+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Felnőtt varázslók
| | | |-+  India Zayathri (Moderátor: India Zayathri)
| | | | |-+  Látlak, Lupa...
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Látlak, Lupa...  (Megtekintve 143 alkalommal)

India Zayathri
[Topiktulaj]
*****


az Orákulum

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 03. 25. - 11:27:48 »
0




Roxmorts falu egyik eldugott utcájában található egy takaros ház, melynek napfényes, tágas nappaliját alakította át jósdává India. Ha belépsz, egzotikus növényeket, színes kristályokat, a levegőben varázslattal lengedező horgolt díszeket és kagylóláncokat látsz. A bohém stílusú szoba éke egy hatalmas, színpompás szőnyeg, puha párnákkal, amire ha van kedved, letelepedhetsz, de számos kényelmes fotelben is helyet foglalhatsz. Ezután a jósnő a legnagyobb vendégszeretettel kínál meg ínycsiklandó teájával. Természetesen utóbbit nem csak azért kapod, hogy enyhítse szomjadat; India - különleges jósgömbje mellett - ebből olvassa ki a jövődet.
Naplózva


Lupa Tenebris
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2020. 03. 25. - 11:48:40 »
+1

Jóslás
Mikor meghallottam, hogy van egy jós a közelben, nem bírtam ki, hogy el ne menjek kipróbálni. Nagyon szerettem az ilyeneket, habár nem mindig hittem el, amit hallok. Az emberek világában, akarom mondani mugliknál elég sokan vannak, akik csak átverik a gyanútlanokat egy kis pénz reményében. Remélem, most más lesz a helyzet.
Az órák után egyből el is indultam Roxmortsba, ahol egy kis keresés után meg is pillantottam a házat. Belépve egy tágas szoba fogadott, ami tele volt különféle növényekkel és kristályokkal. Gyönyörűek voltak, alig bírtam levenni róluk a szemem. Ilyen szempontból olyan voltam, mint egy szarka, imádtam, ha valami csillog, még akkor is, ha csak üvegszilánk volt a napfényben. Csodálattal néztem a jósgömbre, izgatottan vártam, hogy vajon mit fog mondani a jövőmről.
- Jó napot!- köszöntem hangosan.
A jósnő a hozzá illő ruhát viselte, majd teával kívánt, amit először nem akartam elfogadni, de rájöttem, hogy nem csak a szomjam oltása a szerepe. Leültem egy fotelbe a kristálygömb elé, és vártam, hogy most mit is kell tennem. Vajon a tenyerem mutassam? Vagy csak hirtelen elkapja valami roham és ijesztő hangon fog beszélni?
Naplózva


India Zayathri
[Topiktulaj]
*****


az Orákulum

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2020. 03. 25. - 13:38:34 »
0

Látlak, Lupa...



2001. március 26.


