+  Roxfort RPG
|-+  2001/2002-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Déli szárny
| | | |-+  Rúnatorony
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Rúnatorony  (Megtekintve 167 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 06. 17. - 16:15:03 »
0



A rúnaismeret tanterem voltaképp teljes egészében kitölti a kastély legalacsonyabb tornyát, és a restaurátorok listáján is első helyen állt, így mára már teljes egészében visszanyerte egykori pompáját. Ha belépsz, felnézve látod a kupolát és annak igen érdekes tetőszerkezetét. A falakat magas könyvespolcok borítják, a polcokat pedig rúnák sora.  A padok az órákon kör alakban helyezkednek el. Az egyik falon egy hosszúkás tábla áll.
Naplózva

Sage Bolton
Tanár
*****


Rúnaismeret és Alkímia professzor

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2020. 11. 27. - 09:05:47 »
+6

RÚNAISMERET:
Az ókori írások


2001. november 27.



A reggel borongóssága nem sokat segített az amúgy sem jó hangulatomon. A diákok persze nem lehettek hozzászokva, hogy Bolton professzor morog… elvégre általában jófej voltam és vidám, de a hatórás kelés és a kint tomboló kisebb hóvihar – mert bizony így november végén az is megérkezett –, eléggé rányomta a bélyegét a kedvemre. Mióta itt tanítok az ivással is leálltam viszonylag, pedig egy korty vörösbor most aztán biztos megdobta volna a hangulatomat. Csendesen, kávés bögrével a kezemben csoszogtam be az egyelőre üres Rúnatoronya. Ahogy kértem, Frics már intézkedett, hogy középen egy hosszú, leginkább ovális forma asztal álljon. A padok a falhoz tolva várakoztak.
Az asztalra pennát, szenet, krétákat, mindenféle fekete és vörös tintákat készítettem, meg egy nagyobb kupac pergament, amihez mindenki hozzáférhetett. Egy pálcaintéssel a könyvespolcon várakozó könyvek is odakerültek, történetesen az Ókori Rúnák és Varázsfeliratok című kötet, amiket most fogunk először kinyitni. Ezt a kötetet nem kértem a diákoktól, hogy szerezzék be, hiszen a tankönyvük is tartalmazott kellően elég tudást a témakörben és ebből úgyis csupán táblázatokat fogunk használni.
Miután alaposan előkészültem, a táblához léptem. A bögrémet letettem a tanári asztal sarkába, hogy aztán egy krétát a kezembe véve hieroglif jelekkel a táblára írjam a nevemet. Nem éppen autentikus, de azért a jelek megtanulására ez a módszer teljesen tökéletes volt. A hieroglifák alá került a tudományos átírás.


