+  Roxfort RPG
|-+  2002/2003-as tanév
| |-+  Hertfordshire, egyetemváros
| | |-+  Hertfordshire városa
| | | |-+  Alderton büfé
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Alderton büfé  (Megtekintve 1781 alkalommal)

April Sheridan
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2021. 09. 06. - 18:50:30 »
+1

visszatérés
to; Sophie


2002. szeptember 6.


zenéd: At The Chime Of A City Clock outfited: style

Szeretem a gabonapelyheket, akkor is, ha nem ilyen fene mód vidámak. Szeretem a fahéjasat, a kakaós bogyókat, a kakós rizsszemeset, a mézes köröket, de a sima kukorica pelyhet is. Anyunál régen mindig kakaós rizssemes volt, a szépséghibája csupán az volt, hogy uncsi és béna idézeteket mondott. Nem győztem gyorsan enni, nehogy be tudják fejezni a pelyhek. Szeretem az Alderon büfét, az vek során kitapasztaltam a legtöbb reggeliző pelyhez. Van, hogy itt is ebédelek. Általában a saját kis magányomban, vagy más Mandragórásokkal, bár a legtöbben mostanra már elszoktak menni egy közeli étterembe. Én szeretem a régi szokásaimat megtartani, így ideszoktam. Maradok. Bár eszembe jut, hogy mi lenne, ha néha lejárnék a faluba, hogy...de aztán csak megrázom a fejem. Tényleg, fogalmam sincs, mit kéne, mit nem kéne, és azzal a rendkívül béna módszerrel vígasztalom magam, hogy majd úgyis lesz valahogy. Éppen nagy elhatározós lendülettel keresnék magamnak egy ablak közeli helyet, mikor durrbele módon egy vörös lényra borítom a kis reggelicském felét. A wííző gabonaőelyhektől még jobban megriadok. Ilyenkor wíízni?  Aszívbajt ozzák rám. Bénázok, a pelyhek meg még hangot is adnak neki. Csodás.
- Öhm semmi baj -
A pelyhek lelkesedése alig ha lankad mindenközben. Nagyon kell fülelnem, hogy halljam, amit a lány mondd, aztán a hajamra mutat.
- Rajtad is vannak És valóban, a kis vidám banda egy része a hajamba kapaszkodik.
- Na de ilyet...Hé, pehely uraság..tessék elengedni a hajam! na de igazán most már...-
Próbálom az ujjaimmal lelökdösni őket, de nem megy ez olyan könnyen. Fahéjas kétszersültet kellett volna ennem. Azzal nincs semmi baj. Vagy vajas pirítóst. Lehet, hogy eljött a pillanat, hogy leszokjak a pelyhekről.
- Tudtam, hogy egyszer eljön a pillanat, mikor leszokom a gabonapelyhekről, de azt nem hittem, hogy ilyen hamar eljön ez a pillanat...-
Sziszegem kissé ingerülten. Elővennék egy papírzsebkendőt, mikor is leesik, hogy nem ez életem reggelje.
- Hűha, sziámi ikrek lettünk -
Jaj, neee...tényleg, soha de soha többé nem eszek pelyhet. Palacsinta? Palacsintát akarok. Én is megpróbálkozom egy tisztíó bűbájjal, de semmi. Ugyanígy fullad kudarca a bűbáj megszüntetésem. Nagyokat pislogva nézek a lányra.
- De..hát...- Majd egy nagy sóhajtásba fullad a mondanóm. Megpróbálom levenni a pulcsim, de ez sem sikerül. Valami bosszantó mókának szánt csapdába estem. A franc essen bele...
- Uhm..hát akkor...tényleg bocsi. April vagyok, ha már így ragaszkodunk egymáshoz...vagy hogy a bűbáj vagy mi a fene.
Közben eszembe ötlik, hogy Merlinre, még jó, hogy nem egy oktatóval ragadtam össze. Minden rosszban van valami jó..
- Van valami ötleted, hogyan szabaduljunk meg..bocsánat, de hogyan szabaduljunk meg egymástól? Félre ne értsd, kedves lánynak tűnsz, de volt már egy ikertesóm és...
Kicsúszott. Csak viccelni kartam. Azt akartam mondani, hogy nem szeretnék sziámi iker lenni, de közben meg Kilian. Zavaromban félre húzott szájjal mosolygok.
- A sziámi ikrek élete nem lehet egyszerű..
Mindig elviselni a másik hülyeségid, tényleg nem. Együtt menni a budira, és..juj, akkor ezek mindig hármasban...szexelnek? Nem, a sziámi ikrek élte szívás. Soha többet pelyhek. Soha, de soha.
Naplózva

Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2021. 09. 11. - 14:42:40 »
+1

