+  Roxfort RPG
|-+  2003/2004-es tanév
| |-+  London
| | |-+  Mágiaügyi Minisztérium
| | | |-+  8. emelet - Átrium
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: 8. emelet - Átrium  (Megtekintve 5481 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 07. 11. - 19:04:53 »
0





Egy hatalmas előcsarnok. Az Átrium egy hosszú, tágas terem, sötét fapadlóval és pávakék mennyezettel, melyen csillogó aranyszimbólumok mozognak szüntelenül. A falak mentén kandallók sorakoznak, a látogatók liftje felől nézve bal oldalon az érkezők, jobb  oldalon pedig a Minisztériumot elhagyni kívánók számára.
A csarnok közepén áll a Mágikus Testvériség szökőkútja, melyen varázslót, boszorkányt, kentaurt, koboldot és házimanót ábrázoló aranyszobrok állnak. A kútba pénzt dobva adományt küldhetünk a Szent Mungó Ispotály számára. A csarnok túlsó végén hatalmas aranykapu áll, melyen áthaladva
a látogatók a Minisztérium különböző szintjeire vezető liftekhez jutnak, a biztonsági ellenőrzés után.
Naplózva

Henry J. Mirol
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2020. 12. 02. - 12:12:35 »
+1



::: MERRY FUCKING CHRISTMAS :::

to: Miss Hopkirk

2001. december 20.


vigyázat, nyomokban káromkodást tartalmaz




Még én is meglepődök azon, hogy egy egytől tízes skálán körülbelül kilences izgatottsággal várom a mai minisztériumi karácsonyi bulit. Nem ez az első ilyen hacacáré, amin részt veszek természetesen, idestova ha jól számolom, akkor ez már a harmadik év, hogy önkéntesen szopatom magam ezen a puccos szaron, ami eleinte mindig dögunalmasan indul, aztán - azon kevesek, akik éjfél után is kitartanak - elmerülhetnek a szaftos történések látványában. Ezeken a partikon általában legalább három teljesen irreveláns kavarásnak lehet szemtanúja az ember, na és a balesetek is önkéntelenül bekövetkeznek úgy hajlani három után jellemzően. Én az első két évben az utolsók között voltam, akik hazamentek, egész egyszerűen mert ingyen volt a pia, és elég jól elszórakoztatott mások szerencsétlenkedése. Tavaly Tim vagy Tom - még mindig fogalmam sincs, hogy is hívják azt a szerencsétlen kretént - erősített rá a gyakornokokról alkotott elsődleges sztereotípiára azzal - hogy a sárga földig leitta magát, majd belehányt a szökőkútba a nagy közönség szeme láttára. Én - jobb híján - mindig fel szoktam szedni ilyenkor egy magányos, alacsony alkohol-toleranciával rendelkező kolleginát, és azzal szoktam távozni úgy reggel öt körül.
Idén sem nagyon más a terv, azt leszámítva, hogy most kiszemelt áldozattal rendelkezem... Miss Hopkirk...vagyis Melanie az - akinek a múltkori eset óta sikeresen kiderítettem végre a keresztnevét is. A lehető legjobb formámat igyekszem hát hozni ma este, voltam fodrásznál, vettem egy vadonatúj öltönyt és parfümöt, valamint a biztonság kedvéért még otthon lehúztam egy jó erős magyar pálinkát, amit a múltkori magyar nagykövet hozott ajándékba az osztályunknak. Érthető módon az italt gyorsan magaménak érezve, el is tulajdonítottam, és ami megmaradt belőle, azt egy elegáns laposüvegbe átöntve hoztam magammal az estélyre. Erre azért volt elengedhetetlenül szükség, mert a piálás este kilenc előtt sosem kezdődött meg, mindig csak a vacsora, és a dögunalmas beszédek végeztével... Az meg kizárt dolog, hogy én addig kibírjam ezt a társaságot alkohol nélkül. Mikor kiszállok a liftből a nyolcadikon, tekintetem azonnal Melaniet kutatja, s ha megtalálom, mint egy szomjazó, úgy iszom magamba a látványát. Kurva jó bőr, meg kell hagyni, és a 10/10-es skálát azért is üti ki magasan, mert mint a múltkori incidens után biztosan tudtam - tényleg teljesen őrült a nő. Nem tudom miért, de a bomlott elme mindig úgy vonzott, mint thesztrált a halál, így a szokásos kötelező üdvözlő körök után elvonulok a mosdóra, hogy egy újabb - jelentős - korty révén felbátorodva megkörnyékezzem végre a kiszemelt vadat.
- Melanie, hogy van? - lépek oda hozzá a szokásos hódító félmosollyal az arcomon.
- Be kell valljam lélegzetelállítóan gyönyörű ma - nézek végig rajta direkt kifejezetten zavarba ejtő módon.
- Egyedül jött? - kémlelek körül, Monstro után kutatva tekintetemmel, aki kissé arrébb, a Rejtélyügy fejesével diskurál valamiről elmélyülten. Fogalmam sincs, mi van közte és Hopkirk között, próbáltam kideríteni, de folyton ellentmondó információkba ütköztem. Egyesek szerint titkos jegyesek, ami már eleve igen pikàns, tekintve, hogy Monstro nős...csakhogy az igazsàghoz hozzátartozik, hogy az illető nej, aki nem mellesleg távoli rokonom lehet, mivel lànykori nevén Mirol, iszonyatosan vén már, erősen közelít a múmia àllapothoz, îgy nem csoda, ha a Monstro család már az utódját keresi...  Mások szerint viszont mindez olcsó pletyka, és semmi nincs köztük. Kíváncsian várom hát, mit szól hozzá Monstro, ha látja, hogy nyíltan Melanie körül legyeskedek. Nehéz évem volt, Monstro egyre jobban idegesített a bunkó stílussal álcázott balfaszkodásával, és ittam eleget ahhoz, hogy őszinte élvezettel vállalva a rizikót - hogy ezúttal a mi balhénk legyen az egyik pletykatéma a karácsonyi parti után - cserkésszem be a vélt, vagy valós következő Mrs. Monstrót.
Naplózva


Melanie Hopkirk
Minisztérium
***


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2020. 12. 04. - 09:21:59 »
+1

 



