+  Roxfort RPG
|-+  2002/2003-as tanév
| |-+  Hertfordshire, egyetemváros
| | |-+  Hertfordshire városa
| | | |-+  Sakáltanya
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Sakáltanya  (Megtekintve 1421 alkalommal)

Oscar Caine
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2021. 09. 29. - 09:48:38 »
+1

Részeg király
2002. szeptember 30.



zene: Néhány korty, és semmi se fáj oufit: csodás stílusod


Szórakoztató, nagyon szórakoztató volt, ahogy próbálta előadni az ártatlan és nagyon engedelmes vagyon a saját szabályaimhoz srácot. Ezekkel inkább tette magát számomra érdekesebbé, és amit érdekesnek találtam azt nem hagytam annyiban. Túlságosan szerettem lefejteni az emberekről a rétegeket. Bár nem lenne egészséges minden embert csak egy érdekes és felvágnivaló hósdarabnak tekinteni. De sosem mondtam, hogy normális vagyok. Szóval kíváncsi voltam és meg akartam fejteni. Szórakoztam talán, mert kegyetlenül szerettem játszani.
Csak egy kicsit proba akartam döngölni. Anyni szenvedést csak elviselt egy aranyvérű nem? Én mindent elveszítettem, és ők még most is olyan faszán jól éltek. Micsoda alósbb osztály beli gondolataim vannak. Tényleg elgondolkodom, nem vagyok-e kommunista. Valahogy fel kellene rázni ezt az álmos és szánalmas varázsló társadalmat. Csak az a baj, nekem sajnos van egy enyhe kis erkölcsi kódexem. És igazából senkit sem akarok bántani. Annyira. Csak egy kicsit. Ez még egészen belefért a keretbe.
Elővettem magam a lazának és a szemtelen Cainek, hogy könnyebb legyen, de úgy tűnik, Narek nem csak külsőleg, de természetileg is teljesen más, mint az átlag. Ez pedig méginkább maradásra késztetett. Főleg, hogy nagyon is észrevettem a zavarát. Kedvem lett volna már most lesmárolni, de akkor hol maradt volna  aszórakozás?
– Mi a szart akarsz Caine? - kérdezte, miközben hátrébb próbált húzódni, de mielőtt majdnem leesett volna, halkabbra vettem a hangomat és odahajoltam kicsit még közelebb hozzá.
- Közelebbről megismerni - suttogtam, kicsit rekedtesen is, majd kacsintottam felé egyet kicsit talén pimaszul is végigmérve az ágyékának környékét, miközben engem abban a pillanatban áztatott el a kólája. Igazából nem akadtam ki, hogy koszos lettem. Otthon mindig mindenki koszos volt. Inkább ahogy törölgetni kezdett, csak ravaszul megfogtam a kezét és odahúztam, ahol már nem is volt folt, de más igen. Az sem zavart volna, ha elutasított, vaalhogy túlléptem már az ilyen szarságokon. Csak élveztem a pillanatot. Ahol nem kellett mással foglalkozni. Láttam a pírt az arcán, így meg méginkább nem akartam elhúzódni tőle, csak közelebb csúsztam, hogy a kezét magamra tegyem. A másik, szabad kezemmel pedig, amivel eddig a sörömet szorongattam, megragadtam Armin állát, és egy kicsit határozottan, de nem erőszakosan felém fordítottam. Már szinte olyan közel volt az én arcom hozzá, hogy az ajkunk szinte súrolta a másikét.
NEm vártam igazából tovább, csak megcsókoltam. ha hagyta, ha nem, a nyelvemmel megkerestem az övét. Magam is meglepődtem, hogy mennyire élveztem. Édeskés illata volt Arminnak, ami teljesen más volt, mint amit otthon is megszoktam. Otthon nagyjából bűzös volt minden. Hogy ne legyek én se olyan szánalmas midnen reggel lezuhanyoztam a campusz öltözőjében. Külölnegesen édes volt és kellemes a csók is. Több volt, mint egy két pillanat, és talán ő is érezhette, hogy odalent is milyne jól éreztem magam, ha nem kapta el még onnan a kezét.
- Ezt a szegény nadrágot valahol le kéne venni, nem? - kérdeztem egy kicsit ababhagyva a csókot, miközben én is megsimítottam Armin combjának a belső felét, egy kiciskét bentebb, hogy mégse legyek anynira visszafogott.
Ha el is ütötte, vagy ha el is húzódott, már megérte. Túlságosan is élveztem, és túlságosan is többet akartam belőle.
Naplózva


