+  Roxfort RPG
|-+  2002/2003-as tanév
| |-+  Hertfordshire, egyetemváros
| | |-+  Hertfordshire városa
| | | |-+  Keresetlen Komédiás Kamaraszínház
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Keresetlen Komédiás Kamaraszínház  (Megtekintve 644 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 07. 12. - 14:57:12 »
+1



Egy nem túl nagy színház, ám aprócska nézőtere egyre gyakrabban telik meg az előadások alkalmával. A társulat népszerűsége egyre inkább nőni látszik, egy 2000-ben történt befektetést követően. A színpad kör alakú, és a nézőtér spirálisan van kialakítva körülötte a jobb akusztika kedvéért. Ezek az előadások rendszerint hihetetlenül látványosak, leginkább azért, mert mágiával bármit meg lehet tenni.
Az előadók kis társulata szívesen fogadja az ifjú tanítványokat. Az, hogy miként jelenítik meg a legtöbb elképzelhetetlennek tűnő darabot, műhelytitok, de annyi tudható, hogy minden csupán illúzió.

Éppen játszott darabok:
Fallosz, a kentaur
Halál és Álom - avagy: Thanatoszt és Hüpnosz
Naplózva

Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 11. 18. - 12:17:18 »
+1

Phalloszi történetek

Daisy
(2002. november 20.)
öltöztetnéd

Dudva az éhes dúvadnak! Elkeserítő
megszomorodtam. Megfélemlít minket a vadon?
Csak az nem fél, aki nincs szabadon!



Nem vagyok egy színházba járó típust, pedig egészen agyba tudtam halgatni a Macskákat, Rose néni bakelit lejátszóján, amíg le nem verte azt az egyik macska, tönkre nem téve az egész szerekzetet. SZóval iagzából sosem voltam az aki elvből elutasította, egyszerűen csak nem volt kivel mennem színházba, és azért a Roxfortban se nagyon emlékszem színházi darabokra, pedig a mugli iskolámban sokat jártunk ilyen helyekre, még a Globe-ot is meglátogattuk egy alkalommal. Szóval, szépen lassan ez a kultúre teljesen eltávolodott tőlem, de most! Most azért is eljövök egy előadásra, amit olyan nagyon reklámoztak a campuszon. Nimfás emberkék járkáltak körbe az egyetemen és minden arra tévedt emberre rásóztak egy szórólapot, amin számomra kivehetetlen figurák voltak kivehetetlenül csicsás címmel, szóval... Valami kentaúros lesz.
Jaspernek csak anynit mondtam, hogy elugrom egy előadásra, és neki amúgy is túl sokat kell anulnia, hogy olyan nagyon menő orvos... pardon, medimágus legyen, aki életeket hoz a világra. Ez olyan nemes dolog, mint az életmentés, de hogy egy új jövevényt is a világra segítsen hozni, az valahogy olyan... megható. Ha én lennék szülész, a helyében minden ilyen jelenetnél elbőgném magam, de remélem Jasper csak a szokásosan menőn viselkedem arcát fogja ott is mutatni. SZóval ő most tanul, már ha Zserbó egyáltalán békén hagyja. Őrülten szerelmes a labdájába, folyton dobélni kell neki, és ő meg csúszkélva libegve szánkázik végig a padlón érte. Annyira bájos.
Szóval lenyűgözbe bóklászom a színházban, mert olyan... lenyűgöző. Mennyi mindent láthattak már a falak! Mennyire szép az egész épület! Szóval ahogy bámészkodom, egyszrerre csak azt veszem észre, hogy... ELTÉVEDTEM! Egyedül ácsorgok vaklami fura helyen, és nincs itt senki, akitől megkérdezhetném, hogy amúgy emi mi ez itt és amúgy hova kell menni, hogy lássak is valamit? Körbefordulok, mert már itt mindenféle kellékek vannak, meg furcsa zárt ajtók, és... talán ha egyenesen előre megyek, akkor valahol csak kilyukadok, nem? valami zsibogást hallok szóval arrafelé megyek, hátha beosonok még erre a valamire... De akkor hirtelen a szemembe világított egy halom lámpa, én meg csillagokat kezdek látni.
- Halló? - kérdezem értetlenül, aztán ahogy felemelkedik a függöny, kezd olyan érzésem lenni, mintha mindneki engem bámulna, és én nagyon...naggyon furcsa mezőszerű színpadon ácsorgok... egy... Oldalre nézek, és szinte sikítófrászt kapok, azt is sokkosan némán, de a hajam azt hiszem az égnek áll, amint meglátom a kentaúrnak öltözött valamit, akin haaatalmas... fallikus jegyek vannak... De olyan hatalmasak, hogy már szinte kibüki vele a szemem. Tátott szájjal, kikerekedett szemekkel pislogok, miközben az az izé megszólal.
- És ím fohászom meghallgatásra talált eme vörös hajú nimfa kíséretében, mert amióta itt áll mellettem, úgy állok én is, keményen, mint a kő, s fegyverem tüzelésre kész! - tesz teátrális mozdulatokat, én meg csak állok, hogy aztán valaki valahonnan rángasson valahova el.
Naplózva


Daisy Day
Boszorkány
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 11. 20. - 09:36:25 »
+1

