+  Roxfort RPG
|-+  2001/2002-es tanév
| |-+  Hertfordshire, egyetemváros
| | |-+  Hertfordshire városa
| | | |-+  Alderton büfé
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Alderton büfé  (Megtekintve 371 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 07. 12. - 14:52:50 »
0





A pár hónapja megnyitott büfé Archibald Alderton nevét viseli, aki egy egész falut felrobbantott születésnapi torta sütés közben. Sokan attól félnek, hogy egy ilyen nevet viselő üzlet majd bajt hoz Hertfordshire-re. Eddig azonban nem történt hasonló incidens, sőt az egyetemisták pénztárcájához is igazodó büfé remek főtt és hideg ételeket kínál, amit nem csak helyben, de elvitelre is lehet kérni. Leghíresebb fogásuk a pulykafasírt édesburgonya pürével és barnamártással, ám időnként ki lehet fogni a denevérláb ragút is, mely a hely egyik specialitása. Sokan esküdnek a sütőtökös pitére, ami állítólag majdnem olyan ízletes, mint a roxforti megfelelője.
Naplózva

Frey Henricksen
Akadémiai tanár
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 02. 14. - 16:23:45 »
0

Bevezetés…

to: Serena Fawley

2002. február 11.



Sajnos a mágiával kapcsolatos problémák egyre inkább terjednek át más országokra is. Legalábbis abból ítélve, amit a rokonoktól tudok. Muszáj utánajárni, hogy mi is történik valójában. Talán itt több mindent tudnak, mint amiről én valaha is sejteni tudnám. Az Andrew utáni nyomozásom úgyis zsákutcába jutott. Mr. Mirol segítségét nem kérhetem, azzal csak a saját karrierjét kockáztatná, és jelenleg nincs is semmilyen információ, amivel szolgálhatnék neki cserébe. Legutóbb ugyan nem árultam el semmit Andrew-ról, de nem véletlenül nem meséltem neki azóta sem.
Ami miatt a mai találkozót kértem az egyik legjobb diákomtól, végül is összefügg ezzel, de nem feltétlenül. Szeretném kicsit jobban megismerni a britek mágus társadalmát, leginkább a rangban hozzám közelebb állókat. Ha sikerülne bekerülnöm az ő körükbe, akkor a számításaim szerint előbb-utóbb össze kell futnom olyannal, akinek lesz valamilyen információja. Igaz, meg van ennek is a veszélye, amivel kapcsolatban apámmal még nincs egyetértés, de majd megoldom azt a problémát. Hiszen, bekerülni legkönnyebben úgy lehet valahova, ha nem csak eljárunk, hanem meg is hívunk hozzánk hasonlókat.
Azt hiszem, kell vennem egy kastélyt, hogy ezt békésen ki tudjam vitelezni. Első lépésnek elég lesz a beszélgetés, muszáj a lehető legtöbb információt megtudnom arról, milyen itt egy estély. Ms. Fawley nagyon kedvesnek és nagyon lelkesnek tűnik az óráimon, ezért az egyik után megkértem, hogy kávézzon velem. Meglepetésemre azonnal beleegyezett pedig nem is mondtam, hogy mi lenne az a fontos dolog, amiről beszélni szeretnék vele.  Egyelőre nem akartam lebuktatni magam, hogy mennyire tudatlan vagyok bizonyos szempontból. Már az is sokáig tartott, hogy az Akadémiára kerülésem után megszokjam a tempót, környezetet.
Kedd délután van. Éppen belépek a büfébe, amikor megkordul a gyomrom. Nem meglepő, a finom illatok hatására és annak következtébe, hogy tegnap este óta nem ettem semmit. Reggel kicsit elaludtam, így rohannom kellett az órámra. Még így is késtem pár percet. Leülök az egyik asztalhoz, majd átnézve az étlapot nem bízom a véletlenre a dolgot. Fasírtot rendelek egy kis burgonyával. Italnak pedig jöhet egy kis jeges tea. Még van pár percem mire Ms. Fawley megérkezik, addig a készülő könyvem próbálom javítgatni, ezért egy halom papírlap kerül elém az asztalra. A teámat már megkapom, amikor meghallom a hangját. Felpattanok és kihúzom neki a széket.
- Üdvözlöm, Ms. Fawley. Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásomat.
Lesegítem a kabátját és a széket is betolom alatta, csak utána ülök le én is. Kezemet magam mellett pihentetem, aztán idegesen az asztalon lévő papírhalomra.
- Milyen napja volt? Remélem a kollégák nem fárasztják le olyan nagyon.
Próbálok túllendülni az udvariassági körökön, mert elég nehezemre esik belekezdeni a témába. Közben kihozzák az ebédem.
- De udvariatlan vagyok. Kér valamit? A vendégem, természetesen.
Intek a pincérnek, hogy ne menjen még el, várja meg, amíg a kisasszony rendel magának. Ha nem kér úgy is jó, nem fogok erőszakoskodni. Elnézést kérek, és a gyomrom újabb adag korgása mellett bekapok néhány falatot a fasírtból.
- Nem szeretném sokáig rabolni az idejét, ezért inkább bele is fogok a közepébe. – Megtörlöm a szám egy szalvétával, és félretolom a tányérom. Legalább addig, amíg a beszélgetésünk véget ér.
– A segítségét szeretném kérni.
Naplózva


