+  Roxfort RPG
|-+  2002/2003-as tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Déli szárny
| | | |-+  Rúnatorony
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Rúnatorony  (Megtekintve 1615 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 06. 17. - 16:15:03 »
0



A rúnaismeret tanterem voltaképp teljes egészében kitölti a kastély legalacsonyabb tornyát, és a restaurátorok listáján is első helyen állt, így mára már teljes egészében visszanyerte egykori pompáját. Ha belépsz, felnézve látod a kupolát és annak igen érdekes tetőszerkezetét. A falakat magas könyvespolcok borítják, a polcokat pedig rúnák sora.  A padok az órákon kör alakban helyezkednek el. Az egyik falon egy hosszúkás tábla áll.

A MÁSIKUS SZESZÉL MIATT 2002. SZEPTEMBERÉTŐL A TANKÖNYVEK, SZÉKEK ÉS EGYEBEK PATTOGNI KEZDENEK. A MEGKÖZELÍTÉSE NEM BIZTONSÁGOS.
Naplózva

Sage Bolton
Tanár
*****


Rúnaismeret és Alkímia professzor

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2020. 11. 27. - 09:05:47 »
+6

RÚNAISMERET:
Az ókori írások


2001. november 27.



A reggel borongóssága nem sokat segített az amúgy sem jó hangulatomon. A diákok persze nem lehettek hozzászokva, hogy Bolton professzor morog… elvégre általában jófej voltam és vidám, de a hatórás kelés és a kint tomboló kisebb hóvihar – mert bizony így november végén az is megérkezett –, eléggé rányomta a bélyegét a kedvemre. Mióta itt tanítok az ivással is leálltam viszonylag, pedig egy korty vörösbor most aztán biztos megdobta volna a hangulatomat. Csendesen, kávés bögrével a kezemben csoszogtam be az egyelőre üres Rúnatoronya. Ahogy kértem, Frics már intézkedett, hogy középen egy hosszú, leginkább ovális forma asztal álljon. A padok a falhoz tolva várakoztak.
Az asztalra pennát, szenet, krétákat, mindenféle fekete és vörös tintákat készítettem, meg egy nagyobb kupac pergament, amihez mindenki hozzáférhetett. Egy pálcaintéssel a könyvespolcon várakozó könyvek is odakerültek, történetesen az Ókori Rúnák és Varázsfeliratok című kötet, amiket most fogunk először kinyitni. Ezt a kötetet nem kértem a diákoktól, hogy szerezzék be, hiszen a tankönyvük is tartalmazott kellően elég tudást a témakörben és ebből úgyis csupán táblázatokat fogunk használni.
Miután alaposan előkészültem, a táblához léptem. A bögrémet letettem a tanári asztal sarkába, hogy aztán egy krétát a kezembe véve hieroglif jelekkel a táblára írjam a nevemet. Nem éppen autentikus, de azért a jelek megtanulására ez a módszer teljesen tökéletes volt. A hieroglifák alá került a tudományos átírás.


S – 3– G    B-W-RW-T-W-N

Eddigre már szép lassan a diákok is megjelentek, s helyetfoglaltak az asztal körül. Nem számítottam túl sok részt vevőre, bár az érdeklődőket is vártam. Sosem zárkóztam el attól, hogy bárki megfigyelőként az órámra beüljön, esetleg pontot szerezzen. Ahogy úgy gondoltam, hogy mindenki jelen van, kiosztottam a jelenléti ívet.
– Jó reggelt mindenkinek! Kérlek írjátok fel a neveiteket a pergamenre, amit körbe küldtem – kezdtem és végig néztem a kis társaságon. Tartottam egy kis hatásszünetet, hogy legyen idejük feliratkozni, s aztán kinyitni a füzeteiket vagy elővenni egy tekercs pergament, ki mire szeret jegyzetelni. –  A mai napon az egyiptomi hieroglifákról fogunk tanulni. Egy kis bevezető után az uniliterális, azaz egyetlen hangot jelölő jeleket gyakoroljuk majd. Ebből persze következik, hogy több hangot jelölő jelek is vannak, ám ezekről a tanév további részében beszélünk.
Besétáltam két lány széke közé és a kezeimet a támlájunkon pihentetve néztem végig a jelenlévőkön. Még tetszett is, hogy családiasabb a hangulat ebben a tanévben, valahogy könnyebben beszéltem előttük. Nem is tudom… talán Tania óta nehezebben ment az iskolában mindenféle megnyilvánulás, állandóan zavarba hozott a pillantásával. Idén nem láttam, de egyelőre nem is bántam, jobb volt a békesség.
– Ahogy azt már eddig is tudtátok, az ideig anyag az Ókori írások megismerése. Nem olyan rég az akkád nyelvet lezártuk, így belekezdünk az egyiptomiba. Arra kérek mindenkit, hogy a tankönyvetekben olvassátok el házi feladatként magát az írástörténetet, én ezzel most itt nem fárasztanék senkit, de szeretném, hogy legalább nagy vonalakban tisztában legyetek a kialakulásával. – Magyaráztam és a mutatóujjammal dobolni kezdtem a széktámlán. – Az egyiptomi történelem során háromféle írás alakult ki, a hieroglif, a hieratikus és a démotikus. Mivel mi varázsszövegekkel, azokból is a legkorábbiakkal foglalkozunk, ezért a hieroglifírásról fogunk leginkább beszélni.
Elléptem a székek közül, hogy szép lassan, beszéd közben körbesétáljam az asztalt.
– Maga a hieroglifa szó egy görög összetétel. A hierosz, szent és a güon, vésni szó összetételéből kapta a szent véset nevet. Az egyiptomiak medu netjerunak nevezték, mely annyit tesz, hogy az istenek szavai. Egyes legendák szerint a bölcsesség és a tudás istenének, Thotnak tulajdonították a hieroglifák feltalálását, ezzel kapcsolódik össze az elnevezés. Azt is érdemes tudni, hogy ezek nem hétköznapi feliratok, mindegyik teológiai, mágikus felirat, melyek hieroglifával maradtak fent – meséltem. – A közhiedelemmel ellentétben ez nem képírás, hanem betű- és szótagírás. Vannak úgynevezett determinatívumok, melyek nem hangértékek, egy-egy fogalom értelmezésére szolgálnak. Például, ha a város hieroglifa mellé egy ember kerül, akkor már nem városként kell értelmeznünk, hanem városlakóként. Ezekről is majd később beszélünk.
Megvártam, míg leírják, amit mondok. Addigre visszajutottam a tanári asztalhoz és az utolsó korty, már hideg kávét magamhoz vettem.
– Ahogy említettem vannak egy hangot jelölő hieroglifák, illetve kettő, de akár három hangot is jelölhetnek. A magánhangzók nem jellemzőek az egyiptomira, az ugyanis mássalhangzó írással dolgozik. – Folytattam. – Amit behelyettesíthetünk az egyes hangok közé, azaz e-hang. Például, ha az mondom bnbn – írtam fel a táblára is a betűket. – Akkor azt úgy olvasom ki, hogy benben. Nem tudom, hogy ez mennyire világos. Egy-egy esetben lehet magánhangzónak olvasni jeleket. Mindenki nyissa ki a 105. oldalon a könyvet! Ha nincs elég, ketten is nézhettek egyet. Itt láthattok egy táblázatot az egy hangzós jelekből. Az elején látjátok az alephet, jodot, az ajint és a wawot. Az aleph és az ajin olvasható a, á hangoknak, a jod j-nek vagy i-nek, míg a waw v-nek vagy u-nak, de bizonyos esetekben akár o-nak is. Tudom, ez elsőre bonyolultnak hangzik, de gyakorlással könnyen fogtok tudni olvasni ilyesmiket. Ráadásul a táblázathasználat végig megengedett az órán. Ahogy látjátok a táblára feliratam már a pár hieroglifát. – Az első jelre mutattam. – Ez itt a vászon, azaz az sz hangunk. A második egy aleph, aminek a tudományosátírása nagyjából egy 3-as számra hasonlít. Utána jön egy g-hang, majd semmi, mert ugye megbeszéltük, hogy az e-hangot nem jelöljük írásban. Ez után jön a bonyolultság. A b a láb jel ugyebár, viszont a ez a kis kunkor nem szerepel a táblázatotokba, de magatoknak felírhatjátok, hogy ez ugyanúgy egy waw, mint a fürjcsibe. Ezután jön egy oroszlán. Ugyebár, ahogy látjátok l betű nincs a jelek között, így én ezt egy kettőhangzós jellel jelöltem, a rw-val. Általában r-hanggal pótolják az l betűt külföldi nevek esetében, így akár a táblázatotokban látható száj is megtette volna. A t betűt egy kenyérrel jelöltem, majd jön egy újabb waw, a végén pedig a vízjel, amit n-nek olvasunk. Vagyis Sage Bolton.
Persze sejtettem, hogy ezt most így nehéz lesz megemészteni, szóval tartottam egy pillanatnyi szünetet, várva, hogy esetleg maguktól tesznek fel kérdéseket. Nem akartam egyelőre túlbonyolítani a dolgot.
– Jól van, akkor azt kérem mindenkitől, ha van kérdés tegyétek fel, ha pedig nincsen, akkor nézzétek át a táblázatot és vegyetek az asztal közepéről magatokhoz pergament és íróeszközt, aztán próbáljátok meg a neveteket leírni a megfelelő hieroglifákkal. – Magyaráztam, majd rövid várakozás után hozzá tettem: – Mint látjátok több h és k hang is van. A ḳ vagy q jelet azok használják, akiknek van q betű a nevükben. A h hangokból viszont érdemes a sima h-nál maradni. A többiről a következő órán részletesen fogunkbeszélni, miközben egyszerűbb varázsszövegeket olvasunk. A t betűk esetében szintén kell majd még egy rövid áttekintés.