♡ Tapsrendre visszajöjjek? ♡

☾ 2002. 11. 20. ☽
partner : Sophie: m u s i c b o x öltözet: party mood


Egyszerűen nem hiszem el, hogy Adrian a nimfa 1 szerepet osztotta rám. Egyáltalán...mit a fészkes fenét keresek ebben a darabban? Komolyan ennyire megsértődött? Én csak igazat adtam a kritikának. Nem mondtam, hogy tehetségtelen, csak azt, hogy még nagy út áll előtte, van hova fejlődni, de ezzel nincs semmi baj. Erre idehoz egy ilyen rendezést, tele egyetimistákkal, ami nem baj, mindig is szerettem velük dolgozni, nagyon ügyesek, és segídkeztem már vizsga darabban dramaturgként, de ez...nimfa 1? Ráadásul A darab elején vagyok, és a végén. Persze, a végén, hogy a tapsrendre azért vissza kelljen jönnöm, negogy hazamehessek 5 perc után, miután ugye már lejátszottam. Mindegy is...Az előadáspénz, az ugye előadáspénz. Ugyanannyi gázsit kapok, mint akinek 2 oldalas monológja van. Addig meg...nem is tudo. Menjek le a büfébe megvacsorázni? Olyan béna az egész, mert jobb dolgom is lenne. Na jó...ma nem lenne, de mit tudom én. Sétálhatnlk egyet, elmehetnlk valakivel egy vajsört meginni, de nem, nekem itt kell dekkolnom ezen a béndzsa előadáson, mint egy biodíszlet. Jó, hogy nem én játszom a bokor egyet. Csak sity suty előkapnak a kelléktárból, leporolnak kicsit, feldíszítenek, és kész is vagyok. Ja nem, az a karácsonyfa. Bár esküszöm, akár az is lehetnék...Ez a ruha is...komolyan, nagyon szórakoztató és vicces, de tényleg? AZ öltöztető bűbájjal sem olyan egyszerű felhúznom. ÉS hát ugye..levennem se, pedig pislnem kell. Jó, mondjuk időm az ugye br van rá bőven, elkésni nem fogok seonnan. Szóval akkor ha itt végzek, csodás nimfa lényemmel kecsesen leoldalgok a büfébe. A takarásban várakozom, hogy minden meglegyen. Halom az ügyelő mágust, hogy hang kész, fénymágusokat, fény kész. Na, akkor legyünk túl rajta. Nem jövök vissza a tapsrendre, tudom, hogy ez egy bosszú. A kentaur monológ már épp elkezdődne, mikor hirtelen mindenkinek feltűnik a színpadon, hogy van itt valakiközöttünk, akinek...akinek hát nem kéne itt lennie.
- Halló?
Pislogunk, mint doxy a ketrecben, aztán hát Ben vigyorog egyet, és elkezdi a kentaur szövegét, kicsit módosítva.
- És ím fohászom meghallgatásra talált eme vörös hajú nimfa kíséretében, mert amióta itt áll mellettem, úgy állok én is, keményen, mint a kő, s fegyverem tüzelésre kész! -
Kishíján elröhögöm magam, de igyekszem kimenekíteni magunkat.
- Drága urunk! Szerelmünk irántad könnyekkel teli, be nem teljesedő. Boszorkány átok ver minket, szabadíts ki kérlek!.
Megfogom az ismeretlen lányt, és valahogy nimfa mód kitáncikálok vele. Hátra sem pillantok, mi folyik a színpadon, meg se várom, az ügyelő mágus utánam szól e, csak tovább futok a lánnyal, az öltözőkig, és heves kacajban török ki.
- Merlinre, ez mégis mi volt? Ki vagy te, és hogy jöttél be ide hátra?
Nevetek még mindig. Körbe nézek, nem e jön valaki. Nem tudom, Adrian nézte e a mai előadást, de ha igen, esélyes, hogy már tajtékozva keres minket. Újból karon ragadom a lányt, és bevonszolom az egyik férfi öltözőbe. A srácok úgyis mind színpadon vannak, és az első felvonásban le sem jönnek.
- Itt talán nem találnak ránk olyan gyorsan. Én Daisy vagyok. Daisy Day. Te pedig, aki a végén elveszi a szerepem. Mondjuk azt nem bánnám…
Fáradt mosollyal huppanok le az egyik székre, majd a tükörben kezdem vizslatni az arcom. Kipirosodott a nevetéstől, pedig általában falfehér. A lány arca még mindig úgy néz ki, mint aki szellemet látott.
- Na, nyugi, szerintem vicces volt. Csak most egy ideig itt kéne maradni.
Naplózva

Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 11. 29. - 16:38:37 »
+1

Phalloszi történetek

Daisy
(2002. november 20.)
öltöztetnéd

Dudva az éhes dúvadnak! Elkeserítő
megszomorodtam. Megfélemlít minket a vadon?
Csak az nem fél, aki nincs szabadon!



