+  Roxfort RPG
|-+  2002/2003-as tanév
| |-+  A Királyság egyéb részei
| | |-+  Észak-Írország
| | | |-+  Kelly Pincéje
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Kelly Pincéje  (Megtekintve 1594 alkalommal)

Gabriel F. Milton
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2022. 05. 05. - 22:27:36 »
+2

TO; Edward


2003. április 02.
A tolvaj nyomában


Eddig nem sok kollégám van, akivel mugli fegyverekről tudok beszélgetni. Most talán változni fog a helyzet. Valamiért a régi öregek már belefásultak a harcokba, ők már leginkább csak irodai munkát akarnak, kivéve talán az olyanok, mint én is, akik az íróasztal mögött nem tudnak ülni. De ők sem bajlódnak mugli fegyverekkel. A fiatalok pedig a Szeszély ellenére nem hiszik azt, hogy egyszer szembe kerülhetnek olyan helyzettel, amikor a varázslat csődöt mond. De majd belátják, hogy nem minden olyan, mint amilyennek az akadémián oktatják.
Közben elkezdünk nézelődni is. Nem gondolom, hogy mindjárt az elején belefutnánk valami értékes és különlegesbe, de biztos vagyok benne, hogy nem kell majd sokáig járnunk. És ha már sikerül elhitetni az árusokkal, hogy nem éppen razziát tartunk, akkor könnyebben előveszik majd azokat a termékeket, amiket most még az asztal alatt tartanak egyígéretes vevőre várva.
- Mindenképp vigyázni fogok, de szerintem Hopkirk amúgy is tűzálló. A sárkányoknak annak kell lenni, nem?
- Szóval az asszony egy sárkány?
Ismerem a Hopkirk családot és el kell ismernem, tényleg tudnak elég elviselhetetlen módon viselkedni. Remélem, azért a magánéletben nem teljesen olyanok, mint amilyennek a Minisztériumban mutatják magukat, mert akkor eléggé kellemetlen lehet otthon a légkör. Minden elismerésem akkor társamnak, hogy bírja vele az együtt létet.
A gyűrűket alaposabban megnézve, és egy kis bűbáj segítségének felhasználásával hamar kiderül, hogy nincs semmi mágikus bennük. Vagy ha van is, az nem mutatja meg magát nekem. Persze ez csak az én véleményem, ettől függetlenül még lehet benne valami romlott. Társam azonnal rá is jön, hogy miként lehetne kideríteni a módját, mi a helyzet a gyűrűkkel, bár nekem egy kicsit furának tűnik a módszer. Bár, eléggé meglepő számomra, mikor megérzem a kezét csattanni a fenekemen, ezt nagyon régen nem éreztem már, és főleg nem férfitól.
- Azért próbára tettem őket. Feltétlenül áruld maj el, milyen edzéstervet követsz.
- Egyszer eljöhetnél velem, semmi ördöngösség nincs benne.
Miután sikerül újra elengednem magam, csak ennyit tudok kinyögni. Nem is tudom mi mást kéne, hiszen a burkolt bókra azért valahogy reagálnom kéne, de egyelőre inkább úgy érzem, hogy nem megy. Viszont mielőtt még megtehetném, valami felkelti a figyelmem néhány asztallal később. Picit magammal vonom Edwardot ahhoz a részhez. Több gyűrű található itt is, és néhány nyaklánc is, amik közül az egyik határozottan hasonlít a keresett darabhoz.
- Ha itt találjuk meg a gyűrűket, visszaadhatod a kölcsönt most Te.
- A helyzet az, hogy azzal nem sokra mennénk. Tudod, nem igazán van valaki, aki mellett hűtlenkedhetnék.
Csak suttogom a végét, hogy Edwardon kívül más ne nagyon hallhassa. Ami viszont kicsit keresztbe húzza a számításainkat az az a hang, amelyik közeledik, és mivel nekem háttal van, még csak esélyem sincs arra, hogy elhárítsam a veszélyt.
- Milton auror! Mi szél hozta erre? Csak nem egy újabb razziát tart?
Persze ettől főleg a közelben lévők kezdenek furán izgágáskodni. Társamra nézek, mert félek az álcánk csak eddig tartott, de még talán sikerül kihúznom magunkat a csávából.
- Fox! – fordulok a férfi felé. - Néha én is beléphetek egy ilyen helyre magánemberként. Meg aztán ez a fiatalember itt egy kis segítségre szorul. Talán körbe kéne vezetned.
Ellépek Ed mellől és hagyom, hogy Fox végigmérje őt. Most remélem, hogy nem szimatolja ki rajta azt, hogy auror, mert így talán előnybe kerülhetünk. Csak egy jó trükk, és ő akár konkrétan ahhoz az asztalhoz is el tudja vinni, ahol az általunk keresett áruk vannak. Most társamon múlik, hogy mennyire sikerül eladnia magát nem aurornak.
Naplózva


Edward Nott
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2022. 05. 10. - 15:37:14 »
+1

Kincsvadászat
2003. április 2.