Üresen klisések szoktak lenni ezek a kötelező rendezvénysorozatok, mint a szilveszteri party, ahol kötelezően mindenkinek kurva jól illik éreznie magát vagy a karácsonyi kis bájcsevej, ahol roppant érdekfeszítő témákat célszerű kibeszélni olyasféle emberekkel, akikkel nap mint nap találkozol és valójában vajmi kevés közöd van hozzájuk. Szívesen hagytam volna ki ezt az ideit, lettem volna Taidennel vagy szimplán ha úgy hozza a sors egyedül…
Az opera után nem volt kedvem Monstroval egy légtérbe tartózkodni. Noha készségesen elfogadta az indokomat hogy rosszul lettem előadás alatt és inkább haza mentem neki egy szót se szólva (mindössze másnap küldtem egy baglyot erről) mégis azóta sanda tekintettel pislog rám, akárhányszor a folyosón egymásba botlunk. Különösebben ez persze nem izgatna, sose szívleltem, ezután meg még kevésbé fogom, de hát tény ami tény hogy utánam nem sokkal Nott is felszívódott. És a kettő még az ő parányi agyában is képes lehet kapcsolatot sőt, összekapcsolódást előidézni. Ez már önmagában sikersztori és áttörés, de valahogy nincs kedvem mosolyogni rajta.
Unottan nézem el az aranyszín flitteres ruhámban az összegyűjt tömeget. Szándékosan rövid de nem túl rövid ellenben minimálisan kivágott ruhát választottam. Valahogy idén a visszafogottságot kell tükröznünk anyám szerint, mert hát ő mégis csak megözvegyült nekem meg gyászolnom illene. Csakhogy valahol talán túl hamar is túltettem magam ezen a dolgon mint a bőgés és életem apám által elrendezett részeinek aggodalmaskodása.
Egyetlen megnyugtató van az idei buli kapcsán, s mindössze egyedül ezért mertem eljönni kiengedett és szép ívekbe besütött vörösesbarna hajjal. Az aurorparancsnokság, ki tudja milyen megfontolásból máshol de pont ugyanebben a időpontban tartja a saját kis ünnepségét. Így elég lesz egy Nott képét elviselnem egész este alatt. S mintha csak emlegetnem kellett volna, Nellie alakja úgy tűnik ki a tömegből, mint a hiéna a szafarin a bokrok mögül. Sötéten méregetem, majd mikor felém fordul pillantásom elkapom és a jégből faragott szökőkútra függesztem, mely tele van pezsgővel és poharakkal.
Nem célom sem berúgni, sem sokáig maradni. Mindössze pár udvarias társalgási kört futok le pár felém vetődő emberrel, mert anyám még mindig otthon lábadozik és reményeim szerint bőven éjfél előtt már a saját ágyamban alszom az igazakat.
A terv legalábbis ez, s emiatt csak könnyed kis martinit iszogatok, amikor a terem túlfelében kiszúrom azt, akitől a szívem megremeg. Nem gondolom hogy Mirol emlékszik rám, vagy ha igen, hát bőszen leszarta egész eddig a jelenlétemet a munkahelyen. Na persze a dologhoz hozzátesz az is hogy minimális alkalma volt közeledni felém, mert mindig úgy intéztem hogy ne sok találkozási pont legyen a legutóbbi több mint heves csókot követően.
Valahol még mindig sértve érzem magam, mert a második hullámban elkövetett támadása minden volt csak elegáns nem, még akkor is ha szégyen szemre jól esett. Igaz, a lángnyelv nem volt túl elegáns megoldás részemről, de hát nem az én hibám hogy ő csak a töményet szereti… Én ugyanis azzal gazdálkodom, amim van.
Zavartan tűrök egy hajtincset a fülem mögé, és nem kerüli el a figyelmem hogy a ribanc árgus szemekkel mered Mirolra, majd úgy dönt jobb beleveszni a tömegbe. Aranyszínre lakkozott körmeimmel megkapaszkodom a poharamban, eldobolok kettőt a másik jéghideg szökőkútpulton pihenő ujjaimmal, majd fordulok egyet látványosan háttal Henrynek és a terem másik végéhez sétálok.
Nem tudom ez tűnt-e fel neki és bosszantja hogy igyekszem közömbös lenni felé vagy amúgy is tervbe volt hogy ideköszön, de a hangjára megjátszott meglepettséggel és persze még jobban előadott jókedvvel fordulok felé.
- Melanie, hogy van?
- Mirol!
Kedvesen biccentek felé, szívem ellenben nagyot dobban hogy a keresztnevemen szólít, pillantásom ösztönösen ajkaira siklik amitől elfog a borzongás tőle újra.
- Be kell valljam lélegzetelállítóan gyönyörű ma!
Itt az ideje elpirulnom, és ezt most kivételesen nem kell megjátszanom. Na igen, ez az amit Edward sose tud elérni. Normálisan bókolni nem holmi obszcén megnyilvánulásával sugallni, hogy bejön neki, amit lát. Ezzel is több ez a férfi, aki a talpig elegancia ma is. Akár a Szombati Boszorkány legszebb varázslóférfiaink című rovatából léphetett volna elő. Monstro, de még maga a Mágiaügyi Miniszter is elbújhat mellette.
- Igazán kedves!
- Egyedül jött?
Széttárom a karom. mintha csak azt akarnám bizonyítani hogy nem rejtettem el a ruhám alatt senkit.
- Amint látja… igen. Édesanyám még mindig gyengélkedik, megviselte apám korai és váratlan halála meg az őt ért baleset, így most őt képviselem igazából. És maga? Csak nem elhagyta a kísérője?
Henry Mirol egyedül jelenjen meg bárhol? Szinte kizárt. Így széles fejmozdulattal jelzem, mennyire keresem azt a szerencsést, akinek megadatott hogy elhívja ma estére magával. Meg persze valószínű ez egy belépő a férfi ágyába is.
Naplózva


Nellie E. Nott r.
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2020. 12. 07. - 14:51:48 »
+2

Karácsonyi vadászat


2001. december 20.


Mirol & Hopkirk ♭♮♯

szett

Hogy mit kerestem itt ezen a fenomenális "partin", magam sem tudtam... Akarom mondani, kit is akartam becsapni... természetesen össze akartam kötni a kellemest a hasznossal. Újabb trófeával idegesíteni apámat, aki amellett, hogy elszórakoztat egy éjszaka erejéig, még esetleg némi protekcióval is szolgálhat nekem a jövőre vonatkozóan. Az ember lánya sosem tudhatja, hogy melyik numerája segíti majd hozzá ahhoz, amit akar... Limonádénak álcázott vodkaszódával a kezemben sétálgattam hát fel-alá, hátha sikerül megpillantanom valakit, aki elég jól néz ki ahhoz, hogy... éééés bingó! Shacklebolt ma kivételesen szexi volt, és ha az információim nem csaltak, nem vetette meg a fiatal húst, én meg szívesen megnéztem volna apám arcát, amikor kiderült, hogy a Mágiaügyi miniszterrel is dugtam, de sajnos a kiszemeltem épp elmélyülten beszélgetett valami külföldi taggal. Ezzel tehát várnom kellett, de nem adtam fel, hogy addig is elszórakoztatom magam, és hát nem kellett sokáig keresnem... egyszer csak ott állt a fess szőke herceg, aki ráadásul biztos választás lenne, mert néhány hónapja már sikerült letesztelnem. Az egyetlen kis bökkenő a mellette álló, borzasztóan lehangoló jelenség volt. Melanie, ki más? Na sebaj, terveim szerint nem sokáig zavarja majd a köreimet, ha sikerül a kis gerlepárt szétrobbantanom. Nem vártam hát sokáig, hanem csak úgy mellékesen oda léptem hozzájuk, valahogy úgy intézve, hogy észrevétlenül, de közéjük furakodjak.
- Dögunalmas a parti... mint mindig... - intéztem szavaimat Mirolhoz. - Nem dobjuk fel valamivel, mint a múltkor? Ilyenkor még a tárgyalóterem is üres... - mosolyogtam rá édesen, majd bevittem a végső döfést, ezúttal Melre pillantva.
- Jé, te is itt vagy, Hopkirk? Ha nagyon unatkozol, részemről te is beszállhatsz - nevettem fel kárörvendően, egyszerre élvezve, hogy beégetem Mirolt és felidegesíthetem Hopkirkot. Merlinre, hogy mennyire gyűlöltem ezt a nőt... Gyakorlatilag roxfortos korunk óta mindig ott volt az útban, azzal a sznob, fennhéjázó stílusával, és állandóan pont azokat a fiúkat nézte ki már akkor is, mint én. Sosem értettem, mit esznek a medence méretű száján, meg az átlátszó pillarebegtetésén... Amikor csak alkalmam volt rá, betettem neki. A legnagyobb húzásom az volt, amikor beköptem Fricsnél, amikor éjszaka randizott a hollóhátas kiszemeltemmel. Ha jól emlékszem, utána Frics valami jó gusztustalan munkára is befogta, hála az én mesterkedésemnek. By the way, sosem értettem, hogy hogy kerülhetett a hollóhátba és hogy végezte el a Godrikot, amikor meggyőgyőződésem, hogy annyi agya van, mint egy trollnak. Az persze nem volt kérdés, hogy hogy került be a Wizengamotba anyuci pici lánya... Ccchh... Elégedetten néztem hát a párosra, vajon hogy reagálják le, hogy belegyalogoltam a kis idilljükbe. Ezért már megérte eljönni erre a partira, még ha egyedül is mennék haza, amit azért kötve hiszek...
Naplózva