-az órára december 11-ig lehet reagálni
- igazolt hiányzás esetén nincs pont levonás
- igazolatlan hiányzás esetén - 5 pont fejenként
- megjelenés + 5 pont fejenként és plusz pontok szerezhetők a feladat megoldásával
Naplózva


Noah Nightingale
Eltávozott karakter
*****


VI. évfolyam ★ Trick or Treat

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2020. 11. 29. - 14:47:30 »
+3

RÚNAISMERET:
Az ókori írások
2001.11.27.


- Nightcourt Prime 6, hosszú, wicked surprise kiadás. - Noah karba font kézzel, hátát az iskola öreg kőfalának vetve állt, pillantása lusta érdektelenséggel figyelte az üvegházak felé szállingozó harmadikosok hideg ködben andalgó alakzatát.
- Mhm. - Az auror hümmögése mellette mély volt, nemtörődöm. Noah halkan ciccegett.
- Egy egész dobozzal akarok. - Közölte, mire a férfi felnevetett és rágyújtott egy újabb cigire.
- Hát hogyne.
Noah sanda pillantást vetett rá, jobbját kinyújtotta oldalra és elcsente a szálat a szájából. Mit sem törődve a pillanatnyi szitkozódással, mindenmindegy alapon ő maga kezdett el pöfékelni.
- Kéne még egy fél tucat trágyagránát, 5 drubli, ebből 2 vattacukor ízben és hozzácsaphatsz pár csokibékát, meg némi Mindenízűt jószándékod jeleként. - Lusta füstkarikát fújt a levegőbe az egylevegős felsorolás után, mire a férfi felhorkant.
- Nem vagy te egy kicsit pofátlan, Nightingale?
A srác szemforgatott.
- Gyakran teszel fel hülye kérdéseket, vagy ez olyan auror dolog? - Az oldalra fújt füst szürke ködén át pillantott fel rá, a férfi szájára angyali mosoly telepedett.
- Kezd egyre csábítóbb lenni a büntetőmunka.
- Ugyan kérlek, abban mi a kihívás? - Legyintett egyet, felvont szemöldöke alatt lapos pillantás fordult vissza a harmadikosokra. Egy kiscsaj orra bukott a saját cipőjében. Van ilyen. Bates is állandó jelleggel felfreskózódik rá, ha kell, ha nem. Néha elgondolkodik, vajon direkt csinálja-e.
A férfi megköszörülte a torkát.
- Jólvan, kölyök. Nem mintha bármi esély lenne arra, hogy veszítek, jó szórakozást. - A mély hang nevetett rajta, ő pedig együtt mosolygott vele.
- Kérlek. Csak egy óra. Ugyan mi baj lehetne?

***

Leolvad az agya. Érzi belülről, ahogy rituális öngyilkosságot végeznek az agysejtjei, amiért olyasmit próbál befogadni, ami tőle távolabb áll, mint a roxforti házimanóktól a vágyott szabadság gondolata, pláne mióta senki nem hagy szanaszét vicceskedve, vagy jobb meggyőződésből random zoknikat.
Sokkal. Sokkal többet kellett volna követelnie a mocsok aurorjától, mert ez a hieroglifa téma nagyjából olyan, mintha kínoznák. Amit bizonyos körülmények között kifejezetten elnézne Boltonnak, extrém esetben meg egyenesen pártolná is, de ez messze nem az ideális felállás számára.
Amikor belibbent a terembe mindenféle meghívás nélkül egy "jó reggelt, Bolton professzor"-ral és merőben ártatlan képpel, még komolyan úgy gondolta, hogy leporolja majd magáról az órát, mint szétszórt cukorpónicsillámot szokás az elsősöknek szervezett Griffis csajbulit követően... Amikor előadta, hogy ő mennyire érdeklődik a Rúnaismeret után és gondolta kipróbálna egy órát, aztán lendületesen felírta a nevét a körbeadott pergamenre, még nagyon nem tudta mit vállal.
Az örökmozgó somfa pálca olyan irritáltan sistereg a talár ujjába varrt menedékében, hogy Noah önkéntelenül is megdörgöli a karját. Nincs semmi baj, szívem, gondolj csak mit nyerünk vele!
Néha azt képzeli, hogy a pálca hallja. Néha pedig biztosan tudja, hogy őrült.
Az egyetlen, ami megmenti a seggét az a tény, hogy gyerekkorában még imádott mindent, ami Egyiptomhoz köthető, de őszintén szólva jobban izgatták az átkok, múmiák és piramisba rejtett halálcsapdák, mint az írás maga...
Sebaj. Egy órát csak kibír, nemde?
Egy igazi hős. Megerőlteti magát annyira, amennyire tőle telik és amíg a pálca nem reped ketté a neveletlen hisztizésben. A 105. oldalnál odacsúszik a legközelebbi asztaltárs mellé - könyvet nem hozott magával így egy próbaóra keretében - és lelkesen, de legalábbis kötelességtudóan jegyzeteli a szerinte lényegesnek ítélt dolgokat.
Merlin seggére. Miért.
Egyetlen kérdése maradt a magyarázat végére, az pedig a "...mivan?", de jobb meggyőződése ellenére nem teszi fel. Hátha valaki kérdez majd valami nagyon okosat, ami még jobban kiégeti, mhm.
Bárhogy is, a csordaszellem és a Nightcourt Prime 6 - ami véleménye szerint a jelenleg létező legjobb bűbájos "viccescigi" a varázslóvilágban - ráveszi, hogy meg is dolgozzon a pénzéért.
Egen. Az ömlesztett információ ugyan légüres, vakítón fehér teret hagyott a fejében, de megpróbálva leírni a saját nevét viszonylag hamar összeállnak a dolgok. Mi több! Sikerül szórakozást találnia benne, bár vitatható, hogy nem pusztán azért történik-e, mert a SAJÁT nevét kell leírnia, tehát nyilván róla van szó. Világa szórakoztató kis közepe.
Halkan hümmög, ahogy felmázolja a nevét a pergamenre, aztán merengő pillantása felrebben a táblára. Hátradőlve hasonlítja össze a kettőt, elgondolkodva megütögeti a száját mutatóujjával mielőtt mély levegőt venne és.
Óh. Óh-óh. Mintha lenne valami fura szokás itt. Öh. Ah igen.
Jelentkezik.
HAH hatezer pont a Griffendélnek, egy igazi géniusz.
- Professzor. Mi alapján döntjük el, melyik hieroglifa, hol helyezkedik el függőlegesen? - Segítésképpen feltartja a saját mázolmányát, ami meglehetősen egysíkú a táblára írthoz képest.


N-W-3-H   N-J-G-H-T-J-N-G-3-RW

Őszintén, ezen a ponton lövése nincs, hogy beszélt-e róla Botlon, esetleg csak mindenki másnak tök egyértelmű már és neki is az kéne legyen? Lényegtelen. Az a fajta, aki hülye kérdéseket is feltesz ha szükségét érzi. Legfőképp olyankor, ha körülötte mindenki úgy csinál, mintha tudná miről van szó, top 10-es listát tudna csinálni a hasonló esetekből eredő ultrakínos szituációkból.
Naplózva


Avery Cassen
Eltávozott karakter.
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2020. 11. 30. - 16:13:28 »
+4

RÚNAISMERET

2001. november 27.