S – 3– G    B-W-RW-T-W-N

Eddigre már szép lassan a diákok is megjelentek, s helyetfoglaltak az asztal körül. Nem számítottam túl sok részt vevőre, bár az érdeklődőket is vártam. Sosem zárkóztam el attól, hogy bárki megfigyelőként az órámra beüljön, esetleg pontot szerezzen. Ahogy úgy gondoltam, hogy mindenki jelen van, kiosztottam a jelenléti ívet.
– Jó reggelt mindenkinek! Kérlek írjátok fel a neveiteket a pergamenre, amit körbe küldtem – kezdtem és végig néztem a kis társaságon. Tartottam egy kis hatásszünetet, hogy legyen idejük feliratkozni, s aztán kinyitni a füzeteiket vagy elővenni egy tekercs pergament, ki mire szeret jegyzetelni. –  A mai napon az egyiptomi hieroglifákról fogunk tanulni. Egy kis bevezető után az uniliterális, azaz egyetlen hangot jelölő jeleket gyakoroljuk majd. Ebből persze következik, hogy több hangot jelölő jelek is vannak, ám ezekről a tanév további részében beszélünk.
Besétáltam két lány széke közé és a kezeimet a támlájunkon pihentetve néztem végig a jelenlévőkön. Még tetszett is, hogy családiasabb a hangulat ebben a tanévben, valahogy könnyebben beszéltem előttük. Nem is tudom… talán Tania óta nehezebben ment az iskolában mindenféle megnyilvánulás, állandóan zavarba hozott a pillantásával. Idén nem láttam, de egyelőre nem is bántam, jobb volt a békesség.
– Ahogy azt már eddig is tudtátok, az ideig anyag az Ókori írások megismerése. Nem olyan rég az akkád nyelvet lezártuk, így belekezdünk az egyiptomiba. Arra kérek mindenkit, hogy a tankönyvetekben olvassátok el házi feladatként magát az írástörténetet, én ezzel most itt nem fárasztanék senkit, de szeretném, hogy legalább nagy vonalakban tisztában legyetek a kialakulásával. – Magyaráztam és a mutatóujjammal dobolni kezdtem a széktámlán. – Az egyiptomi történelem során háromféle írás alakult ki, a hieroglif, a hieratikus és a démotikus. Mivel mi varázsszövegekkel, azokból is a legkorábbiakkal foglalkozunk, ezért a hieroglifírásról fogunk leginkább beszélni.
Elléptem a székek közül, hogy szép lassan, beszéd közben körbesétáljam az asztalt.
– Maga a hieroglifa szó egy görög összetétel. A hierosz, szent és a güon, vésni szó összetételéből kapta a szent véset nevet. Az egyiptomiak medu netjerunak nevezték, mely annyit tesz, hogy az istenek szavai. Egyes legendák szerint a bölcsesség és a tudás istenének, Thotnak tulajdonították a hieroglifák feltalálását, ezzel kapcsolódik össze az elnevezés. Azt is érdemes tudni, hogy ezek nem hétköznapi feliratok, mindegyik teológiai, mágikus felirat, melyek hieroglifával maradtak fent – meséltem. – A közhiedelemmel ellentétben ez nem képírás, hanem betű- és szótagírás. Vannak úgynevezett determinatívumok, melyek nem hangértékek, egy-egy fogalom értelmezésére szolgálnak. Például, ha a város hieroglifa mellé egy ember kerül, akkor már nem városként kell értelmeznünk, hanem városlakóként. Ezekről is majd később beszélünk.