Vannak pillanatok, amikor az meber álmában azt hiszi, hogy minden olyan valóságos. Ez néha jó, néha nem. Sokszor álmodok olyat, amikor azt kívánom bár ne keltem volna fel, ahol minden olyna jó és szép és kellemes, de vannak azok a rémálmok, amikből Merlin se tudn akirángatni, annyira valóságos az egész és én nem tudom, hogy nem a valóság és csak kínlódok benne, egészen addig amíg égnek nem álló hajjal fel nem kelek. Hát ez a szituáció pedig, ahogy ácsorgok a közönséggel szemben egy színpadon egy kentaúr mellett... egy meglehetősen félelmetes kentaúr mellett... Azt kívánom bárcsak álom lenne, és bárcsak felébrednék mondjuk Jasper mellett, hogy a vállába nyomjam a fejem, és elfelejtsem ezt az egészet. Ez már-már majdnem olyan kínos, mint amikor folytzpn attól rettegek, hogy pizsmában megyek be egyetemre, vagy hogy a szoknyám alá elfelejtek bugyit felvenni.
Ahogy a kentaúr szavalni kezd, csak még inkább azt kívánom bárcsak felébrednék, de sajnos nem, ez nem álom, ez a valóság és egy farkas kentaúr áll előttem pervez dolgokat szavalva. Azt hiszem Jasper ha ezt elmesélem neki lehet, hogy hetekig rajtam fog röhögni, miközben én csak tiszta vörös leszek kínomban. A kentaúr után előlép egy fura lány valami nimfaszerű öltözetben,és ő is szavalni kezd. Vajon egész idő alatt itt fogok ácsorogni?
- Drága urunk! Szerelmünk irántad könnyekkel teli, be nem teljesedő. Boszorkány átok ver minket, szabadíts ki kérlek!.
Aztán csak kíbosan ácsrogok, majd hirtelen a szőke nimfa-lány kézen ragad és kitáncikál velem a színpadról, és nem is tudom meg, hogy mi történik utána. De nem is baj, azt hiszem ez a pár perc is egy életre szóló tarumát okoz nekem, szóval inkább csak a kínos emlékek közzé kell beleszuszakolnom valahogy, hogy aztán majd ez is eszembe jusson monjuk a halálos ágyamon. Ahogy beérünk az öltözőbe, én csak nekitámasztom  a hátamat a becsukódott ajtónak, és beletúrok a hajamba, miközben a nimfa lány hangosan felröhög. Valahogy rám is rám jön, mert ez az egász olyan... szánalmasan vicces, hogy én se tudok nem nevetni.
- Merlinre, ez mégis mi volt? Ki vagy te, és hogy jöttél be ide hátra? - kérdezi, miközben ismát karon fog és a férfi öltöző felé húz, én meg zavartan lesütöm ott a szemem, mintha valami illetlenséget csinálnék, pedig még nincs is ott senki, csak néhány szatyor hátizsák meg a szekrények.
- Azt hiszem eltévedtem - mondom és felsóhajtok. - A Roxfortban is állandóan eltévedek. Meg az MMMM-en is - csavargatom zavartan a vörös tincseimet. - De ennél jobban nem is sikerülhetett volna, azt hiszem szereztem magamnek három másodperces hírnevet - nevetek fel kicsit kényszeredetten, majd ledobom magam az egyik padra.
- Itt talán nem találnak ránk olyan gyorsan. Én Daisy vagyok. Daisy Day. Te pedig, aki a végén elveszi a szerepem. Mondjuk azt nem bánnám…
- Ó, de szép neved van. Bájosan alliterál - viygorodok el, kicist oldotabban, bár ez hogy nem találnak ránk, kicsit megijeszt. Körözni fognak csak azért mert belekeveredtem a darabba? Ó, te jó ég. - Sophie Vanheim vagyok. Ahogy látom nem a szíved csücske a darab... eléggé... rémisztő - mormogom, felidézve bennem a kentaúrt, és ahj. Azt hiszem megvan a visszatérő rémálmom újabb alanya.
- Egyébként, ki elől menekülünk? Csak mondd, hogy nem a dühös közönség elől - mondom kicsit rémülten. Persze tuti úgy is nézek ki, mint aki a saját halálos ítéletét vérja amúgy is.
- Na, nyugi, szerintem vicces volt. Csak most egy ideig itt kéne maradni.
- Az lehet nem rossz ötlet. Addig hátha elfelejtik, hogy létezem - motyogom az orrom alatt, aztán újra sóhajtok, miközben ledobom magam. - Úgy érzem most szívesem teletukmálnám a szerevzetem némi cukorral...
Naplózva


Daisy Day
Boszorkány
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2021. 12. 08. - 17:02:24 »
+1

