+  Roxfort RPG
|-+  2001/2002-es tanév
| |-+  London
| | |-+  Mágus tér
| | | |-+  Dolce Vita Café
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Dolce Vita Café  (Megtekintve 1186 alkalommal)

David Evanson
Varázsló
*****


Cartwright jobbkeze

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2021. 02. 14. - 15:41:43 »
0


Beatrix




Talán mókásabb lett volna váratlannál váratlanabb helyzetben, szituációba, pillanatban lekapni a lányt, na már nem a szó szoros értelmében, de meglehet úgy is, sokkal inkább a pálca szempontjából. Ám mégis inkább a hagyományos old fashion-d elcsépelt levelet küldtem el végül, mert talán biztos pofonnal illetett volna ha a munkahelyén a viszketeg Vitrol jelenlétében vagy netalántán a lakásán, méginkább a fürdőszobájában török rá a munka eredményét követelve.
Csak a fantáziámra bíztam mi mindent is művelt volna a pálcával, vagy akár egy egész másmilyennel, helyette jómodorosan megvártam a válaszát és február elejére szabaddá tettem magam.
Tudtam, hogy bár Chris ragaszkodni fog a beszámolóhoz és a pálcához, de arra a napra neki is tengernyi dolga akadt, így tojva a fejemre legyintett hogy csináljak amit akarok. Nekem pedig terveim voltak, mindig vannak, de hogy ebbe a kis pálcabűvész mennyire lesz partner majd ott és akkor spontán dől el.
A mugli motort könnyeden fékezem le a kávétó bejárata mellett, hogy aztán a bukósisakot lekapva szőke fürtjeimbe, melyek most szabadon vannak eresztve belekapjon a hűvös februári szél. Unottal lököm be a kávézó ajtaját, és máris hiányzik a megszokott kocsmahangulat, a csiszolt de annál viseletesebb és mocskosabb döngöltfa pulttal és a szeszgőzzel. Ehelyett letisztult világosság vesz körbe, kávé édesen keserű és gyomorforgató aromája, meg persze egy csapat jól öltözött mugli vendég, akik suhancként elkönyvelt pillantásokat vetnek rám. Nem zavartatom magam, mindenkit alaposan megbámulok mígnem kiszúrom azt, aki miatt itt vagyok. Egy, a megszokott félmosollyal arcomon indulok felé, és mire az asztalhoz érek már leveszem a fekete bőrkesztyűket majd lehámozom a kabátomat is magamról. Itt azért mégis csak fűtve van és Trix átható pillantása is tesz róla, hogy kimelegedjek.
- Hellóka tündérkém!
Gonoszkodom, és levágom magam könnyedén a vele szemben lévő székre, mintha csak ez is a törzshelyem lenne, noha normál esetben közelébe se mennék. Kényelmesebb lett volna újra a Vakegér, de ez a túlzott tisztaság gondolom neki jobban bejön. Meg lehet az italkínálat is.
- Itt gondolom nincs alkohol. Ha csak az ír kávét ide nem vesszük…
Fanyalgok egy sort, és elindőzök a lányon. Az arcán, a haján, a zöld macskaszemeken, meg mindenen, ami az asztal fölött őhozzá tartozik. És hogy ne várassam sokat a pincérnőt, aki már felém les elkapom az asztal közepére állított kis elegáns fa tartóból a kínálatsort.
- Pfej… maradok asszem a víznél…
Morgok magamban, mert hát még mindig dolgozik bennem a három nappali ezelőtti részegség emléke. Ha Mirabella nem lett volna annyira kotnyeles, talán két napra is húzódott volna a dolog így még ma is másnapos lennék. Nem siratom meg hogy ma utazik vissza a Roxfortba. Lássuk be nyugodtabb vidék egész London de főleg Garden Lodge nélküle.
- Hmmm és mondd csak, hiányoztam?
Pillantok fel sunyin vigyorogva míg lecsapom a papírt az asztalra és várom, hogy a kiszolgálószemélyzet odalibegjen hozzánk.
Naplózva

Beatrix Flint
Boszorkány
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2021. 02. 14. - 18:17:42 »
+1

WAND-ering



To: David Evanson
2002. február 1.