Serena Fawley
Griffendél Godrik Akadémia
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 02. 14. - 18:57:43 »
+1

Történelem továbbkézpés



2002. február 11.
To: Frey Henricksen

Már a Roxfortban is szerettem a mágiatörténetet, de itt az Akadémián is a kedvenceim közé tartozott. Persze itt sokkal jobb órákat hallgathattunk, mint a Roxfortban Binns unalmas óráit, és itt, az Akadémián sokkal inkább az összefüggésekre koncentráltunk, mint a tényekre. Ez sokkal izgalmasabb és érdekesebb volt. Azt pedig különösen kedveltem Henricksen professzorban, hogy mindig engedte, hogy az asztronómiai ismereteimet is összefűzzem a mágiatörténettel, és így egy csomó érdekes, és jó eredménnyel záruló beadandót írhattam az elmúlt félévben.
Akármennyire is kedveltem a mágiatörténet tanárt, arra azért nem számítottam, hogy elhív kávézni. Mondjuk elég egyértelmű volt, hogy nem azért hív el, mert az iskolai dolgokon kívül is akarna tőlem valamit, gyorsan megnyugtatott, hogy csak kérdezni szeretne pár dolgot tőlem. Éppen ezért bele is egyeztem. Miért ne egyeztem volna bele, ha a legkedvesebb tanárom meghív kávézni? Kíváncsi voltam, mire megy ki a játék, és eddig nem volt rossz élményem abból, hogy ha jóindulattal viseltettem egy tanár iránt itt az Akadémián.
Furcsa volt, hogy itt már teljesen más a tanár-diák viszony, mint a Roxfortban. Itt már sokkal inkább felnőttként és egyfajta kollégaként tekintettek ránk, mint diákként. Itt már minden a mi felelősségünk volt: az, hogy milyen órákra járunk, hogy mit tanulunk, és hogy mennyit tanulunk. Itt már tényleg nem mondhatta azt senki, hogy ez vagy az rossz tanár vagy nem adja le az anyagot. A professzorok mind becsülettel megtartották az óráikat, és ha valaki nem jelent meg, az csak magára vethetett.
Én pedig igyekeztem nem eljátszani a tanáraim jóindulatát. Éppen ezért fogadtam el Henrickson meghívását az Alderton büfébe. Jól megpakolt táskával léptem be, mert a beszélgetés után Londonba igyekeztem. Henrickson már az egyik asztalnál ült, és engem várt, úgyhogy gyorsan odasiettem.
-Jó napot, professzor úr. - mosolyogtam rá. - Elnézést a késésért. - mondom, habár úgy sejtettem, túl sokat nem késhetttem.
Henrickson igazán udvarias férfi, lesegítette a kabátomat, hellyel kínált, majd megkérdezte, milyen napom volt.
-Köszönöm a kérdését, egész jó. Azt hiszem, én igazán nem panaszkodhatom a kollégáira. Nem úgy, mint az aurorképzőbe járók. Ők folyamatosan panaszkodnak. Én inkább amiatt aggódom, hogy fogom teljesíteni a kutatási témámat év végére. Egyelőre még keresem a megfelelő embert, aki segíteni tudna nekem.
Miközben válaszoltam, megjelent a pincérnő, és rendeltem tőle egy tejeskávét és egy kis sütit.
-Tudta, hogy itt az epres kosárka a legfinomabb sütemény? Ha végzett a késői ebédjével, esetleg megkóstolhatná. - mosolyogtam a tanárra kedvesen. Ha sütemény problémája van, csak engem kell kérdeznie - gondoltam magamban, de ezt már nem tettem hozzá. Nem akartam nagyon személyeskedőre venni a figurát.
Amíg meghozták a kávémat, szinte végig hallgatásban voltunk, valószínűleg Henrickson nem akarta, hogy a pincérnő megzavarja a beszélgetésünket, ezért csak utána kezdett bele. A segítségemet kérte.
-Miben lehet a segítségére? Természetesen, ha tudok, szívesen segíteni Önnek.
Izgatott lettem, vajon milyen segítséget tudnék nyújtani én egy akadémiai tanárnak. Mi az, amit egy húszéves boszorkány jobban tudhat, mint egy harmincas varázsló? Vajon asztronómiai segítséget kérne? Vagy valami teljesen más témában várja tőlem a választ? Kíváncsian vártam, miről fog szólni a beszélgetésünk.
Naplózva


