+  Roxfort RPG
|-+  2002/2003-as tanév
| |-+  London
| | |-+  Mágiaügyi Minisztérium
| | | |-+  Aurorparancsnokság
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 2 [3] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Aurorparancsnokság  (Megtekintve 3410 alkalommal)

Jasper Flynn
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


"Flynn"

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #30 Dátum: 2022. 05. 05. - 20:54:29 »
+1

szürke sóhajok


2003. május 2.
Sophie

outfit
 
„i don’t care how complicate this gets,
i still want you”


Elég volt Sophie-t meglátnom ahhoz, hogy azonnal elfogjon a bűntudat. Hogy tehettem ezt vele, hogy bánhattam vele így? Szó szerint belerángattam abba a mocsokba, ami kiskorom óta az életem része volt. Cassennel megtettem és tönkre is mentünk, most pedig ő. Nem is bírtam ránézni. Lesütöttem hát a szememet és lenéztem a megbilincselt csuklóimra. Undorodtam magamtól, hogy megint nem tudtam magam távoltartani egy ilyen ártatlan valakitől… de beleszerettem, mikor ott volt mellettem és együtt próbáltunk meg gyógyulni a szakításainkból. Mostanra pedig odáig jutottam, hogy vele képzeltem el az életemet.
– Én... én sem... Ilyenkor a muglik kirendelnek egy ügyvédet... mármint protektort – magyarázta, én pedig ahelyett, hogy ránéztem volna csak megérintettem a poharat, amibe a teát adták. Belekortyoltam, megpróbáltam nem arra koncentrálni, mennyire édes nőt szeretek, aki még most is egy zavarodott kislányra hasonlít.
– Nem hiszem, hogy egy kirendelt protektorral jól járnék, Babám. Gyilkossággal gyanúsítanak. – A szó olyan volt, mint egy sértés, fájt kimondani. Nem tudom miért, pedig tudtam, hogy közöm van Vincent halálához, de közvetlenül sosem akartam elvenni az életét. Én csak Sophie-t védtem.
– AIDEN! – Sophie kiáltására hirtelen összerezzentem. Tudtam, hogy arra gondol, amire én, hiszen az én gondolataim között is átfutott, hogy van a családjukban protektor. Talán nem is egy… de Fraser sokszor beszélt nekem Elliot bátyjáról, hogy lekezelő vele, meg utálja és valami protektor csajjal van együtt. – Aiden! Aiden biztos tud valakit! Neki úgyis olyan sok ismerőse van... És tudom, hogy ő miattad bármit megtenne, hiszen a barátja vagy – folytatta aztán.
– Megpróbálhatjuk… – bólintottam lassan.
Újra kortyoltam a teából. Kellett egy egészen kis pillanat, hogy jobban érezzem magam és összeszedjem a gondolataimat. Nem, mintha képes lettem volna teljesen adni a hideget azzal a hülye mágikus bilincsel a csuklómon. Ráadásul még a pálcámat is elvették, amitől egyenesen meztelennek éreztem magam. Tönkre mentem határozottan.
– Írnom kell neki majd egy levelet. – Közölte aztán, még mindig túlzottan izgatottan, mintha meg sem hallaná, amit mondok. Persze értettem, hogy őt is felzaklatták az események és a helyében én is csak mind jobban tenni akartam volna valamit, hogy legalább szabadlábon védekezhessen.
– Sophie… Sophie… figyelj! – kértem. Reméltem, hogy ránéz, elidőzhetek kicsit a megnyugtató kék szemek pillantásán, ha már most még csak simogatni sem tudtam a vörös tincseket, a puha szeplős bőrt. Legszívesebben elmosolyodtam volna, de aztán leesett, hogy hol és milyen helyzetben vagyok.
– Sophie, figyelj. Szólj Frasernek, itt biztosítanak neked baglyot. De nagyon kérlek, hívd ide a szüleimet, ők mindent tudnak Vincentről, hogy mennyit zaklatott engem és mindent… érted? – kérleltem. – Ha ők vallomást tesznek, akkor egyértelmű lesz, hogy ez önvédelem volt. – Nem tudom miért nyugtattam magam. Még én is éreztem, hogy akár bosszúnak is beállíthatják a tetteimet… de Vincent rabolta el Sophie-t és nem fordítva. Meg kellett mentenem, ám szemtanúk nélkül ezt még bizonyítani sem ment.
– Megbeszélték? – Nyílt ki hirtelen az ajtó.
Naplózva


 

Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Válasz #31 Dátum: 2022. 05. 06. - 22:03:44 »
+2


Szürke sóhajok


Jasper
(2003. május 4.)
Ruci

Up on Melancholy Hill
There's a plastic tree
Are you here with me?