szett

A mai napom eddig csodásan telt, felkelés után vettem egy forró fürdőt, mert mégis ki szabja meg, hogy csak este lehet megmártózni egy kád meleg, illatos vízben? Aztán a kedvenc reggelimet, zabkását készítettem magamnak friss gyümölcsökkel. Nem sokkal ezután érkezett egy vendégem, majd visszafeküdtem pár órára aludni. Ilyen szempontból olyan voltam, mint a macskám, Tara. Élveztem, ha napközben szundíthatok egyet. Talán az idegrendszerem így pihente ki magát egy-egy megterhelőbb jóslat után? Ki tudja. Ebéd után éreztem, hogy hamarosan újabb látogatóm lesz, így megtisztítottam az arany tálban lévő kristályokat, hogy feltöltve, az előző vendég után ismét pozitív, tiszta energiával segítsenek a látásban. Nem sokkal később valóban betoppant hozzám egy fiatal lány, akiről lemertem volna fogadni, hogy a Roxfortban tanul.
- Jó napot! - köszönt üdítően fiatal hangszínén.
Nem lepett meg, hogy felkeresett, hiszen rendszeresen érkeztek hozzám a varázslóképző diákjai, többnyire inkább lányok, de ritkán előfordult azért, hogy fiúk is megfordultak India szemében.
- Namaste….– köszöntem neki két kezemet imatartásba téve, kissé meghajolva, majd hellyel kínáltam. A lány hamar feltalálta magát, és letelepedett a türkiz színű fotelban. Elmosolyodtam, mert annyira illett hozzá ez a választás. A szokásos hársfateámmal kínáltam meg, tálcán tettem elé a bögrét, mellé egy kis mézet is raktam, hogyha szeretné, megédesíthesse magának.
– A teával még várj egy kicsit, kérlek… - kértem szívélyesen, hiszen annak is szerepe lesz a későbbiekben majd. Az időzítés pedig fontos volt ennél a pontnál is, ahogy minden másban, ha a sors rejtett titkaiba akart éppenséggel betekinteni az ember.
- Hogy hívnak? – kérdeztem, miközben én is helyet foglaltam a bordó fotelomban, vele szemben.
- Én India Zayathri vagyok – mutatkoztam be búgó hangomon, s alig vártam, hogy belefogjunk a jóslatba, de előbb még tisztáznom kellett valamit.
- Nos… Nálam az a szabály, hogy csak arról beszélek neked, amire te magad vagy kíváncsi. Vagyis, ha van egy beteg, idős nagymamád például, és én azt látom, hogy hamarosan eltávozik sorainkból, azt nem adom a tudtodra, csak akkor, ha te magad kérdezel rá a sorsára. Viszont ha megfogalmazod a kérdésedet, akkor bármit is látok… legyen az nagyon fájdalmas is…el fogom mondani – magyaráztam, majd hagytam neki egy kis időt, hogy feldolgozza a hallottakat. Ahogy gondolkodott, volt időm tüzetesebben szemügyre venni őt. Első pillantásra ártatlannak és naivnak tűnt, de az aurájából azt is tisztán ki lehetett érezni, hogy sok olyasmit megélt már, amit az ő korabeli fiatalok nem… sőt, valószínűleg olyasmit is, amit a nagyon idősek közül is csak kevesen. Épp ezért tudtam, hogy pontosan érti, rajta is ugyanolyan nagy felelősség van a jóslatot illetően, mint rajtam. Számtalan területtel kapcsolatban lehetett kíváncsi a jövőre, de kérdés volt, hogy ezek után melyikre mer rákérdezni ténylegesen.
- Tehát… Miről szeretnél hallani? – tettem fel a legfontosabb kérdést és türelmesen vártam a válaszát. Legalább olyan kíváncsi voltam arra, hogy mi felől fog érdeklődni, mint amennyire ő kíváncsi lehetett a válaszra.
Naplózva


Lupa Tenebris
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2020. 03. 25. - 15:59:59 »
+1

Jóslás

- Jó napot!
- Namaste…

Mikor megkaptam a bögre teámat a mézzel együtt, azt egy kissé megédesítettem. Jobban szerettem édesen, mint simán magát a teát. Talán túl édesen is... De nem baj, a tea jót tett és csak ritkán ittam, úgyhogy a fogaim nem bánták.
– A teával még várj egy kicsit, kérlek…
- Rendben.
- raktam le magam mellé, még úgyis forró volt.
- Hogy hívnak?
- Lupa vagyok. Lupa Tenebris.
- Én India Zayathri vagyok. - Nos… Nálam az a szabály, hogy csak arról beszélek neked, amire te magad vagy kíváncsi. Vagyis, ha van egy beteg, idős nagymamád például, és én azt látom, hogy hamarosan eltávozik sorainkból, azt nem adom a tudtodra, csak akkor, ha te magad kérdezel rá a sorsára. Viszont ha megfogalmazod a kérdésedet, akkor bármit is látok… legyen az nagyon fájdalmas is…el fogom mondani.