Frey Henricksen
Akadémiai tanár
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 02. 18. - 14:30:39 »
0

Bevezetés…

to: Serena Fawley

2002. február 11.



Nem gondoltam volna még néhány évvel ezelőtt, hogy valaha szorgalmazni fogom a britek felé való nyitást. Pedig nagyon úgy néz ki, hogy muszáj lesz. Sajnos akármennyire is próbáltam elkerülni, több szempontból is kénytelen vagyok kapcsolatokat kialakítani. Már rengeteg meghívást visszautasítottam a kollégáim megkeresése felől, itt lenne az ideje, hogy viszonozzam, még akkor is, ha eddig én elutasítottam. Nem vagyok az a bulizós típus, és ha valaki belátna a családi hátterembe, akkor meg is értené, hogy miért van ez így.
Szerencsére Ms. Fawley nem késik sokat, nem is akarnám feltartani a délután további részében a szükségesnél. Miután eszek néhány falatot és közben hallgatom, hogy miként éli meg a kollégáimmal töltött mindennapokat. Kedvelem a kisasszony társaságát, az óráimon látszik, hogy érdekli az, amit tanítani próbálok, és mint olyan hozzá is tud szólni. A különleges összefüggései pedig számomra is adtak már többször is ötletet.
- Biztos vagyok benne, hogy nem lesz gond azzal a kutatási témával. Ahogy megismertem önt, tüzön-vizen keresztül fogja vinni az elképzeléseit. Bármelyik kollégám örömmel fog segíteni magának.
Szerencsére rendel így nem érzem majd kellemetlennek, hogy én eszek, míg ő nem. Így is kell majd egy kicsit várni arra, hogy a tejeskávé és a süti megérkezzen.
- Nem, erről nem tudtam. Megfogadom a tanácsát, mindenképpen megkóstolom majd.
Bevallom az utána lévő rövid ideig tartó szünet kicsit kellemetlen számomra. Úgy érzem magam, mintha valami rosszban sántikálnék, és valahol tényleg így is van, de a fejlődéshez ez is kell. Néha áldozatot kell hozni. Amúgy pedig még a kíváncsiságom is hajt annak ellenére, hogy a stabil és biztos helyzeteket kedvelem jobban.
- Nos, tudom ez furcsán fog hangzani, de abban szeretném a segítségét kérni, hogy milyen a brit elit varázslók élete? Azt hiszem, önök aranyvérűeknek hívják magukat. – Veszek egy mély levegőt, és megpróbálom megmagyarázni a kérdésem. Illetve teljesen egészében lepontosítani. – Tudja, én nem tartozom ide annak ellenére sem, hogy az ország lakója vagyok. Ez nos, egy hosszú történet. Most viszont az Akadémia miatt nyitnom kéne a kollégáim felé, de nem igazán tudom, hogy miként.
Próbálom röviden megmagyarázni a kérdésem. Rengeteg dologra lennék kíváncsi, mert eléggé aprólékos tudok lenni, de persze, ha csak felületesen tudnék meg néhány dolgot nekem már az is elég lenne.
- Természetesen, ha szükséges a múltamba történő beavatás, akkor hajlandó vagyok bármilyen kérdésre válaszolni.
A többségére mindenképpen, mert azért nem szeretnék a legmélyebb dolgokba belemenni, a titkaink nem véletlenül titkok. És csak remélni tudom, hogy most nem fog hülyének nézni a kisasszony.
Naplózva