Végül csak megjött, belibbent, úgy, mintha minden nap ide járna. Baromira bosszantó volt ez a nagy magabiztossága - valójában kicsit irigyeltem is. Én soha nem voltam ilyen. Persze, most már megtanultam, hogyan mutassam magam biztosnak, és félelmet nem ismerőnek, de tele voltam bizonytalansággal. Magamnak sem könnyítettem meg a helyzetemet. Folyamatosan kattogott az agyam Jasperen, és a munkámban is mindig talált kivetnivalót az a bosszant Vitrol, na és természetesen illegális pálcákat készítettem. Mondjuk a pálcakészítésben legalább magabiztos voltam. Most is egy tökéletes varázspálca lapult a táskámban.
A lényeg, hogy David megérkezett és mindenféle kérdés nélkül lehuppant szemben velem, a bőrkesztyűit meg az asztalra csapta. Az a letörölhetetlen félmosoly most is ott bujkált az arcán, és legszívesebben képen töröltem volna. Ugyanakkor... De nem! Nem terelheti el a figyelmemet arról, ami miatt elsősorban itt vagyok.
-Hellóka tündérkém! - üdvözölt, én meg egy kényszeredett mosolyt villantottam rá. Egyszerűen nem bírtam, hogy nem vesz komolyan. De majd ha kipróbálja a pálcámat...
-Helló David. - biccentettem felé, végigmértem, aztán hozzátettem. - Remélem már nagyon izgatott vagy. - Szuper. Ott folytatjuk, ahol legutóbb abbahagytuk.
Rendelt magának egy vizet, én meg gúnyos mosollyal toltam felé a másik itallapot, amin a sörök voltak, de nem említettem neki, hogy jobban körül is nézhetne, mielőtt elhamarkodott döntéseket hoz. Végül arra volt kíváncsi, mennyi hiányzott nekem.
-Nem volt időm rajtad gondolkodni. - Ez persze szemen szedett hazugság, de annyiban igaz, hogy amíg lekötöttem magam a pálcakészítéssel legalább sem rá, sem Jasperre nem gondoltam. - Feladatom volt. - Tértem rá a lényegre, és lehajoltam a táskámhoz, ahonnan kivettem egy egyszerű dobozt, benne a somfa pálcával. David elé toltam, kíváncsian figyeltem az arcát, bármi reakció után kutatva.
-11 hüvelyk, somfa, szemiflázs maggal. Ilyet még soha, egy pálcakészítő mester sem készített. - Villant a szemem, jelezve, hogy mennyire különleges a pálca. Figyeltem, David kinyitja-e a dobozt. Mindenképpen szerettem volna, ha ő is kipróbálja, itt előttem. Én már varázsolgattam vele otthon, ismertem a pálcát, de az igazi használója kezében még bőven alakulhatott az elkészülte után is. A férfi pedig pont olyan varázslónak tűnt, aki elég erős személyiséggel rendelezik ahhoz, hogy saját magához idomítsa a pálcáját.
Közben megérkezett David vize, a pincérnő vetett egy kíváncsi pillantást a dobozra, de én éppen elég szigorúan néztem rá, hogy megértse, semmi köze ahhoz, hogy mi történik ennél az asztalnál.
-Ha jól emlékszem, akkor még jár nekem tíz galleon. - vigyorogtam rá elégedetten, mert tudtam, tökéletes munkát végeztem. Most már csak az volt a kérdés, hogy David és Cartwright is így gondolja-e?
Naplózva

David Evanson
Varázsló
*****


Cartwright jobbkeze

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2021. 02. 21. - 20:19:25 »
0


Beatrix




- Remélem már nagyon izgatott vagy.  Szuper. Ott folytatjuk, ahol legutóbb abbahagytuk.
Ha ott folytatnánk, tündérkém, akkor hanyatt döntenélek és én adnék pálcát neked nem pedig fordítva
A gondolat csak egy különös, csábos somolygás képeként jelenik meg arcomon. Az orrom elé tolt itallapra vetek egy pillantást majd fanyarul ellököm magamtól. Jobb ha nem élek a piával, nem mert a színjózanság szórakoztató, hanem mert jobb ha tiszta a fejem.
-Nem volt időm rajtad gondolkodni.
- Hmmm.. kár.
Dörmögöm az orrom alatt félig meddig csalódottan, s nem tudom eldönteni ez valóban így van vagy csak takargatja vele az igazságot de mindenhogy szar. Ha az előbbi akkor azért, ha az utóbbi akkor azért mert még önmagának is tagad. És az bazira nem célra vezető sehogyan sem.
- Feladatom volt.
- Aha, hogyne.
Cinikus hangszínem mellé belejátszik a nemtörődömség és a szórakozottság, és a felém tévedő pincérnőre meg a vízre csak biccentek köszönetképpen. Nem iszok még, mert mire a kiszolgálás elpályázik olyan infó üti meg a fülem, amire érdeklődve kapom fel a fejem.
-11 hüvelyk, somfa, szemiflázs maggal. Ilyet még soha, egy pálcakészítő mester sem készített
- Azt meghiszem..
Ha nem itt lennénk, nem ennyire nyílt terepen talán még füttyentenék is egyet elismerően. Szemiflázst összevadászni nem mindennapi teljesítmény még Nagy-Britanniában sem. A somfa is ritka alapanyagnak számít. Húsz galleontól talán többet is ért volna ez a pálca bár így is jó summa.
A doboz hívogatón kerül az asztalra, pontosan kettőnk közé. A gondolat édes kis fonala, hogy kézbe vegyem csábítóan hat, de egy muglikkal teli kis kávéház félreeső zugában se lenne éppen tanácsos.. Így csak a doboz csinos kis fedelének bámulásával érem be, majd felpillantok az igéző zöld szemekbe.
-Ha jól emlékszem, akkor még jár nekem tíz galleon.
A dacos kis mosolyt kedvem lenne mohón lecsókolni az arcáról, mert bár ő nem gondolt rám én annál többet rá. Ehelyett csak benyúlok a zsebembe úgy hogy egy percig se veszem le róla átható tekintetem és dobom oda a maradékot, amivel Cartwright lóg neki.
- Tedd magad szabaddá a közeljövőben. Cartwright találkozni akar veled, tündérkém…
Búgom neki és várom a reakcióját. Megretten? Aggódni kezd? Végtére is jópár szennylap lehozza a milliomos magánéleti és üzleti fogásait, de azt kevesen tudják mi is ő ténylegesen, igazából.
- Ne aggódj… - teszem hozzá kisvártatva. - … mivel jó benyomást tettél rám, csupa szépet mondtam rólad.
Hízelgek tenyérbe mászón, de kivételesen… teljesen őszintén is.
Naplózva