Armin Narek
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


A festő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2021. 10. 03. - 16:22:38 »
+1

illuminált állapotok



2002. szeptember 30.

outfit
: black # megjegyzés: Hááát

18+

Túl közel volt hozzám Caine. Éreztem az alkoholtól kissé keserű leheletét az arcomban. Nem szerettem ezt a gyógynövényes aromát, mert csak borzongás járt tőle végig.
– Közelebbről megismerni – bámult rám úgy, mint aki fel akar falni. Nem akartam, hogy közelebb hajoljon, ezért remegni kezdtem. Menekülni kell, mert muszáj lesz menekülni innen ahhoz, hogy ne érinthessen meg. Nem szerettem azt, amilyen hatással volt rám Caine. Nem szerettem gyengének tűnni, ráadásul nem tudtam tenni a remegés ellen. Ezért is öntöttem le a kólával és kezdtem idegesen törölgetni, hátha utána végre szabadulok. Nem így volt.
Ráfogott a csuklómra, közelebb vonta a kezemet magához. Éreztem odalent mindent, pedig nem akartam. Éreztem, hogy kipirulok tőle. A fülem égett a forróságtól zavaromban. Nem akartam ezt, nagyon nem, mert nem volt szabad. Helytelen gondolatok sokasága öntötte el a tudatomat, ahogy mind jobban simítottam a keménységet. Ő mozgatott, az én ujjaim élettelen bénultsággal hagyták el magukat. Caine bármit megtehetett, mert én ilyesmivel még nem találkoztam és nem tudtam mit kéne tennem… nem akartam, hogy mások észrevegyék, nem akartam, hogy ő erőszakos legyen.
Túl sokat agyaltam. Egészen pontosan annyit, hogy lelkierőm sem volt elhúzódni. Közelebb hajolt, ahogy az államnál fogva közelebb vont magához. A szemeibe néztem egyenesen, azt várva, mi történik… de az ajkai az enyémre tapadtak. A nyelve átvándorolt a számba. Soha senki sem tette meg velem ilyet. Nálunk ez nem volt szokás. Csókot csak a házastársak váltottak, ha az ember szigorúan betartotta a szabályokat, márpedig nekem muszáj volt. A szüleim elvárták, kiváltképpen az apám.
Lehunytam a szememet, valahogy megadtam neki magam. Finoman viszonoztam a tetteket, egyfajta ösztönként. A kezemet nem engedte továbbra sem, kicsit olyan volt, mintha nem is érezném igazán az erőszakos szorítást… csak az ajkai léteztek, amik puhák és forrók voltak. Aztán még is elhúzódtam, ő pedig nem hajolt utánam.
– Ezt a szegény nadrágot valahol le kéne venni, nem? – kérdezte és ahogy lesiklott rajtam a keze, megsimította a lábamat. Az ujjai a combom belseje felé simítottak. Nem értettem, miért teszi ezt, mire jó ez neki és miért akar velem kettesben lenni. Talán szűz vagyok és nem csókolóztam még, de azért nem voltam olyan hülye, hogy ne értsem a célozgatását.
– Miért akarod ezt ennyire… – dünnyögtem az ajkaira, de még hátrébb dőltem, úgy, hogy most ne tudjon lesből támadni. Kellett egy kis idő ahhoz, hogy levegőhöz jussak és átgondoljam mi folyik itt. Talán egy kortyot sem ittam, mégis olyan érzésem volt, mintha valami kábult állapotban lennék.
– A kollégiumban nem egyedül vagyok. A szobatársam barátai éppen ott vannak. – Közöltem, egyértelműen utalva arra, hogy nálam nem tudja levenni a nadrágját. Nem is bántam, hogy ez az egész nem hazugság. A műtermem is az egyetemen volt, egy aprócska teremben, ahol többekkel osztoztam.
– De otthon biztosan leveheted. Egyedül. – Hangsúlyoztam ki az utolsó szót és lelöktem magamról a kezét. Nem akartam, hogy oda nyúljon és érezze azt a hülye lüktetést, ami kezdett közben az őrületbe kergetni.
Naplózva


