Konyha

Pizsiparti
2003. szeptember 24.

 

Nem lehet dögös hálóingem. Pedig ó, de bírnám, már nem vagyok gyerek… De mivel a világ nem érett még meg rám, úgy döntöttem, hogy akkor ahelyett egy nagyon elegáns kék csíkos pizsit veszek magamra. Amúgy legalább ez kényelmes. Jól lehet benne lopakodni. És nem látszik rajta a liszt.
A konyhába érve egy jókora lisztfelhő és népes társaság fogad.
- Szia Csajszi! Sziasztok - ölelem meg Norát, aztán Theresának is integetek, meg Sandynek, meg mindenkinek, és a meglepően nagykorú Merelnek - akinek a jelenléte miatt el is döntöm, hogy az ex-prefektusokat ma nem fogom úgy emlegetni, hogy Everfenék.
- Mit sütünk? Á, mindegy is, mert nem sütjük meg, és csillámos, én máris imádom - dörgölöm össze a kezemet, aztán belemarkolok a csillámporos tégelybe, és ráfújok, hagy repüljön mindenkire, aki akar belőle. Meg aki nem, de mégis kapott.

Éjjeli zavargás
~ 2003. szeptember 24. ~


muhaha

Arra keltem, hogy az arcom a padlóra kenődőött, mert a nem a fiúhálókba aludtam el, hanem a kandalló előtt a klubhelyiségben egy fotelben. Morrantam egyet, ahogy felkeltem és megláttam Theresát ahogy pizsamában kiosont a folyosóra. A lányok amúgy is túlreagálták a pizsama dolgot. Én egy régi Nirvanas pólómba fetrengtem, amiről a mosástól lekopott a felirat, meg egy fekete szabadidőnadrágban. Ettől persze fellángolt bennem a kíváncsiság és tudnom kellett, hova megy. Persze egyedül nem lett volna olyan buli, szóval felrángattam Flort is.
- Hé, akarsz valami izgiset látni? - zaklattam fel, miközben gyorsan meg se vártam, hogy felébredjen, rángattam is a folyosóra, hogy követni tudjuk a csajt. - Remélem valami izgi lesz és nem valami pasival fog smárolni - magyaráztam. A láynok csináltak elvetemült dolgokat, és ha pizsamába vonultak az egy dolgot sejtetett. Valami csjos buli volt valahol. Theresa a Konyháig vonult, én pedig megálltam előtte.
- Oké, kell valami hatásos belépő - néztem Florianra, és megropogtattam a kezemet. - Mondjuk üvölthetnénk azt, hogy GERONIMOOOOO! - rikkantottam el magam és beugrottam a Konyhába, majd felkaptam egy listet valahonnan oldalról, és beszórtam az egész konyhát vele.
- MUHAHAHA! - röhögtem, nem vágtam kik voltak bent, de már most nagyon elégedett voltam magammal.

csajbuli
▪ 2003. szeptember 24. ▪

Mindenki

Már régen belebújtam a csíkos, kellemesen meleg roxforti pizsamámban. A manók bizonyára kivasalták, mert a többi ruhámmal ellentétben egyetlen gyűrődés sem volt rajta. A lábamon a Smithtől kapott, kék, golymókos papucs volt, ami kellemesen melegen tartotta a fázós lábujjakat. Még nem voltam egészen magamnál nem rég ráztak fel a legszebb álmomból. Szűkre húzott szemmel követtel Hillt.
– Ez nem izgis… – dünnyögtem a folyosón, amint átöleltem magam a karjaimmal. Aztán rájöttem, hogy valami csaj után megyünk, meg valami helyre… mármint a konyháig. A konyhában van süti! Áhá! Az finom. – Csajbuli?
A kérdésem után kegyetlen mosoly ült ki az arcaimra.
– Vagy csak utánozzuk Smith professzor szex… mármint kegyetlen hangját! – Tettem hozzá, de ahogy beléptünk és Hill felkiáltott, én is kaptam egy adag lisztet, megvakultam, végig csúsztam a konyhán, mert valami nyálkásra ráléptem, ledöntve a lábáról Norát, meg még valakit álltam meg végül. – Muhaha... - próbáltam álmosan úgy tenni, mintha direkt lett volna az egész akció.

