+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Felnőtt varázslók
| | | |-+  Elliot O'Mara (Moderátor: Elliot O'Mara)
| | | | |-+  csak szavak
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: csak szavak  (Megtekintve 841 alkalommal)

Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Dátum: 2020. 08. 07. - 20:01:11 »
+2

csak szavak



Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2020. 08. 07. - 20:21:23 »
+3

Mennyi idő kikeverni egy mérget? Mennyi idő beadni a mérget? Mi lesz, ha észrevesznek? Mi lesz, ha én is lenyelem? Mostanában ezek a gondolatok töltik meg az elmémet, ha eszembe jutsz. Nem azért, mert visszakönyörögném magam. Azon már túl vagyok, elég a tudat, hogy nem felejtesz el, ahogy én sem téged. Ezért teszem ezt meg neked. Nem engedem, hogy még egyszer bántsanak, mégha csak távolról figyelhetlek is mától. Egy őrangyal leszek, aki távolról óvja minden lépésed... mégha az angyal szó nem is különösebben használható rám, de nekem te voltál a család és az is maradsz, mert nálad van a legféltettebb kincsem. Te vagy a legféltettebb kincsem.
Ahogy itt ülök ennek a tónak a partján, kezemben a csokipapírral, amire ezeket a sorokat írom - csak mert le kell írnom, hogy ne vesszenek el - és előttem van a már kész méreg, nem tudok másra gondolni, minthogy berángattál ebbe a végtelen labirintusba, amiből nem találok ki. Azt kívánom, bár előbb téptem volna ki a kezem a szorításodból, nem okozva  n e k e d  fájdalmat... mert nekem is az fáj, hogy neked fáj. Nem vagyok tökéletes. Nem is leszek, de a szeretetem mindig őszinte volt, az én hibám az volt, hogy még a világtól is meg akartalak óvni, hogy az életemet adtam volna azért, hogy ne essen bajod. Az én hibám volt az is, hogy akartalak. De ki ne akarná azt, akit szeret? Ha ez bűn, akkor tényleg megérdemlem, amit kaptam. Te nem érdemelted meg, ezért készítettem el a mérget. Ez az utolsó tüske, amit ki kell húznom, hogy teljes biztonságba legyél.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2020. 08. 09. - 09:20:44 »
+3

Bár nem meséltem, mert meg akartalak lepni, de felújították a kastélyomat. James Talbot barátodat kértem meg, hogy a régi falakat erősítsék meg, aztán ő ajánlott egy lakberendezőt is. Még így sem találtam el az ízlésedet, de azért nagyon szerettem volna, ha látod, mit alkottam. Olyan lett volna, mint egy békülési ajándék. Már nem tudom miben reménykedtem akkoriban.
Már mindegy mit gondolok, így alakult. De legalább a gyerekeket tudom majd oda vinni, a koszos, rozoga Suttogó helyett. Valószínűleg te is ezt helyeselnéd inkább. Egyelőre viszont nem mertelek keresni és kérdezni. Nem hiszem, hogy szomorúan látnálak, de félnék újra gyűlöletet látni a szemeidben. Tönkre tettem az életedet, barátokat vettem el tőled, ahogy mondtad. Bár nem akartam ilyet tenni, de ha engem vádolsz ezzel, biztosan igaz. Csak egy elem a bűneim sorában. Ezért nem kereslek. Nem ártok többet. Ha megengeded elhozom a gyerekeket nyárra, megpróbálom megbékíteni Adát, aztán karácsonykor talán még egy napra elhozom őket. Többre úgysincs jogom... és nem is akarom látni a gyűlöleted.
Bár nem a te ízlésed a ház, szerintem tetszene. Nagy, fehér, tágas. Könnyen elférnél, jobban is, mint odahaza. Karácsonykor majd hatalmas fákat állítok, hogy mindegyik alá kis ajándékokat rejtsek. Szerintem szép lesz. Legalábbis a gyerekek szeretni fogják. A padlást játszószobává alakították. Talbot barátod tanácsára az egyik falat dzsungelesre festettük. Szerintem szeretnéd ezt is. Majd talán, ha egyszer nem gyűlölsz, megnézed, hova hozom a gyerekeidet...
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2020. 09. 10. - 15:48:54 »
+2

