+  Roxfort RPG
|-+  2002/2003-as tanév
| |-+  Hertfordshire, egyetemváros
| | |-+  Hertfordshire városa
| | | |-+  Sakáltanya
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Sakáltanya  (Megtekintve 2024 alkalommal)

Oscar Caine
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2021. 09. 29. - 10:48:38 »
+1

Részeg király
2002. szeptember 30.



zene: Néhány korty, és semmi se fáj oufit: csodás stílusod


Szórakoztató, nagyon szórakoztató volt, ahogy próbálta előadni az ártatlan és nagyon engedelmes vagyon a saját szabályaimhoz srácot. Ezekkel inkább tette magát számomra érdekesebbé, és amit érdekesnek találtam azt nem hagytam annyiban. Túlságosan szerettem lefejteni az emberekről a rétegeket. Bár nem lenne egészséges minden embert csak egy érdekes és felvágnivaló hósdarabnak tekinteni. De sosem mondtam, hogy normális vagyok. Szóval kíváncsi voltam és meg akartam fejteni. Szórakoztam talán, mert kegyetlenül szerettem játszani.
Csak egy kicsit proba akartam döngölni. Anyni szenvedést csak elviselt egy aranyvérű nem? Én mindent elveszítettem, és ők még most is olyan faszán jól éltek. Micsoda alósbb osztály beli gondolataim vannak. Tényleg elgondolkodom, nem vagyok-e kommunista. Valahogy fel kellene rázni ezt az álmos és szánalmas varázsló társadalmat. Csak az a baj, nekem sajnos van egy enyhe kis erkölcsi kódexem. És igazából senkit sem akarok bántani. Annyira. Csak egy kicsit. Ez még egészen belefért a keretbe.
Elővettem magam a lazának és a szemtelen Cainek, hogy könnyebb legyen, de úgy tűnik, Narek nem csak külsőleg, de természetileg is teljesen más, mint az átlag. Ez pedig méginkább maradásra késztetett. Főleg, hogy nagyon is észrevettem a zavarát. Kedvem lett volna már most lesmárolni, de akkor hol maradt volna  aszórakozás?
– Mi a szart akarsz Caine? - kérdezte, miközben hátrébb próbált húzódni, de mielőtt majdnem leesett volna, halkabbra vettem a hangomat és odahajoltam kicsit még közelebb hozzá.
- Közelebbről megismerni - suttogtam, kicsit rekedtesen is, majd kacsintottam felé egyet kicsit talén pimaszul is végigmérve az ágyékának környékét, miközben engem abban a pillanatban áztatott el a kólája. Igazából nem akadtam ki, hogy koszos lettem. Otthon mindig mindenki koszos volt. Inkább ahogy törölgetni kezdett, csak ravaszul megfogtam a kezét és odahúztam, ahol már nem is volt folt, de más igen. Az sem zavart volna, ha elutasított, vaalhogy túlléptem már az ilyen szarságokon. Csak élveztem a pillanatot. Ahol nem kellett mással foglalkozni. Láttam a pírt az arcán, így meg méginkább nem akartam elhúzódni tőle, csak közelebb csúsztam, hogy a kezét magamra tegyem. A másik, szabad kezemmel pedig, amivel eddig a sörömet szorongattam, megragadtam Armin állát, és egy kicsit határozottan, de nem erőszakosan felém fordítottam. Már szinte olyan közel volt az én arcom hozzá, hogy az ajkunk szinte súrolta a másikét.
NEm vártam igazából tovább, csak megcsókoltam. ha hagyta, ha nem, a nyelvemmel megkerestem az övét. Magam is meglepődtem, hogy mennyire élveztem. Édeskés illata volt Arminnak, ami teljesen más volt, mint amit otthon is megszoktam. Otthon nagyjából bűzös volt minden. Hogy ne legyek én se olyan szánalmas midnen reggel lezuhanyoztam a campusz öltözőjében. Külölnegesen édes volt és kellemes a csók is. Több volt, mint egy két pillanat, és talán ő is érezhette, hogy odalent is milyne jól éreztem magam, ha nem kapta el még onnan a kezét.
- Ezt a szegény nadrágot valahol le kéne venni, nem? - kérdeztem egy kicsit ababhagyva a csókot, miközben én is megsimítottam Armin combjának a belső felét, egy kiciskét bentebb, hogy mégse legyek anynira visszafogott.
Ha el is ütötte, vagy ha el is húzódott, már megérte. Túlságosan is élveztem, és túlságosan is többet akartam belőle.
Naplózva


Armin Narek
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


A festő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2021. 10. 03. - 17:22:38 »
+1

illuminált állapotok



2002. szeptember 30.