♥csillagpor♥

I eat cake, because it’s somebody’s birthday somewhere.

pretty : red velvet ♥ vibe: arcadia

2002. 09. 24.

A liszttől egy kissé megviseltebben nézett ki a szép pizsamám, én meg mormogtam az orrom alá egy sort, amikor benyitott Sandy barátségos szőke alakja.
- Saaaandy! Jó a pizsid. Ééés Theresaa. Hali - vigyorodtam el, és elkentem az arcomról a lisztes foltokat. Azért a pizsamapartis sminkem még szerencse, hogy tartós volt. Azért csak nem jelenhettem meg egy buliba sminktelenül. Persze utána rögtön kissé megcsorbult a lelkesedésem, mert megjelent Theresa is. Csak sóhajtottam, és reméltem, hogy jön hamarosan Lola is a büntetőmunkáról. Elkészítettem a tésztát, tettem még bele tojást meg cukrot, hogy jó édes legyen, és még vanília cukrot is, mert az jó dolog. Végül is enni fogjuk, nyersen, ahhoz meg finomnak kellett lennie.
- Lola, Lolaa - köszöntottem lelkesen, és aztán, ahogy Lola megfújt minket a szép csillámporral, nem csak a nyers tészta lett csillámos, hanem mi is. Már nem csak lisztesek voltunk, hanem csillámosak is.
- Nos, lányok, itt van, lehet belőle enni - toltam feléjük, és még intettem a kissé ismerős-félig-meddig nem ismerős csaj felé is, hogy jöjjön ő is enni. Persze a terveimnek lőttek, amikor benyitott az a vadállat, Hill, és elordította magát, miközben a helyiség még jobabn lisztes lett. Oda lett a látásom a szép ruhám, és a következő pillanatban a talaj is a lábam alól. Belekapaszkodtam a mellettem lévő Lolába, és egyenesen kirúgtam Sandy alól a széket, amin ült, így borultunk össze.
- Meerlinreee! - sepertem ki az arcomból a hajamat, miközben a tészta amit valószínüleg magammal rántottam beterített mindenkit, aki elterült a földön.

[csajbuli, csajbuli, csajbuli]

csajbuli, csajbuli, csajbuli
2003. szeptember 24.

mindenki

Egészen jó, ez azt hiszem egészen jó lesz. Mögöttem suhannak be az emberek. A lisztfelhőn keresztül egy hang, a felnőtt felügyelet hangja szólal meg, mire megnyugszom, hogy ó, akkor biztos semmi kalamajka nem lesz. Bár csak azalkát látom kirazolódni, igyekszem elhessegetni amaradék lisztfelhőt, ami igazából totál felesleges, mert a következő pillanatban már a csillám borít be. Mondjuk ez tetszik, igazán tetsuik, a szemem is felcsillan.
- Wuhú, menő. Vigyorgok, mint egy vadalma. Éppen kérdeznék még , hogy mennyi tészta lesz,, de elszáll a gondolat, ahogyan Claus  és Flor robbannak be, telelisztezve ismtét a légteret. Én érzem, érzem, hogy csavarni kezdi az orrom, csk..ne..nehem..a szemembe is ment, nem is látok semmit, hiába pislogok sűrűn, a szék meg mintha elmozdulna a fenekem alól...EH..EH..
A szék ki is villen alólam, érzem ahogy esek, zuhanok, koccanok Norával, és végül a liszt is..
-Hauucshh! Azt hiszem, telibe tüsszentettem Flort.
-Én igazán..igazán sajnálom...de..nem látok..a liszt.. Felállok és tapogatni kezdem a levegőt. Ajajj-...

