+  Roxfort RPG
|-+  2003/2004-es tanév
| |-+  Hertfordshire, egyetemváros
| | |-+  Hertfordshire városa
| | | |-+  Alderton büfé
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] 2 3 Le Nyomtatás
Szerző Téma: Alderton büfé  (Megtekintve 8698 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 07. 12. - 14:52:50 »
0





A pár hónapja megnyitott büfé Archibald Alderton nevét viseli, aki egy egész falut felrobbantott születésnapi torta sütés közben. Sokan attól félnek, hogy egy ilyen nevet viselő üzlet majd bajt hoz Hertfordshire-re. Eddig azonban nem történt hasonló incidens, sőt az egyetemisták pénztárcájához is igazodó büfé remek főtt és hideg ételeket kínál, amit nem csak helyben, de elvitelre is lehet kérni. Leghíresebb fogásuk a pulykafasírt édesburgonya pürével és barnamártással, ám időnként ki lehet fogni a denevérláb ragút is, mely a hely egyik specialitása. Sokan esküdnek a sütőtökös pitére, ami állítólag majdnem olyan ízletes, mint a roxforti megfelelője.
Naplózva

Frey Henricksen
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 02. 14. - 16:23:45 »
0

Bevezetés…

to: Serena Fawley

2002. február 11.



Sajnos a mágiával kapcsolatos problémák egyre inkább terjednek át más országokra is. Legalábbis abból ítélve, amit a rokonoktól tudok. Muszáj utánajárni, hogy mi is történik valójában. Talán itt több mindent tudnak, mint amiről én valaha is sejteni tudnám. Az Andrew utáni nyomozásom úgyis zsákutcába jutott. Mr. Mirol segítségét nem kérhetem, azzal csak a saját karrierjét kockáztatná, és jelenleg nincs is semmilyen információ, amivel szolgálhatnék neki cserébe. Legutóbb ugyan nem árultam el semmit Andrew-ról, de nem véletlenül nem meséltem neki azóta sem.
Ami miatt a mai találkozót kértem az egyik legjobb diákomtól, végül is összefügg ezzel, de nem feltétlenül. Szeretném kicsit jobban megismerni a britek mágus társadalmát, leginkább a rangban hozzám közelebb állókat. Ha sikerülne bekerülnöm az ő körükbe, akkor a számításaim szerint előbb-utóbb össze kell futnom olyannal, akinek lesz valamilyen információja. Igaz, meg van ennek is a veszélye, amivel kapcsolatban apámmal még nincs egyetértés, de majd megoldom azt a problémát. Hiszen, bekerülni legkönnyebben úgy lehet valahova, ha nem csak eljárunk, hanem meg is hívunk hozzánk hasonlókat.
Azt hiszem, kell vennem egy kastélyt, hogy ezt békésen ki tudjam vitelezni. Első lépésnek elég lesz a beszélgetés, muszáj a lehető legtöbb információt megtudnom arról, milyen itt egy estély. Ms. Fawley nagyon kedvesnek és nagyon lelkesnek tűnik az óráimon, ezért az egyik után megkértem, hogy kávézzon velem. Meglepetésemre azonnal beleegyezett pedig nem is mondtam, hogy mi lenne az a fontos dolog, amiről beszélni szeretnék vele.  Egyelőre nem akartam lebuktatni magam, hogy mennyire tudatlan vagyok bizonyos szempontból. Már az is sokáig tartott, hogy az Akadémiára kerülésem után megszokjam a tempót, környezetet.
Kedd délután van. Éppen belépek a büfébe, amikor megkordul a gyomrom. Nem meglepő, a finom illatok hatására és annak következtébe, hogy tegnap este óta nem ettem semmit. Reggel kicsit elaludtam, így rohannom kellett az órámra. Még így is késtem pár percet. Leülök az egyik asztalhoz, majd átnézve az étlapot nem bízom a véletlenre a dolgot. Fasírtot rendelek egy kis burgonyával. Italnak pedig jöhet egy kis jeges tea. Még van pár percem mire Ms. Fawley megérkezik, addig a készülő könyvem próbálom javítgatni, ezért egy halom papírlap kerül elém az asztalra. A teámat már megkapom, amikor meghallom a hangját. Felpattanok és kihúzom neki a széket.
- Üdvözlöm, Ms. Fawley. Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásomat.
Lesegítem a kabátját és a széket is betolom alatta, csak utána ülök le én is. Kezemet magam mellett pihentetem, aztán idegesen az asztalon lévő papírhalomra.
- Milyen napja volt? Remélem a kollégák nem fárasztják le olyan nagyon.
Próbálok túllendülni az udvariassági körökön, mert elég nehezemre esik belekezdeni a témába. Közben kihozzák az ebédem.
- De udvariatlan vagyok. Kér valamit? A vendégem, természetesen.
Intek a pincérnek, hogy ne menjen még el, várja meg, amíg a kisasszony rendel magának. Ha nem kér úgy is jó, nem fogok erőszakoskodni. Elnézést kérek, és a gyomrom újabb adag korgása mellett bekapok néhány falatot a fasírtból.
- Nem szeretném sokáig rabolni az idejét, ezért inkább bele is fogok a közepébe. – Megtörlöm a szám egy szalvétával, és félretolom a tányérom. Legalább addig, amíg a beszélgetésünk véget ér.
– A segítségét szeretném kérni.
Naplózva


Serena Fawley
Játékmester
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 02. 14. - 18:57:43 »
+1

