+  Roxfort RPG
|-+  2001/2002-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Főépület
| | | |-+  Műterem és Galéria
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Műterem és Galéria  (Megtekintve 610 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 06. 01. - 19:21:23 »
0



Meglehetősen nagy terem. A mennyezet tulajdonképpen egy hatalmas freskó. A híres Sixtus-kápolna mennyezetfreskójának tökéletes mása fedi, ám pont ott, ahol az Úr és Ádám keze összeérne, egy hatalmas lyuk tátong. A falakon a Roxfortba járó isteni tehetséggel megáldott diákok rajzai, vagy festményei függenek alá. Teret adva a tehetséges diákok szárnybontogatásainak, így lényegében nem csak kiállítótérként, hanem műteremként is üzemel. A teremben nem csak festmények, rajzok, de híres szobrok másai is helyet kaptak. Ilyen például a Diszkoszvető szobra, de ilyen volt Nikének, a győzelem görög istennőjének a fej nélküli, pontos, arányos mása is.
Naplózva

Merel Everfen
Hugrabug
*


VI. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 01. 23. - 01:35:09 »
+1

A prefektusi szolgálat érdekes dolog. Néha unalmas, ha mondjuk este kell járőrözni a folyosókat, és a környék festményei is rég aludni akarnak. Van hogy még egy lumoson is rinyálnak, úgyhogy megéri átszokni a sötétben látáshoz, általában van elég szórt fény hozzá. Jóval érdekesebb, ha ugyanezek a festmények tivornyázni akarnak épp, és nekem illene akár rájuk szólni érte? Elméletileg. Túl szórakoztató ilyenbe botlani, hogy megszakítsam.
Fárasztó, ha épp elsősöket kell pesztrálni, és valamelyik apró fúziós erőmű kitalálja, hogy márpedig te most mászóka vagy, törődj bele, és tartsd ki még a karod, kell valamire kapaszkodni. És akkor az extra csavar, ha eközben nem vagy hatodéves létedre három fejjel magasabb náluk, mert kibebalettozott hobbitgenetika. Bár ha úgy vesszük, nagyon jó kviddicsterelő edzés, szimultán erőnlét és egyensúly, ha nem akarsz felborulni harmincöt kiló kölök miatt.
És van, hogy leginkább fura, Szeszély-gyanús általában, és vagy eseménydússá válik hirtelen, vagy csak megjegyzed és továbbmész.
Például random szoba, ahol lekapcsolva felejtették a gravitációt.
Vagy...
Például random szoba, ahol egy vihar tart főpróbát mennydörgésből? Valahogy kétlem, de a hangok alapján ez is lehetne. Pálcával a kezemben nyitok be.
-baQa'...
Nos, a főpróbát eltalálhattam, csak a viharfelhőket nem. Ehelyett úgy látszik, Iskolában Is Kiállítható Dávidszobor készül castingra a következő Godzilla szerepre. Egész véletlen most hasznos lenne egy lekapcsolva felejtett gravitáció, a levegő közepében lógva nem nagyon tudna leverni minden mást.
Pláne rálépni a lányra a terem túlvégében?
-Oké, itt tényleg mi a répa történik?- kérdezem fennhangon, leginkább csak felhívni a figyelmet a jelenlétemre, miközben én is rendesen felmérem a helyzetet.
Naplózva


Uma McGruder
Hollóhát
*


"A vörös orákulum"

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 01. 24. - 20:21:34 »
+1

A szeszélyes márvány
2002. január 5.


Merel Everfen


Uma, egy hosszabb alkotói szünetet követően úgy döntött, hogy újra pennát ragad, és rímbe szedve írja meg gondolatait. Időnként igényét érzi annak, hogy megélje valamilyen formában a kreativitását, így az álomnaplójának utolsó lapjai a saját verseivel vannak teleírva. A költészetre és a képzőművészetre is nagyszülei tették fogékonnyá, akik nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy megismerkedhessen a különböző művészeti formákkal. A párizsi kiruccanások alkalmával gyakran látogattak balett- és színházi előadásokat, felolvasóesteket vagy kiállításokat. Kevés inspirálóbb teret ismert a galériáktól, persze csak ha a természetet figyelmen kívül hagyta, de mivel az erős hóesés nem tette lehetővé, hogy a szabadban alkothasson, így a Roxfort erre a célra kialakított helyiségét vette célba.

