Jóslástan terem

Jóslástan óra

Többek között ez volt a jó Opheliában, bármilyen hirtelen odavetett, indokolatlan kérdésemre tudott mondani valami értelmeset. És milyen igaza van, lehet, hogy feltettem valamire az iskolában töltött éveimet, amit hatalmas baromságnak találok a mostani agyammal és már csak extra mennyiségű vér és verejték árán lesz lehetőségem megváltoztatni. Lehet, hogy nem az SVK-ra kellett volna teljes beleéléssel koncentrálni, hanem mondjuk Jóslástanra járni? Sosem lehet tudni. Igazából sosem lehet tudni semmit és ez a végtelen bizonytalanság kicsit melankolikussá is tenne, de igyekszem lerázni magamról. Mire leülök Ophelia és William asztalához már nem is igazán gondolok rá, bármiben is vagyok, abból csak Amycus Carrow érintése tud kizökkeni, amitől kicsit össze is rezzenek,majd a  vállam felett vetek rá egy gyors pillantást, majd az óra megkezdődik, én pedig igyekszem nem csak ülni, mint a tök a konyhakertben.
A feladat kapcsán nem alakul ki nagy vita, hiszen nagyjából egyet értünk egymással, tulajdonképpen, amit kigondolok azt Will remekül kiegészíti, én pedig biccentve el is fogadom, hiszen teljesen logikusnak tűnik. Ha egy jós egészen konkrétan nekiállna elmondani valakinek, hogy mi és mely módon fog vele történni vagy azt érné el, hogy a prérikutya se hinne neki, vagy éppen halálra rémisztené a kuncsaftot/áldozatot, aki onnantól kezdve negatív kimenetelű jóslat esetén, lehetséges, hogy hosszú időszakot rettegne végig. Talán az is kell a dolog sikerességéhez, hogy kicsit nekünk kelljen összerakni a jóslatot és ne készen kapjuk azt, már előre megemésztve. A második példa körülbelül erre emlékeztet, megvan minden hozzávaló, már csak főzni kell belőle, az pedig csak akkor megy, ha legalább sejtjük, hogy mit kellene csinálni.
A professzor meg is erősíti utóbbi elméletemet és William gondolatát, ezt igyekszem is megjegyezni, ha még valaha kapcsolatba kerülnék bármilyen jóslattal, aztán Ms. Brisbois is értékeli a hallottakat, aki nekem is igazat ad, alátámasztván ezt egy kedves kis történettel. Itt a feszültségem elmúlik, biztos vagyok benne, hogy nem ismerte az apámat, így az én arcom és rasszjegyeim sem jelentenek neki többet annál, amik.  A jóslatok nagyrésze őszinte meglepetésemre valósnak vagy részben valósnak bizonyul, gondolva az utolsóra, aminek egy részével még bármi történhet. Világbéke, milyen kedves gondolat. Mik meg nem fogalmazódnak a muglikban, talán nem is figyelek eléggé rájuk politikai szempontból, de az is lehet, hogy egyszerűen semmilyen politika nem érdekel jelenleg annyira, hogy ténylegesen foglalkozzam vele.
A házpontokat örömmel fogadom, elégedetten mosolygok is miatta a többiekre egy gyorsat, már nem hiába voltam itt, még akkor sem, ha semmit sem értek a témához. A következő feladatot pedig nagyon szórakoztatónak találom és őszintén örülök, hogy nem valami megfogathatatlanból kell nekünk magunknak megpróbálni jósolni. Egy valamirevaló hamis jóslatot meg csak összerámolunk, nem?
Érdeklődve hallgatom, amit Ophelia kitalált és néhány perc gondolkodás és pennakapirgálás után már hozzá is merek szólni a dologhoz.
-Én azzal az ötlettel mennék, hogy konkurens cég, de persze, csak ha ti is egyetértetek- nézek itt Williamre is, korábban is jó meglátásai voltak, most is számítok rá.
-A jóslatot illetően meg valami megfelelően indirekt kellene -morfondírozom- valami olyasmi, hogy „olyanok, akikben a szikra bár elaludt, de nem hunyt ki” vagy „kik eddig csupán nézhették a lángot, most megérezhetik melegét”.  Arra a hitre kellene hatni talán, hogy a mágia bennük is ott kell szunnyadjon, hiszen, azt hiszem ők is ezt szeretnék hinni.