Henry J. Mirol
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2020. 12. 07. - 17:48:29 »
+2



::: MERRY FUCKING CHRISTMAS :::

to: Miss Hopkirk

2001. december 20.


vigyázat, nyomokban káromkodást tartalmaz




Bár Melanie elég lazának tűnik, mikor megszólítom, a pillantása miatt le sem tagadhatná, hogy megörül nekem. Ettől pedig máris a nyeregben érzem magam... A bókomra adott ösztönös reakciója, az az édes kis pír az arcán pedig egyértelmű bizonyítéka annak, hogy távolról sem közömbös irántam....
- Amint látja… igen. Édesanyám még mindig gyengélkedik, megviselte apám korai és váratlan halála meg az őt ért baleset, így most őt képviselem igazából. És maga? Csak nem elhagyta a kísérője? - feleli, mire elégedetten csillan a szemem... pletykák ide vagy oda, nincs kísérője, így elméletileg ellenszél nélkül indulhatok neki az estének. - Őszinte részvétem az édesapja miatt. Nem lehetett könnyű Önnek - kezdem a kötelező körrel, finoman - mintegy együttérzőn végigsimítva a vállán - majd már épp tenném hozzá, hogy senki más társaságában nem múlatnám szívesebben az időt, ezért is jöttem egyedül, amikor csak úgy a semmiből megjelenik mellettünk Nellie Nott. A francba.
- Dögunalmas a parti... mint mindig... Nem dobjuk fel valamivel, mint a múltkor? Ilyenkor még a tárgyalóterem is üres... - fordul felém arcán kárörvendő mosollyal. Hülye ribanc... Mit képzel magáról, hogy csak így megpróbál ellehetetleníteni Hopkirk előtt. Nem mondom, nem volt rossz megdugni a múltkor Monstro irodájában, de annyira azért nem is volt jó, hogy most mindent sutba dobjak a kedvéért. Nyilvánvaló, hogy a diszkréció nem az erőssége, és bár én ezzel ellentétben nagyon is tudok diszkrét lenni, most nincs más esélyem, mint direktben tettetni az ártatlant. - Jé, te is itt vagy, Hopkirk? Ha nagyon unatkozol, részemről te is beszállhatsz - szól be aztán Hopkirknak is. Teljesen elmebeteg ez a nő?!
- Á, Miss Nott... Csak nem összekever valakivel? Az alapján, amiket a madarak csiripelnek, nem is csoda, ha már nem tudja számon tartani az alkalmi partnereit... - nyitom szét teátrálisan karjaim.
- De minő fájdalom, én nem tartozom közéjük, így sajnos el kell utasítanom a meghívását... - nézek ártatlanul rá, majd Melhez intézem szavaimat, egy ironikus mosoly kíséretében.
- S ha nem tévedek, Miss Hopkirk is el tud képzelni jobb elfoglaltságot a... - hogy is fogalmazott - tárgyalótermi körbevezetésnél? - teszem hozzá tökéletesen tettetett magabiztossággal. Nem egy politikus bukott  már meg a nyilvánosság előtt a nem elfogadható afférjaival, így én már évek óta tudom, mit kell tenni ilyen esetben, akkor is, ha ezúttal nem csak a karrierem, hanem a magánéletem megmentése is a cél. Tettetni, hazudni, megtéveszteni, tagadni. Bármi áron. Bízom benne, hogy a kis előadásom elég ahhoz, hogy leléceljen, és más áldozatot találjon magának ma estére... s hogy ez a kis megjegyzése nem tesz alám annyira, hogy kiessek Melanie kegyeiből. Elvégre mind tudjuk, mekkora ribanc is Nellie Nott. Most pedig már tisztán látom, hogy abban is igaza van a róla szóló pletykáknak, hogy klinikai eset.
Naplózva


Melanie Hopkirk
Minisztérium
***


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2020. 12. 08. - 15:25:43 »
+2

 



- Őszinte részvétem az édesapja miatt. Nem lehetett könnyű Önnek
Már épp szóra nyitnám a számat hogy apró kis mosollyal ajkaim szegletében köszönetet mondjak mennyire figyelmes is pedig csak puszta formalitás az egész mikor…. mikor… Merlin haragja lesújt rám, pedig Morgana a tanúm, hogy nem vétkeztem! Ekkorát semmiképpen!
- Dögunalmas a parti... mint mindig... Nem dobjuk fel valamivel, mint a múltkor? Ilyenkor még a tárgyalóterem is üres...
- Agggjjj!
Húzódok hátrébb a nekem simuló és erőszakosan közém és Mirol közé hatoló Nellie miatt. Leplezetlen undorral figyelem a sötétlő ébenfekete fürtöket, amiken lágyan csillan meg az átrium fénye. Körbe leng az erős, szenvedélyes és kurvás parfümje, amitől az a nem túl kevés kóstolófalatka is vissza akar köszönni, de elegánsan visszanyelem a hányingerem és inkább közömbösen elfordulok. Tőle is és Miroltól is.
- Jé, te is itt vagy, Hopkirk? Ha nagyon unatkozol, részemről te is beszállhatsz
Csak egy lesajnáló pillantással válaszolok mikor a nevem szólít és felém pillant, így kénytelen vagyok újra rájuk figyelni. Nem foglalkozom Henryvel így a pillanatnyi zavart meglepettséget az arcán is elmulasztom, meg hát akad is aki kitakarja a nagy fejével és még nagyobb seggével. Valószínű csak ezt eszik benne a férfiak, mert mást nem nagyon van mit. Buta mint egy hegyi troll, csoda hogy a roxfortot végigbukdácsolva elvégezte a mardekár ékes tagjaként és hát ugyebár a Godrikon is csak azért csusszant át a vizsgákon alacsony átlagával mert jó ágyakba édesgette be magát. Van akinek elég ez a szakmai előrelépés… én más elveket vallok. Inkább csak unottan iszom bele a poharamba válaszra sem méltatva a protektorok szégyenét, miközben Mirol menteni akarja a helyzetét.
- Á, Miss Nott... Csak nem összekever valakivel? Az alapján, amiket a madarak csiripelnek, nem is csoda, ha már nem tudja számon tartani az alkalmi partnereit.
Félrenyelek egy kortyot Henry beszólásán és szelíden köhögve engedem le a kezem miközben próbálok elfordulva kárörvendőn vigyorogni. Ha már Mirol is tudja mekkora egy ribanc talán eszébe se jut holmi kedves varázsferőzést összeszedni tőle….
- De minő fájdalom, én nem tartozom közéjük, így sajnos el kell utasítanom a meghívását.. S ha nem tévedek, Miss Hopkirk is el tud képzelni jobb elfoglaltságot a... - hogy is fogalmazott - tárgyalótermi körbevezetésnél?
- Wizengamot-tagként behatóan ismerem a tárgyalótermet, a rendeltetésszerű használatát, ellentétben veled.
Bájosan ártatlan de halálos mosoly terül szét ajkaimon. Számtalanszor említettem anyámnak hogy bonyolultabb bűbájokkal zárjuk le ezeket a helyszíneket, de vagy ő vagy a rohadt miniszterelnök szarik az egészbe. Így persze az ilyenek mint Nott könnyedén kiélvezhetik az ürességet és a különleges akusztikát.
- Ha megbocsájtottok…
Biccentek feléjük és elindulok a jégpult felé újratölteni a poharam valami erősebbel, mert bárhol jobb, mint ahol Nellie van. Még az sem érdekel, ha Mirol nem jön utánam. Egyszerűen csak túl akarom élni ezt az estét, valahogy, akárhogy… és csak reménykedem hogy az operában megesett kis kalamajka nem jutott el riválisomhoz. Nem szeretnék fegyvert szolgáltatni számára azzal, hogy rájöjjön mi van Edward és köztem, bár… valójában magam sem tudom mi a fene is van… ahogy azt sem hogy rájöjjön mi volt Mirol és köztem… bár ott se tudom mi a fene van.
Ahh, Nottok… a sors ver velük, az már biztos!
Naplózva