A festészethez sohasem volt affinitása, mégis szeretett elmerülni annak szépségében. A terembe lépve azonnal megakadt a tekintete egy díszes keretbe foglalt alkotáson, ami egy fenséges barna mént és egy pillangót ábrázolt. Elsétált a Dávid szobor arányaival megegyező másolat mellett, hogy jobban szemügyre vehesse a képet. A festményről eszébe jutott Clémence Chamfort neve, aki a saját halálát írta meg egy művében: a legenda szerint egy pillangót követett lóháton, egy pillanatra sem szem elől tévesztve, így nem vette észre az alatta elterülő szakadékot, amelybe lezuhant, és azonnal szörnyethalt. A kutatások a mai napig nem tudták bizonyítani, hogy a mugli származású, arisztokrata család sarja rendelkezett a tisztánlátás képességével, vagy csak kísérteties az egybeesés a Chuchotant Papillon című regényének tragédiájával.

A hideg végigfutott Uma gerincén, ahogy felidézte magában a történetet. Ezzel egy időben az a hátborzongató érzése is támadt, hogy valaki figyeli. Ijedten fordult körbe a kiállítótérben, de mozdulatlan volt minden. A folyosókon elhelyezettekkel ellentétben, a galériában található képek figurái sohasem mozogtak, mivel nem varázsfestmények voltak. Hevesen kalapáló szívvel hagyta hátra az alkotást, amely felkavarta az érzéseit, és a bejárat mellett elhelyezett tájképek elé lépett.

Abban a pillanatban egy mély, morajlásszerű hang és a parketta bántó karistolása ütötte meg a fülét. Megpördült a tengelye körül, miközben a pálcáját is előrántotta a talárja rejtekéből, ám a földbe gyökerezett a lába attól, amit látott. A hatalmas Dávid szobor életre kelt: a felsőteste különösebb gond nélkül mozgott, viszont az állólábát természetellenes pózban, mereven húzta maga mögött, miután lelépett az emelvényéről, és megindult Uma felé. Az első reakciója egy velőtrázó sikítás volt, majd egy kábítóátokkal próbálta megállítani a szobrot. A piros fénycsóva azonban egy mennydörgést idéző hang kíséretében lepattant a márványtestről, vissza a “feladó” irányába, aki az utolsó pillanatban harsogott el egy Protegot. Uma pajzsbűbája az elmúlt években rendkívül sokat fejlődött, köszönhetően a mardekárosok állandó szekálásának, így az átok újra megpattant, majd egyenesen a mennyezeti freskó kellős közepébe csapódott, lyukat ütve az Úr és Ádám összeérni akaró ujjai közé.

A szobor feltartóztathatatlanul közelített, miközben robusztus karjaival csapkodott körbe, apró darabokra törve mindent, ami az útjába került. Uma oldalra vetette magát, hogy kitérjen a halálosnak ígérkező ütés elől, majd kivágódott a terem ajtaja, és berontott rajta valaki.

- Oké, itt tényleg mi a répa történik? - Hangzott a költői kérdés, de Uma ügyet sem vetve az érkezőre, hirtelen elharsogott egy bűbájt, amit akkor hatásosnak gondolt a tömb ellen.

- Locomotor! - Kiáltotta. Egy röpke másodperc erejére úgy tűnt, hogy a mozgató bűbáj a levegőben tartja az ádáz márványszobrot, ám az mégiscsak visszazuhant a padlót döngetve, és arccal előre, egyenesen Umára kezdett dőlni.
 