    




- Szóval az asszony egy sárkány?
- Valami tüzes, az biztos…
Szeretetteljesen somolygok, miközben sejtelmesen ingatok a fejemmel egy szemtelen “talán”-t. Ha Melanie legilimentor titokban, és ez a beszélgetés kiderül, legfeljebb majd jól megbüntet a szemtelenségemért. Pedig nem is olyan nagy titok, hogy néha hasonlítgatom varázslényekhez, bár szemtől szembe előbb szoktam emlegetni a főnixet - és ahhoz pont paszol ez a - reméljük, csak köznapi és ártalmatlan - arany csat. Mert ez például egy apró megcsalás esetére sem lenne rossz engesztelő ajándék.
- Egyszer eljöhetnél velem, semmi ördöngösség nincs benne.
Bólogatok, de aztán visszatérünk a munka nem kevésbé izgalmas másik részéhez, és kutakodunk tovább.
- A helyzet az, hogy azzal nem sokra mennénk. Tudod, nem igazán van valaki, aki mellett hűtlenkedhetnék.
Megértően bólogatok, bár én úgy értettem, hogy fordított esetben is valószínűleg részemről is hűtlenkedésnek számítana a dolog, akkor is, ha ő kezdi. De azt tudtam, hogy nem házas. Minden esetre…
- Ha kell egy szárnysegéd…
Halkan dörmögtem volna vissza, de az ajánlatot félbeszakította valami rókaképű, ravaszdi alak, aki hátulról akad ránk, és minden jel szerint Miltont nemcsak ismeri, de sajnos a foglalkozásával is tisztában van. Jó hangosan, ráadásul.
- Milton auror! Mi szél hozta erre? Csak nem egy újabb razziát tart?
Egy pillanatra átsuhan az agyamon rókavadászatot tartani, és megnyúzni ezt a tenyérbemászó valakit, de aztán elhessegetem a késztetést, és a helyzetet mentendő érdeklődő képet vágok.
- Auror? Haver, komolyan?
Úgy bámulok Miltonra, mint ha most látnám először. Ő meg remélem, kapcsol, és belemegy a színjátékba. De közben vissza is válaszol az ismerősének.
- Fox! Néha én is beléphetek egy ilyen helyre magánemberként. Meg aztán ez a fiatalember itt egy kis segítségre szorul. Talán körbe kéne vezetned.
Ahogy szóba kerülök, lezseren kezet nyújtok az idegen felé.
- Üdv, Mr. Fox. Alec Nott, nagyon örvendek.
A bátyám csak öt évvel idősebb nálam, és a neve nem mond túlságosan sokat, legfeljebb annyit, amennyit a vezetéknév fémjelez. A legtöbb Nott nem egy szentéletű… Még az sem, aki aurorként dolgozik, nemhogy bármely más családtagom.
- Milton nem is említette a foglalkozását…
Cinkosan pillantok Gabrielre, mintha valami zsiványságon kaptam volna, holott… Talán épp én viszem bele magunkat. De mondják, a csúszás irányába húzz, úgyhogy gyorsan találok is valami magyarázatot arra, miért is vagyunk itt.
- …de így már értem, honnan tud ilyen jó helyet a kincsvadászatra! Szülinappal egybekötött lánykérésre készülö, és kéne egy pár karikagyűrű, meg egy ajándék, ami elég nagy, csillogó és csajosan rózsaszín ahhoz, hogy a - leendő - asszony ne is gondolkodjon elutasításon vagy félrelépésen…
Huncutul vihorászva adom elő a szituációt, remélve, hogy ezzel lefedem a lehető legtöbb cuccot az eltűnt dolgok közül.
- Nem lennék hálátlan, boldogan fizetek közvetítői díjat…
Meg is lapogattam a zsebemet, amiben csörgött még néhány galleon. Ezzel még kicsit tovább ütöttem a vasat, mert mi lenne a hideg svindlerszíveknek jobb hevítője a pénznél? A körülöttünk lévő árusok, akik eddig hallották a beszélgetést, talán erre már másként kezdtek mocorgászni, kevésbé idegesen, de nemkisebb izgalommal. Már csak az a kérdés, meggyőztem-e mr. Foxot is.