Nellie E. Nott r.
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2020. 12. 09. - 20:21:55 »
+2

Karácsonyi vadászat


2001. december 20.


Mirol & Hopkirk ♭♮♯

szett

Elég hamar elértem a célom, ez nem is kérdés... Kellően elszórakozhattam Melanie fájdalmas arckifejezésén, hogy megzavartam a kis idlljüket.
- Á, Miss Nott... Csak nem összekever valakivel? Az alapján, amiket a madarak csiripelnek, nem is csoda, ha már nem tudja számon tartani az alkalmi partnereit... - reagált feltűnően támadóan Monstro kis titkára.
- Hát... köszönöm a bókot, de azt hiszem, maga sem panaszkodhat e téren - kortyoltam az italomba elégedetten somolyogva. Olyan átlátszó volt, ahogy itt tepert, hogy előadja a feddhetetlent... Pont ő, akiről mindenki tudta, hogy a fél minisztériumot meghúzta már. Így bár egész ügyesen hazudta le a csillagokat is az égről, számomra nagyon túlzásba vitte. Látszott, hogy kellemetlen neki a helyzet... Na persze a kis légyottunkkor Monstro irodájában még egészen prímán érezte magát, most, meg hogy fel kéne vállalni, hát...
Hiába jó az ágyban, elég kiábrándító, ahogy ezt a helyzetet kezelte. Azt hiszem, jobban is járok azzal, ha mellőzöm egy időre, úszkálnak itt nagyobb halak is. A további oltogatását hallgatva lenézően ciccegtem egyet.
- Nahát Mirol, hogy maga milyen álszent ma este... - vetettem oda lazán, majd Mel stréber beszólása következett.
- Wizengamot-tagként behatóan ismerem a tárgyalótermet, a rendeltetésszerű használatát, ellentétben veled.
Erre aztán felnevettem. Valóban csak ennyi tellik a nagy Melanie Hopkirktól? Hát, ahogy elnézem, egyikük sincs túl jó formában. Melanie ezek után a tőle már megszokott felsőbbrendűséggel libbent arrébb, így volt még egy fél pillanatom, hogy közelebb húzódjak Mirolhoz, és a fülébe súgjam:
- Kár a gőzért... Tök frigid... - mosolyogtam rá gonosz pillantással, aztán több szót és időt nem pazarolva rájuk, megindultam az ellenkező irányba. Ha ők nem is, Fortuna láthatóan eléggé szeretett engem, hiszen ebben a pillanatban egy idióóta suhanc futott el mellettem olyan hévvel, hogy rendesen meglökött, és sikerült - valóban véletlenül - beleütköznöm Shackleboltba. De nem csak hogy beleütköztem, hanem rá is öntöttem a poharam teljes tartalmát.
- Ó, elnézést Kingsley - vetettem be a legcsábosabb mosolyomat rögvest. - Azonnal megszárítom... - nyúltam a pálcámért a varázslattal kitágított retikülömbe, majd még mielőtt a döbbent miniszter felocsúdhatott volna, egy pálcaintéssel felszárítottam a vodkával átáztatott zakóját és ingjét.
- Á, Nellie - nézett rám azokkal a csokoládébarna szemeivel.
- Kérem ne szabadkozzon, nem a maga hibája volt, na és nem is történt semmi... Viszont ahogy elnézem, maga ital nélkül maradt... Nem hagyhatom, hogy szomjazzon... Kér esetleg egy pohár pezsgőt? - ajánlotta fel rendkívül édesen, mire hálásan pislogtam fel rá, egy elkóborolt hajtincset a fülem mögé simítva.
- Hogy maga milyen figyelmes... Persze, menjünk... - követtem Kingsleyt elégedetten a szökőkút felé, ahol tüntetőleg úgy helyezkedtem aztán, hogy még véletlenül se kerüljön a látómezőmbe Hopkirk és Mirol. Az este további részében ugyanis nem voltam kíváncsi sem az elitista szűzkurvára, sem a hazug szemétládára... Figyelmem immáron csak és kizárólag Shackleboltnak kívántam szentelni. No meg az újonnan kapott pohár pezsgőmnek.

Köszönöm a kis közjátékot! kacsint
Naplózva


Henry J. Mirol
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2020. 12. 09. - 21:29:55 »
+2



::: MERRY FUCKING CHRISTMAS :::

to: Miss Hopkirk

2001. december 20.