Sokminden érdekelt. A szerelmi életem, a megélhetésem, a barátaim, a családom, a suli, a munkám... Nem tudom, hány kérdést tehetek fel, de ha csak egyet, akkor azt jól meg kell gondolnom. Eddigi életem során sokmindenen mentem keresztül. Van egy célom, amit el akarok érni. Segíteni akarok másoknak, méghozzá olyanoknak, akik nem tudják magukat megvédeni. Ugyanakkor én is egy veszély vagyok rájuk nézve. Az erdőben, a bálon, annyiszor meghalhattam volna, olyan sokszor néztem már szembe a veszéllyel, biztos voltam benne, hogy okkal éltem túl mindent. Volt valami oka annak, hogy ezekbe a helyzetekbe kerültem és kűzdöttem. Csak egy ember vagyok, aki segít majd valaki fontosnak, vagy talán nekem kell valamit tenni, én vagyok az a fontos? Meg kell fogalmaznom a kérdésem.
- Tehát… Miről szeretnél hallani?
- Van egy megérzésem, ami szerint okkal történnek velem bizonyos dolgok. Tudni akarom az okot, a célt, amit a Sors szánt nekem, amit el kell érnem. Tudni akarom, mi a feladat, amit az élet elém állít.

A hangom komoly volt, lassan beszéltem. Kissé izgultam is, hiszen az életemről van szó. Arról, hogy mi fog velem történni. Hogy a helyes, vagy a helytelen úton fogok járni. Minden amit eddig csináltam, az megérte e az árát, mert jó uton haladok, vagy elfecséreltem 15 évet az életemből, mert más a sorsom. Voltak megérzéseim, amik sokszor bejöttek, bár én nem voltam jós. Nem tudom, hogy képes lennék e egyáltalán jósnak lenni, hogy alkalmas lennék e rá, de most nem is ez a lényeg. Egyenlőre erre várom a választ.
Naplózva


India Zayathri
[Topiktulaj]
*****


az Orákulum

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2020. 03. 25. - 17:52:48 »
0

Látlak, Lupa...



2001. március 26.


szett

- Lupa vagyok. Lupa Tenebris – mutatkozott be új vendégem. Amíg Lupa végig gondolta és megfogalmazta magában a kérdését, én behunytam a szemem és vártam a sugallatot, hogy miből jósoljak neki először. Számtalan technikát tanultam meg Faithtől és Sybilltől, így a lehetőségek egész tárházából válogathattam. Fontos volt számomra, hogy mindig fentről jött ihletet kövessek a módszerre vonatkozóan, hiszen akkor kaptam a legtisztább eredményt, ha az egót kikapcsolva átadtam a helyzetet az égi vezetőimnek. Most is így tettem, s pár pillanatot követően meg is jelent előttem a válasz, ami ezúttal nem más volt, mint a jósgömb.
Ezzel párhuzamosan Lupa hangosan is kimondta, ami leginkább foglalkoztatta.
- Van egy megérzésem, ami szerint okkal történnek velem bizonyos dolgok. Tudni akarom az okot, a célt, amit a Sors szánt nekem, amit el kell érnem. Tudni akarom, mi a feladat, amit az élet elém állít – hangzottak el a szavak, amikre komolyan bólintottam.
- Bölcs kérdés – dicsértem meg őszintén. Ahogy korábban éreztem, nem mindennapi lányról volt szó. A korabeli fiatalok általában rögtön afelől érdeklődtek, hogy vajon beléjük szeret-e majd az, aki iránt epekednek, vagy sikerül-e letenniük a RAVASZ vizsgákat. Természetesen sosem ítélkeztem vendégeim kérdésein, és azt vallottam, hogy minden egyes jóslat ugyanolyan értékes, de tetszett, hogy fő témájaként Lupa ennél sokkal mélyebb kérdést fogalmazott meg. Ez páratlan érettségre vallott. Magam elé tettem hát a gyöngyház színű gömböt, és miután Lupa megfogalmazta a kérdését, két tenyeremet a gömb két oldalára fektetve, résnyire nyitott szemmel pillantottam bele. Mélyeket lélegeztem és türelmesen vártam, hogy megjelenjen előttem a válasz…
Hamarosan a gyöngyház üvegben sötétszürke árnyak kezdtek mozogni, majd egyértelmű alakokká változtak. Egy nagy farkast láttam magam előtt, amely számos másik farkas előtt állt, s azok hamarosan követni kezdték őt. Ekkor még nem volt teljesen tiszta számomra az üzenet, de kiüresítettem elmém, és hagytam, hogy újabb jelenet táruljon fel előttem. Magam előtt láttam Lupát, aki hezitált, hogy felvegye-e a farkas alakú nyakéket, melyet a kezében tartott. Végül elhatározta magát, büszkén viselte azt, és a fölötte világító telihold erre beragyogta arcát… Most már tökéletesen érthető volt a látomás számomra, mindössze annyira volt szükségem, hogy megfogalmazzam az üzenet lényegét. Sóhajtottam egyet, levettem a kezem a gömbről és felé fordultam.
- Az égiek fontos szerepet szánnak neked, Lupa…amely talán eleinte nem lesz számodra annyira könnyű - pillantottam közben a farkas alakú láncra a nyakában.
– Jó úton jársz… az kétségtelen. Ugyanakkor az a sorsod, hogy felvállald igaz valódat a világ előtt… igen… jól gondolod – tartottam lélegzetvételnyi szünetet. – Eljön a perc, amikor az lesz a feladatod, hogy felfedd mások előtt vérfarkas éned. Mindezt azért kell megtenned, hogy segíteni tudj a többi hasonló sorsú léleknek, vagyis vérfarkasnak: példát mutass nekik és vezesd őket szívből, egy jobb, elfogadóbb világ felé – folytattam továbbra is búgó, mégis határozott hangon.
-Látomásom szerint ez az, amit az ég legfőbb rendeltetésednek szánt. Van kérdésed ezzel kapcsolatban? – adtam meg a lehetőséget, hogy tovább tisztázzuk a jóslatot, ha szüksége lenne rá.
- Persze ezen kívül még számos fontos célja lehet az életednek, melyekkel kapcsolatban nyugodtan kérdezhetsz, amennyit csak akarsz - tártam szét karjaim barátságosan, hogy ezzel is érzékeltessem, ez itt most az ő ideje. Bármiről bármennyit bátran kérdezhet, én azon leszek, hogy megadjam rá a válaszokat.
Naplózva