[- Aha... értem. Így tényleg érdekes... és azt hiszem, hogy a szvasztika olya a mugliknak, mint nekünk a Sötét Jegy. Bár csak azt láttam pár filmben, hogy a gonosz németek ezt viselik, valami hatvan évvel korábban.]

Divinate and Imperra - 2005. április 15.


18+ - káromkodás, még több káromkodás, general Nialen bullshit

  Általában olthatatlan, mély haragot érzek minden kibaszott dolog iránt. Tudom, hogy jelentős részben abból táplálkozik az egész szar, hogy kurvára elegem van belőle, hogy belém rúgnak. Soffira nézve viszont nem érzem ezt... még egy mosoly is felkúszik az arcomra a megszólításra, amelynek a jelentésével csak nem olyan régóta vagyok teljesen tisztában.

 - Aha... értem. Így tényleg érdekes... és azt hiszem, hogy a szvasztika olya a mugliknak, mint nekünk a Sötét Jegy. Bár csak azt láttam pár filmben, hogy a gonosz németek ezt viselik, valami hatvan évvel korábban.- több akciófilm is eszembe jut, például az, ahol a gecinek végül valami elátkozott ládától lerohadt az arca, az angol mugli csávó meg elvitte a ládát valami raktárba (ahonnan gondolom a Rejtélyügy összeszedte és amneziált mindenkit a faszba), egy másikban meg valami egyiptomi piramisba törtek be. Az biztos, hogy kurva sok dolgot megpróbáltak ellopni, megszerezni, és kibaszott nagy bukás lett minden alkalommal minden próbálkozás.

 Annyira nem örülök neki, hogy részben volt csak igazam, bár kétlem, hogy tökéletesen bárki elsajátíthatja ezt a tudományt. Tényleg létezhet akárki a világon, aki meg tudja mondani minden alkalommal, hogy ki hazudik, és ki nem? Én kibaszottul alkalmatlan vagyok rá, ami főleg akkor jut eszembe, amikor megérintem Soff térdét egy pillanatra a pad alatt, és veszek egy hosszú levegőt, mielőtt visszanézek a vendégoktató felé. Az biztos, hogy soha nem hittem volna, hogy nem kém.

 Boldoggá tesz az az ártatlanság, az a kedvesség, a harag teljes hiánya, amit mellette érzek, bármennyit szopathat érte Amycus, hogy unokatestvérek vagyunk, meg hogy végül nem csak bizonyos részei érdekelnek ennek az egésznek. Soffnak egyszerűen csak kedvelem a süteményeit, a hangját, a mosolyát, a haja illatát, bármilyen rohadtul cringenak hat ez, bármennyire azt mondaná az egy évvel ezelőtti énem, hogy csak élvezzem ki azoknak a lányoknak a társaságát, akik nem igényelnek túl nagy erőfeszítést. Mert Grendel úgyis megöl idén. De a kurva életbe, kinyírom, és akkor lesz egy jóslat, amiről tudni fogom, hogy faszság volt.

 Összekulcsolom az ujjaimat, és kicsit oldalra dőlök, miközben hallgatom a következő feladatot, ami tetszetős. Sokan nem tudják, hogy amellett, hogy kurva jól nézek ki, kurva erős és intelligens vagyok, majdnem sztár kviddicsező, elképesztően kreatív is. Főleg bullshitet illetően, kurva sokszor előadtam a létező legkreatívabb hazugságokat, és a tanáraim egy jelentős részét is tök jól át tudom baszni. Ha nem látna gyakorlatilag bármit belőlem az a faszszopó Sullyvahn, biztos vagyok benne, hogy őt is át tudnám kúrni.

 - Oké... nem tudom, hogy az inspiráció kell-e, de itt van.- intek a pálcámmal, hogy közelebb idézzem a kijelölt könyvet, bár nem tudom, hogy olvasni akarok-e belőle. Ez egy igazán jó feladat, és egy pont, amivel megmutathatom Soffnak, hogy milyen elképesztően jó és sokoldalú vagyok ebben is. Persze, talán már tudja.

 Túl sok jó ötletem van hirtelen, nem is tudom, hogy melyiket kövessem. Az első néhány túl közel van talán a valódiakhoz; add el a házad, add át a pénzed, menekülj, bízz valakiben, akiben nem szabad. Nem akarok egy ennyire személyes dolgot bevinni. Azután eszembe jut valami nagyon híres francia kviddicsező, aki annyira megijedt tőle, hogy görög ellenfele megátkozta valami ősi mágikus faszsággal, hogy több ezer galleont fizetett egy leszboszi kuruzsló csajnak, hogy levegye róla az átkot- meg állítólag más szívességeket is tett. Legalább nyert a végén, de persze, milyen áron? A törött kisegítősök egy elfogadható ár számomra a győzelemért... megérintem a lány kezét a padon. A leszboszi kuruzsló nem.

