+  Roxfort RPG
|-+  2002/2003-as tanév
| |-+  A Királyság egyéb részei
| | |-+  Roxmorts
| | | |-+  Szellemszállás
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 2 [3] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Szellemszállás  (Megtekintve 3243 alkalommal)

Sebastian Bates
Griffendél
*


V. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #30 Dátum: 2021. 09. 19. - 14:26:52 »
+4

To: Mindenki

2002. szeptember 10.



i could tear you
apart
if i wanted

Nem volt éppen díjnyertes ötlet egy ilyen magánakcióhoz csatlakozni. A pletykák alapján a cél a Renddel való harc felvétele… harc. Nem sok közöm volt hozzá és legtöbbször amúgy is indulatból támadtam. Farkasként könnyű volt, ha az ösztön egyetlen lökéshullámmal leöntötte az agyamat. Valójában eddig csak Louis-nál tapasztaltam meg, meg néha-néha a Noah-val való együttlétek alatt. Egyszerűen a legintimebb pillanatban is elfogott a farkaskór ösztönössége, hiába próbáltam visszafogni, veszélyes voltam. Ezért sem bántam, hogy éppen nem voltam kapcsolatban… bár történt ez-az Jackkel, de nem szökkent szárba, ezért pedig hálás lehettem. Mi lett volna, ha esetleg őt is megmarom?
A Szellemszállásról úgy halottam, hogy régen egy vérfarkast tartottak itt telihold előtt. Nem sokat tudtam róla, de éppen elég borzalmas volt belegondolni, hogy ezek között a falak között mennyit szenvedett… milyen érzés lehetett, mikor jobbhíján magába mart. Nyeltem egyet, ahogy karomlás nyomokat szúrtam ki a falon, miközben besétáltam a kisebb csoportosulásba.
Először Louis-nak intettem oda. Monstrot inkább levegőnek néztem, nem akartam újabb vitás helyzetbe keveredni… habár Aerith jóval nehezebb eset volt nála. Mindegy, inkább Elizabeth Hepburnt kerestem a tekintetemmel. Ahogy megláttam közelebb húzódtam hozzá, de az illatát már akkor megéreztem, mikor a Szellemszállásra érkeztem.
– Szia – köszöntem. – Te mennyit tudsz erről a valamiről? – kérdeztem. A Rendet eltűntetni persze kézenfekvő lett volna, de nem hittem, hogy ez a halom diák képes rá. Akadt egy-két felnőtt is talán, nem néztem meg annyira a társaságot. Részemről nekem jobban tetszett Merel ötlete, egymás támogatása, az önvédelem és minden más. Ugyanis nagyjából erről beszélt, amikor felpattant a dohányzóasztalra, hogy egy kicsit kiemelkedjen a tömegből.
– Szóval egy második DS a cél… – dünnyögtem. Az előzőről sem tudtam sokat, akkoriban még nem jártam a Roxfortba. Csak hírből hallottam mik történtek az ostrom alatt és az azt megelőző években.
– Nos… ez szuper. De ha már seregekről beszélünk, meg hősies történetekről, azt tudod, hogy én nem ilyen vagyok. – Szólalt meg egy srác. – Azzal persze egyet értek, hogy nekünk kell csinálni valamit. De a valami lehetne kicsit aktívabb. Keressük meg őket és vadásszuk le. Sokkal egyszerűbb lenne gyökerestől kiszakítani őket, minthogy azt várjuk, mikor kell valakit megvédeni. – Folytatta. – Nyilván nem vagyunk képzett harcosok és nem tudunk róluk eleget, de a meglepetés ereje a mi kezünkben lenne, ha támadnánk és nem várnánk rájuk. Nevezhettek őrültnek, meg állatnak, de számomra az nem nyert csata, ahol nem pusztul a férgese. Ja és ez nem azt jelenti, hogy nem értek egyet a kezdeményezéssel vagy nem akarok részt venni, csak egy vélemény, ami szerint én eljárnék.
Sejtettem, hogy lesznek harciasabb alkatok is erre… éppen ettől tartottam. Csak most kaptam egy lehetőséget a tanári kartól, nem akartam azzal elszúrni, hogy belekeverem magam valami hatalmas bajba. Akkor aztán még több okuk lenne kicsapni engem. Persze időm sem volt végig hallgatni, mert Monstro is felpattant és úgy tűnt, hogy csak kötekedni akar.
– És azért, mert te egy izgága idióta vagy, mindenki szívja meg. Itt diákok vannak, akik nem olyan jó harcosok, mert még csak tanulják az önvédelmet. Itt a lényeg az összetartás lenne és az, hogy együtt óvjuk meg az ártatlanokat, nem az, hogy az olyan beteg pöcsök, mint te belerángassák a többieket a vesztükbe. – Na jó, én nagyon nem akartam látni, hogy egymásnak esnek. Egyáltalán ki a franc vagy te? Még sosem láttalak. – De Dominic nem hagyta abba. A hangja egyre erőteljesebb lett.
Nem értettem, mi ütött Louis-ba, de ahogy közelebb lépett, én is ösztönösen tettem felé egy lépést. Én bántottam őt… és most felelősséget éreztem azért, hogy megóvjam.
– Dominic, most mi a bajod? Itt pont az lenne a lényeg, hogy mindenki elmondja a véleményét, hogy lássuk milyen lehetőségeink vannak a Rend ellen. – Kicsit hátrébb is lökte Monstrot, ahogy kimondta ezeket a szavakat. – Akik nem a Roxfortban vannak, mint mi, még hatékonyabban is cselekedhetnének. Lehetne akár kétfronots akció is a dologból.
– Nekünk amúgy is edzenünk kéne… de akik már elvégezték az iskolát, ők erősebbek nálunk. – Mondtam, meglepően hangosan. Persze azonnal elpirultam, hogy ezt ennyi ember meghalotta. – Mármint ez is egy o… opció… – Tettem hozzá dadogva.
Naplózva