outfit
: black # megjegyzés: Hááát

18+

Túl közel volt hozzám Caine. Éreztem az alkoholtól kissé keserű leheletét az arcomban. Nem szerettem ezt a gyógynövényes aromát, mert csak borzongás járt tőle végig.
– Közelebbről megismerni – bámult rám úgy, mint aki fel akar falni. Nem akartam, hogy közelebb hajoljon, ezért remegni kezdtem. Menekülni kell, mert muszáj lesz menekülni innen ahhoz, hogy ne érinthessen meg. Nem szerettem azt, amilyen hatással volt rám Caine. Nem szerettem gyengének tűnni, ráadásul nem tudtam tenni a remegés ellen. Ezért is öntöttem le a kólával és kezdtem idegesen törölgetni, hátha utána végre szabadulok. Nem így volt.
Ráfogott a csuklómra, közelebb vonta a kezemet magához. Éreztem odalent mindent, pedig nem akartam. Éreztem, hogy kipirulok tőle. A fülem égett a forróságtól zavaromban. Nem akartam ezt, nagyon nem, mert nem volt szabad. Helytelen gondolatok sokasága öntötte el a tudatomat, ahogy mind jobban simítottam a keménységet. Ő mozgatott, az én ujjaim élettelen bénultsággal hagyták el magukat. Caine bármit megtehetett, mert én ilyesmivel még nem találkoztam és nem tudtam mit kéne tennem… nem akartam, hogy mások észrevegyék, nem akartam, hogy ő erőszakos legyen.
Túl sokat agyaltam. Egészen pontosan annyit, hogy lelkierőm sem volt elhúzódni. Közelebb hajolt, ahogy az államnál fogva közelebb vont magához. A szemeibe néztem egyenesen, azt várva, mi történik… de az ajkai az enyémre tapadtak. A nyelve átvándorolt a számba. Soha senki sem tette meg velem ilyet. Nálunk ez nem volt szokás. Csókot csak a házastársak váltottak, ha az ember szigorúan betartotta a szabályokat, márpedig nekem muszáj volt. A szüleim elvárták, kiváltképpen az apám.
Lehunytam a szememet, valahogy megadtam neki magam. Finoman viszonoztam a tetteket, egyfajta ösztönként. A kezemet nem engedte továbbra sem, kicsit olyan volt, mintha nem is érezném igazán az erőszakos szorítást… csak az ajkai léteztek, amik puhák és forrók voltak. Aztán még is elhúzódtam, ő pedig nem hajolt utánam.
– Ezt a szegény nadrágot valahol le kéne venni, nem? – kérdezte és ahogy lesiklott rajtam a keze, megsimította a lábamat. Az ujjai a combom belseje felé simítottak. Nem értettem, miért teszi ezt, mire jó ez neki és miért akar velem kettesben lenni. Talán szűz vagyok és nem csókolóztam még, de azért nem voltam olyan hülye, hogy ne értsem a célozgatását.
– Miért akarod ezt ennyire… – dünnyögtem az ajkaira, de még hátrébb dőltem, úgy, hogy most ne tudjon lesből támadni. Kellett egy kis idő ahhoz, hogy levegőhöz jussak és átgondoljam mi folyik itt. Talán egy kortyot sem ittam, mégis olyan érzésem volt, mintha valami kábult állapotban lennék.
– A kollégiumban nem egyedül vagyok. A szobatársam barátai éppen ott vannak. – Közöltem, egyértelműen utalva arra, hogy nálam nem tudja levenni a nadrágját. Nem is bántam, hogy ez az egész nem hazugság. A műtermem is az egyetemen volt, egy aprócska teremben, ahol többekkel osztoztam.
– De otthon biztosan leveheted. Egyedül. – Hangsúlyoztam ki az utolsó szót és lelöktem magamról a kezét. Nem akartam, hogy oda nyúljon és érezze azt a hülye lüktetést, ami kezdett közben az őrületbe kergetni.
Naplózva


Oscar Caine
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2021. 10. 04. - 16:14:15 »
+1

Részeg király
2002. szeptember 30.