  - Amit kitaláltam, valami kviddicselő átverésére lenne jó. Üt az óra. A következő meccseden, győzelmi ünneplésed pillanatában eljő érted a fenevad, kinek hét feje és tizenegy szarva van, és a káromlás jelét viseli. Megragad, magával ránt, messzebb a Halál kezénél. Csak a harcos védhet meg, ki szörnyekkel dacol, törött hídon él, melyen csak ő kelhet át. Csak akkor, ha vagyonod felét a híd egyik tornyánál, másik felét a másiknál hagyod, és meztelenül megfürdesz a folyóban.- büszke vagyok magamra, és egy pillanatra el is fog a vágy, hogy megscammeljek így valakit. Aki ilyen kibaszott ostoba, annak úgysincs szüksége pénzre.

 Kíváncsi vagyok persze Soff visszajelzésére, tudni szeretném, hogy mit tud hozzátenni. Ő biztosan sokkal több jóslatot hallott, mint én, és sokkal több jó ötlete szokott lenni.

K I T S C H ♡ K I T S C H

•     •    •     •    •     •     •  

౨ৎ ˚｡ ೀ

kitsch
kitsch
kitsch
우리만의  
자유로운
•     •    •     •    •     •     •  

        Soffinak nem volt túl sok elképzelése a németekről, vagy muglikról, vagy a német muglikról, de mintha lett volna valamilyen közük Grindelwaldhoz.. Csakhogy olykor még neki is nehezére esett Binns professzor monológjait követni, a professzort általában nem azok a részletek boldogították egy-egy személy életében, amelyek őt is.
        Itt van például rögtön Nialen, akiről Deckard is azt mondta, hogy ingyenélő - ami kifejezés megintcsak egy cica ellopott martaléka lett, mert Princess Soffility szerint ő maga is ingyenlakott, sőt, maga Deckard is. Az unokabátyjáról sokan gondoltak csúnya dolgokat, és sokszor káromkodott, de neki az a fiú volt, aki a meccs után kézenfogta, elvezette a javasasszonyhoz, nem hagyta, hogy ijedtségében butaságot tegyen, még ha a butaság csak a sérülten visszatérés is lett volna a klubhelyiségükbe.

        Mikor a pad alatt a térdéhez ért, gyorsan a szájára nyomta az egyik kis kezét - még arra sem ügyelve, nehogy elkenje a szájfényét, tényleg az ajaktintát kellett volna használnia, de reggel annyira izgult, hogy folyton megremegett az ecset is. Mielőtt a professzor megkérdezné, a jóslatok eredetének megismerése teszi-e ilyen vidámmá, megpróbálja az arcát is elrejteni a pulóvere ujja mögött, meglepően kevés sikerrel.
        Szerencsére Lutece professzor éppen Opheliát, Williamet és Holdent méltatta, rájuk épp nem ügyelt senki. Egyre jobban tetszett neki ez a hangulat, mások kíváncsisága csak nyüzsgővé, élénkké tette körülöttük a színeket - miután végre megküzdött az utolsó kis mosollyal is az ajkain, el kellett ismernie, ez volt a kedvenc órája, és nem is csak az itt még nem látott évfolyamtársai jelenléte miatt..

       - Megnézem az inspirációt akkor! - nagyon hasznos akart lenni minden naphalsága ellenére, így gyorsan felállt, körbenézett - Anne-Rose épp most indult kötetekért, de aztán Princess Soffility még abban a bárányfelhős momentumban rájött, hogy az inspiráció itt van, ezen a pergamenen, és visszahuppant. Nem volt finom, elegáns mozdulat, a kis charmok a táskáján csilingeltek bizonytalanul, de alig tudott megülni, annyira motiválta a feladat. Biztosan Anne-Rose is ezért tűnt ilyen ábrándosnak. Vagy a sütemény, igen, más nem lehet az oka.