Elizabeth Hepburn
Hollóhát
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #31 Dátum: 2021. 09. 19. - 20:11:42 »
+1

◊ Mevengers ◊
2002. szeptember 10.

◊ Louis, Seb, mindenki ◊

Haladjunk, teljen meg tudással a hal agyunk


zene ◊ Wild horses outfit ◊ simple

Borzasztóan kíváncsi voltam, mi lesz itt pontosan. A nyáron elhatároztam, hogy az idén a szokásosnál is keményebben fogok nem csak tanulni, hanem gyakorolni is. Persze közrejátszott döntésemben a Foltozott üstben történt dolog is, hiszen Sophie is pont ott volt, de a fő mozgató rugója talán nem is volt. Egyszerűen ég bennem a tudás vágy. Jó akarok lenni, jobb, mint eddig. Idén először nem cak én fogok korrepetálni, hanem azt akarom, valaki nekem segítsen, engem tanítson. A tanórákon kívl, plusszban. Persze, hogy kaptam az alkalmon, és eljöttem. Idefele végig izgultam az utat. Kik lesznek még itt, mit fogunk majd csinálni...Aztán ahogy megérkezem, látom Merelt, majd megérkezik Louis is a mardekáros barátaival, és Sebastian is. Mindkettőjüknek örülök. Louisnak csak oda integetek, mert bár nagyon kedvelem, azt hiszem a barátai kevésbé kedvelnek. Hiába, azt hiszem sosem leszek egy zöldek által kedvelt személy. Bár nem zavar, Louis a barátom és nekem ez elég. Seb idejön, és máris sokkal jobban érzem magam. Nem kell egyedül ácsorognom.
– Szia.Te mennyit tudsz erről a valamiről?
Hát, nem olyan sokat, a suliban mondjuk egész sokan sutyorogtak már róla. De ahogy elnézem, idősebbek is vannak. Valami Ázsiai pasas is itt van.m őt például nem ismerem.
- Hát..keveset. De valami önvédelmi önképző kör féleség. Mint anno Dumbledore serege. -
Súgom oda halkan Sebnek, és csak figyelem az eseményeket, amik egész hamar el is kezdődnek. Meref feláll egy kis asztalra, onnan beszél. Amire az az Ázsiai pasas rögtön válaszol is, azzal, hogy ő inkább támadna, mert a meglepetés ereje hasznunkra válhat. Hát nm tudom, én mondjuk még nem tökéletesítettem a néma varázslást sem, egyre többször sikerül, de sajnos nem mindig. Aztán Dominic hangot is ad egyet nem értésének.
– És azért, mert te egy izgága idióta vagy, mindenki szívja meg. Itt diákok vannak, akik nem olyan jó harcosok, mert még csak tanulják az önvédelmet. Itt a lényeg az összetartás lenne és az, hogy együtt óvjuk meg az ártatlanokat, nem az, hogy az olyan beteg pöcsök, mint te belerángassák a többieket a vesztükbe. Egyáltalán ki a franc vagy te? Még sosem láttalak.
Dominicot annyira nem ismerem, de most teljesen egyetértek vele. Aztán Louis is beleszól, én meg csak egyelőre figyelek.
Dominic, most mi a bajod? Itt pont az lenne a lényeg, hogy mindenki elmondja a véleményét, hogy lássuk milyen lehetőségeink vannak a Rend ellen. Roxfortban vannak, mint mi, még hatékonyabban is cselekedhetnének. Lehetne akár kétfronots akció is a dologból.
Hát, én mindenesetre örülnék, ha valaki, vagy valakik tanítanának minket. De nem vagyok gyáva, vagy ilyesmi, ha már kellő tudással rendelkezek, esetleg.
– Nekünk amúgy is edzenünk kéne… de akik már elvégezték az iskolát, ők erősebbek nálunk.  Mármint ez is egy o… opció…
Ezaz. Edzés. A jobbak, idősebbek, tapasztaltabbak segítsenek nekünk.
- Akkor segítsetek nekünk. Tanítsatok minket.-
Mondom az idősebb, ázsiai idegennek. Biztos jó harcos, elég magabiztosnak is tűnik, ki tudja, lehet még tanárnak is jó. Tanulni akarok. És gyakaroloni. Sokat.


Naplózva


Serena Fawley
Griffendél Godrik Akadémia
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #32 Dátum: 2021. 09. 20. - 19:02:51 »
+1

Mevengers



2002. szeptember 10.