Oscar Caine
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2021. 10. 04. - 15:14:15 »
+1

Részeg király
2002. szeptember 30.



zene: Néhány korty, és semmi se fáj oufit: csodás stílusod

AJ-AJ


Közel voltunk egymáshoz, bnagyon közel. Bár éreztem, hogy ez egy kicsit csak a testünk szempontjából volt igaz, enyhén éreztem magunk között azt a furcsa falat, ami mögött ott rejtőzött maga Armin Narek. Hirtelen érdekes célkitűzésnek tűnt, hogy ledöntsem azokat a falakat, hogy megismerjem milyen is volt ő emögött a páncél mögött. És hirtelen még nem is arra koncentráltam, hogy jól pofára ejtsem, amikor csak akarom. Persze megtehettem bármikor, csak túlságosan érdekes volt. Egy kicsit tovább szerettem volna eljátszani vele. Egy kicsit tovább akartam azt a furcsa parázslást érezni közöttünk.
Megfogtam a kezét és odairányítottam magamhoz. Érezhette, hogy menynire élveztem, és láttam rajta a félhomályban, hogy elpirult, ez pedig még jobban lázba hozott. Nem kapta el rögtön a kezét, és éreztem, hogy egy része akarta, akart engem, csak zúlságosan korlátozta őt az a hülye vallása és még saját maga is. Fel akartam szabadítani, látni akartam úgy, hogy nem köti meg semmi, csak egyszerűen élvez. Azt akartam, hogy engem élvezzen. talán túl mohón is kívántam túlságosan türelmetlen voltam. De közelebb hajoltam, és hosszasan megcsókoltam.
Édes íze volt az ajkának, olyan édes, mint a méz. Követelőzően egyre többet és többet akartam tőle, élveztem, ahogy viszonozta, ahogy egymással smároltunk, talán még ilyen heves lüktetést egyik kalandom során sem éreztem. Nem ez több volt, olyan szinten vonzott, hogy elviselhetetlen volt. Az előző kalandjaim hodegek voltak gyorsak és szándékosak, hogy egy kicsit megkeserítsem a szánalmas aranyvérűek szánalmas életét. De most valahogy nem erre gondoltam, és nem jutott eszembe az, hogy ő is egy közülük.
Miért akarod ezt ennyire… - lehelte az ajkaimra amitől megborzogtam, majd ahogy hátra dőlt csak rákacsintottam. lüktetett minden porcikám, a gatyám túl szűkös lett, és még csak be sem voltam rúgva, mint az állat, alkohol ide, vagy oda.
- Mert te is akarod ezt, Narek. Tudom, hogy akarod - suttogtam szexin rekedtes, mély hangomon. De persze megint csak jött az a kis nevettséges önellentmondásos kis elutasítás.
– A kollégiumban nem egyedül vagyok. A szobatársam barátai éppen ott vannak. De otthon biztosan leveheted. Egyedül.  - Csak ravasz mosolyra húztam a számat. Engem nem lehetett így lerázni, miközben éppen majdhogynem kiszúrja a szememet a kis cukorrépájával. Közelebb csúsztam hozzá, hogy a kezemet a nadrágjához nyomjam, és úgy suttogtam a szavakat.
- Engem nem csapsz be, Narek. Magadat talán igen, de nekem nem tudsz hazudni - mormoltam egy kicsit megnyalva Amrin puha ajkait, miközben simogattam odalent. - Balszerencsédre sajnos otthon nem vagyok egyedül - Amekkora házunk volt az ember még a mosdóban sem tudott bizonságosan maszturbálni, hogy kielágítse az igényeit. Túl sok kölyök volt otthon, én meg tapintatos és szerető báytus voltam, ha már a maradék a börtönben ült.
Szóval egyszerűen fogtam magam, és elhoppanáltam. Nem mentem messzire, igazából, csak a mosdóba, amit egy ügyes pálcaintéssel kisajátítottam csak magunknak, és ott foltyattam, ahol abbahagytam. Amrin Narek száját csókoltam, miközben összedörzsöltem a csípőmet az övével, hogy egy kicsit máshogyan is érezzen. Csak reméltem, hogy ezek után őt is magával fogja rántani az a forró pulzálás, ami bennem is lüktetett. Kezemmel beljebb merészkdetem a nadrágján, és az alsóján is, hogy megérintsem a forró bőrét. Ha akart volna pofán vág. árteni szoktam a célzást. A legelején is. Nem voltam egy perverz szatír, de Armin nem azt mondta, amit gonodlt. Így engem is egy kicsit összezavart, de nem adtam fel. Meg akartam neki mutatni, hogy eddig mit hagyott ki az életéből.
Naplózva


