Mézesfalás

Dom
#tyrameetsnyaláspálca
#ezténtutimegnemnyalom
#csakneegyemlemagam

Hűvösen kéklő szemeivel rámnéz, mintha megbántottam volna vagy rangon aluli lett volna az iménti beszólásom. Nos, nem igazán zavar, ha ő feljebbvaló, mint én, leginkább azért, mert ezt eddig nem érzékeltette velem egyszer sem, és tudom, hogy ez is csak vicc. Valahogy nem tudnám elképzelni róla azt, amit a többiektől hallottam, hogy milyenek a halálfaló családok sarjai, nem tudnék félni tőle, ahhoz nem ilyen kisugárzás kellene.
- Én vártam, te jöttél. Az a te bajod, hogy nem tudtál időben lefékezni, pff… úriember, naja - sóhajtok és a szemem forgatom.
A neve persze jócskán megelőzte a hírét, meg csomószor láttam a suliban is, hogy X Monstro, Y Monstro, tuti valami nagy híres varázslócsaládból származik, szóval egyébként biztos vagyok benne, hogy amúgy egy úriember (bármennyire is küzd ellene), mindazonáltal tökre nem lennék a helyében, eléggé szívás lehet az a fajta élet. Vajon már előre el van tervezve, hogy kit vesz majd el, úgy, mint a filmekben is? Nyilván ilyesmit nem fogok megkérdezni tőle.
De legalább megvan a tudása az alapvető illemről, végül is az már egy hasznos dolog. Valami gyorstalpaló lehet, hogy nekem is jót tenne, de azért a pukedli már nem muszáj.
Nyilván látom, hogy hiába próbálom lefektetni a szabályokat, bizony süket fülekre találnak. Túlságosan is hívogató az édességboltból kiáradó illat, engem is majdnem hatalmába kerített már, de azért még próbálok ellenállni és nyomatékosítani Domnak, hogy itt bizony nem lesz semmilyen nyalakodás. Ha meg esetleg mégis odáig fajulna a dolog, akkor majd bevetem az akciófilmekből tanult technikákat, legfeljebb jól pofáraesek és röhögünk egy jót.
- Tudod, én vagyok a hányós csaj, úgyhogy én hívlak meg a… a nyaláspálcára – még mindig nem tettem túl magam ezen, hogy lehet így nevezni egy édességet. Lassan hat éve része az életemnek a varázsvilág, de folyton jön valami hülye szó, mint például ez is, ami traumát okoz. – De igazán megtisztelő, hogy eljöttél velem… vagy én eljöttem veled, vagy mi – folytatom mosolyogva.
Amint belépünk, Dom lesz az idegenvezetőm, hisz ő tudja, hol vannak ezek a fantasztikusan szuperságos nyalánkságok, amikért már megérte neki eljönni. Bár nem kötötte az orromra, lehet, hogy csak más miatt jött Roxmortsba és ki akarta használni az ingyen nasi lehetőségét. Hmm. Átkarol és úgy vezet végig a bolton, én meg csak ámulok és bámulok, hogy miket képesek kitalálni ebben a világban. Azt sem tudom, hogy mi micsoda, kivéve a Mindenízű drazsét és a csokibékát. De nem fogok hencegni ezzel a tudásommal, tuti, hogy extra nyominak számítok vele. Ugyanakkor ő meg biztosan nem tudja, hogy mi az én kedvencem.
Megérkezünk a bolt leghátsó részébe és ott sorakoznak szépen egymás mellett a különlegesnél különlegesebb varázspálca alakú finomságok. Dom azonnal le is emel egyet, és a számhoz tartja. Kivillantom a fogaimat és ráharapok.
- Mufáj nyalni? Fe-intem ha-apni if tök jól ’ehet – mondom teli szájjal elégedetten. Gondolom, nem ilyesmire számít, de ha én ezt elkezdem nyalogatni, estére sem végzek vele, micsoda elképzelés már ez! Nekem ez így teljesen megfelel. Elveszem a kezéből a felkínált darabot és tovább folytatom a rágcsálást. Amúgy, egész jó.
- Na jó, akko’ válaff! Itt amúty le le-et ülni vaty kifizetem és ’elló? – kérdezem a sráctól és közben szétnézek, hogy mik vannak még körülöttünk.