Az egészről Ellioton keresztül szereztem tudomást. Ő mesélt nekem erről a szerveződésről, és úgy gondoltam a búba süllyedésnél és a rágódásnál biztosan jobb, ha teszünk valamit. Nem mondanám, hogy teljesen képben voltam, mi is készül itt, nekem Elliot csak annyit mondott, hogy mikor legyek a Szellemszálláson. Elliot volt az én összekötőm.
Az egész napom ennek az eseménynek a fényében telt. Ezen gondolkodtam egész nap. Hogy lehet véget vetni ennek a Rend dolognak? Mit tudnánk tenni? Egyáltalán hányan leszünk?
Korábban még sosem jártam ezen a helyen - hiszen tiltott hely volt a Roxfortban, és azt híresztelték róla, hogy szellemek lakják. Aztán, hogy vérfarkasok odúja lett. Aztán meg, hogy Voldemort tanyázik itt. Szóval csupa olyan kellemes dologgal ijesztgettek minket, hogy egyáltalán nem is volt kedvem idejönni.
Most viszont itt voltam, és érdeklődve néztem körbe a helyiségben. Mert valójában egy helyiségből állt az egész épület. Romos volt, poros és koszos, de pont megfelelő egy ilyen gyülekezésnek. Mivel pont beestem az kezdésre, így csak odaintettem Elliotnak, aztán már a lányra is figyeltem, aki felvázolta, miért is vagyunk itt. Merel nem harcra buzdított minket, inkább csak egy összetartó csapatot akart létrehozni, akik tudják, hogy számíthatnak egymásra. Eddig tetszett a dolog, ebben benne voltam. Amit viszont utána Elliot mondott, az már nem tetszett annyira. Amit ő felvázolt, az nem kicsit volt aktívabb. Ő harcba hívott kiskorú varázslókat és boszorkányokat. Ez nagyon nem volt vicces. Közbe is szóltam:
-Elliot, nem uszíthatsz kiskorúakat harcra. Ezt felejtsd el. És egész egyszerűen nem rohanhatunk fejjel a falnak. Végig kell gondolnunk, tervet kell kieszelnünk. Ez nem működik csak úgy, hogy nekikrontunk. Ráadásul ahhoz kevesen is vagyunk. - néztem körbe, és próbáltam felmérni a létszámot.
Szerencsére többen egyetértettek velem, és felvetették az edzés lehetőségét. Tőlünk, felnőttektől várták ebben a segítséget, én pedig segítségkérően néztem Elliotra. Ugyanis, én nem voltam túl jó a harci varázslatokban - ezt láthatta is a találkozásunkkor. Inkább a védekezésben, és a gyógyításban jeleskedtem.
Láttam a srácok és a lányok arcán, hogy bennünk bíznak. Kihúztam magam, és végignéztem rajtuk.
-Én harcoltam a roxforti csatában, higgyétek el, annyira nem jó móka. Ehhez - akármennyire nem tetszik - profi segítség is kell. Anélkül nem menne. Én a harcban igazán minimálisan tudok segíteni, valószínűleg nem vagyok jobb párbajozó a legtöbbeteknél, viszont tervet kovácsolni, ötletelni tudok. Illetve gyorsan használható gyógyító varázslatokat is tudok mutatni nektek, illetve - ha kell - elég sok bájitalt is tudok keverni.
Vártam a válaszukat, hogy ezzel meg tudnak-e elégedni, vagy ez nem elég.
-Egyet bizton állíthatok: ez az egész küldetés nem veszélytelen. Olyan hatalmakkal akarunk ujjat húzni, akikről rettentő keveset tudunk. Gondoljátok végig, hogy mekkora áldozatot akartok vállalni azért, hogy eltüntessétek a Rendet a föld színéről.
Nem akartam elijeszteni őket, de azt sem akartam, hogy azt gondolják, hogy csak azért, mert szervezkedünk, ez könnyen fog menni. Mert ez egyáltalán nem volt igaz. Nem úgy működött, hogy fogjuk magunkat és megtámadjuk a Rendet, mert ezt így jónak gondoljuk.
Igen, pár éve még én is ezt hittem. Hogy csak azzal, hogy együtt harcolunk, és küzdünk, minden rendbe fog jönni. Aztán elkezdtük elveszíteni a barátainkat és ismerőseinket. Látni a sok-sok ismerő arcot a földön heverni. Talán ezért is kellett nekem az az egy év utazás a Roxfort után. Hogy tudjak felejteni...
Most pedig jó lett volna megoldani úgy, hogy ne kelljen felejteni. Hogy ezek a fiatal srácok és lányok épségben megússzák. Erre kellett törekednünk.
Naplózva


Merel Everfen
Hugrabug
*


VII. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #33 Dátum: 2021. 09. 20. - 21:55:03 »
0