Elkezdtek sárgulni a levelek Londonban. Talán kicsit korai még hozzá, nem tudom... mégis az jut eszembe róla, ahogy ácsorogtunk a szikla szélénél és néztük a hatalmas hullámokat reggelente, ahogy fodrozzák a tenger vizét. Boldog voltam, emlékszem milyen volt... emlékszem, mert még most is tudnék boldog lenni ott és akkor, abban a pillanatban, ahogy öleljük át egymást és csak létezünk ketten, egyetlen egészként. Furcsa, hogy most egyedül ücsörgök az asztalnál és ahogy nézem a sárguló leveleket, mindennél magányosabb vagyok... nem azért, mert nincs más, aki szeretne vagy nincs más, akit én szerethetnék, hanem mert már nem ugyanaz az Elliot vagyok, mint azelőtt. Az időjárás is most azt tükrözi, ami lett belőlem. Elsárgult, unalmas, borongós valami.
Tegnap olvastam egy idézetet. Valami olyasmi volt, hogy attól a legnehezebb búcsút venni, akivel az életünket akartuk leélni. Tényleg nehéz, de már nem harcolhatok azért többet, hogy te is úgy szeress engem, mint én téged. Neked más lett a fontos, talán az utazás, talán a magány, talán bármi más, ami hozzám már nem illik. Amikor azt mondtam neked ott kettesben, hogy igen, az nekem örökre szólt. Nem fognak változni az érzéseim, de nem élhetek le úgy egy életet, hogy harcolok veled, kettőnkért. Ha fontos lennék visszahúztál volna, akartál volna. De sok idő telt el csendben, már tudom, hol a helyem nálad. Ezért is tudom, jól döntöttem.
Csak vigyázz Noah-ra... vidd ki kicsit játszani, szép az idő. Ezek a színek biztosan tetszenének neki, ha egy kicsit is hasonlít rám bármiben is. Volt régen egy kis mese, ami arról szólt, hogy hogyan hordják össze a lehullott leveleket hatalmas kupacokba. Igazi varázslóknak való kis történet. Talán megkeresem a könyvet és elküldöm nektek, olvass fel neki azon a szép hangodon. Biztosan el fogod bűvölni.
Persze tudom, hogy nem jutnak el hozzád a szavaim. Csak le kellett írnom, mert én nem akarok felejteni... talán csak a fájdalmat.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2020. 09. 21. - 09:21:46 »
+2

 
Elköltöztem. Már mondani akartam, de nem érzem, hogy tudnék veled többet csevegni annál, hogy "szia, jöttem a gyerekért" vagy "szia, meghoztam a gyereket." Ezért kezdtem pont ebbe a naplóba, hogy leírjam neked, amiket elmeséltem volna régen örömmel, lelkesen... vagy csak vígaszra várva.
Szóval elköltöztem. A Suttogót jobbnak láttam kiadni egy időre, mert a Rowle család a nyomomban van. Nem hiszem, hogy elhozom Noah-t egy darabig. Nagyon hiányzik, de így lesz a legjobb mindenkinek. Nem akarlak titeket bajba keverni és talán fel sem tűnne, hogy a láthatások között eltelt két hétből két hónap lett... vagy talán kicsit több. Ne aggódj, ha nem bukkanok fel. Nem azért teszek így, mert nem akarom a fiamat nevelni. Egyszerűen csak az én életem túl veszélyes neki... de ez nem is számít igazán. Te úgyis vigyázol rá és ez szerintem mindennél boldogabbá teszi őt. Ki ne szeretne az apukájával lenni, ráadásul Noah olyan szerencsés hogy neki te vagy az. Kérlek, kérlek nagyon vigyázz magatokra! Igyekszem előkerülni.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2020. 10. 03. - 20:07:28 »
+4

 
Megismertem valakit, aki elkezdett fontos lenni. Azt hiszem, gyógyulok azok után, amiket át kellett élnem. Boldogságot érzek, mikor vele lehetek és hozzám ér vagy csak rám néz. Gondolom, nem érdekelne, ha a szemedbe mondanám, de ne aggódj, úgy sem fogom! Értelme nem nagyon lenne. Téged úgyis leköt az, ami akármi van az életedben. Nem akarok veled beszélgetni, csak el akarok menni a gyerekekhez, magamhoz ölelni őket és megnyugtatni, hogy már örökre az apjuk leszek. Neked mit mondhatnék? Túl sok volt a csend már ahhoz, hogy szavakkal töltsük meg a közöttünk húzódó feszült némaságot. A szavak, amúgy is csak szavak, tőled megtanultam, hogy önmagukban nem sokat érnek... de ezt te jobban tudod, mint én, mégis csak ez a szakmád.
Tegnap a mesekönyvet olvasgattam, amit Noahnak vettem. Megígértem magamnak ugyan, hogy gyorsan elküldöm, de még bele akartam túrni kicsit. Szóval írtam a margóra néhány megjegyzést és bejelöltem a gyerekkori kedvenceimet, hogy kicsit úgy érezzem, én is adtam hozzá a fiam életéhez. Remélem felolvasod majd neki őket és elmondod, hogy a másik apukája mennyire szerette ezeket, mikor olyan apró volt, mint ő. Talán majd egyszer én is olvashatok neki, mikor végre biztonságban lehet velem... hacsak addig el nem felejt.

Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2020. 11. 29. - 01:24:38 »
+2

 
Te voltál az igazi - gyakran mondtam ezt. Most még is itt vagyok négy hónappal a történtek után és nem jutsz eszembe. Jól van ez így? Talán az elmém eltette azt, ami közöttünk volt a szekrény legfelső polcára, hogy ne érjem el. Nem emlékszem az érintéseidre, a csókjaidra, de arra sem, milyen volt csak veled lenni. Azt gondoltam augusztusban, hogy az élet elvett tőlem mindent, de hamar kárpótolt... Bár nem ez a helyes szó. Nem gondoltam rá kárpótlásként soha.
Ő csak egy kis csoda, ami még élteti bennem a reményt, hogy megérdemlem a jót. Ez sem fog örökké tartani, hiába szeretném... de talán ez van nekem valahol megírva. Apró örömök, mielőtt végképp beletörődök, hogy egyedül lesz vége is mindennek. Túlságosan szeretnék tartozni valakihez, ahhoz hogy ez örökre az enyém legyen. Már tudom, hogy mit érdemlek. Megtanultam a leckét. De azt akartam, hogy tudd: már nem fáj. Csak a bántó szavak égtek belém, emlékeztetve, hogy semmiben sem szabad bízni, pláne nem üres szavakban... a többit elengedtem. Bár a szemedbe mondhatnám... De nem fogom. Ehhez túl büszke vagyok. Vigyázz a fiamra... Több már nem kell tőled.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2021. 02. 02. - 16:54:12 »
+2

Régen nem jutottál eszembe. Furcsa érzés, hogy két évet töltöttünk együtt, most meg még csak eszembe sem jut mi lehet veled. Valami megváltozott novemberben... talán azt mondom, akkor jött az áttörés és értem el erre a mostani pontra. Csak az érdekel, hogy vigyázz a gyerekemre és boldog életed legyen. Már nem gondolok arra, mennyire fáj, amit velem tettél. Nem fáj. Egy újabb heg, ami azt üzeni: túléltem.
Megint új életet kezdtem. Megint minden más lett és tudod, jól érzem magam - többé-kevésbé. Elmesélném, ha egyáltalán beszélnénk másról, mint a gyerekek. Megértem valahol... és remélem, hogy azért Averyvel tartod a kapcsolatot, ő elvégre a kettőnk felelőssége. Mesélte, hogy nyáron össze akar költözni a barátjával? Még mindig nehéz belegondolnom, milyen lesz az életem, ha már nem élünk együtt. Vajon utána is apának fogom érezni magam? Nem tudom. Noah apjának nem nagyon érzem magamat, hiába tudom, hogy az én vérem. Ő veled van jobb helyen... talán... azt hiszem. 
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2021. 02. 05. - 00:45:51 »
0

Ha már változásokról beszéltem legutóbb. Több is van, veszélyesek és kevésbé veszélyesek. Tudom, szóban kéne elmondanom, de még mindig nehéz veled hosszan beszélnem, ha nem Noah csörgöiről van szó. Most viszont nagyon kéne. Visszaküldtem hozzád Averyt és remélem él is a lehetőséggel, hogy Tengerszemben háborítatlan élete lehetne. Nélkülem és a problémáim nélkül.
Őszintén remélem, úgy alakul majd, ahogyan neki jó. Végül is már felnőtt nő, régen nem kell nevelni vagy gondozni kisgyerek módjára. Nekem meg ideje, hogy teljesen új életet kezdjek. Hátra kell hagynom azt, ami fájdalmat okoz és, ami pont semmit nem ért. Ehhez pedig most egyedül kell lennem a múlt függelékei nélkül. Szóval, átküldtem hozzád a cuccait, amik a régi házamban voltak - gondolom olvastad a hozzáírt üzenetet. Majd eldönti, mit kezd vele így. Ha nálad kötne ki, vigyázz rá! Benned bízom meg a legjobban. Te igazi apa vagy.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 01. 15. - 21:34:11
Az oldal 0.057 másodperc alatt készült el 40 lekéréssel.