♡ Tapsrendre visszajöjjek? ♡

☾ 2002. 11. 20. ☽
partner : Sophie: m u s i c b o x öltözet: party mood

Nem tudom egyelőre ki ez a lány, és mennyire ijesztette meg a színpad, bár ha a helyében lennék, elég nagy traumaként élném meg. NA jó, magamról beszélek. Nekem ez így is egy hatalmas trauma, de tényleg. Nem tudom, nem akkora a szín ház, hogy ennyire elkeveredjen az ember...vagy nagyon el kell hozzá kalandozni, hogy ide bejusson. Bejött a hátsó bejáraton? És hol volt a porárs, akinek az a dolga, hogy útba igazítsa?
- Azt hiszem eltévedtem - Hallatszik a válasz.
- Azt látom, de még mennyire.
Még mindig csak nagy kerek szemekkel nézek rá, a tekintetem olyasmi lehet, hogy ki ez a félőrült, de valahol meg viccesnek találom.
- A Roxfortban is állandóan eltévedek. Meg az MMMM-en is.
4M-es, és eltéved a színházban. Szóval tuti nem táncos, vagy színész. Tekintetemmel méregetem kicsit, enyhe zavart, de kíváncsi mosollyal.
- De ennél jobban nem is sikerülhetett volna, azt hiszem szereztem magamnek három másodperces hírnevet -
-Vagy rémálmot. Ja nem is, az az enyém.
Kacagok fel. Végig nézek a folyosón, nem e jött ki az ügyelő, de inkább gyorsan az öltözőbe húzom. Rögtön megcsap a férfi kölni illata. Nem rossz, de itt elég kupi van. Mondjuk nem csodálom, a férfi öltöztetőnk eléggé ...hogy úgy mmondham nem egy észkombájn. És nem is fiatal. Jobban megnézem a lányt. Szép vörös haja van. Vajon eredeti? Ezt sosem tudtam eldönteni, pedig elvileg látszik. Varázslattal sem lehet olyan pontos vörös hajszínt varázsolni mint aki eleve azzal született. Én mégis képtelen vagyok mgkülönböztetni. A feketénél sokkal de sokkal egyszerűbb.
- Köszönöm, bevallom, én is szeretem. Könnyű megjegyzeni, ami a színészeknél nem olyan nagy hátrány.
Kényelembe helyzem magam, a lábaim felpolcolom az egyik szék háttáblájára, és nyújtózom egyet. Mindeközben nem veszem le a szemem a lányról. Olyan érdekes. Kicsit bénácskának tűnik, mint én. Végignézek a ruháján. Elég...könyvmolyos. De a színek nem rosszak. Bár elég Jancsi és Juliskás. A modern változatra emlékeztet, nem az, amiben abban a szörnyű dindrl vagy miben vannak.
- Sophie Vanheim vagyok. Ahogy látom nem a szíved csücske a darab... eléggé... rémisztő
Hát én nem rémisztnek mondanám, hanem egy kusza, érthetetlen álomnak. Egy megalázó álomnak. Egy egy full para előadás, mint valami béna vizsgadarab.
- Így is mondhatjuk. Valóban nem szeretem, nem is kéne benne lennem, de hagyjuk is. Valahogy majd csak kibírom. Ha csak nem szeretnél benne helyettem ugra bugrálni ebben a..ruhában.
Kuncogok fel,mert a fallosz, hát..hagyjuk is. MIntha valami 17 éves kamasz rendezné, aki a színpadra viszi az álmait. Bár nem voltam még egy 17 éves fejében sem, nem vagyok legilimentor, fogalmam sincs, miről álodnak a kamasz fiúcskák, de gondolom szexre, csajokra, pasikra, meg kajára. Nem sokkal különböznek a húszon évesektől. De ők már másra is gondolnak. Alkalom adtán gyilkolásra, birtoklásra. Bosszúra. Az öltöző kicsit levegőtlen, így felpattanok, hogy kinyissam az egyik ablakot legalább bukóra.
- A végén még megfulladunk a tesztoszteron szagban. Azt pedig egyáltalán nem szeretném.
- Egyébként, ki elől menekülünk? Csak mondd, hogy nem a dühös közönség elől -
Kinyitom a fölső kis ablakot is, az pont semmi másra nem jó, mint szellúsztetésre, majd visszaülök a székre.
- A nézők elől? Azok még nézik az előadást, és ha jól nézem még van.....bő egy óránk. És a nézők nem tudják, merre van a művész szárny. Ezért is leptél meg. Ide nem jönnek be csak úgy emberek az itt dolgozókon és a színész tanulókon kívül. Szóóóval, most egy kis ideig itt eldekkolhatunk. Bár valamikor ki néne surranni. Először meg át is kéne öltöznöm. Nem megyek ma vissza a tapsrendre.
- Az lehet nem rossz ötlet. Addig hátha elfelejtik, hogy létezem.
Motyogja ..ööö..Sophie az orra alatt, majd leül mellém. Ismerős a neve. Mintha egy ajándék dobozon olvastam volna nem rég. Mondjuk persze fogalmam sincs, hány Sophie rohangál a környéken, biztos nem ő az egyetlen. Megint a haját nézem, és nem bírom ki, meg kell kérdeznem, még ha kicsit szemtelen is vagyok.
- Mondd csak Sophie. Eredeti vörös vagy?
Összehúzom a szemöldököm, és közelebb hajolok hozzá, mintha viccesen jól megvizsgálnám.
- Hm...sajnos nem jövök rá. A fene egye meg, de ebben sosem voltam jó.-
CUKOR? Cukrot mondott? Az nekem is jól esne. Gumicukor, teszem azt. Felpattanok, és keresgélni kezdek a fiókokban. Tuti van itt valahol...
- Egy pillanat és....áááhh, meg is vaaan! Gyere, együnk belőle, aztán átcsmpészem a ruháim, és átöltözöm. Valahogy kijuttatom magunkat.
Kihúzok az egyik lenti fiókból egy nagy csomag gumicukrot. A fene tudja, melyik milyen, ahogy elnézem valami vegyes, vagy itt színváltós, ízváltós, de sima kólás is.
- Na és mit tanulsz a 4M-en? Építészetet? Vagy úú, festő vagy? A festő lányokat mindenki szexinek találja, szóval ha festő vagy, akkor máris nem kedvellek, és ne edd meg a kólásat előlem..
Naplózva

Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2021. 12. 14. - 15:38:03 »
+1

Phalloszi történetek

Daisy
(2002. november 20.)
öltöztetnéd

Dudva az éhes dúvadnak! Elkeserítő
megszomorodtam. Megfélemlít minket a vadon?
Csak az nem fél, aki nincs szabadon!



