+  Roxfort RPG
|-+  2003/2004-es tanév
| |-+  London
| | |-+  London mugli része
| | | |-+  A Szőrös Citrom
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: A Szőrös Citrom  (Megtekintve 2073 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 07. 11. - 19:24:21 »
0

Elliot O'Mara pennájából




Mindannyiunk fejében megfordul a kérdés: vajon miért is visel egy kocsma ilyen különös nevet? Igen, egészen addig, míg az ember be nem lép egy hűvös estén az utcáról, meg nem érzi a kellemes meleget az arcán és meg nem pillantja a választékot.
Az egyedi, csapolt söröktől a vajsörökig minden megtalálható itt. Természetesen egy kellemesen hagyományos angol menüsor is áll az érkezők rendelkezésére. Az étlap alján, közvetlenül a pásztorpite alatt olvasható a hely specialitása a szőrös citrom. Az elmúlt években nem akadt olyan bátor jelentkező, aki ilyesmit kikért volna, így számos legenda kering arról, mi is lehet ez a különlegesség.
Naplózva

Sean Westerfeld
Vérfarkas
***


the lonley beast

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 09. 11. - 09:23:01 »
+1

☾ Wake up, grab beer, grab rear, shave beard ☽
L e a h B a r l o w
2-0-0-1-s-z-e-p-t-e-m-b-e-r-18.



Kifejezetten büszke voltam magamra, hogy nem egy kikukázott cuccban jöttem el. Igazából megpróbákoztam vele, de mindegyik túlságosan büdös és undorító állapotban volt. Nehéz az élet, ha az ember farkasának nincsen rendes ruhás szekrénye, de helyette itt van nekem az egész utca, ahol kedvemre válogathattam. Persze, ha szerencsés voltam, akkor nem voltak büdösek, de amik a közeli kukákba voltam túlságosan sértették az ÉN orromat is, attól függetlenül, hogy egy unalmasan átlagos orr lehet nem is érzett volna semmit. Szóval inkább adtam magamra, és betörtem egy közeli ruhaboltba, ahol magamra kapkodtam ezt-azt. A lopás ezen művészetét még akkor sajátítottam el, amikor nem volt pálcám, és csak frissen szöktem meg az Azkabanból. Utáltam azt az időszakot, a semmi közepén minden telihold után pucéran ébredtem, és addig úgy kellett lopakodnom, míg nem találtam valami felkapható ruhát. Utána sem volt egyszerűbb, de legalább a farkas alakomat fel tudtam venni. Nehéz idők voltak, és talán most sem változott sok minden. legalább Aidenék házába el tudtam lógni, hogy ha pihenésre volt szükségem. A Hamutartó és az a zöld erő illatú ház, ahol Ben és az anyja éltek ellemes volt és békés, ahova mindig ledőlhettem, kipihenni az átváltozást.
A szeptemberi is enyhén megviselt. Mind megviselt, de most inkább arra koncentrálok, hogy a bennem lévő farka skipihenten a vérszomjas éjjeltől kissé álmatag és kevésbé akar belőlem kirobbanni. Most nem fáj, nem kapar és nem éget belül, aminek örülök. Az éjszaka, és a telihold mindig jóllakottá teszi. Franc se tudja, mire vadászik olyankor, vagy mit csinál. És talán ez jobb is, ha így marad. Így is talán túl sok embernek vettem el az életét, mint kellett volna. Azokat a rőzseszedő néniket biztos hiányolják az erdőben.
De most éppen előnyömre válik ez a tompaság, hiszen egy újabb randira megyek Leahval. A Szőrös Citromba bezséltük meg a találkozót, mert nem is tudom. Fogalmam sincs még most se, hogy hova kell vinni egy lányt randira. Meg anúgy is, nem sok tapasztalatom van velük. Az első lányt is,a kibe szerelmes voltam megöltem. Remek kilátások. Bár még én se tudom igazán, hogy mit is érzek, talán csak játék az egész, vagy valami más. De legalább volt valami értelme is most az életemnek, ami elszakított egyelőre a fehér ködtől.
beérek a kocsmába és máris feláll a szőr  ahátamon a sok tömény erős illattól, és szagtól. Keveset jártam ilyen helyekre az elmúlt időszakban, és nagyon is intenzíven hatott az érzékeny orromra. Odakint borult, esős idő van, kissé párás, és nyomott. A levegőben pedig a szeptemberi melankólia ül, amit én kifejezetten szeretek. Olyan minden, mintha a nyár és a tavasz egy elillanó emlékkép lenne, és minden bezárkózna a sötét és kicsit borongós melankóliába. Élvezem az őszt, az eső illatát, a levegő különleges ilynekor, és a frissen összegereblyézett avarban pedig élvezet hemberegni. A napnak még van egy kellemes melege, ha kisüt, és olyankor jó farkas alakban kinyútózva elterülni.
Ledobom magam egy ablakközeli helyre, és várom, hogy Leah is beessen. Közben pedig próbálok elvegyülni valahogy az iszogató víg kedélyű tömegben. Rendelek magamnak valami különleges füstös ízű, erősebb sört, és ledöntöm. Nem hiszem, hogy ezzel felfelé ívelne  arandi márőm, de tényleg nem tudom mit kellene mmég csinálni. valahogy a gyertyafényes rózsás valamik, amik a régi filmekben is felbukkannak sosem volt az stílusom. A szívembe mar egy halovány emlék, szinte füst illata van. AHogy én és a húgom homélyosan de nézzük a tévét, és midnenféle egészségtelent tömünk magunkba. A környezet homályos az alkunk is. Minden, minden olyan fájdalmasan messzi és eltűnt, mégis tudom, hogy az a két gyerek mi vagyunk.
Már azelőtt megérzem Leaht, hogy a látóterembe kerülni, de azért megvárom, hogy megtaláljon.
- Üdv. Sört? - kérdezem, ha megjelenik végre  alátóteremben. - Van tündér ízű és unikornis hányás izű is.
Naplózva