Naplózva


Merel Everfen
Hugrabug
*


VI. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 02. 05. - 15:18:14 »
0

Reménykedek kicsit, hogy a "köszönésem" egy pillanatra megtorpantja legalább Szoborzillát, egy, hogy ne egyből üsse agyon a másik lányt, kettő, hogy eggyel több másodpercem legyen jól becélozni. Apropó szép hárítás a pajzsbűbájjal, már csak az a jó kérdés, mit kellett kivédeni, azt még nem láttam az ajtótól, amit épp nyitottam. Ha ez a szobor tényleg túl beleélte magát a godzillaszerepbe, és mittudomén, sugárzássugarat tud okádni, az nem lesz túl szórakoztató.
A pillanatnyi lebegtetés egy jó lehetőséget ad, még ha borulni is kezd a szobor.
-Exsuctio!- Becélzom a háta közepét, és teljes vállból rántok egyet a pálcán, biztos, ami biztos, nem finomkodunk a húzóbűbájjal. És azzal a mozdulattal lépek is ki oldalra, ahogy az óriás átbillen hátrafele, ne énrám boruljon. A pálcát rajta tartva át is körözök a lány mellé, hátha ketten jobban be tudjuk védeni egymást.
-Megvagy? Mi történt itt?
További jó kérdés, hogy ha a szobor fel akar még kelni - és a szerencsémet ismerve nem arra számítok, hogy nyugton maradni szándékozik mostmár - mivel lehet vajon sikeresen hatástalanítani?
Gondolom a lebegtetés egy működőképes mód lenne, feltéve, hogy fel tudjuk emelni. Ha nem éri a lába a földet - vagy bármi végtagja bármi felületet - hiába kapálózik, csak kívül kell maradnunk azon a távon, amit még elér. Egyre jobban irígykedek a gravitációlekapcsolós képességére valakinek, amit nekem kell néha megszüntetnem, ha ott felejti, most igazán hasznos lehetne. De annak hiányában...
-Ötletek?
Naplózva


Uma McGruder
Hollóhát
*


"A vörös orákulum"

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2021. 02. 13. - 16:42:43 »
0

A szeszélyes márvány
2002. január 5.


Merel Everfen


Mielőtt az irdatlan tömb Umára dőlt volna, az utolsó pillanatban érkező húzóbűbáj szerencsére magával ragadta az ellenkező irányba. Gyorsan talpra is szökkent, mialatt a felmentősereg megérkezett mellé.
- Megvagy? Mi történt itt? - kérdezte a hugrabugos lány tőle.
- Fogalmam sincs, ez a monstrum egyszer csak rám támadt. Ugye jól gondolom, hogy ez nem túl normális? - tett fel a kézenfekvőnek tűnő kérdést, inkább csak azért, hogy visszanyerje a lélekjelenlétét. A terem túlsó végében fekvő szobor ádázul küzdött, hogy felálljon, de a továbbra is mereven működő lába egyelőre megakadályozta a dologban. A kínlódása még komikusnak is tűnhetett volna, de a körülötte ripityára törött műtárgyak minden kétséget kizáróan biztosították a lányokat abban, hogy nem egy ártalmatlan és korai áprilisi tréfával állnak szemben.
- Ötletek?
- A kábító átok nem tűnt hatásosnak ellene. Talán... - hagyta félbe a mondatot, majd megpróbálkozott egy robbantó átokkal, amely pontosan úgy pattant le a márványtestről, ahogy a korábbi varázslata. Helyette egy ember nagyságú vázát semmisített meg vele egy szempillantás alatt. - Igen, pontosan ez történt az előbbi is... - csóválta a fejét Uma. Az óriás eszeveszettül kalimpálni kezdett a földön fekve, további károkat téve a parkettában. A sóbálvány-átokkal csak azért próbálkozott meg, hogy gondolatban kihúzhassa a listájáról, így nem volt különösebben meglepve, amiért hatástalan volt ellene. Egy dolog viszont hirtelen szemet szúrt neki. - Valamilyen varázslat védheti a sérülésektől... nézd csak, sehol egy karcolás rajta, pedig a húzóbűbájodtól elég nagyot esett. - töprengett hangosan, hátha megerősíti vagy esetleg cáfolja az elméletét az évfolyamtársa. A márványszobor megelégelhette, hogy nem tud lábra állni, mert hirtelen taktikát váltott, és elkezdett ide-oda forgolódni fektében. A gravitáció hamar a segítségére volt a dologban, ugyanis egy másodperccel később már a hasára fordulva feküdt. Egy pillanatra mozdulatlanná vált, majd lassan felemelte a fejét, és egyenesen a lányokra nézett. Azonnal meg is indult feléjük, erős karjait és a mozgékony lábát használva a kúszáshoz. Talán még félelmetesebb látványt nyújtott így, mint két lábon állva.
- Na jó, most mi legyen? Megpróbáljuk felemelni háromra? - kérdezte Uma kétségbeesetten.
Naplózva


