+  Roxfort RPG
|-+  2003/2004-es tanév
| |-+  Anglián kívüli részek
| | |-+  Párizs
| | | |-+  Louvre
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Louvre  (Megtekintve 4059 alkalommal)

Claus Hill
Griffendél
*


blah blah blah

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2022. 08. 24. - 12:35:24 »
+1

Alffal a francban
~ 2003. július 24.  ~


lö flance

lö 18+


Alf persze kissé morcos lett az édességes poénomra. Bár azt hiszem mégis csak büszke volt magára, amiért nem volt olyan, mint pár hónappal ezelőtt. Elégg sovány volt és sápadt, az anyja meg inkább túlbonylította az egészet. Nem tudtam mivel tömte, de rendes kajával biztosan nem. Ha rajtam múlott volna egy halom nehéz angolos kaját adtam volna nkei, attól egészen biztos jobban kikerekedett volna. Azt hiszem mégsem lett olyan dühös, mint amikor amúgy is szokott és ez jól esett. Szerettem olyankor is, mert vicces volt ahogy olyan királyian felkapta az orrát, és a tipikus sznob viselkedése is nagyon szórakoztaott. Nem is tudtam mit kedvelt bennem, minden voltam ami nem ő volt. De inkább meg sem kérdeztem. Pasiból voltam ilyenekről nem dumáltunk, csak a lányok. De jól esett érezni, hogy boldog volt velem. És az is, hogy le tudtam nyűgözni a szállodával, amiért persze kidolgoztam a belemet, hogy ide eljöjjünk.-
Apa meg lelkes volt olyan jófej apukásan támogatott. Hogy is ne támogatott volna,. az egyetlen családtagjai voltunk egymásnak. Anyám sehol, és tudtam, hogy a bátyám sosem tudott neki megbocsájtani, amiért lelépett az életünkből. Apa meg azt hiszem még most se nagyon heverte ki. Olyan volt mint egy fickó, akit nagyon csúnyán átejtettek. Azt akarta, hogy boldog legyek, és hogy ha már a bátyámra nem számíthattam, legalább rá igen. Ez pedig rohadtul jól esett.
A szobánkban persze rögtön Alfoz simultam. Érezni akartam az illatát a bőrének kellemes, meleg forróságát. Egy kicsit visszább akartam venni ha már az első pillanattól fogva kissé furcsán érezhette magát tőle Alf, de nem akartam, hogy megint úgy eltoljon magától. Eléggé kívántam, de úgyis a végén mindig átadtam neki az irányítást, mert élvezte ha ő vezetett, én meg örültem, amikor boldog volt.
– Most miért finomkodsz vele… - kérdezte miközben a kezeim végigsimítotak rajta és hát Alf teste, amióta nem találkoztunk egészen megváltozott és szexibb lett. Még szexibb én pedig egyre jobban kívántam. Nem is válaszoltam neki, csak a fejemet odanyomtam a két lába közzé, hogy az ajkaimmal finoman csókolgassam ott.
Tudtam, hogy ő is élvezte mert belemarkolt a hajamba és még talán túlságosan is, így persze tovább csókolgattam mélyebben és forróbban, egészen elmerülve benne. Talán folytattam is volna, hogy ha alf nem húz fel erőszakosan róla, még éreztem is ahogy a hajhagymáim éppen felordítottak. Az arcom persze fájdalmas és értetlen grimaszra váltott, hogy Alf arca került az arcom elé.
- Mit történt? - kérdeztem kissé motyogva a bódulattól és persze a hajhagymáimtól, miközben belenéztem Alf nagyon szépen csillogó szemébe.
– Hill… nem lehetne, hogy úgy csináljuk, ahogy még sose…  Akarom - jelentette ki én meg megköszörültem a torkomat. Nem kérdeztem vissza, hogy biztos-e mert az olyan férfiatlan volt. Ha Alf kijelentett valamit, hogy akarta az úgy is volt. Meg azért eléggé tetszett is, ahogy sóhajtott közben. Félmosolyra húztam a számat és forrón csókoltam meg, miközben úgy helyezkedtem el, hogy mind a kettőnknek kényelmes és fájdalommentes legyen. Csók közben beletúrtam a hajába, miközben közelebb és közelebb ért hozzá a testem, aztán finom mozdulattal teljesen össze is olvadtam vele.
Forrón sóhajtozva öleltem magamhoz, ahogy lassan mozogni kezdtem, figyelve arra, hogy neki mennyire volt jó vagy nem. A vége felé egyre hevesebben és szevedélyesebben mozogtam a testemet már csak a szenvedély irányította, és lassan éreztem, hogy teljesen el fogok veszi a kellemes remegésben, ami lassan a hatalma alá gyűrt. Halkan reszketve sóhajtottam Alf ajkaira, miközben végigszaladt rajtam a mámor.
Naplózva

