitől egy kóbor farkas mentette meg.
Mivel már kislány korában is ki nem állhatta az időpocsékoló házi munkákat, ezért a háztartási varázspraktikákat igen hamar elsajátította.

        Egyéb

Avataralany || Kate Beckinsale

Naplózva


Avery Cassen
Moderátor
***


Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2020. 10. 04. - 09:43:04 »
+1

Kedves Arelia!

Köszöntelek nálunk! Mindig öröm, amikor egy ilyen különleges személy bukkan fel, még akkor is, ha ez kívülről nem feltétlen tűnik fel, a soraidat olvasva egyértelművé vált, hogy a mögötted álló évek nem voltak sem egyszerűek, sem hétköznapiak. Megmondom őszintén, szívesen olvasgattam volna kicsit részletesebben a múltadról, a háborúról és az iskolás éveidről, a húgoddal való kapcsolatodról, de biztos vagyok benne, hogy ezek a szálak is tökéletesen kiteljesednek majd a játéktéren!
Köszönöm az apróbb kis javításokat, így pedig az előtörténetedet...




Gratulálok!
Az eligazító-pm hamarosan érkezik.
Sok kalandos játékot és jó szórakozást kívánok!


Avery

Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 10. 21. - 02:53:49
Az oldal 0.061 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.