Naplózva

Gabriel F. Milton
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2022. 05. 13. - 20:52:43 »
+1

TO; Edward


2003. április 02.
A tolvaj nyomában


Mondhatni, még a legjobb terveknél is előfordulhat néha, hogy homokszem kerül a gépezetbe. Persze, ez olykor nem is annyira zavaró, de mikor lebuktatják az ember álcáját, akkor azért lehet nagyon idegesítő a helyzet. Most is ez történik velem, és bár elsőre azért eléggé megriaszt a dolog, tudom, hogyha mind a ketten megőrizzük a hidegvérünket, nem lesz baj.
Persze addig még el kell jutni, és a csat, ami éppen társam kezében van még lehet egy jó ajándék is a kedves párjának. De mondjuk akkor nem lesz elég, ha a fülébe jut, hogy miként nevezi a háta mögött az asszonyt. Másrészről viszont nem ártana végre kicsit komolyabb területre terelni a témát, mint az elrabolt ékszerek.
- Ha kell egy szárnysegéd…
Épp egy gyűrűt nézegetünk, mellette pedig egy nyakláncot, amikor elhangzik egy mondat. Nos, nem tudom, erre mit mondhatnék.
- Köszi, de azt hiszem, a házas élet nem nekem való.[color]
És itt elsősorban arra gondolok, amit Elliotnak az elmúlt egy évben át kellett élnie mellettem. Ha nem egy erős asszony kerül mellé, akkor egy olyan hírbe, hogy meghaltam, akár bele is roppanhat. A munkám a legfontosabb az életemben, aki ezzel nem tud megbarátkozni, az nem is fog tudni mellettem boldogan élni. A saját boldogtalanságom pedig bőven elég nekem.
De eltérve erről az eléggé depressziós témáról, jobb, ha most a munkára figyelek inkább, ami nem is olyan könnyű, ha közben megzavarnak, és nem akárki. Valaki olyan, akinek többször borsot törtem az orra alá, és most úgy tűnik viszonozni akarja ezt a szívességet. A totális lebukás esélye, most a társamtól függ. Ha sikerül jól eladnia magát, és mellé még én is rájátszok, akkor nem lesz baj.
- Auror? Havar, komolyan?
- Valamiből meg kell élni.
Rántom meg a vállam, mintha nem éppen a legfontosabb információ lenne. Azért nagyjából fel tudom mérni a hírnevem következményeit, de a háború óta, és mióta hivatalosan nem látnak együtt Elliottal, azért nem szereplek annyit az újságokban, így ugyanolyan arctalan senki leszek, mint már kollégám.
Persze, azért kell tartani az álcánkat, szóval jó lenne, ha sikerrel járnánk. Fox megrázza Ed kezét, de látom rajta, hogy még nem adta be olyan könnyen a derekát. Egy kicsit még muszáj lesz színészkednünk. Ez abból is látszik, hogy ő nem hajlandó bemutatkozni neki.
- Milton nem is említette a foglalkozását…
- Ha tudtad volna mivel foglalkozom, akkor talán eljössz? – teszem fel a kérdést kicsit rosszallóan. - Jó pénzt fizetsz ezzel a kiruccanással, nem hagyhattam ki az alkalmat.
- Ezt nehogy elhiggye neki. Milton a legföldhözragadtabb auror akivel valaha találkoztam. Még soha nem hallottam olyanról, hogy ő a rossz oldalra állna.
- Változnak az idők. Macmillan hatalomra törése óta kicsit megváltozott a helyzet. 
Még mindig nem győztem meg teljesen, és ezt teljesen jogosnak is tartom, de ha legalább annyira nem jutunk előrébb, hogy eltűnjön és békén hagyjon, akkor igazából itt fel is adhatnánk.
- …de így már értem, honnan tud ilyen jó helyet a kincsvadászatra! Szülinappal egybekötött lánykérésre készülő, és kéne egy pár karikagyűrű, meg egy ajándék, ami elég nagy, csillogó és csajosan rózsaszín ahhoz, hogy a – leendő – asszony ne is gondolkodjon elutasításon vagy félrelépésen…
Elismerően nézek társamra, mert ezzel nagyjából lefedte azoknak a tárgyaknak a listáját, amiket mi keresünk. Ahogy látom Fox elgondolkodik rajta, hogy mi legyen a következő lépés. Ha lelép most mellőlünk, akkor buktuk a küldetést, az emberek többsége tudni fogja, hogy nem éri meg velünk keveredni, ha marad, akkor egyenesben leszünk, mert legalább egy-két asztalhoz elvezet, ahol érdekesebb dolgokat lehet találni. Még akkor is, ha nem pont azokat, amiket mi keresünk.
- Nem lennék hálátlan, boldogan fizetek közvetítői díjat…
- De csak utánam, ez a kis színjáték nem volt betervezve, szóval akár el is húzhatsz innen Fox.
Nagyjából két percet állunk néma csöndben, miközben egymást méregetjük. Azt hiszem, ez már jót jelent, és mikor megszólal az lesz a legjobb.
- Kövessen, Mr. Nott. Alain Fox vagyok, és a mai napon az Ön kísérője. Milton viszont itt marad, amíg mi nézelődünk.
Fél siker, de nekünk ez is elég lesz egyelőre. Majd lassan utánuk megyek, ha kezdenek eltűnni már nagyon a szemem elől. Persze, ha társam belemegy, hogy kettesben menjenek tovább.
Naplózva


Edward Nott
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2022. 05. 18. - 21:44:04 »
+1

Kincsvadászat
2003. április 2.