Nora egy pillanatra kiesett a szerepéből, és megörült nekem (is), de aztán rájött, hogy én mégis csak Griffendéles vagyok, engem úgy igazán nem illik kedvelni. Azért próbáltam legalább most jófej lenni, meg azt sem akartam, hogy Lola kínosan érezze magát, szóval azt mondtam neki:
-Kösz, hogy megszerveted ezt a kis pizsipartit. Öhm.. csinos a pizsid. - Illik egyáltalán ilyet mondani egy pizsipartin?
Mindenesetre sok időnk nem volt bájologni, mert megérkezett Lola is, és egy idősebb csajszi is, akivel már találkoztam a nyáron a Weasley-boltban. Amikor mindannyian kiörömködtünk magunkat, betoppant két srác is.
Srác? A Csajbulin? Na még csak ez kellett, de biztos voltam benne, hogy fel fogják dobni a hangulatot. Hát aztán nem a hangulatot dobták fel, hanem a lisztet...Felénk.
Mindenki szanaszét hevert, lisztes volt, és talán még egy jó nagy adag csillámport is kaptunk a képünkbe.
-Azta! Jól kezdődik ez a parti! - kiáltottam fel, és még a levegőbe szórtam egy adag lisztet.
Utána pedig a tálhoz léptem, és belenyúltam a tésztába.
-Mi van benne? - kérdeztem Norától, miközben belekóstoltam, aztán inkább Merelhez léptem, akit egy kicsit ismertem.
-Hát te hogy kerülsz ide? - kérdeztem vigyorogva - valószínűleg tiszta csillámporos fogakkal.

Egyből egy lisztfelhő fogad, máris jól kezdődik a dolog. Lisztfelhő azért nem jellemző egy rendeltetésszerű konyhában, úgyhogy azt jelenti, valami minimum már történik.
Minimum egy gyakorlatlan séf. Vagy orvtámadás, de ott még nem tartunk.
Külön intek egy üdvözletet Nareknek, ha már a közbenjárásával járok közben itt, lévén ő rendelte a csillámot ipari tételben. Azt látva pedig, hogy Miller is piszmog valamit felém - minden bizonnyal prefektusként ismer; én is főleg a híréről őt - rávillantok egy komisz bájvigyort.
-Azóta volt valami ngyobb balhé, hogy nem figyelek erre az iskolára?
De mielőtt választ kapnék, berobban a konyhába valami. Na most tartunk ott, hogy orvtámadás.
A valami részben - hang alapján - egy-két fiú, részben pedig egy kiló liszt egyből az arcomba, amitől pár lépést hátra is tántorgok. A zsák többi tartalma gyanítom mindenki másra is, a fehér ködöt elnézve, ami betölti a teret, viszont a csörömpölésből ítélve egy tömegkarambol útjából legalább sikerült kitántorodni.
-Az!- értek egyet valakivel a lisztködön túl, a buli minőségéről. -Én kérem a csillámfutár.

Pizsiparti
2003. szeptember 24.

    

gramofon

A csillámporig volt menő, ahogy Bailey mondja, de persze, hogy berobban a két srác, és mindjárt borul minden. Merelnek még biccentek egyet a kérdésre, mert hát hogyne lett volna? Most is alakul egy.
Picsoghatnék olyan igazi csajosan, mint az amerikai filmekben, amikor beletrollkodnak az ottalvós buliba a fiúk. De. Az nívótlan kicsit. Úgyhogy próbálom megtartani Norát - bár magasabb nálam, de legalább pihekönnyű, ám nem segít a helyzeten, hogy én is. A földön kötünk ki, és már nem a tálban van a tészta. Már mi vagyunk a tészta. Megnyalom a számat, és rezignáltan megállapítom:
- Finom.
Aztán találok a  földön egy nagyobb adag csillámport, úgyhogy megnyalom mindkét mutató és középső ujjam végét, majd a csillámporba mártom, és végighúzom a pofimon, miközben Hillel szemezek nagyon szúrósan. Még jó, hogy tükör nélkül is ismerem annyira a képem, hogy simán festek magamnak tökéletes, csillámos harci színeket.
- Balhét akartok? Igen?
Jó, hát amúgy maradhatnának is. Florian nem is egy dúvad, csak sodródik, egész viráglelkűnek tűnik. De akkor is. Még csak most jönnek a csajos témák, így hogy fogjuk kitárgyalni mindenki reménytelen szerelmeit? Kivéve az enyémet, mert nekem olyan nincs. Szóval kijött belőlem a gettó-harcos.
- Ez egy csajbuli, szóval ha maradni akartok, be kell húzzátok fületek-farkatok - jelentem ki lenézően, és már nyúlok a tálba, hogy teljes hidegvérrel kiemeljek egy marák ragacsos masszát, majd fenyegetően dobásra emeljem. Fél füllel hallom, hogy Teca érdeklődik, mivan a tálban;  a választ hallgatva én azon merengek, vajon milyen az aerodinamikája  a szóban forgó matériának, s hogy hozzávágjam-e Hillhez.
- Mondd szépen ÁÁÁ! - vigyorgok rá, mielőtt eldobnám a kóstoló adagot.