Már emelem a pálcámat a nyakamhoz egy "sonorus HÉLÓ!"ra, ahogy Monstró összeszólalkozik Elliottal a felvetés kapcsán, hogy harcolnunk kéne, de szerencsére mások is közbelépnek, nem harapódzik el a helyzet annyira, végül inkább csak kivárom.
Ahogy Soulier közéjük is áll, csak a megszakítás kedvéért is megszólítom Dominicot a kérdésére szóló válasszal, még ha szigorúan véve Elliot helyett is, már csak annak reményében is, hogy kizökkenti a vérgőzből annyira, hogy félbehagyja a támadóságát. Legalábbis elnapolja.
-Egy ismerősöm, akit meghívtam, mert tudom, hogy ő is egyetért az ügyünkkel.- A hangsúlyból és tekintetemből érezheti - ajánlott - hogy ezzel a kérdést lezártnak veszem. És folytatom is Elliot felé fordulva, bár többi hozzászólóknak is szól, ezt a témát ő nyitotta.
-Mint mondtam, ez nem egy haditanács. Nem is vagyunk elegen, elég felszerelten és felkészülten egy komoly offenzívára, ha az is lenne a cél. Viszont!- Nyomatékosítás gyanánt körülnézek mindenkin, mielőtt folytatom. -Nem tiltom senkinek, hogy harcoljon, ha ő azzal tud hozzájárulni az ügyhöz. Nem is nagyon tehetném, magamat is tekintetbe véve ezen a téren. De, ez mindenkinek a saját megfontolása. Aki harcos, úgyis fog harcolni. Annyit kértem, hogy ne ez legyen az elsődleges fókuszunk. Ha menet közben "hullik a férgese" is, nem az én szívem fog beleszakadni, viszont drága győzelem lenne, ha ez legalább annyi ártatlan áldozatba kerülne. És őket ismerve, részükről, százával kerülhet áldozatokba minden veszteségük. És akkor nem vagyunk túl sokkal előrébb, mint ha csak a Minisztériumra bízzuk a felszámolásukat.
Bates és Hepburn felé fordulok egy kapcsolódó, más témához, részben pontosan szemléltetve, miért nem hadsereget akarok toborozni. A hölgyemény felé is biccentek - tessék, Monstro, a "még sosem láttalak"od margójára - akit én sem ismerek névről, csak a Foltozott Üstből, ahol összeterelt a véletlen, és együtt evakuáltuk magunkat a káoszból. Neki is volt ide konstruktív hozzászólása
-És pontosan: nem mind vagyunk itt harcosok, nem mind azzal jöttünk, hogy felszámolni akarjuk ezeket a taHqeq-eket, nem mindünknek lenne ott a helye egy offenzívában. Viszont bármelyikünk, akaratunkon kívül is, ott lehet egy következő incidensben. De tudunk segíteni egymásnak felkészülni, felkészültnek lenni, ha baj történik körülöttünk, és talán, még másoknak is segíteni felkészültnek lenni. Ez lehet a legjobb fegyverünk ellenük: ha minnél többen, ideálisan mind, akiket áldozataiknak szánnának, tudjuk, hogyan vigyázzunk magunkra és társainkra hatásosan. Ha bármit tennének, ott és akkor tenni tudunk egyből bármi szándékuk meghiúsításáért. Kijuttatni mindenkit, aki kijutna. És igen, harcba szállni velük is, azok, akik magunktól harcba akarunk szállni velük, ott és akkor.
Tartok egy kis hatásszünetet, remélhetőleg arra, hogy legyen ideje ülepedni a szavaimnak, át tudják gondolni a hallottakat. Én közben készen vagyok mostmár tényleg közbelépni egyből, ha ehelyett megint összeszólalkoznának.
-Tudom, hogy van itt, aki harcolni akar kifejezetten. Én magam is, harcoltam már ellenük kifejezetten a harc szándékával, és ha úgy alakul, fogok is még, ismerve magamat- vallom be, a teljes transzparencia kedvéért. -Nem tartok vissza senkit, aki szintén, kifejezetten tényleg akar. De ne rángassunk bele senkit, aki nem érzi ezt magában, és tartsuk mindig szem előtt, hogy ne az szenvedje meg az árát, akit megvédeni akarnánk eleve. Azért vagyunk itt, mert a Minisztérium - valljuk be - balfasz az ügy kezelésében. Szóval legyünk jobbak. Legyünk azok, akiknek lenniük kéne, helyettük is. Mert nekünk, a népnek, szükségünk van valakire, aki betölti ezt a szerepet. Mert a káoszból már elég volt. Számtalan módon tudunk segíteni, segítsen mindenki úgy, ahogyan a legjobban tud.



//A késői befutás lehetőségét nyitva hagyom szerintem az említett szeptember 30-ig, innentől pedig folytathatjuk szerintem kötetlen sorrendben is, ahogy a szituáció adja//
Naplózva


Mirabella Harpell
Griffendél
*


boszorkány

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #34 Dátum: 2021. 09. 28. - 21:25:02 »
0

Végre bosszú
2002.09.10.