Dom
#rágáspálca
#ezténtutimegnemnyalom
#fogaskérdés

Képtelenség ellenállni a sütiillatnak, ide még az is bejön venni egy akármi édességet, aki egyébként nem akar. Ugyanakkor nem irigylem azokat sem, akik az üzletben dolgoznak, mert tuti, hogy elegük van már belőle. Vajon ők ingyen ehetnek mindenből? Áh mindegy is, nem nekem való lenne, néhány hét után akkora lennék, mint egy hordó, és Szőke srác rám sem ismerne. Meg persze más sem.
- Mára nem ütemeztem be hányást, nyugi – vigyorgok. – De anélkül is szívesen eljövök – ezt nem tudom, minek mondtam, csak úgy. Terveim szerint mindketten tisztán megússzuk a mai találkozót. Ha meg nem, akkor az nem miattam lesz. Egy cukorkaboltban nem történhet ilyesmi, kivéve, ha túl sokat eszem. Nem én akarok lenni az, aki ezt be is mutatja, úgyhogy igyekszem a mértékletességet szem előtt tartani. Tehát fánkból elég lesz csak tíz.
Egy élet nem lenne elég arra, hogy az itt fellelhető összes édességből egyek legalább egyet. Annyira szép katonás sorba van állítva minden, hogy más túlságosan is nagy rend van és zavar. Vajon mi történne, ha leborulna egy polc mert épp megbotlok és odazuhannék és beterítene a nem tudom milyen cukorka? És eltűnnék alatta és felbukkannék a kupac alól, mint amikor kidugom a fejem a tengerből és mindenhol cukorka lenne még a hajamban is…
Az álmodozásból hamar kizökkent a tény, hogy ez a varázsvilág, itt nem úgy mennek a dolgok, mint a reptéri Haribo boltban.
Éppenséggel agyrázkódást szenvedek a nyaláspálcától. Nem is tudom pontosan, milyen íze van azon kívül, hogy édes. A szivárványos csiga alakú nyalókáról sem tudom eldönteni, az is csak édes.  Igazából, kicsit össze van ragadva a két fogsorom is… néha annyira jó ötleteim vannak, hogy magam is meglepődöm rajta, hogy mégis hogy pattant ki a fejemből ekkora hülyeség. Tehát ezért hívják nyaláspálcának, nem pedig rágáspálcának.
Leülök Dom mellé a földre. Nem egy klasszikus módja ez az evésnek, de ha szerinte oké, akkor szerintem is. És ha ez a polc dőlne le? – nézek Dom mögé. Ty, állj már le, komolyan!
Mosolyogva figyelem, ahogy Szőke srác hozzám hasonlóan igyekszik a nyaláspálca elpusztításának nekikezdeni, csakhogy beletörik a bicskája. Vagy a foga? Aggódó tekintettel nézem szegényt, remélem, hogy nem történt semmi baj.
- Nyugi, tuti túlélte, ha meg nem, majd Madam Pomfrey megoldja neked – biztatom aggódó fejjel - De az lehet, hogy kicsit fájni fog – mondom és eszembe jut, mikor az amcsi javasasszony helyreigazította a fogaimat. Nem volt kellemes érzés.
- Aerith? Ő a tesód? – kérdezem csevegő hangon és újfent beleharapok a nyaláspálcámba, nem tudom miért. Hallottam már a csaj nevét, de fogalmam sincs, kicsoda. Bizonyára ő is a suliba jár, ha beszélnek róla. Tíz hónap még nem volt elég arra, hogy mindenki nevét megtanuljam. Amúgy, szerintem nem néz ki annyira idiótán, de ezt nem kötöm az orrára.