Ahogy végigsétáltam a folyosón, figyeltem a hópelyhek játékat az üvegen keresztül. Imádtam a telet... persze azt a hideget már kevésbé, ami ilyenkor a folyosókon uralkodott. Összébb is húztam magamon a taláromat, aztán elnyomtam egy ásítást, ahogy a Rúnatorony lépcsőjéhez értem. Rúnaismeret... minek is vettem fel a Rúnaismeretet? Oké, igazából minden egyes tantárggyal kapcsolatban megkérdeztem ugyanezt magamtól. Igazából nem volt túlzott gondom a tanulással, meg magukkal a tárgyakkal sem, csak hát... így az utolsó évemre meglehetősen ellustultam. Szívesebben heverésztem volna egész nap a hálókörletben Wampust szeretgetve, aki ezt még talán értékelte is volna. Mostanában ijesztően bújóssá vált.
A téli szünet nagyon gyorsan közeledett. Nem is tudom, volt-e évem, ami ilyen gyorsan elrepült volna... Hamarosan le kellett adni az akadémiai jelentkezéseket is, de azon már nem is idegeskedtem inkább... úgy döntöttem, inkább kihasználom ezt az utolsó, még nyugalmas hónapot az évből. Ami persze szintén nem volt sokkal nyugalmasabb - hiszen jött a karácsony, az ünnepek gondolatától pedig pár bezsongtam, de kicsit izgultam is, hogy mi lesz. Ez az egész család dolog nagyon megváltozott tavaly óta, de ehhez persze kezdtem már hozzászokni. A dolgok nagyon durván sokat változtak az elmúlt években.
- Jó reggelt! - köszöntem oda a professzornak, ahogy beértem a terembe, és megpróbáltam kiverni a fejemből a fahéj és a karácsonyfa illatát, habár nem voltak bent még sokan. Elfoglaltam egy szimpatikusnak tűnő helyet, és közben csak egy röpke, vágyakozó pillantást vetettem Bolton professzor bögréje felé. Kávééé... nekem is kellett volna egy kávé.
Kíváncsian pillantottam az asztalon lévő dolgokra. Oké, igazából az előző gondolataimtól függetlenül a Rúnaismeret órák mindig meglepően izgalmasak voltak, vagy legalábbis a többi tárgynál határozottan izgalmasabbak, még akkor is, ha olykor belegabalyodtam a mintákba és szimbólumokba. De legalább ennek a tárgynak volt értelme, nem úgy, mit mondjuk a Jóslástannak... az ember mégiscsak hamarabb összetalálkozik egy rúnával, aminek fontos a jelentése, mint valami fura jóslattal, nem?
– Jó reggelt mindenkinek! Kérlek írjátok fel a neveiteket a pergamenre, amit körbe küldtem – kezdte el aztán az órát a professzor, ahogy többen is besodródtak a terembe. Ahogy hozzámkerült a lap, én is felfirkantottam rá a nevemet, aztán előhúztam a füzetemet meg egy pennát. – A mai napon az egyiptomi hieroglifákról fogunk tanulni. Egy kis bevezető után az uniliterális, azaz egyetlen hangot jelölő jeleket gyakoroljuk majd. Ebből persze következik, hogy több hangot jelölő jelek is vannak, ám ezekről a tanév további részében beszélünk.
Hűha... izgalmasnak hangzott, habár már ekkor sejtettem, hogy nem lesz olyan egyszerű. Ahogy Bolton professzor elkezdett beszélni, úgy kezdtem el jegyzetelni, igyekezve nem elveszíteni a fonalat a sok információ között... Nincs még ehhez kicsit túl korán? Elnyomtam egy újabb sóhajt és úgy helyezkedtem a székben, hogy még kényelmesebb legyen, majd végigfuttattam tekintetemet a leírt szavakon.
– Ahogy említettem vannak egy hangot jelölő hieroglifák, illetve kettő, de akár három hangot is jelölhetnek. A magánhangzók nem jellemzőek az egyiptomira, az ugyanis mássalhangzó írással dolgozik. Amit behelyettesíthetünk az egyes hangok közé, azaz e-hang. Például, ha az mondom bnbn, akkor azt úgy olvasom ki, hogy benben. Nem tudom, hogy ez mennyire világos. Egy-egy esetben lehet magánhangzónak olvasni jeleket. Mindenki nyissa ki a 105. oldalon a könyvet! Ha nincs elég, ketten is nézhettek egyet.
Fellapoztam a tankönyvet, amiből egészen orrom felé szállt a kellemes aroma a lapok közül. Okééé... Végigfuttatam a tekintetemet a jeleken, ahogy a professzor tovább beszélt, de a szimbólumok túlságosan elterelték a figyelmemet. Höh... itt egy csibe.
Csak akkor pillantottam fel újra, ahogy Bolton professzor a kérdéseink után érdeklődött. Egy ideig még vizslattam a táblára és a könyvbe rajzoltakat, csak utána húztam magamhoz egy lapot. Hát jó... Valamiért úgy sejtem, én ebben nem fogok remekelni. Vajon lesz köztük y? Ahaaa... v sincs. Vagy csak én nem látom? A francba, miért kaptam ilyen béna nevet?
- A jelek között szerepel sima v? - kérdeztem meg végül a tanár felé pillantva, aztán visszafordultam a minták felé, aztán legalább az A betűt jelző madárkát felrajzoltam. Eddig remek.
Naplózva


Jaimie Lockwood
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2020. 12. 01. - 17:59:49 »
+4

Rúnaismeret


2001. november 27.

Nagyon szerettem a Rúnaismeretet, úgyhogy vártam a ma reggeli első órámat. Ugyanakkor ez eszembe juttatta azt is, hogy ott vannak azok a levelek a rúnákkal, amiket még tavaly év végén kezdtem el kapni. Pontosan tizenhét levél érkezett a nyár alatt, nem tudtam, hogy ennek van-e jelentősége, de a rúnák jelentése még mindig nem változott. Ugyanaz a név és ugyanúgy nem tudtam, hogy kiről van szó. Hiába olvastam el minden lehetséges könyvet, egyetlen egyben sem találtam azt a nevet. Feladtam igazából egy idő után, mert úgy éreztem, hogy nem haladok ezzel semerre. Nem tudom, hogy okos dolog lett-e volna segítséget kérni, de inkább ezt a titkot megőriztem magamnak egyelőre.
Bolton professzor érdekes témát hozott az órára, próbáltam koncentrálni minden szavára, de legtöbbször azon kaptam magamat, hogy a levelekre gondolok, amik most is ott voltak a táskámba. Azok egyszerű rúnák voltak, nem ilyen bonyolultak, mint ezek az egyiptomi jelek. Nem is a megfejtéssel volt gond, hanem azzal, hogy ki akarja, hogy tudjam annak a nőnek a nevét. Vagyis kinek a neve az, amit folyamatosan küldözget nekem valaki… belefájdult a fejem a gondolkodásba és inkább gyorsan visszatértem a jegyzeteléshez. Bolton professzor nagyon részletesen magyarázott és nem szerettem volna lemaradni egyetlen mondatról sem.
– Jól van, akkor azt kérem mindenkitől, ha van kérdés tegyétek fel, ha pedig nincsen, akkor nézzétek át a táblázatot és vegyetek az asztal közepéről magatokhoz pergament és íróeszközt, aztán próbáljátok meg a neveteket leírni a megfelelő hieroglifákkal. Mint látjátok több h és k hang is van. A ḳ vagy q jelet azok használják, akiknek van q betű a nevükben. A h hangokból viszont érdemes a sima h-nál maradni. A többiről a következő órán részletesen fogunkbeszélni, miközben egyszerűbb varázsszövegeket olvasunk. A t betűk esetében szintén kell majd még egy rövid áttekintés. – zárta le a magyarázatot Bolton professzor és mivel egyetlen értelmes kérdés sem jutott eszembe inkább elindultam, hogy szerezzek magamnak pergament és íróeszközt az asztalról.
Kicsit elveszettnek éreztem magamat ezek között a jelek között, c-t például nem is találtam, így azt ki is hagytam az egészből. Nem számított végül is, azt hiszem, Bolton professzor nyilván tudta, hogy nem fog tökéletesen sikerülni.

j-3- j-m-j rw-w-k-w-o-o-d

– Nem vagyok benne biztos, hogy jól írtam át a nevemet – mondtam Bolton professzornak, miközben odaadtam neki a pergamenemet. Úgy éreztem, mintha már órák óta csak ezzel foglalkoznék, de lehet, hogy sok idő nem is telt el. Már éppen hátat akartam fordítani neki, mikor eszembe jutott, hogy őt is megkérdezhetném a levelekről. Mármint nem konkrétan a levelekről, de ahhoz kapcsolódóan. – Bolton professzor… van annak valami jelentése, ha valaki rúnákkal ír egy levelet? Vagy régen volt valami jelentősége?  – kérdeztem végül, mert úgy ítéltem meg, hogy talán senki sem figyel most ránk, mert még mindig fordítanak.
Izgultam, hogy fog-e egyáltalán válaszolni a kérdésre, de türelmesen vártam, végül is ő jobban ért a rúnákhoz, mint én, mert ezt tanítja. Ettől még nem akartam neki semmit sem mondani a levelekről meg arról sem, hogy egy név van bennük. Csak az érdekelt, hogy ennek van-e egyáltalán valami jelentősége vagy valaki csak szórakozik.
Naplózva


Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2020. 12. 01. - 19:05:11 »
+3

ღ Ma se fogok megtanulni egyiptomiul ღ

mindenki
(2001. november 27.)