To mindenki
captain Merels revenge


Utolsóként érkeztem a Szellemszállásra, mikor már minden roxfortos érkező feltűnés nélkül elhagyta az iskola terepét. Végülis többen is prefektusok közülünk, de azért maradtam én hátvédnek, mert... Mert én vagy kidumálom magam, vagy nem, de mivel nem tudom, mihez kezdjek a jövőmmel, az is lehet, hogy még az sem izgat, ha kikapok. De nem kaptam, mert a ma ügyeletes profok, meg a minisztériumi őrök se ügyesebbek, mint Friccs, úgyhogy baj és feltűnés nélkül megérkezem végül én is. Hogy ne zavarjak meg semmit, halkan lekucorodom valami félreeső, poros ülőalkalmatosságra, onnan pislogok az eseményekre, meg az egybegyűltekre.
Nem is kivételes már, hogy nincs kedvem idétlenkedni, nem csápolok oda se Elliotnak, se a prefektustársaknak - akikből meglepően sok van ezen az egyébként nagy eséllyel házirend-szegő eseményen. És nem is hívom fel magamra a figyelmet, aki észrevesz, annak egy nagyon halvány biccentéssel köszönök.  Hallgatom Merelt, és csak magamban jegyzem meg, hogy ha lány létére tele van a töke, akkor az igazából szerencse, mert hát ebben a helyzetben elkélnek a tökös lányok.
Pedig én majdnem hogy csak véletlenül betévedtem ide. Na jó, tudtam a dologról, de hogy miért is jöttem el… Elterelem a figyelmem? Luna talán nem örülne, ha tudná, hogy itt vagyok. Én meg annak nem örülök, hogy nincs itt - már persze nem a Szellemszálláson, hanem úgy a környéken, a Roxfortban. Nem tartom annyira biztonságosnak az új munkahelyét, de tény, talán még mindig nagyobb biztonságban van ott, mint a környékemen. Ha nem is csak a hiányát vagy az esetleges veszélyben levését akarnám elfelejteni egy kis időre, akkor ez a Merel által szervezett bosszúálló megmozdulás arra is pont alkalmas, hogy a saját, egyelőre megint vakvágányra futott bosszúhadjáratomról elterelje a gondolataimat. Vagy ha azt nem is, legalább úgy érzem, teszek valamit. Kevésbé személyes, de legalább sokkal közérdekűbb ügyben. Vajon Chris mennyire örülne, ha tudná, hogy a tőle meg a csajától szerzett kevés kis önvédelmi ismeretet ilyesmi helyzetben kamatoztatom?
Elliot felvetésére az embervadászattal elszántan bólogatok - aztán a mondandója további részére is bólogatok, bár azt már kevésbé lelkesen. Nem vagyunk képzettek… Hát én még biztos nem. De gyakorló annál inkább.
Amikor a mardekáros srác pattogni kezdett, keresztbe font karokkal dőltem hátra, nekivetve a hátam valami poros izének. Ez így izgalmas lesz, talán nem is kell messzire menni a balhéért.
Pedig én szívesen mennék messzire. Soulier ötlete nagyon tetszik, csak egy gondom van vele - én nem abban a frontban játszom, amelyikben szeretnék. Talán hiábavaló volt visszajönnöm a Roxfortba. A saját ügyemet kellett volna inkább hajtanom? Mostanra már biztos kihűlt a nyom, a gyilkos eltűnt, én pedig mindenféle tanórán bohóckodom. A Roxfort persze fontos, hogy tovább tudjak tanulni, hogy lehessen valami izgalmas szakmám, és jövőm… Egy normális világban, de nem ebben, ahol büntetlenül kiirthatnak családokat, és ahol állandó félelemben kell élnie az embereknek, miközben egyik terrorszervezet felbukkanását követi a másik.
A hollóhátas csajszival is nagyon egyet értettem. Az mindenkinek hasznos lenne, ha kicsit tréningezhetnénk is. Vagy legalább jobban megismernénk egymást. Serena felvetéséről eszembe jut valami, de előbb meghallgatom Merelt, hátha el bírja érni, hogy az Elliot meg a másik mardekáros gyerek között ne fajuljon tettlegességig a szóváltás - kicsit csodálkozom is, hogy így egymásnak ugrottak, mintha az elhangzott dolgok csak valami ürügy volnának, és más lenne itt az ellentét fő oka.
- Számtalan módon tudunk segíteni, segítsen mindenki úgy, ahogyan a legjobban tud.
- Egyet értek - helyeseltem csendesen, de határozottan, és kicsit kihúztam magam.
- Azt mondjuk nekünk is hasznos tudni, ki mihez ért. Szerintem itt máris kiderült néhány dolog, például hogy van, aki inkább harcos, van, aki be tud szerezni hasznos bájitalokat… Én… nem vagyok nagy harcos, viszont hozzá tudok férni pár… mugli lőfegyverhez… khm… Ebbe ne menjünk bele, de tudok szerezni, ha nagyon kell, és kicsit használni is tudom - túrtam csibészes zavaromban a hajamba, és próbáltam kerülni Elliot pillantását, mert ő nyilván kisakkozhatja, hogy Cartwright az a bizonyos forrásom. És nyilván a forrrásom nem tud róla, hogy ő a forrásom. De így jár, aki a páncélszekrény kulcsát nem rejti el eléggé... Nem is szólva a kis pisztolyról, amit titokban az orosz nőjétől kaptam...
- Szóval ez is van, meg lopakodni is egész jól tudok, gyorsan futok, tudok hoppanálni, és elvezetek nagyjából bármilyen járművet, a thesztrálfogattól a mugli autón át a hátaslóig bármit. Egy darabig dolgoztam is amolyan, a bagolynál megbízhatóbb üzenetközvetítőként. Szóval szívesen ruccanok ki néha a Roxfortból, üzeneteket közvetíteni vagy szerezni, és hallgatódzásban sem vagyok rossz… - somolyodtam el halványan. Ó, ha Cartwright tudná, mi mindent tudok még a fegyverei lelőhelyén kívül…
- Szerintem ez így elsőre amúgy majdnem a legfontosabb. Mielőtt kiismerjük az ellenséget, nem ártana a csapattársakat se egy kicsit.  Vagy legalább ne öljük meg egymást, ha már mind ugyanazért vagyunk itt - vigyorodom el, hátha a viccbe burkolás lehűti kicsit a kedélyeket. Végülis, az is a megismerés egy módja, ha kollektíve összeverekszünk… Rögtön kiderülnek a harci képességek és a mentalitások, az biztos.
Naplózva