Történelem továbbkézpés



2002. február 11.
To: Frey Henricksen

Már a Roxfortban is szerettem a mágiatörténetet, de itt az Akadémián is a kedvenceim közé tartozott. Persze itt sokkal jobb órákat hallgathattunk, mint a Roxfortban Binns unalmas óráit, és itt, az Akadémián sokkal inkább az összefüggésekre koncentráltunk, mint a tényekre. Ez sokkal izgalmasabb és érdekesebb volt. Azt pedig különösen kedveltem Henricksen professzorban, hogy mindig engedte, hogy az asztronómiai ismereteimet is összefűzzem a mágiatörténettel, és így egy csomó érdekes, és jó eredménnyel záruló beadandót írhattam az elmúlt félévben.
Akármennyire is kedveltem a mágiatörténet tanárt, arra azért nem számítottam, hogy elhív kávézni. Mondjuk elég egyértelmű volt, hogy nem azért hív el, mert az iskolai dolgokon kívül is akarna tőlem valamit, gyorsan megnyugtatott, hogy csak kérdezni szeretne pár dolgot tőlem. Éppen ezért bele is egyeztem. Miért ne egyeztem volna bele, ha a legkedvesebb tanárom meghív kávézni? Kíváncsi voltam, mire megy ki a játék, és eddig nem volt rossz élményem abból, hogy ha jóindulattal viseltettem egy tanár iránt itt az Akadémián.
Furcsa volt, hogy itt már teljesen más a tanár-diák viszony, mint a Roxfortban. Itt már sokkal inkább felnőttként és egyfajta kollégaként tekintettek ránk, mint diákként. Itt már minden a mi felelősségünk volt: az, hogy milyen órákra járunk, hogy mit tanulunk, és hogy mennyit tanulunk. Itt már tényleg nem mondhatta azt senki, hogy ez vagy az rossz tanár vagy nem adja le az anyagot. A professzorok mind becsülettel megtartották az óráikat, és ha valaki nem jelent meg, az csak magára vethetett.
Én pedig igyekeztem nem eljátszani a tanáraim jóindulatát. Éppen ezért fogadtam el Henrickson meghívását az Alderton büfébe. Jól megpakolt táskával léptem be, mert a beszélgetés után Londonba igyekeztem. Henrickson már az egyik asztalnál ült, és engem várt, úgyhogy gyorsan odasiettem.
-Jó napot, professzor úr. - mosolyogtam rá. - Elnézést a késésért. - mondom, habár úgy sejtettem, túl sokat nem késhetttem.
Henrickson igazán udvarias férfi, lesegítette a kabátomat, hellyel kínált, majd megkérdezte, milyen napom volt.
-Köszönöm a kérdését, egész jó. Azt hiszem, én igazán nem panaszkodhatom a kollégáira. Nem úgy, mint az aurorképzőbe járók. Ők folyamatosan panaszkodnak. Én inkább amiatt aggódom, hogy fogom teljesíteni a kutatási témámat év végére. Egyelőre még keresem a megfelelő embert, aki segíteni tudna nekem.
Miközben válaszoltam, megjelent a pincérnő, és rendeltem tőle egy tejeskávét és egy kis sütit.
-Tudta, hogy itt az epres kosárka a legfinomabb sütemény? Ha végzett a késői ebédjével, esetleg megkóstolhatná. - mosolyogtam a tanárra kedvesen. Ha sütemény problémája van, csak engem kell kérdeznie - gondoltam magamban, de ezt már nem tettem hozzá. Nem akartam nagyon személyeskedőre venni a figurát.
Amíg meghozták a kávémat, szinte végig hallgatásban voltunk, valószínűleg Henrickson nem akarta, hogy a pincérnő megzavarja a beszélgetésünket, ezért csak utána kezdett bele. A segítségemet kérte.
-Miben lehet a segítségére? Természetesen, ha tudok, szívesen segíteni Önnek.
Izgatott lettem, vajon milyen segítséget tudnék nyújtani én egy akadémiai tanárnak. Mi az, amit egy húszéves boszorkány jobban tudhat, mint egy harmincas varázsló? Vajon asztronómiai segítséget kérne? Vagy valami teljesen más témában várja tőlem a választ? Kíváncsian vártam, miről fog szólni a beszélgetésünk.
Naplózva


Frey Henricksen
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 02. 18. - 14:30:39 »
0

Bevezetés…

to: Serena Fawley

2002. február 11.



Nem gondoltam volna még néhány évvel ezelőtt, hogy valaha szorgalmazni fogom a britek felé való nyitást. Pedig nagyon úgy néz ki, hogy muszáj lesz. Sajnos akármennyire is próbáltam elkerülni, több szempontból is kénytelen vagyok kapcsolatokat kialakítani. Már rengeteg meghívást visszautasítottam a kollégáim megkeresése felől, itt lenne az ideje, hogy viszonozzam, még akkor is, ha eddig én elutasítottam. Nem vagyok az a bulizós típus, és ha valaki belátna a családi hátterembe, akkor meg is értené, hogy miért van ez így.
Szerencsére Ms. Fawley nem késik sokat, nem is akarnám feltartani a délután további részében a szükségesnél. Miután eszek néhány falatot és közben hallgatom, hogy miként éli meg a kollégáimmal töltött mindennapokat. Kedvelem a kisasszony társaságát, az óráimon látszik, hogy érdekli az, amit tanítani próbálok, és mint olyan hozzá is tud szólni. A különleges összefüggései pedig számomra is adtak már többször is ötletet.
- Biztos vagyok benne, hogy nem lesz gond azzal a kutatási témával. Ahogy megismertem önt, tüzön-vizen keresztül fogja vinni az elképzeléseit. Bármelyik kollégám örömmel fog segíteni magának.
Szerencsére rendel így nem érzem majd kellemetlennek, hogy én eszek, míg ő nem. Így is kell majd egy kicsit várni arra, hogy a tejeskávé és a süti megérkezzen.
- Nem, erről nem tudtam. Megfogadom a tanácsát, mindenképpen megkóstolom majd.
Bevallom az utána lévő rövid ideig tartó szünet kicsit kellemetlen számomra. Úgy érzem magam, mintha valami rosszban sántikálnék, és valahol tényleg így is van, de a fejlődéshez ez is kell. Néha áldozatot kell hozni. Amúgy pedig még a kíváncsiságom is hajt annak ellenére, hogy a stabil és biztos helyzeteket kedvelem jobban.
- Nos, tudom ez furcsán fog hangzani, de abban szeretném a segítségét kérni, hogy milyen a brit elit varázslók élete? Azt hiszem, önök aranyvérűeknek hívják magukat. – Veszek egy mély levegőt, és megpróbálom megmagyarázni a kérdésem. Illetve teljesen egészében lepontosítani. – Tudja, én nem tartozom ide annak ellenére sem, hogy az ország lakója vagyok. Ez nos, egy hosszú történet. Most viszont az Akadémia miatt nyitnom kéne a kollégáim felé, de nem igazán tudom, hogy miként.
Próbálom röviden megmagyarázni a kérdésem. Rengeteg dologra lennék kíváncsi, mert eléggé aprólékos tudok lenni, de persze, ha csak felületesen tudnék meg néhány dolgot nekem már az is elég lenne.
- Természetesen, ha szükséges a múltamba történő beavatás, akkor hajlandó vagyok bármilyen kérdésre válaszolni.
A többségére mindenképpen, mert azért nem szeretnék a legmélyebb dolgokba belemenni, a titkaink nem véletlenül titkok. És csak remélni tudom, hogy most nem fog hülyének nézni a kisasszony.
Naplózva


Serena Fawley
Játékmester
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2021. 02. 22. - 21:21:33 »
+1

