+  Roxfort RPG
|-+  2003/2004-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Déli szárny
| | | |-+  Mardekár
| | | | |-+  Fiúhálók
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Fiúhálók  (Megtekintve 758 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 06. 17. - 16:06:55 »
+1



Mindig pontosan annyi zöld-ezüst, baldachinos ágy van a hálóteremben, ahány diákja van az évfolyamnak. Idelent nincsenek ablakok, ezért sűrűn elhelyezett lámpások és mécsesek világítják meg a helyiséget. Az ágyak végében ládák, melyekben a tanulók holmijaikat tartják.
Minden szobához fürdőhelyiség tartozik.
Naplózva

Dominic R. Monstro
Mardekár
*


a túl szőke srác

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2023. 01. 22. - 18:54:46 »
+1


álmatlan éjszakákon…

Jay

2004. február 12.



Fordultam egyet az ágyban és magamhoz öleltem a nagyobb párnámat. A manóktól kikönyörögtem egy harmadikat is, mert sokkal kellemesebben aludtam úgy, hogy átkaroltam és ráfektettem a lábamat. Aerith persze ezért is kiröhögött volna, de mióta tovább ment hetedikre, én meg nem, amúgy is fennhordta az orrát. Aztán még hozzá is tette: ha még egyszer megbukok, ő biztos, hogy le fog tagadni. Mit bántam én! Ez az egész eljegyzés csak a szüleink ötlete volt. Én nem akartam. Mégis ki a fene akarna vele ágybabújni? Ott is csak azzal foglalkozna, hogy milyen gyűrött a lepedő. Nem volt normális, az már biztos.
Aerith-en kívül nem sok csajjal jött össze persze más. Gondolom mindenkire olyan szemet meresztgetett a hátam mögött, mintha fel akarná nyársalni. Ez a Harding is teljesen be volt pánikolva, mikor a hétvégén a Mézesfalásban futottunk össze. Hiába mondtam neki, hogy Aerith nem tudja meg. Valójában csak hebegett és habogott. Aztán nagy nehezen rávettem, hogy etessen bonbonnal, de nem volt az igazi.
Az álom gyorsan elnyomott újra. Nagyon közel jártam, hogy visszazuhanjak az őrült képek közé, vissza a Mézesfalásba, ahol a tulaj mindenféle különleges csokival tömött. Csakhogy az álom nem jött, helyette valami zörgés igen. A szemeim kipattantak és felültem, hogy körbe nézzek. Olyan volt, mintha valami a szobában motoszkálna. Apró lábak, olyan furcsa, kaparászó hang.
– Hansel… neked van macskád…? – morogtam bele a sötétbe, hátha valami választ is kapok. A zörgés nem maradt annyiba, én viszont azonnal oldalra nyúltam, hogy ellenőrizzem, megvan-e még a lefekvés előtt kibontott gumicukrom. Nem volt ott semmi, még csak az üres csomagolás sem. Azonnal zaklatottá váltam. Gyűlöltem, ha az ételemhez nyúl valaki, főleg az engedélyem nélkül.
– Barbárság! – kiáltottam fel. Ha Hansel nem mozdult meg, egyenesen felé hajítottam a nagy tollpárnát. Elég kemény volt ahhoz, hogy fájjon neki és legalább felébredjen rendesen. – A dögöd megette a kajámat! – Emeltem fel a hangomat. Erre az a valami, ami bizonyára Hansel macskája volt, megint csapkodni kezdte magát.
Naplózva


Jayce Hansel
Mardekár
*


idegenné válik a lélegzetvétel

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2023. 01. 24. - 20:32:51 »
+1