zene: Néhány korty, és semmi se fáj oufit: csodás stílusod

AJ-AJ


Közel voltunk egymáshoz, bnagyon közel. Bár éreztem, hogy ez egy kicsit csak a testünk szempontjából volt igaz, enyhén éreztem magunk között azt a furcsa falat, ami mögött ott rejtőzött maga Armin Narek. Hirtelen érdekes célkitűzésnek tűnt, hogy ledöntsem azokat a falakat, hogy megismerjem milyen is volt ő emögött a páncél mögött. És hirtelen még nem is arra koncentráltam, hogy jól pofára ejtsem, amikor csak akarom. Persze megtehettem bármikor, csak túlságosan érdekes volt. Egy kicsit tovább szerettem volna eljátszani vele. Egy kicsit tovább akartam azt a furcsa parázslást érezni közöttünk.
Megfogtam a kezét és odairányítottam magamhoz. Érezhette, hogy menynire élveztem, és láttam rajta a félhomályban, hogy elpirult, ez pedig még jobban lázba hozott. Nem kapta el rögtön a kezét, és éreztem, hogy egy része akarta, akart engem, csak zúlságosan korlátozta őt az a hülye vallása és még saját maga is. Fel akartam szabadítani, látni akartam úgy, hogy nem köti meg semmi, csak egyszerűen élvez. Azt akartam, hogy engem élvezzen. talán túl mohón is kívántam túlságosan türelmetlen voltam. De közelebb hajoltam, és hosszasan megcsókoltam.
Édes íze volt az ajkának, olyan édes, mint a méz. Követelőzően egyre többet és többet akartam tőle, élveztem, ahogy viszonozta, ahogy egymással smároltunk, talán még ilyen heves lüktetést egyik kalandom során sem éreztem. Nem ez több volt, olyan szinten vonzott, hogy elviselhetetlen volt. Az előző kalandjaim hodegek voltak gyorsak és szándékosak, hogy egy kicsit megkeserítsem a szánalmas aranyvérűek szánalmas életét. De most valahogy nem erre gondoltam, és nem jutott eszembe az, hogy ő is egy közülük.
Miért akarod ezt ennyire… - lehelte az ajkaimra amitől megborzogtam, majd ahogy hátra dőlt csak rákacsintottam. lüktetett minden porcikám, a gatyám túl szűkös lett, és még csak be sem voltam rúgva, mint az állat, alkohol ide, vagy oda.
- Mert te is akarod ezt, Narek. Tudom, hogy akarod - suttogtam szexin rekedtes, mély hangomon. De persze megint csak jött az a kis nevettséges önellentmondásos kis elutasítás.
– A kollégiumban nem egyedül vagyok. A szobatársam barátai éppen ott vannak. De otthon biztosan leveheted. Egyedül.  - Csak ravasz mosolyra húztam a számat. Engem nem lehetett így lerázni, miközben éppen majdhogynem kiszúrja a szememet a kis cukorrépájával. Közelebb csúsztam hozzá, hogy a kezemet a nadrágjához nyomjam, és úgy suttogtam a szavakat.
- Engem nem csapsz be, Narek. Magadat talán igen, de nekem nem tudsz hazudni - mormoltam egy kicsit megnyalva Amrin puha ajkait, miközben simogattam odalent. - Balszerencsédre sajnos otthon nem vagyok egyedül - Amekkora házunk volt az ember még a mosdóban sem tudott bizonságosan maszturbálni, hogy kielágítse az igényeit. Túl sok kölyök volt otthon, én meg tapintatos és szerető báytus voltam, ha már a maradék a börtönben ült.
Szóval egyszerűen fogtam magam, és elhoppanáltam. Nem mentem messzire, igazából, csak a mosdóba, amit egy ügyes pálcaintéssel kisajátítottam csak magunknak, és ott foltyattam, ahol abbahagytam. Amrin Narek száját csókoltam, miközben összedörzsöltem a csípőmet az övével, hogy egy kicsit máshogyan is érezzen. Csak reméltem, hogy ezek után őt is magával fogja rántani az a forró pulzálás, ami bennem is lüktetett. Kezemmel beljebb merészkdetem a nadrágján, és az alsóján is, hogy megérintsem a forró bőrét. Ha akart volna pofán vág. árteni szoktam a célzást. A legelején is. Nem voltam egy perverz szatír, de Armin nem azt mondta, amit gonodlt. Így engem is egy kicsit összezavart, de nem adtam fel. Meg akartam neki mutatni, hogy eddig mit hagyott ki az életéből.
Naplózva


Armin Narek
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


A festő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2021. 10. 08. - 19:33:27 »
+1

illuminált állapotok



2002. szeptember 30.

