Anchante Mademoiselle

zene:JS - nocturne

dress


M I R A

'...a múzsa csókja...'

~~ ❈ ~~

-Ó, ugyan, az én kedvemér igazán nem kell fáradni
Egyetlen laza legyintéssel intézem el a hárítást. Igazán nem fáradtság különben fel sem ajánlottam volna, másrészt ha mégis beleszeret a lány akkor kellően sok galleon üti a szalon zsebét ahhoz hogy duplán ne okozzon fáradtságot. Csakhogy az ezt követő mondata kissé lelomboz.
-Meg egyelőre alkalom sincs kilátásba hozzá. De amint lesz, mostmár tudom, kit keressek, és biztos vagyok hogy akkor is lesznek hasonlóan gyönyörű darabok, és egy másik csodádat is felpróbálhatom majd.
Nem mondom hogy nem vagyok csalódott, a szikra mintha meglett volna a ruha iránt talán csak a megszokott gátlás dolgozik a másikban vagy tényleg felmérte mennyire kihasználatlanul heverne a szekrényben. Ezzel sajnos nem tudok versenybe szállni így minden kudarcmorzsa ellenére barátságosan bólintok egyet megértő-beleegyezően.
-És valami azt súgja, ha te varrtad a darabot, talán valakire szánva is készült majd.
Mondjuk így, kimondva nem is tűnik túl lehetetlennek az egész ötlet. Látványosan Mira is benne van, a pirulós báj helyett most izgatott mosolygás ül arcára én meg hirtelen nem tudom mit feleljek. Magam ajánlottam fel a lehetőséget de még fura belegondolni hogy ez valóban megtörténik, ráadásul a közeljövőben.
Helyzetem menti hogy három lányka is mellénk lép a ruhát csodálni aztán hangosan kérdezgetni szabad-e próbálni ha Mira levetette. Mindenkit igyekszem nyugtatni hogy sor fog kerülni és elnézően pislogok néha lopva Mirára meg az üzlet túlfelébe a főnököm irányába de láthatóan ott sem jobb a helyzet, sőt. Megoldást tehát magamnak kell találjak.
- Nyugalom lányok, kérünk öt percet és tiétek a ruha.
Azzal Mirának intek egy széles elegáns mozdulattal a próbafülkék irányába és elkísérem vissza átöltözni hogy a többi vásárló ne akarjon rárontani már a rózsaszín bársony rejteke mögött.

Ahogy Blaire szavak nélkül marad az utolsó utalgatásra, még pillogok is párat a bájmosolyhoz. Aztán titokba aggódok rajta egyet, hogy nem-e volt ez így sok már. De ezzel hamar "kisegít" néhány néző érkezése, akik szintén a ruhára kíváncsiak, meg a megjelenéssel mozdítanak a helyzet dinamikáján.
-Ó, persze- bólogatok én is a kérésükre.
Fordulok még párat segítőkészen az ő kedvükér is, csak jobban bemutatva a ruhát néhány irányból, mint odébbról leskelődve látszódhatott. A mozgásom is visszalép a szokásos szerényebb formába, nem tartom magam elegáns beállításokba, meg előreveszem az útból a hajzuhatagom amikor a hátát mutatom meg - ez nekik most a ruháról szól, azt a részt hogy én hogy mutatok benne, megtartom Blaire számára.
A fordulások végére meg Blaire szavaira biccentek is egy bátorítót a lányoknak, hogy "hajrá, mindjárt ti is bájologhattok benne", és kicsit vidáman, kicsit sietősre is veszem a lépteimet a próbafülke felé.
Szeretek segítőkész lenni, és ha már én most nem is veszem meg ezt a ruhát, talán kicsit hozzá tudtam járulni a reklámozásához a következő érdeklődők felé, valamint mihamarabb megadni nekik is a lehetőséget.
-öhm, Tudsz... segíteni vele?- esetlenkedek kicsit Blaire felé meginn, máris mentegetőzéssel folytatva. -csak hogy... gyorsabban... nekik is odaadhassuk.
Aha, Lu, kizárólag.

zene:JS - nocturne

dress


M I R A

'...a múzsa csókja...'

~~ ❈ ~~

Mira elegánsan illeg billeg a többieknek, a boszorkák jaa hű-zik meg há-zik természetesen. Megmosolygom az egészet, ilyenek a nők kár is ezt tagadni vagy szépíteni. Őket a ruha nyűgözi le, engem a lány de igyekszem ezt titkolni azzal hogy csak lopva pislogok rá nem pedig folyamatosan őt bámulom, mint a többiek.
Aztán, egész váratlanul -noha nem kellene annak lennie- jön egy pont hogy Mira leugrik a dobogóról és a próbafülkék felé siet. A vevők sutymorognak van, aki hangosabban fejti ki véleményét, van aki inkább fojtottabb hangon. S ki tudja mit méltatnak vagy szidnak. A ruhát, a nőt, aki viseli, a tervezőt, az anyagot, a színt, a fazont. Ahány boszorkány annyi féle divatirány ugyebár. Nem egyszerű szakma ez, tűnjék bármennyire is annak.
-öhm, Tudsz... segíteni vele?
Mira kérdése,  vagy nevezhetném kérésnek, meglep, bár nem kellene az előzmények fényében.
- Természetesen!- bólintok és követem őt, megfigyelve titkon járását, válla mozgását, haja libbenését. Agyamban ezer ötlet szalad át és ujjaim alig várják hogy ceruzát ragadjanak ám ehelyett a próbafülke rózsaszín bársonya kerül a kezembe, majd a ruha puhasága, ahogy kisegítem belőle a másikat.
- Borzasztóan a nők, hogy ölre mennek egy csinos ruháért… ami a többségnek jól sem fog állni…
Sóhajtok szomorkásan és ahogy a ruha lecsusszan illedelmesen elfordulok. Bár nem kellene úgy érzem mégis így etikus.
- Még meggondolhatod magad… - teszem gyorsan hozzá. Szavaim a függöny felé repülnek ám Mira pont ugyanolyan jól hallja. – A ruhával kapcsolatban… meg persze minden mással is…
Nem akarom én kényszeríteni semmire, talán ezért nem kötöm az orrára hogy lazán szakmát válthatna ha a jelenlegi munkahelye nem fizet eleget. Öröm lenne a kifutón, a pasik imádnák és szerintem hamar a sztármodellek életét élhetné. Már persze ha vonzza annyira a rivaldafény, mint furkászt az arany.