Történelem továbbkézpés



2002. február 11.
To: Frey Henricksen

Sok mindenre számítottam Henricksentől, de arra nem, hogy pont a brit aranyvérű családokról kell kiselőadást tartanom neki. Mondjuk jó helyen kopogtatott, azért erről a témáról viszonylag tájékozott voltam, lévén, hogy a családom is azon bizonyos néhány tucat családhoz tartozott, akik hosszú évszázadokra visszamenően igazolni tudta varázsló múltját. Ugyanakkor mi ezzel sosem éltünk vissza, mi egyes varázslócsaládok.
Lényeg, a lényeg, a tanár úr a legjobb helyen kért segítséget. Ennek ellenére azért csak néhány korty kávé és egy falat süti után kezdtem csak bele.
-A brit elit varázslók... Hm... Azt hiszem, két oldalról tudnám megközelíteni a helyzetet. Vannak azok a családok, akik örökség, vér útján tartoznak az elitbe. Nagyjából harminc ilyen család van, ők mindenféle hivatalos papírral tudják igazolni, hogy mindig csak varázslók és boszorkányok alapítottak családot. Az én apám Fawley, édesanyám Smith. Mindkét család híres hugrabugos família, a szüleim is a Roxfortban ismerkedtek össze. De ott vannak Longbottomék vagy Abbotték is, ők is évszázadokig vissza tudják vezetni a családfájukat. Na meg ott vannak azok a híres-hírhedt családok, akik a Sötét Nagyurat támogatták a háború alatt. Náluk elvárás volt aranyvérűnek lenni.
Egy kicsit elhallgattam, és azon gondolkodtam, hogy mennyire furcsa, hogy nálunk még csak fel sem merült egy pillanatra sem, hogy a sötét oldalra álljunk. Pedig mi pont egy olyan család voltunk, akiknek semmi félnivalója nem volt a háborúban: egyrészt aranyvérűek voltunk, másrészt északon, Skóciában, semmi olyan dolog nem volt, amire Tuddjukinek szüksége lett volna.
Ezután folytattam a másik oldalról:
-És ott van az újdonsült elit: akik pénzzel, tehetséggel felküzdötték magukat a varázslóvilág csúcsára. A legtöbben ők is varázslócsaládokból származnak, csak nem olyan ősrégi családokból, mint mondjuk én. Ne értsen félre, nekem ez semmit nem jelent. Ha most megjelenne itt álmaim férfija, és mugli lenne, egy percig sem gondolkodnék, hogy vele éljem le az életemet. - nevettem. - Szóval ők általában üzletemberek, néhányan a Mágiaügyi Minisztériumban dolgoztak. Néhányan kalandorok, habár szerintem abból nem lehet túl jól megélni.
Nem tudtam, ez mennyire elég Henricksennek, de bevezetőnek nem volt rossz. Megadtam a lehetőséget a férfinak, hogy közbeszóljon, kérdezhessen, arrafelé terelje a beszélgetést, ami őt érdekli. Úgyhogy az ölembe vettem a sütis tálat, és elkezdtem enni a sütimet. Itt volt a lehetőség a professzornak, hogy kérdezzen. És akkor elkerülhettük azt a kínos beszélgetést, amikor a férfi múltjára terelődik a szó. Éreztem, hogy erről nem akar beszélni, így nem is firtattam a múltat. Frey Henricksent most úgyis a brit varázslócsaládok jelene érdekelte.
Naplózva


Frey Henricksen
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2021. 02. 26. - 22:27:44 »
0

Bevezetés…

to: Serena Fawley

2002. február 11.



Bevallom eléggé hülyén érzem magam ebben a helyzetben. Tudom, hogy nem egy nyilvános helyen és nem egy diákomtól kéne megtudnom ezeket az információkat. Simán leülhetnék beszélgetni bárkivel a Minisztériumból is, de valahogy ezt dobta most nekem a sors. Ezt biztonságosabbnak tartom, mintha tényleg egy hivatalos embertől kérnék segítséget. A végén még szaglászni kezdene utánam, hogy mit akarok ezekkel az infókkal és arra most nagyon nincs szükségem.
Sóhajtok egyet, majd figyelmesen hallgatom tanítványom magyarázatát. Szóval az sem mindegy, hogy mióta vagy aranyvérű. Ezek alapján az információk alapján viszont én ősréginek számítok, tehát ha erre terelődne a szó, akkor nyugodtan mondhatnám azt, hogy elit aranyvérű vagyok.
- Szóval, akkor ha jól értem. Az én családom már kb. időszámítás után 1000 óta él itt. Azóta nincs nem aranyvérű a családban. Ekkor mi benne lennénk az elitek elitjében?
Mondjuk ez sokat segít, mert egy esetleges estély megrendezésénél, a színvonal nagyon fontos. Nem mintha nagyon számítana, úgyis a saját kultúrám szerint fogom csinálni, de addig is, kell még néhány információ.
- Értem. Tehát a többiek a félvérek? Akiknek nincs régre visszavezethető varázsló rokona? És kik a sárvérűek?
Logikusan ki tudom következtetni, hogy ők a varázstalan szülőktől származó boszorkányok vagy varázslók, tanulmányaim során találkoztam már ezzel, csak nem gondoltam, hogy ennyire fontos a származás, hiszen nem lehet valaki boszorkány, ha korábbi felmenője nem volt az. Hogy ki volt az első boszorkány vagy varázsló, arról manapság sincs még egyetértés.
- Mennyire szokás itt eseményeket rendezni? Akár aranyvérűről van szó, akár más vérűről.
Nem mintha nagyon bele akarnék menni mondjuk egy nagyobb estélybe, főleg mert nem vagyok túl jó házigazda, de amit megkövetel az illem, azt meg szoktam adni.
- Az iskolai kollégáim és a vezetőség is elhívott már néhány eseményre, és bár volt olyan, amin részt vettem, úgy gondolom lassan ideje lesz viszonozni ezt a gesztust. Mire kell számítanom?
Végül csak kibukkan belőlem az a kérdés, ami miatt ezt az egész találkozót megszerveztem. Remélem nem legalább egy negyven fős társasági esemény kerekedik majd belőle, és a tudatlanságom miatt kapkodósan megszervezett este lesz.
Naplózva


Serena Fawley
Játékmester
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2021. 03. 02. - 21:17:59 »
+1