Egy kicist kezdek megnyugoni, bár azt hiszem az a kentaúros szörnyszerű izé, ami szerintem életem végiég a rémálmaim kísértete lesz csak vihog a tudat alattimban, hogy aztán egyszer csak alattomosan majd jól rámrontson. Brr. Inkább foglalkoztam kedvesebb gondolatokkal, mint hogy Daisy haja milyen szép fényes és rendezett a nimfakosztüm ellenére is, az én torzomborz tincseimhez képest. Igazából kíváncsi vagyok fázik e egyáltalán, ebben a furán fás szerelésben. Zöled fás szerelés, Majdnem úgy néz ki, mint a herkules mesében a nimfák, akiket Phil üldöz a mese elején, és kupánvágják benne. Milyen rég nem néztem mesét, belegondolva. Jasper kicsit kikészül a tévénktől, főleg azóta, hogy véletlenül ráültem a távirányítóra és max hangerővel beleüvöltött a Száguldó Vipera üldözési jelenete. Jó, az nekem is megrázó volt, és biztos vagyok benne, hogy azóta is amiatt cseng  afülem.
-Vagy rémálmot. Ja nem is, az az enyém.
Egyetértően bólogatok, miközben sóhajtok egyet. Komolyan ki talál ki egyáltalán ilyen darabot? valahogy... nem is tudom elképzelni milyen pihent embernek kell ehhez lenni. Mondjuk hogy szerezte az ihletet? Megnézte Firenzét a természetes élőhelkyén, és úgy godnolta naturalistábban kéne ábrázolni ezt? És tegyünk bele nimfákat is, hogy még görögösebb legyen. Azt már el se akarom képzelni, miféle részekről maradtam le az eltévedésemnek köszönhetően. Valahogy nem áll készen a lelkem a kentaur párosodását végignézni, ekármennyire is ember-kentaúrról van szó és műfalloszokról. Jesszusom, jasper tényleg teljesen ki fog röhögni.
- És azt hiszem ilyen nevű színés nincs is, szóval ha nagyon híres leszel, nagyon menő lesz - viygorodom el. Aztán lazítok egy kicsit magamon, a sálamon meg minden lazítani valón, és én is kényelmesebben elhelyezkedem, úygis itt fogok csövezni még egy kicsit. titokban reménykedem, hogy Daisy nem lép le vissza nimfáskodni és hagy itt egyedül, a társasága egészen jól esik a megrázkódtatások után. Remélem annyira nem traumatizálódtam, hogy még egy szimpla lótól is sikító frász tör majd ki belőlem.
- Így is mondhatjuk. Valóban nem szeretem, nem is kéne benne lennem, de hagyjuk is. Valahogy majd csak kibírom. Ha csak nem szeretnél benne helyettem ugra bugrálni ebben a..ruhában.
- Háát azt hiszem ezt meghagyom a bátrabb embereknek - rázom meg a fejemet. - Nehéz lehet színésznek lenni és olyan daraboknak is játszani, amihez nincsen semmi kedved - sóhajtom aztán. Azt hiszem én nem is bírnám ezt. Olyanban részt venni mert rá vagyok utalva, ami nem is jó... Szerintem belepusztulnék, vagy csak összeesnék, mint egy mimóza, ha hozzáérnek. Brrr.
Hálásan bólogatok a tesztióoszteron szagos megjegyzés után a beáramló friss levegőben. Kicsit nagyon hülyén érezném magam férfiszagtól átitatva hazamenni, annak ellenére is, hogy Jasper szerintem nem akadna ki... Vagy igen? Azt hiszen nem. Te jó ég nem tudom, csak nem hiszi, hogy megcsalom. Áááááá, most még ezen is pánikolhatok, te jóó ég. Oké, Sophie, nyugalom, mert idegességedben lassan szárnyra kapsz, és elrepülsz. Kilőssz az űrbe, mintha te is csak egy Tom és Jarry szereplő lennél. Azért közben megnyigszom egy kicsit, hogy itt nem üldöz minket olyan náző sereg meg semmi ilyesmi, és.. Nem tudom csak meghúzzuk magunkat.
A kérdésére zavarba jövök, valahogy eddig sneki sem kérdezte ezt meg, így kicsit elpirulok, mert nem tudom. Ilyenektől mindig el szoktam, istenem, miért vagyok ennyire bénán nyomi? Daisy is sokkal határozottab nálam meg talpra esett is, szóval ideje lenne összeszednem magam, de naaagyon gyorsan.
- Igeen természetes vörös. Apukámtól örököltem ő olyan vörös még, meg a féltestvérem Will is. Apa úgy néz ki a szakállával, mint egy Mikulás erdész változata - viygorodtam el. Belegondolva, magam se tudom anya milyen vonásait örököltem, ahogy rá godnolok, kicsit megsajdul a szívem. olyan sok mindent nem tudtam vele megbezsélni. Rémsiztő, hogy el tud veszni az ember és hogy menynire az ellenségünk lehet a saját gondolatunk. Remélem most már jó helyen van. - A te hajad is természetesen szőke? - kívácnsiskodom, mert a szőke szín olyan különleges. jasper is szőke, és nagyon szexi vele, olyan méltóságteljesen tündés ez.
- Egy pillanat és....áááhh, meg is vaaan! Gyere, együnk belőle, aztán átcsmpészem a ruháim, és átöltözöm. Valahogy kijuttatom magunkat - erre lelkesen odahuppanok mellé. A szökési terv nem is olyan rossz, és izgalmasan hangzik. Kibújunk az ablakon? Nem ez olyan kicsit. De boszorkányok vagyunk. Összezsugorítjuk valamelyikünket és kisétálunk? Hűha, mintha valamilyen akció filmbe lennénk. Vagy! Vagy! Ahh Sophie, lassulj le, csak kimentek és szevesz.
- A szökés nem rossz ötlet - bólogatok, majd ha elém szabadul egy gumicukor akkor veszek is belőle, hogy rágódjak rajta. Szigorúan kikerülöm a kólást mert... Mert jaj, az agyon rossz, egyszer egy mágikus kólás gimucukor felrobbant a számban, amikor harmadéves voltam és jaj.
- Na és mit tanulsz a 4M-en? Építészetet? Vagy úú, festő vagy? A festő lányokat mindenki szexinek találja, szóval ha festő vagy, akkor máris nem kedvellek, és ne edd meg a kólásat előlem.. - erre felkuncogok, és megrázom a fejem, majd kiveszem a zöld meg a piros gimicukrot.
- Nyugi, a kólával ellenségek vagyunk - sóhajtom. - Ááá, neeem. Nem vagyok olyan művészlélek, nem tudok rajzolni, de faragni nagyon szeretek. Szóval pálcakészítő szeretnék lenni - mondom kicsit álmodozva. Furcsa mennyire nem szeretten a varázslást régen, és mégis valahogy ez volt az egyetelen, ami akkor megfogott. És ez kitartott egészen addig, hogy az egyetemen is ezt tanuljam. Annyi mindenben voltam bizonytalan és kétkedő, ez meg olyan természetesnek tűnt. - Bár kétlem, hogy olyan ügyes lennék, mint Ollivander - vonom meg szerényen a vállamat. - Te mindig színész szerettél volna lenni? - kívácnsiskodom.
Naplózva