Merel Everfen
Hugrabug
*


VI. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2021. 02. 23. - 01:07:16 »
0

-Az igazat megvallva, lassan már semmiről nem merek nyilatkozni, hogy normális-e... Bár ha abból indulok ki, hogy ez egy iskola, amit arra terveztek, gyerekek lakjanak itt háromnegyed éveket egy huzamban, ilyennek tényleg nem illene lennie benne.
Bár ez csak vélemény, ugyanezen iskola mellett van egy horrorerdő, tetszőleges féle halálos lénnyel, és még csak drótkerítés sincs körülötte, úgyhogy nem tudom, mennyit számítana az érvelésem ide vagy oda.
-Áh, jó tudni, hogy akkor az legalább nem a szobor volt. Szép védés a protegoval amúgy- nyugtázom a hírt, hogy sugársugarat nem kell ezek szerint kerülgetnünk mindjárt. -Ha elég tömör, azzal nem törtem volna össze, de ja, az átkaid meg kéne látsszanak rajta, ha csak hagyományos kő lenne.
Ameddig a lány a szobrot tartja szemmel, én szétnézek a teremben. Milyen jó, hogy átjöttem ide mellé, így most az ajtó a Vergődő Dávidon túlra került hozzánk képest. Vicces lesz, ha nem tudjuk semerről kerülni anélkül, hogy felénk csápolna.
-Oké, ha más nem működik, kimegyünk az ablakon. Remélhetőleg van valami tetőféle elég közel, vagy majd levarázsoljuk magunkat valahogy- rukkolok elő a vésztervvel, hasznos gondolkodni rajta, még ha van helyette jobb mód is. mindig hasznos készenlétben tartani egy vésztervet, minimum vészfelszerelést. Nem véletlen nem látni engem lassan már sehol a bűvölt rekeszes táskám nélkül, az utóbbi évek ezt az egyet nagyon jól a fejembe verték.
De egyelőre jó ötletnek tűnik a felemelés.
-És onnan tovább? Ha elég magasra tudjuk emelni, hogy semmit ne érjen el, és elférjünk a karhossza alatt, ki tudunk menni, és nem tud ránkborogatni semmit. Aztán szerintem spuri lejelenteni egy tanárnál, remélhetőleg lassabban fér át az ajtón, mint mi.
Esetleges őraurorokkal még mindig annyit tervezek maximum, hogy riasztom őket is, ha összefutunk, de továbbra is jobban bízok a tanári kar életképesebb tagjaiban. McGalagony állítólag egy egész sereget toborzott szobrokból az ostrom alatt, róla elhiszem, hogy de tudja aktiválni ezt az egyet.
De egyelőre felkészülök az emelgetésre. Az a legjobb a vésztervekben, ha végül nincs szükség rájuk.
-Számold be- biccentek a lánynak, miközben felkészülök vele együtt varázsolni.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 02. 05. - 05:11:53
Az oldal 0.068 másodperc alatt készült el 33 lekéréssel.