        - Ez nagyon jó ötlet, oppa, de én azt hittem, hogy a kviddicsezők nagyon bátrak, és mindig számolnak. El fogja hinni nekünk, ha nem mondunk neki olyan dolgokat, amelyeket ismer? Te kviddicsező vagy, ha lennének benne olyan részletek, amik kis babonák, akkor szerinted segítene? Ijesztőbb lenne? Vagy ha a győzelmet ígérnéd neki ilyenekkel? - hirtelen kezdett beszélni, és folyton a kezükre kellett néznie. Még a pergament sem nyitotta ki, az is kiröppent a fejéből, hogy már ő is a háza csapatában van - de Princess Soffility naphal volt, kipirult, összezavarodott naphal.
        Végül valahogy néhány ügyetlen pislogás után - mert még ő sem hitte, hogy lehet pislogni is ügyetlenül - felemelte a lapot, és megpróbálta elolvasni a sorokat rajta. Talán Nialen most is látja, milyen szerencsétlen, és ez a gondolat, ha fájt is, segített kicsit a koncentrálásban.

        - Oh a new age miszticizmus! Nézd, erről vannak jegyzeteim, emlékszem, hogy nagyon tetszett, még novemberben tanultunk róla. Ez egy láthatatlan vallás a muglik között, amikor a filozófia, hitek, tudomány és asztrológia együtt készít egy új nézetet. Akkor lesz egy új kor, amikor a bolygónk a Halakból a Vízöntőbe lép. - kihúzta gyorsan a mappájából a szóban forgó jegyzeteket, és leterítette őket az asztalra. Néhányon látott ugyan apró rajzokat, az egyiken például egy chibi Soffit, de remélte, hogy Nialen ezt most nem említi meg, mert akkor el kell süllyednie a kis székével együtt a padlóba.

        - A muglik, akik hisznek benne, ismerik a kristályokat, bár nekik sok olyan is fontos, aminek nincs mágikus tulajdonsága, de például a holdkövet ők is gyűjtik. Szerinted nem izgalmas, hogy igazából ők is érzik a mágiát valahogy? De.. ne haragudj, oppa, nem arról beszélek, amiről kellene. Beletehetnénk ezt is? És ha te adnád elő? Te mindig meggyőző vagy, engem biztosan nagyon könnyen be tudnál csapni, mert a szádat nézném közben. Vagyis az arcodat, vagyis amit mondasz! - szeretett volna a szavak után kapni, visszaszívni őket, de elgurultak, mint egy marék üveggömb. Nem köpkő, szerencsére, de Soffi biztos volt benne, hogy legalább akkora bajt tudott volna velük keverni, ha az unokabátyja mérges lesz rá. Nagyon boldog volt, amiért a fiú már nem kerülte, vagy mert nem tette szóvá, mennyire naphal, de még emlékezett rá, milyen, mikor..

        Annyira zavarban volt, annyira félt, hogy talán rosszat mondott, hogy gyorsan felkapta az egyik kis csészét, és elkezdte nagy kortyokban inni belőle a teát. A charmok bizonytalanul csilingeltek mellettük.

        

[not everyone is coming to the future]

not everyone is coming to the future

not everyone is coming from the past.

─────── •●• ───────

16+ tw: néhány szexuális utalás
        — Természetesen mikor a legkevésbé számítasz rá és a lehető legrosszabb időzítéssel. Látod, Piroska, wishful thinking lehet, hogy Judge Carrow nem lenne nagyon elragadó. Mint egy mantikór, mondjuk? — de aztán csak hagyom, hogy kiélvezze az édesség nyújtotta menedéket.

        Bármennyire rajongok érte, ha rajonganak értem, a pontot végül mégsem a kis lovagok kapják, így már nem szórakoztat annyira — hátradőlök lustán a széken, megnézem, Cassis milyen gyorsan un rá Scrimgurl hatékonyságára. Nem lehetett minket túlzó hatékonysággal vádolni, ami a csapatmunkát illeti — legalábbis ha a hatékonyságot nem úgy értjük, hogy tönkretesszük valaki életét. Ebben bőven a nemzeti átlag felett teljesítettünk mindig.

        Ami a throuplet illeti, az kifejezetten fárasztó lehet — Ashford mindig úgy fest, mint akinek ecset még nem járt a kezében, vagy ha már, paletta sem. Persze ez valahogy mintha általánosan jellemző lenne a hollóhátasokra: Nebelwald például most is jobban emlékeztet egy túl lelkes mosómedvére, mint valakire, aki valaha is megpróbálta hajszolni a tudást. Vagy mégiscsak ugyanazt értjük a tudás kifejezés alatt — kevésbé a tankönyvi megfejtést.