mit esznek a szörnyek az ágy alatt?
20040212



Monstro
m o o d //  n i n c s h a r a g

Még a fülemben csengett Nora és Aerith veszekedése, ami valami eltűnt rúzsról szólt. Magam sem értettem, miért volt ez olyan lényeges dolog, Aeith az utóbbi időben kissé elszállt a szokottnál is jobban, de hát a Baldronok már csak ilyenek voltak. Nora meg lehet azt hitte rúzs nélkül nem is jön be egy pasinak se. Azon se lepődtem volna meg, ha ő és Lola sminkben aludtak volna. De amint keresztülvágtam a klubhelyiségben csak a kiabálásuk töltötte meg a teret. Pedig eléggé nyugis volt a házam környéke, ellenben a griffesekével. De ott mindig is azt hitték, hogy minél hangosabb valaki, annál erősebb is lesz tőle. A kiabálástól még a fülem is megsajdult, alig vártam, hogy végre a párnák közzé dugjam a fejemet. Elfáradtam a mai kviddics edzésen, kissé még zavart, hogy kikaptunk az amúgy is nagy arcú griffendélesektől. Nem is volt még odabent senki, talán korán is dőltem ki, gyorsan álomba is merültem.
Valami motozásra keltem fel, félálomban voltam így össze se tudtam egyeztetni a dolgot, hogy most a valóságból hallottan-e a hangokat a zörgést karmolászást, vagy pedig valami nagyon debil álmot láttam éppen. Alvás közben legalább már eljutottam odáig, hogy se Rose se Flora nem keveredett bele, csak a sötétség fogadott ott is.
– Hansel… neked van macskád…? - hallottam valami hangot, én meg nem tudtam csak egy párnába dünnyögéssel válaszolni. Ki volt az a Hansel és mi a fene az a macska. Ilyen szinten téblábolt az agyam, de aztán egy párna a pofámba csapódott, amire szinte felpattanta  szemem, és heves mozdulattal felülte.
- Miiiimimiiii? - kapkodtam a fejemet sűrű pislogások között, mert még a szemem is keresztbe állt az ébredés és a párna miatt, kellett egy kis idő, hogy megszokjam hogy hol is voltam.
- Nincs is macskám, biztos a kedves, leendő feleséged szabadította rád... - magyaráztam még szinte törve a szavakat, de aztán valami az ágyam alatt csapkodni kezdte magát. Nem voltam olyan szívbajos, igazából alig lehetett megijeszteni, az ágy alatt lakó szörnyekben se hittem.
- Ez nem az enyém. Életre kelt a maradékod, tavalyról? - kérdeztem vissza inkább, majd a lény, vagy bármi továbbra is furcsa hangokat hallatott az ágyam alatt. Előre kúsztam az ágyamon, és lehajoltam, hogy belessek a sötétségbe, de nem láttam semmit, csak a nagy feketeséget. És a hangot, ami továbbra is fel-fel csendült. Meg valami papírzacskó zörgést.
- Baszki. Valaki megette a protein szeletem - emeltem a tekintetem Monstrora majd a sötét ágy fenekére, majd megint vissza, mintha nem tudnám eldönteni ki falta be a kajám.
Naplózva


Dominic R. Monstro
Mardekár
*


a túl szőke srác

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2023. 01. 26. - 17:06:54 »
+1


álmatlan éjszakákon…

Jay

2004. február 12.



Láttam a sötétben, ahogy a szavaimra Hansel felül a saját ágyán. Még én is félálomban voltam, ezért egészen úgy tűnt, mintha ez az egész nem lenne valóság, de az üres csomagolás éppen elég árulkodó volt hozzá.
– Miiiimimiiii? – kérdezte, olyan gyorsan hadarva, hogy azt hittem valami mondókába kezd. Akkor már majdnem bizonyos lettem volna, hogy ez egy álom… és abból is a rémesebb fajta, hiszen még a nasimnak is lábakélt.
– Nincs is macskám, biztos a kedves, leendő feleséged szabadította rád... – magyarázott tovább. Aerith… miért kell őt felhozni? Nem is vagyunk együtt. Az csak egy kényszerszerződés. Még túl fiatal voltam ahhoz, hogy máris elígérjem magam valakinek. Egyszer majd szépen végig dugom a Roxfortot, pontosan azután, hogy visszakapom a cukorot.
– Nem értem, mire célozgatsz ezzel – köszörültem meg a torkomat. Tényleg nem értettem. Kit érdekel Aerith, miközben az ő dögje végig zabálja a készleteimet? Nem véletlenül tarottam az ágyam mellett ezt-azt, bármikor megéhezhettem éjszaka és ha felkeltem, arra vágytam, hogy egyek egy-két megnyugtató falatot.
– Ez nem az enyém. Életre kelt a maradékod, tavalyról? – kérdezte Hansel olyan stílusban, mintha még én lennék a hibás. A motoszkálás persze nem szűnt és egyre erőteljesebben az ő ágya bizonyult zajforrásnak. Túl sötét volt a szobában, hogy kivehessem mi van ott. Éppen csak a kintről bevilágító hold adott ezüstös derengést.
– Vagy a te büdös zoknid.
Zörgést hallottam, de láttam, hogy Hansel mozog és benéz az ágy alá. Addigra már a kezemben volt a másik párnám, hogy agyonverjem akármi is van ott és készül lezabálni az idiótája arcát. Ha nem macska, bizonyára valami szörnyeteg. Mondjuk egy fejzabáló mumus vagy hasonlók!
– Baszki. Valaki megette a protein szeletem – érkezett az információ. Hansel tekintete talán rám szegeződött, de nem láttam elég jól őt. Nem tökölhettünk tovább, így leugrottam az ágyról a párnával, a másik kezembe kaptam egy tankönyvet, amit a hátizsákomból rángattam ki. Könnyen elértem, odadobtam az ágyam végébe, mikor visszajöttem az órák után. Biztos SVK… a legfeleslegesebb tankönyv a világon.
– Vidd onnan a fejed! Leütöm! – mondtam és ha mozdult, ha nem, odahajítottam a tankönyvet, hogy leszedjem a dögöt. – Semmi sem költözhet be a szobámban vacsorára!
A valami kifutott az ágy alól. A fényben úgy nézett ki, mint valami hatalmas pók. Ahogy felé csaptam a párnával, elugrott.
– DÖGÖLJÉMEGTESZAR!
Naplózva