Ezek  alépcsők valami kegyetlenek. Komolyan szerintem már szánt szándékkal gonoszok, vagy pedig egyszerűen az unatkozó aurorok szórakoztatják magukat rajta, hogy a szerencsétlen diákok még véletlenül se jussanak át simán, egy lendületből a-ból b-be. Komolyan biztosan Mardekár Malazár találta ki ezt, és most valahol a sírjában kacag a nevetőgörcsöktöl, hogy hehe már megint megszivattak e lépcsők egy diákot. Nagyon remélem, hogy az egyetemen nem lesznek ilyen önműködő lépcsők. Szóval igen, eltévedtem. Na meg persze egész úton agyaltam a téliszüneten.
Egyrészt nem tudom, hogy Teddy hogy szeretné tölteni az idejét ezt mindig elfelejtem tőle megkérdezni, másrészt meg lehet nem ártana írnom végre majd egy hagyományos levelet apának. Végül is ráhozná a frászt szerintem egy bagolyposta. Lehet halászás közben találná meg a levelem és a frászt kapná tőle. A végén még beleborulna a hideg vízbe, és megfázna, vagy rosszabb esetben... Állj, állj, Sophie, stop. Már megint túlgondolom. Szóval majd írok neki egy levelet hogy lehetek-e náluk. Egyáltalán szabad ilyet írni? Csak egyszer találkoztam vele. Inkább csak megkérdezem hogy van. De az tuti, hogy Teddyvel is szeretnék együtt lenni a téliszünetben.
Végül csak sikerül beérnem a Rúnatoronyba, ahol a tekintetem meg is akad a táblára firkált izéken. Az ott egy láb lenne, és az a kis karika mögötte azt jelenti, hogy az büdös? Suttogva odaköszönök az ismerősöknek, miközben keresek egy szabad helyet, és lehuppanok Avery mellé, és halkan kifújom a levegőt.
- Tarzan tappancsára, ezek a lépcsők... - motyogom, majd kipakolom az asztalra a cuccomat és végre figyelek az órára.
Hmm őszintén semmi sem rémlik az akkád nyelvekről... Őszintén már arra sem emlészem, hogy miért vettem fel ezt az órát, gondoltam biztos menő leszek. Bár kíváncsi vagyok, hogy ha rúnákat vések egyes varázspálcákra, azokra ez milyen hatással van. Hmm, taklán meg kéne kérdezni, de a tanárokkal beszélgetni olyan ciki, még akkor is, ha Bolton professzor kifejezetten fiatalosnak néz ki.
- Jól van, akkor azt kérem mindenkitől, ha van kérdés tegyétek fel, ha pedig nincsen, akkor nézzétek át a táblázatot és vegyetek az asztal közepéről magatokhoz pergament és íróeszközt, aztán próbáljátok meg a neveteket leírni a megfelelő hieroglifákkal. Mint látjátok több h és k hang is van. A ḳ vagy q jelet azok használják, akiknek van q betű a nevükben. A h hangokból viszont érdemes a sima h-nál maradni. A többiről a következő órán részletesen fogunkbeszélni, miközben egyszerűbb varázsszövegeket olvasunk. A t betűk esetében szintén kell majd még egy rövid áttekintés.
Igyekeztem olyan arcot vágni, mint aki nagyon is érti, hogy mit kell csinálni, de igazából már most teljesen kétségbe estem. Mi van ha olyan béna a nevem, hogy nem is lehet leírni? Na jó, csak nem vagyok ennyire béna. Odahajolok Avery elé kitett könyvhöz és hunyorogva bámulni kezdem a táblázatot.


S-W-PH-IW-3-N-IW-RM-M


Ahh te jó ég ez egészen biztos borzalmasan sikerült, teljesen belezavarodtam. És nincs is V betű, azt teljesen ki is hagytam. Ahogy ezen agyalok, meg is szólal mellettem Avery.
- A te véd és elkallódott? - hajolok az írása fölé suttogva, majd elgondolkodva én is felteszem a kezemet. Tuti hülyeség lesz és be fogok égni.
- Izé. Ezeket az írásokat használták úgy is, hogy mágiához kötötték őket? Úhh ilyenekkel védhették a piramisokat? - lelkesedem fel aztán a saját hülyeségemen.
Naplózva


Sebastian Bates
Griffendél
*


V. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2020. 12. 03. - 15:48:56 »
+3

To: Bolton prof és a többiek

2001. november 27.



Túl vállaltam magam. Már megint túlvállaltam magam, annak reményében, hogy az majd legfoglalja annyira az agyamat, hogy elnyomjam magamban az állandó pánikot, hogy már megint lebukok. Ebben a tanévben legalább két ember jött már rá többé-kevésbé, hogy mi is vagyok valójában. Először is Edward, miután szó szerint számon kért a borzalmasan sikerült kviddicsedzést követően, majd pedig Mirabella Harpellnek sikerült valamennyire elszólnom magam. Úgy tűnt, hogy ők ketten nem adták tovább másoknak... vagy legalábbis szerettem volna ebbe bizni. Ettől függetlenül, ha valaki hosszabban megbámult, elkapott a pánik. Ráadásul a rosszul léteimet is egyre nehezebben rejtettem, amik a holdtölte előtti napokon rendkívül fel tudtak erősödni. Szereztem pár üveg erősítő bájitalt Roxmortsból végül, ezek valamennyit javítottak az általánosan is szörnyű állapotomon.
A kezemben a könyvekkel, a vállamon a táskámmal lépetem be a Rúnatoronyba. Bolton professzor már beszélt, ami csak azért volt ciki, mert én magam kunyeráltam be magam az órájára, anélkül, hogy felvettem volna. Nem volt tehetségem az ilyen tudományokhoz, de valahogy mégis érdekeltek... csakhogy már bőven elég fakultatív tárgyat választottam idén.
- Bocsánat... - motyogtam és beletúrtam a hajamba, ahogy egy helyet kerestem a tekintetemmel. Nem láttam jól a sok embertől, ezért szerencsétlenül keringve indultam meg s kutattam a szabad hely után. Amilyen szerencsétlen voltam az egyik székbe beleakadt a táskám és úgy rántott vissza, hogy az ott ülő vállában meg is kellett kapaszkodnom. Már meg is lepődtem volna, ha nem a háztársam, a hatodikos Nightingale lett volna, aki mostmár rendszeres áldozatommá vált, amikor bénáskodásról volt szó.
- Ne haragudj... - suttogtam és nagy nehezen leültem a mellette lévő székbe.
Miközben lepakoltam még elkaptam egy-egy fontosabb részletet az órai anyagból. Aztán, mikor a professzor megmutatta hogyan írta fel a nevét a táblára, valahogy kezdett értelmessé is váltni az egész. A tényleges megvilágosodást persze a hieroglifákkal teli táblázat jelentette. Az egyhangzós jelekre próbáltam koncentrálni, ha már abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az én nevemben nem akadt l betű sem.
- Tanár úr, az igaz, abból az irányból kell olvasni a hieroglifákat, amerre néznek? - kotyogtam bele, lényegében jelentkezés nélkül, mikor már felcsaptam a könyvet a 105. oldalon. Nagyjából ezen a ponton jöttem rá, hogy Nightingale illata mennyivel erősebb a pergamenénél, na meg az áporodott szagnál, ami amúgy is jellemző a Roxfort tantermeire.
Kicsit remegő kézzel nyúltam egy sötét kék krétáért, hogy azzal kezdjem el felírni a nevemet a pergamen közepére. Előre vettem az átírást, hogy az mutassa, milyen jeleket kell egymás mellé rajzolnom, majd a keszekusza madarakat és lábakat próbáltam egymás mellé helyezni.


S-B-3-S-T-J-3-N


B-3-T-S

Ahogy végeztem a feladattal, még egyszer átnéztem, hogy biztos jó jeleket írtam-e rá. Csupán a szemem sarkából pillantottam Nightingale feladatára, amitől csak engedtem, hogy még inkább hatással legyen rám az illata. Inkább csak megköszörültem a torkomat és felálltam, hogy megmutassam a lapot a professzornak.
Naplózva


Hugo Theron
Hollóhát
*


night owl

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2020. 12. 07. - 16:26:48 »
+2

magam leszek a zúzmara, a hóval olvadok

elillanok, akár a tél, akár a sóhajok

MMI. XI. XXVII.