Éjjeli zavargás
~ 2003. szeptember 24. ~


muhaha

A következő pillanatban csak azt vettem észre, hogy Florian eltaknyolt mellettem, és végigszántotta a padlót, én meg csak a szemem elé tettem a kezemet, mintha csak a napba néztem volna, úgy néztem elégedetten és kajánué vigyorogva a jelenetet. Flor eltalálta Norát, Norával meg a két másik kiscsaj is elterült a földön. Igazából már most felpörögtem, és a az asztalhoz léptem majd felkapta az egyik csillámport, majd megvontam a vállamat és csak úgy kíváncsiságból belezúdítottam a számba. Édesnek tűnt és finomnak. Csak azzal nem számoltam, hogy aranyfoltokban kezd a bőröm csillogni.
- Fúú, baróóó - vigyorodtam el. - Flor, told le te is - dobtam a srcá felé, hogy ha feltápászkodott, mert ez nagyon klafán nézett ki.
- Na dobjad a tésztát, Lola - vigyorodtam el, és vártam az adagomat. Azért én is kezembe vettem pár tojást, hogy megdobjak vele egy két kósza lelket. Mondjuk a csillámfutár tagot meg aki éppen útba esett.
Minek ide uncsi csajbuli, amikor itt vagyunk mi is?

csajbuli
▪ 2003. szeptember 24. ▪

Mindenki

Legalább három csaj landolt rajtam… meg valami szék is. Így a belőlem kiszakadó muhaha elég gyengére sikerült. Egy biztos, hogy az álmot gyorsan kiűzte a szememből a dolog. Valami trutyi is rám került.
– Valaki rám hányt… – dünnyögtem és belenyúltam a valamibe, ami tészta lehetett. Aztán még le is tüsszentettek. – Vááá… és még le is köpnek! – Hangoskodtam elvakulva a lisztfelhőben.
Miller valami támadásra készülhetett Hill ellen, ezért felkeltem nagy nehezen, kissé nyöszörögve, lelökve magamról az embertömeget és már próbáltam is talpra állni. Megragadtam egy doboz kakaóport és egyenesen Miller arca felé szórtam, megvédve az egykori terelőtársamat.
– Ha harc, hát legyen harc! Hill, hozd a tejet! Az a nehéztüzérség!

♥csillagpor♥

I eat cake, because it’s somebody’s birthday somewhere.

pretty : red velvet ♥ vibe: arcadia

2002. 09. 24.