Történelem továbbkézpés



2002. február 11.
To: Frey Henricksen

Talán Henricksen gyanakodott, hogy kíváncsiskodni akarok majd, de mindenféle szó nélkül is szerettem volna megnyugtatni, hogy egyáltalán nem érdekel a múltja. Ő a tanárom volt, egy igazán jó tanár, szerettem az óráit, és itt le is zárhattuk a kapcsolatunkat. Nem is mélyedtem bele abba, miért érdekli ez, örültem, hogy segíthettem neki. Semmiféle hátsó szándékom nem volt vele, reméltem, ő is érezte a nyitottságomat felé és a brit varázslótörténelem felé.
-Az én családom már kb. időszámítás után 1000 óta él itt. Azóta nincs nem aranyvérű a családban. Ekkor mi benne lennénk az elitek elitjében? - mondta, mire eltátottam a számat. Egyesek állították, hogy a családunk Hugrabug Helgáig visszavezethető, de én ezt inkább kitalációnak tartottam, mint ténynek. Vagy inkább úgy mondanám, hogy ha valaki nagyon kutakodik, és tényleg elég sok varázsló van a felmenő között, mindenki találhat olyan családágat, amelyik visszavezethető valamelyik roxforti házalapítóhoz. Annyira azért nem voltunk sokan, és ha egy család fenn akarta tartani a megkérdőjelezhetetlen származását, nem sok válogatási lehetősége volt. Persze az elmúlt években, ahogy fejlődött a világ, úgy a varázsvilág is egyre nyitottabb lett, egyre több külföldi varázsló érkezett az országba, így a brit varázslócsaládok keveredhettek francia, olasz, orosz vagy akár amerikai varázslócsaládokkal is.
-Azta. Habár anyám családjának egy része állítja, hogy Hugrabug leszármazottja, de senki nem tudja bizonyítani. De nagyjából ezer éves családfa, az még a varázslócsaládok között sem semmit. - néztem elismerően a férfira.
Aztán válaszoltam a további kérdéseire:
-Félvérek azok, akiknek legalább egy ágon vannak mugli rokonai. Azért valljuk be, ebből már sokkal több van. És igen, sajnos vannak, akik sárvérűnek nevezik azokat, akiknek mindkét szülői ágon varázstalan felmenői vannak. De nem igazán szép dolog így nevezni bárkit is. - mondtam kicsit feddő hangon. Mi, a Roxfortban soha, senkit nem neveztünk volna sárvérűnek. Soha. - Néha a varázstalan felmenőkkel rendelkező varázslókban és boszorkányokban rejtőzik a legerősebb varázsképesség. Persze nyilván az ő családfájukban is fellelhető valahol egy-egy varázsló vagy boszorkány, de talán nem is tudtak róla. Vagy generációkon át rejtőzik. Az az igazság, hogy abban annyira nem vagyok otthon, hogyan öröklődnek a varázsképességek... - tettem hozzá kicsit pirulva, habár tudtam, Henricksen nem várja el, hogy mindent tudjak.
-Mint minden ember, mi is szeretünk bulizni. Igazából a Roxfortban mindig megünnepeltük a halloweent, a karácsonyt, szóval a nagyobb ünnepeket. Volt lakoma az évnyitókor és az évzárókor is. Ezt a hagyományt szeretik továbbvinni a varázslócsaládok is. Mi például a Skye-szigeten minden évben tartunk szilveszteri mulatságot. Ilyenkor meghívjuk a brit asztronómus társadalom apraját-nagyját, illetve a környékbeli varázslókat. Ez mondjuk jellemző a brit varázstársadalomra: mivel eléggé szétszórtan élünk, a közelünkben élő többi varázslót ismerjük, és általában jóban is vagyunk velük.
-Én úgy gondolom, hogy ha Ön egy ilyen eseményt szeretne szervezni, akkor mindenképpen a kollégáit érdemes meghívnia rá. Ők pedig majd hozzák magukkal azokat, akiket gondolnak, és így lehet szép lassan felépíteni egy kis társasági kört. Itt van például a mi esetünk: a szüleim ismerik az összes asztronómust a szigeteken, de alapvetően a Skye-szigeten élnek, így a fontosabb, londoni történésekből kimaradnak. Viszont évente párszor szerveznek egy-egy partit az obszervatóriumba. Ilyenkor nemcsak a csillagászok jönnek el, hoznak mindenféle más embereket, főleg a minisztériumból vagy olyan gazdagabb támogatókat, akik nyitottak a csillagászat iránt. Így a szüleim egy csomó embert megismerhetnek. Ezek a partik főleg erre valók.
Reméltem elég bőven kifejtettem, amire a professzor kíváncsi volt, de természetesen készen álltam a további kérdésekre. Kíváncsi lettem volna, milyen partit tudna szervezni. Rögtön elkezdett járni az agyam, mennyire jó lenne egy olyan esemény, ahova a tehetséges diákjait, és néhány professzort hívna el - egyfajta Lumpsluck buli Akadémiai-módra... Megfogadtam, hogy ha rákérdez, felvetem a témát.
Naplózva


Frey Henricksen
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2021. 03. 09. - 02:44:55 »
0

Bevezetés…

to: Serena Fawley

2002. február 11.



Figyelmesen hallgatom a beszámolót, és az osztályokról a leírásokat. Valami ilyesmire gondoltam én is, habár nem teljesen egyezőre. Azért jó tudni, hogy egy kevés tudással is nagyjából el lehet lenni a különböző osztályok között csak oda kell figyelni arra, kinek, mit mond az ember. Nem mindenki olyan, mint Fawley kisasszony. Néhány diák sokkal ellenségesebb más diákokkal. És ez nem csak a természetes versenyszellem miatt van.
- Értem. Nos, a mi helyzetünk kicsit speciális, ezért tudom megmondani pontosan. Az őseim, és a családom megrögzötten rögzítjük a történelmünket. Azt hiszem, nem újdonság ez önnek, és így már érthető honnan ered a mágiatörténet szeretetem.
Próbálom magyarázni azt, hogy miért is vagyok annyira biztos a származásom idejében. És lényegében ő még csak arról tud, hogy mi mikor jöttünk ide, de maga a család eredetét nem. Rendben van, hogy nem sokkal korábbi, de talán az is számít.
- Ne aggódjon, Ms. Fawley, nem is szándékoztam rákérdezni a mágia eredetére, és öröklési módjára. Az az én területem – fut át az arcomon egy mosoly.
Sajnos tisztában vagyok vele, hogy az én tudásom sem elég ahhoz, hogy ezt meg lehessen határozni. Ráadásul a legjobb tudomásom szerint, még azok sem tudják megmondani ezt, akik kifejezetten ezt kutatják. Bár, úgy gondolom az áttörésre már nem kell sokáig várni.
- Én is erre a következtetésre jutottam – válaszolom a parti személyeinek felvetésére. – Csak biztos akartam lenni a dolgomban, illetve mivel az oktatók között is van mindenféle osztályból kollégám, a parti fényében nem voltam biztos.
Most még mindig nem annyira világos, de ha nem az osztályokra teszem a hangsúlyt, hanem inkább a tudományra és a kollagelitásra, akkor szerintem egész jól meg tudnám szervezni ezt az egészet.
- Azt mondta, hogy önök egy obszervatóriumban tartják az estéket.
Elgondolkodok picit, hiszen nekem nem sok olyan hely van az országban, ahol éppen egy ilyen összejövetelt tarthatnék. Másrészről pedig ott van az is, hogy nem mindenki lesz a mágiatörténet szakembere, így talán kirekesztve érezné magát. Nem értem, ha most a saját népemnek szerveznék estét, akkor nem lenne ennyi gondom.

- Szóval akárhogy gondolkodok, nekem ilyenre nincs lehetőségem. Ha találnék egy helyet, akkor segítene megszervezni az estét? Természetesen nem kérném ingyen. Az év végi fix ötösön kívül szinte bármit kérhet.
Naplózva


Serena Fawley
Játékmester
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2021. 03. 12. - 20:21:05 »
+1