Nem igazán van kedvem most az órához. Valahoyg a nyáron történtek óta nem nagyon érdekel a tanulás, egyszerűen csak túl akarok esni a dolgokon. MÉg akkor is, ha kíbnomban és unalmamban elolvastam az összes szakirodalmat az egyitomi hierogrifákról, mert már nem tudtam mit kitalálni. És Szerencsétlen Meadow szeme is biztos keresztbe áll a sok keresztrelytvénytől ammit hangosan vele diskurálva oldottam meg. Még jó, hogy a varázs keresztrelytvények néha feldobják az unalmas skandi sémákat. De visszatérve a tanulásra már nem érdekelt úgy, annyira, mint amikor Amy is itt volt.
Elnyomok magamban egy sóhajt, és közben igyekszem kizárni a gondolatot, hogy idén ezen az órán egy teremben kellett volna lennem Amyvel, de hát ő már nyár vége óta a Mungóban rohad. Mert mást nem tud csinálni az ember az elmeosztályon, csak vegetálni, és bomlani. Keserűen gondolok arra, milyen nagy pazarlás a tudat elvesztése, önmagunk kifordítása, főleg ha valakinek majdnem olyan jó agya volt, mint a nővéremnek. Sokkal jobb életet érdemelt volna. Csodás karriert, remek eredményeket. És most ő bent pusztul egyre jobban, én pedig itt vagyok, az órákon és tanulok úgy, ahogy nek kellett volna. Bennem meg egyre jobban mar a bőröm alatti gyűlölet szürke karma, és az, hogy rettenetes ember voltam vele. Rám tapad a keserűség, és az árnyékomba fúrva magát kúszik minden nap utánam. És nem tudom levakarni. Erre ugyan úgy nem lesz gyógymód, mint Amy menthetetlen állapotára. Ettől pedig ordítani tudnék.
Kellően borús hangulattal ülök le a még üres terembe, mert én tökéletesen pontosan időben érkezem, majd szépen kipakolom magam elé a füzetemet, a gondosan ápolt, szép állapotban lévő pennámat, és kinyitom a füzetemet egy üres odalon, miközben ujjaimmal végigsimítok a tollamon. Szép ezüstszürke volt, talán a legszebb a gyűjteményemből. Amy pennái is szépek voltak, egészen addig míg tönkre nem tettem őket, mert nekem mindig a legolcsóbbat és a legvacakabbat
vették meg anyámék. Amy meg azután hogy az összes íróeszközét tönkre tettem megvette nekem ezt.
Hülye Amy.
A gondolataimból a beszállingózó diákok zökkentenek vissza, én meg kihúzom magam szálegyenesre, mert a magabiztosság elnyomja a bennem hömpölygó önutálatot. Amint Bolton professzor elkezdi felírni a nevét, már magamban betűzöm is a hierogrifák jelentését, és elégedetten bólogatok, amint a tudományos átírása tökéletesen egyezett az én gondolataimmal.
Visszabámulok a füzetembe, ami feleolyan lassan telik meg az írásommal, mint mondjuk tavaly meg tavalyelőtt. Nem mintha szükségem lenne rá, általában megjegyzek mindent amit az órákon mondanak. Írni szeretek, szeretem ahogy fonódnak egymásba a betűk és agóz agy egyik legnagyszerűbb funkciója, az írás, ahogy az emberben összeállnak a szavak, és azt képesek vagyunk leírni. De ez sem szórakoztat úgy, mert nincs senki akit le kellene győznöm.
Hallgatom fél füllel Bolton professzor szónoklatás, és miután türelmesen megvárom, hogy a monológjának a végére érjen, magasan felnyújtom a kezem, és türelmesen a soromra várva felteszek egy kérdést.
- Professzor Úr, az igaz, hogy az egyiptomiak azért akarták a paraszttól a fáraóig felvésni valahova a saját nevüket, mert hittek a halhatatlanságban? Ha valakinek elvették a nevét és elpuszíttották azt amire ráírta, akkor a hitük szerint nem kerülhetett a Túlvilágra? - fogalmazom meg a kérdést, miközben feleszmélek, hogy egy hollóhátas lánytársam, Lockwood mellett gubbasztok. Kezembe veszem a pennámat és a pergament kisimítva magam elől rajzolgatni kezdem rá a nevemet. - A tudat megőrzésére nem találtak ki semmit? - teszem fel megint a kérdésem ha már így elgondolkodtam. Nem mintha meg lehetne menteni Amyt. Ő már csak egy biológiai halmaz, tudat nélkül. Már megint túl sokat gondolkodom.
Mostanában még inkább sokat.



h-w-g-w


w-r-i-w-n


t-h-r-w-n


Na Amy, most már én is halhatatlan leszek.
Amint elkészülök a pergamennel, körbelesek, hogy nekem sikerült-e először készlennem, vagy más beelőzött. Amy biztosan megelőzött volna. De ő már nincs itt. És nem is lesz. Soha többé.
Naplózva


Sage Bolton
Tanár
*****


Rúnaismeret és Alkímia professzor

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2020. 12. 13. - 10:33:19 »
+4

RÚNAISMERET:
Az ókori írások


2001. november 27.



Tudtam, hogy nem egyszerű az egyiptomi írás. Jóval bonyolultabb abc volt, mint mondjuk a rúnaírás esetében. Ezért sem akartam túl mélyen érinteni a témát, ráadásul a nevük leírásánál készen álltam, hogy minden létező segítséget megadjak, amit csak lehetett. Ezért hát megálltam az asztal végénél, hogyha kell, csak szóljanak és odasétálhassak segítséget nyújtani.
Végig néztem a társaságon. Annak kifejezetten örültem, hogy olyan diákok is megjelentek megint, akik alapvetően nem járnak az órámra. Tavaly is ilyen volt, amikor elvittem őket arra az osztálykirándulásra a Skandináv Mágiatörténeti múzeumba. Idén is így terveztem, de a Szeszély miatt az egész óra engedélyezése sokkal bonyolultabb lett volna. Így egyelőre nem próbálkoztam tovább.
– Kiváló kérdés, Noah – bólintottam a hatodikos griffendéles szavaira. – Nos ez nagyrészt attól függ, hogy milyen felületre írtak. Nem volt rá egy tényleges szabály. Valamelyiken vízszintesen, valamelyiken függőlegesen helyezkedik el, így lényegében minden írásmód helyes. – Közben végig sétáltam közöttük, de a megoldásokat csak az óra végén akartam teljes mértékig értékelni.
A későnk, Mr. Bates kérdése is hasonlóan jó volt és egy kis magyarázatot is érdemelt. Így visszasétáltam a táblára, hogy megint megmutassam a nevemet, amit korábban írtam.
– Ahogy látjátok az én hieroglifáim balra néznek, azaz balról jobbra kell olvasni. Ha fordítva lennének, akkor jobbról balra. Egyébként ez utóbbi a gyakori, mint a közel-keleti írások esetében sokszor. – Magyaráztam. – A kiváló kérdésekért fejenként plusz két pontot adok a Griffendélnek.
Ezután végig sétáltam a többiek között. Ekkor érkezett Hugo kérdése is nagyjából.
– A név kérdés jóval bonyolultabb, de valóban az egyik legfontosabb mágia típus az ókori Egyiptom területén a névmágia volt. Akinek a nevét felírták, azt nem felejtették el, éppen ezért volt fontos, hogy a sírba sétálva olvassák fel azt, így halott a Túlvilágon még több jóhoz jutott. Akinek fennmaradt a neve, az elpusztíthatlannak számított. – Magyaráztam el, és elvéve az egyik nem használt tankönyvet bele is lapoztam. – Erről van egy részletesebb leírás a 107. oldalon, szorgalmiként lehet belőle írni esszét, aki megteszi, öt pontot szerez a házának. – Tettem hozzá. – A tudat ennél jóval összetettebb kérdés és olyan értelemben nem is létezett Egyiptomban, mint nálunk. A lét alapjának a szívet tekintették, a szívnek kellett biztonságban lennie és a Túlvilágon ezt mérlegelték, mikor eldöntötték, hogy a lélek jogosult-e a belépésre. Két pluszpont a jó kérdésért.
Már igen csak az óra vége felé jártunk, mikor Avery is megszólalt. Láthatóan kicsit belezavarodott a jelekbe, ezért odaléptem mellé és belenéztem az addigi feladatába.
– A v hangot a waw jelöli. A szótól függ a kiolvasása, valamikor v-nek olvassuk, például a szavak elején, de máskor ó-nak vagy ú-nak is lehet. A te esetedben a v helyére a wawot kell tehát írni. Az y-t pedig a joddal tudod helyettesíteni. – mondtam, aztán felnéztem a többiek felé. – Mivel lassan itt az óra vége, akinek nem sikerült befejeznie, az adja le házinak ezt a feladatot. Természetesen, ha gondot okoz, keressetek meg nyugodtan bármikor. Akik megvannak, azokét most végig nézem.
Először Noah-hoz sétáltam oda.
– Ez egy tökéletes megoldás. Örülök, hogy bátran használta a rw hangot. Öt plusz pont.. – Tovább sétáltam Jaimie-hez, aki szintén végzett a feladattal. – Ez is egy jó megoldás, annyi hiba van csak, hogy az o-kat is w-nek írd az átírásnál. – Tettem hozzá. – Öt pluszpont a Hollóhátnak. – Mielőtt még tovább mehetettem volna egy halom kérdést zúdított rám a kisasszony. A többiek annyira bele voltak merülve a beszélgetésbe vagy a feladatuk ellenőrzésbe, hogy úgy sem figyeltek ránk.
– Szerintem nincs különösebb jelentése. Most viszont, hogy már csak szűkkörben használnak rúnákat, egy titkos írásként használható. – Válaszoltam, bár fogalmam sem volt, honnan jöhetett ez az egész. Talán egy regénybe olvasta. – Kivéve persze, ha szándékos rúnamágiával akarták ellátni a levelet. – Még egy pillantást vetettem Jaimie-re, aztán szép lassan tovább is álltam.
Sophie volt a soronkövetkező.
– A Sophie végén az iw jel nem jó. Mert az két hang, neked csak egy jod kell oda, a Vanheim elejére meg a waw ahogy Averynek is mondtam. Látod, ide is van írva a tankönyvbe, hogy a waw az v hangot is jelöl. – Mutattam a 105. oldal táblázatára. – Három pont a Hugrabugnak. – Magyaráztam, de akkor jött egy újabb kérdés a lánytól. Így azt is megválaszoltam gyorsan úgy, hogy a többieknek is egyértelmű legyen. – A hieroglifákat a leggyakrabban mágikus szövegekhez használták. Minden halotti szöveg, amit a piramisokba is felvéstek mágikus szövegek. De nem, nem a piramis védelmét szolgálták, hanem a halott túlvilági útját biztosították. Két pluszpont a Hugrabugnak – Tettem hozzá és elindultam tovább. Ezúttal Noah szomszédja, Sebastian volt a soros, aki eddig bogarászott még a lapjával.
– Újabb tökéletes megoldás. – Mondtam és felemelve a lapot még egyszer ellenőriztem. Nem volt túl szép íráskép, de azért láthatóak voltak a hieroglifák jellegzetességei. – Öt pont a Griffendélnek.
Végül Hugohoz is odaléptem. Felemeltem a lapot és bólogatva ellenőriztem a hibátlan megoldást. – Tökéletes, Hugo. Csak így tovább. – Adtam vissza a lapot. – Öt pont a Hollóhátnak. Avery, te a próbálkozásért kapsz három pluszpontot. – Tettem hozzá a lány felé nézve. – A házi feladat tehát, hogy aki nem fejezte be a neve átírását az tegye meg, óra elején ellenőrzöm következő alkalommal. Mindenkit kérek, hogy egyszer-kétszer olvassa át a abc-t, hogy legalább tudja, mit hol kell benne keresni. A 107. oldal névmágia elolvasása és az abból írt esszé szorgalmi feladat, plusz öt pontért.
Visszaléptem az asztal végéhez.
– Köszönöm az aktív részvételt. Akinek kérdése van keressen órák után bármelyik napon az irodámban.