Megvártam, míg leírják, amit mondok. Addigre visszajutottam a tanári asztalhoz és az utolsó korty, már hideg kávét magamhoz vettem.
– Ahogy említettem vannak egy hangot jelölő hieroglifák, illetve kettő, de akár három hangot is jelölhetnek. A magánhangzók nem jellemzőek az egyiptomira, az ugyanis mássalhangzó írással dolgozik. – Folytattam. – Amit behelyettesíthetünk az egyes hangok közé, azaz e-hang. Például, ha az mondom bnbn – írtam fel a táblára is a betűket. – Akkor azt úgy olvasom ki, hogy benben. Nem tudom, hogy ez mennyire világos. Egy-egy esetben lehet magánhangzónak olvasni jeleket. Mindenki nyissa ki a 105. oldalon a könyvet! Ha nincs elég, ketten is nézhettek egyet. Itt láthattok egy táblázatot az egy hangzós jelekből. Az elején látjátok az alephet, jodot, az ajint és a wawot. Az aleph és az ajin olvasható a, á hangoknak, a jod j-nek vagy i-nek, míg a waw v-nek vagy u-nak, de bizonyos esetekben akár o-nak is. Tudom, ez elsőre bonyolultnak hangzik, de gyakorlással könnyen fogtok tudni olvasni ilyesmiket. Ráadásul a táblázathasználat végig megengedett az órán. Ahogy látjátok a táblára feliratam már a pár hieroglifát. – Az első jelre mutattam. – Ez itt a vászon, azaz az sz hangunk. A második egy aleph, aminek a tudományosátírása nagyjából egy 3-as számra hasonlít. Utána jön egy g-hang, majd semmi, mert ugye megbeszéltük, hogy az e-hangot nem jelöljük írásban. Ez után jön a bonyolultság. A b a láb jel ugyebár, viszont a ez a kis kunkor nem szerepel a táblázatotokba, de magatoknak felírhatjátok, hogy ez ugyanúgy egy waw, mint a fürjcsibe. Ezután jön egy oroszlán. Ugyebár, ahogy látjátok l betű nincs a jelek között, így én ezt egy kettőhangzós jellel jelöltem, a rw-val. Általában r-hanggal pótolják az l betűt külföldi nevek esetében, így akár a táblázatotokban látható száj is megtette volna. A t betűt egy kenyérrel jelöltem, majd jön egy újabb waw, a végén pedig a vízjel, amit n-nek olvasunk. Vagyis Sage Bolton.
Persze sejtettem, hogy ezt most így nehéz lesz megemészteni, szóval tartottam egy pillanatnyi szünetet, várva, hogy esetleg maguktól tesznek fel kérdéseket. Nem akartam egyelőre túlbonyolítani a dolgot.
– Jól van, akkor azt kérem mindenkitől, ha van kérdés tegyétek fel, ha pedig nincsen, akkor nézzétek át a táblázatot és vegyetek az asztal közepéről magatokhoz pergament és íróeszközt, aztán próbáljátok meg a neveteket leírni a megfelelő hieroglifákkal. – Magyaráztam, majd rövid várakozás után hozzá tettem: – Mint látjátok több h és k hang is van. A ḳ vagy q jelet azok használják, akiknek van q betű a nevükben. A h hangokból viszont érdemes a sima h-nál maradni. A többiről a következő órán részletesen fogunkbeszélni, miközben egyszerűbb varázsszövegeket olvasunk. A t betűk esetében szintén kell majd még egy rövid áttekintés.



