+  Roxfort RPG
|-+  Időn kívüli játékok
| |-+  Kalandok kartonozója / Archívum (Moderátorok: A Dementor, Csámpás)
| | |-+  Hatodik Csillagleső Fesztivál
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 ... 3 4 [5] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Hatodik Csillagleső Fesztivál  (Megtekintve 6719 alkalommal)

Ginevra P. Jadisland
Boszorkány
*****


A firkász

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #60 Dátum: 2020. 08. 24. - 12:26:22 »
+1

Az Igen után...


Szett

2001. augusztus 8.

to: Esmé & minden jelenlévő

Borzasztó érzés kerített hatalmába, amiért boldog közös életünk első pillanatai rémálommá változtak… Esmé is hasonlóan érzett, láttam rajta. Aztán elhagyták a számat azok a szerencsétlen mondatok, amiket már akkor megbántam, amikor kimondtam őket. Nem akartam felzaklatni Esmét, de sajnos éppen ezt tettem. Én hülye.
- Az én hibám – mondta lesütött szemmel. - Az én hibám ez az átok, és ez a balszerencsesorozat.
Ebben a pillanatban el tudtam volna átkozni magamat, annyira gyűlöltem magam azért, hogy így felzaklattam szerelmemet. Ez volt az utolsó dolog, amire szüksége volt… - Nem igaz - mondtam, de azt hiszem, nem hallotta meg, mert váratlanul megindult a lejtőn. Pár lépéssel lemaradva követtem, amikor valami különös varázslat szó szerint a hatalmába kerítette. Próbáltam átölelni és szorosan magamhoz szorítani, de mintha egy hideg szobrot ölelgettem volna… úgy meg volt szegény dermedve.- Esmé, életem! – simítottam végig az arcán.
-Térj magadhoz! – igyekeztem a vállát finoman megrázva magához téríteni őt, de pár percig tétlenül kellett néznem, ahogy ez a különös erő megdelejezte őt. Aztán egyik pillanatról a másikra, Merlinnek hála visszatért.
- Szeretlek – szólalt meg végre. - Legyőzünk ketten bármilyen átkot.
Szavai hatalmas követ gördítettek le a szívemről. Ismét zokogni kezdtem, úgy tűnik, teljesen kiborulhattam, mert a sírás általában nem volt jellemző rám. Szorosan magamhoz öleltem és megcsókoltam őt.
– Igen! Ne haragudj azért, amit mondtam, kérlek! Nem vagyunk elátkozva… ha pedig mégis, akkor megküzdünk vele és legyőzzük! Nagyon szeretlek! – simítottam ki egy elszabadult tincset a hajából, majd addig öleltem, amíg meg nem nyugodtunk kicsit. Aztán megjelentek az aurorok… Én végig szerelmem kezét szorongattam, mikor egyikük oda jött hozzánk. El nem mozdultam volna mellőle. – Elmondanák kérem, hogy mit láttak, mit tapasztaltak? – kérdezte a középkorú férfi, mire minden addigi feszültségem kitörni készült.
- El... Hogyne... De abban aztán nem lesz sok köszönet! - mondtam fenyegető hangsúllyal. - Az történt, hogy már megint hatalmas fiaskó tapad a kezükhöz... Egyszerűen hihetetlen, hogy ismét ilyen inkompetens barmokat rendeltek ki ide…. – mormogtam idegesen. – A menyasszonyomat majdnem örökre elvesztettem, mert képtelenek megvédeni bennünket!!! Minek kell még történnie, hogy megfékezzék ezt a borzalmas terrorsorozatot? Abban biztos lehet, hogy holnap megint a minisztérium bénázásáról szólnak majd a szalagcímek! – csóváltam a fejemet. Úgy tűnt, az auror eleget hallott, mert az orra alá mormogott „Őrült spinén” kívül nem állt velem szóba a továbbiakban. Szívesen utánamentem volna, hogy tovább kínozzam, de éreztem, hogy jobb, ha hagyom. Most szerelmemnek volt rám szüksége.
- Ne haragudj… - néztem rá bűnbánó szemekkel. - De nagyon felhúztam magam azon, hogy csak úgy hagyták elillanni a tettest megint… - még folytattam volna, de ekkor az egész fesztivál területét beharsongta az a bizonyos szánalmas bocsánatkérés. Szét tudtam volna robbanni… Ezzel akarják kiszúrni a szemünket? – Azt hiszem, jobb lenne, ha most hazamennénk… - néztem páromra aggodalmasan.
– Nagyon sajnálom, hogy így alakult az este... nagyon nem így terveztem - szomorkodtam. - Indulhatunk? – kérdeztem, s ha engedte, akkor kézen fogtam és eltűntem vele a tér és idő kontinuumban egy pillanatra, hogy aztán meleg, biztonságos otthonunkban folytassuk ezt az igen szerencsétlenné vált, de kezdetben olyan csodásan induló estét.