Köszönöm a játékot!

Naplózva


Sage Bolton
Tanár
*****


Rúnaismeret és Alkímia professzor

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2021. 11. 21. - 09:02:18 »
+3

RÚNAISMERET:
Titkos írások


2002. november 21.



Csendes, őszi nap volt. Éppen csak csepergett odakint az eső és kellemesen kopácsolt a rúnatorony üvegablakain. Az órára felkészülve már felvázoltam egy táblázatot, mielőtt megérkeztek volna a diákok, így ha valaki belépett a terembe, azonnal láthatta a számok és betűk sokaságát a zöld felületen. A kezemről letörölve a krétát, figyeltem, amint éppen helyet foglalnak, aztán megköszörültem a torkomat.
Szokás szerint U-alakba voltak rendezve az asztalok, így középen ácsorogtam. Épp csak a kezemet emeltem fel, hogy fejezzék be a beszélgetés és a pakolászást. Szép lassan csend lett, megint csak az eső kopácsolása hallatszott.
– Jó reggelt mindenkinek! – köszöntöttem őket mosolyogva. – A mai napra nem lesz szükségetek tankönyvre, éppen csak a pergament és pennát vegyetek elő vagy hagyjátok az asztalon. Minden más mehet a táskába. – Folytattam és a táblához közelebb léptem.
Megfogtam a krétát a kezembe és megmutattam a táblára felírt szöveget. Kriptográfia, állt nagy betűkkel a sötétzöld felület közepén. A betűim szokás szerint girbe-gurbák voltak, de azért nem kevésbé olvashatatlan.
– A mai témánk a kriptogárfia. Azaz a titkosírás. – Magyaráztam és végig túrtam a göndör tincseimet. Ettől persze csak még idiótábban néztem ki és már megszoktam, hogy a legtöbb diák nem tekint felnőttnek, de néha-néha még tanárnak sem… ahogy Belby professzor sem, aki ezt rendszerint az orrom alá is dörgölte. – A titkosírás lényegében azért alakult ki, mert az emberek bizalmas üzeneteket akartak eljuttatni távolabbi vidékekre. Éppen emiatt folyamatosan fejlődött, rengeteg változata alakult ki. – Folytattam végül. – Esetleg vannak olyan titkos írások, amit ismertek? A legjobb, ha elmondjátok a nevét és hogy mit tudtok róla. Ha kell kiegészítem.
Megvártam, míg jelentkeznek. Ha pedig végeztek, folytattam a mondandómat. A felrajzolt táblázatra böktem, ami lényegében számokat párosított betűkhöz. Ékezetmentes betűkhöz, ám ez nem feltétlenül jelentett probélmát, ha az ember nagyon üzengetni akart vele bármilyen nyelven. Habár a táblázatot át lehetett alakítani úgy, hogy más nyelveknek is megfelelhessen.


– Ez az úgynevezett Polübiosz-négyzet. – Mondtam. – Nem kell lemásolnotok, de ezzel fogunk ma dolgozni. – Folytattam és kicsit megköszörültem a torkomat, megvárva, hogy letegyék a pennákat. Aztán odaléptem az asztalomhoz, hogy felvegyek egy kupac rejtjeles szöveget. – Ez az ABC huszonöt betűjét tartalmazz táblázatba foglalva. A sorok és az oszlopok összeolvasásából álló kétjegyű kóddal kapjuk meg a betűt. Az oszlop számai az első jegyei a kódnak, a sor számai pedig a másodikak.
Végig néztem rajtuk, hogy értik-e, amit magyarázok. Persze a feladat közben amúgyis rá fog jönni mindenki, miképpen is kell a táblázatot alkalmazni. Lenéztem a kezemben tartott pergamen csíkokra. Összesen négy jegyzet volt. Úgy gondoltam ennyi elég lesz két-két fős csoportok számára. A Rúnaismeret csak választható tárgy volt, így kötelezően senki sem vette fel. Persze az ilyen jellegű órákat sokkal könnyebb volt megtartani ebben a formában, gyakorlati feladatokkal.
– A táblátzatot Polübiosz, görög történész találta felé. A Kr. e. 2. században élt, így tehát az eredeti táblázatot görög betűkkel töltötték meg. Ez már egy modernizált verziója az akkori írásnak. – Magyaráztam tovább. Nem akartam őket kínozni olyan kérdésekkel, hogy ki az a Polübiosz. Arra ott volt a Mágiatörténet óra, hogy száraz tényeket soroljanak fel. Bizonyára amúgy is tanultak vagy tanulni fognak róla. – Huszonöt betűt említettem ugyebár. Mint látjátok a J hang nem szerepel rajta. Ezt az I-vel egyesítették.  
– Most kettesével, legfeljebb hármasával üljetek légy szíves. És kaptok egy-egy pergament, rajta egy rövid üzenettel. A lényeg, hogy fejtsétek meg az óra végéig és mondjátok el, mire jutottaktok. – Magyaráztam tovább és az első páros elé letettem a pergament rajta a következő üzenettel:

1-1 3-1 1-2 4-5 4-3  1-2 4-5 3-2 1-2 3-1 1-5 1-4 3-4 4-2 1-5

A második csoport elé egy rövidebb üzenetet tettem.

3-2 4-2 4-3 3-3 3-4 4-2 4-2 2-4 4-4

Aztán már léptem is a harmadik csoporthoz és lepakoltam a következő feladatot eléjük.

1-4 3-4 4-2 2-4 1-1 3-3  1-2 1-5 3-1 1-2 5-4

És végül az utolsó feladat is kiosztásra került.

2-3 3-4 1-2 3-4 4-2 1-3

– Kérek mindenkit, hogy az elkövetkezendő húsz percben fejtse meg a feladatot. Ekkor végig fogok menni, mondjátok el, milyen megoldásra jutottatok. – Mondtam és leültem addig az asztalom mögé, hogy kivárjam mi történik. Ha kérdés volt, persze odasétáltam és megnéztem, mi okozta a gondot. De egyébként óra végén szép lassan végig mentem minden csoportnál és megkérdeztem, mire jutottak.



Tudnivalók:
- 2021. december 2-ig van lehetősége mindenkinek reagot írni.
- Megjelenés: +5 pont
- Mulasztás: -5 pont
- Órai munkával szerezető plusz pontok: maximum +5
Naplózva


Charlie Oswin
Mardekár
*


VII. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2021. 11. 24. - 17:01:06 »
+2

rúnaismeret
- Hugo & mindenki -


2002. november 21.


Unottan sodorgattam a talárom zsebében a cigarettát, amit legszívesebben az ajkaim közé kaptam volna. Nem sok kedvem volt iskolában lenni, órán ülni... inkább aludtam volna. Valahogy rám talált ez a furcsa álomkór, ami rendszerint tél végéig maradt is, de a farkaskórság, mintha ezt tovább erősítette volna. Csak bevackolni szerettem volna magam a takaróm alá, ahol nem éri a hideg a fülem hegyét.
A mellettem ülő hollóhátas fiúra pillantottam. Valami Hugo. Láttam már vagy ezerszer, de sosem beszélgettünk igazán. Ma is csak annyira méltattam, hogy: - Leülhetek ide? - És akármit is válaszolt, én leültem. Ez volt az egyetlen szabad hely, amikor beértem.
Valójában egészen szerettem a Rúnaismeretet, még ha most legszívesebben menekültem is volna. Végül előre dőltem, megtámasztottam az állam a karomon, és megpróbáltam figyelni.
-  A táblátzatot Polübiosz, görög történész találta felé. A Kr. e. 2. században élt, így tehát az eredeti táblázatot görög betűkkel töltötték meg. Ez már egy modernizált verziója az akkori írásnak. - Magyarázta, én pedig a táblára pillantottam, ahol látható is volt a minta. Izgalmas... majdnem izgalmas. Éreztem, hogy le akarnak csukódni a szemeim. - Huszonöt betűt említettem ugyebár. Mint látjátok a J hang nem szerepel rajta. Ezt az I-vel egyesítették. 
Ne horkants fel Charlie!
Próbáltam észnél maradni. Kihúztam magam és megütögettem az arcomat, talán a kinti csípős hideg képes lett volna rendesen felébreszteni.
-  Most kettesével, legfeljebb hármasával üljetek légy szíves. És kaptok egy-egy pergament, rajta egy rövid üzenettel. A lényeg, hogy fejtsétek meg az óra végéig és mondjátok el, mire jutottaktok. - Jegyezte meg a professzor... vagy Sage. Ki hogyan hívja. Elég laza pasas volt, nem  cseszegetett vagy szigorúskodott. Csak azt várta el, hogy az óráján jelen legyünk.
Hugora pillantottam.
- Leszünk egy csapatban? - Ha igent mondott, magam elé húztam a pergament, amin a feladatunk szerepelt.