outfit
: black # megjegyzés: Hááát

18+

A szívem túl hevesen vert. Úgy éreztem, menten kiszakad a helyéről, áttépve a húst is és majd odahuppan szépen Oscar túlzottan is forró ölébe. Nem akartam ennyire közel lenni hozzá… sosem voltam senkihez ennyire közel. Legalábbis olyanhoz semmiképpen, akinek ennyire zavart az illata. Nem akartam érezni, ahogy az kellemesnek tűnő illat beleveszik az alkohol furcsa bűzébe… de éreztem és tökéletesen ki tudtam szűrni az elegyet a kocsma többi szagából. Őszintén irigyeltem Caine-t, hogy részeg és erre talán nem is fog emlékezni.
– Mert te is akarod ezt, Narek. Tudom, hogy akarod.
Nyeltem egyet. Talán egy részem akarta, vagy éppen csak a testem jelezte, hogy biológiai szempontból nagyon is felkészült egy aktusra. Mégis az érintés ott a nadrágján, amivel erőszakosan nyomott magához zavarba hozott. Éreztem, ahogy ég az arcom az egésztől… és, hogy nem tudom, mit kéne tennem. Örültem, mikor egy pillanatra felszabadultam, ám akkor ő húzódott ismét közelebb, hogy ott érintsen. Le akartam magamról rázni a kezét, de nem tudtam már messzebb húzódni.
– Engem nem csapsz be, Narek. Magadat talán igen, de nekem nem tudsz hazudni. – Ahogy végig nyalt az ajkaimon egy halk „ah” csusszant ki közülük. Éreztem, hogy odalent a keze alatt még jobban mozgolódni kezd a forróság. Egyre erőteljesebb jeleket csalt elő belőlem, de nem akartam. Nem akartam érezni a szorító érzést a ruha alatt, sem azt, hogy ezeket tényleg ő váltja ki… az egész embertől a hideg rázott. –  Balszerencsédre sajnos otthon nem vagyok egyedül.
Már majdnem megnyugodtam, hogy eltűnhetek innen anélkül, hogy vele kéne mennem. Mégsem engedett. Egész egyszerűn csak megfogta a kezemet és már hoppanált is. Nem ellenkeztem, mert tudtam, hogy veszélyes lenne közben, de amikor a mosdóba értünk elbizonytalanodtam. Hiába zárta ránk az ajtót és kezdett el azonnal csókolni. Valahogy nem tudtam felvenni a ritmust. Éreztem, ahogy hozzám simul odalent, de az én fejemben csak az kattogott: Armin, az első alkalmad egy kocsma mocskos vécéjében… Az egy dolog, hogy ígértet tettem odahaza, hogy csak a házasság után fekszem le bárkivel is… nem akartam ilyen emlékeket.
– Caine… ne… – Próbáltam először szavakkal, de addigra a keze már a nadrágom alatt volt. Az alsó nadrág alá könnyen beférkőztek az ujjai, amibe egy cseppet bele is hullámzott a csípőm. – Hé! Mondom ne! – Ismételtem meg, majd meglöktem, hátha akkor távolabb kerül tőlem. Nem az volt a baj, hogy nem akarom, egyszerűen csak nem egy ilyen helyen akartam elveszíteni a szüzességemet.
– Vigyél el egy rendes helyre, ha már minden áron rám akarsz mászni, te tahó. – Vetettem a szemére, talán túl erős akcentussal is. Próbáltam nem sértettnek tűnni, de nagyon is az voltam. – Nem fogok egy koszos vécében izélni veled.

A játék más helyszínen folytatódik.
Naplózva


Serena Fawley
Játékmester
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2022. 04. 21. - 22:19:25 »
+1

Party time


outfit

2003. április 30.

To: Vale Walker

Ebben a félévben teljesen kiestem a partizásból. Még előző félévben csak-csak eljártam, amíg a kollégiumban laktam, de amióta elköltöztem onnan, a meghívásokból is kevesebb volt, meg időm sem nagyon volt rá. A legtöbb szabadidőmet Doriannel töltöttem, a hétvégéket szinte mindig. Most viszont neki sulis elfoglaltságai voltak, így nekem maradt egy szabad hétvége, és egy buli, ami éppen kapóra jött.
Az egyik évfolyamtársam hívott meg, de elég sok embert ismertem már innen. Úgyhogy kikentem-kifentem magam, és eljöttem, kiereszteni a gőzt, ami az elmúlt félévben összegyűlt bennem. Ott volt a kutatás Henricksennel, az iskolai feladatok, a vizsgákon való megfelelési kényszer, és persze az, hogy minél több időt tölthessünk együtt Doriannel.
Szóval bőven volt mit kipihenni, a párom pedig kifejezetten javasolta, hogy most ne rajta vezessem le a felesleges energiáimat. Így eljöttem Hertfordshire-be, bejelentkeztem a partira, és most itt vagyok.
Megtettem a kötelező köröket, beszélgettem pár emberrel, iszogattunk, kibeszéltük a bunkó és kevésbé bunkó tanárokat, így gondoltam járok egy kört. A zene egyre hangosabban szólt, nem is nagyon volt már lehetőség odabenn beszélgetni, így a beszélgetések inkább egy-egy cigire korlátozódtak, viszont mivel én nem dohányoztam, maradt a táncparkett.
Úgy döntöttem, most tényleg elengedem magam, és beálltam a táncolók közé. Elengedtem magam, táncoltam - hol csoportban, hol egyedül, hol pasival, hol lánnyal. Eszemben sem volt bárkivel is egy táncnál többet eltölteni, nem akartam Doriant se megbántani, de ő mondta, hogy jöjjek el.
Éppen egy kisebb csoportba kerültem be, amikor felismertem Vale Walkert. Nem volt mély barátságunk, de találkoztunk párszor a folyosókon, talán még váltottunk egy-két szót is, de most egyértelműen táncolni hívott. Felém nyújtotta a kezét, én meg vigyorogva elfogadtam.
Igen, pont erre volt szükségem. Lazulásra!
Egy percig sem gondolkodhattam, vagy egyáltalán ellenállni sem volt időm, már ott is voltam a kör közepén, és roptuk Vale-lel.
-Helló! Rég találkoztunk! - tátogtam neki mosolyogva.
Naplózva