-az órára december 11-ig lehet reagálni
- igazolt hiányzás esetén nincs pont levonás
- igazolatlan hiányzás esetén - 5 pont fejenként
- megjelenés + 5 pont fejenként és plusz pontok szerezhetők a feladat megoldásával
Naplózva


Noah Nightingale
Griffendél
*


Trick or Treat

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2020. 11. 29. - 14:47:30 »
+2

RÚNAISMERET:
Az ókori írások
2001.11.27.


- Nightcourt Prime 6, hosszú, wicked surprise kiadás. - Noah karba font kézzel, hátát az iskola öreg kőfalának vetve állt, pillantása lusta érdektelenséggel figyelte az üvegházak felé szállingozó harmadikosok hideg ködben andalgó alakzatát.
- Mhm. - Az auror hümmögése mellette mély volt, nemtörődöm. Noah halkan ciccegett.
- Egy egész dobozzal akarok. - Közölte, mire a férfi felnevetett és rágyújtott egy újabb cigire.
- Hát hogyne.
Noah sanda pillantást vetett rá, jobbját kinyújtotta oldalra és elcsente a szálat a szájából. Mit sem törődve a pillanatnyi szitkozódással, mindenmindegy alapon ő maga kezdett el pöfékelni.
- Kéne még egy fél tucat trágyagránát, 5 drubli, ebből 2 vattacukor ízben és hozzácsaphatsz pár csokibékát, meg némi Mindenízűt jószándékod jeleként. - Lusta füstkarikát fújt a levegőbe az egylevegős felsorolás után, mire a férfi felhorkant.
- Nem vagy te egy kicsit pofátlan, Nightingale?
A srác szemforgatott.
- Gyakran teszel fel hülye kérdéseket, vagy ez olyan auror dolog? - Az oldalra fújt füst szürke ködén át pillantott fel rá, a férfi szájára angyali mosoly telepedett.
- Kezd egyre csábítóbb lenni a büntetőmunka.
- Ugyan kérlek, abban mi a kihívás? - Legyintett egyet, felvont szemöldöke alatt lapos pillantás fordult vissza a harmadikosokra. Egy kiscsaj orra bukott a saját cipőjében. Van ilyen. Bates is állandó jelleggel felfreskózódik rá, ha kell, ha nem. Néha elgondolkodik, vajon direkt csinálja-e.
A férfi megköszörülte a torkát.
- Jólvan, kölyök. Nem mintha bármi esély lenne arra, hogy veszítek, jó szórakozást. - A mély hang nevetett rajta, ő pedig együtt mosolygott vele.
- Kérlek. Csak egy óra. Ugyan mi baj lehetne?