Serena Fawley
Griffendél Godrik Akadémia
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2021. 02. 22. - 21:21:33 »
+1

Történelem továbbkézpés



2002. február 11.
To: Frey Henricksen

Sok mindenre számítottam Henricksentől, de arra nem, hogy pont a brit aranyvérű családokról kell kiselőadást tartanom neki. Mondjuk jó helyen kopogtatott, azért erről a témáról viszonylag tájékozott voltam, lévén, hogy a családom is azon bizonyos néhány tucat családhoz tartozott, akik hosszú évszázadokra visszamenően igazolni tudta varázsló múltját. Ugyanakkor mi ezzel sosem éltünk vissza, mi egyes varázslócsaládok.
Lényeg, a lényeg, a tanár úr a legjobb helyen kért segítséget. Ennek ellenére azért csak néhány korty kávé és egy falat süti után kezdtem csak bele.
-A brit elit varázslók... Hm... Azt hiszem, két oldalról tudnám megközelíteni a helyzetet. Vannak azok a családok, akik örökség, vér útján tartoznak az elitbe. Nagyjából harminc ilyen család van, ők mindenféle hivatalos papírral tudják igazolni, hogy mindig csak varázslók és boszorkányok alapítottak családot. Az én apám Fawley, édesanyám Smith. Mindkét család híres hugrabugos família, a szüleim is a Roxfortban ismerkedtek össze. De ott vannak Longbottomék vagy Abbotték is, ők is évszázadokig vissza tudják vezetni a családfájukat. Na meg ott vannak azok a híres-hírhedt családok, akik a Sötét Nagyurat támogatták a háború alatt. Náluk elvárás volt aranyvérűnek lenni.
Egy kicsit elhallgattam, és azon gondolkodtam, hogy mennyire furcsa, hogy nálunk még csak fel sem merült egy pillanatra sem, hogy a sötét oldalra álljunk. Pedig mi pont egy olyan család voltunk, akiknek semmi félnivalója nem volt a háborúban: egyrészt aranyvérűek voltunk, másrészt északon, Skóciában, semmi olyan dolog nem volt, amire Tuddjukinek szüksége lett volna.
Ezután folytattam a másik oldalról:
-És ott van az újdonsült elit: akik pénzzel, tehetséggel felküzdötték magukat a varázslóvilág csúcsára. A legtöbben ők is varázslócsaládokból származnak, csak nem olyan ősrégi családokból, mint mondjuk én. Ne értsen félre, nekem ez semmit nem jelent. Ha most megjelenne itt álmaim férfija, és mugli lenne, egy percig sem gondolkodnék, hogy vele éljem le az életemet. - nevettem. - Szóval ők általában üzletemberek, néhányan a Mágiaügyi Minisztériumban dolgoztak. Néhányan kalandorok, habár szerintem abból nem lehet túl jól megélni.
Nem tudtam, ez mennyire elég Henricksennek, de bevezetőnek nem volt rossz. Megadtam a lehetőséget a férfinak, hogy közbeszóljon, kérdezhessen, arrafelé terelje a beszélgetést, ami őt érdekli. Úgyhogy az ölembe vettem a sütis tálat, és elkezdtem enni a sütimet. Itt volt a lehetőség a professzornak, hogy kérdezzen. És akkor elkerülhettük azt a kínos beszélgetést, amikor a férfi múltjára terelődik a szó. Éreztem, hogy erről nem akar beszélni, így nem is firtattam a múltat. Frey Henricksent most úgyis a brit varázslócsaládok jelene érdekelte.
Naplózva


Frey Henricksen
Akadémiai tanár
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2021. 02. 26. - 22:27:44 »
0

Bevezetés…

to: Serena Fawley

2002. február 11.