Történelem továbbkézpés



2002. február 11.
To: Frey Henricksen

Kíváncsi lettem volna, hogy mi speciális az ő helyzetükben - azon kívül, hogy végig pontosan meg van a családfájuk-, de éreztem a férfi tartózkodását, így nem kérdeztem rá. Azért ezer éves történelemmel nagyon kevés család büszkélkedhetett, még az aranyvérűek között is. De azért az, hogy ennyi zűrös évszázadon keresztül fenn tudták tartani a családot, nem kis teljesítmény. Arra is kíváncsi lettem volna, hogy vajon mennyire egyenesági az a családfa, vagy mennyire tértek el tőle. De ez természetesen teljesen megmagyarázta a mágiatörténethez fűződő kapcsolatát.
-Engem a szüleim neveltek történelem szerető szellemben. Kiskoromban egy csomót meséltek nekem történelmi legendákat. Ők, ahogy én is csillagászok, így eléggé tisztában vannak az ókori történelemmel, mivel a legtöbb csillag akkor kapta a nevét. Aztán az esti mesékből történelem oktatás lett. Én voltam az egyetlen a Roxfortban, aki szerette a mágiatörténetet. - Vagy szerette volna, ha nem lett volna olyan iszonyatosan unalmas. De én legalább tudtam továbbképzést adni a többieknek, amikor szükségük volt rá.
Amikor Henricksen szakterületére terelődik a szó, rögtön kíváncsibbá válok.
-A mágia eredete a szakterülete? Én azzal szeretnék foglalkozni, hogy az asztronómia és a mágia mennyire függnek össze. Esetleg erről tanult valamit? - Tudásra szomjazom, ugyanis eddig az Akadémia nem azt adta, amit vártam. Egyelőre itt is csak az alaptételekkel foglalkozunk, talán egy kicsit behatóbban, de valójában semmivel nem kerültem közelebb a konkrét érdeklődési körömhöz.
Meghallgattam a professzor válaszát, de aztán udvariasan visszatértünk a varázsló partikhoz.
-Azt mondta, önök egy obszervatóriumban tartják az estéket.
-Igen. A szüleim a Skye-szigeti Obszervatórium vezetői, így adva van a helyszín. De igazából egy ilyen parti helyszínének bármilyen olyan hely jó, ahol nagy a tér, és fel lehet állítani elég asztalt, mégis marad hely a mozgásra. Biztosan találhatnánk itt, Hertfordshire-ben helyet. De biztos vagyok benne, hogy Önnek tetszene az Obszervatórium is.
Amikor megkért, hogy segítsek, örömmel vállaltam. Nem az év végi ötös miatt, hanem mert kedveltem a férfit, ő is mindig kedves volt velem, és miért ne segítenék valakinek, aki szintén segítőkész az irányomban.
-Természetesen nem várom el az év végi ötöst. - mosolyogtam rá. - Szeretek megküzdeni a jutalomért. - mondtam magabiztosan, mert remélem, nem lesz gondom a vizsgán.
-Igazából a hely az egyik legnehezebb dolog az egész szervezésben. Tudni kell, hány ember lesz meghívva, mennyire exkluzív lesz a parti, kik lesznek meghívva. Az is fontos, hogy milyen jellegű estélyre gondolt: állófogadás, vacsora vagy egy zenés esemény.
Figyeltem a férfit, és láttam rajta, hogy a sok kérdéssel kicsit elbizonytalanítottam. Igen, egy ilyen mulatság sok gonddal járt. És akkor még nem is beszéltem neki a díszítésről, a ételekről-italokról. De nem akartam első elrémiszteni. Ha már ezt kibírja, akkor léphetünk tovább. Lelkesen vigyorogva vártam, mit fog válaszolni.
Naplózva


Frey Henricksen
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2021. 03. 15. - 21:42:07 »
0

Bevezetés…

to: Serena Fawley

2002. február 11.



Minél többet hallok ebből az egész szervezkedős estélyes dologból valahogy annál jobban megy el a kedvem tőle. Persze, a rangom és a kollagelitás miatt muszáj lesz tartanom egyet, de a szervezése számomra túlságosan is bonyolult. A saját estélyeink szervezésekor sem szoktam szervesen részt venni, általában édesanyám intézi.
Érdekes lehet az asztronómiával pont ugyanannyira behatóan foglalkozni, mint ahogy én teszem ezt a történelemmel. Azért is kedvelem Ms. Fawley-t, mert ugyanolyan szenvedéllyel tud lenni a mágiatörténet iránt, mint én, és nem csak egy unalmas tölteléktárgynak látja. Bevallom, hogy talán ez a rossz dolog a Roxfortból származtatható. Talán el kéne mennem oda és beszélni a mágiatörténet tanárral. Sokkal érdekesebbé is lehetne tenni, mint ami valójában.
- Nos, még nem teljesen a szakterületem, csak néhány éve kezdtem el foglalkozni vele. A rúnák tanulmányozása közben találtam néhány érdekes iratot, ami a mágia kialakulására utal, de mivel azt is még csak tanulom, egyelőre pontos információm nincs. De az nagyon érdekes, amit ez a bizonyos feljegyzés takar.
Picit elgondolkodok, mert volt egy összefüggés, amit nem értettem, hogyan lehetséges, és arra vezettem vissza akkor, hogy talán az őseink és leginkább a mágia tudatlanok hitére alapul. Talán a kisasszonynak igaza van és az asztronómiának mégis van valamennyi köze a mágia kialakulásához?
- Nos, van egy apró, mégis talán jelentős rész, ami az akkori varázstalanok hitén alapul, és valóban van az asztronómia és a mágia kialakulása között kapcsolat. Legalábbis erre enged következtetni az, amit eddig találtam. Hamarosan szeretnék kiadni erről egy tanulmányt, és készül egy könyvem is belőle. Szeretne részt venni a kutatásban?
Hirtelen felindulásból kérdezem meg. Biztos vagyok benne, hogy nem ez lenne az első kutatási projektje, de abban nem vagyok már biztos, hogy mással is dolgozott már ilyenen együtt. Akárhogy is, ha majd aktuális lesz, vissza tudunk térni rá. De majd csak szeptembertől, mert jelenleg úgy tűnik, hogy pont ennek a rúnának a tanulmányozása miatt el kell utaznom Stockholmba.
De előtte még kell tartanom egy partit. Ha másért nem, legalább azért, hogy túléltük ezt a tanévet. Ahogy látom a kollégáimon sokszor nagyon jól esik nekik ez a fajta kikapcsolódás. Ahol kibeszélhetik a diákokat anélkül, hogy ők hallanák. Bár, nem tudom, néhány tehetségesebb diákot is érdemes lehet meghívni. Akkor ez a fajta kikapcsolódás elveszik. Nem tudom, nem tudom.
- A helyszín azért kérdéses, mert szeretnék otthonról elköltözni, és nagyban befolyásolná a hely választásomat ez a parti is. Ez lenne az úgynevezett teszt. Szóval valami nagy házra gondoltam, ahova mehetnék, de azért ne legyen egy több száz szobás kastély. A legrosszabb esetben majd itt tartom az Akadémián.
Biztos kapnék rá engedélyt. Legalábbis gondolom, hogy kapnék rá. Remélem. De való igaz, ha bele akarok folyni a britek politikájába és mindennapi életébe, akkor kénytelen vagyok elköltözni otthonról vagy látszólag elköltözni otthonról, mert túl sok kérdést vetne fel, ha Lindisfarmére jönnének. Bárki eltévedhet egy ittas éjszakán és olyat láthat, amit nem kéne.
- Még ez is kell? Hogy milyen típusú legyen a fogadás?
Kell nekem egy segítő, ez már biztos. Ha kell, akkor megfizetek valakit, hogy szervezze meg helyettem. Teljesen kétségbeesek, és ez szerintem látszik is rajtam. Valahogy elkezd bennem tiltakozni valami, hogy ebbe mégsem kéne belemennem, de a másik felem tudja, hogy nem úszhatom meg örökké. Nem bújhatok ki a felelősség alól.
- Merlinre… - sóhajtok egyet.
– Ez a pokol. Biztos vagyok benne, hogy eljön majd a Ragnarök, ha egy ilyet meg kell szerveznem.
Naplózva