Leah Barlow
Eltávozott karakter.
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 09. 23. - 16:02:41 »
+1


Sean Westerfeld

2002. 09. 18.

Nem hiszem el, hogy ekkora pech érhet. Az rendben van, hogy veszéllyel jár a bájitalfőzés, pláne ha kísérletezik az ember, de hogy pont azelőtt robban rám, mielőtt Sean-nal találkoznék azért az felháborító. És pont egy farkas ölő főzet… Nem hiszem el, hogy nem lehetne csak egyszer szerencsém… Lehet rám is rám férne egy Szerencse lé. Talán akkor sikerülne kikutyulnom valamit, jót, Jo-nak és akkor hátha vége lenne ennek az egész őrületnek… Na, majd legközelebb, most fontosabb, hogy le kell vakarnom magamról ezt a szagot. Ami csak azért vicces, mert emlékeim szerint extra jó a szaglása és elriasztani sem akarom, hogy valami mással elnyomjam. Így kénytelen vagyok legalább 4szer hajat mosni és minimum ennyiszer lecsutakolni a bőröm. Talán a kamélia elnyomja majd valamennyire és talán, de csak talán lesz olyan csalfa az orra, hogy nem érzi meg rajtam. Hol is találkozunk… ja, igen a Citrom… Nem is gondoltam, hogy szeret ilyen helyekre járni, de hát ennyi év után lehet nem csak engem csapott meg az alkohol finom mámora. Meg is érdemli, hogy bűntudata legyen azok után, amiket tett…
Belépve a nappaliba ránéztem a mosolygós képünkre Su-val és megfogadtam, ha addig élek is, de kiderítem, miért tette, de az biztos, hogy bűnhődni fog a tetteiért. Bármennyire is jó vele, nem hagyhatom, hogy szabadon éljen ezek után. Szomorú sóhajjal elfordultam és felmentem lezuhanyozni, újra és újra és újra. Szerintem életemben nem mostam ennyiszer egyszerre hajat. Én nem érzem már, de az semmit nem jelent. Egy kutya úgy is jobb orral van megáldva, mint egy egyszerű ember. Végig csöpögtem a szobát és elkezdtem válogatni a ruhák között. El tudtam volna viselni, ha itthon maradok egy lazább naciban és hatalmas kötött pulcsiban ülhetek a kanapén, tévézve. Van pár film, amit meg szeretnék nézni. Ezek a mugli kölcsönzők nagyon hasznosak. Értem, egyesek miért nem szeretik őket, de azt el kell ismernie mindenkinek, hogy nagyon gyorsan megy nekik ez a technikai fejlődés vagy mifene. Vajon Sean szereti a filmeket, vagy Ő is olyan sznob, mint a legtöbben. Lehet nem ártana megkérdeznem, és ha szereti, még át is csalhatnám… Azért az itthoni közeget még is csak jobban ki tudnám használni és ugye bár hazai pálya előnyeként, otthonosabban mozogva lehet, minden jobban menne. Még azt sem tartom kizártnak, hogy itthon buktassam le és hívjak rá aurort. Nem is rossz gondolat, talán ráönthetnék valamit a Citromban és… És széles; gonosz mosollyal, felkaptam a ruháimat és