Merel Everfen
Hugrabug
*


VII. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #35 Dátum: 2021. 12. 22. - 23:02:57 »
+3

Babazsúr
2003 január

-Na héló, héló!- tolakodok be Rhanda és Bern közé, mielőtt tényleg megtépik egymást. Kicsit hirtelen eszkalálódott ez a párbajgyakorlat.
-Tényleg így felhasználod ellenem, hogy...
Rhanda mondatát az érkezésem szakítja meg, talán segítve a dolgot azzal is, hogy valahol gyomorszájtájékon kell elfele tolnom Berntől, mert hé, újabb iskolatárs, aki az évek alatt egy egész fejjel túlnőtt engem. Nem olyan ritka eset mondjuk...
-Na! Úgy tudom a varázslópárbajt gyakorolni jöttetek. Cicaharcolni máshol is tudtok.
-De működött- vigyorog át a vállam fölött gonoszan Bernadette - ő se sok nehézséggel, de kis megnyugvás a lelkemnek, hogy azért nem mindenki tud fölöttem nézni át. -És te mondtad, hogy élesben bármit használhatunk, ami hatékony.
-A maszkos gyökereket nem hiszem, hogy hátba tudod majd szúrni bizalmasan veled megosztott titkaikkal. De nyugi, ha nem egy szobában lennék mindkettőtökkel, úgy hagynám, hogy összevesszetek, ahogy csak tetszik.
Még kapnak egy-egy figyelmeztető pillantást, mielőtt kilépek közülük. Év elején még nem számítottam rá, de Bern tényleg komolyan vette a kérésemet, és segített az iskolán belül terjeszteni, hogy engem meg lehet keresni biztonsági aggályokkal ésvagy abból fakadó korrepetálási igényekkel. Össze is gyűlt azóta, nem csak az elsődleges kis titkos társaságunk, de egy-két diák is néha, akik tényleg megkerestek. Nemrég még ez a két jelenség, leghírhedtebb szobatársaim is becsatlakoztak, pláne komolyan véve az ügyet. Talán a pletykáik meg összeesküvéselméleteik mögött azért ők is érzik, hogy minden azért nincs rendben a világgal.
Felállok a mostanra megszokott dohányzóasztal-pódiumomra, hogy minden jelenlévőhöz szóljak. Készültem valamivel mára párbajgyakorláson kívül is.
-Jól van, tartunk egy kör pihenőt!- Amint mindenki befejezi, amit épp csinált, folytatom egy baljósnak mondható mosollyal. -Valamint, örülök, hogy mindenki sikeresen túlélte a külvilágot a téliszünet alatt. Igaz, kicsit lecsúsztunk az újévről, de arra gondoltam, attól még megünnepelhetjük, hogy átvészeltünk egy újabbat.
Magamhoz intem a táskámat egy rozoga fogasról, és előcsúsztatok néhány üveget a tágított titkos rekeszéből.
-Gyakorlatilag nem vagyunk a Roxfort területén, és ennek a rozoga bódénak nincs saját házirendje,.. Mit szóltok egy kis nehezítéshez? Vagy esélyegyenlítéshez. Aki nyer egy párbajt, iszik egyet.
Lelépek az asztalról, hogy asztalnak is lehessen használni. Komisz vigyorral nézek körbe, és varázsolok néhány pohárkát is, ha valaki vevő lenne az ötletre, meg azért minimum egy pohárköszöntőre.
-...De legalábbis egy koccintásra azért mindenki a vendégem.
Merel Everfen, felelős prefektusok gyöngye, hölgyeimésuraim. Ha jót akarunk, érdemes lesz bármi további meccsemet elveszteni ma.
Naplózva


Elizabeth Hepburn
Hollóhát
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #36 Dátum: 2021. 12. 27. - 20:14:54 »
+1

◊ önképző szakkör◊
2003 január


zene ◊ Same Old Energy


Talán nem is baj, hogy Hugo nem jött. Jó egy kicsit kiereszteni a gőzt, és gyakorolni. Bár mikor jelentkeztem, és eljöttem, még fogalmam sem volt róla, hogy az a két picsogó csaj, Stella, és Lucy is itt lesznek. Szeptember óta piszkálnak, és ott kötnek belém, ahol csak tudnak, bár szerencsémre nem ők a hollóhát két legjobbja. Néha elgondolkodom, mit keresnek ebben a házban, de kiderült, hogy jól kutatnak. Magolni is viszonylag jól tudnak, mágiatöriből ők a legjobbak. Asztronómiából is. Hát..ezt a kettőt meghagyom nekik. Legyenek is velük boldogok. Kis kettesük kiegészült egy harmadik lánnyak, Ophéliával. Vele körübelül egy hónapja vannak jóban, de kizárólag azért, mert látták, hogy én is kezdek vele összebarátkozni, és hamar elhappolták. A Hugo eset óta kerülöm őket, amennyire csak tudom. Hülyeség volt úgy reagálni ahogy, és nem is értem mi ütött belém. De akkor is és azóta is gyűlölöm őket. Én. Azt hittem, én nem is tudok gyűlölni.
- Nicsak, már megint kit látnak szemeink.
- Na mi van? Hogy hogy egyedül jöttél? Nem kísért el senki?