1-1 3-1 1-2 4-5 4-3  1-2 4-5 3-2 1-2 3-1 1-5 1-4 3-4 4-2 1-5

- Az 1-1 az egy A, a táblázat szerint. - Mutattam a táblára. - Az 1-2 az egy B. Jaj... a 3-1-et kihagytam az egy...egy... L. - Megköszörültem a torkomat. - Szóval Alb...
Segítségkérően néztem Hugora, mert nem igazán volt kedvem folytatni, ő meg olyan okostojásnak tűnt eleve, szóval kicsit közelebb lökdöstem hozzá a pergament, nem mintha az "alb" kezdésből nehéz lett volna kitalálni a folytatást.
- Csak nyugodtan vesd bele magad. Dőltem végül hátra a székben, várva a csodát.
Naplózva

Winston L. Smith
Griffendél
*


Winnie

Elérhető Elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2021. 11. 28. - 16:11:41 »
+3

●●●●●●

R Ú N A I S M E R E T
2002. november 21.


●●●●●●

Késve értem oda az órára. Nem sűrűn fordul velem elő ilyen, ezért kicsit idegesen sétáltam el a többiek mögött, hogy az utolsó üres helyre lehuppanjak, éppen Charlie Oswin másik oldalán. Csak ekkor szúrtam ki a táblán lévő ábrát. Igazából egy táblázat volt, tele számokkal és betűkkel, de még túl hevesen vert a szívem, hogy megértsem miről is szólt ez az egész.
– Huszonöt betűt említettem ugyebár. Mint látjátok a J hang nem szerepel rajta. Ezt az I-vel egyesítették.  – Magyarázta Bolton professzor, miközben a füzetemet is sikerült kiráncigálni a táskámból, meg egy darab grafitceruzát, hogy egyáltalán jegyzetelni tudjak, bár sok értelme nem volt. Fogalmam sem volt, miről van szó és mit nézünk, Oswin meg pont semennyit nem jegyzetelt, hogy ki tudjam nézni az előzményeket a soraiból.
Sóhajtottam egyet és hátra dőltem. Inkább csak koncentrálni próbáltam, elnyomva magamban a tényt, hogy a Szeszély miatt beragadtam az egyik vécéfülkébe, ahol Marie elől bujkáltam. Az elmúlt napokban örömét lelte abban, hogy engem piszkál azért, mert megpróbáltam megvédeni egy halom lánytól, akik éppen bántani akarták. A szünetben éppen ezért kerültem a zsúfoltabb folyosókat, a vécé meg alkalmas volt arra, hogy olvassak egy-két szép verset.  A Holdhoz sorai még ott csengtek a gondolataim mögött:

"Hold, mit látott angyali,
Pilácsod,
Kihunyt tán fénylő világod?"
"Ó, gyakran hosszan bámultam ám
Fennkölt virágot,
Fájó, ádáz, éj-nappali
Gyakoriságot."


Kicsit megráztam a fejem és megpróbáltam koncentrálni. Főleg akkor, amikor elkezdte Bolton professzor kiosztani a feladatot. Megköszörültem a torkom és elfordultam Oswintól, mielőtt kiszemelne magának, így viszont az az ijesztő csaj maradt. Baldron.
– Hello… – köszöntem és magunk elé húztam a kettes számú papírt.

3-2 4-2 4-3 3-3 3-4 4-2 4-2 2-4 4-4

Ez állt rajta és nagyjából rájöttem, hogy hogyan is kéne nézni a táblázatot. A bezavaró csupán az volt, hogy függőlegesen és vízszintesen is számok sorakoztak. Nem tudtam melyik irányba kell nézni.
A 3-2 ezen az elven lehetett M és H is. Attól függően melyik sort tekintjük előrébb valónak. A 4-2 meg I és R is. Megráztam a fejemet... valahogy nem akart a fejemben összeállni ez az egész. Ezért is lett volna jobb, ha ideértem volna az óra elejére. Kellemesebb lett volna, mint mondjuk az ajtóval küzdeni a mosdóban.
Megint megköszörültem a torkomat: – Vagy Mr-rel kezdődik vagy Hi-vel indul. – Magyaráztam, bár elég egyértelmű volt, melyik tűnik könnyebben kiejthetőnek. – Mr… s… n… o… rr.. i… Mrs. Norris? Az nem Frics macskája? – Pislogtam a lányra, ahogy az első elképzelésem szerint felolvastam nagy nehezen a kódot.
Naplózva

Dominic R. Monstro
Mardekár
*


a túl szőke srác

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #12 Dátum: 2021. 11. 30. - 17:49:40 »
+1


rúnaismeret

Mindenki

2002. november 21.



Unottan támasztottam meg az állam a tenyeremben. Nem volt bajom Bolton professzorral, messze a legjobb arc volt a tanári karban… csak éppen az órája nem különösebben foglalt le. Tudtam, hogy vinnem kell valamire és teljesítenem, mert ez legalább annyira elvárás volt, minthogy feleségül vegyem Aerith-t.
– Ez az ABC huszonöt betűjét tartalmazz táblázatba foglalva. A sorok és az oszlopok összeolvasásából álló kétjegyű kóddal kapjuk meg a betűt. Az oszlop számai az első jegyei a kódnak, a sor számai pedig a másodikak. – Magyarázott Bolton, de valójában már percekkel korábban elvesztettem a fonalat. Túl sok volt a szám és a betű. Ezért a táblára nem is igazán néztem, tudtam, hogy úgysem érteném meg.
–  A táblátzatot Polübiosz, görög történész találta felé. A Kr. e. 2. században élt, így tehát az eredeti táblázatot görög betűkkel töltötték meg. Ez már egy modernizált verziója az akkori írásnak.
Kelletlenül írtam fel, hogy Polübiosz, táblázat, Kr.e. 2. század. Próbáltam úgy tenni, mint aki figyel, de az utóbbi időben egyre nehezebben ment. Louis-t hetek óta nem láttam, Aerith is aggódott érte, szóval a napjaink nagy része azzal telt, hogy a legjobb barátunkon agyaltunk. Jason ugyan utána ment, de még semmi hírt nem kaptunk róluk, ezért most már sokadik alkalommal az órákon sem jelent meg.
–  Most kettesével, legfeljebb hármasával üljetek légy szíves. És kaptok egy-egy pergament, rajta egy rövid üzenettel. A lényeg, hogy fejtsétek meg az óra végéig és mondjátok el, mire jutottaktok.
Megint megköszörültem a torkomat. Próbáltam közelebb húzódni Aerith-hez, a másik oldalról már úgyis betalálta Wilson. Az a gyerek… az a Smith. Apám ismerte az apját, néha-néha iszogattak is közösen. Ezen kívül nem sokat tudtam róla, az ő húgát ugyanis nem kellett elvennem, így megismernem sem kellett különösebben a családot.
– Csá Wilson… – intettem oda. Igazából már akkor kiszúrtam, mikor késve érkezett meg. – Ha nem gond, ezt a sok számot rátok hagyom. – Vigyorodtam el és átkaroltam Aerith vállait sokat mondóan. Így pont meg tudtam annyira tartani, hogy még rálássak a kettes számmal illetett pergamenre és a rajta pihenő bődületes számsorra.

–3-2 4-2 4-3 3-3 3-4 4-2 4-2 2-4 4-4

Ezen a ponton pedig biztos is volt, hogy ez nem nekem való óra, de persze Baldron unszolásának köszönhetően felvettem. Megértettem, most is csak több időt akart velem tölteni, mert mégis csak én voltam a jövendőbeli férje, na meg élete elcseszettül nagy szerelme. Mármint nem… de egymásra kényszerítettek minket. Nyilván ő is jobbnak látta, ha beletörődünk.
A ceruzám végét kezdtem el rágcsálni, miközben Wilson szövegelését figyeltem. Valahogy jobban összetette nálam logikailag a feladatot, pedig eleve késve ért ide. Irigyeltem. Nekem ez egész egyszerűen nem ment.
– Vagy Mr-rel kezdődik vagy Hi-vel indul. – Magyarázta és valami furcsa makogással folytatta. –  Mr… s… n… o… rr.. i… Mrs. Norris? Az nem Frics macskája?
Vállat vontam, nem mintha engem bárki is kérdezett volna, nyilván Wilson is rájött, hogy nem én fogom megoldani ezt a feladatot.
– Biztosan ez a megoldás. Egyértelmű. – Böktem oda, csakhogy úgy tűnjön, mintha részt vennék az órán. Aztán már jött oda Bolton professzor, hogy megtudakolja az eredményt: – A megfejtés Mrs. Norris. – Közöltem, mintha én dolgoztam volna vele.
Naplózva


Aerith Baldron
Mardekár
*


She's a Killer Queen

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #13 Dátum: 2021. 12. 01. - 17:17:34 »
+1