vigyázat, nyomokban káromkodást tartalmaz




Nagyon nem hiányzott Nott kis jelenete... Látom Melanien, hogy erősen kizökkentette a dolog, és ezért rohadtul bepöccenek Nelliere. De persze Mel előtt nem támadhatok rá úgy, ahogy alap esetben elküldeném a kurva anyjába - upsz - ez azt hiszem erős is lenne, tekintve, hogy nemrég lett öngyilkos az anyja. Na mindegy, ez most mellékes...
- Hát... köszönöm a bókot, de azt hiszem, maga sem panaszkodhat e téren - szúrja oda Nellie, mire nem tehetek mást, mint türelmetlenül felsóhajtok, demonstrálva, hogy ez már lejárt lemez. Nyilván igaz, és nem ringathatom magam abba a hitbe, hogy Mel nem hallotta a rólam szóló pletykákat, hiszen épp ezekre hivatkozva öntött nyakon a múltkor whiskyvel. De nagyon bízom benne, hogy jobban él benne annak a csóknak, akarom mondani csókoknak az emléke, annál, hogy csak ezért ne adjon nekem esélyt. Tetszik a visszafogott elegancia, amivel leszereli Nottot, elismerően pillantok rá a Wizengamotos beszólása után, és az sem lep meg, hogy nem hallgatja tovább Nelliet, és inkább kimenti magát a helyzetből. Ekkor végre kettesben maradok azzal a picsával, így élvezettel sziszeghetem bele a fülébe:
- Ha még egyszer így beégetsz mások előtt, azt nagyon megkeserülöd - nézek rá gyilkos tekintettel, majd a frigid beszólásra hangosan felnevetek.
- Saját tapasztalatból tudom, hogy nagyon el vagy tévedve, kislány... szóval jobb, ha eltakarodsz - hagyom aztán magára, hogy azonnal Mel után siessek, felszámolni az őrült protektor által okozott károkat, már amennyire lehetséges.
Nem hagyhatom, hogy Monstro vagy valaki más csapjon le rá, és mindent meg kell tennem, hogy visszaszerezzem azt  az édes pírt az arcára, amit a bókommal vívtam ki, és aminek - Nott trollkodása miatt - már rég hűlt helye.
Szerencsére sikerül még az előtt utolérnem, hogy valami gyökér megkörnyékezte volna, így előhalászom a pálcámat és egy intéssel két pohár gyöngyöző pezsgőt hívok magunk felé.
- Koccintana velem, Mel? - kérdezem tőle áthatóan szemlélve azokat az igéző szemeket és a kívánatos ajkakat egymás után. Ha nem ellenkezik, odareptetem felé az egyik poharat, s ha elveszi, koccintásra emelem az enyémet, majd bele is kortyolok az italba.
- Remélem, hogy egy szavát sem hitte el Nottnak az előbb... - csóválom meg a fejem, a pálcámat a helyére téve aztán.
- Tudja, egészen biztos forrásból tudom, hogy komoly elmezavarral küzd, nemrég kezelték a Szebb Napok Pszciho-medimágiai Intézetben... - mondom kicsit halkabban, hogy lássa, milyen diszkrét tudok én lenni, ha akarok.
- Na és... amit mondott, azért sem releváns, mert... azóta, hogy összeütköztünk és az irodámban történt, ami történt, én... - hajolok hozzá még közelebb, hogy ajkammal lazán hozzáérve a füléhez fejezzem be a mondatot:
- csak Önre gondolok...
Durva, de ha most belegondolok, nem is hazudok neki... Az utóbbi időben nem is voltam senkivel, amit eleinte azzal magyaráztam, hogy rohadt sok a dolgom, - köszönhetően annak a tetves szektának, ami most már a szeszéllyel együtt boldogít bennünket -, de most, hogy a fülcimpáját élvezettel végigsimítva igyekszem őt szédíteni ezzel a valomással, rá kell jönnöm, hogy tényleg így van.
Naplózva


Melanie Hopkirk
Minisztérium
***


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2020. 12. 14. - 11:21:59 »
+2

 



Mirol elismerő pillantásától övezve vonulok át arcomon egy könnyed kis mosollyal. Jól esik Nelliet elpáholni más előtt, de Mirol előtt meg kifejezetten élvezetes. Tőlem jobbra észreveszem Amandát, az egyik egyetemi csoporttársamat, aki azóta a nemzetközi jogra szakosodva külföldön van legtöbbet. Csak intünk egymásnak, mert épp egy kisebb társasággal beszélget, és nem célom kisajátítani őt magamnak ennyire, habár… talán jobban járnék.
Már épp azon tanakodom hogy a jégpult melyik sarjáról halásszak el egy hölgyhöz csöppet sem illő lángnyelvet a győzelmem megkoronázására, mikor a felém repülő italt vagyok kénytelen elkapni kecses kis ujjaimmal. Nem is kell sokáig keresgélnem ki is küldte ezt hódolata jeleként, Mirol úgy tűnik fel mellettem mint egy furkász az ékszerbolt kirakata előtt. Fel sem tűnik riválisom alakja a túloldalon, ahogy a legfőbb főnökünkkel enyeleg.
- Koccintana velem, Mel?
Lazán szökken feljebb a homlokom közepére a szemöldököm. Meglep, hogy koccintani akar, ráadásul pont velem, mert legutolsó emlékeim szerint elég pórul járt mikor italt adott a kezembe. De… bátraké a szerencse, ahogy szokták mondani.
- Remélem, hogy egy szavát sem hitte el Nottnak az előbb..
Szabad kezemmel csak legyintek egyet miközben halk kis kuncogást fojtok el.
- Azt se hiszem el amit kérdez, nemhogy amit mond.
Vállat rántok, mintha ez teljesen természetes és mindegy is volna, pedig nem. Nellie ugyan sokszor ormótlan ostobaságokat böfög ki a száján, de a legtöbb pletykának azért van valamicske alapja. És mivel ő sok mindenkinél megfordul olyan szituációkban mikor gondolom fecsegnek talán beszédesebb a tartalmuk, semmint azt gondolná az ember. De még is sem tudja a Mirolról eddig alkotott össz benyomásomat felülírni.
Tudja, egészen biztos forrásból tudom, hogy komoly elmezavarral küzd, nemrég kezelték a Szebb Napok Pszciho-medimágiai Intézetben..
- Hmmmm
Sajnos felvettem Edward ezen rossz szokását. Mély, komoly hümmögést, amikor jobb vagy célszerűbb nem véleményt formálni azonnal. Nem áll jól ugyanis, ahogy sározni próbálja Nellie-t de megértem miért teszi. A férfiak egójának és hiúságának sértése komoly védelmi mechanizmust indít be náluk. A kompenzáció pedig Henry-nél is egyértelműen működik.
- Na és... amit mondott, azért sem releváns, mert... azóta, hogy összeütköztünk és az irodámban történt, ami történt, én…
A tömeg moraja elhalkulni látszik a felemlegetett emlékképek hatására, s bár ez nem valós, nekem mégis úgy hat. A férfi közelebb hajol felém, amitől a szám kiszárad, ujjaim pedig görcsösen kapaszkodnak a pohár aljába. Szinte epedve várom a folytatást.
- csak Önre gondolok...
A lelkem sikoltva örül gyermetegen, s lehunyom a szemem egy percre hogy kiélvezzem ezt a fajta új, különös érzést. A diadal édes mámorát. Szerencsére ezt a másik nem láthatja mert épp a hajamba súgta az imént bele a szavakat, s mire elhúzódik addigra már az én arcomon is rendeződnek a vonások. Kedvesen udvarias, távolságtartó igyekszem lenni, talán csak a pillantásom árulja el hogy ez azért csak a felszín.
- Ez roppant hízelgő, Mirol…
Elbillentem a fejem és már majdnem elmosolyodnék ezzel bíztatva őt, mikor a válla felett meglátom Monstro alakját ahogy minket bámul. Ennek köszönhetően rögtön lesütöm a szemem és inkább a poharam tartalmának sík felszínéhez beszélek.
- De tudja, járok valakivel.
Kegyes hazugság, de ordas nagy hazugság. Valahogy muszáj azonban lekoptatnom, mert nevem védenem kell. Bármennyire tetszik vagy sem és bármennyire van ez távol az igazságtól vagy attól, amit érzek.
Naplózva


Henry J. Mirol
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2020. 12. 18. - 17:20:53 »
+2



::: MERRY FUCKING CHRISTMAS :::

to: Miss Hopkirk

2001. december 20.