Jayce Hansel
Mardekár
*


idegenné válik a lélegzetvétel

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2023. 01. 30. - 11:35:00 »
+1

mit esznek a szörnyek az ágy alatt?
20040212



Monstro
m o o d //  n i n c s h a r a g

Nem egészen tértem magamhoz még a párna becsapódása után, de éreztem rajta Dom nasijainak az összes illatát. Ember, ez még álmában is eszik? Volt egy olyan érzésem, hogy nem is széltében lett nagyobb a sok ételtől, amit a szájába tömött, hanem hosszában. Gumicukor és valami furcsa chips szaga is volt a párnának, inkább gyorsan el is dobtam, vissza felé. Hajtó voltam, jól tudtam célozni, nem akartam egy másik srác párnáját az én ágyamban ölelgetni. Merlinre.
Azért jó volt cukkolni Aerith-szel. Főleg, hogy elég látványosan bele volt a srácba esve, mégis rohadtul szenvedtek azza, hogy eljegyezték őket. Oké, talán szerencsém van azzal, hogy a szüleim megőrültek, és nem igazán foglalkoztak azzal, hogy kiházasítsanak. Sokkal jobban lefoglalta őket az, hogy embereket öljenek, vagy kínozzanak, gondolom. Már vártam, hogy elmehessek a fősulira, hogy végre elkezdjek valami értelmeset is kezdeni az életemmel, és auror lehessek. Igazából innen nem fog hiányozni semmi, csak a kviddics. Az eléggé a szívemhez nőtt, és sokat jelentett nekem, hogy játszhattam. De az ember előbb utóbb felnőtt, és tovább kellett lépnie. Az én életem úgyis folyamatosan erről szólt. Tovább léptem a két legjobb barátom halálán, azon, hogy Sierrával mennyire megromlott és tönkrement a kapcsolatom, aztán Rose, aztán Flora. Most még úgy is éreztem, nem is akarok senkivel kapcsolatba lenni.
– Nem értem, mire célozgatsz ezzel – válaszolt Monstro, mire csak megcsóváltam a fejemet, miközben valami furcsa hangok jöttek ki az ágyam alól. Remek, hogy ez is pont velem esik meg. Az ember már nyugodtan nem is aludhat?
– Vagy a te büdös zoknid - közölte mire csak felsóhajtottam. Kikérem magamnak, nekem sosem voltak szétszórva a büdös cuccaim.
- Nekem kettőnk közül sosem büdös semmim, Monstro - vágtam vissza, bár nem igazán voltam agresszív, csak fáradt. El nem tudtam képzelni mi a szar volt itt alattam, de ha nem is ijedtem meg tőle, hát rendkívül zavart. Eddig hol volt, meg hogy jött ide be, és egyáltalán miért az én ágyam alatt volt, miért nem Mostroé alatt? Hallottam, hogy matatott, meg fészkelődött, a sötétben a szemem könnyen hozzászokott a dolgokhoz, a pálcám messze volt, csak az őrültek alszanak pálcával maguk mellett.
– Vidd onnan a fejed! Leütöm! Semmi sem költözhet be a szobámban vacsorára! - magyarázta Monstro, és már repült is felém az a hülye könyv, én pedig csak a reflexnek köszönhettem, hogy nem baszta le az orromat a hejéről, bár így is éreztem a szelét. Nagy csattanással landolt a könyv, nem csodálkoznék, hogyha mindenki felkelt volna a suliban.
- Még a végén azt hiszem, engem akarsz leütni, Monstro - mormogtam, és közben ásítottam is egyet hozzá. Nem voltam ezekhez az akciókhoz hozzászokva, az a ruhás hülyeség is csak azért került az én nyakamba is, mert Flor a barátom volt.
Közben valami kimászott az ágyam alól, éreztem, hogy elsurrant a kezemhez érve, és ettől még ha nem is a félelemtől, de az undortól kirázott a hideg. Szőrös volt, és valami nagy pókszerűségnek tűnt. Hát kurvára reméltem, hogy ez nem egy tarantula volt, vagy egy    akromantula. Fúj. Pete szedett össze minden undormányt, egy hetedéves hugrabugos volt, mert azoknak se volt több eszük.
Felkaptam én egy másik könyvet, az ágyam mellől, asszem ez mágiatöri volt, és valahogy még Bettynek sem sikerült kifejezetten érdekesen előadnia. Legalábbis én mindig nyitott szemmel aludtam még azon is, egy unalmas óra a jó tanárokat is unalmassá tette.
– DÖGÖLJÉMEGTESZAR! - ordította Dom, mire én összerezzentem és idő előtt dobtam el a könyvet, ami bénán landolt a mozgó valami mellett. Cikázva rohangált a padlón, előttünk, és én csak felkaptam megint a könyvet, hogy újra üssek vele.
- Hát ha most nem kellt fel eddig senki, ezután tuti - momrogtam felé, majd megragadtam a karját és odahúztam az egyik komód felé. Oda surrant be ez a fos. - Oké, ha el akarjuk kapni, talán dinamikusabb csapatmunka kell - magyaráztam, pedig általában nem én voltam a csapatban sem az, aki irányított, de most úgy éreztem muszáj lesz. Vissza akartam mászni az ágyba, itt kint hideg volt.
- Én kicsalom, te meg leütöd - magyaráztam neki, a lehető legegyszerűbben, hogy ő is értse, aztán odamentem a kis szekrényhez, hogy kitereljem onnan, és Dom meg lecsaphassa. Még azt is kinéztem volna belőle, hogy valami kis bicskát előhúz a pizsamája alól, és leszúrkálja. Iagzából mindegy is volt, csak menjünk vissza aludni. Berúgtam a könyvet a cucc alá, és a következő pillanatba ki is surrant onnan valami, Monstro felé.
Naplózva