Alfonz Baldron
Mardekár
*


II. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2022. 08. 26. - 16:39:06 »
+1

húzz el a Francba


2003. július 24.
Hill

lö 18+

Elég volt kimondani, hogy “akarom” és több szó nem kellett. Hill végig kúszott a testemen, hogy az ajkaimat csókolja és beletúrjon a hajamban. A teste melegségét éreztem meg először, aztán ösztönösen beljebb húztam a lábaimat, hogy a combjaim között feküdhessen el. Aztán megéreztem azt. Először feszítő érzés volt, aztán már kicsit fájdalmas… mégis kéjesen sóhajtanom kellett tőle.
A mozdulatok először még fájdalmasak voltak, de hozzászoktam. Talán azért, mert olyan kedves és lassú volt… mintha Hill elfelejtette volna, hogy kicsoda. A testem forrón remegett, de egészen másképp, mint korábban. Aztán, ahogy gyorsabbá vált a ritmusunk, a testem remegni kezdett és egy hangos sóhajjal adtam át magam a mámornak.
Lihegve kapkodtam a levegőt, ahogy Hill nyugodtan omlott a testemre. Az ajkaimon még éreztem a forró leheletét. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, még próbáltam újraépíteni magamat belülről.
- Ah… Hill… - ennyit tudtam kinyögni. Végig simítottam a homlokomon, ami persze izzadt volt. A hajam össze is kócolódott a mozdulattól, nem mintha Hill nem túrta volna szét eleve.
- Ilyet még sosem éreztem… - dünnyögtem. Kicsit megtoltam a mellkasánál, hogy forduljon le rólam. Ha sikerült, felkeltem és magam köré tekerve a takarót, odasétáltam a hűtőhöz, aminek a tetején egy üveg víz volt. Odanyúltam érte, amitől lecsúszott rólam a takaró. - Neh… - nyafogtam, de nem tudtam elkapni az anyagot.
Nem tudom miért, de megőrjített a gondolat, hogy Hill ennyire pucéran lát. Miközben csináltuk nem gondolkodtam, mert annyira akartam őt… most viszont, szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy megfigyelje a kiálló csontokat. Igaz megnyúltam és Aerith szavaival élve “egész kamaszos” lettem. A gyerek, akit tavaly Hill megismert, egyre jobban kezdett átalakulni.
- Legalább fordulj el… - nyafogtam, miközben kinyitottam a vizet, hogy nagyot kortyoljak belőle. Szinte teljesen kiszáradtam az izzadtságtól és a hevességtől, nem voltam én ilyen komoly mozdulatokhoz szokva. Még repülni sem repülhettem, nehogy anyám megijedjen és véletlenül mégis hazaparancsoljon a Roxfort helyett.
Három-négy nagy korty után leengedtem a vizes üveget, hogy a helyére tegyem, aztán meztelenül az ablakhoz sétáltam, hogy megnézzem az éjszakai Párizst. Nem oltottuk fel a villanyt, így aranylóan csillogott be az utcai fény és tökéletesen kivehető volt a sötét égbolton kúszó felhőzet is.

Naplózva


Claus Hill
Griffendél
*


blah blah blah

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2022. 08. 30. - 13:37:03 »
+1