        — Most hova.. nevermind. — biztosan lesz egy csodálatos nap, amikor már vintage lesz a mugliszületésűek manuális kinkje, de ez nem az a nap — ellenben a pillanat, amikor végül az államat megtámasztva a padon mégis belenézek a kiadott feladatba. Mindig vannak elsőink, ki hitte volna, hogy a sztahanovistáknak is vannak?

        Olyan kiváló csaló lennék, hogy szinte közhely — csak a zsebemben forgatom a kártyáimat, nem lesz rájuk szükségem. Talán máskor sincs, talán máskor is két rohadt nagy pofonra lenne, ahogy páran megemlékeztek róla a Mardekár hősi halála után a bajnokságon — bár legalább Nilcsó elsajátította mostanra a Make Lowe, Not War esztétikáját. Ha az angol mágustársadalom alacsony születésszámát megoldottuk, már nem volt hiába a drámai ajtócsapkodás a maszkulinitás kis kunyhóján, aminek az öltözőnket nevezni lehetne.

        — És ki a célközönségünk, a tudományosan érdeklődők, akiket balsorsuk valahogy mégis egy jóshoz vetett? Nem mintha életem és vérem a természeti jelenségekre tenném, de a feladat szerint mi itt pénzt akarunk keresni, és kérlek, javíts ki, de a laposföldesek már szart érnek? — csak megpróbálok újra elhelyezkedni a széken, bár már sejtem, hogy kénytelek leszek lerántani a magam szintjére Piroska kedvességét, különben ne adj Merlin, mi leszünk a legracionálisabb látók known to mankind.

        — Nahát, Ms. Daisy, az erkölcsökért aggódsz a coup d'état közepén? Nem tudom, csalás-e, de a feladat maga az, és legyünk őszinték, nem én foglak rábeszélni az egészséges életmód, épp testben épp, hogy élek esztétikára. Lássuk azokat a horoszkópokat, meg persze, hogy lettél ilyen nagy hívük? — mindenre kíváncsi vagyok, amiben mások hisznek. Én azt hiszem, eszem még egy süteményt.

        — És hogyan fogjuk megtéveszteni a mi kedves vendégünket, zsarolás, személyeskedés, halálos fenyegetés? Melyiket érzed magadhoz a leginkább közel? — lehet, hogy csak hagynom kellene kibontakozni Piroskát, vagy inkább a Piroskában élő kedvesen sötét vágyakat. Ezekkel kapcsolatban szívesen hivatkoznék a közreműködésemre, de gyanús, hogy inkább a brownie lehet az oka.

        — Hmm, és ha te lennél Bonnie Nettles leszármazottja? Engem már ismernek, mint a rossz pénzt, azt sem hiszik el, amit kérdezek, de te túl kedves és ártatlan vagy, Piroska. Neked elhinném, ha a kínhalálomat suttognád.. vagy elhinném, hogy bánod, ha megtörténik. — érzem, ahogy a mosoly árnyalata sötétebb lesz. Igen, tudom, hogy milyen drámai lenne: a legtisztább szívű gyermek ajkán a mocskos halálfaló vérének pusztulása.

        Csak átfutom a horoszkópokat, sosem mélyültem el bennük igazán — de nem állítanám, hogy nincs bennük igazság. Ahogy azt sem, hogy mikor ezúttal a másik, messzebbi térded érintem meg, nem fogok remekül szórakozni.


    

[Ms. Dullahan]

Jóslástan
VI. évfolyam (nyílt óra)
04.15 - 1:00 p.m. - 3:00 p.m.

but in all chaos; there is calculation

        A halk zümmögést csak a diákok halk léptei zavarják meg - a tea lágy gőze felett már-már úgy tűnik, nincs ránk szükség. A gép forog, az alkotó pihen, és bár nem volt okom soha igazán kételkedni a diákjaink éleslátását, kreativitását tekintve, ha megtehetném, megmutatnám e jelenetet azoknak, akik kevesebbnek vélték őket. Talán csak a háború lenyomata közös tudatunkon, de számtalan üzenet vitatkozott, kérlelt, kérdőjelezett meg mindent, amit a tanrendben feltüntettem. Akadtak szülők, akik attól tartván, hogy rosszra nevelem a gyermekeiket, személyes találkozókhoz folyamodtak, mások véleménycikkekben adták tudtunkra, könnyebb volna a hagyományok kijelölte ösvényen maradnunk a divináció oktatásában.