Daisy Day
Boszorkány
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2021. 12. 19. - 15:23:00 »
+1

♡ Tapsrendre visszajöjjek? ♡

☾ 2002. 11. 20. ☽
partner : Sophie: m u s i c b o x öltözet: party mood

Talán kül az arcomra, mennyire nem szeretnék ebben az egészben benne leni. De hát nicns mit tenni, meg kén próbálni a helyzetből kihozni a legjobbat. Az a helyzet,m hogy el akarnok innen menni. Át a púderbe. De közben meg itt vannak a lányok, szóval..a hangulat itt jobb. e karriert a púderben kezdhetek el. Nehéz ez...Ez volt az első társulatom az egyetem után. Lassacskán itt lesz az ideje, hogy tovább lépjek.
- És azt hiszem ilyen nevű színés nincs is, szóval ha nagyon híres leszel, nagyon menő lesz -
Jaj, na végre valaki, aki nem kiabálja be azt a bizonyos nevet. Tán a rokona vagy? Dorisnak egy fia van, ha jól tudom, és ő is 60 éves. A fia ismerte Charles Mansont. Ijesztő az a sztori. De hogy miért mindig ez jut az eszembe? A nevemről Manson, a sárga ház, és Helter Skelter. Pedig csak egy mugli ügy. Mégis olyan fura...olyan sok gyanús dolog lengi körbe. Mindig kiráz a hideg tőle.
- Doris Day. A nagymamám szerette Doris Dayt. Anyukám így lett Donna Day.
A mamám 3 évvel fiatalabb Dorisnál. De nem, nem vagyunk rokonok. Nálunk a Day név nem gyakori. De megnéztem, és van mugliknál is Day. Náluk valamivel több.
-Azt nem tudom, híres lesz e, de ha igen, akkor valóban. Könnyen megjegyezhető név. Szeretem.
Húzom ki magam, mert büszke vagyok rá. A nevem illik a külsőmhöz. Már csak a bénaságomon kéne javítanom, és akkor talán befutnék, mint híres színésznő. Kifejtem, hogy igen, utálok itt lenni, és tényleg, tényleg szvíesen átadnám bárkinek. Akárkinek, aki bejön az utcáról.
- Háát azt hiszem ezt meghagyom a bátrabb embereknek.Nehéz lehet színésznek lenni és olyan daraboknak is játszani, amihez nincsen semmi kedved .
Hát, nehéznek nem nehéz, csak kellemetlen. Vagyis hát munka. A munka, az munka. MIndenkinek az életében vannak olyan munkák, amiket kevésbé szeret csinálni, és olyan, amit meg nagyon szeret.
- Nem lényeges, csak munka. Van, amit nem szeretek, és van, amit nagyon. Nem érdemes leragadni ilyeneknél. Szeretem a munkám. Szórakoztat.
Szórakoztat, mert, amikor hazamegyek, senki sem vár otthon. És mivel nem szeretem a magányt, sokáig próbálok. Sokat vagyok itt. Vagy máshol a barátaimmal. Itt mindig más valaki lehetek. Ha próbaidőszakom van, akkor a szereppel és a darabbal foglalkozom. Más életével, más bajaival. Ez leköt, és elodázza a saját problémáim. Ami nem nagy dolog, csak a magány az. A színház befedi a lyukakat a lelkemben. Szó szerint kitölt, feltölt. Irigylem ezt a lányt. Van benne valami, ami mintha belőlem hiányozna. Még nem tudom, mi az. Ez kicsit idegesít is, de végülis ő nem tehet róla. Talán, hogy olyan....mindegy is.
- Igeen természetes vörös. Apukámtól örököltem ő olyan vörös még, meg a féltestvérem Will is. Apa úgy néz ki a szakállával, mint egy Mikulás erdész változata -