igyekeztem elkészülni. Megcsináltam a hajam, a sminkem és igyekeztem épp csak annyi parfümöt használni, ami Jo érzékeny orrát sem szokta csavarni. Hasznos, ha az ember legjobb barátnője a világ egyik legijesztőbb lénye... Legalábbis ilyenkor. Azért teliholdkor nem merek a közelben lenni. Holott tudom, nem bántana szándékosan, de ilyenkor nem önmaguk… Megborzongva felkaptam a pálcám és táskám és már hopponáltam is, hogy el ne késsek.
Beléptem a fogadóba és kisebb tömegnyomor fogadott. Ez azért meglepett. Úgy volt, hogy nem szereti a tömött helyeket, erre még is ilyen helyre beszéltük meg. Biztos a hideg rázza a sok embertől és szagtól. Lehet nem lesz kivitelezhetetlen a tervem, ha csak nem unja meg és lép le, faképnél hagyva. Faképnél hagyásról jut eszembe, meg kellene keresnem. Így tehát körbe nézve próbáltam kiszúrni a sok férfi haj közül az övét, és szerencsére meg is lett. Ezer közül is menne, de azért na... Elindultam felé, viszont mielőtt hozzá lépnék már köszönt is. Ez a farkas megérzés mi…. Mosolyogva lehajoltam mögötte, hogy az arcunk egy vonalba érjen és a fülem épp súrolja az övét. Elrebegtem egy gyors imát, hogy ne érezze meg a farkas ölő főzet maradványait rajtam.
- Meséld el a trükköd. Hogy van az, hogy már azelőtt tudod, hogy Én jövök, mielőtt ideérnék? Hatodik érzék, esetleg nyomkövető bűbáj vagy pusztán ennyire szeretsz és megérzed, ha közeledem…? – Kérdeztem halkan. Ezt a hangszínt még Su mutatta. Azt mondta Sean-t zavarja a hangoskodás és erre Jo is ráerősített. Úgy hogy remélem ez most is áll. Noha a kérdéseket csak viccnek szántam, mert biztosra veszem, hogy bármennyire is erőlködnék, sose tudna úgy szeretni, pláne az után, hogy rászegezem majd a pálcám. Megborzoltam a haját és lehuppantam vele szemben.
- Szia Sean. Örülök, hogy látlak. – Mosolyogtam és beleharaptam a számba, mert igen, nagyon is jól esne egy ital, de nem ilyen lazafajta. Az erősebbeket jobban kedvelem, de ha elkezdek itt inni, az nem vetne jó fényt rám…
- Legyen a tündér ízű. A hányást most nem venné be a gyomrom… - Csücsörítettem és ránéztem. – Te kérsz valamit? – Pillantottam rá és körbe néztem. Jó sokan vannak, még mindig és egyre többen lesznek, ahogy elered az eső és az esőcseppek kövéren kezdik el követni egymást az üvegen. Jó helyet választott. Itt még akár friss levegőhöz is juthatunk.
- Történt Veled valami érdekes mostanában?
 



Naplózva

Sean Westerfeld
Vérfarkas
***


the lonley beast

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 09. 25. - 20:05:30 »
+1

☾ Wake up, grab beer, grab rear, shave beard ☽
L e a h B a r l o w
2-0-0-1-s-z-e-p-t-e-m-b-e-r-18.