    





- Valamiből meg kell élni.
Majdnem hangosan felröhögök, de ezt csak kedélyes jókedvnek álcázom. Rávágnám, hogy azért van egy határ. Ráadásul már a prostik is kaphatnak nyugdíjat, de végül nem teszem. Már csak azért sem, mert nincs pontos információm róla, hogy nyugdíjas kurvából van kevesebb, vagy nyugdíjas aurorból. Mindkét szakma elég… kemény. De az egyikben több a színjáték.
- Ha tudtad volna mivel foglalkozom, akkor talán eljössz?Jó pénzt fizetsz ezzel a kiruccanással, nem hagyhattam ki az alkalmat.
- Mivel auror vagy, azt mondom, jó pénzt.
Szélesen somolygok, az eszemben pedig az jár, hogy nincs olyan pénz, ami jó lenne, mert minden knúthoz a világon vér tapad, és különösen az enyémekhez, mert azokat vagy csalással, vagy zsarolással, vagy korrupcióval szereztem. Amelyiket meg nem ezekkel, azokért levadásztam egy bűnözőt. Talán ezért adom olyan sikeresen a stiklist. De nem én vagyok itt az egyetlen.
- Ezt nehogy elhiggye neki. Milton a legföldhözragadtabb auror akivel valaha találkoztam. Még soha nem hallottam olyanról, hogy ő a rossz oldalra állna.
- Változnak az idők. Macmillan hatalomra törése óta kicsit megváltozott a helyzet.
Ez pedig igazából elég hiteles állítás. Bár én most nem mutathatom, de mélyen egyetértek, mert ez valóban így van. Persze, egy vezetőségi váltás bárhol izgalmas helyzetet teremt, de a rendfenntartásnál aztán pláne. Itt életek múlhatnak azon, éppen milyen szél fúj.
- De csak utánam, ez a kis színjáték nem volt betervezve, szóval akár el is húzhatsz innen Fox.
Én csendben, lazán feltartott kezekkel állok ártatlanul, mutatván, hogy nekem mindegy, valaki mutasson valamit, ami megtetszik. És milyen mázli, hogy ezt a párperces farkasszemezést végül a róka nyeri.
- Kövessen, Mr. Nott. Alain Fox vagyok, és a mai napon az Ön kísérője. Milton viszont itt marad, amíg mi nézelődünk.
- Bocs, haver, a kiszállási tuti illet Téged is. Nekem mindegy, csak valaki mutasson valami érdekeset, mielőtt le kell lépnem.
Színpadiasan fakadok ki, aztán követem Mr. Foxot. Egy középkategóriás dolgokat árusító fazonhoz lép, de halkan rámordul:
- Kiemelt ügyfelünk akadt…
Közben gyanakodva hátra-hátrasandít, vajon Milton figyel-e minket. Az árus, akinek idétlenül nagy füle és kapafoga van, közben a pálcájával a standjára bök, aminek a felső rétege majdhogynem átlátszóvá válik, mintha kiábrándító bűbájt szórt volna rá. Az áttetsző tárgyak és asztallap alatt egy második felület válik láthatóvá, de ez vörös bársonnyal van letakarva. Csak néhány tárgy fekszik ott, de azok… Kivételesek. Főleg, mert ott az egyik hiányzó oroszlános gyűrű.
- Hm.
Próbálom leplezni az izgalmamat, és kedvetlenséget tettetek. Direkt nem nézek túl sokat az oroszlán felé, inkább a többi dolgot mustrálom.
- Nem is tudom. Hé, Milton, tárgyban nem akarod a fizetésed? Mit is mondtál, melyik házba voltál, griffendél, ugye? Van itt egy gyűrű, ami tetszene.
Fox meg a tapsifüles árus kissé megfeszülnek, és látom, hogy a a főnöknek gyanakodva a pálcájára siklik a keze az inge alatt, de egyelőre nem fog támadni, hiszen még nem nagyon van oka rá. És hogy lesz-e mindjárt, az  Gaberielen múlik…










Naplózva
Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.072 másodperc alatt készült el 32 lekéréssel.