Bevallom eléggé hülyén érzem magam ebben a helyzetben. Tudom, hogy nem egy nyilvános helyen és nem egy diákomtól kéne megtudnom ezeket az információkat. Simán leülhetnék beszélgetni bárkivel a Minisztériumból is, de valahogy ezt dobta most nekem a sors. Ezt biztonságosabbnak tartom, mintha tényleg egy hivatalos embertől kérnék segítséget. A végén még szaglászni kezdene utánam, hogy mit akarok ezekkel az infókkal és arra most nagyon nincs szükségem.
Sóhajtok egyet, majd figyelmesen hallgatom tanítványom magyarázatát. Szóval az sem mindegy, hogy mióta vagy aranyvérű. Ezek alapján az információk alapján viszont én ősréginek számítok, tehát ha erre terelődne a szó, akkor nyugodtan mondhatnám azt, hogy elit aranyvérű vagyok.
- Szóval, akkor ha jól értem. Az én családom már kb. időszámítás után 1000 óta él itt. Azóta nincs nem aranyvérű a családban. Ekkor mi benne lennénk az elitek elitjében?
Mondjuk ez sokat segít, mert egy esetleges estély megrendezésénél, a színvonal nagyon fontos. Nem mintha nagyon számítana, úgyis a saját kultúrám szerint fogom csinálni, de addig is, kell még néhány információ.
- Értem. Tehát a többiek a félvérek? Akiknek nincs régre visszavezethető varázsló rokona? És kik a sárvérűek?
Logikusan ki tudom következtetni, hogy ők a varázstalan szülőktől származó boszorkányok vagy varázslók, tanulmányaim során találkoztam már ezzel, csak nem gondoltam, hogy ennyire fontos a származás, hiszen nem lehet valaki boszorkány, ha korábbi felmenője nem volt az. Hogy ki volt az első boszorkány vagy varázsló, arról manapság sincs még egyetértés.
- Mennyire szokás itt eseményeket rendezni? Akár aranyvérűről van szó, akár más vérűről.
Nem mintha nagyon bele akarnék menni mondjuk egy nagyobb estélybe, főleg mert nem vagyok túl jó házigazda, de amit megkövetel az illem, azt meg szoktam adni.
- Az iskolai kollégáim és a vezetőség is elhívott már néhány eseményre, és bár volt olyan, amin részt vettem, úgy gondolom lassan ideje lesz viszonozni ezt a gesztust. Mire kell számítanom?
Végül csak kibukkan belőlem az a kérdés, ami miatt ezt az egész találkozót megszerveztem. Remélem nem legalább egy negyven fős társasági esemény kerekedik majd belőle, és a tudatlanságom miatt kapkodósan megszervezett este lesz.
Naplózva


Serena Fawley
Griffendél Godrik Akadémia
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2021. 03. 02. - 21:17:59 »
+1