Dominic R. Monstro
Mardekár
*


a túl szőke srác

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: Tegnap - 10:20:25 »
+1


álmatlan éjszakákon…

Jay

2004. február 12.



- Még a végén azt hiszem, engem akarsz leütni, Monstro - jegyzete meg Jay, miután majdnem fejbe nyeste a könyvem.
- Végül is, miattad költözött be valami dög a szobába és falta fel a kajámat. - Vontam vállat, de nem hibáztattam tovább. Felkészültem az akcióra, a másik kezemben már ott szorongattam a nagyobbik párnámat, ami tökéletes lehetett egy nagyra nőtt rovar leültésére. Valami hatalmas százlábúra hasonlított, ahogy őrülten elkezdett ide-oda cikázni a padlón Hansel félresikerült könyves támadása után. A második zaj pedig olyan erősre sikeredett, hogy már hallhatóvá vált a többiek zsongása is. Még csak az kéne, hogy a nyakunkra küldjenek egy prefektust.
- Hát ha most nem kellt fel eddig senki, ezután tuti - magyarázta Jay, miután megint a kezébe került a könyv. Az volt a legtökéletesebb harci fegyver, annak ellenére is, hogy jóval rosszabbul bánt vele, mint én. A dobásom legalább majdnem célt ért, de az övé gyenge kis próbálkozás volt. A valami meglógott. Egyenesen a komód felé sietett és ott el is tűnt a sötétben.
-  Oké, ha el akarjuk kapni, talán dinamikusabb csapatmunka kell - folytatta, mintha ő lenne a főnök.
- Vagy esetleg felolthatnád a villanyt, hogy lássunk. - Jegyeztem meg, magamhoz mérten túlzottan is okoskodva. Nem voltam olyan ügyes és okos, de az egyértelmű volt, hogy nem láttuk jól, mivel van dolgunk.
- Én kicsalom, te meg leütöd.
Bólintottam.
Jay a könyvet a komód alá lökte. A százlábú pedig kifutott, egyenesen felém. Akkorát csaptam rá a párnával, hogy visongva elterült. Talán csak elájult, mert ki nem lapult és a vére sem mocskolta be a padlót. Csak a párnahuzatomon maradt valami zöld trutyi, amire undorodó arcot tudtam vágni.
- Bazdmeg... - szagoltam meg, de nagyon büdös volt. - Szerintem rákakált a párnámra.
Odakintről zaj hallatszott. Valaki a szobánkhoz tartott. Biztos egy túl buzgó prefektus volt az.
- Búj be az ágy alá, mintha itt sem lennénk!
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 01. 11. - 22:30:01
Az oldal 0.272 másodperc alatt készült el 35 lekéréssel.