Armin Narek
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


A festő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2021. 10. 08. - 18:33:27 »
+1

illuminált állapotok



2002. szeptember 30.

outfit
: black # megjegyzés: Hááát

18+

A szívem túl hevesen vert. Úgy éreztem, menten kiszakad a helyéről, áttépve a húst is és majd odahuppan szépen Oscar túlzottan is forró ölébe. Nem akartam ennyire közel lenni hozzá… sosem voltam senkihez ennyire közel. Legalábbis olyanhoz semmiképpen, akinek ennyire zavart az illata. Nem akartam érezni, ahogy az kellemesnek tűnő illat beleveszik az alkohol furcsa bűzébe… de éreztem és tökéletesen ki tudtam szűrni az elegyet a kocsma többi szagából. Őszintén irigyeltem Caine-t, hogy részeg és erre talán nem is fog emlékezni.
– Mert te is akarod ezt, Narek. Tudom, hogy akarod.
Nyeltem egyet. Talán egy részem akarta, vagy éppen csak a testem jelezte, hogy biológiai szempontból nagyon is felkészült egy aktusra. Mégis az érintés ott a nadrágján, amivel erőszakosan nyomott magához zavarba hozott. Éreztem, ahogy ég az arcom az egésztől… és, hogy nem tudom, mit kéne tennem. Örültem, mikor egy pillanatra felszabadultam, ám akkor ő húzódott ismét közelebb, hogy ott érintsen. Le akartam magamról rázni a kezét, de nem tudtam már messzebb húzódni.
– Engem nem csapsz be, Narek. Magadat talán igen, de nekem nem tudsz hazudni. – Ahogy végig nyalt az ajkaimon egy halk „ah” csusszant ki közülük. Éreztem, hogy odalent a keze alatt még jobban mozgolódni kezd a forróság. Egyre erőteljesebb jeleket csalt elő belőlem, de nem akartam. Nem akartam érezni a szorító érzést a ruha alatt, sem azt, hogy ezeket tényleg ő váltja ki… az egész embertől a hideg rázott. –  Balszerencsédre sajnos otthon nem vagyok egyedül.
Már majdnem megnyugodtam, hogy eltűnhetek innen anélkül, hogy vele kéne mennem. Mégsem engedett. Egész egyszerűn csak megfogta a kezemet és már hoppanált is. Nem ellenkeztem, mert tudtam, hogy veszélyes lenne közben, de amikor a mosdóba értünk elbizonytalanodtam. Hiába zárta ránk az ajtót és kezdett el azonnal csókolni. Valahogy nem tudtam felvenni a ritmust. Éreztem, ahogy hozzám simul odalent, de az én fejemben csak az kattogott: Armin, az első alkalmad egy kocsma mocskos vécéjében… Az egy dolog, hogy ígértet tettem odahaza, hogy csak a házasság után fekszem le bárkivel is… nem akartam ilyen emlékeket.
– Caine… ne… – Próbáltam először szavakkal, de addigra a keze már a nadrágom alatt volt. Az alsó nadrág alá könnyen beférkőztek az ujjai, amibe egy cseppet bele is hullámzott a csípőm. – Hé! Mondom ne! – Ismételtem meg, majd meglöktem, hátha akkor távolabb kerül tőlem. Nem az volt a baj, hogy nem akarom, egyszerűen csak nem egy ilyen helyen akartam elveszíteni a szüzességemet.
– Vigyél el egy rendes helyre, ha már minden áron rám akarsz mászni, te tahó. – Vetettem a szemére, talán túl erős akcentussal is. Próbáltam nem sértettnek tűnni, de nagyon is az voltam. – Nem fogok egy koszos vécében izélni veled.

A játék más helyszínen folytatódik.
Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.131 másodperc alatt készült el 32 lekéréssel.