Jaspert meglátni abban a söét szobában egyszerre volt megkönnyebbülés, és egyszerre felkavaró. Igazából mélyen még nindig magamat is okolom a történtek miatt, hiszen már megint a bugyuta naiv hozzáállásom sodort engem veszélybe, és amiatt raboltak el, mert nem vigyáztam eléggé. Még most is megborzongok, ha az az este eszembe jut. Télen legalább nem nekem kellett bezárnom este a büfét, most hogy már a nap is sokkal tovább sütött lassan én is átvettem a zárást Armintól vagy éppen attól aki soros volt. Bár azt hiszem, ha beköszönt az ősz megint félni fogok. Vagy vinni fogom magammal Zserbót, hogy figyelmeztessen a gonosz sunyin settenkedő alakokra.
Jasper közelébe érve persze rögtön elkezdtem magyarázni a protektorokat, meg az ügyvédeket. Iagzából hiába néz az ember sok ügyvédes filmet, akkor se fogja tudni hogy mégis hogy működnek a dolgok, az úgyis csak le van egyszerűsítve, hogy az olyan elvarázsolt emberek is megértsék, mint én.
– Nem hiszem, hogy egy kirendelt protektorral jól járnék, Babám. Gyilkossággal gyanúsítanak -mondta ki a szavakat és ahogy ezt nyilvánvalóvá téve hangosan ki is mondja, megborzongok. Nem, nem lehet. A fejem is megrázom hozzá. Jasper nem lehet gyilkos. Ő sosem ölne meg csak úgy snekit. Csak rá kell nézni és az ember méris elolvad tőle. melyik gyilkostól olvad el bárki is?... amúgy is a tető rossz volt. Iagzából még most se nagyon tudom felidézni, hogy mi történt akkor túlságosan meg voltam rémülve, mert azt hittem én fogok meghalni vagy Jasper, nem az az ijesztő gonosz ember.
- De te nem öltél meg snekit - mondom nagyon kétségbeesett hangon és inkább csak azon gondolkodm, hogy ki tudnak nekünk segíteni. Eszembe jut Aiden, és nagyon is örülök, hogy ilyen jó barátok Jasperrel. Iagzából úgy ragyog fel előttem ez az ötlet, mintha ez lenne az utolsó mentőövünk. Tremészetesen erre teljesen bepörgök és izgatottan magyarázom el Jaspernek az ötletemet.
– Sophie, figyelj. Szólj Frasernek, itt biztosítanak neked baglyot. De nagyon kérlek, hívd ide a szüleimet, ők mindent tudnak Vincentről, hogy mennyit zaklatott engem és mindent… érted? Ha ők vallomást tesznek, akkor egyértelmű lesz, hogy ez önvédelem volt.
Felsóhajtva bólintok.  Egyedül az aurorok módszereiben reménykedhetünk még. MÉgis csak nagyobb eszköztáruk van mint a rendőröknek meg a helyszínelőknek. Csak ahsználnak merengőt is, meg nem tudom... ugye?... UGYE?
Valamit még szerettem volna mondani, de benyit egy auror amitől úgy megijedek, mint egy nyúl és még a mellkasomhoz kapva meg is ugrok, mert Jasperrel szemben ácsorgok háttal az ajtónak.
- Megbeszélték? - kérdezte én meg hevesen bólogatok.
- Igen... Szeretnék küldeni két levelet, és... lesz protektorunk is - motyogom majd Jasperre pillantok. - És most? Most mi lesz? Vele mi lesz? - kérdezem miközben rá és az aurorra pillantok, aki megköszörüli a torkát. -
- Először is írjon a protektornak, Miss. Aztán utána eldől, mik lesznek a következő lépések  - magyarázza, én meg bólintok, és ha kiengednek, még hátranézek jasperre.
- Szeretlek - suttogom, majd amilyne gyorsan csak lehet kérek két baglyot, hogy tudjak SOS levelet küldeni Aidenhez, és Jasper szüleihez is.
Naplózva


Jasper Flynn
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


"Flynn"

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #32 Dátum: 2022. 05. 12. - 12:10:12 »
+1

szürke sóhajok


2003. május 2.
Sophie

outfit
 
„i don’t care how complicate this gets,
i still want you”