Beatrix Flint
Boszorkány
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2021. 02. 25. - 20:30:46 »
+1

WAND-ering



To: David Evanson
2002. február 1.


David elég szűkszavú. Vagy rossz napja van, vagy siet, vagy egész egyszerűen csak nem azt kapja tőlem, amit szeretne. Mondjuk a kis somolygás, és az átható pillantása elég árulkodó, de én még mindig őrlődök magamban, hogy mi a helyes döntés. Annyiszor megfogadtam már az elmúlt két hétben, hogy Jasperen csak egyféleképpen tudok túllépni... De vajon túl akarok lépni rajta? Kész vagyok, hogy elengedjem?
Ilyenkor jöttem rá arra, hogy mennyire jó lett volna egy barátnő az életemben. Vagy egy barát. Vagy valaki, bárki, akivel ilyen dolgokat át tudtam volna beszélni. De hát egy barátom sem volt, a családomat pedig más problémák éltették. Úgyhogy maradt az, ami eddig: agyalni.
Kérésemre odaadta a maradék pénzt, én gyorsan elraktam, majd kérdőn, felvont szemöldökkel néztem Davidre:
-Ki sem próbálod a pálcádat?
Kicsit előrébb is hajoltam, részben azért, hogy húzzam kicsit Davidet, ahogy némileg jobban belátott a dekoltázsomba, mint ahogy az illendő lett volna, részben azért, mert tényleg kíváncsi voltam, hogyan fog működni a pálcám a kezében. Kíváncsi voltam, hogyan tudja használni, mennyire képes uralni a pálcáját.
Aztán olyan mondott, amitől rögtön kihúztam magam. Cartwright találkozni akart velem. Ő is úgy szavazott bizalmat nekem, hogy még nem is látta a munkámat. Vajon David győzte meg? Vagy a hírem megelőzött? Rettenetesen kíváncsi voltam, ugyanakkor rendkívül izgatott. Itt volt a lehetőség, hogy feljebb kerüljek a társadalmi ranglétrán, hogy nevet szerezhessen - ha máshol nem is, legalább az alvilágban.
Cartwright egy rendkívül rejtélyes alak volt. Mindenki ismerte, aki számítani akart, mégsem tudott róla senki. Amikor nem dolgoztam vagy nem a pálcát készítettem, próbáltam megtudni ezt-azt erről a fickóról, de szinte semmit nem sikerült. Éppen ezért voltam igazán izgatott, hogy végre találkozhatok vele.
-Tényleg? És miket mondtál rólam? - kérdeztem, újra közelebb hajolva. Vajon mit mondhatott? Mik lehetnek azok a szépek? - Mesélj nekem Cartwrightról! Hogyan tudok a kegyeibe férkőzni?
Tudni szerettem volna, mit kell tennem ahhoz, hogy sikeresen teljesítsek előtte. Szükségem volt erre, hogy tovább léphessek. El a Szombati Boszorkányból, amit egyre jobban utáltam. Elszakadni a családomtól, hogy soha többé ne kelljen velük törődnöm. Hogy végre azt csinálhassam, amit szeretek. Ezért szinte bármit megtettem volna. És ha ehhez nem teljesen legális út vezet, hát még azon is hajlandó lennék végigmenni.
Naplózva
Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.366 másodperc alatt készült el 32 lekéréssel.