Vale Walker
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


Pretty boy

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2022. 04. 22. - 00:26:07 »
0

Néha felmerül bennem, hogy túl nagy fába vágtam a fejszém ezzel a szakkal, mielőtt a makacsságom ellenkezni kezd, hogy csakazértis nekimenjek a nehézségnek, ez egy kihívás lényege. Például amikor az önszorgalmi projektem csakazértsem akar megfelelően működni, pedig elméletben az egyetlen különbség egy hagyományos varázspálcához képest, hogy fel van méretezve sétapálcáig. Biztos nincs valamerre több fennmaradt jegyzete bizonyos William Wyne-nak? Tuti valami rendhagyó, logikátlan szabályszerűségre fog lejönni a hiba, érzem...
De hogy ennek mi köze van a mai estéhez? Nos, makacsság ide vagy oda, segít kitombolni az ilyen frusztrációkat, és hosszú távon okosabb ötlet ezt civilizált formákban tenni. Például letenni a túlbúrjánzott eredetileg Pálcaevolúció beadandót, és bulizni menni.
A Sakáltanyán játszik épp egy pályakezdő banda, legalább a művészetek jövő generációit is támogatom. Gyanítom, hogy legalább pár tagjuk ide jár valamelyik egyetemre. Elég jól játszanak, hogy még vadulni is lehet rájuk egy rendeset, bár most elővettek egy enyhébb Weird Sisters klasszikust - minden bizonnyal a jó kis '94es nosztalgiafaktorra építve. Tanusítom, működik.
Egy ismerősnek tűnő pofi környékezi az itt alakult kis tánckört, gondolva egyet kinyújtom felé a kezem amolyan felkérőleg. Miután elköveti azon "hibát", hogy ezt elfogadja, a kezénél fogva berántom egy bátorító vigyorral a kör közepe felé. Nagyon mély vízbe csak nem dobtam, a Hippogriffet biztosan ismeri ő is.
-Nem tudtam, hogy jársz még ilyen helyekre- vigyorgok vissza, többé-kevésbé átkiabálva a zenét. Persze önmagát bizonyítja, ennyire egy buli közepén senki nem jár véletlenül.
-Serena?- kérdezek rá, megerősíteni, hogy jó névre emlékszek. Csak néhány összefutásból ismerem, valószínűleg valamelyik másik egyetemre jár.
Közben teljes beleéléssel járom a talán kissé gyerekes-kiskamaszos figurális koreográfiát, de sokan mások is. Aki ezt a számot ismeri, az valószínűleg onnan fogja, amikor a Weird Sisters a Roxfortban adta elő élőben, és a nosztalgialökettel nem fogja zavartatni magát, hogy még mindig az akkori táncot tudja rá - néhány különböző verzióból, tény, de mindegyik az elhangzó varázslényekhez rendel valami mozdulatsort.
Ha pedig valakit meg akarsz ismerni, sokat elmond az is, ki hogyan engedi el magát. Amire az egyik legjobb helyen vagyunk.
Naplózva

Serena Fawley
Játékmester
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: 2022. 04. 22. - 18:21:33 »
+1

Party time


outfit

2003. április 30.

To: Vale Walker

Vale pont egy régi klasszikusra ránt be a táncba. A Hippogriffet utoljára a Roxfortban hallottam, akkor volt nagy sláger. Örültem, hogy megszólalt. Egy gondtalan, boldog élet emlékét hozta elő. Akkor még nem voltak komolyabb problémáink, a legnehezebben megugorható dolog a bájitaltan beadandó volt.
Bevonódtam Vale-lel együtt a táncba, magával ragadott a zene, és felhőtlenül táncoltam. Mint régen, a Roxfortban. Nem érdekelt, ki mit gondolt, most azért voltunk itt, hogy kiengedjük a gőzt.
-Nem tudtam, hogy jársz még ilyen helyekre - vigyorogott rám, nagyjából ordítva, hogy halljam, amit mond. Én csak megvonom a vállam. Senki nem gondolja rólam, hogy szeretek bulizni, mert sokat tanulok, meg kutatok. De hát asztronómus vagyok, ők mikor lennének aktívak, ha nem éjszaka.
-Szakmai ártalom. - nevettem vissza. Mondjuk én legtöbbször elméletileg csillagászkodtam, számolgattam, és kevéssé nézegettem az eget, de fontosabb csillag és bolygóállásokat mindig megnéztem, még akkor is, ha fel kellett kelnem az éjszaka közepén.
-Serena? - kérdezte a nevét, én meg feltartott hüvelyk ujjal jeleztem, hogy eltalálta.
-Te pedig Vale vagy. Emlékszem rád a kollégiumból. - mondtam - vagyis inkább ordítottam neki. - Ez a szám tök jó.
És táncolok tovább, mint a hippogriff. És ezt csinálja Vale is. Ami elég vicces, így kívülről nézve, én én is ugyanezt csinálom, szóval valószínűleg én is tök nevetségesen nézek ki.
Viszont senki nem fog emlékezni rá, mert a társaság fele tök részeg volt, a másik fele meg úgysem látott minket. És különben sem értettem, miért izgat ez engem ennyire? Valójában nem izgatott. Nem sok emberrel volt szorosabb kapcsolatom az egyetemen, a többiek véleménye meg nem érdekelt.
Aztán a hippogriffes dal után egy lassabb jött, én meg Vale-re néztem.
-Iszunk valamit?
Naplózva