– De te nem öltél meg snekit – Sophie kétségbeesett hangja töltötte meg az üres kihallgató szobát. Tudtam, hogy akár ki is hallgathatnának, még sem tudtam azt válaszolni, hogy nem… én nem öltem meg senkit. Valójában Vincent meghalt, még ha nem is közvetlenül az egyik átkomtól, de részem volt benne. Ezt pedig Sophie is tudta. Talán, ha nem csak mi lettünk volna ott, egymást védve, még hinnének is nekünk… így viszont nem volt hihető. Legalábbis én ettől tartottam.
– Csak mi voltunk ott és Vincent… – sóhajtottam. Persze nem az volt a fontos, hogy mi történt és kivel és hogyan, hanem a védelem. Abban a percben egész egyszerűen az volt fontos és csak Sophie tudott intézkedni. Az egyetlen reményem Fraser volt, hiszen nála befolyásosabb barátom nem akadt. Neves család tagja volt, kiváló kapcsolatokkal… és Sophie rokona.
– Igen... Szeretnék küldeni két levelet, és... lesz protektorunk is – magyarázta Sophie kissé motyogósan, bizonytalanul, ahogy visszatért az auror. – És most? Most mi lesz? Vele mi lesz? – kérdezte aztán rám célozgatva. Tudtam, hogy nem lesz olyan egyszerű, hogy idejön valaki, majd annyit mond, szabad lábon védekeznék. Ha már bilinccsel a csuklómon hoztak ide, megalapozott gyanújuk lehet.
A szüleimtől amúgy is jobban tartottam. Féltem, hogy elhinnék, tényleg szándékkal tettem mindezt. Tudták mennyire tartok Vincenttől, hiszen szemtanúja volt mindkettő annak, amit velem tett. Látták a sebemet, hallották a fenyegetését… de valójában ők maguk sosem tettek ellene. A szüleim gyenge emberek voltak, akik nem bíztak bennem igazán. Kifelé persze átlagos család voltunk, de az összetartás és a törődés sosem volt része a kapcsolatunknak. A szüleim karrieristák voltak, akikhez nem illett a gyerekvállalás.
– Először is írjon a protektornak, Miss. Aztán utána eldől, mik lesznek a következő lépések – magyarázta az auror aztán Sophie-nak. Láttam, hogy csak bólintani tud rá, aztán már ki is nyílt az ajtó, hogy megint magamra hagyjon. Nem maradhatott itt, sőt igazából örültem volna, ha a kihallgatás után hazamegy és kimarad ennek a nehezéből.
– Szeretlek – suttogta, ahogy hátrapillantott rám. Csak biccentettem, most nem tudtam volna hangosan kimondani ezeket a szavakat. A vörös tincsek eltűntek az ajtó mögött, így kettesben maradtam az aurorral.
Leült velem szemben, majd hátradőlt a székben. Én pedig, csakhogy ne a szemébe nézzek, megint kortyoltam az íztelen angol teából. Nem szerettem, de a meleg most jól esett, a folyadék meg helyre rázta kicsit a gyomromat.
– Jasper, tudom, hogy nehéz ez most. De higgye el, mi nem akarunk rosszat… ez a munkánk. – kezdett bele. – Ha akarja beszélgethetünk protektor nélkül, kettesben, jegyzőkönyvek nélkül. – Folytatta aztán és elővette a mézes-mázas arcát. – Maga még nagyon fiatal, Jasper. Nem akarjuk tönkre tenni az életét.
Lettem a bögrét és megköszörültem a torkomat.
– Megvárom a protektorom. Nem öltem meg snekit.
Naplózva


 

Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Válasz #33 Dátum: 2022. 05. 14. - 16:20:37 »
+1


Szürke sóhajok


Jasper
(2003. május 4.)
Ruci

Up on Melancholy Hill
There's a plastic tree
Are you here with me?