Lassan kezdem érteni, miért utálom az embereket. Meg a tömeget. Egy kicsit taszító ez a sok szag. DE legalább Leah illatát könnyen ki tudom szűrni. Van egy kis előnye, ha az embrenek jó az orra. Viszint tényleg nem tudom mi ütött belém, hogy egy kocsmában találkozom vele, itt lehetett sört inni, meg ilyenek. Nem sok tapasztalatot szedtem össze randizás terén, Sohoban. Ott még csak randizi se kelett, egyből agáyban, párnék között találta magát az ember a nővel. Nem volt most szex a szándékaim között, csak kicsit kizökkentett a sok hülyeségből, amiben nyakik ültem.
Szóval így várom Leaht, egészen addig, amíg meg nem érzem, hogy jön. Felé se fordulok, és tudom, hogy ő az.
- Meséld el a trükköd. Hogy van az, hogy már azelőtt tudod, hogy Én jövök, mielőtt ideérnék? Hatodik érzék, esetleg nyomkövető bűbáj vagy pusztán ennyire szeretsz és megérzed, ha közeledem…? – kérdezi, ahogy megborzolja  ahajam, egészen furán pislogok felé. Olyan ismerős és mégis távoli lesz hirtelen Leah, mint a pattogó ficilabda képe az ercőben, ami úgy eltűnik, mint a hajnali köd, szinte nyomtalanul. És mégsem tudok hozzá kötni semmit. De persze csak hamiskás mosollyal válaszolok a kérdésére.
- Persze, hogy ez egy hatodik érzék. Még Bruce Willis is megpróbálta kezelni, tudod, hogy van ez - vonogatom a vállam, random valami filmes utalással. Amit nem is biztos, hogy ért egyáltalán. Halványan emlékszem, ahogy egy ködös szobában ülök, én és a húgom, és mindenféle horrorfilmet nézünk. A gagyi, fekete-fehér filmektől kezdve, egészen az újabbakig. Amúgy is kedvelem a filmeket, néha meghúztam magam egy-egy autós moziban, ha jobb ötletem nem volt menedékre. Furcsa, mennyire megmadart bennem néhány dolog, aminek a magyarázata a bennem rejlő ködben volt.
- Legyen a tündér ízű. A hányást most nem venné be a gyomrom… Te kérsz valamit? – elvigyorodok, és megvonom megint a vállamat. El akarnám sütni, hogy nekem jó lesz a bárány ízű is, de minden bizonnyal öngólt rúgnék. Valahogy kétlem, hogy Leah tudja, farkas vagyok. A veszélyesebb fajta. Jobb ezt titkolni, még a végén el akarna átkozni, vagy bedobna az Azkabanba, vagy a fene se tudja.
- Szerintem chilis sört kérek - dünnyögöm. Nem rosszak azok a csípős kaják. De mér nem is akarom megkérdezni magamtól, hogy ez mégis már megint honnan a faszomból jön. Már mindegy, amit elrejt a köd, abból nem enged. És én már kezdek belefáradni abba, hogy mégis azt fürkészem. De hát nem azt fürkészem? Minden pillanatban. Vajon a medimágusok is reménytelennek tartanénak? Minden bizonnyal. Intek is rendelek is. Még jó, hogy kapok fizetést az Aranyfogban. Bár amúgy is, ha az ember egy ideje az utcán él, tudja, hol lehet eldobált galleonokra találni.
-  Történt Veled valami érdekes mostanában?
Párszor meg akartak ölni az aurorok, Elliot elátkozott gyűrűjét ástam el az erdőben, mintha valami elcsépelt krimi szereplője lennék, még mindig kukázom a ruháimat, de amúgy smemi különös, és veled? Na persze, majd ettől nem kapna sikító frészt. De mivel mestere vagyok a szarkazmusnak, lehet nem is venné észre, hogy komolyan mondom.
- Á, nem sok. Izgi a meló, és mindig van valami érdekes mozi, amit megnézhetek - amúgy is poén ott bent aludni, ha egész ügyes az ember, fel se tűnik senkinek, hogy az esős napokon végigülsz egész napokat. Főleg ha varázsló is vagy.
Közben kihozzák az innivalónkat de a tömeg túl zsúfolt, és meglökik a pincért, aki ránk borítja a sört. Csak reménykedek, hogy a chilis cucc nem Leah szemébe borult. Mert az amit én kapok a fejemre az tündér szagú.

A játék más helyszínen folytatódik!
A helyszín szabad!
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 4.133 másodperc alatt készült el 32 lekéréssel.