Lupa Tenebris
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2020. 03. 25. - 18:45:49 »
+1

Jóslás
- Van egy megérzésem, ami szerint okkal történnek velem bizonyos dolgok. Tudni akarom az okot, a célt, amit a Sors szánt nekem, amit el kell érnem. Tudni akarom, mi a feladat, amit az élet elém állít.
- Bölcs kérdés.

Kissé izgultam, vagy talán aggódtam, nem is tudom, mikor feltettem a kérdést. Minden mozdulatát figyeltem, érdekelt, hogy mit mondd. A gömbjéhez fordult és nézte egy darabig. Figyeltem az arckifejezését, hogy mit lát, közben kissé hátradőltem a székben, hogy kényelmesebben legyek.
- Az égiek fontos szerepet szánnak neked, Lupa…amely talán eleinte nem lesz számodra annyira könnyű.  Jó úton jársz… az kétségtelen. Ugyanakkor az a sorsod, hogy felvállald igaz valódat a világ előtt… igen… jól gondolod.  Eljön a perc, amikor az lesz a feladatod, hogy felfedd mások előtt vérfarkas éned. Mindezt azért kell megtenned, hogy segíteni tudj a többi hasonló sorsú léleknek, vagyis vérfarkasnak: példát mutass nekik és vezesd őket szívből, egy jobb, elfogadóbb világ felé. Látomásom szerint ez az, amit az ég legfőbb rendeltetésednek szánt. Van kérdésed ezzel kapcsolatban? Persze ezen kívül még számos fontos célja lehet az életednek, melyekkel kapcsolatban nyugodtan kérdezhetsz, amennyit csak akarsz.
Kissé elgondolkodtam a hallottakon. Az már biztos, hogy ő nem olyan, aki átver. Tudja, hogy mi vagyok. És úgy tűnik, ezzel kapcsolatos a sorsom is. Ez sokmindent megmagyaráz.
- Nem vagyok kifejezetten egy vezető alkat... az emberekkel való társalgásomon pedig még van mit csiszolni... Hogy fogok elvezetni egy falkát egyedül...? Vagy...Ott lesz velem más is? Kodan?
Mindig mellettem volt és támogatott. Mióta megismerkedtünk, mindenben segített. Hogy farkas lehessek meberek között, hogy feldolgozzam a dolgokat, amiket láttam, hogy elmondjam a szüleimnek...
- Az emberek nem túl elfogadóak a farkasokkal szemben. Hiszen még egymást is ölik. Félnek a farkasoktól, bosszúra vágynak az elvesztett szerettükért... Ha egyáltalán meg is találnám azt az elfogadó világot... a béke nagyon törékeny lesz...
Naplózva


India Zayathri
[Topiktulaj]
*****


az Orákulum

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2020. 03. 26. - 13:57:14 »
0

Látlak, Lupa...