Még a gabonapehely is mosolyog

April
(2002. szeptember 6.)
Ruci

Some days, I'm treadin' the water
And feel like it's gettin' deep



Ilyenkor kár, hogy nincs a közelemben Armin. Mármint tök jó lenne, ha most ideszaladna és olyan elegánsan elválasztana minket. Az olyan meseszép lenne és filmbe illő. Úgy érzem magam, mintha egy olyan furcsa show műsorba kerültem volna bele, ahol viccelnek az emberrel, megijesztik, rá hozzák a frászt kirebolják, üldözik, aztán amikor kikészül az alany, kiderül, hogy csak vicc az egész, és vége van. Örülnék neki, ha most is ez lenne, és nem lennék igazából összeragadva egy ismeretlen lánnyal. Meglehetősen zavarban vagyok, ráadásul egyszer már Estherrel is összeragadt a hajam, valami hernyóból készült vattacukor miatt.
- Na de ilyet...Hé, pehely uraság..tessék elengedni a hajam! na de igazán most már...- dünnyögi méltatlankodva a lány én meg csak egyszerűen némán egyet értek vele, amint próbálok én is szabadulni tőlük. Nem hittem volna, hogy ezek a wíííípelyhek ilyen vezsélyesek is lehetnek. De a megvadult Unikornis óta megtanultam, hogy még a vattacukor is lehet veszélyes. Bruh.
- Hűha... Remélem a pelyhek nem készültek selyemhernyóból, mint a Megvadult Unikornisban a vattacukor... - sóhajtom fel hangosan. April is biztos ismeri azt a hatalmas varázsvidámparkot, hiszen itt van ez is a városban, egészen közel a büféhez. Néha behallatszanak a halálsikolyok, meg a megvadult unikornis unikornis fugurájának a nyerítése, ami mozog a bejárati kapu tetején, és dühösen nyerít. őszintén még megható is lenne, mikre nem képes egy hernyóból készült nasi... Összehozza az embereket. Szó szerint.
- Ezek után én is kétszer meggondolom, hogy egyek-e egyáltalán ilyen gabonapelyhet - Lehet Arminnak igaza volt, amikor azt mondta, nem bízik azokban a kajákban, amik túlságosan vidámak. Pedig azt hittem ő csak azért mondja ezt, mert éppen festő módban volt, amikor művészi szemmel nézett a világra és éppen melankólia szemüvege volt. Na jól van, Sophie, csak gondolkodj nyugodtan, te vagy itt az alkalmazott, neked kell megoldani. Nem szeretném Aprilt minden egyes rendeléshez magammal rángatni, gondolom nem örülne neki. Főleg ha egy-egy tag mondjuk ráböfizik, majd rátüsszenti a kávét. Ahh, ma ez egy ilyem koszolós nap, vagy mi van ma a csillagokkal?!
- Uhm..hát akkor...tényleg bocsi. April vagyok, ha már így ragaszkodunk egymáshoz...vagy hogy a bűbáj vagy mi a fene. - Ahogy bemutatkozik, barátságosan elvigyorodom. Majd meg kell írnom ezt Beth-nek. Szeirntem nagyon mulattságosnak tartaná. Lehet rajzolna nekem egy csomó nevető arcú gabonapelyhet. Vicces lenne.
- Sophie vagyok - mutatkozom be én is. - Te melyik campuszon tanulsz? - kérdezem kíváncsian, ha már ennyire belsőségesen is kezdjük egymást megismerni. Egyetemista korúnak tűnik. Mondjuk nekem jelenleg 30 éves korig mindenki egyetemista korúnak néz ki. Közben persze hiába próbálkozunk varázslattal, nem sikeürl leszedni ezt a valamit rólunk, ami egyre kellemetlenebb. Vagy le kell borotválnuk a hajunkat, vagy le kell venniünk a ruhákat, ami azért eléggé fura lenne egymás előtt levetkőzni úgy, hogy össze vagyunk nőve... Ahjaj....
- Van valami ötleted, hogyan szabaduljunk meg..bocsánat, de hogyan szabaduljunk meg egymástól? Félre ne értsd, kedves lánynak tűnsz, de volt már egy ikertesóm és...
Furcsa csend van a mondat végén, olyan ami szomorú emlékeket takar. Sokszor én is ilyen csendet hagyok magam után, ha Balthasarról van szó. Ó, az én legjobb első barátom és... És ott a szörnyű csend, és az és befejezetlen marad. Kicsit szomorúan lebiggyesztem a számat, de nem kotyogok bele, hagyom, hogy az az és kicsit kevésbé fájón ülepedjen meg a levegőben.
- A sziámi ikrek élete nem lehet egyszerű.. - teszi hozzá, mire egyetértően bólogatok. valamiért azjut eszembe, hogy akkor ők hogyan... miképpen... szexelnek. Húznak egymás közzé egy függönyt? Egy hangszigetelő függönyt? vaalmikért az az érzésem April is erre godnolhat, a sziámi ikreknél ez az első kérdés általában.
- Háát... kellemetlen lehet... Na jó, én most kikérem a reggeli szünetemet és Monica majd helyettesít - magyarázom, majd segítségkérően ránézek Monicára, aki amúgy elég mogorva és csendes nő. Aztán szépen oldalazva kiosonok a büféből. technikai baleset miatt zárva vagyok. Vagy üzemen kívül helyezem magam egy rövid időre. - Na jó, itt kevésbé bámulnak meg minket... Vajon ha egyessével lecsipegetjük őket, lejönnek? - kérdezem mormogva, miközben próbálok valami megoldást kitalálni, kicist fékre húzódva a kívácnsi szemek elől, a fák és a bokrok takarásában.
Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 09. 14. - 15:14:58
Az oldal 0.067 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.