Alffal a francban
~ 2003. július 24.  ~


lö flance

lö 18+


Furcsa melegség öntött el, ahogy forró csókok és ölelések közzé bújtunk. Szinte teljesen megszűnt körülöttem az idő folyása, csak Alf létezett és én. Azt szerettem volna, hogy ha neki is ugyan olyan jól esik, mint nekem, hogy ő is ugyan úgy élvezze, mint én. Mert én őszintén szólva teljességel elmerültem a sóhajok és a csókok kellemes ködében. Láttam, hogy az elején fájt neki, így egy kicsit próbáltam óvatosabban mozdulni, és egészen addig az voltam, amíg teljesen el nem lazult. Ez az egész egy forró tánccá vált és úgy éreztem, hogy egtész Párizs is képes most lángra lobanni. remegve, sóhajtva bújtam mellé a puha, hűvös takarók közzé, hogy egy kicsit a légzésem is meg a testem is megnyugodjon. Voltam már persze másokkal is, de azok valahogy érzelemmentesebbek voltak, most pedig forrón lüktetett a szívem a mellkasomban is, mintha csak az is kigyulladt volna.
- Ah… Hill… - sóhajtotta mellettem Alf, mire csak felé fordítottam az arcom és vigyorogtam egyet a kócos, összeborzolt fejére. -  Ilyet még sosem éreztem…
Erre csak bólintottam egyet, mert én is pontosan így voltam vele. Nem voltam szűz, és mégis olyan heves érzések keringtek még bennem, amiket hirtelen azt hittem, hogy nem is fogok tudni lecsillapítani magamban, annak ellenére, hogy lassan egyenletessé kezdett válni a légzésem. Persze most jó volt mindent is elfelejteni, azt is, hogy én csak egy csró sárvérű voltam, és hogy Alfnak teljesen más élete lesz majd, hogy ha felnő, de most csak élveztem ezt a bldog pillanatot, ami csak a kettőnké volt, és nem vehették el tőlünk.
- Én se - dünnyögtem egyet miközben lehunytam a szememet egy kicsit, és ez elég volt arra Alfnak, hogy kiszökjön mellőlem, én meg csak néztem, ahogy a hűtő flé lépett, miközben lecsúszott róla  atakaró, és valahogy most lehetőségem nyílt megpillantani őt, teljes meztelen valójában. zavarba jött, én pedig meg se hallottam, amit mondott, mert nem fordultam el. Talán vékony volt hozzám képest, de sokkal több férfias vonás vo,lt benne, mint amikor megismerkedtünk. Nagyon sovány volt, de mégis most ezen a helyen, Párizs szívében őt láttam a leggyönyörűbbnek. Nem is tudom meddig bámultam, csak jó volt nézi a törékeny vonásait, miközben ő az ablakhoz állt, és kibámult rajta.
Egy kicsit később kaptam észbe, hogy én is odasétáljak mellé, igazából nem húztam magamra semmit, de nem is voltam olyan szégyellős, mint Baldron. Őszintén szólva még szívesen rá is gyújtottam volna, de nem akartam elrontani Alfonz hangulatát azzal, hogy az orra alá füstölök.
- Na zavarjon, de szebb vagy, mint odakint Párizs - mormoltam neki és az arcát magam felé fordítottam, és megcsókoltam. Sosem voltam egy nagy bókoló, sőt udvarolni se udvaroltam még Baldronnak sem, de ezt egyszerűen csak ki akartam mondani. Jó volt vele, és szépnek láttam, gondolhatott magáról akármit. Nekem így tökéletes volt. - Ha lenne rajtunk ruha, most kimásznék veled a tetőre, de azt nem akarom megkockáztatni, hogy így menjünk fel. A végén kicsapnának minket, és az utcán kéne aludnunk egy unatkozó pantomimes mellett - mondtam jót derülve saját magamon, miközben magamhoz húztam teljesen és átöleltem a vállát. Kibaszott boldog voltam, mintha csak nyertem volna a lottón. De nekem elég volt az is, hogy tudjam, mit jelentettem Alfnak.
Naplózva

Alfonz Baldron
Mardekár
*


II. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2022. 09. 01. - 17:57:19 »
+1

húzz el a Francba


2003. július 24.
Hill

lö 18+

Zavarba jöttem attól, hogy Hill ilyen nyíltan lát meztelenül, de közben vízhez is kellett jutnom. Úgy éreztem, hogy a korábbiak hatására a testemből minden nedvesség távozott. Az ajkaim is cserepesek lettek... talán még sem voltam még elég erős ahhoz, hogy csak úgy elszökjek a szüleim mellől, mégis mérhetetlen boldogságot és megkönnyebbülést éreztem attól, ami történt. Hill az enyém volt teljes egészében. Végre nem kellett félnem a rajongóitól.
Éreztem, ahogy közelebb jön. A testéből finom melegség áradt, finom illata is volt. Imádtam, hogy az enyém volt mindenestől. Ennél boldogabb nem is lehettem volna, de nem, továbbra sem akartam ennek hangot adni. Túlságosan elbízta volna magát, azt pedig nem szerettem volna.
- Na zavarjon, de szebb vagy, mint odakint Párizs  - mormogta, aztán odaért az arcomhoz. Finom cirógatással vett rá, hogy ránézzek. Már ennyi is elég volt, hogy testem bizseregni kezdjen, de a fizikai reakcióktól a fáradtság kicsit eltántorított. Lehunyt szemmel élveztem a csókját.
-  Ha lenne rajtunk ruha, most kimásznék veled a tetőre, de azt nem akarom megkockáztatni, hogy így menjünk fel. A végén kicsapnának minket, és az utcán kéne aludnunk egy unatkozó pantomimes mellett - magyarázott tovább. Persze tetszett neki az alpári megjegyzése, az arcára volt írva. Én azonban ezt nem preferáltam.
- Minek akarnál a tetőre menni, te nagyon hülye? - Förmedtem rá. Nem is értettem ezt a bolond ötletet, én csak össze akartam bújni vele az ágyon, mint a normális emberek... és végre aludni. Már bőven elmúlt éjfél, én pedig a tízórai alváshoz voltam szokva. Csak tizenhárom voltam, ezért sem illettem bele Hill nagymenő kviddicses, zenészes világába.
- Haladj az ágyba. - Közöltem hidegen, majd a mellkasára tenyerelve ellökdösem odáig, míg a párnára nem került a feje. Ezt követően feküdtem le én is, úgy, hogy egészen odafúrhassam az arcom a nyaka és a válla közé. Ez volt megint az a nyugalom, amire szükségem volt. A testem kimerült, éreztem, hogy az agyam eltompul az egésztől.
- Aludj te mamlasz... - dünnyögtem, de gyorsan rám talált az álom. Még valamit dünnyögtem arról, hogy reggel járjuk be Párizs mesés utcáit... talán Hill nem hallotta vagy nem értette. Nem számított, mert úgy volt tökéletes minden, ahogyan volt.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!
A helyszín szabad.
Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.069 másodperc alatt készült el 32 lekéréssel.