Ahogy a hátam mögött becsukódik az ajtó, még sokáig bámulom. Nem tetszik, hogy Jasper otthagyódik azzal a furcsán sejtelmesen ravasz arcó, túl kedves aurorral. De tudom, hogy Jasper is nagyon okos, okosabb, mint én, és nem fog csak úgy csevegni, még a fura tea ellenére sem. Hnagos sóhaj hagyja el az ajkaimat, és sietek a bagoly felé, ami csak engem vár a papírokkal és a pennával maga előtt. Természetesen írok Jasper szüleinek is, csak annyira izgulok és sokkban vagyok, hogy azt se tudom, hogy címezzem meg. A kezemben remeg a toll is, mintha sose fogtam volna ilyet az ujjaim közzé, szóval a betőim is ennek hatására elég olvashatatlanok és göröngyösek lesznek. De igyekszem legalább a fontosabb infókat kicist határozattabban is megírni. MIután a szüleinek elküldöm a levelet, írni kezdek Aidennek is, hogy irányítson át a protektor vagy valamilyen minisztériumi ismerőséhez.
Amíg  aválaszra várok, a másik auror elkísér a váróba és mellettem marad, mintha én is ugyan olyan tettes társ lennék, de szerencsére nem sok mindent kérdez, elvégre itt nem nagyon faggathat ki. Meg hát nem is igazán szeretnék válaszolni, a mugli filmekben is mindig azt antrázzák, ha letartóztatnak valakit, hogy bármi ami itt elhangzik felhasználható maga ellen a tárgyaláson. Sose tudom, hogy tényleg mondanak-e ilyet a rendőrök, mert hát sose tartóztattak le. Amíg ehhez hasonló gondolatokon vekengek, megérkezik Aiden válasza, benne Diana Hardy címével, és én egy pillanatra fellélegzem. Tudtam, hogy seígteni fog, mert hát a maga nevében Aiden is olyan rendes, mint Ben. Nem nagyon látják ezt egymáson, de azért vannak közös vonásaik. Azon kívül, hogy teljesen ugyan úgy néznek ki.  HA Aiden szeme nem lenne sérült, sose tudnám őket megkülönböztetni.
Gyorsan megírok Dianának is egy levelet és már most jobban izgulok, mint előtte. Tudom, hogy a sürgöny baglyok gyorsabbak, de azért óráknak tűnik a várakozás. Hát már kínomban mindenre gondolok, hogy vajon közben mi lehet Jasperrel, meg hogy mi lesz velünk, meg hogy mi van ha Diana sose kapja meg a levelet mert megeszi a baglyot egy héjja vagy sas... meg hogy egyáltalán vannak-e ilyenek Londonban, meg ha vidéken van akkor ott nem-e eszi-e meg valami, meg hogy éhes vagyok és szomjas vagyok, meg hogy Jasper is biztos éhes, és bárcsak vége lenne ennek a napnak, és hogy bárcsak ne lettem volna olyan béna, hogy elrabolnak azon az estén, és jajj. Ha a tűsarkú cioők kopogására ne rezzenek össze, akkor ítéletnapig is örvéynlettem volna ezek között a hülye gondolatok között. Összerezzenek, ahogy a vörös magassarkús cipőbe bújtatott nőies láb megáll előttem. Vajon az én bokám is ilyen kecses? Aztán lassan felpillantok és meglátom a szőke hajú nőt, aki barátságosan és nyugodtan rám mosolyog.
- Bizonyára te vagy Sophie, igaz? - kérdezi, mire én felpattanok a székből és szerencsétlenül bólogatok. - Nyugodj meg, minden rendben lesz. Diana Hardy vagyok, de hívj nyugodtan Diának. Nem mondtatok semmit még az auroroknak, ugye? - kérdezi, mire én ismét csak megrázom a feje, túl izgatott vagyok beszélni.
- Ne aggódj, mindent elintéztem. Jasper szabad lábon védekezhet - mondja, és én úgy érzem nagy kő esik le a szíveről, miközben megindulunk a kihallgatóterem felé.
- Jaj, merlinre! - sóhajtok megkönnyebülve, bár nem nagyon tudom mit jelent ez, semmit se tudok a büntetőjogról, meg ezekről, de az leesik, hogy így nem kell itt rostokolnia.
Majd megindul velem Jasper kihallgatóterme felé, majd ahogy belép határozott hangon fordul az aurorhoz.
- Diana Hardy vagyok, és az ügyfelemhez jöttem. Mostantól semmi szükség erre az álszent kihallgatásra, ügyfelemnek nem kötelessége mostantól válaszolnia, szabad lábon védekezik tovább - mondja, mire látszik az auror ábrázatán, hogy ez nem tetszik neki. Nagyon nem. Én közben Jasper tekintetét keresem.
Naplózva


Jasper Flynn
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


"Flynn"