***

Leolvad az agya. Érzi belülről, ahogy rituális öngyilkosságot végeznek az agysejtjei, amiért olyasmit próbál befogadni, ami tőle távolabb áll, mint a roxforti házimanóktól a vágyott szabadság gondolata, pláne mióta senki nem hagy szanaszét vicceskedve, vagy jobb meggyőződésből random zoknikat.
Sokkal. Sokkal többet kellett volna követelnie a mocsok aurorjától, mert ez a hieroglifa téma nagyjából olyan, mintha kínoznák. Amit bizonyos körülmények között kifejezetten elnézne Boltonnak, extrém esetben meg egyenesen pártolná is, de ez messze nem az ideális felállás számára.
Amikor belibbent a terembe mindenféle meghívás nélkül egy "jó reggelt, Bolton professzor"-ral és merőben ártatlan képpel, még komolyan úgy gondolta, hogy leporolja majd magáról az órát, mint szétszórt cukorpónicsillámot szokás az elsősöknek szervezett Griffis csajbulit követően... Amikor előadta, hogy ő mennyire érdeklődik a Rúnaismeret után és gondolta kipróbálna egy órát, aztán lendületesen felírta a nevét a körbeadott pergamenre, még nagyon nem tudta mit vállal.
Az örökmozgó somfa pálca olyan irritáltan sistereg a talár ujjába varrt menedékében, hogy Noah önkéntelenül is megdörgöli a karját. Nincs semmi baj, szívem, gondolj csak mit nyerünk vele!
Néha azt képzeli, hogy a pálca hallja. Néha pedig biztosan tudja, hogy őrült.
Az egyetlen, ami megmenti a seggét az a tény, hogy gyerekkorában még imádott mindent, ami Egyiptomhoz köthető, de őszintén szólva jobban izgatták az átkok, múmiák és piramisba rejtett halálcsapdák, mint az írás maga...
Sebaj. Egy órát csak kibír, nemde?
Egy igazi hős. Megerőlteti magát annyira, amennyire tőle telik és amíg a pálca nem reped ketté a neveletlen hisztizésben. A 105. oldalnál odacsúszik a legközelebbi asztaltárs mellé - könyvet nem hozott magával így egy próbaóra keretében - és lelkesen, de legalábbis kötelességtudóan jegyzeteli a szerinte lényegesnek ítélt dolgokat.
Merlin seggére. Miért.
Egyetlen kérdése maradt a magyarázat végére, az pedig a "...mivan?", de jobb meggyőződése ellenére nem teszi fel. Hátha valaki kérdez majd valami nagyon okosat, ami még jobban kiégeti, mhm.
Bárhogy is, a csordaszellem és a Nightcourt Prime 6 - ami véleménye szerint a jelenleg létező legjobb bűbájos "viccescigi" a varázslóvilágban - ráveszi, hogy meg is dolgozzon a pénzéért.
Egen. Az ömlesztett információ ugyan légüres, vakítón fehér teret hagyott a fejében, de megpróbálva leírni a saját nevét viszonylag hamar összeállnak a dolgok. Mi több! Sikerül szórakozást találnia benne, bár vitatható, hogy nem pusztán azért történik-e, mert a SAJÁT nevét kell leírnia, tehát nyilván róla van szó. Világa szórakoztató kis közepe.
Halkan hümmög, ahogy felmázolja a nevét a pergamenre, aztán merengő pillantása felrebben a táblára. Hátradőlve hasonlítja össze a kettőt, elgondolkodva megütögeti a száját mutatóujjával mielőtt mély levegőt venne és.
Óh. Óh-óh. Mintha lenne valami fura szokás itt. Öh. Ah igen.
Jelentkezik.
HAH hatezer pont a Griffendélnek, egy igazi géniusz.
- Professzor. Mi alapján döntjük el, melyik hieroglifa, hol helyezkedik el függőlegesen? - Segítésképpen feltartja a saját mázolmányát, ami meglehetősen egysíkú a táblára írthoz képest.