- Köszi, a tiéd is... cuki - mondtam bájos vigyorral, egy csaj bulin csak lehet egy kis fegyver szünet nem?
- Flor, ugyen nem törtél el? - szólalt meg belőlem az aggodalom, miközben egy kicsit a fejem felett csillámot láttam. Mérges voltam, ne nem kívántam azt, hogy bárki megsérüljön.
A földön éreztem, hogy Florian tagjai közzé kerültem, és igyekeztem ki is mászni tőlük mielőtt valami illetlent tapintok meg és mind a kettőnkre frászt hozok. Fel is emeltem a kezeimet úgy últem fel, mintha csak valami drakula lettem volna, és közben Sandy is tüsszentett egyet. Nekem is kellett így én is tüsszentettem. A hajamba ragadtak a tászta darabok, és megpróbáltam feltápászkodni. Lolát is igyekszem nem fejbe ütni, és legalább a tészta... hmm, megnyaltam a szám szélét én is, miután Lola kommentálta az ízvilágát és tényleg jó volt. Közben felpattantam, miközben a csillámfutár és Theresa hangját hallottam valahonnan. Lolával ellentétben mondjuk nekem nem volt bajon a fiúkkal, lehet mert már romlott volt a lelkem. De a ruhám. Amiatt mérges voltam.
- Basszus, tönkre tettétek a cuccomat! - magyaráztam és én is belenyúltam a tésztába, hogy dobásra lendítsem a kezemet. Persze ezek már a tejjel jöttek. És megtámadta a barátnőmet! Most még mérgesebb lettem!
- Na jó, neked véged! - fordultam felé, és az arcába dobtam a tésztát, aztán egy ott pihenő lekváros izéből kikanalaztam egy adag vörös megyges valamit és eldobtam Hill felé is.

[csajbuli, csajbuli, csajbuli]

csajbuli, csajbuli, csajbuli
2003. szeptember 24.

mindenki

Bár látni nem igazán látok, határozottan érzem, hogy Lola nem hagyja annyiban, hogy  így megzavarták a csajpartyt. Én mondjuk bírom mind a két srácot, szerintem jó fejek, de tény, hogy káoszra nem számítottam. VAgy csak én vagyok ilyen mérhetetlenül tapasztalatlan? Nincs bajom a káosszal, ha meg kell küzdeni, és kajacsata lesz, én benne vagyok, csak előbb ki kell szednem a szememből a tésztát...Így ni.,..oké, azt hiszem, most már jobb. A pilláimról is lehémozom, a szép kifestett pilláimról. Lehányni? Én nem hánytam le, csak a tüsszentés volt az enyém, becsszóra...azt most...komolyan..az ott kakaó? Jaj jaj, meg kell védeni a cajokat, mihez nyúljak, mit vegyek a kezembe? Itt a tészta...oké, ú, még mindig finom, de nem, nem, most nemesebb feladatra született. MI van még itt? Arrébb oldalazok, a kakaó repól Lola arca felé, én pedig kezembe veszek egy arrébb lévő valami maradék torta félét. Hmm..valaki megrgcsálta. De miért nem dobták ki a manók?MIndegy, megteszi ez is. Tétovázok egy kis ideig, aztán visszasietek a lányokhoz, és szépen bekenem vele Flor arcát.
- Üdv a csajbulin szépfiúúúú.

Merel a saját bevallása szerint a csillámfutár. Ami igazán mesésen hangzik, és ezek szerint neki köszönhetem a színes fogaimat. A süti tészta egyébként egészen finom volt, Nora legalább a süteményekhez értett.
A fiúk nagy zűravart okoztak, szanaszét dőlt minden, a tészta kiborult, a liszt szétszóródott, és a végén már valami minimális kajacsata is kialakulóban volt.
Nem igazán akartam tiszta csokimassza lenni, egészen addig, amíg egy rakás tészta a képembe nem került. Na akkor aztán elegem lett.
-Hé, a kedvenc pizsimet hagyjátok!
Igazából nem tudtam, ezt kinek mondom, fogalmam sem volt, ki dobta nekem a tésztát, de annak nem ígértem sok jót. Habár a célzási képességeimmel a legtöbben tisztában voltak - ott voltak a kviddicses órán -, azért próbálkozhattam nem?
Úgyhogy felvettem a hozzám legközelebb lévő tésztadarabot, és megcéloztam vele a fiúkat, mégis csak ők jöttek ide.
Nem biztos, hogy őket, vagy akár bárkit is eltaláltam vele.