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #34 Dátum: 2022. 05. 16. - 14:09:21 »
+1

szürke sóhajok


2003. május 2.
Sophie

outfit
 
„i don’t care how complicate this gets,
i still want you”


Már nem is emlékeztem az auror nevére, aki ült velem szemben. Túlságosan lefoglalt, hogy a fejemben pontosan helyre tegyen, mi is történt abban a raktárhelyiségben. Tudtam, ha beszélnem kell, akkor olyan dolgokat kell mondanom, amik az én érdekemet szolgálják és amit nem arról szólnak, hogy mióta gyűlöltem Vincentet. A fogalmazáson múlt, mint mikor nem tudtam semmit a vizsgára és csak hablatyoltam. Ez sem volt különb.
– Jasper. Tényleg jót akarunk magának. Biztos vagyok benne, hogy ennél hasznosabb információkat is tud mondani. Mi megtudjuk mi történt az úriemberrel, maga pedig szépen visszamegy az akadémiára. Nem célunk tönkre tenni a jövőjét. – Hangoztatta ugyanazt, amit már korábban is említett.
Sóhajtottam egyet.
– Semmit sem tudok mondani. A protektorom nélkül meg még annyit sem. – Próbáltam higgadt maradni, így megint ittam a keserű teából, hogy kicsit helyre rázzon a melegsége. Kellett ez a pár perc, hogy végig gondoljam, pontosan mi is történik majd most.
Szerencsére éppen ekkor nyílt az ajtó. Aiden valami ismerőse lehetett a csaj, aki belépett rajta. Úgy tűnt, hogy tökéletesen ura a helyzetnek, ráadásul Sophie is ott volt vele, amitől nagyot dobbant a szívem. Nem akartam én őt szar helyzetbe kerülni, de nélküle ez sem ment volna ilyen egyszerűen. Azt meg végképp nem bántam, hogy a szüleim még nem értek ide.
– Diana Hardy vagyok, és az ügyfelemhez jöttem. Mostantól semmi szükség erre az álszent kihallgatásra, ügyfelemnek nem kötelessége mostantól válaszolnia, szabad lábon védekezik tovább – mondta és az auror felvont szemöldökkel bámult rá. Nem figyeltem rájuk, mert valamit megvitatni kezdtek, meg Diana valami pergament is mutogatott neki… én Sophie-ra pillantottam.
– Most már minden rendben lesz… – tátogtam. Ahogy ezeket a szavakat odasúgtam magam elé, a bilincs megszűnt a csuklóm körül. Nyilván a protektor valami olyan iratot adott át, ami elegendő volt ehhez. Azonban valami másfajta varázslat hatását is éreztem magamon. Így az auror felé néztem.
– A kihallgatás holnap kilenckor lesz ezen a folyosón. A protektorával, Miss Hardyval együtt kötelező a megjelenése. Bár itt lennie nem kell tovább, nyomkövetőbűbájjal fogjuk ellenőrizni, hogy hol tartózkodik. Az országot a tárgyalás végéig nem hagyhatja el. – Magyarázta az auror, én pedig csak lassan bólintottam. Nem nagyon érdekelt innentől. Ahogy Diana jelzett, követtem kifelé a folyosóra. Sophie kezét menet közben kaptam el.
– Köszönjük. Frasernek is köszönjük. – Mondtam és kicsit megdöntöttem a fejemet a protektor felé. – Sajnálom, hogy ilyen gyorsan történt minden… – suttogtam és ha nem ütötte volna meg ismerős lépések zaja a fülemet, talán már mentem is volt el innen. A szüleim bukkantak fel.
– Jasper! – Rohant oda anyám és megölelt, aztán Sophie-t is. – Drágám, ugye nem bántottak? – Simogatta végig az arcát, mintha az ő anyukája is lett volna, nem csak az enyém.
– Vincentet megölte valaki? – kérdezte apám. Ahelyett, hogy válaszoltam volna csak lesütöttem a szemeimet.
Naplózva


 

Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Válasz #35 Dátum: 2022. 05. 17. - 18:13:12 »
+1


Szürke sóhajok


Jasper
(2003. május 4.)
Ruci

Up on Melancholy Hill
There's a plastic tree
Are you here with me?