N-W-3-H   N-J-G-H-T-J-N-G-3-RW

Őszintén, ezen a ponton lövése nincs, hogy beszélt-e róla Botlon, esetleg csak mindenki másnak tök egyértelmű már és neki is az kéne legyen? Lényegtelen. Az a fajta, aki hülye kérdéseket is feltesz ha szükségét érzi. Legfőképp olyankor, ha körülötte mindenki úgy csinál, mintha tudná miről van szó, top 10-es listát tudna csinálni a hasonló esetekből eredő ultrakínos szituációkból.
Naplózva


Avery Cassen
Moderátor
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2020. 11. 30. - 16:13:28 »
+3

RÚNAISMERET

2001. november 27.


Ahogy végigsétáltam a folyosón, figyeltem a hópelyhek játékat az üvegen keresztül. Imádtam a telet... persze azt a hideget már kevésbé, ami ilyenkor a folyosókon uralkodott. Összébb is húztam magamon a taláromat, aztán elnyomtam egy ásítást, ahogy a Rúnatorony lépcsőjéhez értem. Rúnaismeret... minek is vettem fel a Rúnaismeretet? Oké, igazából minden egyes tantárggyal kapcsolatban megkérdeztem ugyanezt magamtól. Igazából nem volt túlzott gondom a tanulással, meg magukkal a tárgyakkal sem, csak hát... így az utolsó évemre meglehetősen ellustultam. Szívesebben heverésztem volna egész nap a hálókörletben Wampust szeretgetve, aki ezt még talán értékelte is volna. Mostanában ijesztően bújóssá vált.
A téli szünet nagyon gyorsan közeledett. Nem is tudom, volt-e évem, ami ilyen gyorsan elrepült volna... Hamarosan le kellett adni az akadémiai jelentkezéseket is, de azon már nem is idegeskedtem inkább... úgy döntöttem, inkább kihasználom ezt az utolsó, még nyugalmas hónapot az évből. Ami persze szintén nem volt sokkal nyugalmasabb - hiszen jött a karácsony, az ünnepek gondolatától pedig pár bezsongtam, de kicsit izgultam is, hogy mi lesz. Ez az egész család dolog nagyon megváltozott tavaly óta, de ehhez persze kezdtem már hozzászokni. A dolgok nagyon durván sokat változtak az elmúlt években.
- Jó reggelt! - köszöntem oda a professzornak, ahogy beértem a terembe, és megpróbáltam kiverni a fejemből a fahéj és a karácsonyfa illatát, habár nem voltak bent még sokan. Elfoglaltam egy szimpatikusnak tűnő helyet, és közben csak egy röpke, vágyakozó pillantást vetettem Bolton professzor bögréje felé. Kávééé... nekem is kellett volna egy kávé.
Kíváncsian pillantottam az asztalon lévő dolgokra. Oké, igazából az előző gondolataimtól függetlenül a Rúnaismeret órák mindig meglepően izgalmasak voltak, vagy legalábbis a többi tárgynál határozottan izgalmasabbak, még akkor is, ha olykor belegabalyodtam a mintákba és szimbólumokba. De legalább ennek a tárgynak volt értelme, nem úgy, mit mondjuk a Jóslástannak... az ember mégiscsak hamarabb összetalálkozik egy rúnával, aminek fontos a jelentése, mint valami fura jóslattal, nem?
– Jó reggelt mindenkinek! Kérlek írjátok fel a neveiteket a pergamenre, amit körbe küldtem – kezdte el aztán az órát a professzor, ahogy többen is besodródtak a terembe. Ahogy hozzámkerült a lap, én is felfirkantottam rá a nevemet, aztán előhúztam a füzetemet meg egy pennát. – A mai napon az egyiptomi hieroglifákról fogunk tanulni. Egy kis bevezető után az uniliterális, azaz egyetlen hangot jelölő jeleket gyakoroljuk majd. Ebből persze következik, hogy több hangot jelölő jelek is vannak, ám ezekről a tanév további részében beszélünk.
Hűha... izgalmasnak hangzott, habár már ekkor sejtettem, hogy nem lesz olyan egyszerű. Ahogy Bolton professzor elkezdett beszélni, úgy kezdtem el jegyzetelni, igyekezve nem elveszíteni a fonalat a sok információ között... Nincs még ehhez kicsit túl korán? Elnyomtam egy újabb sóhajt és úgy helyezkedtem a székben, hogy még kényelmesebb legyen, majd végigfuttattam tekintetemet a leírt szavakon.
– Ahogy említettem vannak egy hangot jelölő hieroglifák, illetve kettő, de akár három hangot is jelölhetnek. A magánhangzók nem jellemzőek az egyiptomira, az ugyanis mássalhangzó írással dolgozik. Amit behelyettesíthetünk az egyes hangok közé, azaz e-hang. Például, ha az mondom bnbn, akkor azt úgy olvasom ki, hogy benben. Nem tudom, hogy ez mennyire világos. Egy-egy esetben lehet magánhangzónak olvasni jeleket. Mindenki nyissa ki a 105. oldalon a könyvet! Ha nincs elég, ketten is nézhettek egyet.
Fellapoztam a tankönyvet, amiből egészen orrom felé szállt a kellemes aroma a lapok közül. Okééé... Végigfuttatam a tekintetemet a jeleken, ahogy a professzor tovább beszélt, de a szimbólumok túlságosan elterelték a figyelmemet. Höh... itt egy csibe.
Csak akkor pillantottam fel újra, ahogy Bolton professzor a kérdéseink után érdeklődött. Egy ideig még vizslattam a táblára és a könyvbe rajzoltakat, csak utána húztam magamhoz egy lapot. Hát jó... Valamiért úgy sejtem, én ebben nem fogok remekelni. Vajon lesz köztük y? Ahaaa... v sincs. Vagy csak én nem látom? A francba, miért kaptam ilyen béna nevet?
- A jelek között szerepel sima v? - kérdeztem meg végül a tanár felé pillantva, aztán visszafordultam a minták felé, aztán legalább az A betűt jelző madárkát felrajzoltam. Eddig remek.
Naplózva


Jaimie Lockwood
Hollóhát
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: Tegnap - 17:59:49 »
+3

Rúnaismeret


2001. november 27.