        - Ha kérdésük van, kérem tegyék fel nyugodtan, Ms. Brisbois és jómagam is állunk rendelkezésre. - elnézve felettük kétlem, hogy érdemes akár gondolatot áldozni a lehetőségnek, hogy ne így folytassuk. A béke évfolyamának nevezett korosztály tagjai ismerték a háborút, szenvedést, de attól már háborítatlanul élhették át iskolai éveiket - könnyű, otthonos hiba volna abba a csapdába csalnunk magunkat, hogy kihívások csupán vizsgák formájában érik majd őket. A világ nem szűnt meg kimozdulni sarkaiból, ha kiismerjük az emberi lélek hódításra való, évezredes vágyát.. Messzire ragad ez a gyanú, ez nem az a pillanat.

        - Nem is akarok zavarni, de nagyon tetszik a gondolatmenet, főleg a gazdasági része. Meglepően sok a konkurenciát érintő csalás, főleg bizonyos területeken, de.. elnézést, tényleg nem is zavarok. - csak fél füllel hallgatom Ms. Brisbois segítségét Ms. Langley, Mr. Ashford és Mr. Echohawk részére - és csak így látom a függönyök behúzása közben, ahogy újabb szelet süteményért indul.

        - Bárki is készítette a browniet, nem adhatnánk neki házpontokat, Professzor? Ha rajtam múlna, munkát is ajánlanék neki, még mindig az a benyomásom, hogy az osztályon kitett kávé és sütemények mérgezettek, mert normális sütemény és kávé nem lehet ennyire rossz au naturel. Oh elnézést, hangosan beszéltem, nem zavarom a munkát! - meg sem próbálom figyelmeztetni rá, hogy a diákok könnyen megjegyzik majd az iménti szavait. Páratlan naivitás volna, olyan naivitás, amelyet talán a legelső félévemben tudtam volna valóban magaménak érezni, azóta pedig.. bízom benne, hogy már nem érnek hasonló meglepetések.
 
        - Nos, ezzel nem tudok vagy szeretnék vitatkozni, legyen akkor öt pont a Griffendélnek Ms. Tuffin nagylelkűsége okán! Látom, épp a köteteket használják, kérem, ne aggódjanak, a múltkori eset után mindent személyesen ellenőriztem, egyikük sem fog, nos.. kéretlen tanácsokat osztogatni bizonyos illetlen témákban. - bár ezzel kapcsolatban máig felmerülnek bizonyos kérdések - például melyik adományból kaphatta az iskola épp ezeket a könyveket - de bízom benne, bíznom kell benne, hogy további trágár javaslatok és viccek már nem szólnak majd a lapok közül. Egyet sem hallok, de azóta kísér még némi szorongás, főleg, ha arra az ominózus esetre emlékezünk, mely az első tanévemben esett meg, mikor az ifjú Ms. Dullahan könyvéből egy akt került az osztály szeme elé..
      
        - Nahát, Ms. Lowe, igazán lenyűgözőek a jegyzetei! Biztosan segítségükre lesznek, bár látom, hogy remekül haladnak, csak így tovább! - lassan én is a megtett félkör végére érek, nagyjából egynegyed óránk maradhatott, mielőtt valóban meg kell tartanunk az előadásokat. Gyors intéssel megtisztítom a táblát az iménti jóslatoktól, hogy helyet készítsek a prezentációk számára, ha szemlélteni is kívánnak a diákok valamit. Talán valóban szerencsés lett volna hallgatnom Ms. Brisbois javaslatára, és a régi szertárból elhozni az érkezésemkor száműzött ezoterikus dekoráció elemeit, de a jelen foglalkozásunk inkább a szerencsés csillagzatnak köszönhette meglétét, mint a pontos szervezésnek.

       - Csak egy apró kis segítség: az ehhez hasonló csalásoknál mindig ki tudjátok használni azt, az adott személy visel. Sienna és Cassia, ugye? Nagyon tetszik ez az irány, nagyon izgalmas téma! - már csupán az utolsó visszajelzéseknél járhatunk, talán némiképp aggódni is kezdek, mert kevés nagyobb csapás érhet egy hatodévest, mint pénteki utolsó órájának elhúzódása. Bár biztosan akadnak a teremben olyanok, akik nem neheztelnének a szabadidejükben keletkező apró hiányért, nem szeretnék visszaélni a kíváncsiságukkal sem.