Mire leülepedik a lisztköd annyira, hogy látni is lehet, már kitört a háború is. Rendes kajacsata, mint amilyet azóta nem láttam, hogy a Szeszély annak idején a nagyteremben kapot el egy bálesemény-félét. Remélhetőleg széklábat azért nem kell szereznem megint. Bár végülis még puncsostálak sem repkednek maguktól. Mondjuk még hagyományosan se.
Elvégzek egy buborékfej-bűbájt, amég senkinek a kereszttüzében nem vagyok benne, hogy legalább az arcomtól távoltartsa a légköri lisztet - szilárd révén a leperex nem használna ellene. Érzem, hogy az arcomat már így is borítja a konyhapúder, de ha a szemembe legalább nem megy több, látni még fogok.
Amire lesz is szükség, realizálom egy marék, másnak szánt tészta elől elhajolva. A terelőreflexek még megvannak, jóság. Lehet, hogy a következőt megpróbálom lepacsizni a levegőből, úgyis meg akartam kóstolni, mit ütöttek itt össze a csajok.
-Flor, told le te is- hallok - remélhetőleg félre - valami ...csatakiáltást talán? Amit csak nem hagyhatok szó nélkül.
-Ó, hogy ez ilyen buli? Idáig alkohol előtt nem szoktunk eljutni.
Prefektusok gyöngye, Merelkedrága. De végülis már nem vagyok az, és had hallják félre azt, amit sütöttek. Egyfelől ja, nem kéne adnom ötleteket, de másrészt ez a Roxfort. Kétlem, hogy elbellagtommal hirtelen mindenki szent jókisgyerekké vált volna. Soha nem voltunk azok. Nem rajtam múlna úgysem. Úgyhog csak vigyorgok a káosz közepén.
Apropó káosz, nem tudom, kinek az oldalán kéne lennem ezen a ponton, de mivel az még nincs a légtérben, magamhoz invitozok egy bödön mézet, meg egy kanalat, hogy abból katapultáljak valakire.
Csak úgy véletlenszerűen.
Említettem már a káoszt?

Pizsiparti
2003. szeptember 24.

   

gramofon

Hill bíztatásának már nem ellenálltam, és széles mosollyal, egy kecses mozdulattal elhajítottam a puha, nyúlós gombócot. Nem tudom, talált-e, és közben valaki hatalmasat tüsszentett is, de akárhogy is, közben újabb felhőbe kerültem - most sötétbarnába és igazából köhögtetőbe.
Hallottam Florian kiabálását - be kell látnom, tévedtem vele kapcsolatban. Megráztam magam, hogy a hajamból távozzon a kakaó nagyja, aztán megtöröltem a szemem. Egyet értettem Norával, az én cuccom is tönkre ment.  Na jó, a tészta szerencsére engem nem nagyon érintett, csak cseppekben, a kakaópor pedig elment valami durva alapozónak,  végülis Franciaországban elég sokat barnultam a napon. Na jó, nem egy másik etnikumig, de a kakaóporral biztos beilletem volna afronak. De azért akkor is, nagyon szurkoltam, hogy a meggylekvár találjon. Hajrá, Csajszi!
Még a kakaótól nem bírtam megszólalni, kínomban csak köhögni-röhögni tudtam, de mikor meghallottam le Fay javaslatát, már csak egy dolgot tehettem. A tej, meg a tojás, az már tényleg durva. Ragaaacs… Kajasztrófa lesz. Felkaptam annyi csillámport, amennyit elértem, aztán rekedten kiabáltam:
- Csajok, fedezékbeee!
Lendületet vettem, és az előttünk lévő asztalt felborítottam így be tudtunk húzódni a lapja mögé, és onnan osztani a fiúkat mindennel, ami eddig rajta volt.
- Hajrá, sorozzátok őket!
Én is vissza akartam támadni, de előbb még felkaptam a földről egy konyharuhát, s gyorsan beletöröltem a képem, meg a hajam is végigtúrtam, hogy valahogyan azért legyen. Elismerően figyeltem a mézes manővert, és utána küldtem egy marék csillámport - na az a kombó lesz ám a mindenálló smink!