Nagyon szerettem a Rúnaismeretet, úgyhogy vártam a ma reggeli első órámat. Ugyanakkor ez eszembe juttatta azt is, hogy ott vannak azok a levelek a rúnákkal, amiket még tavaly év végén kezdtem el kapni. Pontosan tizenhét levél érkezett a nyár alatt, nem tudtam, hogy ennek van-e jelentősége, de a rúnák jelentése még mindig nem változott. Ugyanaz a név és ugyanúgy nem tudtam, hogy kiről van szó. Hiába olvastam el minden lehetséges könyvet, egyetlen egyben sem találtam azt a nevet. Feladtam igazából egy idő után, mert úgy éreztem, hogy nem haladok ezzel semerre. Nem tudom, hogy okos dolog lett-e volna segítséget kérni, de inkább ezt a titkot megőriztem magamnak egyelőre.
Bolton professzor érdekes témát hozott az órára, próbáltam koncentrálni minden szavára, de legtöbbször azon kaptam magamat, hogy a levelekre gondolok, amik most is ott voltak a táskámba. Azok egyszerű rúnák voltak, nem ilyen bonyolultak, mint ezek az egyiptomi jelek. Nem is a megfejtéssel volt gond, hanem azzal, hogy ki akarja, hogy tudjam annak a nőnek a nevét. Vagyis kinek a neve az, amit folyamatosan küldözget nekem valaki… belefájdult a fejem a gondolkodásba és inkább gyorsan visszatértem a jegyzeteléshez. Bolton professzor nagyon részletesen magyarázott és nem szerettem volna lemaradni egyetlen mondatról sem.
– Jól van, akkor azt kérem mindenkitől, ha van kérdés tegyétek fel, ha pedig nincsen, akkor nézzétek át a táblázatot és vegyetek az asztal közepéről magatokhoz pergament és íróeszközt, aztán próbáljátok meg a neveteket leírni a megfelelő hieroglifákkal. Mint látjátok több h és k hang is van. A ḳ vagy q jelet azok használják, akiknek van q betű a nevükben. A h hangokból viszont érdemes a sima h-nál maradni. A többiről a következő órán részletesen fogunkbeszélni, miközben egyszerűbb varázsszövegeket olvasunk. A t betűk esetében szintén kell majd még egy rövid áttekintés. – zárta le a magyarázatot Bolton professzor és mivel egyetlen értelmes kérdés sem jutott eszembe inkább elindultam, hogy szerezzek magamnak pergament és íróeszközt az asztalról.
Kicsit elveszettnek éreztem magamat ezek között a jelek között, c-t például nem is találtam, így azt ki is hagytam az egészből. Nem számított végül is, azt hiszem, Bolton professzor nyilván tudta, hogy nem fog tökéletesen sikerülni.

j-3- j-m-j rw-w-k-w-o-o-d

– Nem vagyok benne biztos, hogy jól írtam át a nevemet – mondtam Bolton professzornak, miközben odaadtam neki a pergamenemet. Úgy éreztem, mintha már órák óta csak ezzel foglalkoznék, de lehet, hogy sok idő nem is telt el. Már éppen hátat akartam fordítani neki, mikor eszembe jutott, hogy őt is megkérdezhetném a levelekről. Mármint nem konkrétan a levelekről, de ahhoz kapcsolódóan. – Bolton professzor… van annak valami jelentése, ha valaki rúnákkal ír egy levelet? Vagy régen volt valami jelentősége?  – kérdeztem végül, mert úgy ítéltem meg, hogy talán senki sem figyel most ránk, mert még mindig fordítanak.
Izgultam, hogy fog-e egyáltalán válaszolni a kérdésre, de türelmesen vártam, végül is ő jobban ért a rúnákhoz, mint én, mert ezt tanítja. Ettől még nem akartam neki semmit sem mondani a levelekről meg arról sem, hogy egy név van bennük. Csak az érdekelt, hogy ennek van-e egyáltalán valami jelentősége vagy valaki csak szórakozik.
Naplózva


Sophie Vanheim
Játékmester
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Válasz #5 Dátum: Tegnap - 19:05:11 »
+2

ღ Ma se fogok megtanulni egyiptomiul ღ

mindenki
(2001. november 27.)