Vale Walker
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


Pretty boy

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #22 Dátum: 2022. 04. 27. - 18:16:08 »
0

A "szakmai ártalom"ra csak vigyorgok egyet - bár ha őszinte vagyok, annyira nem ismeren Serenát, hogy biztos legyek, mire hivatkozik ezzel, de tapasztalatom szerint az általános egyetemi élet is teljesen jól megindokolhatja. Végülis valljuk be, a jelenlévők nagyrésze az egyetemekről jött ide.
A további válaszokat nagy ívű bólogatással tudom le. Még van valamennyi hangom, talán érdemes lehet hagyni belőle későbbre is.
A skótduda-szólóra nincs különösebb egyezményes koreográfia - Ugyanitt, van konkrét skótduda! A legtöbb banda ezt valami saját hangszereléssel helyettesíti be, ezek a mostaniak elismerésre méltóan figyeltek a részletekre is - ha Serena veszi a lapot hozzá a mozdulatból, beiktatok egy megforgatást. Csak a tánc része, nem kell beleérteni semmi többet. Bár ha valaki akarna, én nem állítom meg benne.
Úgy tűnik viszont, a Hippogriff az átvezetés volt a korábbi bulizenékből a "roxforti klasszikusok" műsorszámba, amit valami andalgósabb másik akkori slágerrel folytatnak. Egyetértésben döntünk úgy, hogy talán a pult felől érdekesebb lesz ez a szám. Részemről a legtöbb a tömegen átmanőverezés: szinte-tánclépésekkel egész jól át lehet manőverezni a ringatózó párosok között.
-Menniyre vagy bátor?- vigyorgok Serenára már a pultnál. Tudok adni ötleteket bevállalási szint szerint. Szakmai ártalom, mondhatni.
-Részemről egy Old Flame lenne- fordulok ezzel már a pultoshoz. Ki tudja, hova fog még tartani az este, de egyelőre tökéletes kezdés a helyi Lángnyelv-old fashioned.
Naplózva

Serena Fawley
Játékmester
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #23 Dátum: 2022. 05. 01. - 21:01:23 »
0

Party time


outfit

2003. április 30.

To: Vale Walker

Vale, én és körülöttünk mindenki a hippogriffes koreográfiát táncolja. Azt hiszem, mindenkinek felüdülés hallani ezt a számot. Ez még egy olyan időben vezetett vissza, amikor nem volt háború, nem volt Sötét Nagyúr, nem volt Szeszély, és mindenki boldogan élhette a mindennapjait roxfortos diákként. Abban az évben kezdett elromlani minden.
Nem kellene, hogy egy egyetemi bulin ilyeneken járjon az agyam, de egyszerűen nem tudom kiverni a roxforti csata emlékeit az agyamból - még ennyi év után sem. Valószínűleg senkinek sem megy.
Jól is jön, amikor Vale felveti, hogy ne lassúzzunk már kettesben arra a másik számra, hanem inkább menjünk a pulthoz. Nem habozok, követem, és meglepődve nézek rám, amikor nekem szegezi a kérdést:
-Mennyire vagy bátor? - Mintha csak a gondolataimban olvasna, hiszen ki ne lenne bátor, aki részt vett a csatában. Persze, nyilván nem erre vonatkozik a kérdés, így csak megvonom a vállamat.
-Azt hiszem, hogy most bármi jöhet.
-Részemről egy Old Flame lenne - fordul a pultoshoz, én meg egy-fene hozzáállással bólintok.
-Ugyanazt. - Habár nem vagyok egy nagy whiskey-zős, lehúzom egyszerre, és kiráz tőle a hideg.
-Azt a rohadt... - motyogom, mert tényleg nem volt erre felkészülve. - Most már értem, mit értesz bátorság alatt.
A következő körnél már óvatosabb vagyok, inkább valami lazább italt kérek, egyébként meg Vale felé fordulok.
- Mi újság veled? Hogy vagy? Mi a helyzet a kollégiumban? Én erre az évre inkább hazaköltöztem és a hoppanálást választottam, mert totálisan elegem volt abból a nyüzsgésből, ami ott volt. De néha azért hiányzik.
Kíváncsi vagyok, mi a helyzet abban az őrültek házában, ahol mindenki lót-fut, betörnek egymás szobájába, és zajlik az élet. Én jobban szerettem a kis visszafogott életemet, az öreg csillagászokkal, a kevésbé öreg, de konszolidált barátommal, és úgy általában a nyugodt életet. A kollégiumi lét nem nekem való volt, erre hamar rájöttem.
Még a mindennapi hopponálás is megéri, csak tanulhassak nyugodtan.
Várom, Vale válaszát, és bólogatva hallgatom.
Naplózva