Dom
#rágáspálca
#ezténtutimegnemnyalom
#azangolokfurák

Kezdem azt érezni, hogy veszélyt jelentek az emberekre meg szerintem amúgy magamra is. Egyelőre a fogaim a helyükön vannak, de ki tudja meddig. Szegény Szőke srácot jól megszívattam ezzel a hülyeséggel, pedig nem akartam ám. Milyen szerencse, hogy a varázsvilágban vagyunk és a csorbacsík problémára itt biztosan létezik szebb és jobb megoldás, mint a mugli világban.
- Pomfreyznod? – nevetem ki. – Nyugi, szépek maradtak. De vigyázz rájuk, a szép mosoly öltöztet – mondom és rákacsintok. Na nem ilyen flörtölős módon vagy hogy, hanem csak úgy simán, azt hiszem.
Egyébként határozottan jobb ezt az édességet így enni, ahogyan én, mivel így hamarabb végzek, és tudok mást is választani utána. Ha nyalogatnám, még holnap is itt ülnék és éhesebb lennék, mint előtte, annak meg semmi értelme. A nyalóka valahogy nem az én világom, de ha másképp is meg lehet enni, akkor miért ne. Csak ne ragadna tele a fogam vele.
Ilyesmiken tűnődöm, mikor Szőke srác kiböki, hogy az említett lány az uncsija. Nem is nagyon mondok rá semmit egy „ühüm”-ön kívül, meg akkor is éppen tele van a szám cukorkristályokkal. Valszeg ismernem kellene, ha így említi, de túl új vagyok még, örülök, ha a háztársaim nevét tudom úgy nagyjából. De előfordul, hogy nem tudom a nevüket, és kapnak egy becenevet, mint Szőke srác – bár az ő nevét éppenséggel tudom. Mindig elképedek, hogy hogyan lehet ennyire fehér a haja.
Tovább is szövi az előző gondolatot. Lehetséges, hogy én meg kissé feltekertem a hangerőt.
- HOGY MI A F… - fakutya, fene, fiók, faszén, fakopáncs – wow – ez mind a reakcióm az elhangzottakra már kissé halkabban. Próbáltam türtőztetni magam, hogy semmi olyat ne mondjak, ami nem illik egy lányhoz. Szerencsére épp nem volt a számban semmi, így megúsztam fulladás nélkül.
Egy rövid ideig még a szám is tátva marad, de igyekszem összeszedni magamat, letörölni a képemről a döbbenetet meg visszatérni a nyalókámhoz. Hol élnek az angolok, a középkorban? Habár, még mindig vannak lovagok, úgyhogy ez a teória akár helytálló is lehetne. De nagyon gáz, hogy szegény srácot belekényszerítik egy házasságba. Főleg, hogy még rokonok is… Brrr… Huh, Eloise meg igazán bátor, ha a barátnője mer lenni ilyen jövőkép mellett, bármit is szeretne Dom. Milyen furcsa, hogy néhány perce pont ilyemi jutott eszembe vele kapcsolatban és nem is gondoltam, hogy igaz lehet.
Azt hiszem, ő is érzi, hogy kissé letargikus hangulat lett úrrá rajtunk, így elkezd piszkálni. Igyekszem elhessegetni a negatív gondolatokat a fejemből és visszatérni a jelenbe.
- Naaaa! Mindenhol ragacsos leszek! – nevetve próbálom elhárítani a támadást, de nem teljesen sikerül. – Úgy érted, a ragacsos nyáladdal? - Én nem veszem fel a harcot, próbálok megmenekülni. Amint abbahagyja, a nevetéstől kissé kifulladva odamászom mellé és a fülébe suttogok nagyon halkan, hogy más meg ne hallja. Lehet, hogy a hajammal megcsiklandozom kicsit, kissé zilált a mai frizurám.
- Borítsuk fel együtt ezt a polcot és fussunk el! – suttogom. Kissé eltávolodva, de még mindig benne vagyok az arcában, folytatom – persze előtte kifizetek mindent és veszek egy halom édességet – mondom vigyorogva.
Belenyúlok a táskám mélyére, kiveszek egy pici zacskót és a kezébe nyomom nagyon óvatosan, nehogy kiszakadjon. Szerintem biztosan tudja, hogy mire való. Fekete por van benne. Vigyorgok, mint egy ovis, aki most készül valami hatalmas csínyre. Az ovison kívül végül is a többi dolog helytálló.