Serena Fawley
Játékmester
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2021. 03. 17. - 21:07:29 »
+1

Történelem továbbkézpés



2002. február 11.
To: Frey Henricksen

A tanár urat elnézve úgy érzem, megijesztettem Henricksent. Egy kissé elsápadt, és a gondterhelt pillantásából azt szűröm le, hogy semmi kedve az egészhez. Túl sok szervezés, túl sok választás, túl sok kérdés. Felmerül bennem, hogy akkor miért is csinálja ezt az egészet? Tulajdonképpen ilyen partikat a saját szórakoztatásunkra szoktunk szervezni.
Lehet, hogy teljesen félreértette az egészet? Vajon Henricksen úgy gondolja, hogy itt elvárás, hogy mindenki ilyen partikat szervezzen? Talán a komolyabb aranyvérű családoknál ez elvárás, de a brit mágustársadalom 90 %-a soha nem jut el ilyen eseményekre. Hacsak nem pont az ő idejében szervezik meg a Trimágus Tusát a Roxfortban... Vagy nem pont jókor van jó helyen.
Mielőtt azonban megkérdeném tőle, amin merengek, ő tesz fel nekem egy olyan kérdést, amitől eláll a szavam. A csillagászatról és a mágia alapjairól beszélgetünk, amikor megkérdi, nem szeretnék-e én is részt venni a kutatásában?
-Nagyon érdekes az, amit most felvetett. Sosem gondoltam még bele, hogy esetleg a varázstalanok irányából közelítsek az asztronómia felé. De rendkívül felcsigázott. Ha méltónak tart a feladatra, szívesen részt vennék a kutatásban. És természetesen nagyon kíváncsi vagyok a tanulmányára is.
Megtiszteltetésnek érzem, hogy kiválasztott engem segítőjének. Remélem, nem fogom cserben hagyni, és tényleg elég talpraesett leszek a feladathoz. Persze az agyam rögtön átkapcsol kutató üzemmódba, és már azon gondolkozom, hol kezdjek neki a téma kutatásának.
De aztán visszaterelődik a szó az estélyhez, amit Frey meg szeretne szervezni.
-A helyszín... Az Akadémia tényleg jó ötlet, biztos vagyok benne, hogy található itt egy olyan terem, ami méreteiben megfelelaz Ön elképzeléseinek. De persze van néhány régi kúria is, amit ki lehet bérelni ilyen esetekben. Vagy esetleg már az új otthonában szeretné tartani a partit? Ne aggódjon, nem kell ahhoz több száz szobás kastély. Egy jól elvégzett tágító bűbáj is simán megteszi. Sokszor alkalmazzák ezt a cselt. De jön a jö idő, esetleg tarthatna egy kerti partit is.
Megvárom, amíg válaszol, utána térünk rá a fogadás milyenségére.
-Ezt csak azért kell, hogy nagyjából körvonalazódjon a hely és az idő. Egy állófogadás, kis szendvicsekkel, pezsgővel tartható délutáni órákban is. Viszont ha egy estélyre gondol, akkor ajánlom a vacsorával egybekötött programot. Ez attól is függ, mennyit szeretne rá költeni. Azért egy ilyen esemény komoly galleon-nyelő.
– Ez a pokol. Biztos vagyok benne, hogy eljön majd a Ragnarök, ha egy ilyet meg kell szerveznem. - Elmosolyodom, és - habár nem akarok személyeskedni, de a testi kontaktus általában enyhíti az emberek szorongását - bátorítóan ráteszem a karjára a kezemet.
-Nyugodjon meg, biztos vagyok benne, hogy menni fog. És nagyon szívesen segítek, ha szüksége lenne rá. Szerencsére részt vettem egy-két ilyen parti előkészítésében. Sokat tanultam édesanyámtól. Mondja el, milyen eseményen volt már, milyet képzelt el. Mondjuk az is segít, ha végiggondolja, hogy a korábbiakban mi tetszett és mi nem. Így egy csomó mindent ki tudunk zárni vagy tudunk ötletet meríteni belőle.
Tényleg szerettem volna segíteni a férfinak, mert láttam mennyire elveszett az egészben. A brit varázslótársadalommal megismerkedni nem lehet egyszerű feladat, hát ha még ekkora elvárások is vannak a varázslók és boszorkányok irányába. Biztosan sokkal nehezebb belecsöppeni ebbe, mint itt felnőni, de sosem gondoltam volna, hogy egy felnőtt varázslóra, aki egy másik országból érkezik, ekkora terhet ró. Szívesen álltam a férfi rendelkezésére, és vártam a kérdéseit, felvetéseit, ötleteit.
Naplózva


Frey Henricksen
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2021. 03. 21. - 17:19:57 »
0

Bevezetés…

to: Serena Fawley

2002. február 11.