2001. március 26.


szett

Ahogy a kérdést, úgy a választ sem vette félvállról a lány, láttam a szemén, hogy alaposan végiggondolta mondandóját, mielőtt megszólalt volna.
- Nem vagyok kifejezetten egy vezető alkat... az emberekkel való társalgásomon pedig még van mit csiszolni... Hogy fogok elvezetni egy falkát egyedül...? Vagy...Ott lesz velem más is? Kodan? – kérdezte, de egyelőre nem szólaltam meg. Vártam, hogy teljesen kiönthesse a szívét a jóslattal kapcsolatban.
- Az emberek nem túl elfogadóak a farkasokkal szemben. Hiszen még egymást is ölik. Félnek a farkasoktól, bosszúra vágynak az elvesztett szerettükért... Ha egyáltalán meg is találnám azt az elfogadó világot... a béke nagyon törékeny lesz...- folytatta Lupa. Bólintottam, és egy mély sóhaj után ismét rátettem a két tenyerem a gömbre, majd az égiekhez fohászkodtam, mutassák meg, hogyan sikerülhet mindez ennek a törékeny lánynak… Vajon egyedül kell cipelnie a terhet? Vagy lesz vele más is? Ez a bizonyos Kodan, ahogy ő nevezte?
Pár pillanattal később felsejlett előttem Lupa farkas alakban, s mellette egy nagyobb, erősebb farkas jelent meg. Megérzéseim szerint ő lehetett az, akiről kérdezett, de száz százalékig nem lehettem benne biztos. Az viszont tisztán látszott, hogy együtt vezették a falkát, és Lupa nagyon boldog volt… Ez az idilli állapot azonban nem tartott sokáig, ellenségek jelentek meg velük szemben, akik emberek voltak ugyan, de úgy vicsorogtak a falkára, mintha vérszomjas farkasok lettek volna.
Nem volt kétséges, hogy itt bizony harcra kerülne sor… ha rajtuk múlna. Ekkor azonban Lupa levetette farkas alakját társával együtt és mindketten óvatosan közeledtek az ellenséges csoporthoz. Bár eleinte úgy tűnt, így is rájuk támadnak, végül szeretetteljes lényükkel sikerült meggyőzniük őket, hogy nem kell félniük sem tőlük, sem a falkától.
Ahogy véget ért a látomás, mosollyal az arcomon árultam el Lupának, mit láttam:
- Kedvesem, nagyon jól láttad a helyzeted buktatóit, de ahogy megérezted, úgy igaz: szerencsére veled lesz a társad, aki támogatni fog. Egy nálad nagyobb, idősebb farkast láttam, azt nem tudhatom biztosra, hogy Kodan-e, de egy biztos: nagyon fontos személy lesz az életedben, aki mindig támogatni fog – kis szünetet tartottam, hogy legyen ideje elraktározni magában a hallottakat.
- A nehézségek, amikről te is beszéltél, valóban megjelennek majd… Nem lesz könnyű az elfogadás felé haladó út, de kitartásotok meghozza majd a gyümölcsét. Ha kitárjátok a szíveteket, és megmutatjátok, milyen csodálatos lelketek van, az irántatok érzett félelem megszűnik majd, és eljön a valódi béke – mondtam, aztán ittam egy kortyot az elém készített teából.
- Nos… van még más is, amire kíváncsi vagy? – kérdeztem érdeklődve. Közben Tara is bejött a szobába, aki eddig kint lehetett a kertben. Megható jelenet volt, ahogyan lassan, óvatosan közel merészkedett Lupához, majd dorombolva odadörgölőzött a lábához.
- Úgy látom, nagyon kedvel téged – mosolyogtam Lupára. – Ezt nyugodtan veheted bóknak… Általában nem ilyen barátságos a látogatóimmal. Lupában valóban volt valami különleges tehetség a szívek meglágyítására, ez már teljesen biztos.
 