vigyázat, nyomokban káromkodást tartalmaz




Megnyugszom, amikor koccint velem, ezt jó jelnek értékelem. Ezek szerint mégsem vette készpénznek Nellie mocskolódását.
- Azt se hiszem el amit kérdez, nemhogy amit mond - fejezi ki a véleményét a nőről, mire behízelgőn kuncogok egyet. Hát igen... az a nő tényleg elég kétszínű... ez már abból is ltászik, hogy képtelen volt tartani a száját arról, hogy dugtunk Monstro irodájában. Nem értem, miért nem képesek egyesek a helyükön kezelni a dolgokat...
Bár ilyen szempontból Melanie sem egy maszületett thesztrál, hiszen simán beégetett az osztályom előtt, mintha zaklattam volna... Pedig hát... mindketten jól tudjuk, hogy sokféleképpen nevezhetnénk azt, ami köztünk lezajlott, de zaklatásnak nem éppen...
Még mindig érzem a csókja ízét, a telt ajkak simogatását, és elég ebbe csupán belegondolnom, hogy... Na de most nem zárt ajtók között vagyunk, és vágyam tárgya történetesen épp itt áll mellettem, úgyhogy ahelyett, hogy a fantáziálás dezorganizálna, arra kéne összpontosítanom a figyelmem, hogy hasonló helyzetben kössünk ki megint.
Kicsit több reakcióra számítottam tőle a pszichomedimágiai intézetes infóval kapcsolatban, de hát ha nem akarja kommentálni, nem muszáj. Ezek szerint ő nem az a fajta nő, aki imád másokat kibeszélni. Ilyen szempontból talán egy kicsit előítéletes vagyok a nőkkel szemben, amiről azért nem csak én tehetek, valljuk be. Merthogy elég csak belépni a minisztériumi liftben két idegen nő mellé, hogy az ember pár emelet után megtudjon olyan infókat a kollégáiról, ami a Prófétát is simán kenterbe veri.
Na de nem akarok több szót ejteni olyasmiről, ami nem izgatja a másikat, így lazán vállat rántva témát váltok. Ez különben is sokkal inkább illik a tervemhez.
Ahogy Mel fülébe suttogom a nyálas vallomást, mélyen beszívom az illatát, ami egyszerűen őrjítő... Szavaim egyébként meglepően megfelelnek a valóságnak, és már borítékolom előre, hogy a tenyeremből fog enni. Elaléló reakciót várok, ahogy hátrébb húzódva a szemébe nézek... de... keserűen csalódnom kell.
Az a nő, aki olyan szenvedéllyel csókolt az irodámban, amit azért szerintem elég nehéz lehet megjátszani, most meglehetősen kimért... közönyös. Az arckifejezése semmi izgatottságot nem árul, talán a zöldesbarna szempár valahol mélyen azért megcsillan, de nem vagyok ebben sem biztos. A pálfordulás okát nem tudhatom, csak találgatni tudnék, de erre nincs szükség, mert...
- Ez roppant hízelgő, Mirol… - feleli, majd valami megzavarja, és lesüti a pillantását.
- De tudja, járok valakivel - viszi be a végső döfést. Váratlan. Döfést.
- Áúcs - szalad ki a számon ösztönösen a reakció. Magamon is meglepődök, mert általában képes vagyok uralkodni a reakcióimon, de most valahogy sikerült megfeledkeznem magamról. Arcom az idegességtől kipirul, a kezdeti megdöbbenéssel vegyes csalódottságom hamar sértettségbe vált át, így indulatos, szinte vádló hangsúllyal szólalok meg.
- Barkochbázhatok? Az illető személy itt van velünk egy teremben? Házas ember? Na és unalmasabb meg büdösebb, mint egy csapat hegyi troll? - kortyolok nagyot a vallatás után a pezsgőmből gyorsan, hogyha ilyen csúfos vereséggel kezdődik ez a szépreményű este, legalább kellően illumináltan folytatódjon.
Naplózva


Melanie Hopkirk
Minisztérium
***


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2020. 12. 20. - 16:54:01 »
+2

 



Nem célom fájdalmat okozni neki, és elég szar látni még ha színpadiasan meg is játssza azt. Valahol nem akarom ezt, valahol mélyen szívem szerint újra bezárkóznék vele az irodájába hogy ugyanolyan forrón csókoljon, mint ott akkor hat emelettel feljebb, de… egyszerűen nem tehetem.
Sem Monstro miatt, sem a családom miatt de leginkább a saját hírnevem miatt. Nem leszek sose egy Nellie Nott, tudom, messze elkerülne a „ribanc” bélyeg még ha meg is adnám magam Henry-nek vagy bárki másnak, de valahol saját magamnak akarok talán bizonyítani inkább.
- Barkochbázhatok? Az illető személy itt van velünk egy teremben? Házas ember? Na és unalmasabb meg büdösebb, mint egy csapat hegyi troll?
Ellenszenves haraggal és tűpontos megfogalmazással írja le ki is a valóságban az, aki miatt kénytelen vagyok hazudni, s ez még nagyobb csapás a lelkemnek. A gyomrom összerándul, de nem azon a jóleső formán, hanem az idegességtől, mert tudom… immár Henry is hallotta a pletykát. Nem tudom honnan vagy kitől szivárgott ki, elképzelhető hogy anyám újabb szaros ütőkártyája ez hogy még jobban sakkban tartson… de bárhogy is… muszáj pókerarccal a felháborodottat adnom.
És így is teszek. Ujjaim görcsösen kapaszkodnak a poharamba és kihúzom magam, fennsőbbséges sértettséget sugallva, ami valljuk be… jelen esetben amúgy sem túl nehéz.
- Nem, nem mondanám. Ha házas lenne talán tudnék róla, más nem abból, hogy gyűrű lenne az ujján. És ha büdös lenne, a közelébe se mennék…nem vagyok egy Nellie Nott, akinek mindenki is megfelel.
Vágom célzottan Henry arcába, aminek még szép vonásait a düh se tudja eléggé eltorzítani.
- Az aurorparancsnokságon amúgy sem ez terjeng róla…
Célzok egy újabbat hogy még csak véletlen se higgye, a főnöke áll a háttérben. Mindenközben Monsto legalább tovább áll két újabb lesajnáló pillantást küldve felém.
- Nem is értem miből hitte azt, hogy… a főnöke sose kedvelt engem. És nem is fog. A múltkori operás eset miatt meg pláne nem, és ott is csak a kísérője voltam, semmi több… !
Nem tudom tud-e erről, vagy arról hogy még az első felvonás vége előtt lazán faképnél hagytam, mert.. hát akadt jobb dolgom. De még ha nem is, hát most tőlem értesülhet róla és legalább ez magában helyre tehet egy vagy két dolgot is.
- Úgy hogy kikérem magamnak, Mirol és Edward Nott nevében is!
Döfök oda egy utolsót lelkemben ugyan zokogva, de arcomon kőkemény rezzenéstelenséggel. Az auror túléli ezt a pletykát, meg ha már amúgy is kamu-vőlegény volt és kamu-házasságot ajánlgatott a saját apám temetésén szinte mindegy is ha kamu-pasiként híre megy hogy együtt vagyunk. Legalább kiderül Henry mennyire pletykás és mennyire terjed ez szét széles vagy kevésbé széles körben.
Keserű ízzel a számban várom a haragját, mert ismerem a sértett férfi egót. Megpróbálja besározni, túlkompenzál ésatöbbi, hogy ő tűnjön jobb választásnak és meglehet az is lenne… csakhogy nekem nincs választásom. Ezt a vezetéknevem és a családom elrendezte.
Így vérző szívvel és összetört álmokkal pislogok rá, és magamban örökre elbúcsúzom tőle, mert talán túl szép is lett volna hogy igaz legyen. Annak a lángnyelvvel feltüzelt szenvedélyes csóknak az emlékét pedig örökké őrizni fogom a lelkem mélyén.
Naplózva


Henry J. Mirol
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2020. 12. 26. - 21:39:06 »
+2



::: MERRY FUCKING CHRISTMAS :::

to: Miss Hopkirk

2001. december 20.