Minél több választ adok, annál több kérdés kerül elő. Én nem gondoltam, hogy ekkora feladat lenne egy parti megszervezése. Mondjuk az is igaz, hogy csak a naivitásom mondatta velem, hogy könnyen meg lehet szervezni egy ilyet. De előtte még rátérünk picit a munkára is. Mármint nekem munka, de a kisasszonynak a tanulás, hobbi, szenvedély. És ha jobban belegondolok, a mágiatörténet nekem is a szenvedélyem.
- Sokan nem gondolnak rá a varázsvilágban, de valamit elfelejtenek a tudós társaim. A kezdeti időkben, amikor még nem volt a titoktartási törvény a varázstalanok és a varázstudók együtt éltek egy közös világban. Tehát a hiedelmeik és a tudásuk is közös valamennyire. Miért ne lehetne a kezdeti időkben keletkezett varázstalan írásokat tanulmányozni a mi tudományunk fejlődésének érdekében?
Sokszor megfordult már a fejemben ez a kérdés, de valahogy egyik kollégám sem tudott választ adni, és mostanra a társadalmunk is eljutott odáig, hogy lenézik a varázstalanokat. Holott szerintem ez hiba. Nagy hiba.
Gyorsan vissza is terelem a szót a találkozónk igazi céljára. Még mindig le vagyok taglózva a sok információ hallatán és tartok tőle, hogy ennél csak még több lesz majd. Ez rengeteg kérdés, és rengeteg olyan gondolkodnivaló, amivel eddig nem számoltam. Tényleg erre már nem tudok mit lépni. Nagyon szeretném, hogy nagyon jól sikerüljön minden, de nagyon nem tudok kiigazodni ezen az egészen. Valahol értem apám gondolkodásmódját, aki hozzám hasonlóan szintén vérbeli tudós, hogy miért bízza a partik szervezését anyámra.
- Komolyan? – nyögök fel egy pillanatra megfeledkezve magamról, de aztán hamar összeszedem magam. - Mármint a már korábban említett kutató munka miatt nem igazán szeretném elhúzni a tényleges jó idő beköszöntéig, szóval inkább valami beltéri helyre gondoltam, és mivel… - sóhajtok egyet.
Tényleg el kéne költöznöm otthonról? Úgy értem, ha tudnék egy lakást vagy helyet bérelni, akkor ez miatt igazán nem lenne szükség az elköltözésre. Főleg úgy, hogy az otthon lévő dolgok, mint a titkos viking falu irányítása is már rám tartozik és nem az apámra.
- Azt már most megmondanom, hogy az estély kizárva. Teljességgel lehetetlen, hogy én egy olyat megszervezzek.
Picit pánikba esek, de ez az egy, amit biztosan tudok. A felsorolt lehetőségek közül egy estélyt sem szeretnék megszervezni, szóval egy délutáni teaparti a legesélyesebb. Úgy tűnik kiült az arcomra a kétségbeesésem, mert Ms. Fawley a karomra teszi a kezét. Nem tudom mennyire illendő ezt, de az biztos, hogy ehhez nem vagyok hozzászokva.
Zavar ül ki az arcomra, és most nem tudom mitévő legyek. Nem akarom megbántani azzal, hogy elveszem a karom, de félek, ha túl sokáig marad így, akkor a környezetünkben lévő emberek talán félreértik a helyzetet. Fészkelődni kezdek, de közben azért hallgatom a kisasszony szavait.
- Mindenképpen délutáni időpontban legyen. Szerintem lehet olyan helyen, ahol mondjuk van télikert. Az hangulatos, és mégsem kelti a bezártság érzetét. A szendvicsek és az aprós sütemények elég lenne, meg valami frissítő, és mivel parti talán egy kis alkohol is. Az megengedett?
Lehet a délutáninál nem kéne, de mivel felnőttekről van szó, szerintem simán belefér egy kevéske. A dekoráció, azt hiszem, az szokott még lenni a kérdés, de úgy tudom, az meg függ a parti témájától. Szerintem azt hanyagolni is lehet, vagy csak valami nem túl csicsás legyen és kész.
- Mindennel megvagyunk akkor? – kérdem, és ha eddig nem szabadult ki a karom, akkor most finoman elhúzom.
– A korábbi ajánlatom továbbra is áll. Örömmel venném, ha segítene nekem a szervezésben. Soha nem csináltam még ilyet.
Naplózva


Serena Fawley
Játékmester
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #12 Dátum: 2021. 03. 25. - 20:56:24 »
+1

Történelem továbbkézpés



2002. február 11.
To: Frey Henricksen

Amikor Henricksen beavat abba, hogy a régi időkben a varázslók és a varázstalan emberek együtt éltek, kölcsönösen együttműködtek egymással, közös a múltunk, akkor teljesen elámulok. Sosem gondoltam még így bele az egész mágiatörténetbe. Előrehajolok, még jobban koncentrálok arra, amit a professzor mond. A fejem a kezemen pihentetem, a könyököm pedig az egymáson átvetett lábaimon, és teljesen belemélyedek abba, amit a tanárom magyaráz. Én pedig totálisan kész vagyok ettől a megközelítéstől.
Pedig, jobban belegondolva, van egy csomó varázsló, akár a csillagászatban is, akiket a muglik is ismernek. Csak én nem ismerem - vagy legalább is nagyon minimálisan - a mugli tudománytörténetet. Most sajnálom egy picit, hogy a Roxfortban nem méltattam elég figyelemmel a mugliismeret tantárgyat.
-Én ebbe így soha nem gondoltam bele. - mondom elismerően. - Pedig ismerek egy csomó híres varázslót és boszorkányt, akik a muglik között is történelmi figurák. Viszont most nagyon érdekes gondolkodnivalót adott nekem. Talán nekem is érdemes lenne kicsit jobban beleásni magam a mugli gyógynövények, és bájital hozzávalók leírásába.
Én már tovább gondolkodtam. A mágiatörténet inkább csak hobbi, mint komoly kutatási téma, de azt hallottam már másoktól, hogy a mugli is használnak gyógynövényeket a mindennapjaikban. Talán számomra is hasznos információkkal szolgálhat egy-egy ilyen könyv.
Végighallgatom Henricksen válaszait a partival feltett kérdéseire, aztán csak utána válaszolok neki. Tényleg nagyon nem fűlik a foga ehhez az egész banzájhoz, de nagyon úgy tűnik, hogy az ő köreiben kénytelen lesz belevágni. Én pedig szívesen segítek neki. Elsőként összefoglalom neki, amit eddig tudunk - és közben hátradőlük a kezemet visszahúzva, mert láttam a férfin, hogy túl messzire mentem ösztönös mozdulatommal:
-Tehát beltéri hely. Esetleg az Akadémia egyik nagyobb terme megfelelő lenne. Vagy télikert. Ez nekem eszembe sem jutott, de rendkívül jó ötlet. - mosolyogtam rá biztatóan, hogy lássa, neki is van érzéke ehhez. - Nem estély, inkább egy délutáni időpont. Az állófogadás szerint tökéletes lenne. Kis kerek, magasított asztalokkal, ahol az emberek mindenféle kellemes italt szürcsölgethetnek, miközben a háttérben lágy zene szól. Semmi rock banda, vagy metál - nevetek. - Talán egy vonósnégyes vagy gitárzene. Ha megoldható akkor egy zongora. A menü: kis falat szendvicsek és sütemény, illetve üdítők és alkohol. Mindenképpen kell alkohol. Egyesek elvárják, hogy ilyen helyen degeszre tömhessék magukat és ihassanak. Igazából nem értem őket, de meg kell adni nekik a lehetőséget. A dekorációra pedig... hmm, én valami letisztult, egyszerű, halvány színekkel játszó díszítést tudnék elképzelni. Viszont ha mondjuk egy télikertben tartaná, akkor még díszítésre sem kellene gondolnia, pont azért vannak ott a virágok, növények.
Amikor felkér még egyszer, hogy segítsek neki a szervezésben, bólintok:
-Nagyon szívesen. Arra kérném, hogy gondolja végig azt, amit itt átbeszéltünk, és ha meg van, hogy nagyjából mit szeretne, küldjön egy baglyot. Én pedig válaszként ajánlok majd helyeket és szolgáltatókat, akik szintén a segítségünkre lesznek. Remélem ez így megfelel Önnek.
Kíváncsian várom a válaszát, és bíztam benne, hogy elégedett volt velem. Próbáltam a lehető legtöbb segítséget nyújtani ahhoz, hogy teljeskörű felvilágosítást kapjon arról, hogyan működik egy brit varázsló-arisztokrácia partija. Úgy tűnt, épp elég gondolkozni valót adtam neki... egy hétre.
Miután megbeszéljük a részleteket, még befejezzük az italainkat, aztán felállunk, együtt lépünk ki a büféből, de onnan az utunk már kétfelé visz: Henricksen visszaindul az egyetem felé, én pedig a kollégiumi szobámba indulok.