Dom
#rágáspálca
#ezténtutimegnemnyalom
#izgiiii

Szőke srác nagyon kitartó és elszánt. Az én hülyeségem miatt majdnem a fogai bánták – franc, hogy kicsúszott a számon, hogy szépek – de továbbra is kitartóan rágcsálni akarja a nyalókát, amit valószínűleg nem így kellene enni. De jó poén és vicces, hogy összeragad a fogsor tőle.
- Azt mondtam volna, hogy szép? – kérdezek vissza, de már menthetetlen a dolog. Nem vagyok egy kamuzós, és hát szó mi szó, eléggé szép, igen. – Úgy értettem, hogy szépen a helyükön vannak – vigyorgok zavartan és egy kósza tincset söprök ki a szememből, de lehet, hogy nem is volt ott semmi. Na persze, majd még én csaj létemre simizzem az egóját, nincsen neki arra szüksége, úgyis tudja, hogy jól néz ki.
A pimasz bókjára inkább nem is mondok semmit, csak vigyorgok. Nem az első eset már, hogy valami pajzán dumát tol, tökre lepereg.
Az Aerith téma nem volt túlságosan lelkesítő, így hát a kezdeti megrázkódtatást követően igyekszem magam minél előbb túltenni rajta. Igazából, nem ismerek senkit olyan jól még, hogy bármi ilyesmit tudjak róla, lehet, hogy ez a dolog tök normális Angliában, ha már lovagjaik is vannak ugye… Nem is mondok egyebet. Szőke srác igyekszik elterelni a figyelmemet róla, hát jó legyen, ide kevés lesz az, hogy próbálok ellenállni és küzdeni a végsőkig, úgysem fog békén hagyni és az egész ruhám ragacsos lesz ráadásul. Hirtelen gondolattól vezérelve az egyik pillanatban, amikor épp az orrom elé repteti a ragacsos, félig összerágott nyaláspálcáját, megfogom a kezét, és ráharapok a nyalókára, ami innentől kezdve már az enyém. Így jártál, Szőke srác, ez már az enyém, bármennyire is tocsog a nyáltól.
- Ezt buktad – jelentem ki és kiöltöm rá a nyelvemet a játék kedvéért. Elégedett vagyok a győzelmemmel, de vélhetően nem tart sokáig és valahogy biztosan kitalálja majd, hogyan lopja vissza.
Amikor már közelebb vagyok hozzá, halkítok a hangerőn. Fura, hogy ennyire az arcába másztam, nem is tudom, miért csináltam.
- Aha – felelem még mindig vigyorogva. Régen volt egy olyan szokásom, hogy beharaptam az alsó ajkamat, ha izgalmas volt a szituáció, de szerencsére leszoktam róla, néha még emlékeztetnem kell magamat, hogy ne csináljam. Még félreértené, vagy ki tudja. – De EGYÜTT – nyomatékosítom továbbra is suttogva miután összeorroztunk. Hű de kékek a szemei. Jaj, nem kalandozhatok el ilyen fontos helyzetben. Pislogok kettőt, hogy visszabillentsem magam, majd folytatom. – Nem foglak megetetni, de lehet arról szó, hogy mondjuk adok belőle, meg visszakaphatod a nyaláspálcát, amit botor módon elvesztettél.
Meg sem várom, hogy mit mond, ez az etetés-dolog nem alkuképes. Illetve, jelen esetben semmiképpen sem.
Elindulok a pénztár irányába, és még összeszedek egy csomó sütit meg különféle cukorkákat, és találok fánkot is ooooohhh, nyilván vinnem kell azt is, csak ne lenne belőle ennyire sok, nem tudok dönteni. Miután összeszedtem mindent, a pénztárnál szépen kifizetem az összes kaját – beleértve a két nyaláspálcát, amiket már a legkisebb jóindulattal sem lehet nevükön nevezni. Bedobálom őket a pici táskába, amibe hihetetlen módon minden befér, milyen meglepő.
Visszasietek a bolt hátulsó részébe és cinkos mosolyt villantok a tettestársamra.
- Na? Hogy csináljuk? – kérdezem izgatottan.