Don't worry

I ____ you too

MMII-XI-XXI

to;Dominic || zene: ribs || outmood: creme||


Anniyra nincsen kedvem ma ehhez az órához, még Sage bájos hajszálai se érdekelnek, mert... Mert egy nagy retek az egész. bal lábbal keltem fel, vagy mi a halál, de már reggel is mindekivel ordibáltam a lányöltözőben, pedig egészen kedves is szoktam lenni. Egyszerűen csak felőröl az, hogy minden el van döntve az életemben, és még ennek a tetejében szenvedek azért is, hogy elfojtsam a DOminic iránti érzéseimet,és nem mellesleg még betegre aggódom magam Lujzi miatt is. Komolyan úgy érzem, az egész minden teher az én vállamon van, miközben helyt kell állnom, mint prefektus és mint egy jó diák, aki kötelességtudóan tanul. Már a balett sem érdekel anynira, csak azért se járok már az óráimra, hogy ezzel is tüntessek apáék ellen. Szeretem a táncot, élvezem a színpadot, de egyáltalán nem fogok tudni így teljesen száz százalákosan odafigyelni semire. Múltkor is elrontottam egy mozdulatot, ami miatt jegelni kellett a rossz bokámat. Utálom ezt, utálom, utálom, utálom. BAH. Az egész életem ebben ​az időszakban egy óriási BAH volt, habbal a tetején, és mindennek a tetejében az eperdarab meg Dominic volt.
Csak ledobom magam egy padra és muforc, olyan sneki se szóljon hozzám, mert kinyírom fejjel bámulok magam elé, a toll hegyével piszkálva a padot. A fene vigye el az oktatást, állandóan órám vannak, és mindig be kell rá ülnöm, és ez egy megveszekedett mókuskerék, ami nem bír sosem leállni, mert képtelen még ez a nyamvadt iskola is egy napos betegszabadságra menni, a hétvégék meg arra jók, hogy megtanuljak mindent a következő hétre. Fáradt vagyok, nyűgös vagyok, és lehet még meg is fog jönni, hogy azzal a problémámmal is csak megkeserítsem mindenkinek az életét.
Annyira bámulok magam elé, hogy Sage dumálását se nagyon fogom fel, és Winstonnak meg Monstronak is csak egy morcos dünnyögés jut, még akkor is, ha közben elolvadok attól, ahogy DOminic átkarolja a vállamat. A fene vigye el azt a rohadt csókot, meg az eljegyzést meg az egész merlinverte bolygót. HÉÉÉ KI AKAROK SZÁLLNIII!! Nem érdekel a rohadt titkos írás, dugja a fenekébe, Bolton!
Esetleg vannak olyan titkos írások, amit ismertek? A legjobb, ha elmondjátok a nevét és hogy mit tudtok róla. Ha kell kiegészítem - de csak van kötelességem, így hát nyújtom a kezem és benyögök valamit, ami az eszembe jut.
- Van valami Achiram titkosírás, ilyen fura kockaszerűségekkel - vonom meg a vállamat, majd lassan elénk kerül valami titkosos szöveg is, mire én ismét felsóhajtok, és igyekszem nem túl vörös lenni DOminictől.
– Ha nem gond, ezt a sok számot rátok hagyom - mondta Monstro, mire én csak felsóhajtottam.
- Nem is vártam mást, Dominic - szólalok meg, majd beképzelten kihúzom magam, és a papírt kezdem el nézni. Csak számok meg hülye betűk. Da így olvasom akkor például kijön az, hogy Dominic. Egyébként kinek az ötlete volt ez? úgy néz ki, mint nagyanyám bingója. Szememmel követem a betűket, miközben ott dünnyög mellettem Winston is.
- Vagy Mr-rel kezdődik vagy Hi-vel indul. Mr… s… n… o… rr.. i… Mrs. Norris? Az nem Frics macskája?
- És egy Ssss, Smith, egy ess - teszem hozzá, mert már elkezdtem vesztíteni a türelmem. -  Nem, Smith, az Hagrid kutyája - sóhajtok fel drámaian és megrázom a fejem, mintha engem sértett volna meg, aztán csak sóhajtok egyet. - Igen, ez Mrs. Norris... Sóhajtom, majd kétségbeesetten bámulok fel Boltonra, hogy legyen vége az órának hadd szökjek ki ebből a világból, egyenesen a takaróm alá, hogy karamellát tömjek magamba. Vajon hányszor fogom leírni a füzetembe Dominic titkosított nevét?...
Naplózva


Hugo Theron
Hollóhát
*


night owl

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #14 Dátum: Tegnap - 13:58:50 »
+1

α ︱t ö b b i e k︱ α

β︱I'm breathing in the chemicals︱β


Ω time 20021221beat: donuts Ω


Szeretem a Rúnaismeretet, bár kicsit bánom, hogy se Alfonz se Beth nem lesz jelen az órán. alahogy Alfonz fura hülyeségei is kezdtek a mindennapjaim részévé válni, miközben Beth-szel olyan furcsán érdekes lett a kapcsolaton. Éreztem valami melegséget a szívemben, hogy ha ránéztem, akkor csak zavartan tudtam pislogni ki a fejemből, és a hajtincseimet piszkálgattam. Szerettem volna elmondani neki, hogyan is érzek, de féltem, hogy csak még jobban összezavarnám ezt az amúgy is zavaros kapcsolatot. A nyár amit mellette töltöttem különleges és szép  volt, amikor elszöktem otthonról nem is vártam semmit az élettől, csak egy fedélre vágytam és ételre, de Beth otthont adott, egy meleg barátságos otthont, amiért nem lehettem eléggé hálás. Bár talán a horror film maratonokat nem kifejezetten élveztem, és többet voltam a takaróm alatt, mint hogy nézzem a képernyőt még ezek is kellemesek voltak.
leülök valamelyik padba, miközben izgatottan várom milyen lesz a mostani óra. Izgalmas és szeretem, ahogy mindenféle újabb dolgokról tanulunk, amik tényleg bűvítik a tudásomat. Kíváncsi vagyok látezik-e olyan írás, vagy rúna ezen a földön, ami ha meg nem is gyógyíthatja, de legalább egy kicsit enyhíti Amy szenvedését. Fájdalmas rágondolni, a szívem is belesajdul. hogy még azt sem tudja, hgy miért szemved, mitől ilyen és minden nap csak ez a végtelen kör sodorja tovább a következő éveiben is. És mindez miattam, mert akkor is megvédett engem, amikor én a legrosszabb tetsvér voltam a világom. Szörnyű gondolataimból csak Oswin zökkent ki, aki mellém sodródik, és csak úgy bámulok rá, párás tekintettem, mintha csak egy szellem lenne.
- Ühm. Aha. Szia - moytogom magam elé, miközben Bolton professzor is megkezdi az órát én pedig kissé mélabúsan figyelek, a srác mellett, akit nagyjából látásból meg zajforrásból ismertem.
 A titkosírás lényegében azért alakult ki, mert az emberek bizalmas üzeneteket akartak eljuttatni távolabbi vidékekre. Éppen emiatt folyamatosan fejlődött, rengeteg változata alakult ki. Esetleg vannak olyan titkos írások, amit ismertek? A legjobb, ha elmondjátok a nevét és hogy mit tudtok róla. Ha kell kiegészítem.
Azon gondolkodom, hogy a nővérem erre mit válaszolna, ő is imádta az órát de igazából csak olyan kamaszosan rajongott Boltonért is. Szegény, most már azt se tud. Megrázom a fejem, és felteszem a kezem, hogy ha sorra kerülök Baldron után én is mondjam a válazsom.
-Trithemius apát írt egy könyvet, ami a Steganographia volt.  A könyve egyes részei azonban olyan titkosak, hogy még egy részét ma se tudták megfejteni. A másik könyve a Clavis Steganographiae volt, melyben 50 féle titkosírás kulcsát adta meg. Ebben a műveb olyan írásokat gyűjtött össze, amik nem voltak olyan feltűnően titkosak, és már gyanűmentes üzeneteknek néztek ki. Például az a-ból v, az e-bõl a lesz. Elõnye a felismerhetetlenség, hátránya, hogy csak viszonylag kis üzenetek továbbíthatóak így - hiszen minden egyes betûbõl egy szó lesz -, valamint nehéz megírni az álcázó szöveget - ahogy befejezem elégedetten húzom ki magam. Ezt követően mi is kapunk egy titkos írást és lelkesen pislogok a számokra és betűkre, miközben Oswin csak dünnyüg az orra alatt.
- Legyünk egy csapatban - mondom végül, aztán látom, hogy nagyon kínlódik, és inkább átadja nekem a megtisztelő feladatot, hogy oldajm meg az üzenetet. Nem zavar, szeretem a rejtvényeket, így nagyokat pislogva fürkészem a betűket.

 4-5 4-3  1-2 4-5 3-2 1-2 3-1 1-5 1-4 3-4 4-2 1-5

AHogy nézem a betűket és kisilabizálom, leírom úgy, hogy Oswin is lássa, mit alkotok.

- Albus Dumbledore - húzom ki magam elégedetten, majd Boltonra nézek, amint a padunkhoz ér. - Együtt nagyon könnyen ment - modnom, hogy azért Oswin is végül is csinált valamit.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 07. 21. - 19:05:28
Az oldal 0.138 másodperc alatt készült el 43 lekéréssel.