Mosolygok, közben gondolkodom, melyik fiókba mi lehet eldugva. Egy kis alkohol sem ártana. Mármint valami édességben. Vodka zselé, cherrys csoki, ilyesmi. Itt mindig van valahol alkohol és édesség. A padló alatt is. És nem, nem viccelek.
- A te hajad is természetesen szőke? - Igen, a szőkeség az természetes. A családunkban mindenki szőke. Tiszta Malfoy család.
- Igen, az én családom szőke. De nekem is volt vörös hajam, de csak színváloztató bűbájjal. Még a Roxfortban, anno.
Közben kutakodni kezdek, és megtalálom a nagy gumicukor zacskót, amit valamelyik féleszű szépfiú hagyott itt. Arra gondoltam, hogy utána valahogy kisettenkedünk. Gondolom, nem örül Sophie sem, hogy ide beszorultunk. Lesz egy jó sztorija a barátainak.
- A szökés nem rossz ötlet. Bólintok. Igyekszem szegényt kijuttatni. Mielőtt nagyon belevetné magát a cukortengerbe határozottan figyelmeztetem, hogy a kólás az enyém. Nem ár, ha tudja. Csak a mihez tartás végett.
- Nyugi, a kólával ellenségek vagyunk . Itt elmosolyodom, és meg is nyugszom. Jól van, akkor maradhat. Vigyorogva halászom ki a kis hamisakat.
- Egy ültő hezsemben képezs vagyog megenni egy 'omag 'ólásat. Bocsánat, ha netán gorombának tűnök. A whiskenél ézs a kólázs gumicukornál nem izsmereg tréfát.
Nyammogom teli szájjal. Egy kólás kikandikál, de gyorsan azt is beljebb tuszkolom. Máris jobb kedvem van.
- Ááá, neeem. Nem vagyok olyan művészlélek, nem tudok rajzolni, de faragni nagyon szeretek. Szóval pálcakészítő szeretnék lenni
Ó, pálca készítő, milyen..ilyen fura. Nem is találkoztam az évek sorn pálca készítő tanulóval. Vagy ennyire vaksi lennék? Vagy...csak nem nagyon barátkozom másokkal.
- Bár kétlem, hogy olyan ügyes lennék, mint Ollivander
Hát igen, a jó öreg Ollivander. Persze, hogy nem olyan ügyes, hoszen csak tizen..huszon..szóval fiatal.
- Hát,azt mondják, az évek meg a rutin segít ezen. Még fiatal vagy. 
Talán igaza van a mondásnak. Nem mindenki zseni. És szerintem a zseniknek is kell gyakorolniuk. AZt senki sem kerülheti meg. Na jó, azb a Mozart gyerek az..az fura volt.
- Te mindig színész szerettél volna lenni?
Persze. Mindig is szerettem szerpelni. Kiskoromban vagy énekes, vagy színész akartam lenni.
- Igen, mindig. Szeretek szerepelni, mert...sok féle lehetek. Felszabadít.  Apám író, anya meg ruhatervező. Van ehy kis üzletünk Roxmortsban. A mienk a DD days ruhamárka. Vagyis, hogy anya tervezi őket. Én sem akartam valami auror féle lenni. Meg ahhoz nem is vagyok elég bátor-
Na, én azt hiszem, az összes kólásat kivégeztem. Sophiera nézek, hol tart a habzsolásban.
- Ha végeztél, akkor talán...megpróbálhatunk kiszökni. Ha kinyitom az ajtót, balra indulunk majd el, arra van az öltözőm. És hát izé..az ölzözőből ki tudunk jutni egy kis ablakon, ami...na mindegy, majd meglátod. Szólj, ha kész vagy.
Naplózva

Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2022. 01. 14. - 16:50:25 »
+1

Phalloszi történetek

Daisy
(2002. november 20.)
öltöztetnéd

Dudva az éhes dúvadnak! Elkeserítő
megszomorodtam. Megfélemlít minket a vadon?
Csak az nem fél, aki nincs szabadon!