Vale Walker
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


Pretty boy

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #24 Dátum: 2022. 05. 04. - 02:24:22 »
0

Elismerően bólogatok, ahogy Serena húzóra dönti le a koktélt, és nem állom meg vigyorgás nélkül, amikor váratlanul éri az ital hatása. Valóban bátor. A Lángnyelv már magában sem a legszelídebb whiskey, de az Old Flame még direktben is ráépít. Nem tudom, milyen keserűt használnak hozzá, de az, meg a klasszikus narancshéj helyetti csípőspaprika-szelet díszítés jelentősen kiemelik az egéz ital tüzes jellegeit.
-Ennyire még én se vagyok az- vigyorgok, kicsit csipkelődve az ivászati bravúron. -Hosszú volt az utóbbi idő?
Tudok azért elképzelni olyan hetet, hogy a végére én is meginnám húzóra, még ha sárkánnyá is avanzsálok tőle. De egyelőre lassabban iszogatom el, kiélvezve benne az ízek összejátszását. Meg hidegrázok két korty között én is, mert valóban, ez azért nem valami édes likőr volt.
-Áh, akkor azért nem látni arrafele mostanában- nyugtázom a beszámolóját.
-Nos, áll még a koli ...egyelőre. Semmi különös igazából, a nyüzsgés a szokásos, csak az alapszintű káosz. Talán egy-két szobabuli eddig, semmi akkora, hogy a kolivezetőség razziázzon.
Amit a magam részéről értékelek, lévén nemegyszer voltam én is "bűntárs" ilyen összeröffenésekben. Ha Serena pont a nyugalmat keresve költözött haza, akkor ezen a téren nem sokkal lehetnénk különbözőbbek. Én pont a nyüzsgésért vagyok ott.
-Épp egy pálcakészítő munkásságának kutatnék utána, csak alig találni róla részleteket a könyvtárban. Illetve, pillanatnyilag ezt pihentetem inkább- intek körül, jelezve, hogy a jelen bulira nem az antik feljegyzések reménye hozott. -Lehet Amerikába kellene kimennem, ha többet akarok megtudni a szokásos születési dátumoknál.
Naplózva

Serena Fawley
Játékmester
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #25 Dátum: 2022. 05. 10. - 21:28:28 »
0

Party time


outfit

2003. április 30.

To: Vale Walker

A whiskey megtette a hatását, rögtön kipirultam - éreztem magamon -, meg egy kicsit le is izzasztott. De attól még jól esett. Vale-nek igaza volt. Hosszú volt az utóbbi pár hét, egy kicsit túlvállaltam magam. Jól jött ez a buli, a kikapcsolódás, amikor csak magamra tudtam koncentrálni. Egész jól ment, a táncolás feloldott, a Lángnyelv még jobban, most meg itt volt az ideje egy kis csevejnek Vale-lel.
Hamar a kollégiumra terelődött a szó:
-Ah, pont az az alapszintű őskáosz nem hiányzik most. Kellett ez a félév a kollégiumon kívül. És nem is tervezek visszaköltözni.
Néha még mindig elgondolkodtam azon, hogy be akarom-e fejezni az egyetemet. De már csak egy év volt hátra, annyit meg fél lábon is, nem?
Ismertem Vale-t, de valójában nem tudtam, milyen szakon van:
-Tulajdonképpen te mit is tanulsz?
Hamar kiderült, hogy a pálcakészítésben próbál minél több jártasságra szert tenni.
-Ó, lehet, hogy ebben tudok segíteni. - tettem hozzá gyorsan. - Mivel benne vagyok egy kutatásban, hozzáférek a könyvtár olyan részlegeihez is, amihez az átlag diákok nem. Ha van kedved, egyszer beviszlek oda. - Ajánlottam fel neki. Igazából ez egy icipici visszaélés volt a lehetőségeimmel, de mit ártok vele bárkinek, ha Vale kicsit mélyebben is utánanézhet a pálcakészítőjének.
-Ki ő tulajdonképpen? - kérdeztem tőle kíváncsian.
-Mi a mágia eredetét kutatjuk. Én hozom a csillagászati részt. De a fő kutatásom inkább a mágia és a csillagászat közötti kapcsolat. De ebben a pálcakészítődnek nem hiszem, hogy sok helye van, még soha nem találkoztam a nevével. Mesélsz róla egy kicsit?
Naplózva