Naplózva


Lupa Tenebris
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2020. 03. 26. - 17:23:46 »
+1

Jóslás
A kérdéseim után a jósnő ismét a gömbhöz fordult. Kíváncsian néztem arcvonásait, hátha leolvashatok belőle valamit.
- Kedvesem, nagyon jól láttad a helyzeted buktatóit, de ahogy megérezted, úgy igaz: szerencsére veled lesz a társad, aki támogatni fog. Egy nálad nagyobb, idősebb farkast láttam, azt nem tudhatom biztosra, hogy Kodan-e, de egy biztos: nagyon fontos személy lesz az életedben, aki mindig támogatni fog. A nehézségek, amikről te is beszéltél, valóban megjelennek majd… Nem lesz könnyű az elfogadás felé haladó út, de kitartásotok meghozza majd a gyümölcsét. Ha kitárjátok a szíveteket, és megmutatjátok, milyen csodálatos lelketek van, az irántatok érzett félelem megszűnik majd, és eljön a valódi béke. Nos… van még más is, amire kíváncsi vagy?
Elgondolkoztam  a hallottakon. Nem akartam elsietni semmit, annak általában az a vége, hogy elfelejt valamit az ember. Ekkor jött be egy macska is, aki lassan közelebb jött hozzám, majd a lábamhoz dörgölőzött. Odahajoltam és mosolyogva végigsimogattam a hátán.
- Úgy látom, nagyon kedvel téged.  Ezt nyugodtan veheted bóknak… Általában nem ilyen barátságos a látogatóimmal.
- Valahogy az állatok könyebben megbíznak bennem és megkedvelnek, mint az emberek. Ez mindig is így volt velem, de nem tudom miért.

Egy kis ideig igyeltem a macskát, közben gondolkodtam azon, hogy még mit szeretnék tudni, mi az , amire szükségem van ahhoz, hogy elérjem céljaimat, végül döntésre jutottam.
- A további kérdéseim.. úgy gondolom, nincs más, amit tudnom kell ahhoz, hogy boldoguljak az életben. A szerelem mindenkit megtalál, aki akarja, a boldogság pedig felfogás kérdése. A legszegényebb, legrosszabb körülmények között élő ember is tud boldog lenni, ha a jó dolgokra figyel és remél. Na meg, sok dolog izgalmasabb, ha úgysem tudjuk a végét, teljesen máshogy viselkedik az ember. Esetleg, ha már megkaptam a teát, még azt meghallgatnám, hogy mit olvas ki belőle.
Naplózva


India Zayathri
[Topiktulaj]
*****


az Orákulum

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2020. 03. 27. - 11:05:27 »
0

Látlak, Lupa...



2001. március 26.