Dom
#rágáspálca
#bakkermegnyaltam
#izgiiii

Megint azt csinálja, kiborít. Vagy lehet, hogy az arcomra van írva, hogy mit gondolok. Ez eddig még nem jutott eszembe. De ha valami szép, akkor azért azt biztosan nem sírva nézi az ember… Azt hiszem, ebből már nem mászom ki sehogyan sem.
- És akkor mi van? – próbálok közömbösnek tűnni – az enyém is szép… az... tök átlagos dolog – amúgy nem, de megvonom a vállam. Az a baj, ahogy látom, hogy vigyorog, nem tudok közömbös lenni, ha megszakadok sem, mert átragad rám és akkor lebuktatom magam. Inkább a mögötte sorakozó nyaláspálcákat kezdem nézni, mintha hirtelen érdekesnek tűnnének. A szemem vigyorog, de az arcomat próbálom kontrollálni, bár úgysem tudom sokáig. Közben a saját nyalókám utolsó molekuláit rágcsálom le a pálcikáról. Majd ugye jön az övé…
Ez a nyaláspálcás dolog, hát, lehet mondani, hogy kicsit sok volt, bele sem gondoltam, hogy mit csinálok, felhívás keringőre. De csak úgy jött az ötlet, jó poénnak tűnt. És amúgy igen… nekem is pont a smárolás jutott eszembe, amint a számba vettem a ragacsos nyalókáját, csak akkor már késő volt. Mindegy, úgysem lesz itt olyasmi, legalább szerzek neki pár izgi pillanatot, úgyis csak játék az egész, nem?
- Tudom – felelem és elvigyorodom. Mást inkább nem csinálok, nem akarok olajat önteni a tűzre, pedig lennének még ötleteim. – Te már sajnos nem tudod kipróbálni, hogy milyen – folytatom lebiggyesztett ajkakkal és mutatom a sajátomat. Az övét vissza nem adom, az már biztos, megnyertem.
A pénztáros néni mosolya nem volt őszinte, amikor látta a teljesen- és félig megevett édességeket, amikor fizetni megyek, de legalább jöttem és becsülettel kifizettem, nem? Meg vettem még egy rakat cuccot. Szóval, hálás lehetne… meg is érdemli, hogy jól leborítsuk azt a polcot.
Visszasietek Szőke sráchoz. Irtó cuki, hogy varázslattal szeretné megoldani a dolgot. De ugyan már, nem kell ide ilyesmi. Főleg nem Bombarda, azzal robbanna az egész kóceráj.
- Nyugi, nem fog rám borulni. Nézd – mondom, majd egy gondosan a helyére rakott nyaláspálcát megpöccintek az ujjammal és magatehetetlenül leesik a földre. – óh, de ügyetlen vagyok! – folytatom színpadiasan és rákacsintok vigyorogva. Jaj, micsoda véletlenek vannak, ugye? – Nem kell ide varázslat, csak borítsuk és fussunk – suttogom újra a fülébe cinkos mosollyal. A fekete izét nem tudom, hogyan kell használni, csak jó ötletnek tűnt… pár hete nyertem egy harmadikos Griffendélestől, mert fogadtunk, hogy ki tud több mac’n’cheese-t enni és természetesen én nyertem. Azóta kissé vegyes érzelmekkel gondolok erre a kajára. – Hát, ja, dobd el aztán hagy szóljon! – mondom csillogó szemmel.