Köszönöm a kalandot!
Naplózva


Merel Everfen
Hugrabug
*


VI. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #61 Dátum: 2020. 08. 24. - 20:50:41 »
+1

16+ +
Pláne indokolt és senkit meg nem lepő nyelvezet

Már készültem Elliot után indulni az akármi mögül, ahova behúzódtam, tekintve, hogy ő viszont nagy ívben az egészet. Ment inkább potenciálisan megöletni magát, már megint. Mint szokása.
De természetesen, mert hát a világ is minek működne a saját szabályai szerint már, megint csak képszakadás, feltápászkodás a földről. Meg sem próbálom már értelmezni, hova kerültünk ezúttal, nem érdekel, és igazából nem is fontos. Csak rohamozok egyből az első csuklyás felé, akit meglátok, ignorálva a fájdalmat is a lábamban, mert ráér bizonyos tartozások rendezéséig, aztán Joyeuse markolatán fehéredő ujjakkal gyilkolom a tekintetemmel az üresen maradt helyét, ahogy a rajtelőnyének köszönhetően csak pár méterre tőlem hoppanál el.
-Qu'vatlh!
Egy ideig csak állok ott, a közeledő lépések hangjára dugom vissza a kést a táskámba, nem szükséges meglátnia senkinek közelebbről, hogy nem pálca volt a kezemben.
Főleg egy aurornak, aki eleve nem kezd túl jó kötözködési alappal. Már alanyi jogon se, főleg nem a kérdései után.
-Hogy el tudnám-e, pontosan?- Aki ismer engem, vagyis igazából, aki nem segghülye, és beszélt már nővel, tudhatja, hogy ilyen hangsúly után nem számíthat túl sok szépre.
Nem akadály a nem az én javamra egész fej magasságeltérés abban, hogy beleálljak az ürge arcába.
-El tudom, egész pontosan! Az történt egész pontosan, ami a várható eredménye annak, hogy maguk ülnek a seggükbe dugott hüvelykujjukon egy egész évig, hagyva, hogy számtalan ártatlannak a vérét vegyék ismeretlen célokra - hallott már vérmágiáról? Elég súlyos dolgokhoz használható, - hagyták, hogy egy diákot meggyilkoljanak a kibaszott Roxfortban, mindenki orra előtt, hagyták, hogy egy egész bált felgyújtsanak, hogy csak néhány példát említsek, hagyták, hogy ezt a kicseszett fesztivált megtámadják, és maguk csak most vonszolják elő a seggüket, szétnézni, mi is történt itt. Hol a lengedező láthatatlan thesztrálfaszban voltak egész évben? Nem jutott eszükbe esetleg beépített biztonságiakat alkalmazni az akár második incidens után se!?
Miért gyanítom, hogy még főnöke sem üvöltötte le a fejét így? Pedig nem hangos vagyok igazából, emelt hangon, de nem üvöltve olvasom a fejére az egész aurori intézménynek szóló vádakat, csupán minden, jól érezhető, jól megalapozott indulatommal. De nem hagyom, hogy megfutamodjon, ameddig nem végeztem, és nem hagyok neki esélyt se megszakítani, elsöpörve a megkezdett hangját, ha mégis próbálná.
-Egyet találhat, kik okozták a sérüléseimet, pontosan azok, akiket rajtaütéssel kellett volna várniuk már! Ha egy teljes aurorságnak eszébe se jutott, ami egy csitri tizenévesnek már nem először, kurva sürgősen gondolják át a prioritásaikat! Láttam azt, hogy magamnak kell gondoskodnom a biztonságomról, mert senki más nem mutatkozik képesnek ilyesmire, és éreztem azt, hogy ha magukon múlik, engem büntetlenül felhasználhatnak máig ismeretlen célokra, mert az ebben illetékes hatóságok basznak bármit tenni az elhárítása vagy megelőzése érdekében! Továbbíthaja ezt az egészet a feletteseinek is!
A tényleg inkább a csuklyásoknak szóló, bár aurorgárda által is gondosan kiharcolt gyilkos tekintetemet a retinájába fúrva, végül visszalépek az auror intimszférájából, bár impulzívan hozzáteszek még egy gondolatot.
-Sőt, tudja mit? Ragaszkodok hozzá! Vegye merengőbe, el ne sikkadjon egyetlen szó is a nyilatkozatomból. Hajrá, én megvárom.
Összefont karokkal helyezem eg lábbal hátréb a súlypontomat, várakozóan figyelve.
-Már ráérünk végülis, az utolsó tettesek is leléptek mostanra, senki aki itt van nem siet már sehova ma.
Kap néhány percet még, mielőtt végül füstölögve elsántítok keresni egy medimágust, gondolom nem sok jót tett a lábamnak, hogy első dolgom volt még rohanni is vele. Hallom, hogy Elliot keres, de az ő kedvéért már nem teszek kitérőt, ezt a lábat tényleg jobb ötlet hamarabb megnézetni, ő meg minden kétség vagy akadály nélkül meg fog találni, ha csak egyszer körülnéz. Pillanatnyilag nem vagyok diszkrét.
Naplózva