Nem, mintha engem bárhova is kísérgetni kellene. Tudom, hogy rá céloznak, de semmi kedvem szópárbajt vívni velük. Gondolom se Stella, se Lucy nem akarnak a párjaim lenni, hogy velük gyakoroljak, de talán még lesz alkalmam visszavágni. Nem tudom, Ophélia magától jött e oda hozzám párnak, vagy Stelláék lökték ide, hogy újabb támadási felülethez jussanak, de nem is érdekel. És bár nincs olyan nagy baom vele, mégis sikerül egy két körben a padlóra vinnem. Rhandáéknak sem örülök túlzottan, de valahogy mégis Stelláék zavarnak. Akárhányszor rájuk nzek, eszembe jut az a baromi kínos késő délután a klubhelyiségben, és akkor én azonnal elvörösödöm.
-Tényleg így felhasználod ellenem, hogy...
Hátra pillantok, a hangok forrása felé, de ebben a pillanatban ostor csapást érzek a vállamon, ami eléggé fáj. Ophélia elégedetten vigyorog, miközben a kezemmel a vállamat dörzsölgetem.
-.... De nyugi, ha nem egy szobában lennék mindkettőtökkel, úgy hagynám, hogy összevesszetek, ahogy csak tetszik. Jól van, tartunk egy kör pihenőt!
Épp hogy csak Ophéliára pillantok, aki még mindig vigyorog, aztán jobbnak látom, ha Merelre figyelek.
 -Valamint, örülök, hogy mindenki sikeresen túlélte a külvilágot a téliszünet alatt. Igaz, kicsit lecsúsztunk az újévről, de arra gondoltam, attól még megünnepelhetjük, hogy átvészeltünk egy újabbat.
Hát..tvészeltük, de mennyire...beugrik a szünetes Mungós látogatásunk, Hugo szülei...olyan felfoghatatlan. A táskából elővesz pár üveget, amit meglobogtat.
 -Gyakorlatilag nem vagyunk a Roxfort területén, és ennek a rozoga bódénak nincs saját házirendje,.. Mit szóltok egy kis nehezítéshez? Vagy esélyegyenlítéshez. Aki nyer egy párbajt, iszik egyet...
Kissé meglepődöm, mert én..én nem szoktam inni..igazából csak rumos sütit ettem, meg konyakos csokit otthon...még egy vajsört se. Szabad ilyet? Izé...én prefektus is vagyok, meg minden...kissé talán le is sápadok, mert Stelláék odaosonnak mögém, és a vállamat kezdik ütögetni.
- Jaj, na mi van Hepburn? Ne legyél már olyan ne bánts virág. Annyira irritáló!
-...De legalábbis egy koccintásra azért mindenki a vendégem.
Egyáltalán nem vagyok ne bánts virág, csak nem hiszem, hogy alkoholt kéne innunk, és úgy lövöldözni egymásra. De Stella már lobogtatja is a kezét Merelnek, felemeli az én kezemet is, hogy mi benne vagyunk, nagyon is benne. Jó, legyen, de nem iszok sokat...
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #37 Dátum: 2021. 12. 28. - 10:07:35 »
0