vigyázat, nyomokban káromkodást tartalmaz




- Nem, nem mondanám. Ha házas lenne talán tudnék róla, más nem abból, hogy gyűrű lenne az ujján. És ha büdös lenne, a közelébe se mennék…nem vagyok egy Nellie Nott, akinek mindenki is megfelel - vágja az arcomba Melanie, mire elmosolyodom. Tetszik, amikor be van rágva és másokat sérteget... olyan jól áll neki.
- Az aurorparancsnokságon amúgy sem ez terjeng róla… - utal arra, hogy akiről beszél, a parancsnokság sorait erősíti. Hmmm... kezd érdekessé válni ez a beszélgetés. Több tippem is lenne, az aurorokról előszeretettel szeretünk pletykálni a kollégákkal. Mind felsőbbrendűnek, élet-halál urainak képzelik magukat, hajlamosak lekezelően bánni a többi minisztériumi varázslóval, ami nekünk cseppet sincs ínyünkre, ígyhát minden alkalmat megragadunk, hogy visszavágjunk nekik. A legutóbb Miss Liuról hallottam valami egészen elképesztő pletykát, hogy a volt szeretői holttestét a kertjében rejtegeti, és csak azért úszta meg az Azkabant végül, mert Shacklebolt ágyasa, de ezt kivételesen nem hittem el.
Miltonról azt beszélték, hogy olyan megrögzötten üldözi Elliot O'Marát, hogy egészen beleőrült már az ügybe és ráférne egy kis kezelés a Szebb Napokban... Aztán ott volt az a pletyka Edward Nottról, hogy csőmeleg, és aranyvérű sarj létére ezért nincs még felesége,  de nincs időm alaposan átgondolni a választ, mert egy rövid magyarázkodás után - Monstróval és a szeszélyügyön elhíresült operás esettel kapcsolatban, amikor is tudtommal Hopkirk faképnél hagyta emberünket, amit persze meg tudok érteni, de hát azt azért el kell ismernem, hogy ez mégsem túl kíméletes húzás... - végül kiugrik a kártya mögül a csokibéka.
- Úgy hogy kikérem magamnak, Mirol és Edward Nott nevében is!
Nott??? Hogy mi a szar? Ezt nem veszem be...
És most, hogy itt van előttem Melanie aranyba csomagolva, mint egy kívánatos szaloncukor, amit csak ki kell csomagolni, hogy aztán egy falatban bekapja az ember, és szétolvadjon a szájában a váratlan ízű, finom töltelék és a csokoládé.... ezek után ezt nem vagyok képes annyiban hagyni.
- Az a halvérű kis buzi? - kérdezem döbbenettel vegyes szarkazmussal a hangomban.
- Soha nem teszi magát boldoggá - fogom meg Mel könyökét határozottan, majd ha engedi, akkor magam után húzom, a púderszoba felé, amit az esemény idejére ideiglenesen alakítottak át egy lenti irodából.
Csak remélni tudom, hogy nem hagy faképnél, miután kicsit erősen értem hozzá, de nem tehettem róla, túlságosan felkúrt a vallomásával. Már ha ez tényleg az igazság volt és nem valami újabb mese, amit megpróbált beadni a külvilágnak, hogy elleplezzen egy valódi affért. - Kérem, jöjjön velem... - nézek rá egyszerre kérve és követelőzve, s közben türelmetlenül simítok végig a hátán menet közben, bízva abban, hogy velem tart. Ennyi ember előtt nem hiányzik egy jelenet, mint a múltkor...
- Bebizonyítom, hogy sokkal jobbat érdemel Nottnál... - teszem még hozzá vágytól izzó tekintettel, idegesen megnyomva riválisom nevét.
Már látom magam előtt, ahogy a púderszobában nekiszorítom a tükörnek, s miközben a tükör hűvösen cirógatja végig a hátát, én teszek róla, hogy Melanie Hopkirk tetőtől talpig úgy lángoljon, mint még soha. Csak érjünk el odáig...
Naplózva


Melanie Hopkirk
Minisztérium
***


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #12 Dátum: 2020. 12. 30. - 16:10:25 »
+1

 



Szomorú látni hogy a jóképű, sármos és meglehetősen magabiztos mosolyt hamar lelohasztja a száraz kész tény hideg valósága. Még ha az nem is teljesen állja meg a helyét. Nem kellenek a szavak, még akkor sem ha Mirol ki is ejti őket. Tudom, hogy felkavarja ez, mert már csak az bosszantó hogy valaki más hamarabb ér célba, még ha azt a bizonyos céltáblát messzire el is kerülted vagy a figyelmedbe se volt sosem. A férfiak elég egyszerű mechanizmus szerint működnek, és ez alól Henry sem kivétel.
- Az a halvérű kis buzi?
Nem fűzök kommentárt a megjegyzéséhez, gondolhat, amit akar. Részben sértő valakiről így nyilatkozni, másrészt se nem halvérű se nem buzi. Amennyi tanga lecsusszan az ő környezetében is… hát vetekedhetnek melyiknek nagyobb a megdöntött nők listája.
- Soha nem teszi magát boldoggá
A nyilvánvaló igazság engem csap most pofon visszakézből. Van alapja annak, amit a másik állít, pláne hogy a tényleges igazságban közünk sincs nagyon egymáshoz, és ilyen mélységekben nem is lesz. De elgondolkodtató hogy ha ő nem, ki tehetne azzá?
A kérdés ott áll persze előttem hús-vér valójában, de tőle is muszáj elszakítanom magam, és ostoba ellentmondásokba bocsátkoznom, hogy ha már nekem nem is, neki jobb legyen. Könnyebb.
- Meglehet…
Vállat vonok, mintha mindegy lenne, pedig ez elvileg nem is kényszerből való összekerülés mint Monstro és esetemben lesz.
- De ennek nincs túl sok köze… senkihez.
Próbálok arra utalni, hogy még ha életem legnagyobb hibáját követem is el, hát akkor is ebbe nincs beleszólása se neki, se másnak. Persze tényleg életem legnagyobb hibáját fogom elkövetni, de az igazi arcul csapás az lesz mikor a főnöke közli a tényeket. Meg se lep mikor ki akar menekíteni a tömegből, mintha csak az is émelyítően mérgező lenne rám nézve, és valami csendesebb helyen megvitatni a … mit is? Döntésemet? A kudarcát? A féltékenységét?
- Kérem, jöjjön velem...
Jól áll neki, más esetben élvezkednék egy sort talán rajta, de most gyűlölöm magam miatta, meg amiatt a gyötrődés miatt is, amit okoztam. Talán emiatt is hagyom, hogy kivezessen, sőt készségesen megyek vele, mert hát… mi baj is történhetne?
Szelíden megremegek, mikor végig simít hátamon, pedig a ruha sokat felfog a tenyere határozott mozdulatsorából.
- Bebizonyítom, hogy sokkal jobbat érdemel Nottnál...
Edward nevének említése, meg úgy amúgy az egész mondat is megállásra késztet. Mirol felé fordulok, és szenvtelenül belepislogok a szép zöldeskék tekintetébe.
Olyan tiszta, olyan könnyű lenne eltűnni benne. Olyan jó lenne menekülést találni vele, mellette. De nem lehet. És már tudom, mert az agyamba a piros gomb vészesen villogni kezd, hogy mire megy ki a játék.
- Sajnálom… - ragadom meg a karját, jelezvén hogy jó lenne ha elengedné az enyémet. -… de ez tényleg szükségtelen.
Arcomon a kiülő gyász nem épp megjátszott, hanem teljes mértékben őszinte. De még ha mímelni is kellene se lenne nehéz dolgom. A szívem facsarodik, de nincs mit tenni. Elengedem és közelebb lépve suttogok csak neki bizalmasan.
- Sajnálom Henry, tényleg. Ha tehetném, ha lehetne, ha másképp lenne… én is akarnám. De az a múltkori hiba volt. Nagy hiba. És jobb ha mindketten elfelejtjük…
Szinte könnyes szemmel mondom ki a végszót és még utoljára így ilyen közelről mélyen beszívom illatát, hogy aztán sietősen elmeneküljek a közeléből és a társaságból is. Csak aranyszín ruhám csillogása jelzi távozásom amennyiben senki és semmi nem állja az utam, meg az egyre nehezebben elfojtott könnyek a szemeim sarkában.
Naplózva