szett

Miután tisztáztuk a jóslat részleteit, úgy láttam Lupán, hogy kezd megnyugodni. Talán ehhez az is hozzájárult, hogy Tara így odadörgölőzött hozzá.
- Valahogy az állatok könyebben megbíznak bennem és megkedvelnek, mint az emberek. Ez mindig is így volt velem, de nem tudom miért – mondta a lány, erre mosolyogva feleltem.
- A jóslat alapján úgy tűnik, ez az adottságod nem csak az állatokra terjed ki – kacsintottam rá bátorítóan, majd figyelmesen hallgattam, hogy mit szeretne még tudni a jövőjével kapcsolatban.
- A további kérdéseim.. úgy gondolom, nincs más, amit tudnom kell ahhoz, hogy boldoguljak az életben. A szerelem mindenkit megtalál, aki akarja, a boldogság pedig felfogás kérdése. A legszegényebb, legrosszabb körülmények között élő ember is tud boldog lenni, ha a jó dolgokra figyel és remél. Na meg, sok dolog izgalmasabb, ha úgysem tudjuk a végét, teljesen máshogy viselkedik az ember. Esetleg, ha már megkaptam a teát, még azt meghallgatnám, hogy mit olvas ki belőle – felelte a lány, amely miatt még nagyobbat nőtt a szememben.
- Hihetetlen bölcsességre vallanak a szavaid… Magam sem fogalmazhattam volna szebben- mondtam ámulva, majd a bögréjefelé mutattam.
- Nos, mindössze annyi a feladatod, hogy fogd meg a bal kezedben a csészét és óvatosan lögyböld meg körkörösen, háromszor balra. Aztán idd ki az egészet egy kortyra – magyaráztam az instrukciókat. Jósláshoz direkt kisebb csészét szoktam adni a vendégeimnek, hogy ne essen nehezükre a teát egy hajtásra kiinni.
Megvártam, amíg követi az utasításaimat, s ha kiitta, a bögréért nyúltam. Érdeklődve pillantottam bele, megfigyelve a kerámián különleges formákban megtapadt teafüvet. Jól emlékezetembe véstem a látottakat, amiről rögtön beugrott az egyik kontinens formája.  Behunytam a szemem és vártam a sugallatot… hogy mikor és milyen célból kell odautaznia a lánynak. Az üzenet tisztán kirajzolódott előttem.
- A csészéd alapján azt látom, hogy nem is olyan soká, a Roxfort elvégzése után elutazol egy nagyon messzi, ismeretlen tájra. Dél-Amerikába mész majd, és ennek az utazásnak köze lesz majd a küldetésedhez, amiről beszéltünk…Sok mindent megtudhatsz a vérfarkasok eredetéről és rendeltetéséről. Talán olyasmit is megérthetsz, amit korábban rajtad kívül senki más - mondtam Lupának, és ismét időt hagytam, hogy feldolgozza az információt, és nyugodtan kérdezzen, ha még szeretne tudni valamit.
Tara továbbra sem tágított mellőle, szorosan odabújt a lábához és nyugodtan dorombolt. Megértettem a reakcióját. Én is igazán megkedveltem ezt a lányt, és nagyon örültem neki, hogy ilyen jó jóslatot kapott. Őszintén szurkoltam neki, hogy sikerüljön véghezvinni a küldetését, és közben remélhetőleg egyáltalán ne, vagy a lehető legkevesebbet sérüljön. Egy ilyen tiszta lélek – jól tudtam – hajlamos magára venni a világ gondjait, amelyek, ha nem vigyáz, akár össze is nyomhatják. Bíztam benne, hogy Lupa, a - korábban említett - segítőjének köszönhetően akár, elég erős lesz ahhoz, hogy a rendeltetésével járó terhet elbírja.
Naplózva


Lupa Tenebris
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2020. 03. 27. - 18:15:27 »
+1

Jóslás
- Valahogy az állatok könyebben megbíznak bennem és megkedvelnek, mint az emberek. Ez mindig is így volt velem, de nem tudom miért
- A jóslat alapján úgy tűnik, ez az adottságod nem csak az állatokra terjed ki
- A további kérdéseim.. úgy gondolom, nincs más, amit tudnom kell ahhoz, hogy boldoguljak az életben. A szerelem mindenkit megtalál, aki akarja, a boldogság pedig felfogás kérdése. A legszegényebb, legrosszabb körülmények között élő ember is tud boldog lenni, ha a jó dolgokra figyel és remél. Na meg, sok dolog izgalmasabb, ha úgysem tudjuk a végét, teljesen máshogy viselkedik az ember. Esetleg, ha már megkaptam a teát, még azt meghallgatnám, hogy mit olvas ki belőle.
- Hihetetlen bölcsességre vallanak a szavaid… Magam sem fogalmazhattam volna szebben.
- Köszönöm
- mosolyogtam.
- Nos, mindössze annyi a feladatod, hogy fogd meg a bal kezedben a csészét és óvatosan lögyböld meg körkörösen, háromszor balra. Aztán idd ki az egészet egy kortyra
Megfogtam a bögrét és abban reménykedve, hogy nem lötykölöm ki, óvatosan elkezdtem körözni a bal kezemmel. Miután megvolt a három, egyszerre megittam a teámat és odaadtam. Még szerencse, hogy nem olyan nagy bögre volt. Egyik ismerősömnek van egy több literes bögréje... literes...
- A csészéd alapján azt látom, hogy nem is olyan soká, a Roxfort elvégzése után elutazol egy nagyon messzi, ismeretlen tájra. Dél-Amerikába mész majd, és ennek az utazásnak köze lesz majd a küldetésedhez, amiről beszéltünk…Sok mindent megtudhatsz a vérfarkasok eredetéről és rendeltetéséről. Talán olyasmit is megérthetsz, amit korábban rajtad kívül senki más.
- A vérfarkasok eredete? Mindenki mást mondd róla. Lükaon király, Romulus és Remus, boszorkányok...Biztosra senki sem tudja, hogy hogyan is jelent meg az első vérfarkas. Lehet, hogy igazából egy teljesen más indok, vagy ezek közül egyszerre több segített benne. Kíváncsi vagyok, hogy mi vár rám Amerikában. Köszönöm a jóslást!