Esmé Fawcett
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #62 Dátum: 2020. 08. 24. - 21:07:03 »
+1

Hatodik Csillagleső Fesztivál


Ginevra és minden fesztiválozó
~ set ~



          Eddig nem tudtam milyen egy átokkal együtt élni, de már kezdem sejteni. Nem hiszem, hogy komolyan el lennék átkozva, csak valahogy mindig úgy alakulnak az események, hogy az nem a jó irány. Most már, hogy felismertem ezt a motívumát az életemnek, tudok tenni is ellene. Kerülnöm kell majd a lehető legveszélyesebb helyzeteket és szerelmemet is biztonságban akarom tudni. Ehhez pedig az lesz az első, hogy a családi fészkünket a lehető legbiztonságosabbá varázsolom.
          Miután magamhoz térek már csak azzal akarok foglalkozni, hogy őt megnyugtassam, hogy minden rendben van velem. Mondjuk nem tudom, miként lehetne, de valahogy úgyis megtalálom a módját. Magamhoz ölelem, és hagyom, hogy kizokogja magát. Most szerintem ez lesz a legjobb és ez is nyugtatja meg a legjobban.
          - Ne haragudj, ha korábban megijesztettelek. Még nem biztos, hogy tudsz rólam mindent, de elmesélem… mindent elmesélek, hogy legközelebb ne ijesszelek meg ennyire – próbálom csitítani, közben felnézek a csillagos égre, és már tudom, hogyan fogom mégis egy boldog emlékké alakítani a napot.
          Elengedem, és már mondanám is neki a tervem az este hátralévő részére, mikor egy auror lép hozzánk. Persze elég sürgetően kérdezősködik, ami nagyon nem tetszik, de úgy tűnik, hogy nem csak nekem. Elbújok párom mögött, hogy ne lássa a férfi a mosolyomat. Nos, igen, eléggé lehengerlő tud lenni, ha valamit el akar érni, és ezt csodálom benne. Hogy mekkora hévvel tud harcolni azért, amit célul tűzött ki maga elé. Én már nem vagyok képes erre egy ideje, de talán párom mellett majd megint képes leszek felszítani ezt a lángot.
          - De ha van még kérdésük – kiáltok a férfi után. – Akkor előzetes egyeztetés után örömmel válaszolunk rá később.
           Azt már nem teszem hozzá, hogy majd egy másik férfinak, talán egy ismerősnek, aki nem ennyire türelmetlen. Az unokabátyám barátja legilimentor, neki talán nem is kéne válaszolni szóban, hiszen mindent látna vagy mi.
          - Nem haragszom – ölelem meg. – Imádom, mikor ilyen vagy. Bárcsak én is ilyen lennék, és nem az a gyenge nő, akiért mindenkinek aggódnia kell.
          Ez miatt a kis közjáték miatt majdnem elfelejtem, hogy mit is terveztem korábban, de mikor párom kimondja a hazamennénk és az indulhatunk szavakat, akkor csak rá mosolygok és megfogom a kezét.
          - Most én vezetlek.
          Ahelyett, hogy hoppanálnék, elindulok vele visszafelé a dombon. Ha a számításom nem csal, akkor a holmink még mindig ott van a domboldalban. És nem is tévedek, szóval odavezetem a párom és leülök a pokrócra.
          - Tudod, ez az este még nem ért véget és a csillaghullásból még nem sokat láttam. Szeretném eltölteni a menyasszonyommal ezt az estét és jól érezni magam. Szendvics és ital a kosárban – mutatok a piknik kosárka felé.
          Közben hátradőlök és figyelem az égen keresztül suhanó fényes csíkot húzó csillagokat. Párom kezét közben nem engedem el. Nem mondok többet egy ideig, csak élvezni akarom a pillanatot anélkül, hogy még egyszer eszembe jutna az a hang és az, amit mondott: „A mieink vagytok."