Azt hiszem Daisy eléggé érdekes lány, de legalább látszik rajta az a tipikus művészlélek atitűd, mert hát végül is ő is olyan nemes kisugárzású, mint mondjuk Mikahil. Vele is olyan rég nem beszéltem, talán írnom kell neki egy levelet most már. Úgyis biztos vagyok benne, hogy ha elmesélem neki ezt a történetet teljesen ki fog rajta égni. Bár azt hiszem én életem végéig kileszek rajta égve, de talán túlélem ezt is, maximum keveset gondolok a kentaúrokra.
- Doris Day. A nagymamám szerette Doris Dayt. Anyukám így lett Donna Day. Azt nem tudom, híres lesz e, de ha igen, akkor valóban. Könnyen megjegyezhető név. Szeretem - jegyzi meg, én pedig elviygorodom. Szerintem is nagyon bájos név, olyan szép és nemes kisugérzású, na meg a Daisy is aranyos a Micky egérből. Lelkesen elvigyorodom, miközben bezsélgetünk, azt hiszem sokkal jobban jártam vele, mint egy nem is tudom... kidobó emberrel, vagy a rendezővel, mert hát, azt hiszem ők nem lettek volna ilyen kedvesek. Legalább a sorsom valamivel kárpótol, nem mintha most olyan könnyen megbocsájtanék neki, de talááán. talán menni fog.
Közben persze bezsélgetünk még indenféléről is, és helyeslően bólogatok a munkás résznél.
- teljesen meg tudom ezt érteni, én is elvagyok a büfében, bármilyen kellemetlen is tud lenni ott néhány dolog, vagy vendég  - tűnődöm el, mert eszembe jut, amikor Aprillel összeragadtunk, vagy az az öreg bolond néni, aki bejött a galambjaival és etette őket odabent, szóval... meg tudom érteni, hogy Armin miért utálja annyira. - Egyszer bejött egy néni és bezsóra morzsával a földet aztán meg az összes galamb ott repkedett a büfében, ami csak él a városban - teszem hoozzá viygorogva. Belegodnolva egészen mókás volt.
tetszik daisey haja olyan szép, mint Jasperé. Lehet a szőkék a keresztjeim, mint Lunának a vörös? Azért ez egy egészen kicsit vicces is. Mondjuk én sosem gondolkodtam el azon, hogy esetleg más színű legyen, a fejemet valahogy képtelen vagyok elékzelni máshogy, vagy ha sikerül, rettenetesen idétlenül néz ki a végeredmény. Aztán meg a gumicukorról bezsélünk, és azt giszem nem szívesen tenném meg őt se az ellenségemnek. Valahogy az az érzésem hogy ebben a kedves nimfalány külső mögött néha valami félelmetes is előbukkanhat, én meg amúgy is konfliktus kerülő vagyok, szóval.. elvagyok én a kólamentes izéimmel.
- Ne aggódj, ezen a téren akkor nem leszek az ellenséged - vigyorodom én is el, miközben azon tűnődök, hogy hogyan fogok ln innen megzsökni.
- Igen, mindig. Szeretek szerepelni, mert...sok féle lehetek. Felszabadít.  Apám író, anya meg ruhatervező. Van ehy kis üzletünk Roxmortsban. A mienk a DD days ruhamárka. Vagyis, hogy anya tervezi őket. Én sem akartam valami auror féle lenni. Meg ahhoz nem is vagyok elég bátor - erre elvigyorodom, a bátorság nekem sem az erényem.
- Ó, ez bájosan hangzik, szerintem láttam is, csak túl előkelő boltnak tartottam, hogy csak úgy belessek oda - hümmögöm egy békát pusztítva. Igazából jó dolog ha az ember céltudatos, én is amióta csak rájöttem, hogy létezik pálcakészítés ezt szerettem volna tanulni az egyetemen, valahogy... más helyen nem is tudnám magam elképzelni, és még csak tanácstalan se voltam a felvételit illetően. Annyi mindenben vagyok bizonytalan, szóval örülök, hogy ez az egy tisztán fekszik előttem.
- Ha végeztél, akkor talán...megpróbálhatunk kiszökni. Ha kinyitom az ajtót, balra indulunk majd el, arra van az öltözőm. És hát izé..az ölzözőből ki tudunk jutni egy kis ablakon, ami...na mindegy, majd meglátod. Szólj, ha kész vagy - mondja én pedig nagyon ünnepélyes arccal bólintok, elfogyasztva az éppen utolsó kis békámat. Ég veled, menj a társaid után. Fel is kászálódok a padról, hogy jelezzem bevetésre készen állok, és úgy indulok meg, és kidugom a fejem a folyosóra, ami szerencsére még üresen kong. Nem is tudom mennyi az idő, hogy mikor lesz mszünet, szóval kissé izgulva indulok meg a megadott irány felé, végig azon majrézva, hogy még a balra fordulást is elrontom és jobbra fordulok és hogy akkor te jó ég mi lesz! Viszont szerencsésen megérkezünk az öltözőbe, ahol meg is pillantom az említett ablakot.
- Erre az ablakra gondoltál? - [/i]
kérdezem nagyokat pislogva, és ez tényleg eléggé pici. - Nincs véletlenül egy Egyél meg sütid és egy Igyál meg innivalód? - fordulok felé vigyorodgva.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 01. 15. - 18:50:54
Az oldal 0.111 másodperc alatt készült el 35 lekéréssel.