Ahogy a végére értünk, még utoljára megsimogattam a macsekot, felálltam és a kijárat felé indultam. Sokmindent megtudtam, és úgy tűnik sok dolgom van még az életben. Nem tudom, hogy elég erős leszek e, vagy hogy mindig a legjobb döntös fogom e hozni, de igyekezni fogok. Ahogy eddig is, kitartok az igaz barátaim mellett, megvédem akinek szüksége van rá és sosem fogom feladni a reményt.
- Viszont látásra, minden jót!
Köszönöm a játékot!
Naplózva


India Zayathri
[Topiktulaj]
*****


az Orákulum

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2020. 03. 29. - 07:54:02 »
0

Látlak, Lupa...



2001. március 26.


szett

- A vérfarkasok eredete? Mindenki mást mondd róla. Lükaon király, Romulus és Remus, boszorkányok...Biztosra senki sem tudja, hogy hogyan is jelent meg az első vérfarkas. Lehet, hogy igazából egy teljesen más indok, vagy ezek közül egyszerre több segített benne. Kíváncsi vagyok, hogy mi vár rám Amerikában. Köszönöm a jóslást! - elmélkedett a lány, majd még egyszer szeretetteljesen megsimogatta Tarát.
Láttam rajta, hogy indulni készül, így amikor felállt, én is követtem a példáját. Nyugodt voltam, mert az arcán láttam, hogy semmi olyasmit nem mondtam, ami megterhelő vagy kellemetlen lett volna a számára... még úgy is, hogy azért a jóslat alapján nem kevés terhet kell majd a vállán cipelnie. Bíztam benne, hogy ez éhes teher lesz, és élvezni fogja az előtte álló utat.
- Szívesen. Vigyázz magadra, Lupa! - köszöntem el tőle, majd ő is búcsúzott.
- Viszont látásra, minden jót! Nem akartam neki mondani, hogy lehet, előbb fogunk találkozni, mint gondolná, mert...
Inkább becsuktam mögötte az ajtót, odaléptem Tarához és az ölembe kaptam, hogy együtt élvezzük ki az ablakon becikázó napsugarakat. Visszaültem a fotelba és azon elmélkedtem, amivel kapcsolatban már több egyértelmű látomásom is volt, de egyelőre halogattam, hogy lépjek az ügyben. Ez pedig nem más volt, minthogy a Roxfort tanáraként jóslástant tanítottam a nebulóknak. A tanítás, mint olyan, eddig azt hittem, hogy távol áll tőlem... Ugyanakkor szerettem kamaszok társaságában lenni, tetszett, hogy ők mindig mindent megkérdőjeleznek, és önálló, határozott véleményük van. Ez mindenképpen kihívást jelentett volna nekem látóként és emberként egyaránt. Ha pedig a diákok többsége legalább fele olyan elfogadó, bölcs és különleges lesz, mint Lupa, akkor nagyon jó helyem lesz ott... Így egy mély sóhajt követően így szóltam Tarához.
- Lehet, hogy hamarosan új munkám lesz, kincsem - mondtam halkan, és szeretetteljesen megsimogattam a buksiját. A jóslás kapcsán mindig kérdéses volt, hogy ami történik velem, vagy a vendégeimmel, az azért történik meg, mert megjósoltam, vagy amúgy is bekövetkezett volna... Én mindig hittem a sorsban, így az utóbbi felé hajlottam, de biztos természetesen sosem lehettem ebben. Viszont a látomásaimban kétségek nélkül bíztam, így lassan, de biztosan elkezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy feladjam függetlenségemet, és jelentkezzek Minervánál a pozícióra.

Köszönöm a játékot én is!
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 03. 27. - 23:39:01
Az oldal 0.066 másodperc alatt készült el 42 lekéréssel.