Köszönöm a játékot.  Puszi
Naplózva


Lupa Tenebris
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #63 Dátum: 2020. 08. 25. - 19:00:51 »
0

Hatodig csillagleső fesztivál
Egy örökkévalóságnak tűnt az egész, mintha megállt volna az idő és csak én érzékeltem volna. Persze tudom, hogy ez nem így van, tudom, hogy csak az agyam játszik velem. Borzasztóan sajgott a fejem, úgy éreztem, mintha lefutottam volna egy maratont. Kimerült és fáradt voltam. Ez az egy emlékeztet arra, hogy biztosan megtörténik ez az egész és megtörtént az elöbb látott is. Kűzdöttem a saját testemmel, hogy engedelmeskedjen, de az megmakacsolta magát. Szerencsémre azonbanelvesztette a csatát és újra uraltam a tetteimet. Bárne járt volna ezekkel a borzalmas érzésekkel. Lehet kerülnöm kéne a nagy tömegeket, úgy tűnik mindig vanvalami. De még csakfelsem lélegezhetek, máris jön valakifaggatni engem.
- Kisasszony, kérem, el tudná nekem mesélni, hogy pontosan mi történt? Kik okozták a sérüléseit? Mit látott, érzett valami különöset?
Hagyjanak békén... semmi kevem válaszolni az idióta kérdéseikre... Pihenni akarok... belefeküdni az ágyamba,ahol biztonságbanvagyok és egy nagyot aludni. Bebújni a takaró alá,a pihe-puha ágyba... jajj de hiányzik most az ágyam. Épp hogy beledőlnék, biztos elaludnék...
Próbáltam minél messzebb kerülni, eloldalogni, hátha nem kell válaszolnom ezekre a kérdésekre, a fejem csak gy zúgott a szavaktól, lüktetett. Két kezemmel megfogtam, hátha segít neki,de persze nem értem el vele semmit. Hallottam azidegeskedő embereket, az aurorokat, akik próbáltákcsitítani a tömeget és megtudni valamit a történtekről. Hallottam, hogy jó páran fel vannak háborodva. Nem is csodálom.
- Kérem, hölgyeim, nyugodjanak meg! Egy medimágus már úton van, hogy ellássa a sérüléseiket, addig pedig meséljék el pontosan, hogy mi történt!
Nem szokásom állandóan orvoshoz járkálni, inkább meghagyomazoknak, akiknek tényleg szüksége van rá. Egy kis fejfájást elviselek, majd elmúlik....
- Szép estét kívánok minden egyes jelenlévőnek! Az egész Minisztérium nevében mondhatom, hogy elképesztően röstellem azt, ami a ma estén megtörtént. Kollégáimmal mindent megteszünk azért, hogy ez az eset legyen az utolsó! A Mágiaügyi Miniszter természetesen tud a történtekről, és a nyomozás máris elkezdődött. Addig is, arra a határozatra jutott, hogy bizonytalan időre, minden egyes nagyszabású rendezvény eltörlésre kerül. Alázattal kérem hát magukat, hogy próbáljanak meg minél inkább együttműködni velünk. Akármilyen információ hasznos lehet!
Ha tudnak a történtekről, miért minket zaklatnak? Ha mindent megtesz hogy ez legyen az utolsó,eddig miért nem tette? Máskor is volt már hasonló... Túlnyűgösvagyok mikor fáj valamim és rossz a kedvem... Na mindegy, ettől már csak jobb lehet.
Köszönöm a játékot!
Naplózva


A Dementor
[Topiktulaj]
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #64 Dátum: 2020. 08. 30. - 17:17:40 »
+1

Kaland lezárva!  Men?
Naplózva

______________________________________________

A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben,
hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka csupán.

______________________________________________
Oldalak: 1 ... 3 4 [5] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 11. 28. - 22:25:03
Az oldal 0.148 másodperc alatt készült el 33 lekéréssel.