Vale Walker
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


Pretty boy

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #26 Dátum: 2022. 05. 11. - 23:29:48 »
0

-Megérthető, nem mindenkinek jön be. Szóljak, ha esetleg elérné a középfokú őskáoszt? Érdekes tanulmány lehet megnézni.
Persze gyanítom, ha nem is tervez visszaköltözni bele, akkor nem az ő világa látogatás szinten se. Bár tény, hogy itt van most is, úgyhogy ki tudja, talán pont kis dózisokban éri be a diákélettel. Nos, az ajánlat áll, partiügyben én bármikor szivesen tájékoztatom, ha szükséget érezne rá legközelebb.
Kíváncsian hallgatom cserébe az ő felvetését is. Nem tartom a legvalószínűbbnek, hogy - ebben a témában legalábbis - ez lesz a megoldás... De végülis, fodulhat még elő, hogy valami olyan érdekeljen, amit a zárolt részlegen lehet érdemes kutatni. Úgyhogy csak bólintok, és megjegyzem a felajánlott lehetőséget.
-Gondolom egy próbát megérhet. Bár nem hiszem, hogy annyira titkos anyag az ürge, inkább csak kevéssé ismert. Egy Gedemund Ollivanderről bezzeg nyakig úszhatnék a referenciákban.
-Ki ő tulajdonképpen?
-William vagy "Old Bill" Wyne. Kábé a pálcakészítők őrült feltalálója. Az volt benne az érdekes- vallom be a témaválasztás fő indokát. Mert annyival könnyebb lett volna valami könnyűre menni, de áh, azzal nem dobálok magam elé elég akadályt...
Serena elmondása alapján valóban nem úgy tűnik, hogy lenne átfedés a területeink között, de a segítő szándéka jól esik.
-A tizenkilencedik században élt az USÁban, és minden szarral megpróbált pálcát készíteni. Nagyon emlékezetes saját elmondása szerint, "még uszadékfából és jackalope segglyukból is". És ez kábé minden amit eddig bárhol találtam róla, annyiról tudok még, hogy állítólag a műhelye nyitva van kiállításként. Szóval ja, szerintem nem azért nincs róla sok anyag, mert olyan veszélyes titkok kötődnek hozzá, hanem csak ő volt a kettyós öreg, aki anekdotának jobb volt, mint törikönyvnek.
Naplózva

Serena Fawley
Játékmester
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #27 Dátum: 2022. 05. 20. - 20:43:41 »
0

Party time


outfit

2003. április 30.

To: Vale Walker

Egyáltalán nem vágytam vissza a kollégiumba. Ebben az egyben biztos voltam. Ezt az egy évet már kibírom itt az egyetemen, de aztán lezárom ezt az egészet, és belekezdek a nagybetűs életbe. Ahhoz viszont csendre és nyugalomra van szükségem, hogy minél könnyebben tanulhassak, és teljesíthessem a vizsgákat. Nagyjából ennyire érdekelt ez az egész. Néha úgy éreztem, hogy az egyetem totál vakvágány.
De erről nem akartam sem Vale-nek, sem senkinek beszélni. Most pont az ilyen frusztrációk kiengedése miatt voltam itt.
Ráterelem a szót inkább Vale érdeklődési körére. Ez a Wyne egyáltalán nem ismerős nekem, de sosem mozogtam igazán a pálcakészítés tudományában. Rázom is a fejem:
-Soha életemben nem hallottam róla. - vallom be.
Vale gyorsan elmagyarázza ki is ez a fickó, én meg vigyorogva hallgatom a leírását.
-Igazán érdekes fickó lehetett. De ezek alapján lehet, hogy tényleg inkább Amerikában kellene körülnézned. De ha szükséged van itthoni kutatómunkára, akkor szólj nyugodtan. Szívesen beviszlek a zárt részekbe.
Szerettem volna segíteni neki, hiszen ő is berántott a táncba, nyitott volt velem, és nem volt semmi előítélete. De ez pont így volt jó. Keveset tudtunk egymásról, de arra viszont pont elég volt az ismeretségünk, hogy ne érezzük egyedül magunkat.
Közben a zenekar újra valami pörgősebb számba kezd bele.
-Ez már egy jobb szám. - intek a fejemmel a táncparkett felé. - Visszamenjünk? Esetleg tudod, mi a ma esti program? Csak ez a zenekar lesz, vagy utánuk jön még valaki? - érdeklődöm. Én tényleg csak belecsöppentem a buliba. Csakis azért voltam itt, mert nem volt jobb dolgom. Úgyhogy az egész estét itt akartam tölteni.
Amíg Vale válaszol, én kérek még egy kört, és az egyik poharat Vale felé tolom.
-Egészségedre! - koccintunk, és felhajtjuk a következő italt.
Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.087 másodperc alatt készült el 41 lekéréssel.