       - Rendben, kérem, mindenki vegye figyelembe, hogy öt percünk maradt, utána pedig névsor szerint következnek a megtévesztések! Ha ehhez technikai segítségre van szükségük, mint egy hangosító, visszhangosító bűbáj, világítás, félhomály, gyertyák, kérem, jöjjenek ide hozzánk és megbeszéljük a lehetőségeinket! - a tanári padnak dőlök, Ms. Brisbois is megérkezik, csillogó szemmel követi a sűrűsödő beszélgetéseket. Talán épp olyan izgatott, mint a diákok lehetnek - én biztosan az lennék, némiképp vagyok is, de nem a várható teljesítményük okán. A prezentáció ritka vendég az iskolában, holott több kollégámmal beszéltünk már róla, hogy szerencsés volna több, hasonló feladatot feladnunk, de egyelőre ez.. inkább érdekes kísérletnek bizonyult, mint gyökeret verő szemléletváltásnak.

Jóslástan III

A párok időbeli sorrendje:

Anne-Rose Tuffin & Amycus Carrow

Cassia Carrow & Sienna Scrimgeour

Enver Nebelwald & Revan Morgenstern

Nialen Travers & Soffi Lowe

Ophelia Langley & Holden Echohawk & William Ashford


A párok reagjainak sorrendje: Választható - lehetséges úgy is, hogy a diákok előre egyeztetnek és egyikük postolja csupán, bár természetesen több pontot érhet, ha mindannyian írnak, mindannyian előadnak. (A névsor csak ic sorrendet jelöl, userileg bármilyen sorrendben érkezhetnek a reagok, nem kell feltétlenül figyelembe venniük ezt, inkább csak támpont, ha reagálni is szeretnének egymásra!)


A feladat: A diákok párokban (vagy hármasban) kidolgozták a csalásuk részleteit, ezt prezentációként vagy előadásként, akár szerepjáték formájában előadják a csoportnak.


Megoldások formája: Amennyiben szükségük van valamilyen varázslatra a megfelelő hatás kedvéért (köd, kis eső, félhomály, lebegő gyertyák, elsötétítés, kivilágosítás, fények a levegőben, zene, tömjén, stb.), kérem keressenek meg egy pm-ben, mert természetesen engedélyezem azt, de tudok válaszolni az ezzel kapcsolatos kérdésekre, kérésekre, és ic végrehajtásukra is (így beleírhatják a reagjaikba ezeket feltételezett mozgatás nélkül is.)


A tanóra formája: 3 körös (ez a harmadik, a jóslástant felvettek számára kötelező)


A tanóra értékelése: A most következő prezentációk után személyes értékelést adok mindannyiuknak, ekkor kerülnek a végső pontok is kiosztásra. Az órára kötelezően járók jegyet és pontokat, a vendéghallgatók pontokat kapnak majd.


A következő tanári reag: 2025.05.13. (napközben, eddig érkezhetnek a diákok reagjai)
Kérem, bármilyen kérdéssel keressenek pm-ben!
A többi diák megszólítása a szokott módon, a nevek kiemelésével a házak színeivel:
#BD2118 (Griffendél), #557105 (Mardekár), #1d4d9d (Hollóhát), #EFB521 (Hugrabug)

[Prometheia]

• Jóslástan óra •

Lutece professzor & hatodév

Holden rögtönzött jóslatai meggyújtják azt a bizonyos szikrát az agyamban. Ha egy villanykörtét tennénk a fejemre, az szerintem még itt, a Roxfortban is világítana, dacára annak, hogy eddig egy mugli elektronika sem működött itt, amit idehoztam. Kikerekedett szemeimet lelkes vigyorom követi. Gyorsan le is írom Holden jóslatait, mielőtt még elfelejtjük őket. Percek alatt telik meg az első pergamen, ahogyan William is hozzáteszi a gondolatait. Ms. Brisbois apró tanácsa pedig újabb szikrát gyújtott, amivel tovább táplálhatjuk a születendő lángot a prezentációnkhoz.

