+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  VEGYES CSAPATOK
| | | |-+  Joy and Sorrow
| | | | |-+  Sophie Vanheim (Moderátor: Sophie Vanheim)
| | | | | |-+  Pasztel Pillanatok
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Pasztel Pillanatok  (Megtekintve 478 alkalommal)

Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Dátum: 2020. 09. 20. - 19:30:01 »
+2

❀❀❀



Fönn van az életem egy fa tetején, senkinek le nem hozom,
csak maradok tisztelettel ott köpködve fűmagot,
aztán reggelre kikel a rét és talpam alá feszül,
az élettel együtt csak te meg én hármasban fészkelünk,
és hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi közénk,
a kezed s kezem közé, a kezem s kezed közé....

Fönn van a sorsunk az ég tetején, nappal ki sem derül,
csak éjszaka látni fényeit, mikor a józanság szenderül,
aztán reggelre lehull az ég, és hajtogat másikat, kék
színű ábrándokat, fehér bárányokat,
és hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi közénk,
a kezed s kezem közé, a kezem s kezed közé....

Nézd csak, az álmom a szél viszi épp, kezem oda föl sem ér,
és üveggolyókon táncol el, a végtelen szőnyegén,
aztán napokig felém se néz, papírhajókon él,
majd elhozza lopott kincseit, a pillantásodért.
Fönn van az életem egy fa tetején, senkinek le nem hozom,
csak maradok tisztelettel ott köpködve fűmagot,
aztán reggelre kikel a rét és talpam alá feszül,
az élettel együtt csak te meg én hármasban fészkelünk.

❀❀❀
Naplózva


Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2020. 09. 20. - 20:13:35 »
+1

ღ Tanévkezdő pánikolás ღ

(2001. szeptember 1.)


Magányosan süllyedek bele a habokba, mert már minden olyan csendes és kihalt. Éjszakai fürdőzést amúgy sem próbáltam még ki. Mondjuk van is szabadidőm, hiszem Teddy is levegőnek néz, Averyt meg nem akarom megint a saját idélten és nyomi gondjaimmal traktálni még ilyenkor is. Így is túl nagy szívességet kértem tőle, amikor elkísért megkeresni az apámat. Ami enyhén szólva is felkavaró volt. Inkább csak beleöntök egy csomó habfürdőt az amúgy is habos vízbe, mert egy fürdés sosem lehet eléggé habos.
Sóhajtok egyet, és csak bámulom a felfelé szálló színes buborékokat. Nehéz még mindig hozzászokni ehhez, hogy boszorkány vagyok, és mindenféle fura és irreálisan ijesztő dolgokkal jár ez együtt. Inkább csak ledobom a ruháimat és belesüppedek a habokba.
Szeptember van. Elseje van. Én meg hetedéves vagyok.
Olyan furcsa belegondolni, hogy itt a vége, a Roxfort csak ennyi volt, pedig a hét év milyen messzinek tűnt még pár évvel ezelőtt. Még akkor is, amikor csak az RBF-et tettem le. Olyan messzinek. És most itt állok a felnőtté válás kapujában. Kissé pánikba ejt, mert mindenki olyan céltudatosan és elszántan néz előre az évfolyamon, mintha csak ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Áh, csak elhagyjuk azt az épületet, ahol laktunk és ettünk és háborúztunk. Tiszta rutin dolog, minden nap megesik ez az emberekkel, nem? Ez a tovább lépés. De nekem valahogy még nem. Folyton csak tovább kell lépnem, ami mindig valami szomorúsággal járt. Tovább kellett lépnem azon, hogy anya már nem tud nevelni, hogy a szomszéd néni nevel, hogy én valami fura varázspálcás lány vagyok, hogy aztán megölik a legjobb barátomat a halálfalók, hogy aztán anya meghal, hogy aztán apa...
Egészen a végtelenségig tudnám sorolni, és most is tovább kell lépem el kell hagynom a sulit. Elképesztő, hogy ezen rágódom az első napon, de kettőt pislogok és máris itt lesz a RAVASZ.
Teddyvel is olyan jó lenne ezt megbeszélni, de nem merek elé állni és megkérdezni mi volt a baj velem, miért tűnt el egész nyáron.
A tenyerembe veszek egy narancssárga buborékot, és nézem egészen addig, míg ki nem pukkan. Fogalmam sincsen meddig áztatom magam ilyen-olyan gondolatok közepette, de aztán csak ráveszem magam, hogy átöltözzek és kicsoszogjak a Prefektusfürdőből a hálókörletembe...
Ahol Tarzan éppen az egyenruhám sárga-fekete nyakkendőét nyammogja. Magamhoz ölelem, és behúzom magam mellé az ágyba, hogy aztán a purrogását hallgatva még jóó sok óráig molyoljak azon, vajon mit felejtettem el venni az Abszol úton az idei listáról. Tavaly az egyik Gyógynövénytan könyvet hagytam ki, folyton ki kellett kölcsönöznöm. Kicsit se idegesítettem a könyvtáros nénit.
Végül aztán csak elnyom az álom.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 02. 19. - 16:41:37
Az oldal 0.069 másodperc alatt készült el 33 lekéréssel.