◂szellemszállásozás
2003. január

minden jelenlévő
they created a monster

style: warm up zene: super tuna

A gyomrom görcsbe rándult egy kicsit a mágiától, ami a Szellemszállást uralta. Bár elígértem magam erre a párbaj ízére, nem éreztem úgy, hogy varázsolnom kéne. Merelnek nem említettem meg, hogy történt egy kis incidens novemberben, aminek köszönhetően az erősebb védelmi mágia, az átkozott tárgyak, de még csak az a nyamvadt hoppanálás is képes volt kikészíteni a testemet. Túl sokat nyeltem már el, ezúttal viszont azért, hogy valaki életét megmentsem… Aiden életét. Rám másképp hatottak az átkok, mint a többeikre. Talán anyám védőbűbája miatt, ami amúgy is furcsán sült el, talán mert már annyi szart összefogdostam, hogy a testem másképp állt hozzájuk. De az Aidenre küldött átok már kezdett belülről rágni.
Nem szóltam. Miért is szólnék? Ebben a kis társaságban azért küzdöttünk, amiért én küzdöttem, mégha számomra enyhén babazsúros módon is. Egyelőre beértem ennyivel, most a családomra és a családom életben tartására koncentráltam. Ezért hát itt voltam és segítettem annak, akinek éppen kellett, de egyelőre nem szálltam be a varázsolgatásba. A legtöbbjüknél csak azért voltam amúgyis ügyesebb, mert én odakintről jöttem és már használtam nagyon nagyon éles helyzetben is ezeket a varázslatokat. Bár tény, hogy a legtöbbször eszembe sem jutott mágiát használni, másképp akcióztam. Hol egy tőrrel, hol puszta kézzel vagy éppen azzal, ami a kezem ügyébe akadt.
A hely energiái kicsit enyhültek, ahogy párbajozás alább maradt és Merel megint a dohányzóasztal közepére került, mint legutóbb. Egészen jól összefogta ezt a valamit… társaságot… vagy minek nevezzük.
- Valamint, örülök, hogy mindenki sikeresen túlélte a külvilágot a téliszünet alatt. Igaz, kicsit lecsúsztunk az újévről, de arra gondoltam, attól még megünnepelhetjük, hogy átvészeltünk egy újabbat.
Na végre valami izgalmas. Az ünneplés egy kicsit jobban esett volna a testemnek, mint a varázsolgatás. Így is minden pillanatban attól féltem, hogy elered az orrom vére, a fémes szag ugyanis már megült benne.
- Gyakorlatilag nem vagyunk a Roxfort területén, és ennek a rozoga bódénak nincs saját házirendje,.. Mit szóltok egy kis nehezítéshez? Vagy esélyegyenlítéshez. Aki nyer egy párbajt, iszik egyet. - Folytatta, ahogy az ismerős táska titkos rekeszéből üvegek kerültek elő. Közben én is kihalásztam a lángnyelvet rejtő lapos üvegemet, de azt ajánlagatás nélkül meghúztam. Kellett a nyugtató ennek a meggyötört testnek.
- ...De legalábbis egy koccintásra azért mindenki a vendégem.
Elléptem a faltól, amit eddig támasztottam, kicsit neki ütköztem egy vöröshajú lánynak, akit épp egy másik csaj rángattott. Így egyenesen Merelhez és a pódiumához léptem.
- Kihívlak egy párbajra. De… csakhogy izgalmasabb legyen, támadjatok ketten engem. - Kacsintottam rá. Felemeltem a lucfenyőpálcát, aztán egy olyan részére sétáltam a helyiségnek, ahol bőségesen volt lehetőség a párbajra akár három ember között is.  

Naplózva




Merel Everfen
Hugrabug
*


VII. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #38 Dátum: Tegnap - 23:45:55 »
0

-Óóó, Everfen szeret egyre veszélyesebben játszani- vigyorog baljósan Bern, ahogy töltök koccintanivaló lángnyelvet annak, aki bevállalja. Minden bizonnyal lobogtatni akarja a tudatot, hogy újabb inkrimináló titok, amivel kereskedhet. De milyen érdekes, hogy pohárka persze az ő kezébe is kerül. Nem erőltetem rá senkire, aki direkt ellenkezni akar, csak esetleg oké, a közösségi nyomásra valóban rásegítek.
-Hogy pletykafészkek megtudhatják, hogy egyesekkel az oldalamon kiszökök inni? Valóban, milyen kár, hogy nem keringenek beszámolók ennél hihetetlenebb kalandjaimról is hírességekkel, a fele tanári karral, vagy épp Evermannal. Ja várjunk.- Emellé csak egy cinkos somolyt kap a drága. Mindegyik sztori csak nem lehet igaz, de ennyi közül válogatni, hogy melyik a pont csak elég abszurd a valósághoz... És Bern drága egyet találhat, ki szereti például terjeszteni a legelrugaszkodottabbakat is.
-Na de,.. nos, egészségünkre, és egy biztonságosabb évre!- mondok pohárközöntőt, amint mindenki becsatlakozott, aki meggyőzhető - és remélhetőleg a köszöntőre azért azok is, akik a pohár részétől tartózkodnának esetleg. A cinizmusomat inkább visszafojtom, miszerint az úgyse lesz, de legalább valamivel felkészültebben állunk elébe.
Elliot kihívására csak felvonok egy érdeklődő szemöldököt. Ő a változatosság kedvéért nem aggodalmas diáklány, viszont örülök, hogy itt van besegíteni, a világi tapasztalataival hasznos tippekhez férünk hozzá, amiket az iskola falai közül találgatva mi sem tudnánk érdemileg fejtegetni. Okoskodhatunk, "egy éles harcban milyen fura manőverek történhetnek még", elméletben, de az nem feltétlen lesz a valóság. Jobb nem akkor és ott hallani először ennek a tényéről.
Átnézek róla Hepburnre, aki valahogy belekeveredett ebbe a kihívásba hirtelen, de mire észrevesszük, Elliot már többesszámban beszél rólunk. Bátorító-ösztökélőn vigyorgok a lányra, de azért megvárok tőle egy jóváhagyó jelet először. Azért mégiscsak prefektus vagyok még mindig, és ez a kis magánakciózás is önkéntes alapon megy.
-Nos, azt hiszem, egyből egy bemutatóval kezdjük akkor- szólok mindenkihez, és a magam részéről felkészülök, akár Hepburnel összefogva, akár csak egy az egy ellen.
Naplózva

Oldalak: 1 2 [3] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.691 másodperc alatt készült el 37 lekéréssel.