Ezek  alépcsők valami kegyetlenek. Komolyan szerintem már szánt szándékkal gonoszok, vagy pedig egyszerűen az unatkozó aurorok szórakoztatják magukat rajta, hogy a szerencsétlen diákok még véletlenül se jussanak át simán, egy lendületből a-ból b-be. Komolyan biztosan Mardekár Malazár találta ki ezt, és most valahol a sírjában kacag a nevetőgörcsöktöl, hogy hehe már megint megszivattak e lépcsők egy diákot. Nagyon remélem, hogy az egyetemen nem lesznek ilyen önműködő lépcsők. Szóval igen, eltévedtem. Na meg persze egész úton agyaltam a téliszüneten.
Egyrészt nem tudom, hogy Teddy hogy szeretné tölteni az idejét ezt mindig elfelejtem tőle megkérdezni, másrészt meg lehet nem ártana írnom végre majd egy hagyományos levelet apának. Végül is ráhozná a frászt szerintem egy bagolyposta. Lehet halászás közben találná meg a levelem és a frászt kapná tőle. A végén még beleborulna a hideg vízbe, és megfázna, vagy rosszabb esetben... Állj, állj, Sophie, stop. Már megint túlgondolom. Szóval majd írok neki egy levelet hogy lehetek-e náluk. Egyáltalán szabad ilyet írni? Csak egyszer találkoztam vele. Inkább csak megkérdezem hogy van. De az tuti, hogy Teddyvel is szeretnék együtt lenni a téliszünetben.
Végül csak sikerül beérnem a Rúnatoronyba, ahol a tekintetem meg is akad a táblára firkált izéken. Az ott egy láb lenne, és az a kis karika mögötte azt jelenti, hogy az büdös? Suttogva odaköszönök az ismerősöknek, miközben keresek egy szabad helyet, és lehuppanok Avery mellé, és halkan kifújom a levegőt.
- Tarzan tappancsára, ezek a lépcsők... - motyogom, majd kipakolom az asztalra a cuccomat és végre figyelek az órára.
Hmm őszintén semmi sem rémlik az akkád nyelvekről... Őszintén már arra sem emlészem, hogy miért vettem fel ezt az órát, gondoltam biztos menő leszek. Bár kíváncsi vagyok, hogy ha rúnákat vések egyes varázspálcákra, azokra ez milyen hatással van. Hmm, taklán meg kéne kérdezni, de a tanárokkal beszélgetni olyan ciki, még akkor is, ha Bolton professzor kifejezetten fiatalosnak néz ki.
- Jól van, akkor azt kérem mindenkitől, ha van kérdés tegyétek fel, ha pedig nincsen, akkor nézzétek át a táblázatot és vegyetek az asztal közepéről magatokhoz pergament és íróeszközt, aztán próbáljátok meg a neveteket leírni a megfelelő hieroglifákkal. Mint látjátok több h és k hang is van. A ḳ vagy q jelet azok használják, akiknek van q betű a nevükben. A h hangokból viszont érdemes a sima h-nál maradni. A többiről a következő órán részletesen fogunkbeszélni, miközben egyszerűbb varázsszövegeket olvasunk. A t betűk esetében szintén kell majd még egy rövid áttekintés.
Igyekeztem olyan arcot vágni, mint aki nagyon is érti, hogy mit kell csinálni, de igazából már most teljesen kétségbe estem. Mi van ha olyan béna a nevem, hogy nem is lehet leírni? Na jó, csak nem vagyok ennyire béna. Odahajolok Avery elé kitett könyvhöz és hunyorogva bámulni kezdem a táblázatot.


S-W-PH-IW-3-N-IW-RM-M


Ahh te jó ég ez egészen biztos borzalmasan sikerült, teljesen belezavarodtam. És nincs is V betű, azt teljesen ki is hagytam. Ahogy ezen agyalok, meg is szólal mellettem Avery.
- A te véd és elkallódott? - hajolok az írása fölé suttogva, majd elgondolkodva én is felteszem a kezemet. Tuti hülyeség lesz és be fogok égni.
- Izé. Ezeket az írásokat használták úgy is, hogy mágiához kötötték őket? Úhh ilyenekkel védhették a piramisokat? - lelkesedem fel aztán a saját hülyeségemen.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 11. 22. - 11:30:14
Az oldal 0.211 másodperc alatt készült el 33 lekéréssel.