Bármennyire is vagyok izgatott a project bemutatását illetően, megtisztelem diáktársaimat azzal, hogy figyelek az előadásukra. Mire Annie és Amycus elkezdik a sajátjukat, már megbeszéltünk mindent, ami szükséges. Nehéz rávennem magam eleinte arra, hogy ne arra gondoljak, hogyan fogom elkezdeni a nyitást, de legyűrök minden késztetést. A pergameneket az asztal túloldalára tolom, és egy újabb csésze tea mellett élvezem, amit a többiek kitalálnak. Még Annie egyik öt pontos brownieját is megkóstolom, bár mélyen szánt a bűntudat, ahogyan az édes íz szétmállik a nyelvemen. Nem tudtam még kiverni a fejemből azt, amit múlt héten anyám mondott, amikor a pálcavásárlást követően hazalátogattunk.
Megéri kicsit félretennem a tervezést. Biztos vagyok benne, hogy sokkal részletesebb lehetne az előadásunk, ha több idő állna rendelkezésre, de ez most nem opció. Cserébe azonban láthatom, hogy mások mit találtak ki. A leginkább egyébként az tetszik, amit Nialen és Soffi találtak ki. Magát a témát izgalmasnak tartom, és valahogy adja magát. Sok sportolóról tudom, hogy szeretik a szerencsetalizmánokat, vagy vannak mindenféle babonáik. Ez a lóversenyeken sem különb. Ráadásul mivel nagy tétekkel szoktak fogadni ezeken, így komoly kockázatot jelenthet egy-egy megtévesztési kísérlet az arra fogékonyak számára.

Az óra végére maradunk. Utolsóként adjuk elő a saját ötletünket, aminek a felvezetését én vállaltam el. Biztatóan mosolygok társaimra, amikor elérkezik az idő, és átvesszük a porondot a párostól. A Roxfortban nem szokás ez a fajta szereplés, azonban nekem ez már nem szokatlan. Gyerekkorom óta veszek részt olyan foglalkozásokon, ahol szükséges kiállni mások elé. Mind a Roxfortot megelőző tanulmányaimban, mind pedig a tanuláson kívüli dolgokban gyűjtöttem már némi tapasztalatot, a bizottsági dolgokról nem is beszélve.
- Át is vennénk akkor a szót. Mi egy fiktív céget szeretnénk bemutatni nektek, akik profin értenek ahhoz, hogyan tőkésítsék a reményt. – kezdem meg az előadást társaimmal. A pergamenen a kezemben csak vázlatpontok vannak. Igyekszem a lehető legritkábban ránézni, hogy ne felejtsek el semmit.
- A cég célcsoportja azok a varázstalanok, akik valamilyen módon mégis kapcsolódnak a mágia világához. Első sorban, de nem kizárólag a kviblik, illetve azon muglik, akik varázshasználókkal házasodtak. De akár olyan gyerekek szülei is célcsoport lehetnek, akikben későn mutatkozik meg a mágia. A Prometheia számukra kínál „megoldást”. – a magam részéről nem használok hatásvadász effektusokat. Az én feladatom a téma felvezetése és a koncepció bemutatása.
- A cég mottója, hogy nem vagy varázstalan, csak a szikra szunnyad. Erre a jelmondatra építve hálózzuk be a célcsoportot, persze csak hipotetikusan. – az egyik pergament feltartom a közönség számára. William kezdetleges logoterve egyszerű, de szépen illusztrálja az ideát. A kéz tartja a lángot, és átadja neked. Nem csak tüzet, hanem hatalmat is ígér.

- Mugli újságok hasábjain hirdetnénk a szolgáltatást, ami különböző termékeket és megoldásokat kínál. A hirdetéseket persze megbűvölnénk, hogy célzottan csak olyanok lássák, akik számunkra relevánsak. Tehát olyan muglik, akik kapcsolatban vannak a varázsvilággal. De felkeresnénk mugli ezoterikus boltokat és fórumokat is. Ezen a ponton szeretnénk megemlíteni Soffit. Hallottuk a beszélgetésüket a szomszéd asztalnál, ez adta az ötletet, köszönjük! – csak véletlen volt, hogy meghallottam, amit mond. Nagyon újszerűnek és érdekesnek találtam a gondolatot, ami ilyen formában biztosan nem jutott volna eszembe. Tehát jár a kredit érte. Nem is lenne igazságos másképp.
- Fenntartanánk egy ügynökhálózatot is. Olyan beépített emberekről van szó, akik részesedésért cserébe terjesztik és ajánlják ezt a szolgáltatást a célcsoportnak. Illetve akik már ügyfeleink, azokat még jobban elkötelezik a cég mellett. A cél nem az, hogy egyszeri haszonra tegyünk szert, hanem az, hogy hosszú távon fenntartható legyen, és így maximalizáljuk a profitot. A jóslatok nem többek ebben, mint egyszerű eszközök a meggyőzésre és elköteleződésre. Ezzel kapcsolatban át is adnám a szót a társamnak. – ránézek Holdenre, hogy tudja, a magam részével végeztem. Övé a következő szó. Persze nem maradunk tétlenek Williammel. Várjuk Holden jelzését, hogy mikor oszthatjuk szét azt, amivel készültünk.