Köszönöm a játékot!
A helyszín szabad!
Naplózva


April Sheridan
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #13 Dátum: 2021. 08. 28. - 16:51:47 »
+1

visszatérés
to; Sophie


2002. szeptember 6.


zenéd: At The Chime Of A City Clock outfited: style

  Azt hittem, kevésbé fogom élvezni a visszatérést, de az, hogy elindult az új szemeszzter, egyben azt is jelenti, hogy nem kell több kávét felszolgálnom, és bájvigyorral vicsorítani napi 6 órában. Aztán itt van az ősz, amit kimondottan szeretek. Egészen más az eső illata ősszel, mint nyáron. Újra beleburkolózhatok a pulcsikba, a szőrös kis kabátokba, a sálakba, de még nincs olyan hideg, hogy az orrod is lefagyjon, mint télen. Egy szóval az ősz tökéletes. Szeretem a szakadó esőt nézni belülról, a forró kávémat szürcsölve. És persze érdekelnek az új tantárgyaim Most már mondhatom másoknak, hogy plaszti medimágus hallgató vagyok. Jól esik ezt kimondani, nagyon jól. És az idén már nem kell kollégiumban laknom, van egy nagyon kis...takaros kis lakásom. Mindenhez közel van, nagyon hangulatos és..és...ajj, szóval minden fantasztikus. Ma csak délután lesz órám, így nem siettem el a felkelést. Ritkán reggelizek a büfében, de azt hallottam, az idén lehet kapni gabona pelyhet is. Olyat, ami kedvességeket mond neked, mielőtt megeszed. Mint például a nagyon csinos vagy ma, vagy a mindent bele! Milyen jópofa már! Hétvégén igyekszem lemenni Roxmortsba hogy..hogy...hát szóval lemegyek, mert régen voltam. Körbe nézek, hátha látok ismerős arcot. Serenát, vagy Lindát, vagy..vagy egy oktatót, de most éppen senki ismerőst nem látok. Idgenekhez nem szeretek odaülni, így üres asztalokat vadászok. Szépen, vidám ütemre kopognak a cipőim, miközben a gabonapelyhek felé közeledem. Megtöltöm a kis tálkámat a pozitív bogyócskákkal, amik vidám wííí hangot hallatnak, ahogyan a tányéromba csúszdáznak. Nagy elánnal fordulok meg, és ezzel a lendülettel neki megyek a tálcámmal egy lánynak, akire a vidám kis gabonapelyheim és a tej, landol. Szerencsére nem áztattam el teljesen, de azért jutott egy kis tej az arcába, és a gabonapelyhek további wíííí hanggal landoltak a hajába, és a...dekoltázsába. 
-Basszus, basszus, nagyon sajnálom!
Riadtan körbe nézek, kik röhögnek rajtunk, de szerencsére csak egy srác kuncog, ő sem túl hangosan és feltűnően.
- Nem vettelek észre, nem láttam, hogy mögöttem vagy, ne haragudj!
Ez van, ha ha nem iszok reggel semmi koffeint, vagy bármi élénkitő italt. Kétbalkezes leszek, dekoncentrált, és szétesett. Jól van April, inkább legközelebb egy dupla adag koffeinnel kezd a napot. Megrészegített az első hét. Még jó, hogy nyáron, a melóban nem öntöttem forrú kávét senkinek az ölébe.
- Milyen bizarr, hogy a vidám pelyhek, még ilyenkor is milyen vidámak...
 Mondjuk jobb, mintha bunkóskodnának, csak olyan fura. Mindegy, hova landolnak, csak vidáman wíííznek egyet, mint akik a hullám vasúton ülnek.


Naplózva

Sophie Flynn
Boszorkány
*****


Let's say sunshine for everyone

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #14 Dátum: 2021. 09. 01. - 19:28:49 »
+1

Még a gabonapehely is mosolyog

April
(2002. szeptember 6.)
Ruci

Some days, I'm treadin' the water
And feel like it's gettin' deep



Egy kellemes, nem túl szomorú őszi nap ez, amit éppen betanulással töltök ebben a büfében. AZt hiszem nem megy olyan rosszul a picérkedés, és mivel ez nem egy sötét középori hely, ahol a rosszarcú motoros emberek megtaperoljék a miniszoknyás felszolágó lányok fenekét, egészen biztonságos is. Nem jának ide túl sokat, szóval eléggé nyugis hely is, kicsit lehet távolabb is esik a campusztól, Félig még abban a lázban égek, hogy Jasperrel élek együtt,  félig meg attól félek milyen is lesz az egyetem, mert... Valljuk be, a Roxfort szépen kézen fogott roszabb esetben rángatott, ha az órákról volt szó... De itt meg olyan... szabad vagyok, ami fura és jó is. Végre kicist felnőtt is lehetek
Kinézek az ablakon. Az ősz egy szomorú hónap. Miden elválás és az elmúlásról szól, meg a halottakról, még ha halloween is. Olyan lehnagoló és bánatos az őszi eső, olyan szomorúak a levelek az út mentén, és minden olyan komoran ködös és... És túl fájdalmas. pedig lehetne szép is, mert meleg színei vannak az ősznek, de közben olyan szomorú, hogy minden elhal, a természet aludni vonul, és... És azt hiszem a tavasz sokkal vidámabb. Még a madarak is visszatérnek, akik elmennek.
Ahogy ezen morfondírozok, és éppen mennék megnézni, hogy minden reggelis dologból ki van e téve a büfébe, túlságosan is elálmodozom arról, hogy de milyen jó jasperrel élni ezeken a szomorú őszi napokon is, amikor amúgy is minden olyan szörnyen hideg és én folyton fázooook.
Aztán egyszer csak a nevető gabonapelyhek öörmködve rámcsapódnak én meg pislogok, mint hal a szatyorban, hogy mi is történik velem. Először azt hiszem, hogy az vííí-zik aki leöntött engem, miközben kellemetlenül landolnak a dekoltázsomban is az ennivalók.
- Nem vettelek észre, nem láttam, hogy mögöttem vagy, ne haragudj!
- Öhm semmi baj - magyarázom, miközben muszáj kicsint hangosabban bezsélnem,túl lelkesen halnak rám a plehykez, amiket sehogy se tudok levakarni magamról. - Rajtad is vannak - mutatok a lány szép barna hajára, miközben kellemetlenü ázok a műzliben. Azt hiszem át kellene öltöznöm, de nincs nálam semmilyen ruha. Aztán ahogy végignézek magamon, látom, hogy nem csak önmagamban ragadok.
- Hűha, sziámi ikrek lettünk - mutatok az összetapadt pulcsinkra. megpróbálok egy tisztítóbűbájt alkalmazni, de nem történik smemi ugyan úgy ragadunk. - Szeszélyes ez a mai nap... - sóhajtok fel, mert mindig megtalál engem a Szeszély.
Naplózva

Oldalak: [1] 2 3 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon Ma - 10:24:10
Az oldal 0.293 másodperc alatt készült el 43 lekéréssel.