Henry J. Mirol
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #13 Dátum: 2021. 01. 02. - 14:21:07 »
+2



::: MERRY FUCKING CHRISTMAS :::

to: Miss Hopkirk

2001. december 20.


vigyázat, nyomokban káromkodást tartalmaz




Melanie nem vitatja megjegyzésemet Nott vérmérsékletével és szexuális beállítottságával kapcsolatban. Ennek vagy az az oka, hogy igazam van, vagy... Fogalmam sincs, hogy képes ilyen nyugodtan hallgatni, ahogy vérig sértem a pasiját.
- Meglehet… De ennek nincs túl sok köze… senkihez - mondja, már-már közönyösen. Kénytelen vagyok arra következtetni ebből, hogy egyáltalán nem érdekli Nott... és hogy csak kényszerből van vele. Többek között ebből is veszem a bátorságot, hogy "finoman" kitessékeljem a társaságból, hogy... némiképp privátabb környezetben beszélhessük meg ezt az igen nyomós ügyet. Már egész közel járunk a célhoz, amikor Mel megtorpan, és kiszabadítja a karját az enyémből. Kelletlenül bár, de azért csak elengedem.
- Sajnálom… de ez tényleg szükségtelen - magyarázza, mire kiakadok. Mégis miért is lenne szükségtelen? Mindennek nevezném ezt, csak szükségtelennek nem... Én akarom őt, és kétségkívül ő is vonzódik hozzám... Akkor miért nem akar adni ennek az egésznek egy esélyt?
- Sajnálom Henry, tényleg. Ha tehetném, ha lehetne, ha másképp lenne… én is akarnám. De az a múltkori hiba volt. Nagy hiba. És jobb ha mindketten elfelejtjük… - teszi még hozzá. Ebben a pillanatban kezd a vonzalmam iránta átalakulni utálattá. A sértett frusztráció ki is ül az arcomra nyomban. Talán Nellie Nottnak igaza volt és hiába pocsékolom rá az időmet... talán valóban nem más, mint egy frigid liba...
- Képtelen vagyok elfelejteni... és nem látom be, miért is kéne... - nézek rá vágyakozva.
- Melanie, nem a 18. században élünk, amikor a hajadonoknak szűzen kellett férjhez menniük... - csóválom a fejem idegesen. - De ha maga továbbra is az elérhetetlent akarja játszani a társaság előtt, csak rajta... Mostantól nem állok az útjába... - fúrom éles kék tekintetem az ő zöldesbarna íriszeibe, amik az előbb még oly sajnálkozón pislogtak rám. - Legyen boldog a hercegével - nyomom meg lesajnáló hangsúllyal az utolsó szót.
Azt hiszem, nem is a szavaival hozott ki igazán a sordomból, hanem ezzel az elveszett pillantással. Mintha bizony egy regiment garde-dame lesné minden lépését így harminchoz közel... Szánalmas... Mikor az útjára indul, szavaimnak megfelelően valóban nem állok az útjába. Melanie Hopkirknak igaza van... a múltkori nagy hiba volt... persze nem az a bizonyos eszméletlen csók, hanem, hogy utána elkezdett a kelleténél jobban érdekelni. Hiába, ezek az eladósorban lévő felső tízezerbeli "hölgyek" túlságosan fent hordják az orrukat, láthatóan nem is ebben a világban élnek... Ha magát be is tudja csapni Hopkirk azzal, hogy ő nem vágyik egy egetrengető együttlétre velem, hát engem nem ver át.
Visszafordulok a társaság felé és pillantásommal Nellie után kutatok. Elégtételemre szolgál, hogy Shacklebolt időközben magára hagyta, néhány diplomata piperkőc kedvéért. Ha másra nem is, búfelejtőnek akár még jó lehet ma este...  ha nem sértődött meg végzetesen az előbbi oltogatásom miatt, amire azért megvan az esély. Akárhogy is folytatódjon az este, egy biztos, hogy nekem még innom kell, jóó sokat... hogy egyszer, s mindenkorra kiverjem a fejemből azokat a buja, édes ajkakat.

Köszönöm a játékot! Puszi
Naplózva


Melanie Hopkirk
Minisztérium
***


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #14 Dátum: 2021. 01. 03. - 13:56:08 »
+1

 



- Képtelen vagyok elfelejteni... és nem látom be, miért is kéne…
Az egész belsőm remeg meg vadul, sóvárgóan utána. Olyan ez, mintha a legédesebb álmaim elevednének meg mintegy varázsütésre s egyedül ebbe az egészbe csak Sebastian Monstro alakja vet mélyen szántó árnyékot.
- Melanie, nem a 18. században élünk, amikor a hajadonoknak szűzen kellett férjhez menniük...
Nem tudom mi, talán a nevem, ahogyan kiejti, vagy a szavaiban rejlő igazság az ami lehámoz szinte nyomban bennem egy de lehet két gátlást is. Kiszáradt ajkaim szelíd kis 'o' betűt formálnak. Agyam tiltakozni akár, de a szívem tudja, igaza van Mirolnak.
- De ha maga továbbra is az elérhetetlent akarja játszani a társaság előtt, csak rajta... Mostantól nem állok az útjába…
Ahogy félre húzódik igazolva kijelentését úgy akaródzik egyre kevésbé mennem. A lábaim mégis önkéntelen visznek el tőle ki a teremből. Szavai a herceg szóval bennem visszhangoznak és az érzelmek tajtékos tengerén hánykolódva félútig se jutok amikor visszafordulok.
- A francba is!
Nem kell keresnem, mert ugyanott áll szinte még csak arrébb se ment én pedig könnyes tekintettel nem érdekelve senki és semmi sietek vissza hogy a karjaiba vessem magam. Mivel nem figyel szelíden ragadom meg karját és fordítom felém hogy aztán lágy, szinte kedves, a legördülő könnyektől kissé nedves de szenvedélyes csókot váltak vele mindenki nagy ledöbbenésére. Ujjaim a sötétkék zakója fekete szegélyére markolnak és ha nem lenne itt a fél minisztérium talán még az aranyló szőke jól fésült hajába is beletúrnék de nem teszem. Inkább csak ajkaimmal kérek bocsánatot a kimondott hazugságért, a macska-egér játékért amit űzünk és persze az ebből okozott fájdalomért.
- Ha már hiba legyen óriási…
Suttogom ajkaiba félig elhunyt pillákkal aztán amilyen hirtelen történt mindez olyan hirtelenséggel lököm meg szelíden hogy mellkasáról lendületet véve tényleg kiszaladjak a teremből. Jól is teszem mert mire a legközelebbi kandallohoz futok addigra már Monstro méregtől vörös arca közelít felém. Ajkaimról, mik égnek még Henry csókjától, kicsusszannak a lakásom neve és a zöld fény megmentve biztonságba küld a ma este emlékeivel és elfojtott vágyaival együtt.


Köszönöm a játékot!
A helyszín szabad!
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 04. 16. - 08:01:49
Az oldal 0.603 másodperc alatt készült el 42 lekéréssel.