Csak Jasper kajrai közzé akarok bújni, de úgy érzem, hogy ez még egy kicsit messze lesz. Sőt valahogy az egész békés álmodozásom is szerte tűnik foszlani az esküvőnkről, meg minden ilyesmiről, mert hát... Jaspert az Azkabanba is zárhatják. Tudom, hogy nem helyes embert ölni, tudom, hogy nem szabad, Jasper is tudja, de teljesen sarokba voltunk szorítva és tudom azt is, hogy tovább gyötört volna minket tovább lopakodott volna fekete árnyékként az életünkbe, amibe nem akartam én se, hogy belekerüljön. És mégis most is itt van az árnyéka, még halála után is tönkre akar minket tenni, legfőképpen Jaspert, ami kegyetlen és szörnyű dolog. Csak mevédett. Csak meg akart menteni. De az auroroknak még a szeme se állt jól, mintha nem is akarnák ezt az egész ügyet jobban körbejárni. Megborzongok Vincent gondolatára is. Nem Jasper nem ölte meg. Úgy. Egyszerűen csak... betemette valahogy a valami, és... hirtelen most ebben a pillanatban fel sem tudom idézni, hogy mi történt.
Ahogy Diana az aurorral vitázik, nem akad le a tekintetem Jasperről, és szinte felsóhajtok, ahogy látom a feloldó pálcamozdulatokat, és Jasper csuklója is elengedni látni.
– A kihallgatás holnap kilenckor lesz ezen a folyosón. A protektorával, Miss Hardyval együtt kötelező a megjelenése. Bár itt lennie nem kell tovább, nyomkövetőbűbájjal fogjuk ellenőrizni, hogy hol tartózkodik. Az országot a tárgyalás végéig nem hagyhatja el - magyarázza az auror, én pedig azonnal a nyakába akarok ugrani, de nemtehetem meg, csak követem Dianát kifelé, az auror kelletlen pillantásával a hátam mögött, és amikor Jasper kezét sikerül megfognom úgy kapaszkodom belé, mintha ezen múlna az életünk.
Diana elköszön tőlünk, és biztosít minket arról, hogy nem lesz semmi baj, aztán visszaindul még biztos valami hivatalos papirokat intézni, miután Jasperrel együtt megköszönjük neki a segítséget.
- Aidennek sütnöm kell valami sütit ezért. Mondjuk valami étcsokisat... vagy kókuszosat... és..- és Dianának is...- motyogom, aztán megrázom a fejem, mert felbukannak Jasper szülei, és megölelgetnek minket. Látszik, hogy aggódnak, de talán az ő vallomásuk tényleg elég nyomós indok lesz arra, hogy az egész... nem hobbiból történt, vagy nem is tudom...
- Vincentet megölte valaki? - hangzik el az eddik minondatlan kérdés, és látom, ahogy Jasper lesüti a szemét. Én megszorítom az ujjait, és hhirtelen nem is tudom mit modnjak. Hogy igen, Jasper meg elrabolt és hogy Jasper... és hogy elrabolt, és a plafon és... Lehunyom a szemem, és nagyot sóhajtok.
- Az egész... baleset volt, ő nem... Engem akart védeni Jasper, mert Vincent elrabolt és... aztán a plafon... a plafon tette - magyarázom rémülten, és úgy érzem sírni tudnék. A mai napom csak arról kezd szólni, hogy valaki megölt valakit, és ettől már sikítani is támadna kedvem. Jasper szülei összenéznek, aztán vissza ránk, hiszen szinte teljesen megsemmisülve ácsorgunk ott.
- Holnap reggel kilenckor lesz egy tárgyalás - teszem hozzá. Nem is merek én se rájuk nézni, csak egy kedves támogató érintést érzek a vállamon, és Jasper anyukája megszólal megint.
- Most hazakísérünk benneteket, és nálatok maradunk, a tárgyalás végéig. Most gyertek... elég volt nektek ebből a helyből mára - mondjagondoskodóan, és csak most érzem igazán, milyen jó lenne nekem is egy anyuka, aki ilyen helyzetekben segít nekem. Csak egy apum van, akit nem akarok ebbe belerángatni nem is tudná mi ez az egész varázs mindenség itt. Bárcsak anya is itt lenne velem... Követjük hát őket egészen a kandallókig, hogy onnan meg se álljunk hazáig, ahol csak össze akarokl bújni egész estére Jasperrel és csak... csak vele akarok lenni.

KÖSZÖNÖM SZÉPEN A JÁTÉKOT! gülü
A HELYSZÍN SZABAD!
Naplózva

Oldalak: 1 2 [3] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.066 másodperc alatt készült el 34 lekéréssel.