Történelem továbbkézpés



2002. február 11.
To: Frey Henricksen

Talán Henricksen gyanakodott, hogy kíváncsiskodni akarok majd, de mindenféle szó nélkül is szerettem volna megnyugtatni, hogy egyáltalán nem érdekel a múltja. Ő a tanárom volt, egy igazán jó tanár, szerettem az óráit, és itt le is zárhattuk a kapcsolatunkat. Nem is mélyedtem bele abba, miért érdekli ez, örültem, hogy segíthettem neki. Semmiféle hátsó szándékom nem volt vele, reméltem, ő is érezte a nyitottságomat felé és a brit varázslótörténelem felé.
-Az én családom már kb. időszámítás után 1000 óta él itt. Azóta nincs nem aranyvérű a családban. Ekkor mi benne lennénk az elitek elitjében? - mondta, mire eltátottam a számat. Egyesek állították, hogy a családunk Hugrabug Helgáig visszavezethető, de én ezt inkább kitalációnak tartottam, mint ténynek. Vagy inkább úgy mondanám, hogy ha valaki nagyon kutakodik, és tényleg elég sok varázsló van a felmenő között, mindenki találhat olyan családágat, amelyik visszavezethető valamelyik roxforti házalapítóhoz. Annyira azért nem voltunk sokan, és ha egy család fenn akarta tartani a megkérdőjelezhetetlen származását, nem sok válogatási lehetősége volt. Persze az elmúlt években, ahogy fejlődött a világ, úgy a varázsvilág is egyre nyitottabb lett, egyre több külföldi varázsló érkezett az országba, így a brit varázslócsaládok keveredhettek francia, olasz, orosz vagy akár amerikai varázslócsaládokkal is.
-Azta. Habár anyám családjának egy része állítja, hogy Hugrabug leszármazottja, de senki nem tudja bizonyítani. De nagyjából ezer éves családfa, az még a varázslócsaládok között sem semmit. - néztem elismerően a férfira.
Aztán válaszoltam a további kérdéseire:
-Félvérek azok, akiknek legalább egy ágon vannak mugli rokonai. Azért valljuk be, ebből már sokkal több van. És igen, sajnos vannak, akik sárvérűnek nevezik azokat, akiknek mindkét szülői ágon varázstalan felmenői vannak. De nem igazán szép dolog így nevezni bárkit is. - mondtam kicsit feddő hangon. Mi, a Roxfortban soha, senkit nem neveztünk volna sárvérűnek. Soha. - Néha a varázstalan felmenőkkel rendelkező varázslókban és boszorkányokban rejtőzik a legerősebb varázsképesség. Persze nyilván az ő családfájukban is fellelhető valahol egy-egy varázsló vagy boszorkány, de talán nem is tudtak róla. Vagy generációkon át rejtőzik. Az az igazság, hogy abban annyira nem vagyok otthon, hogyan öröklődnek a varázsképességek... - tettem hozzá kicsit pirulva, habár tudtam, Henricksen nem várja el, hogy mindent tudjak.
-Mint minden ember, mi is szeretünk bulizni. Igazából a Roxfortban mindig megünnepeltük a halloweent, a karácsonyt, szóval a nagyobb ünnepeket. Volt lakoma az évnyitókor és az évzárókor is. Ezt a hagyományt szeretik továbbvinni a varázslócsaládok is. Mi például a Skye-szigeten minden évben tartunk szilveszteri mulatságot. Ilyenkor meghívjuk a brit asztronómus társadalom apraját-nagyját, illetve a környékbeli varázslókat. Ez mondjuk jellemző a brit varázstársadalomra: mivel eléggé szétszórtan élünk, a közelünkben élő többi varázslót ismerjük, és általában jóban is vagyunk velük.
-Én úgy gondolom, hogy ha Ön egy ilyen eseményt szeretne szervezni, akkor mindenképpen a kollégáit érdemes meghívnia rá. Ők pedig majd hozzák magukkal azokat, akiket gondolnak, és így lehet szép lassan felépíteni egy kis társasági kört. Itt van például a mi esetünk: a szüleim ismerik az összes asztronómust a szigeteken, de alapvetően a Skye-szigeten élnek, így a fontosabb, londoni történésekből kimaradnak. Viszont évente párszor szerveznek egy-egy partit az obszervatóriumba. Ilyenkor nemcsak a csillagászok jönnek el, hoznak mindenféle más embereket, főleg a minisztériumból vagy olyan gazdagabb támogatókat, akik nyitottak a csillagászat iránt. Így a szüleim egy csomó embert megismerhetnek. Ezek a partik főleg erre valók.
Reméltem elég bőven kifejtettem, amire a professzor kíváncsi volt, de természetesen készen álltam a további kérdésekre. Kíváncsi lettem volna, milyen partit tudna szervezni. Rögtön elkezdett járni az agyam, mennyire jó lenne egy olyan esemény, ahova a tehetséges diákjait, és néhány professzort hívna el - egyfajta Lumpsluck buli Akadémiai-módra... Megfogadtam, hogy ha rákérdez, felvetem a témát.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 03. 02. - 21:23:06
Az oldal 0.072 másodperc alatt készült el 35 lekéréssel.